Sürgöny, 1866. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1866-04-22 / 92. szám

92. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pent,­uri-utcza 1. szám. Kiadó­hivatal: Paste­n, (barátok tere 7-dik sz&fit.) Kézirat­ok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el. . . SÜRGÖNY. Magán­hirdetések: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő árak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Alté­­né­ban Hansenstein és­­Vos­lei­; Hamburgban rPUrl&h­eim Jakab ; Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... . . 20 frt. Egész évre....................18 frt­­ . Félévre ........ 10 „ Félévre........................ 9 — , Negyedévre ....... 6 „ Negyedévre ... 4 „ 69 a Pest. Vasárnap, április 22. 1866 HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. kir. Apostoli Felsége f. évi ápril 10 én 5842 sz. alatt kelt kegyelmes udvari rendelet szerint Kren József pesti lakos és kártyagyári kezelő vezetéknevé­nek „T o r m á s i“-ra kért átváltoztatását legkegyelme­sebben megengedte. I NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A mágnások táblájának szavazatá­ról elmélkedvén az „Oestr. Ztg.“, annak jelentősé­gének megítélésére a kimerítő vitában találja föl a szükséges támpontokat. A ház mindkét pártjának, annak úgy, mely a fölirat visszautasítása, mint a másiknak, mely annak elfogadása mellett küzdött, csak egy czélja volt, s ez a tárgyalások menetének minden megháborítását meggátolni. Mindkét párt egyforma magas hazafiságtól ihletve, teljes öntudatával birt azon magas és jelenté­keny hivatásnak, mely a fenforgó kérdések elintézésé­ben a mágnások táblájára a közbenjárói szerepet ruházta. Mindkét párt találkozott azon ítéletben, hogy a felirat nem csak nem szükségesnek, hanem inopportunusnak jelölendő. De gr. Cziráky a fölött aggódott, hogy annak elfogadtatása a kormány körökre elhangoló benyomást fog tenni .b. Wenkheim ellenben attól tartott, hogy a visszautasítás a két ház közti egyetértést fogná megza­varhatni. A mágnások táblája végre az elfogadás mel­lett döntött. Nem a kormány ellen, mely iránt az összes pártok nyíltan és hangosan ugyanazon bizalmat tanú­sították, hanem a kiegyenlítés műve mellett, melyet a kormánynyal mihamarábbi s üdvös eredményre vezetni el vannak tökélve. A ház magáévá tette a feliratot, de a helyzet ezáltal nem változott. Midőn az alsóház a feliratot elhatározta , azt egy­szerű jogóvás, az alkotmányos lelkiismeret megnyugta­tása gyanánt hittük felfoghatni, s ezen jelleme megma­rad, miután a mágnások táblája hozzácsatlakozott, s hozzácsatlakozott a kormány férfiai és szándékai iránti legnagyobb bizalom kijelentése mellett. A felirat át fog most a kormánynak nyujtatni s ez által valószi­­nüleg egyszerűen tudomásul vétetni, s ezzel vége van az elvont elvek fölötti meddő vitának s a hatvanhetes bizottmány megkezdheti tevékenységét, mely ezen el­veket a concret s reális viszonyokhoz alkalmazza. A felirat fölötti vitából még két dolog emelendő ki. Először az, hogy a háznak legkitűnőbb tagjai közöl többen — a két indítványozón kívül említjük gr. Széchen Antalt, gr. Majláth Antalt, b. Wenkheim Lászlót és Szögyényi Lászlót ■— a merev és teljes jogcontinuitásnak meg­győzőn indokolt határozott elvetése mellett a kormány által követett utat mint az eddigi viszonyok közt egye­­dül helyeset és lehetőt jelölé­s elismeré. Továbbá pedig —­s ez főleg azért tűnik fel nekünk a legfontosabb mozzanatul, mert pillanatilag a leghatározottabb siker­től jön kisérve , hogy a ház elnöke, kir. főtárnok­mester báró Sennyey Pál maga is a vitába belépett; hogy az itt ott jelentkező bizalmatlansággal szemközt a kormány nevében a kormány szándékait oly módon világosságba helyezte, mikép­p fontos és emelkedett szavainak közvetlen benyomása a „Pesti Naplót.“ Magyarország leghatalmasb pártjának leghatalmasabb orgánumát kinyilatkoztatni készteté, hogy ezen szavak „az őszinteség beható erejénél fogva, melylyel azok mondattak, a bizalmat megerősíteni teljes mértékben alkalmasak.“ A „Debatte“ is a felsőház határozatá­nak mag­vá­t keresi s igy szól: „Több szónok a ke­veti ház feliratát alkalmul véve, a Parlamentarismus kérdését, mely az elmélet s kedélyeket Magyarország­ban is nagyon foglalkoztatja, a legmagasb álláspontok­ból ép oly fényes mint alapos bírálatnak vetni alá. Ki­tűnő államférfiak azon következtetésre jöttek, hogy a Parlamentarismus Magyarországnak semmi üdvöt sem ígér, s ők nézeteik szellemdús és világos indokolása ál­tal Magyarországnak lényeges szolgálatot tettek. A mi­niszeri rendszer gyakorlati behozatala, hatáskörének körvonalazása, a szükség, azt a törvényesen fennálló politikai tényezők jogosult hatáskörével szervesen egy­bekötni, mindez számos főfontosságú kérdéseket támaszt, s a közvéleménynek iránytűre s vezércsillagra van szük­sége, hogy magát tájékozhassa s utjain biztosan járhas­son. Ennélfogva hálára méltó törekvés, komoly pilla­natban világitó pontot állítani föl, melynek sugarai a múltat bevilágítják, messze a jövőbe kihatnak s a köz­véleménynek alkalmat nyújtanak, azon kérdések nagy­ságát, melyek megoldása váratik, minden oldalra felvi­lágosítani.“ De nem ebben találja a „Deb.“ a felsőház határozatának lényegét, miután nézete szerint semmi sem jogosít föl azon föltevésre, hogy a követi­ ház felirata a doctrina definitioja szerinti felelős ministeriumot kér­vényez, s ezen felirat csak azon aggodalomból szárma­zott, hogy a kormány, az ország­ óhajával ellenkezőleg, a ministeri rendszertől elfordulni s a dicasterialis rend­szerhez végleg visszatérni akarna. Immár mily viszony­ban áll a felsőházi határozat ezen aggodalomhoz ? kérdi a „D.“ , s igy felel reá: „Ha azon szavazók számát, u. m­., kik a Wenkheim indítvány mellett szavaztak, egy­befoglaljuk azokkal, kik Cziráky mottójára adták sza­vazataikat, de egyszersmind át vannak hatva a szük­ségtől, az állami rendet Magyarországban a felelősség és ministerialismus elvének alapján helyreállítani — úgy egyhangúsággal határos egyetértés tűnik ki a ház­ban uralkodó nézetek tekintetében mind egymás közt, mind azokkal, melyek körül a követi ház többsége cso­­portosul. Ámde kié e szerint a győzelem ? Mintha ez iránt az utolsó kételyt is el akarná oszlatni, szólalt föl a főtárnokmester úr, különösen hangsúlyozván azon aggodalmak alaptalanságát , határozottan kijelentvén, hogy a kormány azon tért, melyet eddig elfoglalt, a jogi alapot sohasem fogja elhagyni. Ámde ki nyerte el e szerint a győzelmet ? — Az aggodalom végleg el lát­szik oszlatva lenni; a közvéleménynek ezáltal alkalom van nyújtva, azon nyugalmat ismét visszanyerni, mely a kiegyenlítési mű sikerü­lésére nézve olyannyira szük­séges ; a kiegyenlítés egyik legfontosabb elvét illetőleg most már az egyetértés a törvényhozás összes factorai közt constatálva van, mely barátságos várakozásra ha­talmaz föl.“ Szab. kir. Pest városának küldött­sége, Pest összes lakossága legmélyebb­­ köszönetének a trón zsámolyának­ tolmácsolása végett Ő Felsége azon legf. határozatáért, melylyel a löppi tornyoknak a város köz­vetlen közelébeli eltávolithatását legk. megengedni mél­­tóztatott, —f. hó 19-kén d. e. volt szerencsés Ő Fel­sége által fogadtatni. A már névszerint fölemlitett küldöttség élén a fö­­polgármester ur következő legalázatosb szavakat intézte Ő Felségéhez: „Császári s Apost. kir. Felség, legkegyelmesb Urunk ! A mi után Pest város közönsége már évtizedek óta eredménytelenül sóvárgott,­­• a mi ifjú városunk ép fej­lődésének­­ győzhetetlen gátat veett, lakosságunkat élet- s vagyonbiztonság hiányában foly­tonos rettegés­ben, nemzetünket pedig veszélynek kitett legdrágább kincsei miatt aggodalomban tartotta, — a mit számtalan kérvényezéseink után teljesülhetőnek alig remény let­­tünk, azt Felséged legmagasb személyébe vetett alatt­valói bizodalmunk s reményünk folytán legrövidebb idő alatt megnyerni szerencsések valónk. Cs. s Apost. kir. Felséged atyai szivének köszön­jük egyes-egyedül, hogy a városunk egész léterét folyto­nos veszélylyel fenyegető cs. k. katonai lőportárak vá­rosunk belterületéből véglegesen ki­ s nagyobbára külterületéből is eltávolíttatnak, miáltal lakosságunk va­­lahára azon lelki nyugalomban részesül, mely az ipar, kereskedés, tudományok s művészetek rövidinkábbi fej­lődh­­ésének utóbbi biztos alapot nyújt és min­den egyes szorgalmas és törekvő polgári­ak arcza verítékével szer­zett gyümölcsének aggodalom nélküli élvezetét bizto­sítja. De Felséged városunk iránti legmagasb atyai haj­­lamán­ak és kegyelmének ujabbi jelét adni méltózta­­tott még azáltal is, hogy dunapartunk kiépíthetése te­kintetéből , az ott nyerendő és az építési költségek fe­­dezhetésének egyedüli alapját képező háztelkek számára húsz évi adómentességet engedélyezni kegyeskedet­t vá­rosunk közönségét ezáltal azon kedvező állásba hely­­zendő, hogy a megkezdett, díszére szintúgy szolgáló, mint kereskedését hatalmasan gyámolitó nagyszerű mű­vet isten segedelmével be is fejezhesse. Felségednek eme nagylelsü valódi kir. kegyes el­határozásai örökké fognak városunk közönségének hálás emlékezetében élni, s mi, mint Pestváros hódoló küldött­sége avval bízattunk meg, hogy csász. s Ap. kir. Fel­ségednek legmagasb szine előtt legforróbb köszönetét s legmélyebb háláját közönségünk és az összes városi lakosságnak alattvalói mély hódolattal kifejezzük, mely soha nem szünend meg a minden­hitű Istent buzgó imá­val kérni, hogy C3. s Ap. kir. Felséged egyedül alatt­valói boldogitására szánt drága életét még igen sokáig legjobb egészségben tartsa meg. Éljen!“ Ezen beszédre a cs. s Ap. kir. Felsége körül­belül a következő kegy teljes választ méltóztatott a kül­döttséghez intézni: „Örömmel fogadom hálás érzelmeik ép oly őszinte mint meleg kifejezését. Pest városa biztonságát s felvirágzását mind akor szivemen viseltem, é­s uralkodói legkedvesb gond­jaim közé fogom sorolni ezentúl is nagyreményű szép városuk anyagi érdekeinek lehető előmozdítását. Vigyék meg küldőiknek szives üdvözletemet.“ Ezen­ annyi atyai szeretetet k­­hellő fejedelmi vá­lasz után Ő Felsége még úgy a főpolgármester­hez, mint a küldöttség több tagjaihoz is nyájas leeresz­kedéssel méltóztatott kegyteljes szavakat intézni, me­lyek között nagy hatást gyakorolnak, mint bizonyosan nagy hatással leendnek az egész országban is különösen azon szavak, mik szerint : Király Ő Felsége legk. kilátásba helyezni méltóztatott azon boldogító eseményt, hogy Magyarország fővárosát legmagasb jelenlétével ta­lán nem sokára ismét szerencséztetendi. (P. H.) Országgyűlési tudósítások. A képviselőhöz LII. ülése április 21-dikén délelőtt 10 órakor. Az ülés 11 éó óra előtt öt perc­c­el vette kezde­tét, — a nemzeti múzeum főtermében. Elnök Szentiványi Károly. A napirendre van tűzve : a költségvetési bizottmány előadása; a 12-es bizottmány ügyének és az iránt be­adott két indítványnak tárgyalása. A jegyzőkönyvet fölolvassa D é­s v a­y. Bónis, Ghyczy Kálmán némi észrevétele­ket tesznek a jegyzőkönyv fogalmazására, melyek el­fogadtatnak. B. Majthényi főispán áthozza a főrendi ház azon ülésének jegyzőkönyvét, melyben a képvise­lőház fölirata elfogadtatik, mely fölolvastatván , csön­des éljennel üdvözöltetik. A jegyzőkönyv a hétfői ülésben fog hitelesíttetni. Deák Ferencz indítványozza, hogy az új ideig­lenes házban június 1-ig ülések ne tartassanak, miután többen nem csak az acustica ellen panaszkodnak, de azt egészségtelennek is tartják. A ház elfogadja ez indít­ványt, K. Eötvös azon figyelmeztetésével egyetem­ben, hogy a most végrehajtott javítás kipróbálására ab­ban legközelebb egy bizottmányi ülés tartassák. A költségvetési bizottmány nevében R­a­j­n­e­r Pál tartja előadását, melyre nézve Bánó József meg­jegyezvén , hogy az nem volt hallható sem most, sem általán máskor, annálfogva szeretné, ha a költségvetési bizottmány havi jelentése előbb kinyomatnék, de miután e jelentés minden hónapban néhány kr. eltérés­sel egyenlő, a ház e néhány krajczár miatt nem akart sokkal többre menő nyomtatási költségeket okozni. A 12. bizottmány alábbi jelentését fölolvassa Tóth Vilmos. Több román és szláv képviselő indítványozza, hogy a nemzetiségi kérdés fölött értekező bizottmányba a nemzetiségek közül azoknak a hazában létező számuk­hoz képesti arányban választassanak képviselők. Ez ellen mindenekelőtt Deák Ferencz következő­leg szólalt föl : A t. ház törvény által óhajtja elintézhetni a nemze­tiségi kérdéseket s előlegesen egy bizottmányt akar kiküldeni saját kebeléből a törvényjavaslat elkészíté­sére. Nem egyes nemzetiségeknek külön ügye ez, hanem az egész országé,s mi nem egyes nemzetiségeket képvise­lünk itt, hanem képviseljük valamennyien az országot. (Úgy van) Az alkotmány nem a külön nemzetiségeket ru­házza fel képviseleti joggal, hanem az ország polgárait, kik valamennyien ugyanazon egy haza polgárai, ugyan­azon politikai nemzet tagjai. Midőn tehát a nemzetiségek kérdése fölött tanácskozunk, a feladat nem az, hogy a nemzetiségek mint egymással szemben álló ellenfelek alkudozzanak egymással, hanem hogy mint képviselői az országnak a haza érdekében igyekezzenek intéz­kedni, és e részben valamennyünknek ugyanazon te­kinteteket kell szem előtt tartanunk, az igazságnak, méltányosságnak, testvériségnek s a haza közjavának tekinteteit. (Élénk helyeslés.) E nézetek vezéreltek bennünket feliratunkban, e nézetek fognak vezetni ezentúl is. De sértetlennek kell maradnia a választási szabadságnak s a ház bizalmát megkötni nem lehet. (ügy van.) Előrelátható, hogy a ház saját érdekében s igy ekkép több oly tagokat fog választani, kik mint különféle nemzetiségek tagjai, leg­inkább ismerik mindazon különféle érdekeket, melyek a törvényjavaslat kidolgozásánál tekintetet érdemelnek; de hány választ assák egyik és másik nemzetiségbeliek­ből, előre kiszabni nem lehet. (ügy van!) A következés meg fogja mutatni, hogy nem csaló­dom, midőn azt hiszem, miszerint a házat e választá­soknál sem fogja ellenséges indulat, s egyoldalúság vezetni, de a választások szabadságát már előre ily mó­don korlátolni: sem helyesnek, sem szabadnak nem tar­tom ; a módosítványt tehát el nem fogadom. (Élénk helyeslés.) H o d o s i­u állítja, hogy a nemzetiségek kielégí­tése nélkül Magyarország nem áll biztos alapokon. Erre nagy és szerfölött érdekes vita keletkezett, mely előbb éles, maj­d heves és keserű volt, de végre még­is úgy látszik, mindkét fél könnyebbü­lésére vált, hogy kibeszélhették magukat. Szólották : Tó­th Vilmos a pótindítvány ellen, in­kább magánértekezleten elintézendőnek vélvén azt, váj­jon kik és mily számmal választassanak a bizottmányba. Babes a nemzetiségek ignoráltatása, tételük tagadása végett emelt panaszt, mit a ház tagadó zúgás­sal és közbeszólással utasított vissza. Beszélt jó és rosz románokról, állítván,hogy a ház a rosz románokat kitün­teti és beválasztja a bizottmányokba. Dedinszky nem hiszi lehetőnek, hogy a ház képes legyen a nemzetiségeket, azok arányát s különö­sen még a jó és rész románokét is meghatározni. Ezt kívánni a háztól absurdum volna. Z­s­e­d­é­n­y­i Ede a ház nagy tetszés­ zaja közben következőleg szól: Tisztelt ház! Tisztelt tagtársunk Babes azt mondá: —­­hogy nem minden román egyforma román.“ Elismeréssel veszem e nyilatkozatát, mert re­mény­em, hogy Magyarország román nyelvű lakosainak többsége vele nem egyforma véleményű. (Helyes.) Elis­merem, hogy vannak a különböző nemzetiségek szószó­lói közt önzetlen és higgadt férfiak, kik nyelvüknek a közigazgatás és iskola körében méltó szerepet, nyelvük kifejlődésének törvényes garantiát kivánva, minden gondolatot kizárnak, mely országunk állami létét kér­désessé tehetné. (Úgy van) vagy pedig csak zavart idéz­hetne elő. Az ily jogos kivonatokat mi mindnyájan ki akar­juk s ki fogjuk elégíteni. (Helyes) de ezen jogos kivo­­natok közé nem tartozik az indítványozóknak azon követelése, hogy az összes Magyarország képviselői kö­zepette egy külön nemzetiségi párt­ választást propo­náljon, mert ezen ház az ország minden nyelvű lakosai­nak képviselete, nem pedig egy oly egyesület, mely ezé­sül tűzte ki magának, ennek, vagy amannak a nemzeti­ségnek terjesztését és azzal bízta volna meg az indítvá­nyozókat, kik csak is egyedül mint Magyarország, mint az összes magyar nemzet képviselői foglalnak itten helyet. (Apponyi gróf: „És nem mint részvénye­sek.“) (Helyes­­ Igaz.) Ilynemű agitatiót semminemű jól rendezett alkotmányos státusban magára nem vehetne a nemzeti képviselet. Egyébiránt különös ezen fellé­pés, mely egyszersmind oly követelő modorban létezik, mintha ezen indítványozók nem valamely nemzetiség, hanem valamely külön nemzet vezetői, vagy társország képviselői lennének, (Helyeslés) és nem pedig ezen képviselői ház tagjai, kiknek sem több, sem kevesebb befolyásuk nem lehet a többség választására, mint akár­melyikünknek. (ügy van) Azt hiszem, hogy kik ezen indítványt aláírták, át fogják látni, hogy eltévesztették népképviselői szerepüket,midőn itt kiválólag mint romá­nok lépnek fel, nem mint román nyelvű polgárai Ma­­gyarországnak, holott először is magyarok, azután romá­nok. (Helyeslés.) Mily joggal követelhetik a külön meg­választást ? mintha nem velünk vállvetve s karöltve akarnának munkálkodni nemzetünk közös jólétén. Ha jobban fontolóra veszik az indítványt s irá­nyát, azt hiszem, hogy át fogják látni, miszerint itt más rendeltetésük nem lehet, mint hogy, mint ezen képvise­lőház kiegészítő rendes, nem rendkívüli tagjai, velünk együtt hazánk boldogságát s azzal nemzetiségük jogos­igényeit érvényesítsék. Fölhívom tehát ez indítvány visszavételére, azon meggyőződésben, hogy velünk való egyetértésben, nem viszálykodásban fogják találni nem­zetiségük biztosítását. (Zajos éljenzés.) (H o d o s i u s még egypár román közbeszól: „tagadom, hogy magyar volnék, román vagyok“­­) Bónis, Nikolits a pótindítvány ellen szól­nak, mérséklő hangon és modorban. Ragályi még erélyesebben rendreutasítja a pót­­indítványozó és magyarságukat tagadó töredéket. K u b i c­z a, noha ő maga is idegen eredetűnek vallja magát, még tisztábban és illetőleg leplezetlenül kimondja, hogy a nemzetiségi viszályt azok támasztják, a­kik ezt saját zsebük érdekében kizsákmányolni akar­ják ; a kiknek e viszály — létra, melyen magasabbra emelkedni kívánnak. Ez emberek a viszálykodást élesí­tik, mert belőle hasznot húznak, s ha e viszály megszűn­nék, ők is megszűnnének fontosak lenni és a maguk ja­vára — de­­nemzetiségük kárára — szerepelni. (Lelkes éljenzés.) Ő megnyugszik a ház discretiojában a vá­lasztásokra nézve. G­o­z s d­u Manó nem akarja magára venni a „rosz román“ vádat Babestől, és azért fölhívja, hogy nevezze meg, ki az a rosz román, kit a ház a bizottmányokba választ; ő tisztelvén a ház méltóságát, e vádra majd más körben fogja Hodosiunak a választ megadni. Ő magánál jobb románt és jobb magyar hazafit nem ismer. (Zajos tetszés.) Babes kijelenti, hogy ő Gozsdut nem értette a rosz román elnevezés alatt, s egyátalán e házban senkit sem értett ez alatt. (Nagy derültség.) Rudnyánszky azt állítja, hogy ha nem lesznek izgatók, nem lesznek nemzetiségek. Szentkirályi Mór a reichsrathra hivatko­zik, hova bementek a románok, és más fajok is, mint országok, de azért nincs eset rá, hogy az ottani bi­zottmányokba ez országok arányához képest követel­ték volna a választásokat. Itt pedig nem mint külön nép, nem mint külön ország, de szorosan mint Magyarország képviselői vannak jelen. Hol itt a kulcs, hol a jogalap ez arány meghatározására ? stb. Szólották még aztán gr. Ráday G., M­á­n­­­u Aurél, Vargha Flórián, Tisza László, Ivánka, Dimitrievics, Trifunácz, Vlad Alajos, Ti­s­z­a Kálmán, de már mindannyi mérsékeltebben ;é­s a vita ez a fele már egészen csendesebb jellemű volt, s úgy látszik, a pótindítványozók maguk is lecsilla­pultak, mert szavazásra kerülvén a dolog, a pótindít­vány mellőzése mellett a nemzetiségek képviselői közül is a nagyobb szám fölállott. A 12-es bizottmány javaslata nyomán egyelőre három bizottmányra adatnak be jövő keddre a szava­zatok, a. m. a nemzetiségi kérdésre, Erdély uniójára, és a ház szabályaira vonatkozó javaslat kidolgozásával foglalkozandó bizottmányokra. A ház asztalára kitett íveken a képviselők e választások után följegyzik, mely bizottmányokba kívánnak választatni, a még ezen­túl alakulandó öt bizottmány közül. Az ülés 2 órakor oszlott szét. Holnap, azaz : hétfőn ülés. A bizottmányok alakítására és szervezésére kikül­dött 12 tagú választmány véleményes jelentése. A t. képviselőház, f. évi márt. 24-én tartott ülésé­ben, alulírt választmányt megbízta, hogy készítsen ja­vaslatot az iránt: a) a törvényhozás mielőbbi gondoskodását igény­lő tárgyak közül melyek különösen azok, a melyekre nézve bizottmányok kiküldése szükséges ? b) hány bizottmány alakíttassák s minden egyes bizottmány hány tagból álljon ? c) minő tárgyakat kell egyik s másik bizottmány­ra bízni, s mely tárgyakat lehet ugyanazon bizottmány körébe utasitni ? d) mely tárgyakra nézve terjeszkedjenek a bi­zottmányok törvényjavaslat készítésére is, é­s melyek­re nézve szorítkozzanak csupán előmunkálatok s ada­tok gyűjtésére? e) mikép érintkezzék egyik bizottmány a másik­kal oly pontokra nézve, a­melyek egyiknek is, másik­nak is közébe vágnak ? Miután a ház szabályainak átvizsgálása s a nem­zetiségi kérdés tárgyában, külön indítványok folytán, a t. képviselőház egy-egy bizottmány alakítását már elha­tározta , a választmány e két tárgyat csak annyiból tekinthető javaslata köréhez tartozónak, a­mennyiben a kiküldendő bizottmányok tagjainak száma jöhet kér­désbe. E két bizottmány tehát mindenekelőtt és külön megválasztandó. A­mi e bizottmányok tagjainak számát illeti, a választmány a) a ház szabályainak átvizsgálására kiküldendő bizottmányhoz 35 tagot, b) a nemzetiségi ügyben választandó bizottmány­­hoz pedig 40 tagot hoz javaslatba. A Magyar- és Erdélyország közti viszonyok vég­­eges rendezését az 1847/8-dik évi 7 dik tvez. a jövendő országgyűlésnek hagyta fenn. E tárgyat azonban sem az 1848-ik, sem az 1861-ik évi országgyűlések el nem intézhetvén, szükséges leend most, midőn a törvény

Next