Sürgöny, 1866. április (6. évfolyam, 75-98. szám)
1866-04-22 / 92. szám
92. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pent,uri-utcza 1. szám. Kiadóhivatal: Pasten, (barátok tere 7-dik sz&fit.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. . . SÜRGÖNY. Magánhirdetések: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő árak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Alténéban Hansenstein ésVoslei; Hamburgban rPUrl&heim Jakab ; Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... . . 20 frt. Egész évre....................18 frt . Félévre ........ 10 „ Félévre........................ 9 — , Negyedévre ....... 6 „ Negyedévre ... 4 „ 69 a Pest. Vasárnap, április 22. 1866 HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. kir. Apostoli Felsége f. évi ápril 10 én 5842 sz. alatt kelt kegyelmes udvari rendelet szerint Kren József pesti lakos és kártyagyári kezelő vezetéknevének „T o r m á s i“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. I NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A mágnások táblájának szavazatáról elmélkedvén az „Oestr. Ztg.“, annak jelentőségének megítélésére a kimerítő vitában találja föl a szükséges támpontokat. A ház mindkét pártjának, annak úgy, mely a fölirat visszautasítása, mint a másiknak, mely annak elfogadása mellett küzdött, csak egy czélja volt, s ez a tárgyalások menetének minden megháborítását meggátolni. Mindkét párt egyforma magas hazafiságtól ihletve, teljes öntudatával birt azon magas és jelentékeny hivatásnak, mely a fenforgó kérdések elintézésében a mágnások táblájára a közbenjárói szerepet ruházta. Mindkét párt találkozott azon ítéletben, hogy a felirat nem csak nem szükségesnek, hanem inopportunusnak jelölendő. De gr. Cziráky a fölött aggódott, hogy annak elfogadtatása a kormány körökre elhangoló benyomást fog tenni .b. Wenkheim ellenben attól tartott, hogy a visszautasítás a két ház közti egyetértést fogná megzavarhatni. A mágnások táblája végre az elfogadás mellett döntött. Nem a kormány ellen, mely iránt az összes pártok nyíltan és hangosan ugyanazon bizalmat tanúsították, hanem a kiegyenlítés műve mellett, melyet a kormánynyal mihamarábbi s üdvös eredményre vezetni el vannak tökélve. A ház magáévá tette a feliratot, de a helyzet ezáltal nem változott. Midőn az alsóház a feliratot elhatározta , azt egyszerű jogóvás, az alkotmányos lelkiismeret megnyugtatása gyanánt hittük felfoghatni, s ezen jelleme megmarad, miután a mágnások táblája hozzácsatlakozott, s hozzácsatlakozott a kormány férfiai és szándékai iránti legnagyobb bizalom kijelentése mellett. A felirat át fog most a kormánynak nyujtatni s ez által valószinüleg egyszerűen tudomásul vétetni, s ezzel vége van az elvont elvek fölötti meddő vitának s a hatvanhetes bizottmány megkezdheti tevékenységét, mely ezen elveket a concret s reális viszonyokhoz alkalmazza. A felirat fölötti vitából még két dolog emelendő ki. Először az, hogy a háznak legkitűnőbb tagjai közöl többen — a két indítványozón kívül említjük gr. Széchen Antalt, gr. Majláth Antalt, b. Wenkheim Lászlót és Szögyényi Lászlót ■— a merev és teljes jogcontinuitásnak meggyőzőn indokolt határozott elvetése mellett a kormány által követett utat mint az eddigi viszonyok közt egyedül helyeset és lehetőt jelölés elismeré. Továbbá pedig —s ez főleg azért tűnik fel nekünk a legfontosabb mozzanatul, mert pillanatilag a leghatározottabb sikertől jön kisérve , hogy a ház elnöke, kir. főtárnokmester báró Sennyey Pál maga is a vitába belépett; hogy az itt ott jelentkező bizalmatlansággal szemközt a kormány nevében a kormány szándékait oly módon világosságba helyezte, miképp fontos és emelkedett szavainak közvetlen benyomása a „Pesti Naplót.“ Magyarország leghatalmasb pártjának leghatalmasabb orgánumát kinyilatkoztatni készteté, hogy ezen szavak „az őszinteség beható erejénél fogva, melylyel azok mondattak, a bizalmat megerősíteni teljes mértékben alkalmasak.“ A „Debatte“ is a felsőház határozatának magvát keresi s igy szól: „Több szónok a keveti ház feliratát alkalmul véve, a Parlamentarismus kérdését, mely az elmélet s kedélyeket Magyarországban is nagyon foglalkoztatja, a legmagasb álláspontokból ép oly fényes mint alapos bírálatnak vetni alá. Kitűnő államférfiak azon következtetésre jöttek, hogy a Parlamentarismus Magyarországnak semmi üdvöt sem ígér, s ők nézeteik szellemdús és világos indokolása által Magyarországnak lényeges szolgálatot tettek. A miniszeri rendszer gyakorlati behozatala, hatáskörének körvonalazása, a szükség, azt a törvényesen fennálló politikai tényezők jogosult hatáskörével szervesen egybekötni, mindez számos főfontosságú kérdéseket támaszt, s a közvéleménynek iránytűre s vezércsillagra van szüksége, hogy magát tájékozhassa s utjain biztosan járhasson. Ennélfogva hálára méltó törekvés, komoly pillanatban világitó pontot állítani föl, melynek sugarai a múltat bevilágítják, messze a jövőbe kihatnak s a közvéleménynek alkalmat nyújtanak, azon kérdések nagyságát, melyek megoldása váratik, minden oldalra felvilágosítani.“ De nem ebben találja a „Deb.“ a felsőház határozatának lényegét, miután nézete szerint semmi sem jogosít föl azon föltevésre, hogy a követi ház felirata a doctrina definitioja szerinti felelős ministeriumot kérvényez, s ezen felirat csak azon aggodalomból származott, hogy a kormány, az ország óhajával ellenkezőleg, a ministeri rendszertől elfordulni s a dicasterialis rendszerhez végleg visszatérni akarna. Immár mily viszonyban áll a felsőházi határozat ezen aggodalomhoz ? kérdi a „D.“ , s igy felel reá: „Ha azon szavazók számát, u. m., kik a Wenkheim indítvány mellett szavaztak, egybefoglaljuk azokkal, kik Cziráky mottójára adták szavazataikat, de egyszersmind át vannak hatva a szükségtől, az állami rendet Magyarországban a felelősség és ministerialismus elvének alapján helyreállítani — úgy egyhangúsággal határos egyetértés tűnik ki a házban uralkodó nézetek tekintetében mind egymás közt, mind azokkal, melyek körül a követi ház többsége csoportosul. Ámde kié e szerint a győzelem ? Mintha ez iránt az utolsó kételyt is el akarná oszlatni, szólalt föl a főtárnokmester úr, különösen hangsúlyozván azon aggodalmak alaptalanságát , határozottan kijelentvén, hogy a kormány azon tért, melyet eddig elfoglalt, a jogi alapot sohasem fogja elhagyni. Ámde ki nyerte el e szerint a győzelmet ? — Az aggodalom végleg el látszik oszlatva lenni; a közvéleménynek ezáltal alkalom van nyújtva, azon nyugalmat ismét visszanyerni, mely a kiegyenlítési mű sikerülésére nézve olyannyira szükséges ; a kiegyenlítés egyik legfontosabb elvét illetőleg most már az egyetértés a törvényhozás összes factorai közt constatálva van, mely barátságos várakozásra hatalmaz föl.“ Szab. kir. Pest városának küldöttsége, Pest összes lakossága legmélyebb köszönetének a trón zsámolyának tolmácsolása végett Ő Felsége azon legf. határozatáért, melylyel a löppi tornyoknak a város közvetlen közelébeli eltávolithatását legk. megengedni méltóztatott, —f. hó 19-kén d. e. volt szerencsés Ő Felsége által fogadtatni. A már névszerint fölemlitett küldöttség élén a föpolgármester ur következő legalázatosb szavakat intézte Ő Felségéhez: „Császári s Apost. kir. Felség, legkegyelmesb Urunk ! A mi után Pest város közönsége már évtizedek óta eredménytelenül sóvárgott,• a mi ifjú városunk ép fejlődésének győzhetetlen gátat veett, lakosságunkat élet- s vagyonbiztonság hiányában folytonos rettegésben, nemzetünket pedig veszélynek kitett legdrágább kincsei miatt aggodalomban tartotta, — a mit számtalan kérvényezéseink után teljesülhetőnek alig remény lettünk, azt Felséged legmagasb személyébe vetett alattvalói bizodalmunk s reményünk folytán legrövidebb idő alatt megnyerni szerencsések valónk. Cs. s Apost. kir. Felséged atyai szivének köszönjük egyes-egyedül, hogy a városunk egész léterét folytonos veszélylyel fenyegető cs. k. katonai lőportárak városunk belterületéből véglegesen ki s nagyobbára külterületéből is eltávolíttatnak, miáltal lakosságunk valahára azon lelki nyugalomban részesül, mely az ipar, kereskedés, tudományok s művészetek rövidinkábbi fejlődhésének utóbbi biztos alapot nyújt és minden egyes szorgalmas és törekvő polgáriak arcza verítékével szerzett gyümölcsének aggodalom nélküli élvezetét biztosítja. De Felséged városunk iránti legmagasb atyai hajlamának és kegyelmének ujabbi jelét adni méltóztatott még azáltal is, hogy dunapartunk kiépíthetése tekintetéből , az ott nyerendő és az építési költségek fedezhetésének egyedüli alapját képező háztelkek számára húsz évi adómentességet engedélyezni kegyeskedett városunk közönségét ezáltal azon kedvező állásba helyzendő, hogy a megkezdett, díszére szintúgy szolgáló, mint kereskedését hatalmasan gyámolitó nagyszerű művet isten segedelmével be is fejezhesse. Felségednek eme nagylelsü valódi kir. kegyes elhatározásai örökké fognak városunk közönségének hálás emlékezetében élni, s mi, mint Pestváros hódoló küldöttsége avval bízattunk meg, hogy csász. s Ap. kir. Felségednek legmagasb szine előtt legforróbb köszönetét s legmélyebb háláját közönségünk és az összes városi lakosságnak alattvalói mély hódolattal kifejezzük, mely soha nem szünend meg a mindenhitű Istent buzgó imával kérni, hogy C3. s Ap. kir. Felséged egyedül alattvalói boldogitására szánt drága életét még igen sokáig legjobb egészségben tartsa meg. Éljen!“ Ezen beszédre a cs. s Ap. kir. Felsége körülbelül a következő kegy teljes választ méltóztatott a küldöttséghez intézni: „Örömmel fogadom hálás érzelmeik ép oly őszinte mint meleg kifejezését. Pest városa biztonságát s felvirágzását mind akor szivemen viseltem, és uralkodói legkedvesb gondjaim közé fogom sorolni ezentúl is nagyreményű szép városuk anyagi érdekeinek lehető előmozdítását. Vigyék meg küldőiknek szives üdvözletemet.“ Ezen annyi atyai szeretetet khellő fejedelmi válasz után Ő Felsége még úgy a főpolgármesterhez, mint a küldöttség több tagjaihoz is nyájas leereszkedéssel méltóztatott kegyteljes szavakat intézni, melyek között nagy hatást gyakorolnak, mint bizonyosan nagy hatással leendnek az egész országban is különösen azon szavak, mik szerint : Király Ő Felsége legk. kilátásba helyezni méltóztatott azon boldogító eseményt, hogy Magyarország fővárosát legmagasb jelenlétével talán nem sokára ismét szerencséztetendi. (P. H.) Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz LII. ülése április 21-dikén délelőtt 10 órakor. Az ülés 11 éó óra előtt öt perccel vette kezdetét, — a nemzeti múzeum főtermében. Elnök Szentiványi Károly. A napirendre van tűzve : a költségvetési bizottmány előadása; a 12-es bizottmány ügyének és az iránt beadott két indítványnak tárgyalása. A jegyzőkönyvet fölolvassa D és v ay. Bónis, Ghyczy Kálmán némi észrevételeket tesznek a jegyzőkönyv fogalmazására, melyek elfogadtatnak. B. Majthényi főispán áthozza a főrendi ház azon ülésének jegyzőkönyvét, melyben a képviselőház fölirata elfogadtatik, mely fölolvastatván , csöndes éljennel üdvözöltetik. A jegyzőkönyv a hétfői ülésben fog hitelesíttetni. Deák Ferencz indítványozza, hogy az új ideiglenes házban június 1-ig ülések ne tartassanak, miután többen nem csak az acustica ellen panaszkodnak, de azt egészségtelennek is tartják. A ház elfogadja ez indítványt, K. Eötvös azon figyelmeztetésével egyetemben, hogy a most végrehajtott javítás kipróbálására abban legközelebb egy bizottmányi ülés tartassák. A költségvetési bizottmány nevében Rajner Pál tartja előadását, melyre nézve Bánó József megjegyezvén , hogy az nem volt hallható sem most, sem általán máskor, annálfogva szeretné, ha a költségvetési bizottmány havi jelentése előbb kinyomatnék, de miután e jelentés minden hónapban néhány kr. eltéréssel egyenlő, a ház e néhány krajczár miatt nem akart sokkal többre menő nyomtatási költségeket okozni. A 12. bizottmány alábbi jelentését fölolvassa Tóth Vilmos. Több román és szláv képviselő indítványozza, hogy a nemzetiségi kérdés fölött értekező bizottmányba a nemzetiségek közül azoknak a hazában létező számukhoz képesti arányban választassanak képviselők. Ez ellen mindenekelőtt Deák Ferencz következőleg szólalt föl : A t. ház törvény által óhajtja elintézhetni a nemzetiségi kérdéseket s előlegesen egy bizottmányt akar kiküldeni saját kebeléből a törvényjavaslat elkészítésére. Nem egyes nemzetiségeknek külön ügye ez, hanem az egész országé,s mi nem egyes nemzetiségeket képviselünk itt, hanem képviseljük valamennyien az országot. (Úgy van) Az alkotmány nem a külön nemzetiségeket ruházza fel képviseleti joggal, hanem az ország polgárait, kik valamennyien ugyanazon egy haza polgárai, ugyanazon politikai nemzet tagjai. Midőn tehát a nemzetiségek kérdése fölött tanácskozunk, a feladat nem az, hogy a nemzetiségek mint egymással szemben álló ellenfelek alkudozzanak egymással, hanem hogy mint képviselői az országnak a haza érdekében igyekezzenek intézkedni, és e részben valamennyünknek ugyanazon tekinteteket kell szem előtt tartanunk, az igazságnak, méltányosságnak, testvériségnek s a haza közjavának tekinteteit. (Élénk helyeslés.) E nézetek vezéreltek bennünket feliratunkban, e nézetek fognak vezetni ezentúl is. De sértetlennek kell maradnia a választási szabadságnak s a ház bizalmát megkötni nem lehet. (ügy van.) Előrelátható, hogy a ház saját érdekében s igy ekkép több oly tagokat fog választani, kik mint különféle nemzetiségek tagjai, leginkább ismerik mindazon különféle érdekeket, melyek a törvényjavaslat kidolgozásánál tekintetet érdemelnek; de hány választ assák egyik és másik nemzetiségbeliekből, előre kiszabni nem lehet. (ügy van!) A következés meg fogja mutatni, hogy nem csalódom, midőn azt hiszem, miszerint a házat e választásoknál sem fogja ellenséges indulat, s egyoldalúság vezetni, de a választások szabadságát már előre ily módon korlátolni: sem helyesnek, sem szabadnak nem tartom ; a módosítványt tehát el nem fogadom. (Élénk helyeslés.) H o d o s iu állítja, hogy a nemzetiségek kielégítése nélkül Magyarország nem áll biztos alapokon. Erre nagy és szerfölött érdekes vita keletkezett, mely előbb éles, majd heves és keserű volt, de végre mégis úgy látszik, mindkét fél könnyebbülésére vált, hogy kibeszélhették magukat. Szólották : Tóth Vilmos a pótindítvány ellen, inkább magánértekezleten elintézendőnek vélvén azt, vájjon kik és mily számmal választassanak a bizottmányba. Babes a nemzetiségek ignoráltatása, tételük tagadása végett emelt panaszt, mit a ház tagadó zúgással és közbeszólással utasított vissza. Beszélt jó és rosz románokról, állítván,hogy a ház a rosz románokat kitünteti és beválasztja a bizottmányokba. Dedinszky nem hiszi lehetőnek, hogy a ház képes legyen a nemzetiségeket, azok arányát s különösen még a jó és rész románokét is meghatározni. Ezt kívánni a háztól absurdum volna. Zsedényi Ede a ház nagy tetszés zaja közben következőleg szól: Tisztelt ház! Tisztelt tagtársunk Babes azt mondá: —hogy nem minden román egyforma román.“ Elismeréssel veszem e nyilatkozatát, mert reményem, hogy Magyarország román nyelvű lakosainak többsége vele nem egyforma véleményű. (Helyes.) Elismerem, hogy vannak a különböző nemzetiségek szószólói közt önzetlen és higgadt férfiak, kik nyelvüknek a közigazgatás és iskola körében méltó szerepet, nyelvük kifejlődésének törvényes garantiát kivánva, minden gondolatot kizárnak, mely országunk állami létét kérdésessé tehetné. (Úgy van) vagy pedig csak zavart idézhetne elő. Az ily jogos kivonatokat mi mindnyájan ki akarjuk s ki fogjuk elégíteni. (Helyes) de ezen jogos kivonatok közé nem tartozik az indítványozóknak azon követelése, hogy az összes Magyarország képviselői közepette egy külön nemzetiségi párt választást proponáljon, mert ezen ház az ország minden nyelvű lakosainak képviselete, nem pedig egy oly egyesület, mely ezésül tűzte ki magának, ennek, vagy amannak a nemzetiségnek terjesztését és azzal bízta volna meg az indítványozókat, kik csak is egyedül mint Magyarország, mint az összes magyar nemzet képviselői foglalnak itten helyet. (Apponyi gróf: „És nem mint részvényesek.“) (Helyes Igaz.) Ilynemű agitatiót semminemű jól rendezett alkotmányos státusban magára nem vehetne a nemzeti képviselet. Egyébiránt különös ezen fellépés, mely egyszersmind oly követelő modorban létezik, mintha ezen indítványozók nem valamely nemzetiség, hanem valamely külön nemzet vezetői, vagy társország képviselői lennének, (Helyeslés) és nem pedig ezen képviselői ház tagjai, kiknek sem több, sem kevesebb befolyásuk nem lehet a többség választására, mint akármelyikünknek. (ügy van) Azt hiszem, hogy kik ezen indítványt aláírták, át fogják látni, hogy eltévesztették népképviselői szerepüket,midőn itt kiválólag mint románok lépnek fel, nem mint román nyelvű polgárai Magyarországnak, holott először is magyarok, azután románok. (Helyeslés.) Mily joggal követelhetik a külön megválasztást ? mintha nem velünk vállvetve s karöltve akarnának munkálkodni nemzetünk közös jólétén. Ha jobban fontolóra veszik az indítványt s irányát, azt hiszem, hogy át fogják látni, miszerint itt más rendeltetésük nem lehet, mint hogy, mint ezen képviselőház kiegészítő rendes, nem rendkívüli tagjai, velünk együtt hazánk boldogságát s azzal nemzetiségük jogosigényeit érvényesítsék. Fölhívom tehát ez indítvány visszavételére, azon meggyőződésben, hogy velünk való egyetértésben, nem viszálykodásban fogják találni nemzetiségük biztosítását. (Zajos éljenzés.) (H o d o s i u s még egypár román közbeszól: „tagadom, hogy magyar volnék, román vagyok“) Bónis, Nikolits a pótindítvány ellen szólnak, mérséklő hangon és modorban. Ragályi még erélyesebben rendreutasítja a pótindítványozó és magyarságukat tagadó töredéket. K u b i cz a, noha ő maga is idegen eredetűnek vallja magát, még tisztábban és illetőleg leplezetlenül kimondja, hogy a nemzetiségi viszályt azok támasztják, akik ezt saját zsebük érdekében kizsákmányolni akarják ; a kiknek e viszály — létra, melyen magasabbra emelkedni kívánnak. Ez emberek a viszálykodást élesítik, mert belőle hasznot húznak, s ha e viszály megszűnnék, ők is megszűnnének fontosak lenni és a maguk javára — denemzetiségük kárára — szerepelni. (Lelkes éljenzés.) Ő megnyugszik a ház discretiojában a választásokra nézve. Goz s du Manó nem akarja magára venni a „rosz román“ vádat Babestől, és azért fölhívja, hogy nevezze meg, ki az a rosz román, kit a ház a bizottmányokba választ; ő tisztelvén a ház méltóságát, e vádra majd más körben fogja Hodosiunak a választ megadni. Ő magánál jobb románt és jobb magyar hazafit nem ismer. (Zajos tetszés.) Babes kijelenti, hogy ő Gozsdut nem értette a rosz román elnevezés alatt, s egyátalán e házban senkit sem értett ez alatt. (Nagy derültség.) Rudnyánszky azt állítja, hogy ha nem lesznek izgatók, nem lesznek nemzetiségek. Szentkirályi Mór a reichsrathra hivatkozik, hova bementek a románok, és más fajok is, mint országok, de azért nincs eset rá, hogy az ottani bizottmányokba ez országok arányához képest követelték volna a választásokat. Itt pedig nem mint külön nép, nem mint külön ország, de szorosan mint Magyarország képviselői vannak jelen. Hol itt a kulcs, hol a jogalap ez arány meghatározására ? stb. Szólották még aztán gr. Ráday G., Mánu Aurél, Vargha Flórián, Tisza László, Ivánka, Dimitrievics, Trifunácz, Vlad Alajos, Tisza Kálmán, de már mindannyi mérsékeltebben ;és a vita ez a fele már egészen csendesebb jellemű volt, s úgy látszik, a pótindítványozók maguk is lecsillapultak, mert szavazásra kerülvén a dolog, a pótindítvány mellőzése mellett a nemzetiségek képviselői közül is a nagyobb szám fölállott. A 12-es bizottmány javaslata nyomán egyelőre három bizottmányra adatnak be jövő keddre a szavazatok, a. m. a nemzetiségi kérdésre, Erdély uniójára, és a ház szabályaira vonatkozó javaslat kidolgozásával foglalkozandó bizottmányokra. A ház asztalára kitett íveken a képviselők e választások után följegyzik, mely bizottmányokba kívánnak választatni, a még ezentúl alakulandó öt bizottmány közül. Az ülés 2 órakor oszlott szét. Holnap, azaz : hétfőn ülés. A bizottmányok alakítására és szervezésére kiküldött 12 tagú választmány véleményes jelentése. A t. képviselőház, f. évi márt. 24-én tartott ülésében, alulírt választmányt megbízta, hogy készítsen javaslatot az iránt: a) a törvényhozás mielőbbi gondoskodását igénylő tárgyak közül melyek különösen azok, a melyekre nézve bizottmányok kiküldése szükséges ? b) hány bizottmány alakíttassák s minden egyes bizottmány hány tagból álljon ? c) minő tárgyakat kell egyik s másik bizottmányra bízni, s mely tárgyakat lehet ugyanazon bizottmány körébe utasitni ? d) mely tárgyakra nézve terjeszkedjenek a bizottmányok törvényjavaslat készítésére is, és melyekre nézve szorítkozzanak csupán előmunkálatok s adatok gyűjtésére? e) mikép érintkezzék egyik bizottmány a másikkal oly pontokra nézve, amelyek egyiknek is, másiknak is közébe vágnak ? Miután a ház szabályainak átvizsgálása s a nemzetiségi kérdés tárgyában, külön indítványok folytán, a t. képviselőház egy-egy bizottmány alakítását már elhatározta , a választmány e két tárgyat csak annyiból tekinthető javaslata köréhez tartozónak, amennyiben a kiküldendő bizottmányok tagjainak száma jöhet kérdésbe. E két bizottmány tehát mindenekelőtt és külön megválasztandó. Ami e bizottmányok tagjainak számát illeti, a választmány a) a ház szabályainak átvizsgálására kiküldendő bizottmányhoz 35 tagot, b) a nemzetiségi ügyben választandó bizottmányhoz pedig 40 tagot hoz javaslatba. A Magyar- és Erdélyország közti viszonyok végeges rendezését az 1847/8-dik évi 7 dik tvez. a jövendő országgyűlésnek hagyta fenn. E tárgyat azonban sem az 1848-ik, sem az 1861-ik évi országgyűlések el nem intézhetvén, szükséges leend most, midőn a törvény