Sürgöny, 1865. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1865-06-11 / 133. szám

1­83. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Mr“&u»1»stíl«(é»eU : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. szám­ittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Msjnai Frankfurtban Mollen Ottó; Hamburg-Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburg­ban Türht­elm Jaltai* ; Lipcsébe- Engler H. , Illyen és Fort urak. .... Buda-Pest. Vasárnap, junius 11.1865. Előfizetési árak : Naponta, postai szétküldéssel, Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — Félévre.............................10 „ Félévre . . . « , 9 „ — Negyedévre..........................5 „ Negyedévre .... 4 , 50 kr. » NEMHIVatalos rész. A magyar királyi udvari korlátnok távsür­gönye gróf Pálffy királyi helytartóhoz . Bécs, 1865. junius 10. Budán junius 8-án kelt legfelsőbb kézirat­tal a helytartótanács törvényes hatásköre hely­­reállittatott, s a katonai törvényszékek julius 1-jé­­től kezdve feloszlattalak. Birodalmi tanács. A követelt­ hálának ülése junius 9. A jegyzőkönyv felolvasása s a beérkezett iratok közlése után, egy Mendo­s társai által a kereskedel­mi ministerium vezetőjéhez intézett interpellate olvas­­tatik fel. Az interpellate a házban folyt tárgyalások­ból s hírlapi czikkekből constatk­ozza, hogy az austriai vasutakon (éjszaki s állami vasúton), mihelyt külföldi áru­szállításokbani versenyről van szó, alacsonyabb tarifa­tételek jutnak érvényre; míg az áruszállítási­ té­­telek a belkereskedésben aránytalanul magasan állanak, s ezt az éjszaki vasút szén-tarifáin részletesen kimu­tatja. Ezért az interpellálók a ministériumhoz azon kérdést intézik: 1. Minő határidő alatt várható azon munkálatok eredménye, melyekkel a vasúti-tarifa-bi­­zottmány foglalkozik ? 2. Szándékozik-e e excra annak meghagyni, hogy az említett adatokat nyomozásai és tárgyalásainak körébe bevonja, s azon esetre, ha a fel­sebbi adatok constatk­oztatnának, az austriai ipar érde­kében szükséges intézkedéseket megtenni? 3. Váljon e excja a vasúti tarifák szabályzását még a jelen ülés­szak alatt a ház elé terjesztendő-e ? Napirenden áll­ azon törvényjavaslat tárgyalása, mely a tengeri postai szolgálatért a Lloyd-társulatnak fizetendő kártérítésre vonatkozik. Az általános vitában először is­m­e­r n­e emel szót,­­ még­pedig a bizottmányi indítványok ellen, miknek módosítását föntartja magá­nak. Ő a kérdést népgazdászati szempontból tekinti, s azt vizsgálja, hogy minő befolyást gyakorolt a Lloyd az austriai gőzhajózás gyarapodására, a kereskedés, ipar, a mezőgazdászatra ? A Lloyd nem csak hogy min­den hasonnemű külföldi társulat mögött hátram­aradt, hanem Austriában más társulatok alakulását s általá­ban a gőzhajózás kifejlődését is meg tudá akadályozni. Mihelyt valamely más vállalat akart életbe lépni, a Lloyd minimumra szállitá le tarifáit,­­ még pedig mindaddig, mig az új vállalat létezni meg nem szűnt. Azonban a vitorlás hajózást is tönkre teszi a Lloyd, tarifáinak leszállítása által, azon vonalakon, hol vitor­lás-hajók mozognak,­­ úgy hogy a kapitányoknak a hajó­tulajdonosoknak tönkre kell jutniok. Az állam s végső sorban az adózók ezen vállalat segélyzése által ily módon előmozdítják az austriai hajózás tönkrejutását, azonban a kereskedés és mezőgazdászat is szenved ezen kezelés miatt, mivel mindkettőnek életfeltételül virágzó s versenyző hajózásra van szüksége. A hajózásnak a Lloyd kezében monopolizálása által az tönkrejuttatik. Szónok ezt egy példával világosítja föl. Az Alexandriából kivitel, mely egy ideig virágzott, a Lloyd szállítási tételei által tönkre lön juttatva. Ha a Lloyd helyzetét vizs­gáljuk, úgy találjuk, hogy az nagyon el van adósodva. Adósságai tetemesen túlhaladják vagyonát. A hajóhad névleg ugyan számos, de a kivánt czélnak nem felel meg. Austria pénzügye nem engedi meg egy ily álla­potban lévő társulat segélyezését s kedvezményekkel ellátását. Ő föntartja magának, hogy indítványait a részletes vita folytán előterjeszthesse. M e n­d­e a bizottmányi javaslatokat pártolja. A kérdés — szerinte — első­sorban kereskedelmi-politikai, nem pedig pénzügyi. Ez a különbség a többség s ki­sebbség indítványai közt is, hogy az előbbi a kérdés kereskedelmi-politikai, s az utóbbi, annak pénzügyi ol­dalát helyzi előtérbe. Ha a kisebbség következetes len­ne , annak azon követke­zetésre kellene jutnia, hogy az államnak a Lloyddal épen semmi köze se legyen. Mindezekből a kisebbség ugyanazon következtetésre jut el, mint a többség, miszerint t. i. a Lloydot a keres­kedés­i hajózás érdekében fönn kell tartani. Ő még hozzáteszi : „Austria becsületéért,“ mivel egyedül a Lloyd volt az, mely a hajózásra vonatkozólag, az aus­triai névnek külföldön becsülést szerzett. A jelen kér­désben nem lehet segélyzésekről beszélni, mivel egy kölcsönös szolgálmányokkali szerződésről van szó. Szó­nok megc­áfolja azon ellenvetéseket, melyek név sze­­rint a minoritás által emeltetnek a Lloyd kezelése el­len. Igaz ugyan, hogy az arsenal építése túlhalada a Lloyd eszközeit, s annak pénzügyi viszonyait megron­gálta, de ezáltal oly valami állíttatott elő,mi szükséges volt s maradandó, s mit az államnak kellett volna elő­­állítnia, ha azt a magán­társulat nem állítja elő. Ezen arsenálban eszközöltetik a hadihajók kijavítása, a ha­­szinte a Lloyd részvényeseinek joguk lenne is ez iránt panaszt emelni, de ezen jog az államot s a népképvise­letet épen nem illeti meg. A Pó­ni gőzhajózás fölállí­tása, mely miatt a Lloyd veszteséget szenvedett, haza­fias indokok által idéztetett elő, s ezt nem kellene an­nak szemére hányni. A­mi a nemzeti kölcsön miatti veszteséget illeti, a Lloyd azt nem látható előre, egyéb­iránt az aláírás alól csakugyan nem vonhatta volna ki magát. Az előbbi postai szerződés a Lloydnak minden vállalatában terhes akadályára volt, eltekintve attól, hogy a postai szolgálatra egészen más anyagszerek szükségesek, mint egy tisztán kereskedelmi vállalatra. Szónok még ama méltányossági érveket hangsúlyozza, melyek a Lloyd segélyzése mellett szólnak ; ezt Austria becsületbeli ügyének nyilvánítja, s végül a többség in­dítványait elfogadásra ajánlja.) S a d­i­­ Cerne fejtegetéseihez csatlakozik ; azon­ban minden segélyzésnek ellene szavaz, mivel nem fog­hatja föl, hogy miért kelljen föntartani egy oly intéze­tet, mely az austriai kereskedésnek inkább akadálya, mint előmozdító eszköze. Szabad verseny mellett fog találkozni vállalkozó tengeri­ postánk számára, addig a posta­hajós szolgálat hadihajók által fog elláttatni. Szónok nem lát becsületbeli dolgot egy oly intézet tá­mogatásában, mely csak az évenkint növekvő segély­zésekre támaszkodva vétkezik, vállalataiban előre nem látóan s pénz­­ kezelésében nem igen gazdálkodóan jár el. Conti név szerint azon számok ellen fordul, me­lyeket a kisebbség jelentéstevője felhozott, hogy cse­kélyebb subventiót ajánljon, s azoknak összeállításuk­­bani helytelenségét kimutatja. Ha a kisebbség jelentéste­­vője következetesen jár el, akkor ezen kiigazítás után a magas segélyezési számokat is pártolnia kell. Szónok arra utal, miszerint a Lloyd az új szerződés által egé­szen más viszonyokba lép. Nincsenek többé kiváltsá­gai, meg kell a versenydíjakat fizetnie, az előleget ka­matoztatnia, s egyszersmind belföldön oly új vonalak­kal terheltetett, melyek nem jövedelmezők.­­ Mindez évenkint 160,000 ft többlet­kiadást okoz, melyek a se­gélyezési számokból levonandók." Továbbá kiszámítja szónok, hogy a leiratások, a biztosítási jutalmak s az amortisatiók a subventiót egészen elnyelik, s ezért a Lloyd még azon helyzetbe sem jöhet, hogy egy tarta­lék-alapot képezzen. A többség indítványa (2 millió) m­ég talán csak nem is megfelelő kárpótlás a Lloyd I szo­lgálataiért. Ő a bizottmányban szólt a kormányi elő­­té­vesztés (2,400,000 ft) mellett is, de végre tisztán pénzügyi okokból a többségi votumhoz csatlakozott. Cerne ellen fordulván, megjegyzi szónok, hogy en­nek adatai az Alexandriából kivitelt illetőleg, egyéb adataival ellentétben állanak. Ha a Lloyd áttételei igen magasak voltak, akkor miért nem vették át a tovább­szállítást a vitorlás hajók, mivel azok mégis csak ol­csóbban szállíthatnak ? Szónok a többség indítványa mellett van. Hagenauer: A vita egészen helytelen fordu­latot vett. Nagyon jó lett volna, ezen dolgot úgy hagy­ni, mint a kormány- előterjesztés azt tartalmazta; szer­ződésről, szolgálatokról és kártérítésről, nem pedig se­gélypénzről van szó. — Szónok a tengeri postaszolgá­latért járó kártérítést a más államok által adottakkal összehasonlítja s megmutatja, hogy még maga a kor­mány által ajánlott szám is nagyon hátramarad a Fran­­czia-, Angol-, Orosz- és Olaszország által fizetett mellett. A kisebbség egészen hamis állást foglal, az azt mondja, hogy meg kell vizsgálni, mit szükséges a Lloyd arra, hogy élhessen, s többet nem szabad neki adni, de nem segélyezésről van szó, hanem a tett szol­gálatokért­ megfizetésről. A Szónok a fegyvertár épít­kezését hasonló módon védelmezi mint M­e n­d­e, s azt mondja, hogy ha nem építtetett volna, úgy most kellene azt építeni. A­mi a Pó-hajózást illeti, meghiúsultának oka főként a kormány, mivel megígérte a Pó-torkolat ki­nyitását, hogy a hajók a tengerről belémehessenek, ak­kor ezen vonal is jövedelmezett volna valamit, de a kor­mány akkori szorultságában a torkolat kiásatását abban­­hagyta, s igy a Pó-szabályozásnak el kell­ maradnia.Szó­­nok hangsúlyozza,hogy a Lloyd kiváltsággal többé épen nem bir, csak a leveleket viheti magával s az időszaki hajózást tarthatja fen, s azután Cerne ellenvetései ellen fordul. — A Lloyd nemcsak a hajózást nem ront­ja meg, hanem név szerint a trieszti kereskedelem fel­virágzását elősegítette. Azt mondják, hogy a Lloyd sa­ját kifejlődésében hátramarad. Most 68 hajója van. Ha ezt azon idővel összehasonlítjuk, midőn a hajók sokas­­bítása 6-ról 12-re ábrándtervnek tartatott, akkor csak föllendülésről, de nem hátramaradásról lehet szó. A­mi az administratiot illeti, táblázatosan kimutatható, hogy a Lloyd olcsóbban szállít mint Franczia-, Angol-, Orosz- és Görögország. Szónok beszédét a bizottmányi indít­vány ajánlatával végzi. Skene mint a kisebbség jelentéstevője, annak számtételeit védi. Ezek a kormányt előterjesztésből vétettek, jegyzi meg szónok, s erre az egyes tételek rész­letezésébe ereszkedik. Megtámadja a többség jelentés­­tevőjének adatait s a bizottmányi jelentés javára előho­zott megjegyzéseit s beszédét azon kijelentéssel végzi, miszerint hiszi, hogy a ház a kisebbségi volum mellé csatlakozand. Cerne Conti és Hagenauer ellen replikáz. Báró Burger tengerészeti minister, Ő a Lloydot 30 év óta ismeri, hasztalan lenne köve­telni vagy megmutatni akarni, hogy a Lloyd statu­­tumszerű megalapítása vagy administrátiójában minta lenne, azonban az előhozott vádaskodások­at cso­dálatos módon emlékeztetik azon szórekopott kö­penyre, melylyel más helyeken az irigységet, ki­­valitást s önhaszonlesést saját czéljaikból el akar­ják fedni. A tett adatok, melyek igen gonoszaknak látszanak, be sincsenek bizonyítva, s ugyanezért azok­ba mélyebben bele sem akar ereszkedni. A vitából két ellenvetés hangzott ki nagyban; először, hogy a L­lo­y­d monopólium, és másodszor, hogy az minden verseny­zést agyonüt s a gőz- és vitorláshajózás kifejlődésének akadálya. Mióta ő oly szerencsés, a tengerészeti tárczát Buda-Pest öröm­lapjai. Pest, jan. 10. A tegnap még oly ünnepiesen mozgalmas város ma újra felölte hétköznapi köntösét; a budai várpalo­tán nem leng többé a zászló, hogy a fővárosnak a hó­dolattal körülölelt Fejedelem jelenlétét hirdesse ; a fel­lobogózott virágos ablakokban váró, s az utczák hosz­­szában sereglő beláthatatlan közönség visszavonult, mint midőn a tenger magasan járó hullámait apály kö­veti. Az öröm tárgya eltűnt falaink közöl, de a kép­nek külseje változott csak, a mély benyomás, a meg­hatottság, melyet ez örömnapok előidéztek, sokáig, igen sokáig fog élni a magasztosan fölizgult kehiekben. A tűzhelyéhez visszavonult családapa zsenge gyer­mekének dobogó szívvel magyarázza a látott örömek jelentőségét, s a­mit az apa most fiának mesél, azt ez hasonló élénkséggel fogja beszélni az unokának, kit ta­lán egykor a melegítő kandalló előtt térdein ringatand. S az édes emlék, mely igy családról családra plásstálódik, a nemzet szivében is minden időben kitö­rölhetetlen marad s gyökeret verve kitéphetlenül fogja tovább ápolni a nemzet ragaszkodását és szerete­­tét Felséges Ura és Fejedelme iránt. Valamint egyes emberek életében vannak napok, melyeknek erkölcsi benyomása, élményei és boldog­sága éveket mérlegelnek fel... ilyen lesz nemzeti éle­tünkben azon négy nap, melyben Ő Felsége az ország testvér-fővárosát jelenlétével szerencséltette. Az ünnepélyek szakadatlan sora, mely a sze­meket e napokban gyönyörködtette, mint múló fény, látványosság és kíváncsiság tárgya elbágyadna idő­vel, de mélyebb alap és tartósság van számukra bizto­sítva abban, hogy ez ünnepélyek minden mozzanatát önkéntes hódolat létesítette. Most, midőn a külsőség rajzolásán túl vagyunk, midőn a szemünk előtt elvonult fényes képeket nyu­­godtabban ítélhetjük meg, most a medrükbe vonult hul­lámok nyomán megtaláljuk e napok erkölcsi értékének becses gyöngyeit. Nagyszerű, minden keblet magasztosan érintő tü­nemények voltak azok, a melyeket a Fejedelmi látoga­tás alatt tapasztaltunk. Tünetek, melyek fényes zálogai e nemzet örök­lött tulajdonainak, s melyek valamint egyrészt szá­mára a Fejedelem megerősbödött birodalmának nagy horderejű ajándékát megszerezték, másrészt fajunk és erényét, a királyáhozi rendületlen hűséget, a lovagias önérzetet, a­ testvér­népekkeli őszinte egyetértést — mely a haza üdve mellett a közbirodalom nagyságának és jövőjének erős talapját képezi — szintén a legszebb vonásokban igazolják. Buda-Pest nagyszerű sokasága, mely egy szív, egy érzés hevével ölelte körül a Fejedelmet, egymás közt is a legtestvéribb érzelmekben forrott ös­sze, úgy hogy mindnyája nem különböző országok, vidékek, városok, hanem úgyszólván egy család tagjai látszottak lenni. A diszitéseknél, a fáklyásmenetnél stb. a biroda­lom minden tartományainak czimerei képviselve vol­tak, — a váriak terén, úgy a redout fényes bemutatá­sakor népzenészek a hym­nust játszották s a katonai zenekar magyar indulóval felelt reá, — mind meg­annyi — bár külső, de a szivekben is feltalált jelei a szép testvéri egyetértésnek. S a mit a kegyelet és hódolat müve végbevitt, miért ne lenne ennek szent frigye maradandó azon czélra is, mely a Fejedelem nagyszivü óhajtásának sommáját képezi s népei együttes közös boldogságában határozódik. Egy más vonás, mely e napokban a szívek ön­kéntes ösztönét és a polgári erények egyik legszebbi­­két tanu­lta, az volt, hogy a fővárosban élő és ide tódult embertömegek nappal, úgy mint az éj óráiban, a szá­mos ezreket összevonó ünnepi alkalmaknál önmagukat rendezték. Rendőrnek, csendőrnek nyoma sem látszott, sőt akárhány alkalomkor még az önkéntes rendezőknek sem volt semmi teendőjük , a legalsóbb osztályú tömeg is a legszebb tapintattal tudott magának rendet szabni, úgy hogy nem csak rendellenesség, hanem még baleset is alig fordult elő e nagyszerűn mozgalmas napokban, melynek óriás tömegében némely tekintélyes­ egyénnek is úgy nyomát vesztették, hogy megtörtént, mikép az udvari ebédhez is hiába keresték a háromszorosan meg­nőtt városban. Hasonló tapintat és testvéri hangulat volt, a­mi a sajtóban , Lajthán innen és túl nyilatkozott. Mind megannyi jelei az imént búcsúra vált öröm­napok erkölcsi hatásának. De mindenesetre legnagyobb az, hogy századokon át történet­ magasztalt erényünket, a dynasztikus érzület palládiumát oly magasra emelve láthatta a világ. S ennek fényes visz­sugára egy jéltevő s minden­kit boldogító derűben mutatkozott Urunk Fejedelmünk arczán egész ittléte alatt,— a ki bárhol, bármely állású körben s a nép bármely rétege közt jelent meg, lovagias könnyű magatartásával, szivmegnyerő nyájasságával, minden jó törekvés iránt érdekelt figyelmével, leeresz­kedő szívélyessége és kegyelmével hódított. A legmagasb kéziratok, miket kibocsátott, tükrei a nemzet iránti szívélyes és kegyes hajlandóságának. A­hol a Fejedelem érzete legközvetlenebbül nyilatko­zók : a legmagasb búcsú,kézirat eredeti szövege magyar volt. Édes hazai nyelvünk hangzott ajkáról válaszai-, kérdezősködései- és búcsú­szavában, oly magyaros kiejtéssel, mely mindenkit meglepett. Buda-Pest, melynek lakossága már hozzászokott, örömmel tekinteni fel a vidoran megnépesült budai vár­iakra, midőn a fejedelmi vonat ezreknek milliók által viszhangozott áldása között elrobogott, szomorún sötét­nek látta azt ismét; de keblében csakhamar felvidult, mert a közeli viszontlátás reményének szép csillagát látta felette ragyogni. Napi újdonságok. * A budai dalárdát illető közleményünket biztos értesülés alapján oda egészíthetjük ki, hogy a dalárda helyettes igazgatója Nagy Gusztáv a polgár­­mester úr által bemutatva, a matinéé alkalmával egy a koronával díszesen kiállított, magyarul írt műsort, há­rom dalnak magyar szövegével ellátva volt szerencsés Ő Felsége használatára hg. Hohenlohe ezredesnek átnyújthatni. E szép műsor az egylet jelvényével s ezüsttel hímezett kék szalaggal volt bekötve, melynek két végén a lyra látszott; a felírás pedig ez vala: „A budai dalárda 1865. jun. 9-kén.“ * Mint velünk közük, a temesvári kereske­delmi és ipar­kamra küldöttségén kívül Temesvár vá­rosának egész polgársága képviselve volt itt, az ottani polgármester­s­é­­­g­y és városi tanácsos Scarlato urak személyében. «2» Az ideiglenes személyszállítási magánvállala­tokra nézve az engedélyezési illetőség iránt felmerült kételyek alkalmából, egy legújabban leérkezett udvari rendelvény szerint határoztatott, hogy a helytartósá­gok hatáskörére vonatkozó szabályzatban (1863. évi kir. t. 1. 10. sz.), továbbá a létezett kereskedelmi mi­­nisterium 1855-ik évi január hava 15-én kelt rendele­tében (b. t. 1. 11. sz.), végre az 1859-ik évi iparrend 16, 141, 143. szakaszaiban foglalt szabályokhoz képest, az időközi személyszállítási magán­vállala­tok engedélyezése még akkor is az illető politikai hatóságok hatásköréhez tartozik, ha ily vállalat posta­­hivatalok által postai czélokra is használtatni szándé­­koltatnék. — Egyébiránt az ily vállalatra való enge­dély minden oly esetben, midőn annak életbeléptetése a postatárgyak továbbszállítása érdekében kívántatik, lehetőleg megadandó lészen.­­ A szolnoki kincstári uradalom tulajdonához tartozó szolnoki tiszai vámhíd és az azzal összeköttetés­ben lévő szandai át­töltésnek a kincstári uradalom vám­kezelése alól az országos építészeti alapra leendő átruházása véglegesen el lett határozva, s mint halljuk, az említett híd és töltés helyreállítására, a természetbeni közmunkán felül szükséges 20.000 ftnyi költség a cs. kir. pénzügyministérium részéről az államkincstárból már utalványoztatott is.­­ Ez intézkedés azért vált fő­leg szükségessé, mert az illető vám­jövedelmek a köz­lekedési tekintetben igen fontos kérdéses töltés fentar­­tására elégtelenek lévén, a folytonos panaszoknak csak úgy fog eleje vézethetni, ha ezen útvonal egészen az országos útépítési alap kezelése alá vétetik. birni, azon volt, hogy abból annak, mit egyedárusság­­nak neveznek, legutolsó maradványait is kiirtsa. Bi­zonyítéka ennek a tonna-, egésségi- és veszteglési di­jak, melylyel ezen dijak nemfizetési kiváltságának vége vettetett volna. Az ebből a Lloydra háramlandó terhek évenkint 80—100,000 ftot tesznek. Épen igy magyarázza meg az időszaki személy­szállítási tör­vény, mely szintén ezen ülésszak alatt fejeztetett be, hogy minden egyedárusság, mely a „Lloyd“ot mint ten­geri postaintézményt ezen czím alatt illette, megszűnik. Előbb a Lloyd belföldi vonalai is a segélyezési rend­szerbe bevonattak, a postaszerződés megkötésével ez is megszűnik. A Lloyd az élvezett segély által épen nem kény­szerítheti ki a monopóliumot a viteldijak meghatározá­sában, minthogy tényleg három angol s két olasz tár­saságban bir versenytársakat Triestben s az austriai monarchia főkikötőiben. Azon szemrehányás is alapta­lan, hogy a Lloyd a vitorlahajózást tönkre teszi. Midőn a Lloyd keletkezett, a hajók összes tonnatartalma, me­lyek az austriai kikötőben ki- és bementek, 162,847 tonnát, 1863. végén a forgalom 285,076 tonnát tett ki. A hajózási mozgalom e szerint a Lloyd alapítása óta több mint megkétszerezett. Akkor az elszállított javak értéke 138 milliót tett, 1863. végén 287 milliót. A jó­­szágelszállítások azon részére nézve, mely a vitorlahajó­zás által eszközöltetett, azon eredmény tűnik ki, hogy ez is megkétszeresedett. Állíták azt is, hogy a Lloyd mono­póliuma annak oka, hogy egy második társaság Aus­triában nem kerekedhetik fölül. Az utolsó két év alatt jelentkezett is több társulat és pedig a földközi-, az éj­­szaki tenger s az atlanti óczeánra, de mind segélyzést kért. Egy másik társulat, mely a múlt évben jelentke­zett, szintén kívánt állami támogatást. Nem­rég egy hajós tíz milliónyi vagyon alapján kért engedélyt gőz­­hajózási társulat alakíthatására. A kormány sietett azt megadni, de be kell várnia, vájjon valósulnak-e azon eszközök, melyek a papíron állnak. Ez azonban aligha lesz az eset, mert tengerpartunk eszközei sokkal gyen­gébbek, mintsem hogy nagyobb gőzhajózási vállalato­kat létesíthessen. Távol van attól, hogy a Lloyd ügyé­nek mindenben védője akarjon lenni, de azt tartja, hogy itt is, mint mindenütt,középütt fekszik az igazság. Ha a Lloydtól megvonjuk a segélyt, úgy megsemmisít­jük egy partjainkon s azoknak a Levantéval­ összeköt­tetésére szolgáló austriai gőzhajózás eszméjét. Ennek következménye hátralépés volna, míg a tengeri nemze­tek mind előhaladnak. Az austriai Bas eltűnnek a ten­gerekről, mert politikai befolyásunk egyik emel­tyűje Keleten a Lloyd; elvesztenék összeköttetésünket a tenger több szigeteivel is s az egész szállítás verseny­ző kezekbe menne át. A minister hangsúlyozza továbbá a Lloyd által eszközölt áruforgalmat, összehasonlítja a postahajózás költségét a kereskedelmi hajózáséval , igazolja a kormány által eredetileg felállított segély ösz­­szegeket. A minister egybehasonlítja a mértföldpénze­­ket azokkal, melyeket más kormányok hajózási tár­sulataiknak fizetnek, s kimutatja, hogy a Lloyd mind­nyájok közt a legkevesebbet kapja. Ebből következik, hogy a kormány indítványa a helyes mérven alapszik, de hogy a bizottmányi többség által 2 millióra tett le­szállítás a végső, a­meddig menni lehete. Ő tehát csak arra kérheti a házat, hogy a bizottmány többségének indítványát elfogadja. Dr. Mühlfeld tudósító fentartja magának az egyes észrevételeket, valamint azt, hogy a kisebbség indítványára is csak a részletes vitánál terjeszkedhessék ki jobban és megc­áfolja az általában a „Lloyd“ ellen irányzott megjegyzéseket, nevezetesen azon felfogást, mintha a „Lloyd“ monopólium volna s nevezetes sza­badalmakkal birna. — Erre az ülés bezáratik.

Next