Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1865-05-04 / 102. szám

A soro­zatayám­ban 578 808 HIVATALOS RÉSZ. A magyar királyi helytartótanács Pest városánál üresedésben lévő kapitányi tollnoki állomára Matle­­k­o­v­i­t­s Sándor jogtudor-jelöltet és királyi ítélőtáblás hites gyakornokot nevezte ki. Pest-, Pilis- és Solt t. e. vármegyék főispáni hely­tartója Major Kálmán jogvégzett ügyvédi gyakor­nokot tiszteletbeli megyei esküdtté nevezte ki. A régi állam­adósságnak f. évi máj. 1-én történt 417- s 418-ik kisorsolásánál a 125s 234 sz. sorozat-szá­mok huzattak ki. A 125. sz. sorozat­ szám eredetileg 4 peres kamat­lábú bank­ kötelezvényeket foglal magában; még pedig a 9947—14,255 sz.ig bezárólag, összesen 1,253,870 ftnyi tökekészletben, s az utólagosan besorozott s erede­tileg 4 petes kamatlábú karinthiai-rendi házi kötelez­vényeket; még pedig a 486—602 sz.ig bezárólag, ösz­­szesen 159,686 ft 50 kmnyi töke-öszletben. A 234. sz. sorozat­szám eredetileg 5 petes kamat­lábú udv. kincstári kötelezvényeket foglal magában, még pedig a 78,235 sz.t, a töke-öszlet ft-ével, a 78,450 sz.t, annak %-ével, a 78,530 sz.t, annak ivával, a 78,647 — 79,157 sz.ig bezárólag, az egész töke-öszlettel, összesen 1, 002,224 ft 2 krnyi töke-öszlettel. Az 1860. évi 5 petes sorsjátéki kölcsön állam­adóssági kötelezvényei nyerő­számainak közvetlenül erre történt 10-ik kisorsolásánál következő eredmények állottak elő : A kisorsolt sorozatok számai: 82 252 435 578 696 808 1065 1214 1262 2816 3011 3697 4490 5253 5676 6269 6330 6419 6906 7046 7273 8327 8361 8386 10,030 10,319 10,434 11,068 11,123 11, 354 11,566 12,065 12,118 12,200 12,727 12,980 13,234 13,262 13,856 14,040 14,387 14,625 14,661 14,719 14,787 15,044 15,776 16,142 16,298 16,609 17,283 17,360 17,899 18,371 18,978. Ezen kisorsolt sorozatokból esik : 113547 1000 18 1000 Az állam­adóssági kötelezvényeknek azon többi nem említett nyerő­számaira, melyek a kisorsolt soro­zatokban foglaltatnak, az 500 ftnyi s 100 ftnyi kategó­riához képest, a 600 ftnyi s 120 ftnyi legcsekélyebb nyeremény esik. A kisorsolt sorsjátéki kölcsön­ állam­adóssági kö­telezvények, az azokra esett nyereményekkel, 1865. aug. 1-én fognak kifizettetni. Jegyzéke az 1860. évi sorsjátéki kölcsön ama kisorsolt sorozatai­nak, melyekből 1865. martius végéig kötelezvények még nem mutattattak elő : 1. Kisorsolás 1129 sz. 2. Kisorsolás 1068 1188 3012 4454 5386 8428 sz. 3. Kisorsolás 64 1430 1606 1869 3572 3828 5430 szád­ 4. Kisorsolás 2580 2653 2824 3925 5901 7682 14,100 sz. 5. Kisorsolás 1084 2166 2733 2802 3273 3280 3838 5192 15,094 18,674 sz. 6. Kisorsolás 490 515 1109 1340 2896 3547 3740 4125 5057 5681 6356 7655 8412 9560 9628 10,864 10,865 11,472 17,104 18,384 sz. 7. Kisorsolás 3100 4640 5608 6031 7029 9551 11,017 12,213 13,132 15,095 16,257 16,854 17,253 sz. 8. Kisorsolás 1435 1973 2687 2952 3959 4510 5489 6704 7284 7475 9332 11,276 11,770 12,139 12,336 13,085 13,311 14,446 15,211 16,444 16,839 18,624 sz. 9. Kisorsolás 548 549 670 737 1042 1452 1821 2110 2155 2630 3000 3324 4275 5040 5247 5615 6937 7836 8036 8319 9958 10,369 11,012 11,622 12,741 12,891 13,421 13,736 15,715 16,467 16,708 18,193 18,222 sz. Az állam­adósság cs. k. igazgatóságától. Két alternatíva állott előtte : beismerni, bár hallgatólag, hogy általunk idézett február 4-ki s a februári alkotmány alapelveit elfogadó czikk szándékosan s illetőleg öntudatosan i­atva és közölve, a szerkesztőség programmját fejezte ki, vagy megc­áfolni, illetőleg tagadni, hogy ama czikkben néma februári alkotmány alap­elveinek cathegoricus elfogadása foglaltatik. Az elsőt nem akarhatta, mert a körülmény, hogy ily váratlan fordulat épen semmi zajt nem ütött, sőt észre is alig vétetett a hazában : arra engedne következtetni, hogy a „Hon“ emberei politikai okoskodásait nem veszik mindig komo­lyan. A második eset, tudniillik még csak tagad­ni is, hogy ama ezik a néma februári alkot­mány vezérelveinek valóságos defini­tiója : teljes lehetetlenség. Volt ugyan még egy harmadik eset is, de erre nem számoltunk : bevallani, hogy ama czikk — szelíden szólva, nem azt fejezte ki, a­mit tulajdonképen akart, vagyis : a leczkéjét nem tudó, de mégis valamit szólani akaró deákként azt mondani : non sum paratus. És a „Hon“, —követve oly roszul utánzott, szerencsés bálványzottja előszeretetét a váratlan, meglepő iránt, d­e harmadik utat választotta. Gondolta magában: így legalább véget vet a vitának, s nem olvassuk rá újra ama hor­ribilis — szegénységi bizonyítványt, melyben kézzelfoghatólag bebizonyította, hogy munka­társai nem mindig tudják, mit akarnak, és hogy eziránt — mi csűrés-csavarás — a szerkesztőség maga sincsen tisztában. Leyális viszonzásul mi is őszintén bevall­juk, hogy magunk is inkább ez utóbbit hittük, tudniillik, hogy ama c­ikk a „Hon“ban úgy je­lent meg, miszerint sem írója, sem a „Hon“ szerkesztősége nem birt világos tudalommal an­nak valódi hordereje felől, (hajh, pedig milyen világos és határozott az! — de úgy van, ha ve­­zérkedő politikusok annyira perkorrestálják a birodalmi alkotmányt, hogy soha el sem ol­vassák) — node az „österr. Zig“-gal, egy lajtán­ inneni lappal szemben végre is csak in­kább egy magyar laptársunk, a „Hon“ védel­mére kelni éreztük hivatva magunkat, nem akarván úgy tüntetni föl egyik nagy honi napi­lapunkat, mint a­mely néha maga sem tudja, mit akar. Ámde a boldog ifjúságnak (és hogy a „Hon“ ez irigylendő állapotnak örvend, az éret­tebb olvasó nem fogja kétségbe vonni) az a szerencséje, hogy neki minden, az öntudatlan naivság, a megátalkodottság, a szerény önmeg­adás — egy iránt jól áll. És igy bízván e min­dent pótló előnyben, hogy semmint elismerje azt a rettenetes februári alkotmányt, kedves durczássággal inkább bevallja, miszerint ama kérdéses czikke valósággal absurdum volt. Ugyanis ma ide ért számában említvén rö­viden az ő felfogására nézve hízelgőbb czik­­künket, feleletül s egyedüli vigasztalásul, me­nedékül e régi classicus latin mondást idézi: „nullatam absurda sententia,quod non defen­­disset aliquis philosophorum.“ Tehát az ő föllépése, melyet mi védtünk, absurda volt h­ipsissima verba. Persze mi azon jó szándékkal tettük, hogy legalább az „Ost. Zig“ előtt megmentjük szel­lemi és érettségi hitelét; de íme, a „Hon“ in­kább föladja ezt, csakhogy megtarthassa fölvett makacssága gyermeteg báját, melyben ő ezelőtt négy évvel magának megtetszett, és melyben még folyvást tetszelegni akar. A tanulság az, hogy a „Hon“-t végre már a legjobb, legtestvéribb akarattal is — védeni le­hetetlen. Ő kijelenti, hogy mikor akaratlanul a birodalmi alkotmány mellett szól, akkor ne higyjenek neki, mert ilyenkor absurdumokat beszél. De vájjon mi hát az, a­mit ő maga hisz? (No mert hogy más is higyje, arról ilyetén bi­zonyságok után szó sincs.) Vájjon nincs-e feljogosítva a közönség igy okoskodni: ha a „Hon“ absurdumnak nevezi, a minek magában véve értelme van, s a mit aka­ratlanul ő is elfogad s másokkal elhitetni akar , mi lehet az, a mit egyedül ő maga hisz, — és egyátalán s tulajdonképen hisz-e valamit a „Hon“ ? És ha csakugyan hinne valami hihetőt, ké­pes-e azt kimagyarázni, kifejezni? miután, — úti figura docet, — sokszor épen az ellenkezőt mondja, mint a­mit akar? 10654 14 foglalt kötelez­vény­számra ftnyi nye­remény A soro­zatszám­ban foglalt kötelez­vény­számra. ftnyi nye­remény 1­4356 35,000 115663 1000 12 1000 121182 1000 11 1000 12200 15 1000 14 5,000 12980 12 10,000 5,000 5,000 13234 20 1000 3011 10 1000 132221 6 luuu 1000 15 5,000 14 50,000 36977 5,000 14040 13 1000 17 5,000 14625 16 1000 5253 14 1000 147199 5,000 64193 1000 147873 1000 69068 5,0007 5,000 70462 1000 11 5,000 11 5,000 150441 5,000 12 300,000 161427 1000 7273 20 1000 16298 11 1000 8386 16 5,000 16609 15 5,000 10319 13 1000 19 1000 104348 1000 17283 18 1000 110682 1000 17360 17 1000 111238 1000 178997 10,000 17 5,0009 1000 18 1000 18371 16 1000 101. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a ca. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak’ rendes levele­zőinktől fogadtatnak el._________ SÜRGÖNY. Magán­hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurt­b an Mailen Ottó; Hamburg-Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburg­­b­a­n Tttrichetau Jakab; Lipcsében Kogler , Hlyen és Wart uraknál. Buda-Pest. Csütörtök, május 4.1865. Előfizetési árak­­ Naponta! postai szétküldéssel Budapesten húshol hordva. Egész évre . .... 20 frt. Egész évre . . . . 18 frt — kr. Félévr................................... . Félévre.........9 .­­ , Negyedévre ..... 5 „ Negyedévre .... 4 n 50 „ SEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, apr. 29. Mint olvasóink sejthetik, tegnap­előtti czik­­künk a „H­o n“-t meglehetős szorult helyzetbe hozta. No de ne faggassuk őt ily testvérietlenül.... A dolog úgy sem igen fontos . . . alig po­litikai jelentőségű. Birodalmi tanács. A követek házának ülése máj. 2. A jegyzőkönyv fölolvasása, s a beérkezett iratok közlése után a ház a napirendre tér át. Napirenden áll : a hadügyi budget tárgyalása. Az előadó : dr. G i s k r a . A ház — úgymond — ma a budgetnek legfontosabb részéhez jutott el. Itt igen tetemes összegekről van szó, és semmi kétséget sem szenved, hogy csupán a hadügyi budgetbek­ igen nagy letörlések, s a bizottmányi indítványok elfogadása által lehet elérni a czélba vett eredményeket. A közönség fe­szültséggel várja a háznak eziránti határozatait. A nép­­képviselet s kormány közti viszály a hadügyi budget fölött, épen nem szokatlan dolog, s már akár a több­ség, akár a kisebbség folytassa a harczot a kormány ellen, az tény, hogy ezen harcz minden államban foly­­tattatik. Szónok kimutatja, hogy a ház s a kormány közti vélemény-eltérések a legutóbbi években nem vol­tak oly tetemesek, mint az idén, s említést tesz az előbbi hadügyminiszerről, ki saját magas feladatát abban is­merte föl, miszerint a katonai költségvetés szükségle­tét az alkotmányos kívánalmakkal egyesítse. Szónok megemlíti, hogy a bizottmányi ülésekben az idén egyetlen kormányi képviselő sem jelent meg.­­ Ennek okai ismeretesek. Ennek az a következménye, hogy a budget részleteit a házban kimerítőbben kell tárgyalni. A bizottmány távolról sem szándékozik be­avatkozni a korona, s a legfőbb hadúr jogaiba, az csu­pán jogát használja föl, midőn meghatározza azon ösz­­szegeket, melyeket ki lehet adni, s melyeken nem lehet túlmenni. Ezen házban senki sem fogja azt hinni, hogy a hadseregrei költség az államnak hasztalan terhe ; a hadseregrei költség szintoly szükséges, mint bármely más költség az államban; de az a kérdés, hogy mily nagynak kelljen annak lennie ? A ház sohasem fog vo­nakodni a legszükségesebbnek megajánlásától. Lehet valaki a hadsereg bámulója, s csodálhatja annak jeles­ségét, de azért még nem kell szükségkép bámulni an­nak igazgatását. Hogy az indítványozott letörlések nem csorbítják a sereg harczképességét, ezt a jelentés nyilván mutatja. Ő semmi ily letörlést sem indítványo­zott a­nélkül, hogy előbb katonai szakférfiakkal ne ta­nácskozott, s azok beleegyezése felől bizonyosságot ne szerzett volna magának. Több hozzáintézett irat folytán ki kell jelentenie, hogy a háznak és bizottmánynak soha sem jutott eszé­be, a legénység illetékeit leszállítani, s ő ez alkalommal arra utal, hogy egy altiszt kevesebbe kerül mint némely irodaszolga, s hogy a tiszt kevesebbet kap mint némely ajtónálló valamely ministeriumban. A „Militär-Zeitung“ s más lapok ellene irányzott megtámadásai felé fordul­ván, kijelenti szónok, hogy ő csak saját lelkiismeretét követte s egy oly számot sem irt le, melyet nem hitt képviselhetőnek. Szónok erre egy visszapillantást vet az utóbbi évek hadh-budgetjére s az 1859—60-as évek­ben kinevezett pénzügyi bizottmányt említi. Ezen bi­zottmányban a hadsereg képviselője kijelenté, misze­rint az ordinarium 85 millióra leszállítható. A bizottmány kijelentette előterjesztvényeiben, miszerint 86 millió az ordinarium és extraordinariumban azon szám, mely még meggyőzhető. — Az 1861-ki budget is ezen számo­kat mutatja. — Szónok ezután a következő éveket raj­zolja, melyekben a ház a szükséglet megállapításábani közreműködésre felhivatott , igyekszik kimutatni, miszerint a szükséglet folytonos emelkedésben van. Az 1862-ks év zárszámadásából szónok azt hiszi kivehetni, hogy a ház ezen évre 16 millióval többet szavazott meg, mint mennyi az igazgatási évre szükséges volt. Sajnál­ja, hogy az 1863-as számadási zárlat még nincs előter­jesztve, de biztosíthatni vél aziránt, hogy ezen évre is sok hagyatott jóvá. Hogy 1864-re is sok hagyatott jóvá, abból világlik ki, hogy ezen év fölöslegeiből az egész 1865-ks évre s az 1866-ki év két hónapjára élel­mezési szükségletek rendeltettek meg. Az mutatkozik tehát, hogy a ház nagyon sokat, mindenesetre többet ja­­vaslott, mint mennyi valóban szükséges volt. Jelentés­­tevő erre a budget érdemleges részéhez fordul. Kéznél lé­vén a nyomtatott, nagyon terjedelmes (86 oldal) jelentés, a hadi költségvetés egyes részei kiadási tételeinek körülményes elemzésébe bocsátkozik, hogy saját letörléseit igazolja s mellesleg az egyes szaklapok megtámadásait elhárítsa. — (1)* órakor) Je­­lentéstevő, ki­jelentésének mintegy közepéig jutott, kéri az elnököt rövid megszakításra, minthogy ő már na­gyon elfáradt, mely kívánságának elnök azonnal ele­get teszen. Rövid megszakítás után elnök ismét megnyitja az ülést azon indítványnyal, hogy az ülés bezárassák, miután jelentéstevő kijelentette, hogy jelentésének be­fejezése még legalább két órát igényel. Erre az ülés bezáratik. Legközelebbi ülés holnap. Hanem a tavaly Berlinben tartatott statistikai congressus programmjában már ott találjuk azon indít­ványt, hogy a földbirtok nemzetközi statistikájában egy lépéssel tovább kell menni, s a földbirtok feldarabolása és mozgalma kérdését vitatás alá szükséges vonni. Ez okból az illető szakosztályban kérdés létetett aziránt, hogy daczára azon körülménynek, miszerint a congressus még idáig sem rendelkezhetik minden ál­lamból a szükséges földbirtoki statistikai adatokkal, mindazáltal nem lehetne-e egy lépéssel tovább menni, s annyit legalább megállapítani, hogy az egyes államok­ban jelenleg a földbirtok miképen oszlik fel, s nem le­hetne-e meghatározni, hogy egyik vagy másik államban a nagy, vagy a közép, vagy a kis birtok-e a túlnyo­mó, s vájjon e birtoktömmegek helyes arányban állanak-e egymáshoz ? Ennyit a szakosztály kipuhatolhatnak gondolt mindazon államokban, hol rendes földfelmérések tör­téntek , s ezért a következő rovatokat betölthetőknek hitte: u. m. valamely országnak minden kerületében hány földbirtokos létezik ? mily terjedelmű föld ott a legnagyobb, s minő ismét a legkisebb földbirtok ? mi­nő az átmérőleges földtulajdon ? minő catasteri jövedel­me van e földbirtokoknak ? A földbirtok nagyságának meghatározására pedig elég lenne annyit felállítani, hogy minden földbirtok, mely 5 porosz hold terjedelmű ,kis birtoknak, egy jószágtest, mely 5000 porosz holdra terjed, nagy bir­toknak mondassék ki. E kérdések csak előkészítő kérdések a földbirtok nemzetközi statistikájának létrehozatalára, mégis már ez előkészítő kérdéseknél a gyakorlatban annyi akadá­lyok és ellenvetések fordulnak elő, miszerint ezekből mindenki meggyőződhetik, hogy az e kérdésekre vonat­kozó feleleteket nem lehet olyan rovatokba felvenni, me­lyek minden államra illenének, következőleg még so­káig, vagy talán soha sem is áll be azon eset, hogy az európai statistikai congressusok a földbirtok nemzetközi statistikáját megállapíthassák. E számos akadályok közül itt csak néhányat em­lítünk fel, melyek főleg az austriai birodalom s különö­sen Magyarország viszonyaiból merülnek fel. Első és legnagyobb akadály ezek közt az, hogy Európának legtöbb államaiban a föld még felmérve sincs, s így hiányzik a mérték az egyes birtokok nagy­ságának meghatározására. De a­hol a catasteri felmérések megtörténtek is, ezekből sem lehet a berlini statistikai congressus által fel­állított kérdésekre felelni, s az illető rovatokat be­tölteni. Nem lehet pedig azért, mivel a catasteri felméré­sek főleg a földadó végett eszközöltetvén, ezeknek fő­­czéljuk a birtokok jövedelmét kitudni, nem pedig azok­nak kiterjedését, így egy határban ugyanegy birtokosnak földbir­toka, még ha nem szétszórva dűlőkben, hanem egy tagban fekszik is, több részletekben van felvéve, a szerint, a mint a részletek jövedelmezése osztályoz­tatott. E körülménynél fogva ugyanazon birtokos több­ször jön elő, mintha más birtokos volna. Tehát a ca­tasteri munkálatokból sem a földbirtokosok száma, sem az egyes birtokok terjedelme ki nem tudható.­­ Ugyane nehézség fordul elő azon egyéneknél, kik több községek határaiban, vagy épen több vármegyében birtokosok. Ezeknek összes birtokuk, melylyel egy or­szágban bírnak, a cataszteri táblázatokból ki nem tud­ható, sőt elég hibásan, ezek szerint mint megannyi kü­lön birtokosok jönnek elő. Aztán a földbirtokok felosztásának meghatározá­sára a különböző államok különböző agráriai viszonyai miatt még kulcsot is nehéz találni. Például minden egyes község, vagy kerület, vagy járás, vagy várme­gye határában fekvő földek birtokosai számíttassanak-e össze ? Legczélszerűbb lenne természetesen a községe­ket venni. De hát a­hol községi határterületek nincse­nek is, mint Oroszországban vagy Schweiczban, hát ott minő kulcsot válaszszunk? A földbirtok felosztása. Hogy a földbirtok felosztása, s annak egyik kéz­ből másik kézbe való átmenetele igen fontos tárgyát ké­pezi a nemzetközi statistikának, ezt a legutolsó bécsi statistikai congressus egyhangúlag elismerte s kimon­dotta. Mivel azonban még elegendő anyagot nem talált e kérdés megfejtésére, csupán óhajtását nyilvánította , bár az egyes államok kormányai a föld birtoklására és forgalmára nézve előkészítő munkálatokat tétetnének , melyekről aztán a következő statistikai congressus tu­domást szerezhetne. Ez időtől fogva 4 év folyt le. A következő statis­tikai congressus Londonban meg is tartatott, de semmit sem hallottunk, hogy e részben a kormányok valamit tettek volna. Az austriai légió új győzelmei Mexikóban. Mily nehéz feladat jutott az austriai idegen légió­nak Mexikóban , mutatják azon megújult barczok, me­lyeket azok egyes részeinek rövid idő alatt vívniok kellett. Az ellenség, felismervén a Mexikó és Veracruz közti közlekedésnek fontosságát, mely fölött a légió gondosan őrködött,— a birodalom széles területén elszórt guerilla-csapatokat az ellen irányozta. Folytonos meg­­rohanások által fenyegetni s biztontalanná tenni a fő­városnak a tengerreli legfontosabb közlekedési erőt — volt feladatuk. Diaz Porfiriónak az ostromolt Oaxacából elmene­kült lovassága, testvére Diaz Felix vezetése alatt több bandára osztva, melyekhez számos rablócsőcselék csat­lakozott, délről a veracruzi és pueblai szomszéd tarto­mányokat megrohanta, több helységet elpusztított, föl­égetett s borzasztó botránytényeket követett el.­­ Az utóbbi tartományból a Tesuitlan s más helységeknél vívott ütközetek folytán legnagyobb részt elűzetvén, a tengerpart erdődús régióiba délre Veracruztól, Jamapa, Rio-Blanco és Alvarado folyók torkolataihoz húzták meg magukat a bandák, honnan portyázásaikat Vera- Cruz kapujáig terjesztik ki. A franczia parancsnok Maréchal őrnagy, ki itt vezényelt, ezáltal késztetve érze magát, gyakran czir­­kálatokat intézni azon vidék felé, melyek gyakran több napot vettek igénybe. A legjelentékenyebbek s legne­hezebbek egyike az volt, melyet i. é. febr. végén Maré­chal őrnagy személyesen vezényelt, s melyben az aus­triai csapattest egy része dicsőséges részt vett. Febr. 26-án hagyá el a Cordovában állomásozott vadászosztálynak 95 austriai önkénteséből, kik Codelli hadnagy vezénylete alatt Veracruzban állomásoztak, 100 egyiptomiból, 40 mexikói lovasból s egy kis vez­­ágyúból összeállított czirkáló-hadoszlop e várost­­ délre

Next