Sürgöny, 1865. június (5. évfolyam, 125-147. szám)
1865-06-11 / 133. szám
183. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Mr“&u»1»stíl«(é»eU : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Msjnai Frankfurtban Mollen Ottó; Hamburg-Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Türhtelm Jaltai* ; Lipcsébe- Engler H. , Illyen és Fort urak. .... Buda-Pest. Vasárnap, junius 11.1865. Előfizetési árak : Naponta, postai szétküldéssel, Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — Félévre.............................10 „ Félévre . . . « , 9 „ — Negyedévre..........................5 „ Negyedévre .... 4 , 50 kr. » NEMHIVatalos rész. A magyar királyi udvari korlátnok távsürgönye gróf Pálffy királyi helytartóhoz . Bécs, 1865. junius 10. Budán junius 8-án kelt legfelsőbb kézirattal a helytartótanács törvényes hatásköre helyreállittatott, s a katonai törvényszékek julius 1-jétől kezdve feloszlattalak. Birodalmi tanács. A követelt hálának ülése junius 9. A jegyzőkönyv felolvasása s a beérkezett iratok közlése után, egy Mendos társai által a kereskedelmi ministerium vezetőjéhez intézett interpellate olvastatik fel. Az interpellate a házban folyt tárgyalásokból s hírlapi czikkekből constatkozza, hogy az austriai vasutakon (éjszaki s állami vasúton), mihelyt külföldi áruszállításokbani versenyről van szó, alacsonyabb tarifatételek jutnak érvényre; míg az áruszállítási tételek a belkereskedésben aránytalanul magasan állanak, s ezt az éjszaki vasút szén-tarifáin részletesen kimutatja. Ezért az interpellálók a ministériumhoz azon kérdést intézik: 1. Minő határidő alatt várható azon munkálatok eredménye, melyekkel a vasúti-tarifa-bizottmány foglalkozik ? 2. Szándékozik-e e excra annak meghagyni, hogy az említett adatokat nyomozásai és tárgyalásainak körébe bevonja, s azon esetre, ha a felsebbi adatok constatkoztatnának, az austriai ipar érdekében szükséges intézkedéseket megtenni? 3. Váljon e excja a vasúti tarifák szabályzását még a jelen ülésszak alatt a ház elé terjesztendő-e ? Napirenden áll azon törvényjavaslat tárgyalása, mely a tengeri postai szolgálatért a Lloyd-társulatnak fizetendő kártérítésre vonatkozik. Az általános vitában először ismer ne emel szót, mégpedig a bizottmányi indítványok ellen, miknek módosítását föntartja magának. Ő a kérdést népgazdászati szempontból tekinti, s azt vizsgálja, hogy minő befolyást gyakorolt a Lloyd az austriai gőzhajózás gyarapodására, a kereskedés, ipar, a mezőgazdászatra ? A Lloyd nem csak hogy minden hasonnemű külföldi társulat mögött hátramaradt, hanem Austriában más társulatok alakulását s általában a gőzhajózás kifejlődését is meg tudá akadályozni. Mihelyt valamely más vállalat akart életbe lépni, a Lloyd minimumra szállitá le tarifáit, még pedig mindaddig, mig az új vállalat létezni meg nem szűnt. Azonban a vitorlás hajózást is tönkre teszi a Lloyd, tarifáinak leszállítása által, azon vonalakon, hol vitorlás-hajók mozognak, úgy hogy a kapitányoknak a hajótulajdonosoknak tönkre kell jutniok. Az állam s végső sorban az adózók ezen vállalat segélyzése által ily módon előmozdítják az austriai hajózás tönkrejutását, azonban a kereskedés és mezőgazdászat is szenved ezen kezelés miatt, mivel mindkettőnek életfeltételül virágzó s versenyző hajózásra van szüksége. A hajózásnak a Lloyd kezében monopolizálása által az tönkrejuttatik. Szónok ezt egy példával világosítja föl. Az Alexandriából kivitel, mely egy ideig virágzott, a Lloyd szállítási tételei által tönkre lön juttatva. Ha a Lloyd helyzetét vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy az nagyon el van adósodva. Adósságai tetemesen túlhaladják vagyonát. A hajóhad névleg ugyan számos, de a kivánt czélnak nem felel meg. Austria pénzügye nem engedi meg egy ily állapotban lévő társulat segélyezését s kedvezményekkel ellátását. Ő föntartja magának, hogy indítványait a részletes vita folytán előterjeszthesse. M e nde a bizottmányi javaslatokat pártolja. A kérdés — szerinte — elsősorban kereskedelmi-politikai, nem pedig pénzügyi. Ez a különbség a többség s kisebbség indítványai közt is, hogy az előbbi a kérdés kereskedelmi-politikai, s az utóbbi, annak pénzügyi oldalát helyzi előtérbe. Ha a kisebbség következetes lenne , annak azon következetésre kellene jutnia, hogy az államnak a Lloyddal épen semmi köze se legyen. Mindezekből a kisebbség ugyanazon következtetésre jut el, mint a többség, miszerint t. i. a Lloydot a kereskedési hajózás érdekében fönn kell tartani. Ő még hozzáteszi : „Austria becsületéért,“ mivel egyedül a Lloyd volt az, mely a hajózásra vonatkozólag, az austriai névnek külföldön becsülést szerzett. A jelen kérdésben nem lehet segélyzésekről beszélni, mivel egy kölcsönös szolgálmányokkali szerződésről van szó. Szónok megcáfolja azon ellenvetéseket, melyek név szerint a minoritás által emeltetnek a Lloyd kezelése ellen. Igaz ugyan, hogy az arsenal építése túlhalada a Lloyd eszközeit, s annak pénzügyi viszonyait megrongálta, de ezáltal oly valami állíttatott elő,mi szükséges volt s maradandó, s mit az államnak kellett volna előállítnia, ha azt a magántársulat nem állítja elő. Ezen arsenálban eszközöltetik a hadihajók kijavítása, a haszinte a Lloyd részvényeseinek joguk lenne is ez iránt panaszt emelni, de ezen jog az államot s a népképviseletet épen nem illeti meg. A Póni gőzhajózás fölállítása, mely miatt a Lloyd veszteséget szenvedett, hazafias indokok által idéztetett elő, s ezt nem kellene annak szemére hányni. Ami a nemzeti kölcsön miatti veszteséget illeti, a Lloyd azt nem látható előre, egyébiránt az aláírás alól csakugyan nem vonhatta volna ki magát. Az előbbi postai szerződés a Lloydnak minden vállalatában terhes akadályára volt, eltekintve attól, hogy a postai szolgálatra egészen más anyagszerek szükségesek, mint egy tisztán kereskedelmi vállalatra. Szónok még ama méltányossági érveket hangsúlyozza, melyek a Lloyd segélyzése mellett szólnak ; ezt Austria becsületbeli ügyének nyilvánítja, s végül a többség indítványait elfogadásra ajánlja.) S a di Cerne fejtegetéseihez csatlakozik ; azonban minden segélyzésnek ellene szavaz, mivel nem foghatja föl, hogy miért kelljen föntartani egy oly intézetet, mely az austriai kereskedésnek inkább akadálya, mint előmozdító eszköze. Szabad verseny mellett fog találkozni vállalkozó tengeri postánk számára, addig a postahajós szolgálat hadihajók által fog elláttatni. Szónok nem lát becsületbeli dolgot egy oly intézet támogatásában, mely csak az évenkint növekvő segélyzésekre támaszkodva vétkezik, vállalataiban előre nem látóan s pénz kezelésében nem igen gazdálkodóan jár el. Conti név szerint azon számok ellen fordul, melyeket a kisebbség jelentéstevője felhozott, hogy csekélyebb subventiót ajánljon, s azoknak összeállításukbani helytelenségét kimutatja. Ha a kisebbség jelentéstevője következetesen jár el, akkor ezen kiigazítás után a magas segélyezési számokat is pártolnia kell. Szónok arra utal, miszerint a Lloyd az új szerződés által egészen más viszonyokba lép. Nincsenek többé kiváltságai, meg kell a versenydíjakat fizetnie, az előleget kamatoztatnia, s egyszersmind belföldön oly új vonalakkal terheltetett, melyek nem jövedelmezők. Mindez évenkint 160,000 ft többletkiadást okoz, melyek a segélyezési számokból levonandók." Továbbá kiszámítja szónok, hogy a leiratások, a biztosítási jutalmak s az amortisatiók a subventiót egészen elnyelik, s ezért a Lloyd még azon helyzetbe sem jöhet, hogy egy tartalék-alapot képezzen. A többség indítványa (2 millió) még talán csak nem is megfelelő kárpótlás a Lloyd I szolgálataiért. Ő a bizottmányban szólt a kormányi előtévesztés (2,400,000 ft) mellett is, de végre tisztán pénzügyi okokból a többségi votumhoz csatlakozott. Cerne ellen fordulván, megjegyzi szónok, hogy ennek adatai az Alexandriából kivitelt illetőleg, egyéb adataival ellentétben állanak. Ha a Lloyd áttételei igen magasak voltak, akkor miért nem vették át a továbbszállítást a vitorlás hajók, mivel azok mégis csak olcsóbban szállíthatnak ? Szónok a többség indítványa mellett van. Hagenauer: A vita egészen helytelen fordulatot vett. Nagyon jó lett volna, ezen dolgot úgy hagyni, mint a kormány- előterjesztés azt tartalmazta; szerződésről, szolgálatokról és kártérítésről, nem pedig segélypénzről van szó. — Szónok a tengeri postaszolgálatért járó kártérítést a más államok által adottakkal összehasonlítja s megmutatja, hogy még maga a kormány által ajánlott szám is nagyon hátramarad a Franczia-, Angol-, Orosz- és Olaszország által fizetett mellett. A kisebbség egészen hamis állást foglal, az azt mondja, hogy meg kell vizsgálni, mit szükséges a Lloyd arra, hogy élhessen, s többet nem szabad neki adni, de nem segélyezésről van szó, hanem a tett szolgálatokért megfizetésről. A Szónok a fegyvertár építkezését hasonló módon védelmezi mint Me nde, s azt mondja, hogy ha nem építtetett volna, úgy most kellene azt építeni. Ami a Pó-hajózást illeti, meghiúsultának oka főként a kormány, mivel megígérte a Pó-torkolat kinyitását, hogy a hajók a tengerről belémehessenek, akkor ezen vonal is jövedelmezett volna valamit, de a kormány akkori szorultságában a torkolat kiásatását abbanhagyta, s igy a Pó-szabályozásnak el kell maradnia.Szónok hangsúlyozza,hogy a Lloyd kiváltsággal többé épen nem bir, csak a leveleket viheti magával s az időszaki hajózást tarthatja fen, s azután Cerne ellenvetései ellen fordul. — A Lloyd nemcsak a hajózást nem rontja meg, hanem név szerint a trieszti kereskedelem felvirágzását elősegítette. Azt mondják, hogy a Lloyd saját kifejlődésében hátramarad. Most 68 hajója van. Ha ezt azon idővel összehasonlítjuk, midőn a hajók sokasbítása 6-ról 12-re ábrándtervnek tartatott, akkor csak föllendülésről, de nem hátramaradásról lehet szó. Ami az administratiot illeti, táblázatosan kimutatható, hogy a Lloyd olcsóbban szállít mint Franczia-, Angol-, Orosz- és Görögország. Szónok beszédét a bizottmányi indítvány ajánlatával végzi. Skene mint a kisebbség jelentéstevője, annak számtételeit védi. Ezek a kormányt előterjesztésből vétettek, jegyzi meg szónok, s erre az egyes tételek részletezésébe ereszkedik. Megtámadja a többség jelentéstevőjének adatait s a bizottmányi jelentés javára előhozott megjegyzéseit s beszédét azon kijelentéssel végzi, miszerint hiszi, hogy a ház a kisebbségi volum mellé csatlakozand. Cerne Conti és Hagenauer ellen replikáz. Báró Burger tengerészeti minister, Ő a Lloydot 30 év óta ismeri, hasztalan lenne követelni vagy megmutatni akarni, hogy a Lloyd statutumszerű megalapítása vagy administrátiójában minta lenne, azonban az előhozott vádaskodásokat csodálatos módon emlékeztetik azon szórekopott köpenyre, melylyel más helyeken az irigységet, kivalitást s önhaszonlesést saját czéljaikból el akarják fedni. A tett adatok, melyek igen gonoszaknak látszanak, be sincsenek bizonyítva, s ugyanezért azokba mélyebben bele sem akar ereszkedni. A vitából két ellenvetés hangzott ki nagyban; először, hogy a Lloyd monopólium, és másodszor, hogy az minden versenyzést agyonüt s a gőz- és vitorláshajózás kifejlődésének akadálya. Mióta ő oly szerencsés, a tengerészeti tárczát Buda-Pest örömlapjai. Pest, jan. 10. A tegnap még oly ünnepiesen mozgalmas város ma újra felölte hétköznapi köntösét; a budai várpalotán nem leng többé a zászló, hogy a fővárosnak a hódolattal körülölelt Fejedelem jelenlétét hirdesse ; a fellobogózott virágos ablakokban váró, s az utczák hoszszában sereglő beláthatatlan közönség visszavonult, mint midőn a tenger magasan járó hullámait apály követi. Az öröm tárgya eltűnt falaink közöl, de a képnek külseje változott csak, a mély benyomás, a meghatottság, melyet ez örömnapok előidéztek, sokáig, igen sokáig fog élni a magasztosan fölizgult kehiekben. A tűzhelyéhez visszavonult családapa zsenge gyermekének dobogó szívvel magyarázza a látott örömek jelentőségét, s amit az apa most fiának mesél, azt ez hasonló élénkséggel fogja beszélni az unokának, kit talán egykor a melegítő kandalló előtt térdein ringatand. S az édes emlék, mely igy családról családra plásstálódik, a nemzet szivében is minden időben kitörölhetetlen marad s gyökeret verve kitéphetlenül fogja tovább ápolni a nemzet ragaszkodását és szeretetét Felséges Ura és Fejedelme iránt. Valamint egyes emberek életében vannak napok, melyeknek erkölcsi benyomása, élményei és boldogsága éveket mérlegelnek fel... ilyen lesz nemzeti életünkben azon négy nap, melyben Ő Felsége az ország testvér-fővárosát jelenlétével szerencséltette. Az ünnepélyek szakadatlan sora, mely a szemeket e napokban gyönyörködtette, mint múló fény, látványosság és kíváncsiság tárgya elbágyadna idővel, de mélyebb alap és tartósság van számukra biztosítva abban, hogy ez ünnepélyek minden mozzanatát önkéntes hódolat létesítette. Most, midőn a külsőség rajzolásán túl vagyunk, midőn a szemünk előtt elvonult fényes képeket nyugodtabban ítélhetjük meg, most a medrükbe vonult hullámok nyomán megtaláljuk e napok erkölcsi értékének becses gyöngyeit. Nagyszerű, minden keblet magasztosan érintő tünemények voltak azok, a melyeket a Fejedelmi látogatás alatt tapasztaltunk. Tünetek, melyek fényes zálogai e nemzet öröklött tulajdonainak, s melyek valamint egyrészt számára a Fejedelem megerősbödött birodalmának nagy horderejű ajándékát megszerezték, másrészt fajunk és erényét, a királyáhozi rendületlen hűséget, a lovagias önérzetet, a testvérnépekkeli őszinte egyetértést — mely a haza üdve mellett a közbirodalom nagyságának és jövőjének erős talapját képezi — szintén a legszebb vonásokban igazolják. Buda-Pest nagyszerű sokasága, mely egy szív, egy érzés hevével ölelte körül a Fejedelmet, egymás közt is a legtestvéribb érzelmekben forrott össze, úgy hogy mindnyája nem különböző országok, vidékek, városok, hanem úgyszólván egy család tagjai látszottak lenni. A diszitéseknél, a fáklyásmenetnél stb. a birodalom minden tartományainak czimerei képviselve voltak, — a váriak terén, úgy a redout fényes bemutatásakor népzenészek a hymnust játszották s a katonai zenekar magyar indulóval felelt reá, — mind megannyi — bár külső, de a szivekben is feltalált jelei a szép testvéri egyetértésnek. S a mit a kegyelet és hódolat müve végbevitt, miért ne lenne ennek szent frigye maradandó azon czélra is, mely a Fejedelem nagyszivü óhajtásának sommáját képezi s népei együttes közös boldogságában határozódik. Egy más vonás, mely e napokban a szívek önkéntes ösztönét és a polgári erények egyik legszebbikét tanulta, az volt, hogy a fővárosban élő és ide tódult embertömegek nappal, úgy mint az éj óráiban, a számos ezreket összevonó ünnepi alkalmaknál önmagukat rendezték. Rendőrnek, csendőrnek nyoma sem látszott, sőt akárhány alkalomkor még az önkéntes rendezőknek sem volt semmi teendőjük , a legalsóbb osztályú tömeg is a legszebb tapintattal tudott magának rendet szabni, úgy hogy nem csak rendellenesség, hanem még baleset is alig fordult elő e nagyszerűn mozgalmas napokban, melynek óriás tömegében némely tekintélyes egyénnek is úgy nyomát vesztették, hogy megtörtént, mikép az udvari ebédhez is hiába keresték a háromszorosan megnőtt városban. Hasonló tapintat és testvéri hangulat volt, ami a sajtóban , Lajthán innen és túl nyilatkozott. Mind megannyi jelei az imént búcsúra vált örömnapok erkölcsi hatásának. De mindenesetre legnagyobb az, hogy századokon át történet magasztalt erényünket, a dynasztikus érzület palládiumát oly magasra emelve láthatta a világ. S ennek fényes viszsugára egy jéltevő s mindenkit boldogító derűben mutatkozott Urunk Fejedelmünk arczán egész ittléte alatt,— a ki bárhol, bármely állású körben s a nép bármely rétege közt jelent meg, lovagias könnyű magatartásával, szivmegnyerő nyájasságával, minden jó törekvés iránt érdekelt figyelmével, leereszkedő szívélyessége és kegyelmével hódított. A legmagasb kéziratok, miket kibocsátott, tükrei a nemzet iránti szívélyes és kegyes hajlandóságának. Ahol a Fejedelem érzete legközvetlenebbül nyilatkozók : a legmagasb búcsú,kézirat eredeti szövege magyar volt. Édes hazai nyelvünk hangzott ajkáról válaszai-, kérdezősködései- és búcsúszavában, oly magyaros kiejtéssel, mely mindenkit meglepett. Buda-Pest, melynek lakossága már hozzászokott, örömmel tekinteni fel a vidoran megnépesült budai váriakra, midőn a fejedelmi vonat ezreknek milliók által viszhangozott áldása között elrobogott, szomorún sötétnek látta azt ismét; de keblében csakhamar felvidult, mert a közeli viszontlátás reményének szép csillagát látta felette ragyogni. Napi újdonságok. * A budai dalárdát illető közleményünket biztos értesülés alapján oda egészíthetjük ki, hogy a dalárda helyettes igazgatója Nagy Gusztáv a polgármester úr által bemutatva, a matinéé alkalmával egy a koronával díszesen kiállított, magyarul írt műsort, három dalnak magyar szövegével ellátva volt szerencsés Ő Felsége használatára hg. Hohenlohe ezredesnek átnyújthatni. E szép műsor az egylet jelvényével s ezüsttel hímezett kék szalaggal volt bekötve, melynek két végén a lyra látszott; a felírás pedig ez vala: „A budai dalárda 1865. jun. 9-kén.“ * Mint velünk közük, a temesvári kereskedelmi és iparkamra küldöttségén kívül Temesvár városának egész polgársága képviselve volt itt, az ottani polgármesterségy és városi tanácsos Scarlato urak személyében. «2» Az ideiglenes személyszállítási magánvállalatokra nézve az engedélyezési illetőség iránt felmerült kételyek alkalmából, egy legújabban leérkezett udvari rendelvény szerint határoztatott, hogy a helytartóságok hatáskörére vonatkozó szabályzatban (1863. évi kir. t. 1. 10. sz.), továbbá a létezett kereskedelmi ministerium 1855-ik évi január hava 15-én kelt rendeletében (b. t. 1. 11. sz.), végre az 1859-ik évi iparrend 16, 141, 143. szakaszaiban foglalt szabályokhoz képest, az időközi személyszállítási magánvállalatok engedélyezése még akkor is az illető politikai hatóságok hatásköréhez tartozik, ha ily vállalat postahivatalok által postai czélokra is használtatni szándékoltatnék. — Egyébiránt az ily vállalatra való engedély minden oly esetben, midőn annak életbeléptetése a postatárgyak továbbszállítása érdekében kívántatik, lehetőleg megadandó lészen. A szolnoki kincstári uradalom tulajdonához tartozó szolnoki tiszai vámhíd és az azzal összeköttetésben lévő szandai áttöltésnek a kincstári uradalom vámkezelése alól az országos építészeti alapra leendő átruházása véglegesen el lett határozva, s mint halljuk, az említett híd és töltés helyreállítására, a természetbeni közmunkán felül szükséges 20.000 ftnyi költség a cs. kir. pénzügyministérium részéről az államkincstárból már utalványoztatott is. Ez intézkedés azért vált főleg szükségessé, mert az illető vámjövedelmek a közlekedési tekintetben igen fontos kérdéses töltés fentartására elégtelenek lévén, a folytonos panaszoknak csak úgy fog eleje vézethetni, ha ezen útvonal egészen az országos útépítési alap kezelése alá vétetik. birni, azon volt, hogy abból annak, mit egyedárusságnak neveznek, legutolsó maradványait is kiirtsa. Bizonyítéka ennek a tonna-, egésségi- és veszteglési dijak, melylyel ezen dijak nemfizetési kiváltságának vége vettetett volna. Az ebből a Lloydra háramlandó terhek évenkint 80—100,000 ftot tesznek. Épen igy magyarázza meg az időszaki személyszállítási törvény, mely szintén ezen ülésszak alatt fejeztetett be, hogy minden egyedárusság, mely a „Lloyd“ot mint tengeri postaintézményt ezen czím alatt illette, megszűnik. Előbb a Lloyd belföldi vonalai is a segélyezési rendszerbe bevonattak, a postaszerződés megkötésével ez is megszűnik. A Lloyd az élvezett segély által épen nem kényszerítheti ki a monopóliumot a viteldijak meghatározásában, minthogy tényleg három angol s két olasz társaságban bir versenytársakat Triestben s az austriai monarchia főkikötőiben. Azon szemrehányás is alaptalan, hogy a Lloyd a vitorlahajózást tönkre teszi. Midőn a Lloyd keletkezett, a hajók összes tonnatartalma, melyek az austriai kikötőben ki- és bementek, 162,847 tonnát, 1863. végén a forgalom 285,076 tonnát tett ki. A hajózási mozgalom e szerint a Lloyd alapítása óta több mint megkétszerezett. Akkor az elszállított javak értéke 138 milliót tett, 1863. végén 287 milliót. A jószágelszállítások azon részére nézve, mely a vitorlahajózás által eszközöltetett, azon eredmény tűnik ki, hogy ez is megkétszeresedett. Állíták azt is, hogy a Lloyd monopóliuma annak oka, hogy egy második társaság Austriában nem kerekedhetik fölül. Az utolsó két év alatt jelentkezett is több társulat és pedig a földközi-, az éjszaki tenger s az atlanti óczeánra, de mind segélyzést kért. Egy másik társulat, mely a múlt évben jelentkezett, szintén kívánt állami támogatást. Nemrég egy hajós tíz milliónyi vagyon alapján kért engedélyt gőzhajózási társulat alakíthatására. A kormány sietett azt megadni, de be kell várnia, vájjon valósulnak-e azon eszközök, melyek a papíron állnak. Ez azonban aligha lesz az eset, mert tengerpartunk eszközei sokkal gyengébbek, mintsem hogy nagyobb gőzhajózási vállalatokat létesíthessen. Távol van attól, hogy a Lloyd ügyének mindenben védője akarjon lenni, de azt tartja, hogy itt is, mint mindenütt,középütt fekszik az igazság. Ha a Lloydtól megvonjuk a segélyt, úgy megsemmisítjük egy partjainkon s azoknak a Levantéval összeköttetésére szolgáló austriai gőzhajózás eszméjét. Ennek következménye hátralépés volna, míg a tengeri nemzetek mind előhaladnak. Az austriai Bas eltűnnek a tengerekről, mert politikai befolyásunk egyik emeltyűje Keleten a Lloyd; elvesztenék összeköttetésünket a tenger több szigeteivel is s az egész szállítás versenyző kezekbe menne át. A minister hangsúlyozza továbbá a Lloyd által eszközölt áruforgalmat, összehasonlítja a postahajózás költségét a kereskedelmi hajózáséval , igazolja a kormány által eredetileg felállított segély öszszegeket. A minister egybehasonlítja a mértföldpénzeket azokkal, melyeket más kormányok hajózási társulataiknak fizetnek, s kimutatja, hogy a Lloyd mindnyájok közt a legkevesebbet kapja. Ebből következik, hogy a kormány indítványa a helyes mérven alapszik, de hogy a bizottmányi többség által 2 millióra tett leszállítás a végső, ameddig menni lehete. Ő tehát csak arra kérheti a házat, hogy a bizottmány többségének indítványát elfogadja. Dr. Mühlfeld tudósító fentartja magának az egyes észrevételeket, valamint azt, hogy a kisebbség indítványára is csak a részletes vitánál terjeszkedhessék ki jobban és megcáfolja az általában a „Lloyd“ ellen irányzott megjegyzéseket, nevezetesen azon felfogást, mintha a „Lloyd“ monopólium volna s nevezetes szabadalmakkal birna. — Erre az ülés bezáratik.