Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)
1865-05-05 / 103. szám
HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi ápr. 25-röl kelt legfelsőbb határozatával, az Erdélyben földtehermentesités létesítése végetti pénzügyministeri biztost, Thiemann Frigyes helytartósági tanácsost, dij-elengedés mellett, udvari tanácsosi czimmel s ranggal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 2-ról kelt legfelsőbb határozatával, a tengerész-gyalogsági ezredben, Paska József alezredest s ezred-parancsnokot ezredessé; továbbá Radványi Mór őrnagyot amaz ezredben, s lovag Grobben Vilmos őrnagyot a 24. sz. pármai herczeg-gyalog-ezredben, alezredesekké, ez utóbbit amaz ezred rang-létszámába beosztás, s jelen szolgálati alkalmaztatásában meghagyás mellett, legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Tornavármegye főispánja az ezen megyében ujonan rendszeresített megyei állatorvosi állomásra Papp Ferencz okleveles állatorvost nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ Lapszemle. A „Bécsi Híradó“- „Programm-vázlatok“ czimű czikksorozatának V. czikke így szól: „Vannak azonban hazánkban értelmes emberek is, kik legalább még 1861-ben úgy gondolkodtak, vagy meglehet, máig is úgy gondolkoznak , hogy nemzetünkre nézve üdvösebb, az ország önállóságára nézve előnyösebb, hogy ha a közbirodalommal való államjogi viszonyait továbbra is rendezetlenül hagyja, semhogy engedményeket tegyen valaminemű kiegyezés czéljából, mert a tett engedmények többé vissza nem vehetők. Ez a várhatunk politika, a tanrendszerbe hozva. Ennek alapja azon hiedelem, hogy előbb-utóbb oly viszonyok jövendnek, oly kül- és belzavarok, melyek a kormányt, vagyis inkább az uralkodóházat oly helyzetbe hozandják, hogy nem csak a magyar nemzettel annak legtúlzottabb igényei alapján kénytelen lesz kiegyezni, hanem hogy a monarchia súlypontja egyenesen Magyarországba fog áthelyeztetni. Azon reményt és óhajt, hogy a birodalom súlypontja maholnap Magyarországban legyen — osztjuk mi is, hanem úgy vélekedünk, hogy ahhoz nem a várhatunk-politika fog vezetni, sőt azt napról-napra inkább eltávolítandja. A várhatunk-politika hová vezetheti nemzetünket csak 10—15 év alatt is, azt nem nehéz eltalálni, ha azon eredményeit, miket négy év alatt előidézett — 15 évre kivetjük, s aránylag fokozzuk. Elszegényedés, elidegenedés a nemzetek közt, és valamennyinek lassan kint a magyar érdekkel ellentétes anyagi fejlesztése, s szellemi egyházi politikai szervezése : mindez ellenállhatlan logikával fejlődik mindaddig, míg a magyar nemzet az activ politika terén el nem foglalja helyét, s nem érvényesíti magát. A puszta szenvedőleges ellenállással még azt sem tudtuk, pedig nagyon hittük, megakadályozni, hogy az 1861-diki provisorium (olyan a milyen) hivatalnokokkal ne szervezhesse magát; ha pedig még 10—15 évig pausálunk, addig a szlávok s románok oly tanult serege fog kikerülni iskoláinkból, hogy bármely kormány teljesen nélkülözheti a magyar nemzetiségű hivatalnokokat, s egy mákszemnyit sem adva passivitásunkra, nélkülünk és ellenünk szervezheti az egész ország administratióját. Nem fogunk annyira jutni; nem is hiszem, hogy ma volna kormányférfi, ki ily szándékokat táplálna a jövőre; mi ezt csak azért említek meg, hogy egy viszszautasíthatlan észrevétellel mutassuk ki, a várhatunkpolitika mily absurd bizonyos idő határain túl. De nem is kell oly messze mennünk érvekért annak bebizonyítására, hogy az országnak a birodalommal való viszonyát végre jogilag s törvényszerűn meg kell állapítanunk és rendeznünk. Azon határozatlan állapot, mely 1848-ig tartott, melyben a magyar alkotmány ellentétben állt a birodalmi kormányhoz, Magyarország virtuális joga ellenmondásban volt a monarchia tényleges helyzetével, az írott betű a praxissal: — azon állapotok kellett hogy okvetlen oly crisishez vezessenek, és okvetlen ismét oda fognának vezetni, hol az ellenmondások egymást kiegyenlíteni vagy megsemmisíteni törekednek. Az utóbbi irány (egymást megsemmisíteni —) volt az 1848—49-ki crisis sajátja; tanuljunk valamicskét a történtekből, — és legyen a mai crisis iránya : az ellentéteket kiegyenlíteni. Mit nyertünk azon indefiniált állapotból, melyben Magyarországot a közbirodalom irányában egész 1848-ig helyezve láttuk? Azt, hogy Magyarország a birodalmi kormány által mostoha gyermeknek, félig idegennek tekintetett, — viszonzásul, mert Magyarország is idegennek tartá az austriai kormányt, s a birodalom többi országait. És az eredmény az volt, hogy ahol a kormány erejétől kitett valamely szellemi vagy anyagi érdeket pénz vagy törvényhozói rendszabályok által fölkarolni, támogatni, úgy téve, hogy Magyarországnak abból lehető kevés haszna legyen. Gondjai, előszeretete az anyagi téren, a vámrendszerben, vasutak építésében — mindig csak a lajtántúli tartományokra szorítkoztak. Az pedig, hogy a magyar minél ritkábban jön államminiszer, s hogy a magyarok lehetőleg kiszoríttattak az államügyekre való befolyásból, szintén annak a következése volt, mivel a magyar nemzet lehetőleg elkülönzi magát a közbirodalomtól, országát elválaszta az államtól. Ez, megengedjük, addig és annyiból menthető volt, mert az államkormány absolutisticus volt, a nemzet pedig nem áldozhatá föl alkotmányát. Ha tehát a főállamügyekben részt venni, a kormányzatra a kormányban, törvényhozásban, végrehajtásban, a kabinetben, a Felsége tanácsában befolyást akarunk gyakorolni; ha a magyar nemzet fölfogásának s érdekeinek súlyt akarunk adni , ezen elkülönzésről lemondva közelednünk kell a birodalom népeihez, minél tevékenyebb részt venni a közös ügyek alkotmányos intézésében, — belépni az erre hivatott közös testületbe, birodalmi tanácsba, senatusba, parlamentbe, vagy bármi legyen, — belépni nem azon utógondolattal , hogy ott segítsük növelni a zavart, hanem azon magyar becsülettel és lovalía szándékkal, hogy az uralkodóház és a birodalom testvér népeinek közös érdekeit előmozdítsuk , és ezen után fogjuk elérni, hogy egy párisi level az „Afrikai körök“ annak zenei részét illetőleg, így folytatja ismertetését . Az első felvonásban az Inez áriája mellett s egy Inez, Don Pedro és Don Diego által énekelt hármason kívül, a tanács kara emelendő ki, mely egy rendkívüli hatású fináléba megy át. Ezen kar arról tanúskodik, hogy Meyerbeer a hatalmas hangtömegek felett mesterileg tudott uralkodni. Ez annyira felvillanyozta a közönséget, miszerint ismétlése zajosan követeltetett. Rendkívüli szép lyrai kifejezésű azon altató dal, melyet Selika a második felvonásban Vasco betegágyánál eldalol. Ne ru s k o egy áriája s a finale különösen dicsérendők. A harmadik felvonásban fejti ki Meyerbeer a zenei ellentéteknek öszhangzó egészszé olvasztásában nagy talentumát. A nők a hajószobában kardalt énekelnek, a fedélzeten a matrózok szintén kardalban üdvözlik a felkelő napot, utóbbiak dala belevegyül amazokéba s végre mindkét kar imára egyesül. Ezen kettős kar felrhatlan hatású. Kiemeljük még Neusco balladáját, Vasco da Gama és Don Pedro kettősét. Az egész 4-ik felvonás egy mestermű; itt minden egyöntetű s a legmélyebb ihlettséget árulja el. Ennek gyöngye Vasco és Selika nagy kettőse. Inez és Selika kettőse az 5-ik felvonásban szintén kiemelendő. Ezen kettőst egy hegedűkön s gordonkákon előadott théma követi, mely Meyerbeer legnevezetesebb szerzeményei közé sorozható. Ezen néhány ütem oly mélyen megrázza a kedélyt, mint a kétségbeesés kiáltása, s nagy zajjal kivántatott ismétlése mind a főpróbán, mind az előadáson. Nagyon szép és megható még az Afrikai nő dala, melyet halála előtt énekel. Az „Afrikai nő“ Meyerbeer legnagyszerűbb szerzeményei: a „Robert“, „Hugo nották“ „Próféta“ mellé sorakozik. Azon hatás, melyet ezen posthumus munka előidéz, hatalmas. Kritikai ítéletet egyszeri hallás után ily nagy műről adni nem lehet. Az előadás kielégítő volt. Faure (Nelusko) ügyes művésznek tűnt fel; Sax Mária a szerencsétlen királynőt jól adta; Naudi a tenorista, kit Párisban gonoszkodólag Fiasco da Gamanak neveznek, sokkal jobban oldotta meg feladatát, mint várható volt, végre Be 1- val (Don Pedro) teljesen kielégített. A kardalok jól be voltak tanulva, a zenekar kivánni valót nem hagy fenn. A hajó, mely sem a müszlésnek meg nem felel, sem a darab fényéhez nem méltó, s csak az előadást hátráltatja, elmaradhatna. Átalában a 3-ik felvonás a darab leggyöngébb része. Alig érdemel említést, hogy a ház tömve volt. Jelen voltak a császár és császárné, a diplomatia, művészet, irodalom és pénzvilág legkitűnőbb képviselői. Végül Meyerbeer mellszobra zajos tetszés-nyilatkozatok közt megkoszorúztatok. Mapi újdonságok. * Ő Felsége Karolina Auguszta Császárné f. hó 2-kán reggel Prágából a toskánai nagyherczegi család látogatására ment Brandeisba. * Ferencz Károly főherczeg és Zsófia föherczegasszony e cs. fenségeik a gráczi szegényeknek 500 ftot kegyeskedtek ajándékozni. A cs. kir. austriai kormány közbenjárása folytán a cs. orosz hatóságok a lengyel felkelésben résztvett, a jegycsapatokba beosztott s a különféle orosz várakba elhelyezett ausztriai alattvalók kiadásába beleegyeztek. Ennek következtében már ezen egyének nagyobb száma örvend a cs. kir. ausztriai államokbai visszatérésének s ottani zavartalan tartózkodásának , s ezen irányban — biztos értesülés folytán — a cs. kir. austriai hatóságok további, erre czélzó közbenjárásra is készek. A szt.-pétervári járványról a „Wien. Ztg.“ f. máj. hó 3-ki számában dr. Berthleff K. és dr. Jankowszki V. uraknak az államministeriumhoz intézett jelentését közli, melynek lényege ez: Az eddigi észleletek dr. Hermann közléseit (melyeket a „St. Petersburger Medicinische Zeitschrift“ VIII. köt. 1 füzet 1865-ben adott) igazolják: ezen járvány az orvosok előtt oly rég ismert febris recurrens. Másnemű betegségről, p. o. szibériai pestisről itt mit sem lehet hallani. Az orosz cs. kormány a birodalom különféle részeibe küldött is orvosokat, kiknek vizsgálatából kiderült, hogy az említett betegség csak egyes esetekre szorítkozik, s leginkább azon egyéneket éri, kik temetetlen, vagy farkas által kiásott hullákkal érintkeznek. A febris recurrens-nek Szt.-Péterváron kívüli nagyobb terjedéséről mit sem tudnak, ellenben uralkodik a typhus exanthematicus Asztrakan, Witebszk, Minszk, Volhynia, Wladimir, Kaluga, Kiev, Kursk és Tulai kormánykerületekben. Vesztegzárlat nem szükséges, mivel ez a járvány terjedését meg nem akadályozhatná, különben is a szibériai pestis az 1864. év ősze óta elmúlt. Ezen typhus-járvány egyes esetei észlelhetők Sz. Pétervár 11, mely vagy a febris recurrens , vagy a typhus exanthematicus alakját ölti magára. Különben az austriai birodalomban ezen betegség eléggé ismeretes. Ezen járvány már múlófélben van, úgy hogy az itteni kórházakban, melyekhez 1. évi február óta az 1200 ágygyal berendezett Iszmailov-laktanya is tartozik, — a betegségi tünetek enyésznek, s utóbbi helyen 400 ágynál több már áll üresen. — V-ik k i m u t a t á s. Az Ínséggel küzdő mármarosi lakosok felsegélésére folyó évi ápr. hó 5-től ugyanazon hó 25-ig következő könyöradományok folytak be az alulirt megyei inségügyi bizottmányhoz : Békésvármegye küldött 118 ft 39 kr, Hontmegye küldött 111 ft 16 kr, Jászkun kerület küldött 16 ft 30 kr, Zemplénvármegye küldött 175 ft 48 kr, Székes- Fehérvár sz. kir. város 48 ft 25 kr, Veszprém vármegye 142 ft 76 kr, Pestvármegye 208 ft 13 kr, Felső-Bánya sz. kir. város 40 ft 45 kr, magyar gazdasszonyok egylete 397 ft 60 kr, Szabolcsvármegye 31 ft 89 kr, Kassa sz. kir. város 51 ft, Csongrádvármegye 66 ft 47 kr, a méltóságos gróf Teleki család 500 ft, Vlád Alajos Lúgosról 11 ft 40 kr, Gömör s Kishont t. e. vármegye 74 ft 33 kr, Somogy vármegye 15 ft 20 kr, Komáromvármegye 36 ft 82 kr, szathmári műkedvelők 70 ft, Biharmegye Tenke m.városa 5 ft 56 kr, Kecskemét sz. kir. város 69 ft 50 kr, mármarosmegyei akna-sugatagi királyi kincstári tisztviselők és sóvágók 56 ft 5 kr, Sárosmegye 92 ft 8 kr, Wodianer Albert pesti lakos s földbirtokos 100 ft, Kanizsa sz. kir. város 30 ft, Zalavármegye 34 ft 83 kr, Torontálvármegye 478 ft 24 kr, Mosonvármegye 62 ft 84 kr, Újvidék sz. k. város 42 ft, Szepes vármegye 18 ft 86 kr, Temesvármegye 147 ft 94 kr, B. E. pesti ügyvéd 2 ft, Pozson vármegye 34 ft 80 kr, a pozsonyi jogakadémiai ifjúság 27 ft, Szent- György sz. kir. város 18 ft, Debreczen sz. kir. város 200 ft, a nagyváradi takarékpénztár 200 ft, az aradi kaszinó 55 ft, Kis-Szent-Péter és Kis-Telep községek 31 ft 10 kr, az eperjesi takarékpénztár 100 ft, Técső koronaváros 14 ft 22 kr, Szathmár-Németi sz. kir. város 77 ft 93 kr, a magyar gazdasági egyesület 500 ft, a pesti takarékpénztár 600 ft, Arad sz. k. város 71 ft 16 kr, Esztergom vármegye 196 ft 72 kr, az első magyar biztositó társaság 800 ft, a budai királyi kerületi bányabiróság TO ft, Pécs sz. k. város 102 ft 75 kr, öszszesen 6294 ft 21% kr; ehhez adva a már ápril hó 5-ig (a 4-ik kimutatás szerint) bejött könyöradományt: 6109 ft 24% kr, tészen az eddigi adakozás : 12403 ft 46 krt, melyért a nagylelkű adakozóknak a szenvedő nép nevében hálás köszönetet mond Marmaros-Szigeten, 1865. évi április 25-én. A megyei központi inségügyi bizottmány. * A zenede negyedszázados ünnepét rendező választmány tegnapelőtt folytatólag ülésezett e tárgyban, s mint a tanácskozás folyamából kivettük, a hely meghatározásáról volt szó, hol a nagy zenészeii ünnepély végbemenjen ; eddig e czélra a redout-terem és a lovagda van kiszemelve, az utóbbi természetesen zenecsarnokká átalakítva, a szükséges zenekari helylyel és karzatokkal a közönség számára. A lovagda így fölkészítve, mintegy 8000 embert fogadhatna be. A redout átengedése iránt a választmány írásban fogja az illető bérlőket megkeresni. * Dr. Patrubány Gergely úrtól kétivnyi füzetke jelent meg, mely a budai császár-fürdőben az 1864-ik évi fürdőidény alatt tett tapasztalatait foglalja magában. * A déli vaspályán a budai pályaudvarból kiindulva több rendbeli kéjvonatok terveztetnek; így június hó második felében Gyurkovits és Gyapay urak Triestbe rendeznek társasutazást, tengeri kirándulással Velenczébe és egy szárazival az adelsbergi barlangba; továbbá három kirándulás terveztetik B.Füredre, végre augustusban egy kétvonat Mária-Czellbe. * A lipótvárosi templom - építési kölcsönhöz a „Phönix“ biztosító társulat 1000 fttal járult. * Gerritsen L. Vilmos, a dunai gőzhajótársaság egyik legidősb kapitánya f. hó 2-kán 56 éves korában meghalt. * Waadtlandi lapok Írják, hogy Napoleon herczeg Bergerie nevű falusi jószágán Nyon mellett nagy erdőégés volt, mely épen azon pillanatban tört ki, midőn a herczeg Párisba volt visszautazandó. Mint mondják, a tüzet a munkások készakarva rakták, mert napszámukból elbocsáttattak. I. s. F. hó 2-kán egy külföldi származású festést ítéltetett el Pestmegye középponti fenyitó törvényszéke SÜRGÖNY. 103. m. Ötödik évi folyam. Szerkesztéséül iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Maju ai Frankfurtban Mollen 191&; Hamburg-Astenában Danien Klein és Vojler; Hamburgban OPürbttetzu Jakab; Lipcsében Kurier 23. , Illyén és téri uraknál. Buda-Pest. Péntek, május 5. 1865. Előfizetési árak Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... 20 frt. Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévre.................... 10 , Félévre....................9 „ — , Negyedévre.........................1 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ a birodalom súlypontja Magyarországban legyen, —hamindjárt a kormány Bécsben székel is.“ Birodalmi tanács. A követek házának ülése máj. 3. A jegyzőkönyv fölolvasása, s a beérkezett iratok közlése után a hadügyi budget tárgyalása folytattatott. Az előadó dr. Gisk ra emel szót, hogy a tegnap félbeszakasztott jelentést folytassa. Beszédének kezdetén megjegyzi, hogy a bizottmány épen nem parancsolólag járt el, s nem mondd, hogy e vagy ama tételnél egy meghatározott összeget meg kell takarítni, hanem annak jelentése csupán példákkal bizonyítá, s kifejti, hogy minő letörlést tart a bizottmány lehetségesnek. Ezért a bizottmány jobbnak tartá, egy általány összeg megajánlását indítványozni. Szónok erre épen oly módon folytatja a szükséglet egyes tételeinek részletezését, a mint ez a nyomatott jelentésben foglaltatik. Szónok előadását összehasonlítással végzi, a bizottmány által elfogadás végett ajánlott ősziét s a budget-bizottmány által az 1859—60 évben lehetségesül s szükségesül elismert ősziét közt, s kimutatja, hogy a bizottmány 9 millióval többet indítványoz, mint a mennyit az akkori bizottmány mondott ki. Még fölolvassa Bruck pénzügyministernek egy 1858-ról kelt legalázatosabb előterjesztését, melyet a volt hadügyminister, gróf Degenfeld helyzett az ő rendelkezésére, s melyben a hadügyi budget leszállításának szüksége hatályosan ajánltatik, mely előterjesztés következménye a budget-bizottmány összeülése lett. A kormány előszámitása eredetileg, mint szükséglet : ordinarium gyanánt .... 91,374,372 ft s extraordinarium gyanánt . . 14,393,400 „ összesen : 105,767,772 ftot A fedezet : ordinarium gyanánt .... 8,975,227 ft s extraordinarium gyanánt . . 91,000 „ összesen : 9,066,227 ftot tett. E szerint a pénzügyből pótlékul 96,701,545 ft. Ellenben a bizottmány a szükségletet összesen.............................. 89,982,772 ftnyi eszletben indítványozza megajánltatni, továbbá a födezetet . . . 10,432,227 fttal beigtattatni, s e szerint a pénzügybeli pótlékot csak......................... 79,550,545 fttal megajánlatni. E szerint a szükségletben letörlés 15,785,000 ftot, a fedezet fölemelése 1,366,000 ftot, tehát a különbözet 17,151,000 ftot tesz. Az általános vitában először Taschek emel szót. Hivatkozik a jelentéstevő által említett pénzügyi bizottmány tevékenységére, melynek nem lehet szemére hányni a tényleges oppositiót. Előtte három nézpont irányadó : az állami eszközök, a külföldi viszony, és a naturalék árai. Tekintetbe véve az elsőt, a hadseregrel kiadás rendkívül nagynak nevezendő, mivel az állam eszközei kedvezőtlenebbül állnak, mint 1859-ben. Ami a külföldközi állást illeti, akkor a háború előestéjén álltunk, most e viszony lényegesen javult. A naturalék árai 1859 ellenében jelentékenyen leszállottak. Ha ő, mint laicos, a csökkenés módját meghatározni nem tudja, mégis bátorkodik Bajorországra hivatkozni, hol 58.000 ember csak 15 millió írtba kerül. Ez megnégyszerezve 232.000 ember és 60 millió frt. Szónok végül indítványozza a szárazi hadseregre 80 millió ft jóváhagyatását. (Az inditvány támogattatik.) Tschabuschnigg:Ha a birodalom pénzügyi helyzetéről van szó, akkor minden párt egyetért abban, hogy ez nagyon szomorú. Hazafiatlanság lenne, ezt elhallgatni. Az adók végtelenül magasak, és az államhitel olyannyira szenvedett, miszerint a pénzügyminiszer kénytelenült legközelebb, hogy egy aránylag csekély összegre szert tehessen, a legfolyóbb bevételeket elzálogosítani, s ettől a hadügyminiszer úr sem óvhatja magát. Minthogy a hadi budget oly nagy, ez okon a nevelés, ipar és közlekedésre csak a legcsekélyebb eszközök fordíthatók. Valamint a hivatalnokok, úgy a katonák sem lehetnek saját czél, hanem csak eszköz a czélra. Valamint nem szükséges az egyesnek mindig felvont csövű revolverrel sétálni, úgy az államokra nézve sem szükség mindig a hüvelykujjig fölfegyverkezve lenni. A külügyminiszer azt mondá: Austria egy oldalról sincs fenyegetve; a nagyhatalmi állás nem csak a hadsereg harczkészségén nyugszik, hanem a lakók pénzügyi jó helyzetén is, ép igazságszolgáltatáson, ép pénzügyi állapotokon. A hadsereg harczkészsége csak egy tényezője a nagyhatalmi állásnak, ha nagyon nagygyá lesz, akkor egyéb szenved miatta. A felfegyverzett béke a múlt idő lejárt jelszavainak egyike. A hadsereg ne csak 1865-ben, hanem későbbi időben is harczkész legyem Kezdje a lefegyverzést az, a ki legokosabb. Ülés vége 20 órakor. Legközelebbi ülés holnap. Báró Hock osztályfőnök beszédéből, melyet kivonatban közöltünk, adjuk utólagosan az utolsó részt, hogy összefoglalva adja elő azon érveket, melyek az austriai-porosz vámszerződés elfogadása mellett szólnak. Most, uraim! önök kezében van az elhatározás a szerződés sorsa felett, s én, daczára az ellenző szózatoknak, melyek ezen államban hangzani fognak, önök végleges határozata iránt egy percig sem kételkedem. A tarifareform elkerülhetlen s elhalaszthatlan, s önök ennélfogva nem fogják azon előnyöket visszautasítani, melyeket a szerződés nekünk csak azért nyújt, mert az elkerülhetlent s elhalaszthatlant a másik szerződő fél érdekeinek megfelelő némely módosításokkal foganatosítjuk. Önök a bevételek a kiadások közti egyensúlynak helyreállítását sürgetik. Önök ezért nem engedhetik, s nem fogják engedni, hogy vámjaink jövedelme még sokáig minden évben csökkenjen , s másrészt a gyarapodó csempészet visszatartása végett határőrzésünk költségei végtelenre szaporodjanak, anélkül, hogy a becsületes ipar s a becsületes kereskedés hatályosabban védelmeztetnék. Önök mindnyájan érzik a különösen magas adóterhet, mely a földbirtokot nyomja, s önök ezért a szerződés elfogadása által bőrtermékeinknek vámmentes keretet biztosítandnak a külföldön. Önök barátságos viszonyt akarnak a nyugati hatalmakkal s Olaszországgal, ámde ez nem lehetséges, ha önök az eddigi elzárkózási rendszer mellett maradnak. Önök akarják a kibékülést Magyar-, Horvát-, tett.