Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-01 / 251. szám
teleket, melyek alapján az „egészben“ ép úgy, mint a „részekben“ jóllét s elégültség minden irányban helyet foglalhat. Legyen szabad e részbeni nézeteimet tüzetesebben kifejteni, főleg, mivel e nagyfontosságú s politikai átalakulásunk valamennyi érdekeivel és czéljaival legszorosb kapcsolatban álló tárgy a függő nagy kérdésekkel való nagy viszonyában még eléggé meg nem világosíttatott. Felfogásom szerint mindenekelőtt azon irányelv tartandó szemmel, hogy a fennforgó nagy feladványok megoldásánál korunkban és körülményeinkben a közjogi és politikai momentumok egyedüli hangsúlyozása elégtelen; s hogy az igazi státusbölcseség ép úgy, mint a dolgok természetes rendje s fensőbb egysége a nemzet- és államgazdasági szükségek és követelmények egyidejű figyelembevételére utal. Országgyűlésünk teendőinek egyik legtöbbike tehát az lészen, a közjogi megoldás nagy alapelveinek kijelölésével egyidejűleg a köz- és államháztartási feladványokra is kiterjeszkedni . Magyarország anyagi érdekeit egyfelől önnön államéletünk szükséges, másfelől a birodalommal való viszonyunkból folyó tekintetek szerint méltányolni. Annyiban is kiváló fontossága lévén ez eljárásnak, a mennyiben ilykér sok közjogi vagy politikai eszme, óhaj, követelés sajátszerű gyakorlati megvilágosíttatást nyer s többoldalúbb mérlegelésre találhat, maguk a nagy vezérgondolatok és törekvések pedig termékenyebb, határozottabb, hogy úgy fejezzem ki magamat, kézzelfoghatóbb alakot ölthetnek. Visszaélnék a nagytekintetű hallgatóság türelmével, ha e részbeni feladásaink s helyzetünk kimerítő fejtegetésébe bocsátkoznám. Miért is az itt következőket csak igénytelen eszmetöredékeknek kérem tekinteni, melyekkel egy-két főbb fontosságú kérdésre óhajtom a figyelmet fordítani. — Jelesül: Először: Valamint a magas állampolitika körében előreláthatólag rajtunk lészen most a sor, a negátió teréről le- és a pozitív alkotás s kezdeményezés küzdövényére föllépni, vagy másfelől azon feladat is több tekintetben nekünk jut a jelenben: a birodalom nemzetgazdasági újjászervezésének irányelveit kijelölni, s azon nagy vezérszabályokat, melyek körében a monarchia összes közgazdászati politikájának ezentúl mozogni kell, megállapítani. E nemes hivatást pedig, mint a birodalom anyagi regeneratiójának alapjai megvetését, magunktól visszautasítani nem szabad; évszázadok óta ez lévén az első nagy alkalom, egy mind hazánkra, mind magára a monarchia nem magyar tartományaira nézve is viszáshatásu és sok tekintetben félszeg státus-oekonomiai rendszer mellőzésére, s egy más, alapjaiban és iránylataiban helyesbi, s Magyarország szempontjából is igazságosb s megfelelőbb rendszer életbeléptetésére. Másodszor : Nem lehet kétség aziránt, hogy hazánknak közgazdasági érdekei tekintetében is arra kell törekednie, hogy önálló, idegen érdekek és czélok jogosulatlan befolyásától független módon alakulhasson , és mind törvényhozásilag, mind kormányzatilag úgy szerveztessék, hogy a monarchia másik felével egyenjogú állást nyerjen ; annak, úgy mint évszázadok óta és pedig az egész birodalomnak kárára történt, alárendelt provinciájaként ne szerepeljen. Ennek folytán szükségesnek mutatkozik egyfelől a ministeriális kormányzati formának életbeléptetése, melynek alapján a közgazdasági ügykör nagy organismusa megannyi főszakok szerint egy összefüggő, egységes s független igazgatási rendszernek vettethetik alája. Másfelől múlhatlan kellék a fent jelzett nagy czél elérésére a birodalmi pénzügy, hitelrendszer s közgazdasági életmozgalom lehetőleges decentralisátiója, decentralisátiója a végből, hogy a székváros, mely felé amúgy is mód felett gravitál az egyetemes anyagi érdekfolyam , az összes birodalmi üzlet és hitelforgalom monopolistikus centruma s egyedüli pénzhatalmi súlypontja lenni megszűnjék, az innen szükségképeredő bajoktól hazánk a jövőre megóva maradjon, s az „egész“, meg a „részek“ közt ez irányban is az annyira szükséges helyes egyensúly létrejötte megkönnyíttessék! Harmadszor: Tekintve ezen érdek szempontjából Austriához való viszonyunkat, nem lehet kétség aziránt, hogy mihelyest az ép említett nagy elv érvényre jut, azaz Magyarország a monarchia másik felével egyenlő jelentőségű egésznek, magára álló országnak elismertetik, de egyidejűleg Magyarország is készséget mutat amannak irányában méltányos magatartásra, köztünk, meg a birodalom nem-magyar tartományai közt nemzetgazdasági tekintetben állandó öszhang s érdekközösség jöhet létre; — érdekközösség, mely a népháztartás minden ágaira nézve az iparszervezetben és a forgalmi politikában, vámügyben és a közlekedésben, az adók s közterhek, a pénz-, meg a hitelviszonyok, a földipar, meg a bányászatban felmutatható; érdekközösség, melynélfogva gazdag és virágzó Austria csak gazdag és virágzó Magyarországgal és viszont gondolható , mely érdekközösségnek alapja folytonos egymásrautaltságunkban,üzleti és forgalmi viszonyaink szakadatlan kapcsolatában, meg a két birodalom-fél háztartását ezer meg ezer szálakkal egymásba fűző gazdászati és társadalmi érintkezésekben rejlik ; s nem ép jelentéktelen tényező arra nézve is, hogy a mindnyájunkra nézve annyira szükséges és halaszthatlan törvényes alapon való kiegyezés nagy feladványának sikerrel való megoldása eszközlébe vétethessék! Negyedszer: Ami a közös ügyek kérdését nemzetgazdasági szempontból illeti, azok nyomán, miket eddig kifejtettem, nem ismerhetni félre, hogy a külkereskedési és vámpolitika, a monarchiát mint összefüggő egészet érintő közlekedési eszközök, a birodalmi budget feltételei, a kiválóbb indirekt adónemek meghatározása, a monopolok átalakítása, meg az államadósság és az evvel járó hitelműveletek , oly természetű ügyek, melyekre nézve közös érintkezés és értesülés alapján kellene egyetértő megállapodásra jutnunk. Csak így lévén remélhető, hogy érdekeink és kívánalmaink egymásba illesztése, békés összeegyeztetése sikerülene, hogy a monarchia anyagi életföltételei kellő módon biztosíttathatnak ; az ország és birodalmi pénzügy közötti határvonalak éles kijelölése és fenntartása lehetségessé válik; s hogy kifelé, a külföld irányában, a birodalom közgazdasági tekintetben oly actiót gyakorolhatana, melyre gazdag erőforrásai, geographiai világhelyzete, és nagyhatalmi állásánál fogva, népeinek érdekében és javára hivatva van. Ami végül országos, vagyis belközgazdaságunkat illeti, felfogásom szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy egy határozott elvekre fektetett, az ország minden érdekeit s szükségeit számba vevő, erőinket és tehetségeinket helyesen mérlegelő, meg államférfius szellemben combinált reform-rendszer minélelőbb s minél teljesb mérvben vétessék eszközlébe. Fölvéve a nagy feladat fonalát ott, a hol fajunk legnagyobb státusgazdája, gróf Széchenyi elejté, de tágítva és tökéletesítve a munkaczélt úgy, amint azt az újabbkori tudományos és gyakorlati vívmányok színvonala és tekintetei követelik! úgy foganatosítva másfelől a reformokat, hogy azok a nemzetgazdaság minden pontjain lehetőleg egyszerre s minden agyágra kiterjedőleg, bizonyos egységes s következetesen összefüggő eljárás szerint kezdessenek meg, és vitessenek öntudatosan és erős kezekkel keresztül. Ily alapokon és ily szempontok szerint feladatában állandó magyar törvényhozás és kormányzatnak (mindenkori szem előtt tartásával a tudomány és életigazolta helyes és korrekt közgazdászati elveknek), a nemzet anyagi fejlődése elébe tornyosuló akadályokat, amennyire az állami interventió mellett lehetséges, elhárítani; az igazi productivitás, a szabad társasulás, a kitartó munkásság , a takarékosság, meg az önkormányzati s önsegélyezési szellemnek kifejlesztése, élénkítésére törekedni;—az iparnak , a gyári üzletnek, az őstermelésnek új és erőteljes alapokat kölcsönözni; a munka és kereskedelmi szabadság nagy elvét ildomos módon s helyesen megválasztott intézkedések által érvényre juttatni; idegen államokban terményeinkre nézve biztos, jól fizető keretpiaczok megnyitása, biztosítása körül fáradozni; a könnyű s olcsó közlekedés, az akadálytalan forgalom és árucserének útjait egyengetni ; az üzleti élet élénkítésére, támogatására a hitelezési , bank- és kölcsönzési intézeteknek tervszerűleg összefüggő rendszerét életbe hívni; a tőkegazdag külföldnek irányunkban való bizalma kinyerésére s megszilárdítására minden kitelhető módon törkedni; — a technikai műveltség s szakképzettség megszerezhetését lehetségesítő s jól rendezett tan- és szakintézeteket alapítani; a nemzeti háztartás valamennyi ágainak és szakainak helyes egyensúlya megvalósításán fáradozni; a polgári jog és törvényágnak a közgazdaság elvei és tételei szerint való átalakítását előmozdítani; végre: a társadalom minden osztályaira oly súlyosan nehezedő s szerfelett faggató adószerkezetnek egy más, tökélyes, s megfelelőbb rendszerrel való felváltását eszközölni! Mire nézve azonban jól szem előtt tartandó másfelől az is, hogy az állami intézkedések csak ott lehetnek igazán eredményesek és hatályosak, hol a nemzet az azoknak alapul szolgáló elveket vérébe és lelkébe fölveszi; —a hol a modern kultúra közegeinek és erőeszközeinek értékesítésére a kellő képzettség és tapintat megvan; a hol a pozitív, reális nézletmód egyéb irányzatok félszeg túlnyomósága által el nem fojtatik; a szabadság-érzülettel a polgári kötelességérzet párosul; a fensőbb nemzetgazdasági öntudalom, a közszellem s önmegtagadási képesség nem hiányzik ; ahol kitartó szorgalom, ernyedetlen munkásság, és vállalkozási szellem — józan takarékossággal s számitó költekezésmóddal karöltve jár végre, a hol az anyagi munka, s gazdálkodási tevékenység erkölcsi és politikai értéke, jelentősége kellőkép elismertetik, méltányoltatik!“ ARACIBA. Alapi újdonságok. — Ó cs. k. Apostoli Felsége oct. 30-án délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. — Magyar akadémia, oct. 30. — Felségeik V. Ferdinánd királyiFelséges neje Mária Anna királynénak a magyar tud. akadémia házépítésére tett 4000 ft adománya az akadémia tegnapi ülésében jelentetett be, a tagok lelkesült éljenei között. Az akadémia ez ülésében az archaeologiai bizottmány s főleg Deák Ferencz javaslatára elhatároztatott, hogy a helytartótanácshoz fölterjesztés létezik, melyben a nevezetes Böhm-muzeumnak a magyar nemzeti múzeum számára megvétele országos költségen a főkormányszéknek a leghathatósabban fog ajánltatni. — Bécsből írják : Legközelebb ment végbe a császári várkápolnában Albrecht föherczeg leányának, Mathid föherczegnőnek Rauscher bécsi érsek comja által történt bérmáltatása, mely áhitatos egyházi ünnepély nagyszerű látványát nyujtá a legmagasabb uraságok gazdag koszorújának; másrészről a szende szűzzé fejlődött föherczegné édes benyomást tön ránk, kit a kedves magyar földön ismertünk gondtalan gyermek éveiben. A föherczegnő szépen és igen kedvesen beszéli a magyar nyelvet s gyöngéd rokonszenvvel gondol vissza a magyar hazára, hol édes atyja mint császári helytartó több évet tölt. — H.-M.-Vásárhelyről írják: Gróf Károlyi Alajos a napokban ottani jószágait meglátogatván, bérlőinek, kik a múlt évek folytán sokat szenvedtek, a bérletösszegnek majdnem felét elengedte. — Az igy elengedett összeg közel 100,000 forintra rúg. Bud-Schauenstein gróf oct. 28-kán d. u. hirtelen halállal elhunyt. Ő excját 2 órakor a Grabenen szélhüdés érte, mire eszméletlenül összerogyván, azonnal szállodájába vitetett; itt a gróf némileg magához tért ugyan, azonban egy második szélhűdés csakhamar kiálta életét. Gr. Bud-Schauenstein Károly Ferdinánd, Ő Felsége valóságos titkos tanácsosa, született máj. 17-kén 1797-ben, egy régi schweizi nemes család utolsó férfi-ivadéka, melynek már 1696-ban birodalmi bárói méltóság adományoztatott. 19 éves korában lépett a diplomatiai pályára mint attaché a florenczi, hannoverai, kasseli és frankfurti cs. k. követségeknél. 1822-től 25-ig követségi titkár Páris-és Londonban; az utóbbi év folytán Karlsruhe, s 1831-ben Darmstadtba neveztetett ki követnek. Erre egymásután viselt követi állomásokat: a stuttgarti (1838), turini (1844), sztpétervári (1848), és londoni (1851) udvaroknál. 1852. ápril 12-kén az Uralkodó birodalmat a külügyek és a császári ház ministerségével ruházta fel, mely magas hivatalt 1859. máj. 17-ig viselte. Ezuta ő excja többnyire Bécs közelében, Enzersdorfban, lakott. — Házasságából isenburg-birnsteini Karolina herczegnővel az elhunytnak két leánya maradt. — A gróf hidegült tetemei szombaton este a skótok plébániájába, s vasárnap délután a mária-enzersdorfi grófi palotába szállíttattak át, és az ottani temető grófi sírboltjába tétettek örök nyugalomra. — Ismert nevű régiségbúvárunkat, a magyar akadémia egyik kitűnőségét, Torma Károlyt, az antwerpeni „Academie d’Archaeologie de Belgique“ titkára, Le Grand de Reulandt felszólította, hogy az erdélyi múzeum évkönyvében megjelent kitűnő régészeti monographiájának franczia kivonatát számukra küldje meg, mivel a hengerlovasok, akik egykor az alsó-ilosvai álló táborban állomásoztak, mint belgiumi őslakók az ottani régiség-búvárokat szerfelett érdeklik. (U. K.) Az „Új Korszak“ czimű ismeretterjesztő lap szerkesztését gr. Lázár Kálmán visszaléptével november 1-jétől Henszlmann Imre vette át. — A „Hungária“ indítványozza, hogy a redoutiermek a jelen szerződési év lejártával ne adassanak többé bérbe, hanem kezelje a város házilag. Nézete szerint ily módon gát lenne vetve a túlságos követeléseknek s az e miatt elszalasztott alkalmakat a város jobban felhasználván, több hasznot is húzhatna a termekből. Videant consules. . . Megjelent Eggenberger könyvárus bizományában „Nemzetgazdászati c a sámításunk és az ágió“, irta Erdey Fülöp. Ara 50 kr. A nemzetgazdászat terén ismert derék szerző jelen korszerű röpirata összeállítva és megbővitve azon csikkeket tartalmazza, melyek közelebb tőle lapunkban megjelentek s közérdekeltséggel olvastattak. — Kecskemétről tudósittatunk, hogy ott a gyorsírás, és pedig a Gabelsberger-féle, tanittatik a reformátusok jogakadémiájában, s a prot. és a kath. főgymnasiumban is. Ez utóbbiban majdnem mindegyik kegyesrendi papnövendék tanulja. Minap emlitést tettünk Engerth Vilmos történeti festvényéről, mely Eugen herczeget a zentai csatában ábrázolja. E kép, mely jelenleg a bécsi kiállításban látható, és csaknem osztatlan tetszést nyert, — a „P. L.“ szerint nem sokára a budai királyi palota egyik termét van hivatva ékesíteni. A becses ma már a közelebbi napokban fog Budára szállíttatni. Ugyancsak ezen lap szerint egy, a váczi úton felállítandó pompás diadalív tervének és költségvetésének elkészítésével Szkalniczky tanár, a debreczeni színház építője, van megbízva. A Pest városa és a pest-újpesti utczai vaspályatársulat közt megállapított szerződési feltételek oct. 30-kan írattak alá. Miután ezen vasút engedélye már a tanács részéről is el van fogadva, a társaság az illető munkálatokat azonnal megindítja. A petroleum meggyulladása által okozott s közelebb is ismételve előfordult balesetek és szerencsétlenségeken okulva, azon jó tanács adatik a petróleumot alkalmazóknak, hogy csak olyat használjanak, mely folyó állapotban csupán akkor ég — a szeszhez hasonlóan, midőn már közel ötven fokú meleget ért. — Bécs mellett, Badenben, közelebb egy kisaszszony lépett szinpadra, kinek családi neve Szerényi, művészi neve azonban ezentúl Lendvay lesz. A k. a. Förster udv. színész tanítványa. "Kecskemétről, oct. 30-ról borzasztó gyilkosság hírét vesszük, melynek minden részlete hitelességéről kezeskedik tudósítónk : Oct. hó 27-kén Könczög pusztai tanyán borzasztó gyilkosság történt négy gyermeken, vagy boszúból, vagy pedig azért, nehogy a rablókat a megölt 4 gyermek, ha életben hagyatnak, fölfedözhesse. Ezen tény d. e. 10—11 óra közt történt Bö rö n te Fe- rencznél, ki nejével együtt akkor Kecskeméten valt hetivásáron. Ugyanaznap d. u. 4 órakor Kecskemétről visszaérkeztek tanyájukra, a midőn élve honn hagyott öt gyermekeik közül a 9 éves Marit a konyhában, a szobában pedig a kályha mellett a 4 éves Laczit, és ettől távolabb a 15 éves Ferkót, végre az istállóban a 13 éves Palit már halva találták. Az iszonyú gonosztevők csupán a legkisebb gyermeket hagyták életben, akit hihetőleg Pali bátyja kivitt az istállóba, hogy a gyilkosok elöl elrejtse. Az istentelen haramiák ezt megkímélték, mert attól nem tartottak, hogy egy bölcsőben fekvő másfél éves gyermek elárulja tettüket, vagy talán megeléglették a négy, borzasztón kiszenvedett áldozatot! ?! A gyilkos haramiák ezen hajmeresztő tettet egy baltával és egy vasnyelű késsel vitték véghez, s pedig oly módon, hogy barbár, vagy vad ember sem kínozná oly agyon és anynyira embertársát, mint ezek itt a tanyán e 4 gyermek közül a két legidősbiket! mert a legidősb Ferkó arczát úgy elékteleniték, hogy az orra nem volt rajta látható, sőt mindkét szeme egy-egy balta vágással ki lön vágva, s szája is két baltavágással jön elrútítva, eléktelenítve ; megjegyzendő : a balta éltelén volt. Sokáig nem bírtam ki e kínos halált szenvedett gyermekek hulláinak látását. Nők és anyák könyezve távozának el a hulláktól, midőn azokat csak néhány pillanatig is megnézték. A 13 éves Pali arcza egészen fekete volt; ennek bal arczáján tátongott egy baltavágás általi febmélyedés. A kis a 9 éves Mari mellébe volt beszúrva, s azt az édesapja vette ki abból. A kis 4 éves Laczi fején volt kalapon 3 helyen volt baltavágás, 2-tő tetején, egy az oldalán. A hullák tegnap, miután felbonczolva lőnek, itten temettettek el. A gyilkoló eszközök a kárvallotté; a haramiák elraboltak tőle egy (40 forintot érő) disznót s még más 5-félét, miknek értéke összesen mintegy 57—60 forintra rúg. Kik voltak a rablógyilkosok, még nincs tudva. Ezen rablógyilkossági tényt B. F. még az napon s pedig útjában adá tudtul két cs. k. csendőrnek, kik azonnal a tény helyére el is mentek, s talán sikerülene nekik a tetteseket kézrekeriteni. A cs. k. csendőrök közül Horvát többed magával nem régen csipte el Baja mellett a majdnem egészen kiirtott Bogár féle banda tagját, Szumper Józsefet. Még csak a rablófőnök, Bogár Jakab él e bandából. Hanem remélhető, hogy ez is lépre kerül, minthogy még régóta 600 frt jön fejére kitűzve, társaiéra pedig 300 forint. A Kisfaludy- társaság. A Kisfaludytársaság e hó 25-én tartott havi gyűlésében egy régi jeles tag, Puszky Ferencz levele olvastatott föl, ki „Londonban, Turinban, Szicziliában, Nápolyban, és a Szárd szigetcsoporton összeszedett töredékekből egybeállitott s a királyfiról szóló ismeretes mesével rokon meséjét a „csillagfiról“ a Kisfaludy-társaságnak ajánlja. Ezen allegória, más kettővel együtt, közelebb egy kötetben megjelenik. A Kisfaludy-társaság pártolói számára, mint 1865-ik évi könyvilletmény, egyszerre két mű fog megjelenni s karácsony és újév táján szétküldetni, úgymint: „Bethlen Gábor ifjúsága“ történeti regény P. Szathmáry Károlytól, egy kötetben , és „Onyégin“ verses regény Puskintól, fordította Bérczy Károly, egy kötetben. Elfogadta továbbá a Kisfaludy-társaság, kiadás végett, a Lehoczky Tivadar, Szeberényi Lajos, és Törs Kálmán urak által fordított tót népdalokat, melyek összes száma a négyszázat meghaladja. Szeberényi Lajos jeles értekezést irt a tót népdalokról, mely a tót népdalgyűjteményben szintén meg fog jelenni. Vajha más, hazánkbeli népek dalaiból is mihamarább adhatna ki a társaság hasonló gyűjteményeket. Török Károly úr H.-M.-Vásárhelyről alföldi népköltészeti gyűjteményt küldött be, mely oly tökéletesen van rendezve, hogy a Kisfaludy-társaság azt változatlanul, mint külön kötetet, fogja népköltészeti gyűjteménye új folyamában közrebocsátani. Shakespeare „Szeget szeggel“ czímű színműve Greguss Ágost fordítása szerint a magyar Shakespeare-kiadásba fölvétetett. Shakespeare „Tévedések játéka“ czimü víg darabja, fordítva Arany László úr által, bírálat alá bocsáttatott. Plantusi vígjátékok fordításbeli mutatványai, Silberstein Adolf úrtól, szintén bírálat alá bocsáttattak. A „Koszorú“ szerkesztősége Fáy András két utolsó beszélye : „Flóris deák“ és „A szulioták“ eredeti kéziratával, Edvardy Vincze alapitó ur pedig „Dicsőség és szerelem“ czimű beszélygyüjteménye egy példányával ajándékozta meg a társaságot. Kelt Pesten, oct. 26-dikán 1865. Greguss Ágost, titkár és helyettes igazgató. — A pesti jótékony nőegylet I. évi October hó 29-től november hó 25-ig terjedő 4 hétre, a jelenleg létszámban álló 251 szegény számára, kik közöl 37 uj, a többi pedig már előbb is részeltetett, összesen 699 ft 65 krt utalványozott és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 346 frt 65 krt, egyszer mindenkorra segélyzetteknek 353 ftot. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyszó 41 új vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 18 szegény talál foglalkozást és keresetet; ezen intézet raktára Liedemann Ferencz B. ur boltjában (váczi utcza és városháztér sarkán) létezik. Az egyleti szemhályog -gyógyintézetben jelen idény folytán összesen 22 szürke hályogban szenvedő vak gyógyittatott minden dij nélkül s teljes sikerrel. — Folyó évi oct. hó 31-kén Budán a várban az úgynevezett József katona-laktanya mellett a bécsi kapu-utczában egy uj, mostani szabású őszi magyar kabát találtatván, s az a budai kapitányi hivatalnál letétetvén, felszólittatik az illető tulajdonos, magát tulajdoni jogának beigazolása mellett jelenteni. Helyreigazítás. Múlt szombati 248-ik számunkban az ügyvédi kar tisztelgése alkalmával mondott beszédekbe pár értelemzavaró hiba csúszván be, azokat szükségesnek láttuk helyreigazítani . Röck Szilárd úr beszédében : a pestvárosi főbírói székbe történt „megválasztása“ helyett „meghivatása“ olvasandó. Az üdvözölt új főbíró beszédében a negyedik bekezdés „Nem titok előttem stb.“ így módosítandó : „Hogy kineveztetésem nem felel meg a szabad választás alkotmányos formáinak, aziránt tisztában vagyok.“ Követválasztási mozgalmak. Buda-Pesten javában folynak a követjelöltségi ünnepélyek s a választók gyülekezései. Kemény Zsigmond lipótvárosi választói October 27-én a Széchenyi-tér kioszkjában jöttek össze, mint a jelenvoltak följegyzik, mintegy 3—400-an, kereskedők, ügyvédek és iparosok. A jelölt két beszédet tartott, egyiket az országgyűlés menetéről, a másikat a munka becséről. Kemény elmondá, hogy bár büszke fejedelmi őseire, de még büszkébb a munkára, melynek a jólétét s polgártársai bizodalmát köszöni. Ez alkalommal Mosonyi mint zeneszerző fölkéretett egy „Kemény-induló“ megírására. Másnap ugyanitt az ellenjelölt Ráth Károly választói jöttek össze. A jelölt szintén megjelenvén e gyülekezetbe, az egyik német ajkú választó felköszöntésére hasonló nyelven válaszolt. 29-ken Ráth választói a Neszwarda-féle városligeti helyiségben jöttek öszsze, majd Fadgyas Gusztáv rákosi tanyáján, hol a transvillán választók jelentek meg. Itt a jelölt a polgári elem jövő feladatáról beszélt. Erkövy Adolf választói pedig a Beleznay-kertben tartottak értekezletet. Kozmovszky Antal a választásra és választókra vonatkozó törvényeket magyarázta. Schwarcz Gyula választói a Terézvárosban tartottak értekezletet az Uh 1-féle nagy kertben. — Legelőbb felolvasták a jelölt programmját német nyelven, s ezután Gozsdu Manó, kit éljenekkel és mozsárlövésekkel fogadtak, tartott egy beszédet német nyelven, melyben annak szükségességét fejtegette, miszerint a Terézváros polgári származású követet küldjön az országgyűlésre, ki azután a polgárok érdekeit képviselje. Sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy a polgári elem oly kevéssé lesz képviselve a jövő országgyűlésen, s végül Schwarcz Gyulát élteté. Henszlmann Imre figyelmezteté a választókat, hogy írassák be magukat az összeíró bizottmánynál, s egyszersmind fölolvasá az ide vonatkozó törvényeket. A Viziváros és Új-telep Budán szintén érdekes korteskedési mozgalmak színhelye volt. Az újonnan föllépett Ráth Péter-féle párt, a budai második kerületből, nagy tolongás közt a gyógyforrásnál gyülekezett össze, s onnan egy lovas hírnök elöllépdelése és zenekar kíséretében a fáczánhoz ment, itt tartván meg első értekezletét. Ráth Péter egy küldöttség által választói közé kisértetvén, ezekhez tartott beszédében úgy nyilatkozott, hogy ő a közjogi kérdésekben átalában Deák és Eötvössel fog szavazni, s ha a városi ügyek az országgyűlésen szóba jönnének, Buda városa javára mindig szavát fogja emelni. Baássy választói ugyanekkor a polgáróházban sereglettek egybe. Szónoklatok és éljenek sehol sem hiányoztak. Mi e nap éjjelén a lánczhidon egy zárt határral találkoztunk, mely puha párnái közt szintén választókat ringatott. A kocsi belsejéből élénk pohár koczczintások hangzottak ki, a benntülók harsány jelszavával: „Éljen Ráth !“ Ez is érdekes kortesi jelenet volt. Rohoncz, oct. 22-én 1865. Az „I. T.“ báró Babarczy Antal mint követjelöltnek fogadtatását így írja le : „A nemes báró úr engedve a benne összepontosuló bizalomnak, ma mutatá be magát választóinak.