Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)
1865-05-04 / 102. szám
A sorozatayámban 578 808 HIVATALOS RÉSZ. A magyar királyi helytartótanács Pest városánál üresedésben lévő kapitányi tollnoki állomára Matlekovits Sándor jogtudor-jelöltet és királyi ítélőtáblás hites gyakornokot nevezte ki. Pest-, Pilis- és Solt t. e. vármegyék főispáni helytartója Major Kálmán jogvégzett ügyvédi gyakornokot tiszteletbeli megyei esküdtté nevezte ki. A régi államadósságnak f. évi máj. 1-én történt 417- s 418-ik kisorsolásánál a 125s 234 sz. sorozat-számok huzattak ki. A 125. sz. sorozat szám eredetileg 4 peres kamatlábú bank kötelezvényeket foglal magában; még pedig a 9947—14,255 sz.ig bezárólag, összesen 1,253,870 ftnyi tökekészletben, s az utólagosan besorozott s eredetileg 4 petes kamatlábú karinthiai-rendi házi kötelezvényeket; még pedig a 486—602 sz.ig bezárólag, öszszesen 159,686 ft 50 kmnyi töke-öszletben. A 234. sz. sorozatszám eredetileg 5 petes kamatlábú udv. kincstári kötelezvényeket foglal magában, még pedig a 78,235 sz.t, a töke-öszlet ft-ével, a 78,450 sz.t, annak %-ével, a 78,530 sz.t, annak ivával, a 78,647 — 79,157 sz.ig bezárólag, az egész töke-öszlettel, összesen 1, 002,224 ft 2 krnyi töke-öszlettel. Az 1860. évi 5 petes sorsjátéki kölcsön államadóssági kötelezvényei nyerőszámainak közvetlenül erre történt 10-ik kisorsolásánál következő eredmények állottak elő : A kisorsolt sorozatok számai: 82 252 435 578 696 808 1065 1214 1262 2816 3011 3697 4490 5253 5676 6269 6330 6419 6906 7046 7273 8327 8361 8386 10,030 10,319 10,434 11,068 11,123 11, 354 11,566 12,065 12,118 12,200 12,727 12,980 13,234 13,262 13,856 14,040 14,387 14,625 14,661 14,719 14,787 15,044 15,776 16,142 16,298 16,609 17,283 17,360 17,899 18,371 18,978. Ezen kisorsolt sorozatokból esik : 113547 1000 18 1000 Az államadóssági kötelezvényeknek azon többi nem említett nyerőszámaira, melyek a kisorsolt sorozatokban foglaltatnak, az 500 ftnyi s 100 ftnyi kategóriához képest, a 600 ftnyi s 120 ftnyi legcsekélyebb nyeremény esik. A kisorsolt sorsjátéki kölcsön államadóssági kötelezvények, az azokra esett nyereményekkel, 1865. aug. 1-én fognak kifizettetni. Jegyzéke az 1860. évi sorsjátéki kölcsön ama kisorsolt sorozatainak, melyekből 1865. martius végéig kötelezvények még nem mutattattak elő : 1. Kisorsolás 1129 sz. 2. Kisorsolás 1068 1188 3012 4454 5386 8428 sz. 3. Kisorsolás 64 1430 1606 1869 3572 3828 5430 szád 4. Kisorsolás 2580 2653 2824 3925 5901 7682 14,100 sz. 5. Kisorsolás 1084 2166 2733 2802 3273 3280 3838 5192 15,094 18,674 sz. 6. Kisorsolás 490 515 1109 1340 2896 3547 3740 4125 5057 5681 6356 7655 8412 9560 9628 10,864 10,865 11,472 17,104 18,384 sz. 7. Kisorsolás 3100 4640 5608 6031 7029 9551 11,017 12,213 13,132 15,095 16,257 16,854 17,253 sz. 8. Kisorsolás 1435 1973 2687 2952 3959 4510 5489 6704 7284 7475 9332 11,276 11,770 12,139 12,336 13,085 13,311 14,446 15,211 16,444 16,839 18,624 sz. 9. Kisorsolás 548 549 670 737 1042 1452 1821 2110 2155 2630 3000 3324 4275 5040 5247 5615 6937 7836 8036 8319 9958 10,369 11,012 11,622 12,741 12,891 13,421 13,736 15,715 16,467 16,708 18,193 18,222 sz. Az államadósság cs. k. igazgatóságától. Két alternatíva állott előtte : beismerni, bár hallgatólag, hogy általunk idézett február 4-ki s a februári alkotmány alapelveit elfogadó czikk szándékosan s illetőleg öntudatosan iatva és közölve, a szerkesztőség programmját fejezte ki, vagy megcáfolni, illetőleg tagadni, hogy ama czikkben néma februári alkotmány alapelveinek cathegoricus elfogadása foglaltatik. Az elsőt nem akarhatta, mert a körülmény, hogy ily váratlan fordulat épen semmi zajt nem ütött, sőt észre is alig vétetett a hazában : arra engedne következtetni, hogy a „Hon“ emberei politikai okoskodásait nem veszik mindig komolyan. A második eset, tudniillik még csak tagadni is, hogy ama ezik a néma februári alkotmány vezérelveinek valóságos definitiója : teljes lehetetlenség. Volt ugyan még egy harmadik eset is, de erre nem számoltunk : bevallani, hogy ama czikk — szelíden szólva, nem azt fejezte ki, amit tulajdonképen akart, vagyis : a leczkéjét nem tudó, de mégis valamit szólani akaró deákként azt mondani : non sum paratus. És a „Hon“, —követve oly roszul utánzott, szerencsés bálványzottja előszeretetét a váratlan, meglepő iránt, de harmadik utat választotta. Gondolta magában: így legalább véget vet a vitának, s nem olvassuk rá újra ama horribilis — szegénységi bizonyítványt, melyben kézzelfoghatólag bebizonyította, hogy munkatársai nem mindig tudják, mit akarnak, és hogy eziránt — mi csűrés-csavarás — a szerkesztőség maga sincsen tisztában. Leyális viszonzásul mi is őszintén bevalljuk, hogy magunk is inkább ez utóbbit hittük, tudniillik, hogy ama cikk a „Hon“ban úgy jelent meg, miszerint sem írója, sem a „Hon“ szerkesztősége nem birt világos tudalommal annak valódi hordereje felől, (hajh, pedig milyen világos és határozott az! — de úgy van, ha vezérkedő politikusok annyira perkorrestálják a birodalmi alkotmányt, hogy soha el sem olvassák) — node az „österr. Zig“-gal, egy lajtán inneni lappal szemben végre is csak inkább egy magyar laptársunk, a „Hon“ védelmére kelni éreztük hivatva magunkat, nem akarván úgy tüntetni föl egyik nagy honi napilapunkat, mint amely néha maga sem tudja, mit akar. Ámde a boldog ifjúságnak (és hogy a „Hon“ ez irigylendő állapotnak örvend, az érettebb olvasó nem fogja kétségbe vonni) az a szerencséje, hogy neki minden, az öntudatlan naivság, a megátalkodottság, a szerény önmegadás — egy iránt jól áll. És igy bízván e mindent pótló előnyben, hogy semmint elismerje azt a rettenetes februári alkotmányt, kedves durczássággal inkább bevallja, miszerint ama kérdéses czikke valósággal absurdum volt. Ugyanis ma ide ért számában említvén röviden az ő felfogására nézve hízelgőbb czikkünket, feleletül s egyedüli vigasztalásul, menedékül e régi classicus latin mondást idézi: „nullatam absurda sententia,quod non defendisset aliquis philosophorum.“ Tehát az ő föllépése, melyet mi védtünk, absurda volt hipsissima verba. Persze mi azon jó szándékkal tettük, hogy legalább az „Ost. Zig“ előtt megmentjük szellemi és érettségi hitelét; de íme, a „Hon“ inkább föladja ezt, csakhogy megtarthassa fölvett makacssága gyermeteg báját, melyben ő ezelőtt négy évvel magának megtetszett, és melyben még folyvást tetszelegni akar. A tanulság az, hogy a „Hon“-t végre már a legjobb, legtestvéribb akarattal is — védeni lehetetlen. Ő kijelenti, hogy mikor akaratlanul a birodalmi alkotmány mellett szól, akkor ne higyjenek neki, mert ilyenkor absurdumokat beszél. De vájjon mi hát az, amit ő maga hisz? (No mert hogy más is higyje, arról ilyetén bizonyságok után szó sincs.) Vájjon nincs-e feljogosítva a közönség igy okoskodni: ha a „Hon“ absurdumnak nevezi, a minek magában véve értelme van, s a mit akaratlanul ő is elfogad s másokkal elhitetni akar , mi lehet az, a mit egyedül ő maga hisz, — és egyátalán s tulajdonképen hisz-e valamit a „Hon“ ? És ha csakugyan hinne valami hihetőt, képes-e azt kimagyarázni, kifejezni? miután, — úti figura docet, — sokszor épen az ellenkezőt mondja, mint amit akar? 10654 14 foglalt kötelezvényszámra ftnyi nyeremény A sorozatszámban foglalt kötelezvényszámra. ftnyi nyeremény 14356 35,000 115663 1000 12 1000 121182 1000 11 1000 12200 15 1000 14 5,000 12980 12 10,000 5,000 5,000 13234 20 1000 3011 10 1000 132221 6 luuu 1000 15 5,000 14 50,000 36977 5,000 14040 13 1000 17 5,000 14625 16 1000 5253 14 1000 147199 5,000 64193 1000 147873 1000 69068 5,0007 5,000 70462 1000 11 5,000 11 5,000 150441 5,000 12 300,000 161427 1000 7273 20 1000 16298 11 1000 8386 16 5,000 16609 15 5,000 10319 13 1000 19 1000 104348 1000 17283 18 1000 110682 1000 17360 17 1000 111238 1000 178997 10,000 17 5,0009 1000 18 1000 18371 16 1000 101. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a ca. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak’ rendes levelezőinktől fogadtatnak el._________ SÜRGÖNY. Magánhirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurtb an Mailen Ottó; Hamburg-Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Tttrichetau Jakab; Lipcsében Kogler , Hlyen és Wart uraknál. Buda-Pest. Csütörtök, május 4.1865. Előfizetési árak Naponta! postai szétküldéssel Budapesten húshol hordva. Egész évre . .... 20 frt. Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévr................................... . Félévre.........9 . , Negyedévre ..... 5 „ Negyedévre .... 4 n 50 „ SEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, apr. 29. Mint olvasóink sejthetik, tegnapelőtti czikkünk a „Ho n“-t meglehetős szorult helyzetbe hozta. No de ne faggassuk őt ily testvérietlenül.... A dolog úgy sem igen fontos . . . alig politikai jelentőségű. Birodalmi tanács. A követek házának ülése máj. 2. A jegyzőkönyv fölolvasása, s a beérkezett iratok közlése után a ház a napirendre tér át. Napirenden áll : a hadügyi budget tárgyalása. Az előadó : dr. G i s k r a . A ház — úgymond — ma a budgetnek legfontosabb részéhez jutott el. Itt igen tetemes összegekről van szó, és semmi kétséget sem szenved, hogy csupán a hadügyi budgetbek igen nagy letörlések, s a bizottmányi indítványok elfogadása által lehet elérni a czélba vett eredményeket. A közönség feszültséggel várja a háznak eziránti határozatait. A népképviselet s kormány közti viszály a hadügyi budget fölött, épen nem szokatlan dolog, s már akár a többség, akár a kisebbség folytassa a harczot a kormány ellen, az tény, hogy ezen harcz minden államban folytattatik. Szónok kimutatja, hogy a ház s a kormány közti vélemény-eltérések a legutóbbi években nem voltak oly tetemesek, mint az idén, s említést tesz az előbbi hadügyminiszerről, ki saját magas feladatát abban ismerte föl, miszerint a katonai költségvetés szükségletét az alkotmányos kívánalmakkal egyesítse. Szónok megemlíti, hogy a bizottmányi ülésekben az idén egyetlen kormányi képviselő sem jelent meg. Ennek okai ismeretesek. Ennek az a következménye, hogy a budget részleteit a házban kimerítőbben kell tárgyalni. A bizottmány távolról sem szándékozik beavatkozni a korona, s a legfőbb hadúr jogaiba, az csupán jogát használja föl, midőn meghatározza azon öszszegeket, melyeket ki lehet adni, s melyeken nem lehet túlmenni. Ezen házban senki sem fogja azt hinni, hogy a hadseregrei költség az államnak hasztalan terhe ; a hadseregrei költség szintoly szükséges, mint bármely más költség az államban; de az a kérdés, hogy mily nagynak kelljen annak lennie ? A ház sohasem fog vonakodni a legszükségesebbnek megajánlásától. Lehet valaki a hadsereg bámulója, s csodálhatja annak jelességét, de azért még nem kell szükségkép bámulni annak igazgatását. Hogy az indítványozott letörlések nem csorbítják a sereg harczképességét, ezt a jelentés nyilván mutatja. Ő semmi ily letörlést sem indítványozott anélkül, hogy előbb katonai szakférfiakkal ne tanácskozott, s azok beleegyezése felől bizonyosságot ne szerzett volna magának. Több hozzáintézett irat folytán ki kell jelentenie, hogy a háznak és bizottmánynak soha sem jutott eszébe, a legénység illetékeit leszállítani, s ő ez alkalommal arra utal, hogy egy altiszt kevesebbe kerül mint némely irodaszolga, s hogy a tiszt kevesebbet kap mint némely ajtónálló valamely ministeriumban. A „Militär-Zeitung“ s más lapok ellene irányzott megtámadásai felé fordulván, kijelenti szónok, hogy ő csak saját lelkiismeretét követte s egy oly számot sem irt le, melyet nem hitt képviselhetőnek. Szónok erre egy visszapillantást vet az utóbbi évek hadh-budgetjére s az 1859—60-as években kinevezett pénzügyi bizottmányt említi. Ezen bizottmányban a hadsereg képviselője kijelenté, miszerint az ordinarium 85 millióra leszállítható. A bizottmány kijelentette előterjesztvényeiben, miszerint 86 millió az ordinarium és extraordinariumban azon szám, mely még meggyőzhető. — Az 1861-ki budget is ezen számokat mutatja. — Szónok ezután a következő éveket rajzolja, melyekben a ház a szükséglet megállapításábani közreműködésre felhivatott , igyekszik kimutatni, miszerint a szükséglet folytonos emelkedésben van. Az 1862-ks év zárszámadásából szónok azt hiszi kivehetni, hogy a ház ezen évre 16 millióval többet szavazott meg, mint mennyi az igazgatási évre szükséges volt. Sajnálja, hogy az 1863-as számadási zárlat még nincs előterjesztve, de biztosíthatni vél aziránt, hogy ezen évre is sok hagyatott jóvá. Hogy 1864-re is sok hagyatott jóvá, abból világlik ki, hogy ezen év fölöslegeiből az egész 1865-ks évre s az 1866-ki év két hónapjára élelmezési szükségletek rendeltettek meg. Az mutatkozik tehát, hogy a ház nagyon sokat, mindenesetre többet javaslott, mint mennyi valóban szükséges volt. Jelentéstevő erre a budget érdemleges részéhez fordul. Kéznél lévén a nyomtatott, nagyon terjedelmes (86 oldal) jelentés, a hadi költségvetés egyes részei kiadási tételeinek körülményes elemzésébe bocsátkozik, hogy saját letörléseit igazolja s mellesleg az egyes szaklapok megtámadásait elhárítsa. — (1)* órakor) Jelentéstevő, kijelentésének mintegy közepéig jutott, kéri az elnököt rövid megszakításra, minthogy ő már nagyon elfáradt, mely kívánságának elnök azonnal eleget teszen. Rövid megszakítás után elnök ismét megnyitja az ülést azon indítványnyal, hogy az ülés bezárassák, miután jelentéstevő kijelentette, hogy jelentésének befejezése még legalább két órát igényel. Erre az ülés bezáratik. Legközelebbi ülés holnap. Hanem a tavaly Berlinben tartatott statistikai congressus programmjában már ott találjuk azon indítványt, hogy a földbirtok nemzetközi statistikájában egy lépéssel tovább kell menni, s a földbirtok feldarabolása és mozgalma kérdését vitatás alá szükséges vonni. Ez okból az illető szakosztályban kérdés létetett aziránt, hogy daczára azon körülménynek, miszerint a congressus még idáig sem rendelkezhetik minden államból a szükséges földbirtoki statistikai adatokkal, mindazáltal nem lehetne-e egy lépéssel tovább menni, s annyit legalább megállapítani, hogy az egyes államokban jelenleg a földbirtok miképen oszlik fel, s nem lehetne-e meghatározni, hogy egyik vagy másik államban a nagy, vagy a közép, vagy a kis birtok-e a túlnyomó, s vájjon e birtoktömmegek helyes arányban állanak-e egymáshoz ? Ennyit a szakosztály kipuhatolhatnak gondolt mindazon államokban, hol rendes földfelmérések történtek , s ezért a következő rovatokat betölthetőknek hitte: u. m. valamely országnak minden kerületében hány földbirtokos létezik ? mily terjedelmű föld ott a legnagyobb, s minő ismét a legkisebb földbirtok ? minő az átmérőleges földtulajdon ? minő catasteri jövedelme van e földbirtokoknak ? A földbirtok nagyságának meghatározására pedig elég lenne annyit felállítani, hogy minden földbirtok, mely 5 porosz hold terjedelmű ,kis birtoknak, egy jószágtest, mely 5000 porosz holdra terjed, nagy birtoknak mondassék ki. E kérdések csak előkészítő kérdések a földbirtok nemzetközi statistikájának létrehozatalára, mégis már ez előkészítő kérdéseknél a gyakorlatban annyi akadályok és ellenvetések fordulnak elő, miszerint ezekből mindenki meggyőződhetik, hogy az e kérdésekre vonatkozó feleleteket nem lehet olyan rovatokba felvenni, melyek minden államra illenének, következőleg még sokáig, vagy talán soha sem is áll be azon eset, hogy az európai statistikai congressusok a földbirtok nemzetközi statistikáját megállapíthassák. E számos akadályok közül itt csak néhányat említünk fel, melyek főleg az austriai birodalom s különösen Magyarország viszonyaiból merülnek fel. Első és legnagyobb akadály ezek közt az, hogy Európának legtöbb államaiban a föld még felmérve sincs, s így hiányzik a mérték az egyes birtokok nagyságának meghatározására. De ahol a catasteri felmérések megtörténtek is, ezekből sem lehet a berlini statistikai congressus által felállított kérdésekre felelni, s az illető rovatokat betölteni. Nem lehet pedig azért, mivel a catasteri felmérések főleg a földadó végett eszközöltetvén, ezeknek főczéljuk a birtokok jövedelmét kitudni, nem pedig azoknak kiterjedését, így egy határban ugyanegy birtokosnak földbirtoka, még ha nem szétszórva dűlőkben, hanem egy tagban fekszik is, több részletekben van felvéve, a szerint, a mint a részletek jövedelmezése osztályoztatott. E körülménynél fogva ugyanazon birtokos többször jön elő, mintha más birtokos volna. Tehát a catasteri munkálatokból sem a földbirtokosok száma, sem az egyes birtokok terjedelme ki nem tudható. Ugyane nehézség fordul elő azon egyéneknél, kik több községek határaiban, vagy épen több vármegyében birtokosok. Ezeknek összes birtokuk, melylyel egy országban bírnak, a cataszteri táblázatokból ki nem tudható, sőt elég hibásan, ezek szerint mint megannyi külön birtokosok jönnek elő. Aztán a földbirtokok felosztásának meghatározására a különböző államok különböző agráriai viszonyai miatt még kulcsot is nehéz találni. Például minden egyes község, vagy kerület, vagy járás, vagy vármegye határában fekvő földek birtokosai számíttassanak-e össze ? Legczélszerűbb lenne természetesen a községeket venni. De hát ahol községi határterületek nincsenek is, mint Oroszországban vagy Schweiczban, hát ott minő kulcsot válaszszunk? A földbirtok felosztása. Hogy a földbirtok felosztása, s annak egyik kézből másik kézbe való átmenetele igen fontos tárgyát képezi a nemzetközi statistikának, ezt a legutolsó bécsi statistikai congressus egyhangúlag elismerte s kimondotta. Mivel azonban még elegendő anyagot nem talált e kérdés megfejtésére, csupán óhajtását nyilvánította , bár az egyes államok kormányai a föld birtoklására és forgalmára nézve előkészítő munkálatokat tétetnének , melyekről aztán a következő statistikai congressus tudomást szerezhetne. Ez időtől fogva 4 év folyt le. A következő statistikai congressus Londonban meg is tartatott, de semmit sem hallottunk, hogy e részben a kormányok valamit tettek volna. Az austriai légió új győzelmei Mexikóban. Mily nehéz feladat jutott az austriai idegen légiónak Mexikóban , mutatják azon megújult barczok, melyeket azok egyes részeinek rövid idő alatt vívniok kellett. Az ellenség, felismervén a Mexikó és Veracruz közti közlekedésnek fontosságát, mely fölött a légió gondosan őrködött,— a birodalom széles területén elszórt guerilla-csapatokat az ellen irányozta. Folytonos megrohanások által fenyegetni s biztontalanná tenni a fővárosnak a tengerreli legfontosabb közlekedési erőt — volt feladatuk. Diaz Porfiriónak az ostromolt Oaxacából elmenekült lovassága, testvére Diaz Felix vezetése alatt több bandára osztva, melyekhez számos rablócsőcselék csatlakozott, délről a veracruzi és pueblai szomszéd tartományokat megrohanta, több helységet elpusztított, fölégetett s borzasztó botránytényeket követett el. Az utóbbi tartományból a Tesuitlan s más helységeknél vívott ütközetek folytán legnagyobb részt elűzetvén, a tengerpart erdődús régióiba délre Veracruztól, Jamapa, Rio-Blanco és Alvarado folyók torkolataihoz húzták meg magukat a bandák, honnan portyázásaikat Vera- Cruz kapujáig terjesztik ki. A franczia parancsnok Maréchal őrnagy, ki itt vezényelt, ezáltal késztetve érze magát, gyakran czirkálatokat intézni azon vidék felé, melyek gyakran több napot vettek igénybe. A legjelentékenyebbek s legnehezebbek egyike az volt, melyet i. é. febr. végén Maréchal őrnagy személyesen vezényelt, s melyben az austriai csapattest egy része dicsőséges részt vett. Febr. 26-án hagyá el a Cordovában állomásozott vadászosztálynak 95 austriai önkénteséből, kik Codelli hadnagy vezénylete alatt Veracruzban állomásoztak, 100 egyiptomiból, 40 mexikói lovasból s egy kis vezágyúból összeállított czirkáló-hadoszlop e várost délre