Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1865-05-05 / 103. szám

HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi ápr. 25-röl kelt legfelsőbb határozatával, az Erdélyben földtehermen­­tesités létesítése végetti pénzügyministeri biztost, Thie­mann Frigyes helytartósági tanácsost, dij-elengedés mellett, udvari tanácsosi czimmel s ranggal legkegyel­mesebben fölruházni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 2-ról kelt legfelsőbb határozatával, a tengerész-gyalogsági ezred­ben, Paska József alezredest s ezred-parancsnokot ezredessé; továbbá Rad­vány­i Mór őrnagyot amaz ezredben, s lovag Grobben Vilmos őrnagyot a 24. sz. pármai herczeg-gyalog-ezredben, alezredesekké, ez utóbbit amaz ezred rang-létszámába beosztás, s jelen szolgálati alkalmaztatásában meghagyás mellett, leg­kegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Tornavármegye főispánja az ezen megyében ujo­­nan rendszeresített megyei állatorvosi állomásra Papp Ferencz okleveles állatorvost nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ Lapszemle. A „Bécsi Híradó“- „Programm-vázla­tok“ czimű czikksorozatának V. czikke így szól: „Vannak azonban hazánkban értelmes emberek is, kik legalább még 1861-ben úgy gondolkodtak, vagy meglehet, máig is úgy gondolkoznak , hogy nemze­tünkre nézve üdvösebb, az ország önállóságára nézve előnyösebb, hogy ha a közbirodalommal való államjogi viszonyait továbbra is rendezetlenül hagyja, semhogy engedményeket tegyen valaminemű kiegyezés czéljá­­ból, mert a tett engedmények többé vissza nem ve­hetők. Ez a várhatunk­ politika, a tanrendszerbe hozva. Ennek alapja azon hiedelem, hogy előbb-utóbb oly vi­szonyok jövendnek, oly kül- és belzavarok, melyek a kormányt, vagyis inkább az uralkodó­házat oly hely­zetbe hozandják, hogy nem csak a magyar nemzettel annak legtúlzottabb igényei alapján kénytelen lesz kiegyezni, hanem hogy a monarchia súlypontja egye­nesen Magyarországba fog áthelyeztetni. Azon reményt és óhajt, hogy a birodalom súly­pontja maholnap Magyarországban legyen — osztjuk mi is, hanem úgy vélekedünk, hogy ahhoz nem a vár­hatunk-politika fog vezetni, sőt azt napról-napra in­kább eltávolítandja. A várhatunk-politika hová vezetheti nemzetünket csak 10—15 év alatt is, azt nem nehéz eltalálni, ha azon ere­dményeit, miket négy év alatt előidézett — 15 évre kivetjük, s aránylag fokozzuk. Elszegényedés, elidegenedés a nemzetek közt, és valamennyinek las­­san kint a magyar érdekkel ellentétes anyagi fejlesztése, s szellemi egyházi politikai szervezése : mindez ellen­­állhatlan logikával fejlődik mindaddig, míg a magyar nemzet az activ politika terén el nem foglalja helyét, s nem érvényesíti magát. A puszta szenvedőleges ellenállással még azt sem tudtuk, pedig nagyon hittük, megakadályozni, hogy az 1861-diki provisorium (olyan a milyen) hivatalnokok­kal ne szervezhesse magát; ha pedig még 10—15 évig pausálunk, addig a szlávok s románok oly tanult serege fog kikerülni iskoláinkból, hogy bármely kormány tel­jesen nélkülözheti a magyar nemzetiségű hivatalno­kokat, s egy mákszemnyit sem adva passivitásunkra, nélkülünk és ellenünk szervezheti az egész ország ad­­ministratióját. Nem fogunk annyira jutni; nem is hiszem, hogy ma volna kormányférfi, ki ily szándékokat táplálna a jövőre; mi ezt csak azért említek meg, hogy egy visz­­szautasíthatlan észrevétellel mutassuk ki, a várhatunk­­politika mily absurd bizonyos idő határain túl. De nem is kell oly messze mennünk érvekért an­nak bebizonyítására, hogy az országnak a birodalom­mal való viszonyát végre jogilag s törvényszerűn meg kell állapítanunk és rendeznünk. Azon határozatlan állapot, mely 1848-ig tartott, melyben a magyar alkot­mány ellentétben állt a birodalmi kormányhoz, Magyar­­ország virtuális joga ellenmondásban volt a monarchia tényleges helyzetével, az írott betű a praxissal: — azon állapotok kellett hogy okvetlen oly crisishez ve­zessenek, és okvetlen ismét oda fognának vezetni, hol az ellenmondások egymást kiegyenlíteni vagy meg­­semmisíteni törekednek. Az utóbbi irány (egymást megsemmisíteni —) volt az 1848—49-ki crisis sajátja; tanuljunk valamicskét a történtekből, — és legyen a mai crisis iránya : az ellentéteket kiegyenlíteni. Mit nyertünk azon indefiniált állapotból, mely­ben Magyarországot a közbirodalom irányában egész 1848-ig helyezve láttuk? Azt, hogy Magyarország a birodalmi kormány által mostoha gyermeknek, félig ide­gennek tekintetett, — viszonzásul, mert Magyarország is idegennek tartá az austriai kormányt, s a birodalom többi országait. És az eredmény az volt, hogy a­hol a kormány erejétől kitett valamely szellemi vagy anyagi érdeket pénz vagy törvényhozói rendszabályok által fölkarolni, támogatni, úgy téve, hogy Magyarország­nak abból lehető kevés haszna legyen. Gondjai, elősze­retete az anyagi téren, a vámrendszerben, vasutak épí­tésében — mindig csak a lajtántúli tartományokra szo­rítkoztak. Az pedig, hogy a magyar minél ritkábban jön államminiszer, s hogy a magyarok lehetőleg kiszorít­­tattak az államügyekre való befolyásból, szintén annak a következése volt, mivel a magyar nemzet lehetőleg elkülönzi magát a közbirodalomtól,­­ országát elvá­­laszta az államtól. Ez, megengedjük, addig és annyiból menthető volt, mert az államkormány absolutisticus volt, a nem­zet pedig nem áldozhatá föl alkotmányát. Ha tehát a főállamügyekben részt venni, a kor­mányzatra a kormányban, törvényhozásban, végrehaj­tásban, a kabinetben, a Felsége tanácsában befolyást akarunk gyakorolni;­­ ha a magyar nemzet fölfogá­sának s érdekeinek súlyt akarunk adni , ezen elkülön­­zésről lemondva közelednünk kell a birodalom népei­hez, minél tevékenyebb részt venni a közös ügyek al­kotmányos intézésében, — belépni az erre hivatott kö­zös testületbe, birodalmi tanácsba, senatusba, parla­mentbe, vagy bármi legyen, — belépni nem azon utó­gondolattal , hogy ott segítsük növelni a zavart, hanem azon magyar becsülettel és lovalía szándékkal, hogy az uralkodó­ház és a birodalom testvér népeinek közös ér­dekeit előmozdítsuk , és ezen után fogjuk elérni, hogy e­g­y párisi level az „A­f­r­i­kai­ kör­ö­k“ annak zenei részét illetőleg, így folytatja ismertetését . Az­ első felvonásban az Inez áriája mellett s egy Inez, Don Pedro és Don Diego által éne­kelt hármason kívül, a tanács kara emelendő ki, mely egy rendkívüli hatású fináléba megy át. Ezen kar arról tanúskodik, hogy Meyerbeer a hatalmas hangtö­megek felett mesterileg tudott uralkodni. Ez annyira felvillanyozta a közönséget, miszerint ismétlése zajosan követeltetett. Rendkívüli szép lyrai k­ifejezésű azon altató dal, melyet Selika a második felvonásban Vasco be­tegágyánál eldalol. N­e r­u s k o egy áriája s a finale különösen dicsérendők. A harmadik felvonásban fejti ki Meyerbeer a zenei ellentéteknek öszhangzó egészszé olvasztásában­ nagy talentumát. A nők a hajószobában kardalt éne­kelnek, a fedélzeten a matrózok szintén kardalban üd­­vözlik a felkelő napot, utóbbiak dala belevegyül ama­­zokéba s végre mindkét kar imára egyesül. Ezen kettős kar felrhatlan hatású. Kiemeljük még N­e­­­us­c­o bal­ladáját, Vasco da Gama és Don Pedro ket­tősét. Az egész 4-ik felvonás egy mestermű; itt minden egyöntetű s a legmélyebb ihlettséget árulja el. Ennek gyöngye Vasco és Selika nagy kettőse. Inez és Selika kettőse az 5-ik felvonásban szintén kiemelendő. Ezen kettőst egy hegedűkön s gor­donkákon előadott théma követi, mely Meyerbeer legnevezetesebb szerzeményei közé sorozható. Ezen néhány ütem oly mélyen megrázza a kedélyt, mint a kétségbeesés kiáltása, s nagy zajjal kivántatott ismét­lése mind a főpróbán, mind az előadáson. Nagyon szép és megható még az Afrikai nő dala, melyet halála előtt énekel. Az „Afrikai nő“ Meyerbeer legnagyszerűbb szerzeményei: a „R­o­b­e­r­t“, „H­u­g­o n­o­tt­á­k“ „P­r­ó­­féta“ mellé sorakozik. Azon hatás, melyet ezen post­­humus munka előidéz, hatalmas. Kritikai ítéletet egy­szeri hallás után ily nagy műről adni nem lehet. Az előadás kielégítő volt. Faure (Nelusko) ügyes mű­vésznek tűnt fel; S­a­x M­á­r­i­a a szerencsétlen király­nőt jól adta; N­a­u­d­i a tenorista, kit Párisban gonosz­­kodólag Fiasco da Gamanak neveznek, sokkal jobban oldotta meg feladatát, mint várható volt, végre B­e 1- val (Don Pedro) teljesen kielégített. A kardalok jól be voltak tanulva, a zenekar kivánni valót nem hagy fenn. A hajó, mely sem a müszlésnek meg nem felel, sem a darab fényéhez nem­ méltó, s csak az előadást hátráltatja, elmaradhatna. Átalában a 3-ik­ felvonás a darab leggyöngébb része. Alig érdemel említést, hogy a ház tömve volt. Jelen voltak a császár és császárné, a diplomatia, művészet, irodalom és pénzvilág legki­tűnőbb képviselői. Végül Meyerbeer mellszobra zajos tetszés-nyilatkozatok közt megkoszorúztatok. Mapi újdonságok. * Ő Felsége Karolina Auguszta Császárné f. hó 2-kán reggel Prágából a toskánai nagyherczegi család látogatására ment Brandeisba. * Ferencz Károly főherczeg és Zsófia föherczegasszony e cs. fenségeik a gráczi szegények­nek 500 ftot kegyeskedtek ajándékozni.­­ A cs. kir. austriai kormány közbenjárása foly­tán a cs. orosz hatóságok a lengyel felkelésben részt­­vett, a jegycsapatokba beosztott s a különféle orosz várakba elhelyezett ausztriai alattvalók kiadásába be­leegyeztek. Ennek következtében már ezen egyének nagyobb száma örvend a cs. kir. ausztriai államokbai visszaté­résének s ottani zavartalan tartózkodásának , s ezen irányban — biztos értesülés folytán — a cs. kir. austriai hatóságok további, erre czélzó közbenjárásra is készek.­­ A szt.-pétervári járványról a „Wien. Ztg.“ f. máj. hó 3-ki számában dr. Berthleff K. és dr. Jan­­kowszki V. uraknak az államministeriumhoz intézett jelentését közli, melynek lényege ez: Az eddigi észle­letek dr. Hermann közléseit (melyeket a „St. Peters­burger Medicinische Zeitschrift“ VIII. köt. 1 füzet 1865-ben adott) igazolják: ezen járvány az orvosok előtt oly rég ismert febris recurrens. Másnemű beteg­ségről, p. o. szibériai pestisről itt mit sem lehet hallani. Az orosz cs. kormány a birodalom különféle részeibe küldött is orvosokat, kiknek vizsgálatából kiderült, hogy az említett betegség csak egyes esetekre szorítko­zik, s leginkább azon egyéneket éri, kik temetetlen, vagy farkas által kiásott hullákkal érintkeznek. A febris recurrens-nek Szt.-Péterváron kívüli nagyobb terjedé­séről mit sem tudnak, ellenben uralkodik a typhus exanthematicus Asztrakan, Witebszk, Minszk, Volhynia, Wladimir, Kaluga, Kiev, Kursk és Tulai kormány­kerületekben. Vesztegzárlat nem szükséges, mivel ez a járvány terjedését meg nem akadályozhatná, különben is a szibériai pestis az 1864. év ősze óta elmúlt. Ezen typhus-járvány egyes esetei észlelhetők Sz. P­é­­t­e­r­v­á­r 11, mely vagy a febris recurrens , vagy a ty­phus exanthematicus alakját ölti magára. Különben az austriai birodalomban ezen betegség eléggé isme­retes. Ezen járvány már múlófélben van, úgy hogy az itteni kórházakban, melyekhez 1. évi február óta az 1200 ágygyal berendezett Iszmailov-laktanya is tarto­zik, — a betegségi tünetek enyésznek, s utóbbi helyen 400 ágynál több már áll üresen. — V-ik k i m u t a t á s. Az Ínséggel küzdő márma­­rosi lakosok felsegélésére folyó évi ápr. hó 5-től ugyan­azon hó 25-ig következő könyöradományok folytak be az alulirt megyei inségügyi bizottmányhoz : Békésvármegye küldött 118 ft 39 kr, Hontmegye küldött 111 ft 16 kr, Jászkun kerület küldött 16 ft 30 kr, Zemplénvármegye küldött 175 ft 48 kr, Székes- Fehérvár sz. kir. város 48 ft 25 kr, Veszprém vármegye 142 ft 76 kr, Pestvármegye 208 ft 13 kr, Felső-Bánya sz. kir. város 40 ft 45 kr, magyar gazdasszonyok egy­lete 397 ft 60 kr, Szabolcsvármegye 31 ft 89 kr, Kassa sz. kir. város 51 ft, Csongrádvármegye 66 ft 47 kr, a m­éltóságos gróf Teleki család 500 ft, Vlád Alajos Lúgosról 11 ft 40 kr, Gömör s Kishont t. e. vármegye 74 ft 33­­ kr, Somogy vármegye 15 ft 20 kr, Komárom­­vármegye 36 ft 82 kr, szathmári műkedvelők 70 ft, Bi­­harmegye Tenke m.városa 5 ft 56 kr, Kecskemét sz. kir. város 69 ft 50 kr, mármarosmegyei akna-sugatagi ki­rályi kincstári tisztviselők és sóvágók 56 ft 5 kr, Sá­rosmegye 92 ft 8 kr, Wodianer Albert pesti lakos s föld­­birtokos 100 ft, Kanizsa sz. kir. város 30 ft, Zalavár­­megye 34 ft 83 kr, Torontálvármegye 478 ft 24 kr, Mosonvármegye 62 ft 84 kr, Újvidék sz. k. város 42 ft, Szep­es vármegye 18 ft 86 kr, Temesvármegye 147 ft 94 kr, B. E. pesti ügyvéd 2 ft, Pozson vármegye 34 ft 80 kr, a pozsonyi jogakadémiai ifjúság 27 ft, Szent- György sz. kir. város 18 ft, Debreczen sz. kir. város 200 ft, a nagy­váradi takarékpénztár 200 ft, az aradi kaszinó 55 ft, Kis-Szent-Péter és Kis-Telep községek 31 ft 10 kr, az eperjesi takarékpénztár 100 ft, Técső koronaváros 14 ft 22 kr, Szathmár-Németi sz. kir. város 77 ft 93 kr, a magyar gazdasági egyesület 500 ft, a pesti takarékpénztár 600 ft, Arad sz. k. város 71 ft 16 kr, Esztergom vármegye 196 ft 72 kr, az első magyar biztositó társaság 800 ft, a budai királyi kerületi bá­­nyabiróság TO ft, Pécs sz. k. város 102 ft 75 kr, ösz­­szesen 6294 ft 21% kr; ehhez adva a már ápril hó 5-ig (a 4-ik kimutatás szerint) bejött könyöradományt: 6109 ft 24% kr, tészen az eddigi adakozás : 12403 ft 46 krt, melyért a nagylelkű adakozóknak a szenvedő nép ne­vében hálás köszönetet mond Marmaros-Szigeten, 1865. évi ápril­is 25-én. A megyei központi inségügyi bizottmány. * A zenede negyedszázados ünnepét rendező választmány tegnapelőtt folytatólag ülésezett e tárgy­ban, s mint a tanácskozás folyamából kivettük, a hely meghatározásáról volt szó, hol a nagy zenészeii ünne­pély végbemenjen ; eddig e czélra a redout-terem és a lovagda van kiszemelve, az utóbbi természetesen zene­csarnokká átalakítva, a szükséges zenekari helylyel és karzatokkal a közönség számára. A lovagda így fölké­szítve, mintegy 8000 embert fogadhatna be. A redout átengedése iránt a választmány írásban fogja az illető bérlőket megkeresni. * Dr. Patrubány Gergely úrtól kétivnyi fü­zetke jelent meg, mely a budai császár-fürdőben az 1864-ik évi fürdőidény alatt tett tapasztalatait foglalja magában. * A déli vaspályán a budai pályaudvarból kiin­dulva több rendbeli kéjvonatok terveztetnek; így jú­nius hó második felében Gyurkovits és Gyapay urak Triestbe rendeznek társasutazást, tengeri kirándulással Velenczébe és egy szárazival az adelsbergi barlangba; továbbá három kirándulás terveztetik B.­Füredre, végre augustusban egy kétvonat Mária-Czellbe. * A lipótvárosi templom - építési kölcsönhöz a „Phönix“ biztosító­ társulat 1000 fttal járult. * Gerritsen L. Vilmos, a dunai gőzhajótár­­saság egyik legidősb kapitánya f. hó 2-kán 56 éves korában meghalt. * Waadtlandi lapok Írják, hogy Napoleon herczeg Bergerie nevű falusi jószágán Nyon mellett nagy erdő­égés volt, mely épen azon pillanatban tört ki, midőn a herczeg Párisba volt visszautazandó. Mint mondják, a tüzet a munkások készakarva rakták, mert napszámuk­ból elbocsáttattak. I. s. F. hó 2-kán egy külföldi származású festést ítéltetett el Pestmegye középponti fenyitó törvényszéke SÜRGÖNY. 103. m. Ötödik évi folyam. Szerkesztéséül iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-h­ivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani­ utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérm­entetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Maj­u ai Frankfurtban Mollen 191&; Hamburg-Astenában Danien K­lein és Vojler; Hamburg­ban OPürbttetzu Jakab; Lipcsében Kurier 23­. , Illyén és téri uraknál. Buda-Pest. Péntek, május 5. 1865. Előfizetési árak­­ Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... 20 frt. Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévre.................... 10 , Félévre....................9 „ — , Negyedévre.........................1 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ a birodalom súlypontja Magyarországban legyen, —ha­­mindjárt a kormány Bécsben székel is.“ Birodalmi tanács. A követek házának ülése máj. 3. A jegyzőkönyv fölolvasása, s a beérkezett iratok közlése után a hadügyi budget tárgyalása folytattatott. Az előadó dr. G­i­s­k r­a emel szót, hogy a tegnap félbeszakasztott jelentést folytassa. Beszédének kezde­tén megjegyzi, hogy a bizottmány épen nem parancso­­lólag járt el, s nem mondd, hogy e vagy ama tételnél egy meghatározott összeget meg kell takarítni, hanem annak jelentése csupán példákkal bizonyítá, s kifejti, hogy minő letörlést tart a bizottmány lehetségesnek. Ezért a bizottmány jobbnak tartá, egy általány­ összeg megajánlását indítványozni. Szónok erre épen oly mó­don folytatja a szükséglet egyes tételeinek részletezé­sét, a mint ez a nyomatott jelentésben foglaltatik. Szó­nok előadását összehasonlítással végzi, a bizottmány által elfogadás végett ajánlott ősziét s a budget-bizott­­mány által az 1859—60 évben lehetségesül s szüksé­gesül elismert ősziét közt, s kimutatja, hogy a bizott­mány 9 millióval többet indítványoz, mint a mennyit az akkori bizottmány mondott ki. Még fölolvassa Bruck pénzügyministernek egy 1858-ról kelt legalázatosabb előterjesztését, melyet a volt hadügyminister, gróf De­genfeld helyzett az ő rendelkezésére, s melyben a had­ügyi budget leszállításának szüksége hatályosan ajánl­­tatik, mely előterjesztés következménye a budget-bi­­zottmány összeülése lett. A kormány előszámitása eredetileg, mint szük­séglet : ordinarium gyanánt .... 91,374,372 ft s extraordinarium gyanánt . . 14,393,400 „ összesen : 105,767,772 ftot A fedezet : ordinarium gyanánt .... 8,975,227 ft s extraordinarium gyanánt . . 91,000 „ összesen : 9,066,227 ftot tett. E szerint a pénzügyből pótlékul 96,701,545 ft. Ellenben a bizottmány a szük­ségletet összesen.............................. 89,982,772 ftnyi eszletben indítványozza megajánl­­tatni, továbbá a födezetet . . . 10,432,227 fttal beigtattatni, s e szerint a pénzügy­beli pótlékot csak......................... 79,550,545 fttal megajánlatni. E szerint a szükségletben letörlés 15,785,000 ftot, a fedezet fölemelése 1,366,000 ftot, tehát a különbözet 17,151,000 ftot tesz. Az általános vitában először T­a­s­c­h­e­k emel szót. Hivatkozik a jelentéstevő által említett pénzügyi bizottmány tevékenységére, melynek nem lehet szemére hányni a tényleges oppositiót. Előtte három nézpont irányadó : az állami eszközök, a külföldi viszony, és a naturalék árai. Tekintetbe véve az elsőt, a hadse­­regrel kiadás rendkívü­l nagynak nevezendő, mivel az állam eszközei kedvezőtlenebbül állnak, mint 1859-ben. A­mi a külföldközi állást illeti, akkor a háború előestéjén álltunk, most e viszony lényegesen javult. A naturalék árai 1859 ellenében jelentékenyen leszállottak. Ha ő, mint laicos, a csökkenés módját meghatározni nem tudja, mégis bátorkodik Bajorországra hivatkozni, hol 58.000 ember csak 15 millió írtba kerül. Ez megnégy­szerezve 232.000 ember és 60 millió frt. Szónok végül indítványozza a szárazi hadseregre 80 millió ft jó­váhagyatását. (Az inditvány támogattatik.) Tschabuschnigg:Ha a birodalom pénzügyi helyzetéről van szó, akkor minden párt egyetért abban, hogy ez nagyon szomorú. Hazafiatlanság lenne, ezt el­hallgatni.­­ Az adók végtelenül magasak, és az ál­lamhitel olyannyira szenvedett, miszerint a pénzügy­­miniszer kénytelenült legközelebb, hogy egy aránylag csekély összegre szert tehessen, a legfolyóbb bevétele­ket elzálogosítani, s ettől a hadügyminiszer úr sem óv­hatja magát. Minthogy a hadi budget oly nagy, ez okon a nevelés, ipar és közlekedésre csak a legcsekélyebb eszközök fordíthatók. Valamint a hivatalnokok, úgy a katonák sem lehetnek saját czél, hanem csak eszköz a czélra. Valamint nem szükséges az egyesnek mindig felvont csövű revolverrel sétálni, úgy az államokra néz­ve sem szükség mindig a hüvelykujjig fölfegyverkezve lenni. A külügyminiszer azt mondá: Austria egy ol­dalról sincs fenyegetve; a nagyhatalmi állás nem csak a hadsereg harczkészségén nyugszik, hanem a lakók pénzügyi jó helyzetén is, ép igazságszolgáltatáson, ép pénzügyi állapotokon. A hadsereg harczkészsége csak egy tényezője a nagyhatalmi állásnak, ha nagyon nagy­­gyá lesz, akkor egyéb szenved miatta. A felfegyverzett béke a múlt idő lejárt jelszavainak egyike. A hadsereg ne csak 1865-ben, hanem későbbi időben is harczkész legyem Kezdje a lefegyverzést az, a ki legokosabb. Ülés vége 20 órakor. Legközelebbi ülés holnap. Báró Hock osztályfőnök beszédéből, melyet kivonatban közöltünk, adjuk utólagosan az utol­só részt, hogy összefoglalva adja elő azon érveket, me­lyek az austriai-porosz vám­szerződés elfogadása mellett szólnak. Most, uraim! önök kezében van az elhatározás a szerződés sorsa felett, s én, daczára az ellenző szóza­toknak, melyek ezen államban hangzani fognak, önök végleges határozata iránt egy perc­ig sem kételkedem. A tarifa­reform elkerülhetlen s elhalaszthatlan, s önök ennélfogva nem fogják azon előnyöket visszauta­­sítani, melyeket a szerződés nekünk csak azért nyújt, mert az elkerülhetlent s elhalaszthatlant a másik szer­ződő fél érdekeinek megfelelő némely módosításokkal foganatosítjuk. Önök a bevételek a kiadások közti egyensúlynak helyreállítását sürgetik. Önök ezért nem engedhetik, s nem fogják engedni, hogy vámjaink jövedelme még so­káig minden évben csökkenjen , s másrészt a gyarapodó csempészet visszatartása végett határőrzésünk költsé­gei végtelenre szaporodjanak, a­nélkül, hogy a becsü­letes ipar s a becsületes kereskedés hatályosabban vé­­delmeztetnék. Önök mindnyájan érzik a különösen magas adó­terhet, mely a földbirtokot nyomja, s önök ezért a szer­ződés elfogadása által bőrtermékeinknek vámmentes keretet­ biztosítandnak a külföldön. Önök barátságos viszonyt akarnak a nyugati ha­talmakkal s Olaszországgal, ámde ez nem lehetséges, ha önök az eddigi elzárkó­zási rendszer mellett ma­radnak. Önök akarják a kibékülést Magyar-, Horvát-, tett.

Next