Symposion, 10 (Novi Sad, 1997)

Addig azt nem mondták meg, nem suttogták a gyerekfü­­re, hogy­ egyszer csak összedőlhet a u­ n ház, és hullák jönnek ki alóla. Hullák, mint azon­ a másik filmen, n­ amit akkoriban láttam, azokat meg görgették valami dömperrel a sá­ros gödrökbe a néme­tek. A zsidókat vagy ki­­v két. Féltem, hogy zsi­dó vagyok, és bele fog­nak engem is oda ko­torni. Vagy jugoszláv,­­ akkor meg rám dől a ház, rám az egész Pan­nónia utca. Félelem egyenlő Jugoszlávia. Mindig Szkopjét hasz­nálom, hogy elgondol­jam a bajt. Ha egyszer összedőlhet, nyilván összedőlhet bármikor.

Next