Sürgöny, 1866. május (6. évfolyam, 99-123. szám)

1866-05-16 / 111. szám

Ill. §2. Hatodik évi­folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza X. szám. Kiadó­hivatal: Pasten, (barátok tere 7-dik szám.) Káli­­át­­ nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el. ___ _ Magán­hirdetések : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnái Frankfurtban és Hamburg-Alté­­nában Hansenstein és Vogler; Hamburgban Tajrk­ K­oim Jallíi J. ; Lipcsében Bfig­ter M. és Fort Ernő urak. Pest. Szerda, május 16. 1866. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Egész évre............................20 fit. Félévre ........ 10, Negyedévre............................6 „ Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................18 fit . Félévre....................... 9­­Negyedévre ... 4 60 HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 10 kén az ujonan kinevezett belga kir. rendkívüli követet s teljha­talmú ministert a cs. k. udvarnál, J­o­n­g­h­e d’A­r­d­o­y­e algrófot elfogadni, s meghitelező iratait átvenni méltóz­­tatott. Császári rendelet 1866. május 1- ról, a párisi béke congressusnak, a tengereni kereskedés­­ háborús időbeni oltalmára irányzott, s 1856. ápril 16-ról kelt nyilatkozata további létesítése végett, érvényes az egész birodalomra. Vonatkozással a párisi béke-congressusban kép­viselt hatalmasságok 1856. ápril 16-án kelt nyilatkoza­tára, melylyel a kalózkodás eltörlése s a semlegesek jo­gai iránt oly nemzetközi elvek állapíttattak meg, mik­nek czéljuk, a háborúnak a tengereni kereskedésre gya­korlott s a nyilvános jog bizonytalansága által növe­kedett káros behatásait lehetőleg enyhitni s azon szán­dékkal, hogy ezen czél további létesítése, a­mennyire ez Austriától függ, a viszonosság előre föltevése mel­lett előmozdittassék; ministeri tanácsom meghallgatása után rendelem : I. sz. Kereskedő-hajók s azok terhei azon okból, hogy azok oly országhoz tartoznak, melylyel Austria háborúban van, austriai hadihajók által a tengeren nem fogathatnak el, sem austriai martalékügyi törvényszé­kek által nem nyilváníttathatnak jogos martalékul, ha az ellenséges hatalmasság az austriai kereskedő hajók­kal szemben a viszonosságot tartja szem előtt. A viszonosság szemmeltartása az ellenkezőnek ki­mutatásáig föltétezik, ha az austriai kereskedő hajókkal az ellenséges hatalmasság részérőli egyenlően kedvező bánásmód az utóbbi törvényhozásának ismeretes elvei, vagy az általa az ellenségeskedések kezdete előtt kihir­detett nyilatkozatok által biztosítva van. II. Cz. Oly kereskedő-hajókra, melyek hadi­sug­­árút visznek, vagy jogilag kötelező zárlatokat megsér­tenek, az I. czikk határozata nem alkalmazandó. III. Cz. Had­­s igazságügyministereim bízatnak meg a jelen rendelet végrehajtásával. Ferencz József s. k. B e 1 c r e d i s. k. M é n s d o r í f s. k. Wüllerstorff s. k. Frank s. k. Korners s. k. Legfelsőbb rendeletre : Lovag Meyer Bernát s. k. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi máj. 10-ről kelt legfelsőbb határozatával a városi biztonsági őrség tize­desét Eszéken, Tabakovics Ádámot, sokévi és hasz­nos szolgálataiért ezüst érdem-kereszttel legkegyelme­sebben földisziini méltóztatott. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztettek­ őrnagyokká: a 21. sz. báró Keischach gyalogezredben see-i Fischer Károly első oszt. százados; a 22. sz. gróf Wimpffen gyalogezredben Justenberg János első osztályú százados ; a 23. sz. báró Asfoldi gyalogezredben K­i­s­z­­­i­n­g Sándor első oszt. százados a 68. sz. b. Steininger gyalogezredből; a 24. sz. Károly Lajos pár­mai herczeg gyalogezredben Diener Rudolf első oszt. százados; a 25. sz báró Mamula gyalogezredben Bon­­d­i Ottó első oszt. százados; a 26. sz. Mihály orosz nagyherczeg gyalogezredben Lehmann Edmund első oszt. százados ; a 28. sz. lovag Benedek gyalogezred­ben Schmidt Boldizsár első oszt. százados ; a 29. sz. gr. Thun Hohenstein gyalogezredben lovag T­r­e­z­i­c­s Péter első osztályú százados a 80 sz. Vilmos Schleswig holstein glücksburgi herczeg gy­alogezr­edbel; a 30. sz. báró Martini gyalogezredben Raumann Ignácz első oszt. százados; a 31. sz. Frigyes Vilmos mecklenburg­­streliczi nagyherczeg gyalogezredben weitenfeldi lovag Pe­cc­hi­o Adolf első oszt. százados ; a 32. sz. estei Ferencz Ferdinánd főherczeg gyalogezredben Jo­vics Mihály első oszt. százados ; a 33. sz. gr. Gyulay gya­logezredben R­i­s­c­h Tivadar első oszt. százados; a 34. sz. I. Vilmos porosz király gyalogezredben Endli­cher Henrik első oszt. százados; a 35. sz. gr. Kheven­­hüller gyalogezredben C­a­­­v­i Ferencz első oszt. szá­zados ; a 36. sz. gr. Degenfeld gyalogezredben maas­­burgi M­a­s­c­h­e­k Hugó első oszt. százados ; a 37. sz. József Főherczeg gyalogezredben lovag Kreis­z­be­rg Gusztáv első oszt. százados; a 38. sz. gr. Haugwitz gya­logezredben báró Buschmann Ferencz, első oszt. százados a 69. sz. gr. Jellacsics gyalogezredből; a 39. sz. Dom Miguel gyalogezredben P­i­s­c­h­e­r Antal első oszt. százados; a 40. sz. báró Rossbach gyalogezredben Király Adolf első oszt. százados; a 41. sz. báró Kellner gyalogezredben k­erfelsi nemes Le Gay Albert első oszt. százados; a 42. sz. V. György hannover­i király gyalogezredben N­i­e­k­e Sándor első oszt. százados; a 43. sz. báró Alemann gyalogezredben Engelsberg Mór első oszt. százados; a 44. sz. Albrecht Főherczeg gyalogezredben nemes G­u­c­k­­­e­r Ignácz első oszt. százados ; a 45. sz. Zsig­­mond Főherczeg gyalogezredben Schmelzer Károly első oszt. százados; a 46. sz. Bernát szász-meiningeni herczeg gyalogezredben Thomutz János első oszt. százados; a 47. sz. Hartung gyalogezredben Bom­­p­e­r­t­i János első oszt. százados; a 48. sz. Ernő Fő­herczeg gyalogezredben báró Ende Frigyes első oszt. százados; a 49. sz. báró Hess gyalogezredben K­a­i­ri­d­i József első oszt. százados ; az 50. sz. Frigyes Vilmos Lajos badeni nagyherczeg gyalogezredben H­e­i­t­s­c­h­e­r Alajos első oszt. százados; az 51. sz. Károly Ferdinánd Főherczeg gyalogezredben S­z­i­r­á­n­y­i Albert első oszt. százados; az 52. sz. Ferencz Károly Főherczeg gyalog­ezredben P­o­­­z Károly első oszt. százados; az 53. sz. Lipót Főherczeg gyalogezredben grombothali lovag B­o­­govics János, első oszt. százados a 37. sz. József Főherczeg gyalogezredből; az 54. sz. báró Grueber gyalogezredben lovag R­z­e­h­a­k Károly első oszt. szá­zados ; az 55. sz. gr. Gondrecourt gyalogezredben K­ö­­vess Albin első oszt. százados; az 56. sz. báró Goriz­­zutti gyalogezredben Werner Hugó első oszt. száza­dos ; az 57. sz. Frigyes Ferencz mecklenburg-schwerini nagyherczeg gyalogezredben Koselo János első oszt. százados ; az 50. sz. István Főherczeg gyalogezredben C­o­­­a­r­d Henrik első oszt. százados ; az 59. sz. Rainer Főherczeg gyalogezredben von d­e r£ L­ü­b­e Henrik, első oszt. százados a 29. sz. gr. Thun­ Hohenstein gya­logezredből ; a 60. sz. Gusztáv vázai herczeg gyalogez­redben wallmoori Singer Vilmos első oszt. százados; a 61. sz. Czesarewitsch Sándor orosz nagyherczeg és trónörökös gyalogezredben Villa János első oszt. százados; a 62. sz. Henrik Főherczeg gyalogezredben Backes József első oszt. százados az ezredből, és Jablonsky Emil első oszt. százados a 25. sz. báró Mamula gyalogezredből; a 63. sz. III. Vilmos németal­földi király gyalogezredben A­r­t­n­e­r József első oszt. százados, hová ennek csapatszolgálatra bevonulnia kell; a 64. sz. Károly Sándor szász weimar eisenachi nagy herczeg gyalogezredben D­o­r­e­t­s­c­h Károly első oszt. százados ; a 65. sz. Lajos Victor Főherczeg gyalogez­redben freibergswalli nemes Kocziczka Ferencz első oszt. százados; a 66. sz. IV. Ferdinánd toscanai nagyherczeg gyalogezredben N­­­e­m­e­t­z József első oszt. százados; a 67. sz. lovag Schmerling gyalogez­redben Burckhardt György első oszt. százados; a 68. sz. báró Steininger gyalogezredben Strasser Károly első oszt. százados; a 69. sz. gr. Jelacsics gya­logezredben Bundschuh Lajos, első oszt. százados a 38. sz. gr. Haugwitz gyalogezredből; a 71. sz. II. Lipót toscánai nagyherczeg gyalogezredben báró K­a­r­­w­i­n­s­k­y és nemes N­é­m­e­t­h­y János, első oszt. szá­zadosok ; a 72. báró Ramming gyalogezredben V­e­i­g­l Ferencz első oszt. százados; a 73. sz. Vilmos württem­bergi herczeg gyalogezredben Sartorius Henrik első oszt. százados; a 74. sz. gr. Nobili gyalogezredben nemes Lamm Vilmos és bluraensterni B­o­h­n János, első oszt. századosok; a 75. sz. gr. Crenneville gyalog­ezredben Weigert Ferencz első oszt. százados; a 76. sz. báró Paumgartten gyalogezredben Schindler János első oszt. százados, az ezredből, és báró Reich­­lin­feld­egg Károly első oszt. százados a 33. sz. gr. Gyulay gyalogezredtől; a 77. sz. toscánai Károly Salvator Főherczeg gyalogezredben D­­­e­s­s­n­e­r József első oszt. százados ; a 78. sz. báró Lokcsevics gyalog­ezredben báró Wolkensperg Ferencz első oszt. százados ; a 79. sz. lovag Franck gyalogezredben treuen­feldi lovag Grumeth Ferencz első oszt. százados; a 8­­. sz. Vilmos schleswig-bolstein glücksburgi herczeg gyalogezredben M­i­c­h­e­­­i Jenő, első oszt. százados az 59. sz. Rainer Főherczeg gyalogezredtől; a 4. sz. szluini határőrgyalogezredben S­pillán­er Ferencz első oszt. százados a 7. sz. brodh­i határőrgyalogezredtől; továbbá a hadseregi létszámban : sternschwerdti Loy Vilmos, első oszt. százados a hadi létszámból, meghagyatván a hadügyministerium­­náli alkalmaztatásban ; és J­u­n­c­k Károly kiadóhivatali segédigazgató a hadügyministeriumnál, őrnagygyá, a hadi létszámban, meghagyatván a hadügyministeriumnáli beosztatásában. Újra beosztattak: a nyugalmi létszám következő őrnagyai: nemes Mann­gold József, a 9. sz. gr. Hart­mann gyalogezredhez; és Weinschadl Ferencz, a 70. sz. báró Nagy­ gyalogezredhez. A­thelyeztetett: Centner József térőrnagy a bécsi katonai vá­ros- és térparancsnokságtól, — hasonló minőségben az olmüczi várparancsnoksághoz. Felruh­áztattak: Rizzi Gáspár, őrnagy a nyugalmi létszámból, al­ezredesi ranggal ad honores; Hoffmann János, első oszt. százados a hadi­létszámból, a hadügyministeriumnáli szolgálati alkal­maztatásban, és Ruziczka Mór, első oszt. százados a nyugalmi létszámból,­­ őrnagyi ranggal ad honores. Nyugdíjaztalak: meissenthali Neumann Károly, a 74. sz.gr. Nobili gyalogezred alezredese; Troska Ferencz, tér-alezredes Olmüczben; és Bartl Ferencz, a hadügyministeriumnál szolgá­lattételben lévő őrnagy, a hadi létszámból, alezredesi ranggal ad honores. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A helyzet — úgymond a „W­i­e­n. A­b e­n d p.“ — úgy látszik, semmiben sem változott. A nagy közönség a minden körben uralkodó lázas feszültséget jellemző mohósággal kap a felriasztó napi tudósítások után, s a hírlapok alig képesek a mindig újonnan fölmerülő hí­­rek álját követni. Berlinben az izgatottságnak már te­tőpontját kell­ elérnie. Onnan jött levelek azt főleg azon felindulással indokolják, melyet a ministériumban Hannovera elpártolása idézett elő. Még porosz lapok is elismerik azon nagy politikai jelentőséget, melylyel Hannoverának szövetséges magatartása bír. Porosz­­ország mondhatja, hogy egész Németország ellene van, s e körülménynek nem csak Németországban kell a közvéleményre, hanem a külföldre is nagy befolyást gyakorolnia. Ha a szövetség a jelen nagy válságban megfelel magas feladatának, úgy ebben Hannover a ma­gatartásának mindenesetre nagy része van s az neki Németország körüli érdemének csonkítatlan elismeré­sére a jogot mindenkorra biztosíti . A porosz hatalmi kör felöli elmélet, bármily gyakorlatinak lárták is azt Berlinben, nem volt elég erős az egyszerű jog s valóban szövetségeti érzület Ügye irányában. A bécsi centralista lapok újabban ismét nagy élénkséggel sürgetik a birodalmi képviselet egybehiva­tását; az „0 e s t r. Z t g“ azonban helyesen jegyzi meg, miszerint annak legtalálóbb bizonysága, hogy a biro­dalmi képviselet egybehivását sürgetők nincsenek ma­gukkal tisztában, óhajtásaiknak alaktalanságában fek­szik. Míg némelyek a tágabb birodalmi tanácsnak egybe nem hivatása miatt emelnek panaszt, addig mások a szűkebb bíród, tanács egybehivatása iránti kivánatot fejezik ki („n­é­v n­é­l­k­ül­­“ reichsrathot is kívántak,­ hogy az a magyar országgyűléssel kiegyezni igyekez­­zék. Ámde nem gyökeresen különböző kivánatok-e ezek egészen heterogén kiindulási- és czélpontokkal ? Ha megfontolják még hogy egy harmadik párt minden súlyt az országgyűlésekbe helyez s ezeket látja legszí­vesebben hivatottaknak, úgy fel vagyunk jogosítva kimondani, miszerint ez időszerűnt Austriában nem létezik túláralgó, e tárgyra nézve önmagában megszi­lárdult vélemény, s hogy, bár­mit tenne is a kormány, hogy az előadott óhajtásoknak megfeleljen, akár a tá­gabb, akár a szűkebb birodalmi tanácsot, akár az or­szággyűléseket hívná egybe, minden ily rendszabály fölötte koc­káztatott, teljes valószínűség szerint meddő kísérlet lenne , mely a fenforgó államjogi vitályt még jobban elkeserítené. Az „Oestr. Ztg” teljességgel nem hagyja figyelem nélkül azt, hogy azon töredék, mely a szűkebb birod. tanács egybehivatását a magyar ország­gyűlés mellett sürgeti, a magyar táborban is talál hí­vekre. A rHond legalább erre nézve ugyanazt plaidi­­rozza, a­mit a „Wand.“ és a „N. Fr. Pr.“ akarnak. De vájjon ugyanazon okok határozók e egyformán mind a három orgánumra nézve? Az „Oestr. Ztg“ meg van győződve, miszerint az úgynevezett magyar progressis­ták e kísérletet csak arra használnák fel, hogy a ma­gyar országgyűlés önállóságának lehető maximumát kivívják; ők a személyuniónak praemisiáit bizonyos tekintetben előre szeretnék maguknak ootrogáltatni. Szintoly világos e lap előtt, hogy a lajthántúli párttöre­dlékek, melyek a szűkebb birodalmi tanács egybehiva­tását óhajtják, ehhez azon reményt kötik, hogy a ma­gyar országgyűlés egy nagylelkű felbuzdulás közt azon­nal a delegáció elvét meg fogja szavazni, melynek a birodalmi ügyek fölött határoznia kellene, miknek tár­gyalására a szűkebb birodalmi tanácsnak nincs jogo­sultsága. Ámde nem létezik tény, nem támpont vagy csak jelenség is, mely azon föltevésre jogosítana, hogy a magyar országgyűlés többségében azonnal e gon­dolatba beleegyezzék, — ámde ennek kellene történni, ha a szűkebb birodalmi tanács egybehivatása által az ettől várt eredmény közvetlen ell­etétét előidézni nem akarják. Ily tényállás mellett, szelíden szólva, méltány­talanság, az austriai kormánynak Bismark példáját tar­tani szem elé, ki az alkotmánykérdésre nézve egyetértő porosz nép képvi­seletét egybehívja. Mi meg vagyunk szilárdul győződve, hogy, ha nálunk a birodalmi alkot­mány kérdésére nézve ily egyetértés léteznék, a­mint az Poroszországban valóban létezik, oly ütközések nem for­dultak volna elő, mint ott előfordultak. Elleneinknek pedig tartaléktalanul mondjuk, miszerint mi inkább mint valaha, azon hitben élünk, hogy éppen a kormány­nak tartózkodása a kísérletektől s a népek s országok egymás közti szabad kiegyezése eszméjéhez való ragasz­kodás erős­ támasz a közbizalomra s nagyobb biztosí­ték a sikeres jövőre nézve, mint egyoldalú eljárás, az egyes óhajoknak egyoldalú kedvezményezése. Miután az „Oesterr. Zrg“ ekként a birodalmi képviselet egybe hívására ezért a különböző kivonatok előadásában rejlő belső ellenmondásokat kimutatta, azon óhaj kifejezésé­vel végzi, vajha elleneinek tovább is ne tetszenék, oly kivánatot szellőztetni, melynek teljesithetőségét s jogi megengedhetőségét logikailag és tényleg nem lehet ki­mutatni. Világos szerződések jó barátokat készítenek, mond a római közmondás; homályos, félig takart, nagy­részt egymásnak ellenmondó eszmék s óhajokból nem lehet kielégítő programmot formulázni. Egyébként a „Hon“ a szűkebb bir. ta­­n­á­c­s egybehivatásáról ma maga is így nyilatkozik: „Soha sem lehetett szavunk a szűkebb reichsrath ellen, bár tudjuk, hogy a csehek, lengyelek, slovének épen ezen intézmény miatt panaszkodnak legjobban. De va­lósággal nem értjük, mi sok jót eszközölhetne a szűkebb reichszath­ma, a háború kitörésének előestéjén ? Kinek jut eszébe, Bécsben belügyi reformokkal és codifica­­tiókkal foglalkozni. Inkább azt gyanítjuk, hogy a sző­kébb reichsrath összehívását sürgető centralisták arra speculálnak, hogy együvé gyűlvén, az üresen maradt padok tiltakozásának ellenére, megint a teljes reichs­­rathnak proclamálja, vagy proclamáltassa magát, s 100 német követ a 350-re számított teljes gyülekezet nevé­ben határozhasson.“ A budapesti kerület lelkipásztorkodó papságai ne­vében gróf C­zej­r­á­k­y János e nagyméltóságának f. hó 12-én kü­ldöttségileg átnyújtott üdvözlő-irat igy hangzik: Nagyméltóság ur g£r­ó­l! K­e­g­y­e­l­m­e­s Urunk! A testvér fővárosi lelkészkedő papság, mely egy­háza s hazája iránti szeretettől indíttatva, feszült figye­lemmel kiséri az országgyűlés minden mozzanatát, nem mulaszthatja el az alkalmat. Nagym­éltóságodat a felső­ház ápril 16-diki ülésében mély katholikus érzelmeit tolmácsoló szavaiért hódolatteljesen­ üdvözölni. Nagyméltóságod valódi lélekfenséggel szavakat adott azon kath. meggyőződésnek s érzelemnek, mely kell hogy minden katholikus kebelében honoljon, s mely­nek hiányát Nagyméltóságod velünk s minden buzgó kath. hazafival egyetemben nem egyszer fájdalommal A kath. egyház alakította s nevelte e hasát nagg­­gyá; illő tehát, hogy iránta a törvényhozás méltá­nyos s igazságos le£ gen, önállását, a politikai hatalom­­tóli függetlenségét elismerje; azt törvénycikkekkel ne csak ne gátolja, hanem védje ; életerejének kifejleszté­sére tért engedjen, hogy megszentelési s boldogitási tö­rekvéseit az összes haza minden intézményében érvé­ny­esithesse. Nagyméltóságod az egyház autonómiáját a libera­­lismus köpenyébe burkolódzó zsarnoki­ megszorítások, s bárminő néven nevezendő gyámságok ellen határozot­tan védte, a minden efféle jogi túlkapás ellen tiltakozva, biztosittatni óhajtotta. Nagyméltóságod ellentétben faikor tévszellemé­­vel, az egyház isteni eredetű hierarchikus szervezeté­nek hódol; annak tör­vényhozói, kormányzói­ hatalmát nyiltan elismeri s tiltakozva bárminemű reformáló, esz­­m­éyesitő erőszak ellen, irányát elfogadja, általa vezé­reltetni s a lelkiekben kormányoztatni, függetlenül min­den más tényező beavatkozása nélkül akar. Nagyméltóságod ezen határozott nyilt vallomása ál­tal az egyház — Isten helyettese iránti*fiai"ragaiszkodá­­sát tanúsította; a buzgó katolikusoknak irányt, a szu­nyadóknak intést adott; s nem tekintve Isten s az ő egyháza iránti engedelmességében az úgynevezett köz­vélemény sem hosonnája­ sem crucifigejére, valódi lé­­lekemelkedettségét tanusitotta. „Hic est magnus animus, qui ae Deo tradidit, attamen ille pusillus ac degener, qui obluctatur, et de ordine mundi male existimat,et emen-‘ dare reavult deos quam se,“ mondja Seneca. (Bpist. 107.) Midőn a budapesti kerület Nagyméltóságodat mint a magyar kath. egyház buzgó, erényes bajnokát, egy­házi kerületünknek példás hívét szive mélyéből hódo­­latteljesen üdvözölné, imáiban kérni fogja az Istent, árasz­­sza szent malasztját Nagyméltóságodra bi egész magas .. ra-Budapest, május­ 12. 1866.­­ Brunner János, egyházkerületi r. esperes, ó­budai plébános. C­s­e­­­k­a Nándor, egyházkerületi aljegyző, pest-bel­városi segédlelkész. A „Gen. Corr.“ következő czáfoló czikket ho „A N. Fr. Pr.“ f. hó 13 ról egy hosszabb czikket hoz az állama­dó­ssági bizottmányról, mely­ben azt a pénzügyigazgatás, [sőt a jelen kormányrend-­ szer irányában tökéletes oppositioban lévőnek tünteti föl Ama forrás zavartalan volta/melyből a „N. Fr. Pr.“ a maga értesüléseit merítette, annál inkább kétségbe vonandó, minthogy ama magastiszteletü testület tapin­tatától s illemérzetétől, melyre Ő Felsége által az aus­triai államadósság ellenőrzése bízatott, bizton elvárható, hogy azon nézeteket, óhajokat, panaszoka­t, melyeket hivatalos állásában a Császár legmagasb személye elé terjesztendőknek hisz,­­ nem fogja egy hírlapban a nyil­vánosság elé hozni. E tekintetben bevárandó lenne, hogy mit fog az államadóssági bizottmány a jelen minis­­terium pénzügyi miveletéről előadni. A „N. Fr. Pr.“ kiereszkedései irányában legyen elég az idő komolysá­gára utalni, mely az oly kormányrendszabályok fölötti polémiát, melyek részben a kénytető államszükségre való világos hivatkozás mellett léptettek életbe, legalább is nem korszerűnek tünteti föl.“ Ett lftf id. ANGOLORSZÁG. A f. hó 14-én Southamp­ton­b­a érkezett „Plata“ gőzös oly tudósításokat ho­zott, melyek Valpáraiso bombáztatását töké­letesen megerősítik. Nunez oda utasíttatott, hogy minden c­h­i­l­i i­s p­e­r­u­i kikötőt leromboljon. Q­u­i­­tóban Chili­s Péru közt egyezmény íratott alá oly czélból, hogy Ecuador számára segélypénzek ajánltassanak meg. Az a­l­sóház f. hó 12-ei ülésében Gladstone jelente, hogy ő a nap folytában értesítéseket kapott az angol bank műveleteire vonatkozólag. Az ezen in­tézet által adott előlegek többre mentek 4 millió ft. sz.­­nél, s a bankjegy-tartalék­­ ról 3 millióra csökkent. Ezen helyzetben a kormány fölfüggesztő ama törvényt, mely a bankjegyek kibocsátását korlátozza, a válság hatásainak enyhítése végett. A kormány késedelem nél­kül egy ad hoc bilit terjesztene a parliament elé. FRANCZIAORSZÁG. A „Patrie“ levelei teljesen megerősítik azon közlést, hogy a francziák C­­­n­a­­­o­á­­ban Corona fölött fényes győzelmet nyertek. Az ütközet márt. 19-­s 20-án történt, a franczia mexikói

Next