Sürgöny, 1866. június (6. évfolyam, 124-147. szám)

1866-06-10 / 131. szám

131. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadó­hivatal: Pesten, (barátok­-tere 7­dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. ___________ SÜRGÖNY. Mag­án­-hir­detések­: : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alte­­n­á­b­a­n Hansemstein és V­ogler ; Hamburgban Fürl­heim, Jakab; Lipcsében Engsler M. és Fort Ernő urak. Pest. Vasárnap, junius 10. 1866. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel. Egész évre ..... 20 írt. Félévre .............................10 „ Negyedévre . . . . . 5 „ Budapesten hashoz hordva: Egész évre . . . . 18 frt. — ki Félévre.......................9 „ -1 „ Negyedévre .... 4 » 60 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott kibocsátni : Kedves herczeg C o 11 o r e d o­ M a n n s f­e­l d! Az állam­adósság ellenőrzése végetti bizottmány által, az 1865. évrel állam­adóssági­egy-álladékra vo­natkozó észrevevései iránt Hozzám intézett, f. évi május 11-ről kelt előterjesztményből megelégedéssel látom, hogy a bizottmány az 1865. oct. 27-ről kelt törvény nyel eléje szabott föladatot kötelesség-buzgalommal s lel­kiismeretességgel fogta föl, s az áll­am­adóssági ügynek minden ágát gondos ellenőrzés s bírálat alá veté. Nem kevésbé megelégedésemre szolgál, a bizott­mány Ügyleletéből azt láthatni, hogy az összes állam­adóssági szolgálat minden tekintetben legtökéletesebb rendben s szabályszerűséggel eszközöltetik, hogy a pénzügy­ igazgatás részéről minden idevágó törvényes határozat pontosan megtartatott, s az állami hitele­zőkkel szemben vállalt összes kötelezettségek a leg­­szabatosabban teljesittettek. A­mennyiben a bizottmány, az állam­adóssági ál­lamék fölötti ellenőrség törvényesen határok közé szo­rított megbízásából alkalmat vesz magának, az 1865. September 20-ról kelt nyilt parancsom alapján pénzü­gy­­ministerem által eszközlött, s az 1865. november 23 ról, 1866. ápril 24- i május 5 ről kelt törvényekkel szente­sített rendszabályok minőségét megvitatásainak körébe vonni, s ehhez általános természetű politikai észrevéte­leket csatolni, nem akarom félreismerni azon hazafias szándékot, mely a bizottmány tagjait eziránt bizonyosan vezérelte. A népek azon joga, miszerint a törvényhozásnál s pénzügy kezelésnél törvényes képviseleteik által elha­tározóig közreműködhessenek, Általam ünnepélyesen biztosíttatott. Ezen biztosítás valósítása komoly s szaka­datlan törekvésem marad, és semmi sem boldogitandja in­kább szivemet, mint ha ez egyetértés, s hazafias össze­­működésnek azon érzelme, mely a fenyegető háború veszély perczében birodalmam összes nép­énél oly ha­talmasan jut érvényre, s Austriát kifelé oly erőssé s tiszteletet­ parancsolóvá teszi, a bennsö jog­alakulás kérdésénél is vezetőig s elhatározóig fog hatni, s erre egy életerős alkotmányszerű szervezetben nyerendi meg teljes fölszentelését s megerősittetését. Schönbrunn, junius 6-án 1866. Ferencz József, s. k. Ő cs. kir. Apostoli Felsége K­u­b­i­n­y­i Rudolfot, Gömörmegye főispánját kamarási méltósággal legke­gyelmesebben fölruházni méltóztatott. A magyarországi cs. k. pénzü­gyigazgatóság k a r­­sztenbergi Karszt Ferenczet, rendelkezés alatti pénzügyőrségi osztályvezető biztost, első osztályú cs. k. hivataltisztté­t nevezte ki a temesvári főszámvevőhi­vatalnál. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szabad kir. Győr város közönségének felirata : Császári királyi Apostoli Felség ! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn a monarchiát több oldalról és váratlanul jogtalan támadásoktól fenyegetve, s a birodalom népeit a legerélyesebb önvédelemre szorittatva szemléljük : őseinktől öröklött fiúi birodalommal, alattvalói hódolat­tal s tántorithatlan hűséggel járulunk Felséged elé, hogy sz. kir. Pest város polgárainak i. é. május 29 én tett feliratához csatlakozva, legalázatosb hűségi hódo­latunkat mi is bemutassuk. Éledezünk, hogy alattvalói hódolatunk jelen ün­nepélyes kijelentését kegyesen fogadni méltóztassék. Tántoríthatatlan hűséggel s ragaszkodással, egy­szersmind a legbensőbb alattvalói tisztelettel öröklünk Császári s Apostoli királyi Felségednek Győrött, 1866. évi junius 4 én tartott képviselői közgyűlésünkből leghívebb alattvalói, legalázatosb szolgái: Győr város közönsége. Lapszemle. „Poroszországnak bevonulása Hol­steinba — mond a „Wien. A b e n d p.“ — fölötte nagy nyomatéku tény. Az Poroszország egyoldalú visz­szaléptét a gasteini szerződéstől, feltűnő s pél­dátlan szerződés­szegést jelöl. Constatáljuk, miszerint egyedül a Holsteinban lévő austriai kormány­­közegek mérsékletének köszönendő, ha­­Poroszország jogosulatlan s igazolatlan lépéséhez azonnal véres s kö­vetkezményeire nézve beláthatlan összeütközés nem csatlakozott.“ A többi lapok is a poroszoknak Holsteinba bevo­nulásával s ennek következményeivel foglalkoznak. A „N. Frei Presse“ azt mondja, miszerint a poro­szoknak az austriai Kalik-dandárrali összecsapása nél­kül is meg van a hadeset adva, mert az austriai fegy­verek oltalmára bízott Holstein herczegség önállósága elleni ezen merénylet még nyomával sem bír a jogo­sultságnak , az az absolut önkény s erőszakosság ténye. Európa tudomásul veendi, hogy a támadáshoz nem Aus­tria, hanem Poroszország, még­pedig oly körülmények közt kezdett, midőn az ellennek számszerinti gyönge­sége a katonai dicsvágynak jogosult érzékenységét a­­ legvégsőig fokozza. A „N. Fremdbl.“ ezt mondja : Egy seregnek idegen igazgatás alatt álló országba bevonulása háború,­­ mert a hadsereg az államhatalmat képviseli, s teljesen­­ közönyös, vájjon az idegen sereg az egy országban álló csapatokat bevonulásában megtámadja vagy azokat kikerüli. „Ily esemény irányában, mond e lap, a mi békeszeretetünk szótalan. Mi soha sem fogjuk Austriá-­­ nak tanácsolni, hogy az első arczcsapás után a másik­­ arczát is odanyujtsa. Ezen keresztényi alázat egyes­­ személyeknél evangeliuminak tűnhetik föl, de állam ily­­ alázatot nem gyakorolhat, miután fájdalom, immár az a­­ világ rendje, hogy azon államot, melytől nem félnek,­­ nem is tisztelik.“ Az „Oj D.­P.“ a poroszok bevonulását összekötte­tésbe hozza a szövetségnél történt legújabb események­kel. Holsteinban adatik a jel a harczra. Poroszország el van tökélve, a holsteini rendeket semmi esetben sem engedni összeülni s őket erőhatalommal is szétverni. De másutt is i igyekszik magának hadesetet teremteni. Bajorország, mint tudva van, a szövetségnél azon in­dítványt tette, hogy Mainz és Rastatt szövetségi várak­ban az austriai és porosz őrségi csapatok a háború tar­tama alatt más csapatok által pótoltassanak. A szövet­ségi katonai bizottmányban Austria azon indítványt té­ve, hogy az új őrség kurhesseni és thüringiai csapatok­ból álljon, s a katonai bizottmány többsége ezen indít­ványt jóváhagyta de Poroszország azt indítványozta, hogy e két vár bajor, hesseni és nassaui csapatokból kapjon őrségeket. Az ok világos: Berlinben ama köálp­­államok csapatszámának egy részét, melyekről tudva van, hogy háború esetében Austriához állnának, más őrségek által akarják absorbeálni s erre nézve azon ürügyet használják, hogy a szövetségi várak csak pró­bált csapattettekre bízhatók. Immár most azt jelentik Berlinből, hogy azon esetre, ha a porosz kívánat kisebb­ségben marad, az egész bajor indítvány meghiúsul, az­az : Poroszország nem fog a szövetségi határozatnak engedelmeskedni s csapatait Mainz-­s Rastattból nem vonandja vissza. A „Waterl.“ írja: „Sokkal jobban tudjuk a béke javait becsülni, mintsem hogy eltűnését mélyen ne sajnálnék ; de ha Austriára, mely senkitől semmit elvenni nem, hanem csak a magáét akarja megőrizni, a rablásra vágyó szomszédok egyszer rákényszerítik a háborút, úgy nem marad egyéb hátra, mint azt bátran s erőteljesen elfogadni, bizva az Istenben, a hadsereg vitézségében s az austriai népek áldozatkészsége­­s hűségében.“ A „Presse“ constatálja , hogy Poroszország, mely oly szívesen nevezi magát kiválólag német hata­lomnak, merészkedett a szövetséggy­űlést, Németország végrehajtó közegét, a külföldnél denunciálni, a nem német nagyhatalmak kormányainál azon nyilatkozatot tétetni, hogy a Schleswig holsteini kérdésnek a szövet­séghez visszavezetése, s továbbá Holstein rendjeinek egybehivatása által illető „felségi“ jogait veszélyez­tetve lenni látja. — Soha Németország szégyenleteseb­ben nem árultatott el a külföldnek , az oly sokat gyalá­zott szövetséggyűlés soha a külföld előtt oly mélyen meg nem aláztatott. Poroszország a szövetséget forma- szerint felhívja, hogy, habár egyelőre csak erkölcsi vá­lasztott bíróul lépjen föl a német vitály kérdésben. Egy másik czikkben ugyanezen lap azon nézetet fejezi ki, hogy azon fentartásokban, miket a bécsi kabinet a con­ferentiai meghívásra adott válaszban tesz, semmi sem található más, mint a­mit a conferenta összes részvevői megengedhetnének, sőt meg kellene engedniük, ha hogy magukat önző, Európa fennálló politikai egyensúlyát háborgató czélzatok gyanújától megtisztítani akarják. Ehhez a nevezett lap következő találó megjegyzést csa­tol: „Poroszország s Olaszország folyvást azt állítják, hogy csupán védelmi czélokra fegyverkeztek; vájjon ezzel nem maguk engedik-e meg, hogy a szándék, kár­pótlás nélküli terület-gyarapodást nyerni, tőlük távol fekszik?“ Az „Oest Ztg.“ constatálja, hogy Poroszor­szág mily indigi rati­oval utasítja el magától azon gon­dolatot, melyet e lap minap kifejezett, hogy t. i. jeles területe egy egyenlő részének átengedése által szerezze meg magának azon területet, melynek leírását a monar­chia lét­föltétele gyanánt állította föl. Pedig az „Oest. Ztg.“ azon gondolat kifejezésével csak azon képtelen­séget akarta feltüntetni, mely abból áll, hogy Porosz­­ország halálos sértést lát azon föltevésben, miszerint bármely körülmények közt porosz terület­részt elide­genítsen, s mégis Austria vonakodását, a nemzeti szé­delgés vagy önkéntesen vont hatalmi körök kedvéért austriai területet engedni át, bűnös makacsságnak s szántszándékos békeháboritásnak bélyegzi. E lap azt óhajtja, hogy Poroszország akkor is szent borzadálylyal teljék el, ha egyszer alkalmilag s talán sokkal kény­szerítőbb modorban nem egy porosz területrésznek más szövetséges társ kezére bocsátása, hanem idegen hatalom részére teendő kiszolgáltatása lesz napi­rend­re téve. A „Magyar V.“ a jövő eshetőségekkel szemben tekintetét újra országgyűlésünk magatartására fordítja. „Általános annak érzete — úgymond — hogy már nem az eszmék , nem a jóakarat, nem a jog mérvadók helyzetünkben, hanem a hadi koc­ka az, mely földrészünk, és — ne adja az ég — de eshetőleg hazánk jövőjéről is határozni fog. Legalább az alig vonható kétségbe, hogy a már-már elkerülhetlennek látszó háború hazánk ügyeinek kifejtésére is befolyást gyakorland, s annál nagyobbat, és annál kártékonyab­bat, minél tovább húzódnék ki határozatlan, rendezetlen állapotunk. E szerint a háború közelgése, vagy kitörése nem ok arra, hogy tétlen nézzük lefolyását, és igen megfon­tolatlanul beszélnek azon bécsi lapok, melyek gúnyo­lódnak a fölött, hogy országgyűlésünk bizottmányai nem engedik a külbonyodalmak által magukat hábo­­ríttatni munkásságukban, mint Archimedes, ki, midőn Nagy Sándor katonái betörtek lakába, aggódva kiál­tott föl, hogy ne zavarják össze mathematikai rajzait: „nolite turbare circulos meos.“ Országunk rendezése a mily sürgető szükség, oly sok előmunkálatot föltételez, mik, ha az Isten békét ad, előkészítendők. Sőt államjogi egyezkedésünknek még előmozdító körülményévé is válhatik a háború, ezen valósággal legközösebb ügy, ha kellő ösztönével bírunk azon politikai szükségeknek, melyek a biroda­lom fönnállása tekintetéből állandók, melyek a háború esélyeitől teljesen függetlenek, miket hideg vérrel kell mérlegelnünk és méltányolnunk , mert hiszen, ha az austriai birodalom romba dőlne, ugyan ki bírná meg­mondani, mi fogna történni velünk ? De ezen eshetőségtől nem tartunk. Az európai politika menete minden időben váratlan fordulatokat mutat föl, miket combinálni vagy jósolgatni most még hiú törekvés fogna lenni; arról mindazonáltal meg le­hetünk győződve, hogy a birodalom,­­ hála saját erejének, s hála azon soknemű európai érdeknek, melyre nézve fönnállása szükség ,­­ a lehető küz­delmekből ismét mint erős állam fog kikelni, és ak­kor egy új s jobb jövőnek alapjai fognak letétetni, me­lyekhez szilárd anyagot találand azon előmunkálatok­ban, mik jelenleg országgyűlésünket foglalkoztatják. Míg tehát az országgyűlés nagy teendőivel, habár kissé lassan, kissé nehézkesen, de kétségtelen jóakarat­tal s buzgalommal halad előre, — és a legsarkalatosb kérdésekben, a közös birodalmi ügyek miként leendő rendezése iránt ahhoz is nyújt reményt, hogy még a há­ború folyama alatt is szerencsés megoldást eredményez­het , addig hiú mendemondának tartjuk azon a „Pres­sé“ k fajtája által előszeretettel terjesztett hírt, misze­rint a kormány volna az, mely az országgyűlés elnapo­lása vagy föloszlatása eszméjével foglalkoznék. “ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház LXIII. ülése június 9-én d. e. 11 órakor. Elnök: Szentiványi Károly. A múlt ülés jegyzőkönyve fölolvastatván, több rendbeli kérvényt jelent be elnök, melyek közt Heves­megye törvényszéke és C­s­i­k­y Sándor kettős kérvé­nyeik a kérvénybizottmánynak átadatai rendeltettek, azon hozzátevéssel, hogy azok mielőbb tárgyaltassanak és azokról mielőbb jelentés tétessék. L­ó­n­y­a­y László beadja az inségügyi bizott­mány véleményét, melyet Kautz Gyula fölolvas. Ez következőleg hangzik: A képviselőház folyó évi június hó 2-án tartott országos ülésében azon kiküldetéssel bízván meg az anyagi érdekek tárgyában működő választ­mányt, hogy tekintettel az országot legújabban ért súlyos csapásra, egyfelől az ez irányban szükségleti adatok minél teljesb mértékbeni beszerzésére lépé­seket tegyen, s másfelől az országgyűlésnek a jelen törvényhozási viszonyok által megengedett hatásköré­hez képest, és ennek korlátai között, mielőbb oly ja­vaslatot készítsen, mely az elemi csapások által a föld­­mivelőkre nehezedett állapotoknak megkönnyítésére s orvoslására szolgáljon; — az alulírott választmány e tárgybani véleményét a következőkben terjeszti a tisz­telt képviselőház elé : A kiküldetés első részét, vagyis a történt ká­rok kiterjedésére vonatkozó adatokat illetőleg, az alul­írott választmány felszólítást intézett az országos gaz­dasági egyesülethez, az erdélyi gazdasági egylet s a vidéki gazdasági egyesületek, nem különben az ország­ban létező kereskedelmi testületekhez, hogy összeköt­tetéseik a­lapján, s a rendelkezésükre álló eszközök fel­használásával, a viszás időjárás által okozott károkra vonatkozólag lehetőleg alapos és részletes adatokat gyűjteni, s az alulírott választmánynyal közleni siesse­nek , hogy az utóbbi, támaszkodva ezen, s egyéb, szin­tén megbízható forrásokból merítendő közleményekre, a fenyegető veszély nagysága és terjedelme felől mielőbb alapos tájékozást nyerhessen, annak minél teljes é s kimerítőbb képét egy­beállíthassa, s annak idejében nyomozásainak eredménye felől a tisztelt képviselőház­hoz tüzetes jelentést tehessen. Minthogy azonban az alulírott választmány a már eddig is mindünnen beérkezett s hitelt­ érdemlő tudósí­tások nyomán azon meggyőződésre jutott, hogy a leg­közelebb lefolyt május hó utolsó szakában beállott rendkívüli fagy, meg az erre hirtelen következett forró­ság mind szöllökben és gabnaneműekben, mind egyéb termesztményekben oly mértékbeni pusztítást okozott, hogy sok helyütt az amúgy is kimerült földműves osz­tályt ínség veszélye fenyegeti, s némely vidékeken még a termelésre szükséges vetőmag is hiányzani fog : a választmány véleménye oda járul, miszerint, nem vár­ván be a csak nehezen s hosszabb idő alatt egybegyűjt­hető részletes adatok beérkezését, szemben a hazára nehezedő veszély annyi nyugtalanító jelenségeivel, s hogy a nyújtandó segély minél eredményesebb lehes­sen , haladék nélkül volnának azon lépések meg teendők, melyek az előttünk álló nagy fontosságú czél elérésére szükségesek és alkalmasaknak mutatkoznak. Az alulírott választmány ennélfogva, tekintettel az ügy sürgős voltára, mindenekelőtt egy Ő Felségéhez a Királyhoz terjesztendő alázatos f­e­l­i­r­a­t­o­t vél in­dítványba hozandónak, — a­mely felirat a következő­­kép volna szerkesztendő: „ Az időjárás viszontagságai, a késő tavaszi fagyok, pusztítást okoztak hazánk több vidékén. A szöllök, a gabonaneműek, a gyümölcs és tavaszi vetemények nagy része sok helyütt megsemmisíttetett. A kárnak és fenyegető veszélynek egész terjedel­mét határozottan megállapítani még most nem lehet, mert ehhez részletes adatok volnának szükségesek, és az ezutáni időjárásnak jó vagy rész­folyama­tokban enyhítheti vagy fokozhatja a bajt. Annyit azonban már eddig is bizonyos adatok kétségtelenné tesznek, hogy a legkedvezőbb esetben is méltán tarthatni az ország több részében bekövetkezhető ínségtől. Magán­segélyezések útján e rendkívüli bajt elhá­rítani nem lehet, mert az évek óta egymást váltó elemi csapások, az 1863 dik évi súlyos ínség, melynek terhei még most is nyomják a földmi­velőket, a marhavész, mely éveken át nagy mértékben pusztított, s ezeken felül az ország alkotmányos befolyása nélkül folytono­san növekedő közterhek, kimentették a nép erejét, s az jelenleg magán segíteni nem képes. A fenyegető rendkívüli veszély tehát rendkívüli eszkö­zöket tesz szükségessé. Ha felelős kormányunk volna, felszólítanák azt a czélszerű intézkedések megtételére, az terjesztené Felséged elé a veszély elhárítására szükséges módokat, és ha a rendkívüli segédeszközök megszerzése az o­r­­szággyűlés közbenjöttét kívánná, felszólítná Felséged nevében közreműködésre az országgyűlést is.­­ Ha törvényhatóságaink alkotmányos állapotban volnának , azok, a megyei köz­élet nyilvánosságának ellenőrködése mellett, a nép bizodalmának segítségével sok bajt megelőzhetnének, s a veszélyt sokban enyhít­hetnék. De miután sem a felelős kormány, sem a tör­vényhatóságok alkotmányos hatósága még vissza nem állíttatott, a jelen nehéz körülmények között, melyek halasztást nem szenvednek, egyenesen Felséged­hez járulunk, mint országunk örökös királyához, s hódoló tisztelettel kérjük Felségedet, méltóztassék a kimerült népnek nehéz sorsát minden lehető módon enyhíteni, s a fenyegető bajnak megelőzésére, királyi hatalmával olyképen intézkedni, hogy a szükséges se­gélyzésre megkivántató összegek mielőbb megszer­eztet­­hessenek, s a nép szivét és bizalmát megnyerő pontos­sággal, gyorsan és kizárólag a kitűzött czélra fordít­­tassanak. Mi az országgyűlés részéről ezennel kijelentjük, hogy, ha a fenyegető ínségnek elhárítása a jelen rend­kívüli körülmények között rendkívüli erőfeszí­tést igényel, s az országgyűlés hozzájárulását is szük­ségessé teszi, az országgyűlés mindazt, mit e részben alkotmány és törvény szerint tehet, a legna­gyobb készséggel megteendi. “ Ezen jelentés kinyomatni és hétfőn tárgyaltatni ha­­tároztatott. Elnök a félévi számadások megvizsgálására bi­zottmányt indítványoz, melyre öt tagot elégnek gon­dolván, arra a szavazatokat szintén hétfőn beadatni kéri, miben a ház egyhangúlag megnyugodott. B. Vay Lajos a kérvény-bizottmányt újból vá­lasztatni kívánja, miután több más bizottmányokban igen elfoglalták , de a ház egyhangúlag „maradja­­nak“-kal felel, s elnök kimondja, hogy a kérvény­bi­­zottmánynyal a ház igen meg van elégedve. Az ülés vége 12 óra felé. Országos ülésszak. A közintézetek bizottsága által megvá­lasztott albizottságok fi­ló 7-kén d. u. 5 órakor az or­szágházban összeülvén, mindenik albizottság megválasz­totta elnökét s előadóját. Ugyanis: az akadémia ügyében a bizottságnál el­nök : gr. M­i­k­ó Imre, előadó : T­ó­t­h Lőrincz. A ludoviceum bizottságában elnök : G­o­r­o­v­e István, előadó : Királyi Pál. A pesti és kolozsvári nemzeti színház érdekében működő albizottságban elnök: S­á­r­k­ö­z­y József, elő­adó : Torma Károly. Az illető albizottságok az illető elnökök által fog­nak a legközelebbi napokban összehivatni. A megyék, községek és vidékek szer­vezése tárgyában kiküldött nagy bizottság (f. hó 8 án) tartott ülésében a megyéknek az államhoz és községek­hez, továbbá a hatóságoknak az államhoz és egymás­hoz való viszonya érdekébeni javaslat elkészítésére, a nagy bizottság elnökén és előadóján kívül, a következő 29 albizottsági tag választatott meg : Bánó József, Binder Mihály, Bogyó Sándor, Bónis Samu, Csengeri Imre, Dessewffy Ottó, Dózsa Dániel, Ghyczy Kálmán , Gorove István, Hertelendy György, Kállay Ödön, Kiss Miklós, Kiss Lajos, Kubicza Pál, Ló­­nyay Menyhért, Lukács György, Madocsányi Pál, Miskol­­czi Lajos, Németh Károly, gr. Ráday László, Simai Gergely, Somossy Ignácz, Somsich Pál, gr. Szapáry Gyula, Szaplonczay József, Széll József, Tisza Kálmán, Ujfalussy Lajos, K. Vay Lajos.

Next