Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)
1865-05-16 / 112. szám
112. m. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal iindán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz.. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Györi Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti Barokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el.______________________ »Magánhirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 11 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldröli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnái Frankfurtbanglimn Ottó; Hamburg-Altenában Unasemtein és Hamburgban Tarktsilm Jakab ; Lipcsében Rugier H., filmen és Fonaraknál. Bisda-Pest, Kedd. május 16. 1865. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre..........................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr, Félévre................................10 , Félévre...........................9 , — , Negyedévre ..... 5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 M HIVATALOS RÉSZ II. kimutatása a Marmaros-, Árva- és Unghmegyék ínségesei részére a magyar királyi helytartótanácsnál beérkezett adományoknak. 1. Mármarosmegye ínségesei részére. 1. Nagy-Kanizsa város közönsége 30 ft — kr 2. Wodianer Albert pesti lakos . . 100 „ — „ 3. Zalamegye lakossága .... 24 „ 28 „ 4. A pozsoni jogakadémia ifjúsága 27 „ — „ 5. Zalamegye lakossága .... 10 „ 55 „ 6. Első m. általános biztositó társaság ... 800 „ — „ 7. Arad sz. k. város lakossága . . 71 „ Ill » 8. A budai k. kerületi bányabiróság 10 „ — „ 9. Zalamegye lakossága................ 43 „ 45 „ 10. Arad sz. k. város lakossága . . 19 „ 20 „ 11. Zalamegye lakossága .... 20 „ 70 „ 12. Pesti református egyház ... 14 „ 14 „ 13. Wagner Ignácz pesti lakos . . 1 „ — „ 14. Zalamegye lakossága .... 17 „ 73 „ 2. Árvamegye ínségesei részére. 1. Wodianer Albert pesti lakos . 100 „ — „ 2. A pozsoni jogakadémia ifjúsága 25 „ — „ 3. Első magyar átalános biztosító társaság.................................................. 800 „ — „ 4. A budai k. kerületi bányabiróság 10 „ — „ 5. Pozson város lakossága . . . 102 „ 50 „ 6. Wagner Ignácz pesti lakos . . 1 „ — „ 3. Unghmegye ínségesei részére. 1. A pozsoni jogakadémia ifjúsága 25 „ „ 2. Első magyar átalános biztositó társaság.................................................. 400 „ — „ 3. A budai k. kerületi bányabiróság 5 „ — „ 4. Wagner Ignácz pesti lakos . . . „ — „ Kelt Budán, május 15. 1865. A m. kir. helytartótanácstól. Változások a cs. k. hadseregben Elneveztettek: Mengen Ferdinand ezredes s a mezőhegyes katonai ménes parancsnoka, a katonai ménes fő felügyelő helyettesévé; poyai gróf Alberti Adolf alezredes s a kisbéri katonai ménes parancsnoka, ezredessé a katonai ménes-osztályban, alkalmaztatásában meghagyatván; Pulz János őrnagy a 11. sz. II. Sándor orosz császár-dzsidás ezredben, alezredessé az ezredben , a főszállásmesteri törzsnél; schartenburgi lovag Mündel Henrik alezredes, ezredessé; mainsbergi Mainone Károly őrnagy, alezredessé , lovag Schmedel Károly első osztályú százados őrnagygyá. Áthelyeztetett: Miieski Gyula őrnagy, a 3. sz. Károly Főherczeg-dzsidás-ezrednél, all. sz. II. Sándor orosz császár-dzsidás-ezredhez. Szolgálatból kilépett: Herczeg Windisch-Graetz Ernő alezredes a 11. sz. II. Sándor orosz császár-dzsidás ezredben, ezredesi ranggal ad honores. Fölruháztatott: Freiseisen Károly nyugalmazott első osztályu százados, őrnagyi ranggal ad honores. X ÁI€M. Adalék a váltó történetéhez. Mint a kereskedelmi téren sok egyebet, úgy a kereskedelmi váltót is az olaszoknak köszönhetjük. Általánosan elterjedt, sőt néhány franczia és német írók által is osztott tévedés azon hit, mintha a váltót az izraeliták találták volna fel, és elsők lettek volna, kik azt bizonyos czélokra felhasználták. Savary, egy része a franczia íróknak, s azok között a régibb időből maga a hírneves Montesquieu azt állítják (nem feszegetjük, nem nemzeti hiuságból-e ?), hogy a váltókötvény eszméje franczia földön fogamzott. Midőn ugyanis a zsidók Francziaországból kiűzettek , akként kívántak intézkedni, hogy ingó javaik üldözőik szemei elől elrejtethessenek. Az izraeliták Francziaországból Olaszországba vonultak , nevezetesen Lombardiába, hol előzékenyen fogadtattak, sőt lakhelyiségekkel is elláttattak. Állíttatik, hogy lombardi kereskedőkre szóló váltókat vittek magukkal, melyek Francziaországban hagyott javaik hasonértékét képviselték. Lehet valami igaz is ezen állításban. A történet azonban ellentmond azon állításnak , hogy ezen menekvő izraeliták lettek volna a váltók feltalálói. — Háromszor tetszett a franczia királyoknak a különben is nyugtalanított izraeliták ellen kiutasítási rendeletet kibocsátani. A 640-dik évben I. Dagobert, 1181-ikben Ágost Fülöp, 1316-ikban V. Fülöp voltak, kik országaikban az izraelitákat meg nem tűrték. Azt azonban egyetlen szó sem volt képes mindez ideig bebizonyítani , a vándorlók melyik menekvésnél kezdették a váltókat használni; és azon tény, hogy az Olaszországba menekvés alkalmával a váltók használata bizonyos évszámhoz vissza nem vezethető s hogy az 700 év folyama alatt történhetett, — minden bizonyosságot nélkülöz és gyanússá válik. Hihető azonban, hogy a két utóbb nevezett uralkodó absolutizmusa által szorongattatott, V. Fülöp által idegenekül tekintett s a szintén kiűzött olaszokkal egyforma eljárás alá vetett izraeliták a már alkalmazott váltót javaik megmentésére alkalmasnak találták. Oly magas évkorú, mint ezek szerint felvehető, a váltó még sem lesz, s nevezetesen nem lehet olyan idős, mint a minőnek kimutatni igyekeztek. Cicero, aki fiát a rómaiak felsőbb tanodájába Athenebe küldötte, hogy az magát az anyagilag legyőzött görögöknél azon szellemi művelődésben kifejleszsze, melyet többé a rómaiak se nélkülözhettek, — egy Atticushoz irt levélben tudakozódott, készpénzt vagy utalványt kelljen-e Athénbe küldenie. Egy későbbi levélből kivehető, hogy utalványt küldött. — Ezen , s egy másik hasonló esetből többen azt következtették, hogy a váltó már a régi rómaiak és görögöknél sem volt ismeretlen. Oly régi időben ily eljárásokból következtetni már magában is tévesztett felfogás. A váltó tagadhatlanul tiszteletreméltó kort mutathat fel, de a keresztes hadjárat idején túl nem kell eredetét keresnünk,, ha azt feltalálni akarjuk. Hazája Olaszország. Olaszok, de legkivált florencziék valának, kik vásárokon a váltót legelőször alkalmazták, s a pénznélkülözhetés ezen kényelmes eszközének általános érvényességet voltak képesek szerezni. A középkor olaszai nemcsak a tudományokban és művészetekben voltak uralkodó nép. Kitűnő helyzet által pártfogolva, támogatva valláspolitikai viszonyai által, melyek pár századon keresztül Keletnek éjszak részéről megnyitását is elősegítették, — a kereskedelmi állásnak már korábban azon magas fokára emelkedhettek, mely csakhamar egyik erős köztársaságuk, Velencze számára, rendkívüli politikai és kereskedelmi hatalmuk gazdag forrásává lön. Éles és tapasztalati képzettségük főleg a kereskedelmi téren idézett elő oly haladásokat, melyeket más nemzetek is azonnal elsajátítottak s többé azóta se nélkülözhetnek. Csak a velenczei első bankról, s a kettős könyvvitel használatáról akarunk emlékezni. Jókor, már a középkorban felismerték, hogy a szinte rendessé vált éretrosszabbulások s az éreznemeknek a különböző országokbani különfélesége a legrendesebb kereskedés elé is nagy akadályokat gördítenek. Oda törekedtek tehát, hogy a kereskedő elöl a fennebb említett rendetlenségek miatti zavarokat a legegyszerűbb mód által eltávolítsák. A mercatoresek-nek nevezett kereskedők mellé a campsores -éket állították, a pénzváltókat, kik olykor saját testületet képeztek, s kik, miután részükre több városokban beváltási szabadalom engedményeztetett, könnyen meggazdagodtak, s nem ritkán hozzátartozandóikat a legelőkelőbb családokból választották. A kereskedés az időben a vásárokon virágzott s a campsoresek is azokon fejtették ki legnagyobb tevékenységüket. A tizenkettedik és tizenharmadik században az olasz és franczia vásárok jelentősége egyre növekedett. Nem egyedül azért, mert az adás és vevés legnagyobb kiterjedésben a vásárokon öszpontosult, hanem azért is, mert maguk a kereskedők szabályul fogadták el: passiváikat és activáikat az ilyen vásárokon rendezni. Az utak biztonság hiánya miatt oly emberre volt szükség, ki nem csak a pénznemeket átváltsa, hanem a biztos átszállítás lehetőségéről is gondoskodjék. Ezen eljárást a campsoresek vállalták el, miután egy második személy irányában kezességet fogadtak el s litterae cambii — váltóleveleket bocsátottak ki.— A florenczi kereskedők, kik a régi vásárok legfontosabbjait, a Folies de Champagne-kat látogatták, azokat érdeklőleg az úgynevezett (banchi) pénzváltókkal közlekedtek, hogy azoktól a Provence, sajátlagosan Francziaország, Flandria és Angliára nézve váltókat nyerhessenek. — Hasonlag jártak el a többi vásárokra nézve is. — A Champagneban testületileg egyesült olasz pénzváltók már a tizenharmadik század utolsó negyedében is találtattak, s a vásári adók és vevők kiegyenlítéseit könnyítették. A lyoni vásárokon, melyek csakhamar, a tizennegyedik század közepén túl kezdettek virágozni, a florenczieknek is megengedtetett, hogy pénzváltó-bankokat állíthassanak. Itt épen úgy, mint a tizenhatodik században Besançon, Piacenza és a tizenhetedik században Noviban, csaknem kizárólagosan az olasz pénzváltók valónak, kiknek kezeiben a nagyobb pénzforgalom központosult. A legrégibb ismeretes váltópéldány az 1325-ik évből ered. Természetesen nem az első váltó, de okmányi elsősége eddigelő et nem vitattathatott, de Ubaldis Baldus, ki a XIV-ik század közepén élt, azt az utókor számára megőrizte. Ez egy velenczei váltó, a kelettől 7 hónap múlva fizetendő, kiállítva Milanóban. Szótartalma következő: Pagate per questa prima littera a di IX. ottobre a Luca di GoroLib. XLV. Sonoper la valuta, qui da Masio Reno, a tempo pagateli, e ponete a mio conto e R. (Raggione - Firma) de Christo veguarde Bonromeo de Bonromei Salute, de Milano a di IX. de Marzo MCCCXXV. Hátlapján e szavak állottak: Alessandro de Bonromei et Domenico de Andrea in veneri prima de Lib. XLV. Ezenkívül még két váltóról van tudomás, melyek 1404-ből erednek és a brüggei tanácsnak a barcelonai tanácshoz menesztett iratai között találtattak. Megjegyzendő azonban ez alkalommal, hogy az ez időkig leszármazott kereskedelmi váltók nem vásári váltók, amiért könynyen úgy tűnhetnek fel, hogy a váltók ezen neme csak valamivel későbben fejlődött ki. A vásári váltóknak, ha 1325-ben még nem találtattak, csakhamar azután szükségképen jelentős szerepet kellett játszaniok. Különben egy nevezetes okmány létezik a XIII-ik század közepéből, mely azon feltevésre jogosít, hogy a vásári váltó vagy régibb, vagy épen olyan régi, mint a helyről-helyre kiállított. Ezen okmány egy nyolcz nap múlva fizetendő — postquam in ipsis nun diniser idatum fuerit hara-hara — tanulói váltó. E felkiáltás alatt: hara-hara a vásár ideje alatt befejezett különnemü üzletek vagy megkötött alkuk értettek. (Vége köv.) JZEMI HIVATALOS RÉSZ Szemle. A herczegségek kérdésére nézve fontos lépést jelentenek a mai tudósítások. A herczegségek rendes egybehivatásának előleges kérdései közt, melyeket a nagyhatalmi kabinetek közt meg kelle állapítani, a legfontosabb azon választási módra vonatkozott, mely szerint az egybehivatásnak történnie kell. Most Bécsből arról értesítenek, miszerint az auustriai cs. kabinet legújabb válasziratában beleegyezett az 1848-ks választási törvényhez. Ezzel az egyik előleges kérdés el volna döntve; következik az országképviselet elé terjesztendő javaslatok iránti kiegyezés. A berlini kabinet azon elvet igyekezett érvényesíteni, miszerint szabadságában álljon mind Austriának mind Poroszországnak, előleges kiegyezés nélkül is az alkalmasaknak látszó előterjesztvényekkel az egybeülendő rendek elé lépni. Ezen elméletet azonban Bécsben nem fogadták el, hol a két nagyhatalom méltóságával megegyeztethetlennek tekintély, Európa szemei előtt a herczegségek rendeit bizonyos tekintetben mintegy ítéletmondó fórum gyanánt állítani fel. Ezenfölül az ügynek magának sem válnék ez elv elfogadása javára, sőt talán még inkább nehezíttetnék azáltal a két nagyhatalom közti kiegyezés. Ezt tehát mindenesetre még a rendek egybehivatása előtt kellene eszközölni, azonban a fent említett tudósítás szerint e kiegyezés annál inkább remélhető, minthogy a porosz kormány jelenleg igen élénk vágyat látszik táplálni, a pro visori luxinak a herczegségekben mielőbb véget vetni. A nap másik politikai érdekét képezik a Róma és Turin közti alkudozások. A mai tudósítások is megerősítik, hogy Vegezzi egyelőre csak az egyházi ügyekre nézve alkudozott, de hogy ezeknek egyszersmind rendeltetésük a további és pedig politikai alkudozásoknak az utat egyengetni.Egyébiránt a már tegnapelőtt közlött egyezményi pontoknak sorsa is kétségesnek látszik. Ezt több más tudósítások közt a „Köln. Zig“ egy turini levelezése is tanúsítja. E szerint a turini ministeri tanácsban még mindig nem birt egyezés létrejönni, sőt az egyhamar nem is várható, minthogy a ministerek azzal épen nem sietnek. Az egyezmény föltételei, s főleg az, mire Rómában oly nagy súlyt fektetnek, hogy t. i. az újonan kinevezett püspökök, kiknek székei a pápa volt tartományaiban léteznek, a Victor Emanuel iránti eskü alól fölmentessenek, s alig is fognak az olasz kormány által elfogadtatni. Ezenfölül Olaszország, úgymond levelező, püspökei számának csökkentését s a jelen egyház-igazgatás átalakítását életkérdésnek tekinti , sőt vannak olasz államférfiak, kik egy perczig sem vonakodnának inkább Rómáról lemondani, mint a föntemlített reformokról. Levelező ezért azt hiszi, hogy a Párisból jövő sürgetés daczára sem fog az egyezmény végleg megköttetni. Ebből látszik, hogy az alkudozásoknak az egyházi térről a politikaira átvitele még messze van. Amerikából azon fontos tudósítás érkezett, miszerint az Unió, befejezvén nagy katonai feladatát, hadseregéből négyszázezer embert haza bocsát.Ez mintegy kétharmada az Egyesültállamok roppant seregének. Ezen nagymérvű szabadságolás annak jeléül vehető, hogy az Unió jelen elnöke sem kíván harczias politikát követni. Ez annál fontosabb, mert akár Canadának, akár Mexikónak fenyegetése az európai nyugati nagyhatalmakat szólítaná síkra s beláthatlan következményeket vonhatna maga után. Az Unió elnökének nyilatkozatai egyébként más tekintetben is megnyugtatók, arról tanúskodnak, hogy az északi s déli államok közti békét tökéletesen helyre akarja állítani. Johnson nem pártolja a déli államoknak tartományokká alacsonyitását s mint szabad államokat kívánja visszaállítani, mit benne államférfim tapintatának jele gyanánt magasztalnak. Mapi újdonságok. A „Wien. Abendp.“ f. máj. 13-ki számában ir’ja : a cs. k. Apostoli Felsége a Dante-ünnepélyt irodalmi s tudományos tekintetben méltatván s fényét és díszét emelni óhajtván, f. máj. 2-ki legfelsőbb elhatározásával elrendelte , miszerint a paduai egyetemen államköltségen egy évenkinti 500 frtra menő ösztöndíj alapittassék ezen czim alatt: „Dante-alapitvány“. Ezen ösztöndij elnyerésére, melynek kiosztása a jövő 1865—66-iki tanévvel kezdődik, oly ifjak hivatvák, kik tanulmányaikban különös előhaladást tanúsítanak , nevezett egyetemen a bölcsészeti tanfolyamot igen jó sikerrel bevégezték, feddhetlen erkölcsi s politikai viseletük által magukat ily kegyre tökéletesen méltóknak mutatják s másrészt a törvényben előirt forma szerint vagyontalanságukat kimutatják. Ezek azonnal, a bölcsészeti tanfolyam rendes bevégzése után, tartoznak a tudomány és irodalom valamely ágára adni magukat, melynek művelése alkalmasnak látszik Dante emlékét tisztelni s dicsőségét tisztább világításba helyezni. Az ösztöndíj a cs. kir. államministérium által a cs. paduai egyetem bölcsészeti karának ajánlata folytán adományoztatik. Az ösztöndíj két évre adományoztatik; az ösztöndíjas félévenkint tartozik a nevezett bölcsészeti kar elöljárói által kiállított bizonyítványnyal tanulmányaiban feléhaladását kimutatni. * Mária Anna Császárné Ő Felsége hallomás szerint az idén is venetiai Galierában fogja a nyarat tölteni. Az elutazás napja egyelőre f. hó 23 kára van határozva. — Ő cs. fenségeik — mint a „Wien. Abendp.“ f. május hó 13-ki számában irja — Nikolajevits Mihály orosz nagyherczeg és Feodorovna Olga nagyherczegné, kik tegnap Bécsbe érkeztek, ma este 50 órakor különvonalon elutaznak. “ Koronás irónő. A belga király nemrégiben leányától a mexicói császárnétól egy hosszabb iratot kapott, a melyben Sarolta császárné egy kis utazás benyomásait festi, melyet férje elé menve a birodalom helyébe tett. A brüsseli udvarnál mindenki el volt ragadtatva a császári asszony életeleven és finom irmodorától. Lipót király maga adta neki azon tanácsot, hogy e leírást nyomtatásban önállólag adja ki. A tanács elfogadtatott és néhány nap óta a bécsi, brüsseli és párisi udvaroknál mintegy ötven példányban forog egy „díszes könyvecske“, melynek czíme : „Le Llano de San Lazaro et le camp de Cuasimalpa*, francziául írva Sarolta császárné által. A bécsi magas társaságból egyébiránt még egy másik delnő is vetélkedik mexikói leveleivel a legvonzóbb utleirókkal; ez Zichy Melanie grófnő, kinek tengerentúli utinaplóját Napoleon császár péld. figyelmesebben. Vágy mindenesetre több gyönyörrel olvasta, mint némely diplomatiai előterjesztést. * Strobzmayer püspöki excja az ismeretes egyházi ügyben az egész Szerémséget be akarja utazni, s aztán a Száván keresztül Belgrádba menend. Szerém megye területén, hallomás szerint, Delimanics, ottani főispán fogja kisérni. — Vettük a „Kertészgazda“ czimű [gazdasági szaklap mutatványszámát; szerkeszti Girókuti P. Ferencz, dr. Pólya József igazgatása mellett. A lap finom kiállítású képekkel telt. Ára negyedévre 1 ft 50 kr. Főfigyelmet fordít Girókuti a hazai selymészetre. Hogy ez előmozdittassék, a nm.magy. kir.helytartótanácsnak a tulajdonos 1000 példányt adott át lapjából, a nép közti kiosztás végett.Ajánljuk ez ügyesen s szakavatottan szerkesztett közlönyt nemzetgazdászaink s gazdáink figyelmébe. — Vidéki színészet: Molnár György Szegszárdon, Szigeti, Vizváry és Krecsányi Sarolta k. a., a két utóbbi a volt budai társaság tagja, — Debreczenben vendégszerepelnek, hová Szigeti az „Ördög piluláit“ is átülteté. * A hevesi gazd.-egyesület f. hó 4-én tartott közgyülésén a többek közt Deák Ferenczet, úgyszintén Erkövy Adolfot is tiszteletbeli tagjaivá választotta meg. Az „Eger“ szerint ugyan a gyűlés elhatározta, hogy a népbankok eszméjét lehetőleg elő fogja mozdítani ; e czélból egy bizottmány van hivatva a kezdeményzés iránt czélszerű véleményt adni. I. Volkmann Robert a nagy német zeneünnepre utazott, mely f. hó 25, 26. és 27-én tartatik Dessauban. * A budai polg. kereskedelmi testület — írja a L.“ Budán a takarékpénztári volt épületben, jelenleg Tomassi-féle házban, halászváros 80 sz. a. — rendes irodát és ülési helyiséget rendezett be, mely, az ünnepeket s vasárnapokat kivéve, az e keresk.testülettel közlekedőknek nyitva áll. * Münchenben végre megtörtént a „Tristan és Izolde“ opera főpróbája igen válogatott közönség előtt, melyet a színházi igazgatóság hívott meg. Wagner e nagy operájának előadása teljes jelmezben, diszítvényekkel, délelőtt 10 től d. u. 4 óráig tartott, a próbáknál szokott nagyobb szünetekkel. A nyitány előtt Wagner és Bülow beszédet tartottak a zenekarhoz és közönséghez. A király ő felsége a próbát elejétől végig jelenlétével szerencsézette. Lapszemle. A „B o t s ch a f t e r“ azon éleset elkülönzött állás tekintetéből, melyet a követi háznak egy része a ministerium irányában elfoglalt, azon kérdést veti föl, hogy miként ment végbe ezen merev elválás ? vájjon egyik vagy másik félnek elvei változtak-e meg ? Ez utóbbit nem hiszi a „Botschafter“; a ministerium legalább ugyanazon téren áll, melyet 1861-ben elfoglalt s melyet lényegileg együtt teremtett. Azt sem hiszi a „B.“, hogy a kir. képviselet által táplált elvek lényegesen változtak, habár megengedi, hogy egyes subjectiv hangulatok, melyek egy szerfölött személyes államférfim, felelősségteljes feladat öntudata által nem fékeztettek, mint egy rágó fog megmardosták kissé egy vagy másik követnek elveit. Nem tekintve azonban az itt-ott fölmerült subjectiv hangulatokat, nem lehet a kir. képviselettől s ennek a ministeriummal ellenkező részétől az ismeretes’elvek iránti hűséget megtagadni. A „B.“ ennélfogva szükségesnek tartja az ellentéteket azon természetes különbségekre visszavezetni,melyek egy népképviselet s a kormány közt oly könnyen kifejlődnek habár egyforma elvi téren állnak is. Amaz, melynek feladata a