Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1865-05-16 / 112. szám

112. m. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal iindán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz.. Fiók-kiadó-hivatal Pesten G­y­ö­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti Barokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől­­ fogadtatnak el.______________________ »Magán­hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 11 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldröli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnái Frankfurt­ban­gl­­imn Ottó; Hamburg-Altenában Unasemtein és Hamburg­ban Tarktsilm Jakab ; Lipcsében Rugier H., filmen és Fon­araknál. Bisda-Pest, Kedd. május 16. 1865. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre..........................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr, Félévre................................10 , Félévre...........................9 , — , Negyedévre ..... 5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 M HIVATALOS RÉSZ II. kimutatása a Marmaros-, Árva- és Unghmegyék ínségesei részére a magyar királyi helytartótanácsnál beérkezett adomá­nyoknak. 1. Mármarosmegye ínségesei részére. 1. Nagy-Kanizsa város közönsége 30 ft — kr 2. Wodianer Albert pesti lakos . . 100 „ — „ 3. Zalamegye lakossága .... 24 „ 28 „ 4. A pozsoni jogakadémia ifjúsága 27 „ — „ 5. Zalamegye lakossága .... 10 „ 55 „ 6. Első m. általános biztositó társa­ság ... 800 „ — „ 7. Arad sz. k. város lakossága . . 71 „ Ill » 8. A budai k. kerületi bányabiróság 10 „ — „ 9. Zalamegye lakossága................ 43 „ 45 „ 10. Arad sz. k. város lakossága . . 19 „ 20 „ 11. Zalamegye lakossága .... 20 „ 70 „ 12. Pesti református egyház ... 14 „ 14 „ 13. Wagner Ignácz pesti lakos . . 1 „ — „ 14. Zalamegye lakossága .... 17 „ 73 „ 2. Árvamegye ínségesei részére. 1. Wodianer Albert pesti lakos . 100 „ — „ 2. A pozsoni jogakadémia ifjúsága 25 „ — „ 3. Első magyar átalános biztosító társaság.................................................. 800 „ — „ 4. A budai k. kerületi bányabiróság 10 „ — „ 5. Pozson város lakossága . . . 102 „ 50 „ 6. Wagner Ignácz pesti lakos . . 1 „ — „ 3. Unghmegye ínségesei részére. 1. A pozsoni jogakadémia ifjúsága 25 „ „ 2. Első magyar átalános biztositó társaság.................................................. 400 „ — „ 3. A budai k. kerületi bányabiróság 5 „ — „ 4. Wagner Ignácz pesti lakos . . . „ — „ Kelt Budán, május 15. 1865. A m. kir. helytartótanácstól. Változások a cs. k. hadseregben Elneveztettek: Mengen Ferdinand ezredes s a mezőhegyes katonai ménes parancsnoka, a katonai ménes­ fő fel­ügyelő helyettesévé; p­o­y­a­i gróf A­l­b­e­r­t­i Adolf alezredes s a kis­béri katonai ménes parancsnoka, ezredessé a katonai ménes-osztályban, alkalmaztatásában meghagyatván; Pulz János őrnagy a 11. sz. II. Sándor orosz császár-dzsidás­ ezredben, alezredessé az ezredben , a főszállásmesteri törzsnél; schartenburgi lovag Mündel Henrik al­ezredes, ezredessé; mainsbergi Mainone Károly őrnagy, al­ezredessé , lovag Schmedel Károly első­ osztályú százados őrnagygyá. Áthelyeztetett: M­i­­­i­e­s­k­i Gyula őrnagy, a 3. sz. Károly Fő­herczeg-dzsidás-ezrednél, all. sz. II. Sándor orosz csá­­szár-dzsidás-ezredhez. Szolgálatból kilépett: Herczeg Windisch-Graetz Ernő alezredes a 11. sz. II. Sándor orosz császár-dzsidás­ ezredben, ez­redesi ranggal ad honores. Fölruháztatott: Freiseisen Károly nyugalmazott első­ osztá­lyu százados, őrnagyi ranggal ad honores. X ÁI€M. Adalék a váltó történetéhez. Mint a kereskedelmi téren sok egyebet, úgy a kereskedelmi váltót is az olaszoknak köszönhetjük. Általánosan elterjedt, sőt néhány franczia és német írók által is osztott tévedés azon hit, mintha a váltót az iz­raeliták találták volna fel, és elsők lettek volna, kik azt bizonyos czélokra felhasználták. Savary, egy része a franczia íróknak, s azok között a régibb időből maga a hírneves Montesquieu azt állítják (nem feszegetjük, nem nemzeti hiuságból-e ?), hogy a váltó­kötvény eszméje franczia földön fogamzott.­­ Midőn ugyanis a zsidók Francziaországból kiűzettek , akként kívántak intézkedni, hogy ingó javaik üldözőik szemei elől elrejtethessenek. Az izraeliták Francziaországból Olaszországba vonultak , nevezetesen Lombardiába, hol előzékenyen fogadtattak, sőt lakhelyiségekkel is el­láttattak. Állíttatik, hogy lombardi ker­eskedőkre szóló váltókat vittek magukkal, melyek Francziaországban hagyott javaik hasonértékét képviselték. Lehet valami igaz is ezen állításban. A történet azonban ellentmond azon állításnak , hogy ezen menekvő izraeliták lettek volna a váltók feltalálói. — Háromszor tetszett a fran­czia királyoknak a különben is nyugtalanított izraeliták ellen kiutasítási rendeletet kibocsátani.­­ A 640-dik évben I. Dagobert, 1181-ikben Ágost Fü­­löp, 1316-ikban V. Fülöp voltak, kik országaik­ban az izraelitákat meg nem tűrték. Azt azon­ban egyetlen szó sem volt képes mindez ideig be­bizonyítani , a vándorlók melyik menekvésnél kezdet­ték a váltókat használni; és azon tény, hogy az Olasz­országba menekvés alkalmával a váltók használata bi­zonyos évszámhoz vissza nem vezethető s hogy az 700 év folyama alatt történhetett, —­ minden bizonyosságot nélkülöz és gyanússá válik. Hihető azonban, hogy a két utóbb nevezett uralkodó absolutizmusa által szorongat­­tatott, V. Fülöp által idegenekül tekintett s a szintén kiűzött olaszokkal egyforma eljárás alá vetett izraeli­ták a már alkalmazott váltót javaik megmentésére al­kalmasnak találták. Oly magas évkorú, mint ezek szerint felvehető, a váltó még sem lesz, s nevezetesen nem lehet olyan idős, mint a minőnek kimutatni igyekeztek. Cicero, a­ki fiát a rómaiak felsőbb tanodájába Athenebe küldötte, hogy az magát az anyagilag legyőzött görögöknél azon szelle­mi művelődésben kifejleszsze, melyet többé a rómaiak se nélkülözhettek, — egy Atticushoz irt levélben tudako­zódott, készpénzt vagy utalványt kelljen-e Athénbe kül­denie. Egy későbbi levélből kivehető, hogy utalványt küldött. — Ezen , s egy másik hasonló esetből többen azt következtették, hogy a váltó már a régi rómaiak és görögöknél sem volt ismeretlen. Oly régi időben ily el­járásokból következtetni már magában is tévesztett fel­fogás. A váltó tagadhatlanul tiszteletreméltó kort mu­tathat fel, de a keresztes hadjárat idején túl nem kell eredetét ker­esnünk,, ha azt feltalálni akarjuk. Hazája Olaszország. Olaszok, de legkivált florencziék valá­­nak, kik vásárokon a váltót legelőször alkalmazták, s a pénznélkü­lözhetés ezen kényelmes eszközének álta­lános érvényességet voltak képesek szerezni. A közép­kor olaszai nemcsak a tudományokban és művészetek­ben voltak uralkodó nép. Kitűnő helyzet által pártfo­golva, támogatva vallás­politikai viszonyai által, me­lyek pár századon keresztül Keletnek éjszak részéről megnyitását is elősegítették, — a kereskedelmi állásnak már korábban azon magas fokára emelkedhettek, mely csakhamar egyik erős köztársaságuk, Velencze számá­ra, rendkívüli politikai és kereskedelmi hatalmuk gaz­dag forrásává lön. Éles és tapasztalati képzettségük főleg a kereskedelmi téren idézett elő oly haladásokat, melyeket más nemzetek is azonnal elsajátítottak s többé azóta se nélkülözhetnek. Csak a velenczei első bank­ról, s a kettős könyvvitel használatáról akarunk emlé­kezni. Jókor, már a középkorban felismerték, hogy a szinte rendessé vált éretrosszabbulások s az érezne­­meknek a különböző országokbani különfélesége a legr­endesebb kereskedés elé is nagy akadályokat gör­dítenek. Oda törekedtek tehát, hogy a kereskedő elöl a fennebb említett rendetlenségek miatti zavaro­kat a legegyszerűbb mód által eltávolítsák. A mer­­catoresek-nek nevezett kereskedők mellé a camp­­sores -éket állították, a pénzváltókat, kik olykor saját testületet képeztek, s kik, miután részükre több városokban beváltási szabadalom engedményeztetett, könnyen meggazdagodtak, s nem ritkán hozzátartozan­­dóikat a legelőkelőbb családokból választották. A kereskedés az időben a vásárokon virágzott s a campsoresek is azokon fejtették ki legnagyobb tevé­kenységüket.­­ A tizenkettedik és tizenharmadik szá­zadban az olasz és franczia vásárok jelentősége egyre növekedett. Nem egyedül azért, mert az adás és vevés legnagyobb kiterjedésben a vásárokon öszpontosult, ha­nem azért is, mert maguk a kereskedők szabályul fo­gadták el: passiváikat és activáikat az ilyen vásárokon rendezni. Az utak biztonság­ hiánya miatt oly emberre volt szükség, ki nem csak a pénznemeket átváltsa, ha­nem a biztos átszállítás lehetőségéről is gondoskodjék. Ezen eljárást a campsoresek vállalták el, miután egy második személy irányában kezességet fogadtak el s litte­rae cambii — váltóleveleket bocsátottak ki.— A florenczi kereskedők, kik a régi vásárok legfonto­­sabbjait, a Folies de Champagn­e-kat látogat­ták, azokat érdeklőleg az úgynevezett (banchi­) pénz­váltókkal közlekedtek, hogy azoktól a Provence, saját­lagosan Francziaország, Flandria és Angliára nézve váltókat nyerhessenek. — Hasonlag jártak el a többi vásárokra nézve is. — A Champagneban testü­letileg egyesült olasz pénzváltók már a tizenhar­madik század utolsó negyedében is találtattak, s a vá­sári adók és vevők kiegyenlítéseit könnyítették. A lyoni vásárokon, melyek csakhamar, a tizennegyedik század közepén túl kezdettek virágozni, a florencziek­­nek is megengedtetett, hogy pénzváltó-bankokat állít­hassanak. Itt épen úgy, mint a tizenhatodik században Besançon, Piacenza és a tizenhetedik században Novi­­ban, csaknem kizárólagosan az olasz pénzváltók való­nak, kiknek kezeiben a nagyobb pénzforgalom közpon­­tosult. A legrégibb ismeretes váltópéldány az 1325-ik évből ered. Természetesen nem az első váltó, de ok­mányi elsősége eddigelő et nem vitattathatott, de Ubaldis Baldus, ki a XIV-ik század közepén élt, azt az utókor számára megőrizte. Ez egy velenczei váltó, a kelettől 7 hónap múlva fizetendő, kiállítva Milanóban.­­ Szótartalma következő: Pag­at­e per questa prima littera a di IX. ottobre a Luca di GoroLib. XLV. Sonoper la valuta, qui da Masio Reno, a­­ tempo p­agateli, e ponete a mio conto e R. (R­a­g­g­i­o­n­e - F­i­r­m­a) d­e Christo ve­guar­de­ Bonromeo de Bon­romei Salute, de Milano a di IX. de Marzo MCCCXXV. Hátlapján e szavak állottak: Alessan­dro de Bonromei et Domenico de Andrea in veneri prima de Lib. XLV. Ezenkívül még két váltóról van tudomás, melyek 1404-ből ered­nek és a brüggei tanácsnak a barcelonai tanácshoz me­nesztett iratai között találtattak. Megjegyzendő azon­ban ez alkalommal, hogy az ez időkig leszármazott kereskedelmi váltók nem vásári váltók, a­miért köny­­nyen úgy tűnhetnek fel, hogy a váltók ezen neme csak valamivel későbben fejlődött ki. A vásári váltóknak, ha 1325-ben még nem találtattak, csakhamar azután szükségképen jelentős szerepet kellett játszaniok. Kü­lönben egy nevezetes okmány létezik a XIII-ik század közepéből, mely azon feltevésre jogosít, hogy a vásári váltó vagy régibb, vagy épen olyan régi, mint a hely­­ről-helyre kiállított. Ezen okmány egy nyolcz nap múlva fizetendő — postquam in ipsis nun diniser i­­datum fuerit h­ara-hara — tanulói váltó. E fel­kiáltás alatt: h­ara-hara a vásár ideje alatt befejezett különnemü üzletek vagy megkötött alkuk értettek. (Vége köv.) JZEMI HIVATALOS RÉSZ Szemle. A herczegségek kérdésére nézve fontos lé­pést jelentenek a mai tudósítások. A herczegsé­gek rendes egybehivatásának előleges kérdései közt, melyeket a nagyhatalmi kabinetek közt meg kelle állapítani, a legfontosabb azon válasz­tási módr­a vonatkozott, mely szerint az egybe­­hivatásnak történnie kell. Most Bécsből arról ér­tesítenek, miszerint az auustriai cs. kabinet legú­jabb válasziratában beleegyezett az 1848-ks vá­lasztási törvényhez. Ezzel az egyik előleges kér­dés el volna döntve; következik az országkép­viselet elé terjesztendő javaslatok iránti kiegye­zés. A berlini kabinet azon elvet igyekezett érvényesíteni, miszerint szabadságában álljon mind Austriának mind Poroszországnak, előle­­ges kiegyezés nélkül is az alkalmasaknak látszó előterjesztvényekkel az egybeülendő rendek elé lépni.­­ Ezen elméletet azonban Bécs­­ben nem fogadták el, hol a két nagyhata­lom méltóságával megegyez­tethetlen­nek tekin­tély, Európa szemei előtt a herczegségek ren­deit bizonyos tekintetben mintegy ítéletmondó fórum gyanánt állítani fel. Ezenfölül az ügy­nek magának sem válnék ez elv elfogadása javára, sőt talán még inkább nehezíttetnék azáltal a két nagyhatalom közti kiegyezés. Ezt tehát mindenesetre még a rendek egybehivatása előtt kellene eszközölni, azonban a fent említett tudósítás szerint e kiegyezés annál inkább re­mélhető, minthogy a porosz kormány jelenleg igen élénk vágyat látszik táplálni, a pro visori luxi­nak a herczegségekben mielőbb véget vetni. A nap másik politikai érdekét képezik a Róma és Turin közti alkudozások.­­ A mai tudósítások is megerősítik, hogy Vegezzi egyelőre csak az egyházi ügyekre nézve alkudozott, de hogy ezeknek egyszersmind rendeltetésük a további és pedig politikai alkudozásoknak az utat egyengetni.Egyébiránt a már tegnapelőtt köz­­lött egyezményi pontoknak sorsa is kétségesnek látszik. Ezt több más tudósítások közt a „Köln. Zig“ egy turini levelezése is tanúsítja. E szerint a turini ministeri tanácsban még mindig nem birt egyezés létrejönni, sőt az egyhamar nem is várható, minthogy a ministerek azzal épen nem sietnek. Az egyezmény föltételei, s főleg az, mire Rómában oly nagy súlyt fektetnek, hogy t. i. az újonan kinevezett püspökök, kiknek székei a pápa volt tartományaiban léteznek, a Victor Emanuel iránti eskü alól fölmentessenek, s alig is fognak­­ az olasz kormány által elfogadtatni. Ezenfölül Olaszország, úgymond levelező, püspökei szá­mának csökkentését s a jelen egyház-igazgatás átalakítását életkérdésnek tekinti , sőt vannak olasz állam­férfiak, kik egy perczig sem vona­kodnának inkább Rómáról lemondani, mint a föntemlített reformokról. Levelező ezért azt hi­szi, hogy a Párisból jövő sürgetés daczára sem fog az egyezmény végleg megköttetni. Ebből látszik, hogy az alkudozásoknak az egyházi tér­ről a politikaira átvitele még messze van. Amerikából azon fontos tudósítás érke­zett, miszerint az Unió, befejezvén nagy katonai feladatát, hadseregéből négyszázezer embert haza bocsát.Ez mintegy kétharmada az Egyesült­államok roppant seregének. Ezen nagymérvű szabadságolás annak jeléül vehető, hogy az Unió jelen elnöke sem kíván harczias politikát követni. Ez annál fontosabb, mert akár Canadának, akár Mexikónak fenyegetése az európai nyugati nagy­hatalmakat szólítaná síkra s beláthatlan következ­ményeket vonhatna maga után. Az Unió elnöké­nek nyilatkozatai egyébként más tekintetben is megnyugtatók, arról tanúskodnak, hogy az észa­ki s déli államok közt­i békét tökéletesen helyre akarja állítani. Johnson nem pártolja a déli államoknak tartományokká alacson­yitását s mint szabad államokat kívánja visszaállítani, mit benne államférfim tapintatának jele gyanánt magasztalnak. Mapi újdonságok.­ ­ A „Wien. Abendp.“ f. máj. 13-ki számában ir’ja : a cs. k. Apostoli Felsége a Dante-ünnepélyt iro­dalmi s tudományos tekintetben méltatván s fényét és díszét emelni óhajtván, f. máj. 2-ki legfelsőbb elhatáro­zásával elrendelte , miszerint a paduai egyetemen államköltségen egy évenkinti 500 frtra menő ösztöndíj alapittassék ezen czim alatt: „Dante-a­l­apitvány“. Ezen ösztöndij elnyerésér­e, melynek kiosztása a jövő 1865—66-iki tanévvel kezdődik, oly ifjak hi­­vatvák, kik tanulmányaikban különös előhaladást ta­núsítanak , nevezett egyetemen a bölcsészeti tanfolya­mot igen jó sikerrel bevégezték, feddhetlen erkölcsi s politikai viseletük által magukat ily kegyre tökéletesen méltóknak mutatják s másrészt a tör­vényben előirt for­ma szerint vagyontalanságukat kimutatják. Ezek azonnal, a bölcsészeti tanfolyam rendes be­végzése után, tartoznak a tudomány és irodalom vala­mely ágára adni magukat, melynek művelése alkalmas­nak látszik Dante emlékét tisztelni s dicsőségét tisztább világításba helyezni. Az ösztöndíj a cs. kir. államministérium által a cs. paduai egyetem bölcsészeti karának ajánlata folytán adományoztatik. Az ösztöndíj két évre adományozta­­tik; az ösztöndíjas­ félévenkint tartozik a nevezett bölcsészeti kar elöljárói által kiállított bizonyítvány­­nyal tanulmányaiban f­eléhaladását kimutatni. * Mária Anna Császárné Ő Felsége hallo­más szerint az idén is venetiai Galierában fogja a nya­rat tölteni. Az elutazás napja egyelőre f. hó 23 kára van határozva. — Ő cs. fenségeik — mint a „Wien. Abendp.“ f. május hó 13-ki számában irja — Nikolajevits Mi­hály orosz nagyherczeg és Feodorovna Olga nagyher­­czegné, kik tegnap Bécsbe érkeztek, ma este 50 órakor külön­vonalon elutaznak. “ Koronás irónő. A belga király nem­régi­ben leányától a mexicói császárnétól egy hosszabb ira­tot kapott, a melyben Sarolta császárné egy kis utazás benyomásait festi, melyet férje elé menve a birodalom helyébe tett. A brüsseli udvarnál mindenki el volt ra­gadtatva a császári asszony életeleven és finom irmo­­dorától. Lipót király maga adta neki azon tanácsot, hogy e leírást nyomtatásban önállólag adja ki. A tanács elfogadtatott és néhány nap óta a bécsi, brüsseli és párisi udvaroknál mintegy ötven példányban forog egy „díszes könyvecske“, melynek czíme : „Le Llano de San Lazaro et le camp de Cuasimalpa*, francziául írva Sarolta császárné által. A bécsi magas társaságból egyébiránt még egy másik delnő is vetélkedik mexikói leveleivel a legvonzóbb utleirókkal; ez Zichy Me­­lanie grófnő, kinek tengerentúli utinaplóját Napoleon császár péld. figyelmesebben. Vágy mindenesetre több gyönyörrel olvasta, mint némely diplomatiai előter­jesztést. * S­t­r­o­b­z­m­a­y­e­r püspök­i excja az isme­retes egyházi ügyben az egész Szerémséget be akarja utazni, s aztán a Száván keresztül Belgrádba menend. Szerém megye területén, hallomás szerint, Delimanics, ot­tani főispán fogj­a kisérni. — Vettük a „Kertészgazda“ czimű [gazdasági szaklap mutatványszámát; szerkeszti Girókuti P. Ferencz, dr. Pólya József igazgatása mellett. A lap finom kiállítású képekkel telt. Ára negyedévre 1 ft 50 kr. Főfigyelmet fordít G­i­r­ó­k­u­t­i a hazai selymé­­szetre. Hogy ez előmozdittassék, a nm.magy. kir.hely­tartótanácsnak a tulajdonos 1000 példányt adott át lap­jából, a nép közti kiosztás végett.Ajánljuk ez ügyesen s szakavatottan szerkesztett közlönyt nemzetgazdászaink s gazdáink figyelmébe. —­ Vidéki színészet: Molnár György Szeg­­szárdon, Szigeti, Vizváry és Krecsányi Sa­rolta k. a., a két utóbbi a volt budai társaság tagja, — Debreczenben vendégszerepelnek, hová Szigeti az „Ör­dög piluláit“ is átülteté. * A hevesi gazd.-egyesület f. hó 4-én tartott köz­­g­yülésén a többek közt Deák Ferenczet, úgyszintén Erkövy Adolfot is tiszteletbeli tagjaivá választotta meg. Az „Eger“ szerint ugyan a gyűlés elhatározta, hogy a népbankok eszméjét lehetőleg elő fogja mozdí­tani ; e czélból egy bizottmány van hivatva a kezde­ményzés iránt czélszerű véleményt adni. I. Volkmann Robert a nagy német zeneün­nepre utazott, mely f. hó 25, 26. és 27-én tartatik Des­­sauban. * A budai polg. kereskedelmi testület — írja a L.“ Budán a takarékpénztári volt épületben, jelenleg Tomassi-féle házban, halászváros 80 sz. a. — rendes irodát és ülési helyiséget rendezett be, mely, az ünnepeket s vasárnapokat kivéve, az e keresk.testülettel közlekedőknek nyitva áll. * Münchenben végre megtörtént a „Tristan és Izolde“ opera főpróbája igen válogatott közönség előtt, melyet a színházi igazgatóság hívott meg. Wagner e nagy operájának előadása teljes jelmezben, diszítvé­­nyekkel, délelőtt 10 től d. u. 4 óráig tartott, a próbák­nál szokott nagyobb szünetekkel. A nyitány előtt Wag­ner és Bülow beszédet tartottak a zenekarhoz és kö­zönséghez. A király ő felsége a próbát elejétől végig jelenlétével szerencsézette. Lapszemle. A „B o t s c­h a f t e r“ azon éleset elkülönzött állás tekintetéből, melyet a követi háznak egy része a minis­­terium irányában elfoglalt, azon kérdést veti föl, hogy miként ment végbe ezen merev elválás ? vájjon egyik vagy másik félnek elvei változtak-e meg ? Ez utóbbit nem hiszi a „Botschafter“; a ministerium legalább ugyan­azon téren áll, melyet 1861-ben elfoglalt s melyet lé­nyegileg együtt teremtett. Azt sem hiszi a „B.“, hogy a kir. képviselet által táplált elvek lényegesen változ­tak, habár megengedi, hogy egyes subjectiv hangula­tok, melyek egy szerfölött személyes államférfim, felelős­ségteljes feladat öntudata által nem fékeztettek, mint egy rágó fog megmardosták kissé egy vagy másik kö­vetnek elveit. Nem tekintve azonban az itt-ott fölme­rült subjectiv hangulatokat, nem lehet a kir. képvise­lettől s ennek a ministeriummal ellenkező részétől az ismeretes’elvek iránti hűséget megtagadni. A „B.“ ennél­fogva szükségesnek tartja az ellentéteket azon természe­tes különbségekre vissza­vezetni,melyek egy népképvise­let s a kormány közt oly könnyen kifejlődnek habár egy­forma elvi téren állnak is. Amaz, melynek feladata a

Next