Sürgöny, 1865. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1865-04-22 / 92. szám
93. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 1848. Fiókkiadó-hivatal Pesten Györi Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el._____________________ m m ________ ■ ■ Siagán.himlelések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. u. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtian Mollen Ottó; Hamburg-Alténában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Tűr kitelni Jakab; Lipcsében Kafler H., Jilgen és Port uraknál. Buda-Pest, Szombat, április 22. 1865. Előfizetési árak Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... 20 frt. Egész évre .... 18 frt. — kr. Félévre....................... 10 , Félévre . . . . . 9 , — , Negyedévre ..... 5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 H ----------------------------------------------- •*- ■■ ~ 1 ■ 1 -— -------------------------------———~ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi apr. 9-től kelt legfelsőbb határozatával, az ipar- s mezőgazdászati termékeknek 1864. évbeni első horvát-szlavon kiállítása alkalmából, s az annak sikerével közreműködés elismeréséül, valamint az ipar s mezőgazdászat terén szerzett különös érdemek méltánylásául, legkegyelmesebben földisziini méltóztatott . A Ferencz-József-rend kis keresztjével: Meynier Károlyt, a Smith és Meynier-czég főnökét, s a fiumei géppapír-gyár birtokosát, s Cegka Edét, a petrovagorai bánya- s vas-hámor vezetőjét. Koronás arany érdem-kereszttel: Lay Bódogot, a Lay Mihály örökösei-czég főnökét, s az eszéki répa-olaj-gyár birtokosát, Hondi Károly Zsigmondot, a zvecevói üveg-gyár alapítóját, Breiweiss Bálintot, a károlyvárosi belga őrlő-malom birtokosát, Höker Albertet, a Lippe herczeg-féle jószágok igazgatóját Verőczén, s nemes Hofmansthal Ágostont, az uj-gradiskai selyem-szövő-gyár birtokosát. Arany érdem-kereszttel: Palese Ferenczet, a fiumei, bőr-gyár birtokosát. Továbbá a cs. k. Apostoli Felsége kegy teljesen megengedni méltóztatott, hogy ugyanezen alkalomból Leicht Menyhértnek, az eszéki mezőgazdászati szerszám-gyár birtokosának, báró Rauch martiand-i nagyföldbirtokosnak, gróf E 117 Károly vukovári nagyföldbirtokosnak, palini Inkey Nándor rasinjai nagyföldbirtokosnak, Prost Ferencz realitási birtokosnak Zágrábban, gr. Kulmer Frigyes kamarás s ezredesnek a hadseregben, s a kiállítás központi bizottmánya elnökének Zágrábban, Suhay Imre jogtudornak, tanárnak a zágrábi jogakadémiánál, s a központi bizottmány alelnökének, Devide József Nándor, a zágrábi kereskedelmi- s iparkamra titkára, s a központi bizottmány előadójának, Sivics Ferencz, községi s kereskedelmi kamrai tanácsosnak Zágrábban, Koller Miklós kereskedelmi kamrai tanácsosnak, Weiss Jakab kereskedelmi kamrai tanácsosnak, s Hatz Pál kereskedelmi kamrai tanácsosnak, a legmagasb elismerés fejeztessék ki. Az államministerium a többi érdeklett ministeriumokkal egyetértőleg, gróf Zichy Ödön, Ürményi József, Lónyay Menyhért, Mannó István, Fuchs Rudolf, Ulmann C., Somssich Pál, gróf Andrássy Gyula, Koppély Frigyes, Hajós József, Kern Jakab, Dumba Mihály, Bach György, Lévay Henrik, Tóth Lörincz, Benesek Frigyes, Schindler Sándor Gyula, Schey Frigyes, és Stametz J. H. s társa uraknak engedélyt adott egy viszontbiztositó-társulatnak Bécsben „Securitas“ név alatti fölállítására, s a társulati alapszabályokat helybenhagyta. Hirdetmény. Pest-, Pilis- és Solt törv. egy. megyék solti járásában kebelezett Szalk-Szent-Márton mezővárosban a keleti marhavész megszűnvén, nevezett város a hatósági zár alól felmentetett. IZEMHIVATALOS RÉSZ Lapszemle. A „Bécsi Hiradó“ a „Pesti Napló“ ismeretes czikke folytán ma következőleg szól : „A „P. N.“ czikke nagy és jótékony benyomást ten, s kell, hogy tett legyen a szélesebb mint a magasabb körökben. Nem csak az abban kimondott nagy elvek, hanem még inkább a szellem, mely a czikket átlengi, gyakorolja e hatást, melyet látva sajnálni kell, hogy a viszonyok nem olyanok, melyekben e hatást azonnal concret formában megörökíteni lehetne. De bízzunk az égben, hogy az országgyűlés bekövetkeztéig nem fognak ezt netán elmosó vagy gyöngítő véletlenek beállani, s akkor nem félünk, hogy a birodalom alkotmányos kormányzatának kérdése a sajtan inneni s tut országok megnyugtatására ne fogna megoldatni. Sokaknak, kik hazai viszonyainkat nem ismerik, s a 61-diki országgyűlés lefolyásáról tévfogalmakkal bírnak, meglepő azon fordulat, melyet ők a „P. N.“ czikkéről ítélve, a magyarországi közhangulatban most s csak most vesznek észre. Pedig e fordulat nem oly nagy. Mi mindig fölismertük a két föliratban az egyezkedés s további alkudozás alapját, melyet azok a közös ügyek habár csak esetről esetre való közös kezelésének elvében nyújtottak. Azonban vannak dolgok, miknek megérleléséhez idő kell, miket legjobb szándékkal sem lehet rögtönözni. Ilyen bizonnyal az, hogy egy nemzet, mely eddig önállóan kezelte országos ügyeit, s féltékenyen őrködött országának önállósága fölött, mely hozzá szokott ahhoz, a birodalmi kormány koronkint túlzott, gyakran azonban a birodalom rendezetlen belviszonyai közt természetes avatkozásai s absolutistikus eljárása ellen önelszigetelésben keresni menedéket, hogy ily nemzet egyszerre megbarátkozzék azon gondolattal, miszerint vitális érdekei, legfontosabb államügyei fölött ne önmaga határozzon, hanem másokkal tanácskozzék, s mások határozatától is függjön : — ez mondok oly eszme, oly politikai állapot képe, melylyel megbarátkozni nem könnyű, s annál nehezebb, minél szivósabb s komolyabb a nemzet jelleme. . . és a mi a magyar nemzetet illeti: annál is nehezebb, minél gyanusabb, s szinte a gyermekességig félelmes előtte Bécsnek még neve is. .. De a nemzet a pragmatica sanctio terén állva, és tudva, hogy az ország egy birodalmat képez a többi, egy felséges ház pajzsa alatt egyesített országokkal is, egészen nem zárta el elméjét a közös birodalmi ügyek elismerése elöl, — és azokat még az izgalom évében 1848 ban is elismerte, — s az 1861-ki országos képviselete pedig már egy lépéssel tovább menve, a közös ügyek közös kezelésének elvét is, habár csak esetről esetre határozottan kimondotta. Sokakkal együtt a mi csekélységünk is azt hivé, s mi nyilvánosság előtt, s eldöntő körökben is kimondók, hogy az 1861-ki országgyűlésnek feloszlatása azon perezben, melyben történt, sajnálatos vala; — mert azon országgyűléstől, mely az „esetről esetre“ való elvet kimondá, absolute eltagadni a kiegyenlítésre való hajlamot s képességet — igazságtalan volt. Mindazonáltal azt hiszszük, a lejárt néhány év nem folyt le haszon nélkül. Magyarországban azalatt fejlettek az eszmék, terjedt s erősödött annak tudalma, hogy ha azon államügyek, melyeket előbb az absolut kormány az országgyűlés beleszólása nélkül, (vagy ellen) intézett, ezután a birodalmi országok képviselete által alkotmányos formában fognak intéztetni: a nemzet reakter mit sem veszített,sőt nyert és hogy ha ezen közalkotmányforma reá nem oktrojáltatik, hanem törvényesen állapittatik meg, az ország virtuális jogából sem veszített, sőt annak új garantiákat szerzett. Másrészt a Zajtán-inneni országok megtanulták, hogy alkotmányt ráerőszakolni nemzetre teljesen absurd gondolat; jármot kényszeríteni valaki nyakába lehet, de szabadságot nem. Az alkotmány vajúdások továbbá meggyőzték őket is, hogy oly közös alkotmány, mely Magyarország ellenére van, vagy mely iránt a magyar nemzet csak közönyös is : a fönnállás s üdvös működés vajmi csekély garantiájával bír, és így fölismerték a szükséget, Magyarországgal transigálni, Magyarországgali egyezkedés útján állapítani meg az alkotmányos közös kormány formáit. Még egy fontos momentum emelendő ki. Magyarország nem csak elvileg vonakodott a februári alkotmány mint egyoldalú oktroy elfogadásától, hanem a létrejött Reichsrath elleni gyanakodása nemsokára valóságos ellenszenvvé is nőtte ki magát, midőn ez a „jogvesztés“ elméletét elsajátíta. Továbbá a viszonyok úgy hozván magukkal, hogy a képviselőház többsége, s legliberálisabb tagjai is fontos okoknál fogva állhatatosan támogatták Schmerling kormányát, mely az alkotmány ápoló s nevelő anyja volt : a magyar értelmiség ebben nem vélt egyebet látni, mint annak jelét, hogy a lajtántúli képviselet csak servilis viszhangja a kormánynak, csak büreaukratikus elemekből áll , és borzadott a gondolattól, ezekkel egy törvényhozó testületet képezni, --- általuk egy szinleg alkotmányos, tettleg absolut kormány kívánsága szerint folyvást majoriáltatni. Azonban az idő e részben is megtevő romboló és alkotó munkáját. A dolog természetes fejlődése, a birodalom szövevényes viszonyai s zilált pénzügyei a kormányt oly nehéz helyzetbe hozák, melyben az ellenzéknek szerepe könnyű A képviselők mandátuma pedig jövő évre lejárván, ők általán sem érezhették kedvet magukban minden eredmény nélkül, sőt a nélkül is térni vissza, hogy legalább „jóakaratukat, s szabadelműségüket“ ne tanúsították volna. És igy minden körülmény az ellenzék erősbítésére működvén össze, az nagggyá is nőtt. — Azonban, ámbár gyakran kicsinyes modorban s meddő javaslatokban nyilatkozok, sőt az alkotmányt veszélyeztetni látszott, mégis határozottsága által azon nagy erkölcsi hatást gyakorló, hogy a népképviselet önállóságát s életrevalóságát tanúsítva, az új intézmény tekintélyét emelje, s iránta még ott is, hol előbb ellenszenv uralkodott, rokonszenvet gerjesszen. Ily körülmények közt meg kell engedni, hogy a magyar szabadelvű párt fejének könnyebb is volt az engedékenység ily fontos nyilvánításával föllépni, s valószínű is, hogy az föl- és lefelé, a Lajtán innen és túl nagyobb s tartósb hatást teend, semmint 1861-ben teendett.“ A „Botschafter“, melynek első válaszczikkét tegnap egész szövegében közlöttük, ma a „Wanderer“-nek a „P. Napló“ czikkére nézve tett nyilatkozatához fűzi elmélkedéseit. A „Wand.“ szerint t. i. a „P. Napló“ czikkének értelme következő : „Nyissátok meg mindenek előtt előttünk a törvényes utat, hogy törvényeink megváltoztatásáról tárgyalhassunk ; de aztán ne követeljétek csak, hanem mutassátok meg, hogy az, amit követeltek, a birodalom fenállására nézve nélkülözhetlen, s nem fogtok bennünket makacskodóknak találni “ Ezen kivonathoz a „Botschafter“ következő fejtegetéseket köti : „Mi elfogadjuk Deák czikkének ezen commentárját, hisz egyet azzal, amit mi tegnap mondottunk. Mi nem kívánjuk Magyarországtól, hogy az örökös tartományok népeinek telest notre plaisir-je elöl hátráljon. Nem a puszta akarattól, nem az önkénytől, nem a hatalomtól, hanem a szabad vitatkozástól, az országgyűlési tárgyalások útjáni meggyőződéstől várjuk mi a birodalmi alkotmány javára a megfelelő hatást. Igaz,miszerint, hogy ez után hatást eszközöljünk, egyrészt az akarat világosságára, következetességre s kitartásra van szükség, másrészt pedig bizonyos készségre, okokra hallgatni s azok elöl elzárkózottaknak nem lenni. Ha szabad várnunk, hogy a kormány nem fogja azon tulajdonokat nélkülözni, melyek egy vita hatályos vezetésére szükségesek, úgy immár másrészt föltehetjük azon hajlandóságot, okokra hallgatni s ha meggyőző természetűek, azoknak engedni. Ezen hajlandóságot nyilvánítja a „Napló“-czikk ; ezen jelentőséget annak föltétlenül tulajdoníthatjuk. S a „Napló“-czikk nézeteivel jól megbarátkozott commentator a „Wanderer“-ben úgy véli, miszerint a szavakon nem kell erőszakot elkövetni, hogy a Deák-féle czikk végtételéből, mely csak a lajthán túli új alkotmány egyes pontjairól szól, azon következtetést vonjuk , miszerint Deák az uj alkotmány tényétől, azaz: a közös ügyeknek s ezek közös tárgyalásának szükségétől épen nem vonakodik s nem vonakodnék a magyar törvényeknek ez értelembeni módosítását pártolni, mihelyt neki a törvényes út erre megnyitva lesz. Ha egyszer az öszalkotmány mint a fejtegetés alapja elfogadtatik, s ha csak egyes pontok képezik a botránykövet, akkor a bennünket elválasztó hézag sokkal nagyobb s végre mégis remélhetjük a kiegyezést. Igaz,e „végre“ igen határozatlan nagyság,s a kiegyenlítési tárgyalások kezdete s azok befejeztetése közt mégis kissé több feküdhetnék egy arasznyi időnél. De ez ne ijeszszen vissza. Mi a történetnek meg akarjuk adni jogát, s a magyar országgyűlés tárgyalásainak a történeti jellemét megőrizni; ennélfogva nem fognak hiányozni előterjesztések s kifejtések, melyek részben a korona beleegyezését, részben visszautasítását tapasztalandják. Ha ez korábbi időkben úgy volt, midőn gyakran sokkal kisebb fontosságú tárgyak képezék a tanácskozás tárgyát, miként képzelhetnénk most rövidebb tárgyalási menetet,midőn betű szerint a birodalom új alkotmányos jogainak megalkotása s jogi biztosításaforog fen. Az államminiszer szavai, hogy a közelebbi magyar országgyűlés elé nem szabad oly vérmes reményekkel nézni, úgy látszik nekünk, lényegileg azon nehézségekre vonatkoztak, melyek az államjogi kérdés gyors végleges megoldásának útjában állnak, mi mellett csak az fontolandó meg, hogy a közelebbi magyar országgyűlés, tekintettel az öszbirodalmi tanács jövő évbeni ismétt egybeléptének szükségére, csak mérsékelt ülésszaki tartammal bírhat s épen nem fekszik az előtt, mint annak idején az operátum-országgyűlés előtt egy tizennégyhavi időtartam. Minden jóakarat mellett, mely itt is ott is nyilatkozhatik, még mindig lényeges ellentétek fognak mutatkozni, melyek nem oly gyorsan elháríthatók. Az államjogi kérdés tulajdonkép benső lényege szerint érdekkérdés. Tekintsünk el ezen, csak tekintettel a magyar nézetekre különösen fontos kérdéstől, melynek formaszerinti jelleme történetpolitikai törekvéseknek szolgál, úgy az összes többi kérdések többé-kevésbbé az anyagi tért érintik. Ámde a pénzügyi kérdés, mely a birodalom két fele közt megoldandó lesz, valóban nem egyszerű természetű s tömeges részletkérdéseket fog fölidézni,melyek előreláthatólag a legkimerítebb fejtegetéseket fogják maguk után vonni.Oly egyszerűnek, mint a tisztelt követ Kaiserfeld úr képzeli magának az államjogi kérdés megoldását,sem a magyar politikusok, sem a lajtán inneni gyakorlatiak nem tekintik. S ezért az államminiszer szava nem a várakozás eddigi politikája s az idő kedvező befolyása , de nem is Magyarország jóakaratai ellen fordul. S Deák legújabb nyilatkozatának is csak álmodozók adhatnak azon jelentősséget, hogy azzal minden nehézségek ki vannak egyenlítve. Az irányában is jó lesz, nem oly vérmesnek lenni. Mindig jobb kevesebbet várni, mint magunkat csalódásoknak átadni. A hideg, józan felfogás az eredmények eszközlésére nézve végre is mindig üdvösebb mint az ellenkezője.“ A richmondi petersburgi csata. A háromnapi véres csatáról s e városoknak bevételéről a részletes tudósítások igy szólnak : 28-án az unionisták Richmond és Petersburg előtt következő állásokat foglaltak el: A 25 ik hadtest a James River éjszaki partján, 7 mértföldre délkeletnek Richmondtól. A 9-ik hadtest Richmonddal szemközt. A 6-ik hadtest egy vonalban terjedett el 9-én egész Hatchers-Runig. A 2-ik és 5-ik hadtest Hatchers-Run hosszában volt felállítva, 8 mértföldnyire délkeletnek Petersburgtól s a 24-ik tartalékukat képezé. Martius 29-én Sheridan lovassága s az 5-ik hadtest Hatchers-Runon jött keresztül s miután a 2-ik hadtest, mint egy központ körül forogtak, oly módon bonták ki soraikat, hogy éjszak felé képeztek homloksort. Sheridan velük a legszélső baloldal felé megindult s estefelé elérte Dinwiddie-Court-House-t, 13 mértföldnyire délnyugatnak Petersburgtól, ameddig az unionisták vonala terjedt. Márt. 30-ban semmi különös sem történt, de az unionisták mindig jobban közeledtek a déli vaspályához. A szakadatlan eső zsibbaszta mindkét sereget. 30-án este az unionisták felálliták tábori vonalaikat a sánczolatokkal szemközt, melyeket a confoederáltak, párhuzamosan a vaspályával s attól mintegy 4 mértföldnyire távol építettek s melyek a White Oak és Run Bagdton utak hosszában kiterjeszkedtek. Márt. 31-én Leetrik egybegyűjte a confoederáltak erejét, Sheridan s az 5-ik hadtest táborával szemközt, Grant vonalai szárnyának legszélsőbb baloldalán. A confoederáltak ezen csapatokat sok hévvel támadták meg, s mintegy másfél mértföldnyire veték viszsza. De dél táján az unionisták 2-ik és 28-ik hadtestének egy része segítségére küldetett az 5-iknek s a confoederáltak maguk részéről kénytelenek voltak viszamenni. Ekkor az unionista csapatok, melyek Hatchers- Runtól nyugatnak álltak, kiküldettek a confoederáltak vonala ellen. Miután sikerült nekik azokat visszaverni, behatoltak mintegy két mértföldnyire a déli vasúttól s ott táboroztak éjjel. Ápril 1-jén az unionisták ismét folytaták elnyomulásukat. Sheridan a 2-ik és 5 ik hadtesttel egymásután több dühös támadást kísérlett meg confoederáltaknak nyugatra Hatchers - Runtól emelt lánczolatai ellen. Délutáni 2 óráig mindkét részről egyenlő elkeseredettséggel folyt a harcz, de végre kényszeríttettek a szövetségesek, előretolt műveiket feladni. — Estve az egyesült hadsereg az ellenséget Tive-Fork-ig visszanyomta, hol, 13 mérföldre kelet felől Petersburgtól és mérföldre a déli vasútvonaltól az utak egymást átmetszik. Azon helyen kétségbeesett harcz kezdődött. Makacs ellenállás után kénytelenültek a szövetségesek ismét, visszavonulni. Egy egyesült hadoszlop a délivaspálya felé előrenyomult, s az ellenséges hadsereg zömétől a szövetségesek egy tekintélyes hadosztályát elvágta, kik is azonnal elfogattak. Éjjel sikerült az egyesülteknek a vaspályát elérni s azonnal azon voltak, hogy szétrombolják. Az egyesültek hadseregének egész vonala azonnal Petersburg felé fordult, s ezen állásban táborozott, felfegyverkezve az éjen át. Sheridan a déli vaspályán volt, az 5. hadtest a vasút és a boydtoni út között állt, míg a 2-ik ugyanazon után volt. Ápr. 2-kán az egyesültek egész hadserege támadásra készült, mely Petersburg ellenében még addig meg nem kiséreltetett. A boydtoni után s a déli vaspályán fölállított csapatok kelet felől Petersburg felé nyomultak, melyet a 6. és 7-ik hadtest szemben megtámadott. A szövetségesek lánczolatai hirtelen szétromboltattak s az erődök egymásután elvétettek. A 6-ik hadtest a déli vaspályát a várostól nyűgat felöl 3 mértföldre elérvén, szétrombolá. Erre a szövetségiek Richmond felé visszavonultak, s átmentek az Appotomatapon s délfelé csapataik egyátalában nem voltak többé ezen folyam déli partján, kivévén azokat, melyek még Petersburgban maradtak. Az egyesültek vonalai a város körül fokozatosan zártabb gyűrűt képeztek. Apr. 2-kának éjjelén Lee tábornok Petersburgot és Richmondot kiürítette. A csapatok Burkesvilletől nyugati irányt követtek. Apr. 3-kán a 9-ik egyesült hadtest Petersburgba bevonulását tartotta s reggel 92 órakor Weitzel tábornok fekete csapatainak előőrse a James River éjszaki partján Richmondba vonult. A háború bevégződött. Grant Hatchers-Run és Petersburgtól éjszak-nyugat felé tétetett seregével mozdulatot, a richmond-burkesvillei vaspálya irányában , Lee igyekezett Johnstont Éjszak-Carolinában utólérni. Grant csapatai, kik őt üldözők, Sundeland közelében voltak, Petersburgtól 10 mértföldre s Burkesvilletől 42 mértföldre kelet felé. Lee főhadteste Grant hadseregét legalább 48 órával megelőzte. A mindkét félen szenvedett veszteség még bizonyosan nincs tudva. Az egyesültek csapatai azt állítják, hogy 6—12,000-et fogtak el. A szövetségi pánczéloshajók a James Riveren, Richmond kiürítése előtt Lee által szétromboltattak. Petersburg és Richmondban több szertár leégett. Lincoln elnök Richmondban van. Azt mondják, ezen városból fog amnestiát adni. Sherman nyugodtan marad Goldsboroban. Wade-Hampton lovassága a kingston-goldsboroi élelmezési vonalat támadással fenyegeti. Lee tábornok állása nagyon kétségbeesettnek tekintetik. Minden oldalról ellenség által van körülvéve 8 hadszerkészlet s élelem hiányát érzi. Azt hiszik, hogy megkísérli, a Johnston tábornokkali egyesülést. Levelezők szerint 48 órával megelőzte az üldözésére kiküldött Grant tábornok hadosztályait. Turin, (Rivoli) ápril 16. (Eredeti levél). A követi házban rendkivüli tevékenység mutatkozik ; mindamellett, hogy a követeknek legalább is fele hiányzik, mégis rendkivüli üléseket tartanak, és a legérdekesebb törvények szavaztatnak meg ; — a tegnapi ülés egyike volt azoknak, melyben legtöbb követ urat lehetett székeiben látni; de ez csupán addig tartott, mig Regnoi követ ur interpellatióját, a faenzai rendetlenségekre vonatkozólag, bevégezte és a belügyministertől erre az illető feleletet megkapta; alig volt vége e tárgynak, máris a követ urak fele elhagyta a házat , miből azt lehetne következtetni, hogy ezen urak inkább kíváncsiságból, mint kötelességérzetből látogatják a parlamentet. A vasutak eladását és újjászervezését illető törvény a 12-ei ülésben 156 szóval 88 ellen elfogadtatott , 14-én pedig megengedtetett a kormánynak 46 ezer újoncz besorozása a hadseregbe az 1845-ik évben szülöttek közül; a felesleg mint tartalék (riserva — itt úgynevezett 2-ik categoria) maradand. Ezután Regnoli követ azon interpellatiót intézi a ministeriumhoz, hogy miért ontatott ismét polgári vér Faenza városában azért, mivel ott 500 fiatal ember mulatva Garibaldit éltette, de a mellett a közcsendet nem háborgatta ?; kéri, hogy a faenzai kormány képviselőre és a többi bűnösökre, kik ezen vérontást előidézték, a legszigorúbb büntetés alkalmaztassék. Lanza (belügyminiszer) védi a kormánybiztost. Annak, úgymond, kötelessége volt szigorúan föllépni ezen háborgatók ellen annál inkább, mivel ezek, miután a három előírt trombita szóra szétoszolni nem akartak, még köveket is merészeltek dobálni a törvény képviselőire, és ezeket egy általános „Éljen a köztársaság“ kiáltással visszavonulásra akarták kényszeríteni , és hogy a fegyver a polgárok ellen csak akkor vétetett használatba, mikor már két csendőr késszúrással halálosan megsebesittetett, ezután 56-an befogattak , kik a törvényszék elé fognak állíttatni, ott majd kiderül, hogy a kormánybiztos átlépte-e kötelességének határát. Erre Crispi követ így felelt: A miniszer úr azt állítja, hogy csupán ezen hírek és körülmények lehetnek igazak, mivel hivatalos jelentéseken alapszanak, de megjegyzem, hogy a septemberi turini esetek is hivatalosan lettek tudatva egész Olaszországgal, mégis nem voltak egyebek hazug koholmányoknál (zúgás); ha a rend megháboríttatott Faenzában, ott a nemzetőröket kellett volna a zavargók ellen küldeni, és nem azon rendőröket, kiket Turinból a septemberi esetek után elküldték, és Faenzában újraszerveztek; a minister urat felkérem, alkalmazza szigorát inkább Dél-Olaszországban és általában az egész országban azok ellen, akik a polgárok vagyonát és életét veszélyeztetik ; egy szóval azt kéri, hogy Olaszországban nagyobb politikai szabadság adassék a polgároknak. Ezzel a vita bezúzatott ezen esemény fölött. Tegnapelőtt tárgyaltatott a kerületi törvényszék előtt, nagy számú közönség jelenlétében. Sella pénzügyminister és a „Monarchia Italiana“ felelős szer