Sürgöny, 1866. június (6. évfolyam, 124-147. szám)
1866-06-10 / 131. szám
131. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadóhivatal: Pesten, (barátok-tere 7dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. ___________ SÜRGÖNY. Magán-hirdetések: : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban és Hamburg-Altenában Hansemstein és Vogler ; Hamburgban Fürlheim, Jakab; Lipcsében Engsler M. és Fort Ernő urak. Pest. Vasárnap, junius 10. 1866. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel. Egész évre ..... 20 írt. Félévre .............................10 „ Negyedévre . . . . . 5 „ Budapesten hashoz hordva: Egész évre . . . . 18 frt. — ki Félévre.......................9 „ -1 „ Negyedévre .... 4 » 60 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott kibocsátni : Kedves herczeg C o 11 o r e d o M a n n s fel d! Az államadósság ellenőrzése végetti bizottmány által, az 1865. évrel államadósságiegy-álladékra vonatkozó észrevevései iránt Hozzám intézett, f. évi május 11-ről kelt előterjesztményből megelégedéssel látom, hogy a bizottmány az 1865. oct. 27-ről kelt törvény nyel eléje szabott föladatot kötelesség-buzgalommal s lelkiismeretességgel fogta föl, s az államadóssági ügynek minden ágát gondos ellenőrzés s bírálat alá veté. Nem kevésbé megelégedésemre szolgál, a bizottmány Ügyleletéből azt láthatni, hogy az összes államadóssági szolgálat minden tekintetben legtökéletesebb rendben s szabályszerűséggel eszközöltetik, hogy a pénzügy igazgatás részéről minden idevágó törvényes határozat pontosan megtartatott, s az állami hitelezőkkel szemben vállalt összes kötelezettségek a legszabatosabban teljesittettek. Amennyiben a bizottmány, az államadóssági államék fölötti ellenőrség törvényesen határok közé szorított megbízásából alkalmat vesz magának, az 1865. September 20-ról kelt nyilt parancsom alapján pénzügyministerem által eszközlött, s az 1865. november 23 ról, 1866. ápril 24- i május 5 ről kelt törvényekkel szentesített rendszabályok minőségét megvitatásainak körébe vonni, s ehhez általános természetű politikai észrevételeket csatolni, nem akarom félreismerni azon hazafias szándékot, mely a bizottmány tagjait eziránt bizonyosan vezérelte. A népek azon joga, miszerint a törvényhozásnál s pénzügy kezelésnél törvényes képviseleteik által elhatározóig közreműködhessenek, Általam ünnepélyesen biztosíttatott. Ezen biztosítás valósítása komoly s szakadatlan törekvésem marad, és semmi sem boldogitandja inkább szivemet, mint ha ez egyetértés, s hazafias összeműködésnek azon érzelme, mely a fenyegető háború veszély perczében birodalmam összes népénél oly hatalmasan jut érvényre, s Austriát kifelé oly erőssé s tiszteletet parancsolóvá teszi, a bennsö jogalakulás kérdésénél is vezetőig s elhatározóig fog hatni, s erre egy életerős alkotmányszerű szervezetben nyerendi meg teljes fölszentelését s megerősittetését. Schönbrunn, junius 6-án 1866. Ferencz József, s. k. Ő cs. kir. Apostoli Felsége Kubinyi Rudolfot, Gömörmegye főispánját kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A magyarországi cs. k. pénzügyigazgatóság k a rsztenbergi Karszt Ferenczet, rendelkezés alatti pénzügyőrségi osztályvezető biztost, első osztályú cs. k. hivataltiszttét nevezte ki a temesvári főszámvevőhivatalnál. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szabad kir. Győr város közönségének felirata : Császári királyi Apostoli Felség ! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn a monarchiát több oldalról és váratlanul jogtalan támadásoktól fenyegetve, s a birodalom népeit a legerélyesebb önvédelemre szorittatva szemléljük : őseinktől öröklött fiúi birodalommal, alattvalói hódolattal s tántorithatlan hűséggel járulunk Felséged elé, hogy sz. kir. Pest város polgárainak i. é. május 29 én tett feliratához csatlakozva, legalázatosb hűségi hódolatunkat mi is bemutassuk. Éledezünk, hogy alattvalói hódolatunk jelen ünnepélyes kijelentését kegyesen fogadni méltóztassék. Tántoríthatatlan hűséggel s ragaszkodással, egyszersmind a legbensőbb alattvalói tisztelettel öröklünk Császári s Apostoli királyi Felségednek Győrött, 1866. évi junius 4 én tartott képviselői közgyűlésünkből leghívebb alattvalói, legalázatosb szolgái: Győr város közönsége. Lapszemle. „Poroszországnak bevonulása Holsteinba — mond a „Wien. A b e n d p.“ — fölötte nagy nyomatéku tény. Az Poroszország egyoldalú viszszaléptét a gasteini szerződéstől, feltűnő s példátlan szerződésszegést jelöl. Constatáljuk, miszerint egyedül a Holsteinban lévő austriai kormányközegek mérsékletének köszönendő, haPoroszország jogosulatlan s igazolatlan lépéséhez azonnal véres s következményeire nézve beláthatlan összeütközés nem csatlakozott.“ A többi lapok is a poroszoknak Holsteinba bevonulásával s ennek következményeivel foglalkoznak. A „N. Frei Presse“ azt mondja, miszerint a poroszoknak az austriai Kalik-dandárrali összecsapása nélkül is meg van a hadeset adva, mert az austriai fegyverek oltalmára bízott Holstein herczegség önállósága elleni ezen merénylet még nyomával sem bír a jogosultságnak , az az absolut önkény s erőszakosság ténye. Európa tudomásul veendi, hogy a támadáshoz nem Austria, hanem Poroszország, mégpedig oly körülmények közt kezdett, midőn az ellennek számszerinti gyöngesége a katonai dicsvágynak jogosult érzékenységét a legvégsőig fokozza. A „N. Fremdbl.“ ezt mondja : Egy seregnek idegen igazgatás alatt álló országba bevonulása háború, mert a hadsereg az államhatalmat képviseli, s teljesen közönyös, vájjon az idegen sereg az egy országban álló csapatokat bevonulásában megtámadja vagy azokat kikerüli. „Ily esemény irányában, mond e lap, a mi békeszeretetünk szótalan. Mi soha sem fogjuk Austriá- nak tanácsolni, hogy az első arczcsapás után a másik arczát is odanyujtsa. Ezen keresztényi alázat egyes személyeknél evangeliuminak tűnhetik föl, de állam ily alázatot nem gyakorolhat, miután fájdalom, immár az a világ rendje, hogy azon államot, melytől nem félnek, nem is tisztelik.“ Az „Oj D.P.“ a poroszok bevonulását összeköttetésbe hozza a szövetségnél történt legújabb eseményekkel. Holsteinban adatik a jel a harczra. Poroszország el van tökélve, a holsteini rendeket semmi esetben sem engedni összeülni s őket erőhatalommal is szétverni. De másutt is i igyekszik magának hadesetet teremteni. Bajorország, mint tudva van, a szövetségnél azon indítványt tette, hogy Mainz és Rastatt szövetségi várakban az austriai és porosz őrségi csapatok a háború tartama alatt más csapatok által pótoltassanak. A szövetségi katonai bizottmányban Austria azon indítványt téve, hogy az új őrség kurhesseni és thüringiai csapatokból álljon, s a katonai bizottmány többsége ezen indítványt jóváhagyta de Poroszország azt indítványozta, hogy e két vár bajor, hesseni és nassaui csapatokból kapjon őrségeket. Az ok világos: Berlinben ama köálpállamok csapatszámának egy részét, melyekről tudva van, hogy háború esetében Austriához állnának, más őrségek által akarják absorbeálni s erre nézve azon ürügyet használják, hogy a szövetségi várak csak próbált csapattettekre bízhatók. Immár most azt jelentik Berlinből, hogy azon esetre, ha a porosz kívánat kisebbségben marad, az egész bajor indítvány meghiúsul, azaz : Poroszország nem fog a szövetségi határozatnak engedelmeskedni s csapatait Mainz-s Rastattból nem vonandja vissza. A „Waterl.“ írja: „Sokkal jobban tudjuk a béke javait becsülni, mintsem hogy eltűnését mélyen ne sajnálnék ; de ha Austriára, mely senkitől semmit elvenni nem, hanem csak a magáét akarja megőrizni, a rablásra vágyó szomszédok egyszer rákényszerítik a háborút, úgy nem marad egyéb hátra, mint azt bátran s erőteljesen elfogadni, bizva az Istenben, a hadsereg vitézségében s az austriai népek áldozatkészséges hűségében.“ A „Presse“ constatálja , hogy Poroszország, mely oly szívesen nevezi magát kiválólag német hatalomnak, merészkedett a szövetséggyűlést, Németország végrehajtó közegét, a külföldnél denunciálni, a nem német nagyhatalmak kormányainál azon nyilatkozatot tétetni, hogy a Schleswig holsteini kérdésnek a szövetséghez visszavezetése, s továbbá Holstein rendjeinek egybehivatása által illető „felségi“ jogait veszélyeztetve lenni látja. — Soha Németország szégyenletesebben nem árultatott el a külföldnek , az oly sokat gyalázott szövetséggyűlés soha a külföld előtt oly mélyen meg nem aláztatott. Poroszország a szövetséget forma- szerint felhívja, hogy, habár egyelőre csak erkölcsi választott bíróul lépjen föl a német vitály kérdésben. Egy másik czikkben ugyanezen lap azon nézetet fejezi ki, hogy azon fentartásokban, miket a bécsi kabinet a conferentiai meghívásra adott válaszban tesz, semmi sem található más, mint amit a conferenta összes részvevői megengedhetnének, sőt meg kellene engedniük, ha hogy magukat önző, Európa fennálló politikai egyensúlyát háborgató czélzatok gyanújától megtisztítani akarják. Ehhez a nevezett lap következő találó megjegyzést csatol: „Poroszország s Olaszország folyvást azt állítják, hogy csupán védelmi czélokra fegyverkeztek; vájjon ezzel nem maguk engedik-e meg, hogy a szándék, kárpótlás nélküli terület-gyarapodást nyerni, tőlük távol fekszik?“ Az „Oest Ztg.“ constatálja, hogy Poroszország mily indigi ratioval utasítja el magától azon gondolatot, melyet e lap minap kifejezett, hogy t. i. jeles területe egy egyenlő részének átengedése által szerezze meg magának azon területet, melynek leírását a monarchia létföltétele gyanánt állította föl. Pedig az „Oest. Ztg.“ azon gondolat kifejezésével csak azon képtelenséget akarta feltüntetni, mely abból áll, hogy Poroszország halálos sértést lát azon föltevésben, miszerint bármely körülmények közt porosz területrészt elidegenítsen, s mégis Austria vonakodását, a nemzeti szédelgés vagy önkéntesen vont hatalmi körök kedvéért austriai területet engedni át, bűnös makacsságnak s szántszándékos békeháboritásnak bélyegzi. E lap azt óhajtja, hogy Poroszország akkor is szent borzadálylyal teljék el, ha egyszer alkalmilag s talán sokkal kényszerítőbb modorban nem egy porosz területrésznek más szövetséges társ kezére bocsátása, hanem idegen hatalom részére teendő kiszolgáltatása lesz napirendre téve. A „Magyar V.“ a jövő eshetőségekkel szemben tekintetét újra országgyűlésünk magatartására fordítja. „Általános annak érzete — úgymond — hogy már nem az eszmék , nem a jóakarat, nem a jog mérvadók helyzetünkben, hanem a hadi kocka az, mely földrészünk, és — ne adja az ég — de eshetőleg hazánk jövőjéről is határozni fog. Legalább az alig vonható kétségbe, hogy a már-már elkerülhetlennek látszó háború hazánk ügyeinek kifejtésére is befolyást gyakorland, s annál nagyobbat, és annál kártékonyabbat, minél tovább húzódnék ki határozatlan, rendezetlen állapotunk. E szerint a háború közelgése, vagy kitörése nem ok arra, hogy tétlen nézzük lefolyását, és igen megfontolatlanul beszélnek azon bécsi lapok, melyek gúnyolódnak a fölött, hogy országgyűlésünk bizottmányai nem engedik a külbonyodalmak által magukat háboríttatni munkásságukban, mint Archimedes, ki, midőn Nagy Sándor katonái betörtek lakába, aggódva kiáltott föl, hogy ne zavarják össze mathematikai rajzait: „nolite turbare circulos meos.“ Országunk rendezése a mily sürgető szükség, oly sok előmunkálatot föltételez, mik, ha az Isten békét ad, előkészítendők. Sőt államjogi egyezkedésünknek még előmozdító körülményévé is válhatik a háború, ezen valósággal legközösebb ügy, ha kellő ösztönével bírunk azon politikai szükségeknek, melyek a birodalom fönnállása tekintetéből állandók, melyek a háború esélyeitől teljesen függetlenek, miket hideg vérrel kell mérlegelnünk és méltányolnunk , mert hiszen, ha az austriai birodalom romba dőlne, ugyan ki bírná megmondani, mi fogna történni velünk ? De ezen eshetőségtől nem tartunk. Az európai politika menete minden időben váratlan fordulatokat mutat föl, miket combinálni vagy jósolgatni most még hiú törekvés fogna lenni; arról mindazonáltal meg lehetünk győződve, hogy a birodalom, hála saját erejének, s hála azon soknemű európai érdeknek, melyre nézve fönnállása szükség , a lehető küzdelmekből ismét mint erős állam fog kikelni, és akkor egy új s jobb jövőnek alapjai fognak letétetni, melyekhez szilárd anyagot találand azon előmunkálatokban, mik jelenleg országgyűlésünket foglalkoztatják. Míg tehát az országgyűlés nagy teendőivel, habár kissé lassan, kissé nehézkesen, de kétségtelen jóakarattal s buzgalommal halad előre, — és a legsarkalatosb kérdésekben, a közös birodalmi ügyek miként leendő rendezése iránt ahhoz is nyújt reményt, hogy még a háború folyama alatt is szerencsés megoldást eredményezhet , addig hiú mendemondának tartjuk azon a „Pressé“ k fajtája által előszeretettel terjesztett hírt, miszerint a kormány volna az, mely az országgyűlés elnapolása vagy föloszlatása eszméjével foglalkoznék. “ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház LXIII. ülése június 9-én d. e. 11 órakor. Elnök: Szentiványi Károly. A múlt ülés jegyzőkönyve fölolvastatván, több rendbeli kérvényt jelent be elnök, melyek közt Hevesmegye törvényszéke és Csiky Sándor kettős kérvényeik a kérvénybizottmánynak átadatai rendeltettek, azon hozzátevéssel, hogy azok mielőbb tárgyaltassanak és azokról mielőbb jelentés tétessék. Lónyay László beadja az inségügyi bizottmány véleményét, melyet Kautz Gyula fölolvas. Ez következőleg hangzik: A képviselőház folyó évi június hó 2-án tartott országos ülésében azon kiküldetéssel bízván meg az anyagi érdekek tárgyában működő választmányt, hogy tekintettel az országot legújabban ért súlyos csapásra, egyfelől az ez irányban szükségleti adatok minél teljesb mértékbeni beszerzésére lépéseket tegyen, s másfelől az országgyűlésnek a jelen törvényhozási viszonyok által megengedett hatásköréhez képest, és ennek korlátai között, mielőbb oly javaslatot készítsen, mely az elemi csapások által a földmivelőkre nehezedett állapotoknak megkönnyítésére s orvoslására szolgáljon; — az alulírott választmány e tárgybani véleményét a következőkben terjeszti a tisztelt képviselőház elé : A kiküldetés első részét, vagyis a történt károk kiterjedésére vonatkozó adatokat illetőleg, az alulírott választmány felszólítást intézett az országos gazdasági egyesülethez, az erdélyi gazdasági egylet s a vidéki gazdasági egyesületek, nem különben az országban létező kereskedelmi testületekhez, hogy összeköttetéseik alapján, s a rendelkezésükre álló eszközök felhasználásával, a viszás időjárás által okozott károkra vonatkozólag lehetőleg alapos és részletes adatokat gyűjteni, s az alulírott választmánynyal közleni siessenek , hogy az utóbbi, támaszkodva ezen, s egyéb, szintén megbízható forrásokból merítendő közleményekre, a fenyegető veszély nagysága és terjedelme felől mielőbb alapos tájékozást nyerhessen, annak minél teljes é s kimerítőbb képét egybeállíthassa, s annak idejében nyomozásainak eredménye felől a tisztelt képviselőházhoz tüzetes jelentést tehessen. Minthogy azonban az alulírott választmány a már eddig is mindünnen beérkezett s hitelt érdemlő tudósítások nyomán azon meggyőződésre jutott, hogy a legközelebb lefolyt május hó utolsó szakában beállott rendkívüli fagy, meg az erre hirtelen következett forróság mind szöllökben és gabnaneműekben, mind egyéb termesztményekben oly mértékbeni pusztítást okozott, hogy sok helyütt az amúgy is kimerült földműves osztályt ínség veszélye fenyegeti, s némely vidékeken még a termelésre szükséges vetőmag is hiányzani fog : a választmány véleménye oda járul, miszerint, nem várván be a csak nehezen s hosszabb idő alatt egybegyűjthető részletes adatok beérkezését, szemben a hazára nehezedő veszély annyi nyugtalanító jelenségeivel, s hogy a nyújtandó segély minél eredményesebb lehessen , haladék nélkül volnának azon lépések meg teendők, melyek az előttünk álló nagy fontosságú czél elérésére szükségesek és alkalmasaknak mutatkoznak. Az alulírott választmány ennélfogva, tekintettel az ügy sürgős voltára, mindenekelőtt egy Ő Felségéhez a Királyhoz terjesztendő alázatos feliratot vél indítványba hozandónak, — amely felirat a következőkép volna szerkesztendő: „ Az időjárás viszontagságai, a késő tavaszi fagyok, pusztítást okoztak hazánk több vidékén. A szöllök, a gabonaneműek, a gyümölcs és tavaszi vetemények nagy része sok helyütt megsemmisíttetett. A kárnak és fenyegető veszélynek egész terjedelmét határozottan megállapítani még most nem lehet, mert ehhez részletes adatok volnának szükségesek, és az ezutáni időjárásnak jó vagy részfolyamatokban enyhítheti vagy fokozhatja a bajt. Annyit azonban már eddig is bizonyos adatok kétségtelenné tesznek, hogy a legkedvezőbb esetben is méltán tarthatni az ország több részében bekövetkezhető ínségtől. Magánsegélyezések útján e rendkívüli bajt elhárítani nem lehet, mert az évek óta egymást váltó elemi csapások, az 1863 dik évi súlyos ínség, melynek terhei még most is nyomják a földmivelőket, a marhavész, mely éveken át nagy mértékben pusztított, s ezeken felül az ország alkotmányos befolyása nélkül folytonosan növekedő közterhek, kimentették a nép erejét, s az jelenleg magán segíteni nem képes. A fenyegető rendkívüli veszély tehát rendkívüli eszközöket tesz szükségessé. Ha felelős kormányunk volna, felszólítanák azt a czélszerű intézkedések megtételére, az terjesztené Felséged elé a veszély elhárítására szükséges módokat, és ha a rendkívüli segédeszközök megszerzése az országgyűlés közbenjöttét kívánná, felszólítná Felséged nevében közreműködésre az országgyűlést is. Ha törvényhatóságaink alkotmányos állapotban volnának , azok, a megyei közélet nyilvánosságának ellenőrködése mellett, a nép bizodalmának segítségével sok bajt megelőzhetnének, s a veszélyt sokban enyhíthetnék. De miután sem a felelős kormány, sem a törvényhatóságok alkotmányos hatósága még vissza nem állíttatott, a jelen nehéz körülmények között, melyek halasztást nem szenvednek, egyenesen Felségedhez járulunk, mint országunk örökös királyához, s hódoló tisztelettel kérjük Felségedet, méltóztassék a kimerült népnek nehéz sorsát minden lehető módon enyhíteni, s a fenyegető bajnak megelőzésére, királyi hatalmával olyképen intézkedni, hogy a szükséges segélyzésre megkivántató összegek mielőbb megszereztethessenek, s a nép szivét és bizalmát megnyerő pontossággal, gyorsan és kizárólag a kitűzött czélra fordíttassanak. Mi az országgyűlés részéről ezennel kijelentjük, hogy, ha a fenyegető ínségnek elhárítása a jelen rendkívüli körülmények között rendkívüli erőfeszítést igényel, s az országgyűlés hozzájárulását is szükségessé teszi, az országgyűlés mindazt, mit e részben alkotmány és törvény szerint tehet, a legnagyobb készséggel megteendi. “ Ezen jelentés kinyomatni és hétfőn tárgyaltatni határoztatott. Elnök a félévi számadások megvizsgálására bizottmányt indítványoz, melyre öt tagot elégnek gondolván, arra a szavazatokat szintén hétfőn beadatni kéri, miben a ház egyhangúlag megnyugodott. B. Vay Lajos a kérvény-bizottmányt újból választatni kívánja, miután több más bizottmányokban igen elfoglalták , de a ház egyhangúlag „maradjanak“-kal felel, s elnök kimondja, hogy a kérvénybizottmánynyal a ház igen meg van elégedve. Az ülés vége 12 óra felé. Országos ülésszak. A közintézetek bizottsága által megválasztott albizottságok filó 7-kén d. u. 5 órakor az országházban összeülvén, mindenik albizottság megválasztotta elnökét s előadóját. Ugyanis: az akadémia ügyében a bizottságnál elnök : gr. Mikó Imre, előadó : Tóth Lőrincz. A ludoviceum bizottságában elnök : Gorove István, előadó : Királyi Pál. A pesti és kolozsvári nemzeti színház érdekében működő albizottságban elnök: Sárközy József, előadó : Torma Károly. Az illető albizottságok az illető elnökök által fognak a legközelebbi napokban összehivatni. A megyék, községek és vidékek szervezése tárgyában kiküldött nagy bizottság (f. hó 8 án) tartott ülésében a megyéknek az államhoz és községekhez, továbbá a hatóságoknak az államhoz és egymáshoz való viszonya érdekébeni javaslat elkészítésére, a nagy bizottság elnökén és előadóján kívül, a következő 29 albizottsági tag választatott meg : Bánó József, Binder Mihály, Bogyó Sándor, Bónis Samu, Csengeri Imre, Dessewffy Ottó, Dózsa Dániel, Ghyczy Kálmán , Gorove István, Hertelendy György, Kállay Ödön, Kiss Miklós, Kiss Lajos, Kubicza Pál, Lónyay Menyhért, Lukács György, Madocsányi Pál, Miskolczi Lajos, Németh Károly, gr. Ráday László, Simai Gergely, Somossy Ignácz, Somsich Pál, gr. Szapáry Gyula, Szaplonczay József, Széll József, Tisza Kálmán, Ujfalussy Lajos, K. Vay Lajos.