Szabad Föld, 1946. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1946-05-26 / 21. szám

2 ­ az ára, csak n­em jut mindenkinek, lesz feketézés. De ha többet terme­­l­ek, lesz több áru, termény, iparcikk, a­kár kisebb gomd a valamit egyenlően,­r­ányosan elosztani, mint a semmiből valamit csinálni. Valami pedig máris van: jó közepes termés ígérkezik, mezőgazdasági és ipari termelésünk elérte a békebeli szín­vonal 70—75%át. A gazdasági előfeltétele m­eg­van az infláció megállításának. Az infláción csak a feketézők, a speku­lánsok és a nagytőkések kerestek, és nem is hinné az ember, fia nem tapasztalná, hogy vannak az egészséges gazdasági élet helyreállításának ezeken kívül még más ellenzői is. Pedig vannak, erre mutatnak a kulisszák mögötti politikai tárgyalások, egyes sajtóhangok és a Nemzetgyűlés tanulságai. A Kis Újság azt írta, hogy a baloldal propagandája és derűlátása mellett szükség van a szaksze­rűségre és óvatosságra is a szanálásnál, aztán máshol a szakemberek aggodalmairól hallunk, hogy most még nem lehet meg­állítani az inflációt. Kilóg itt a lóláb. Nem lehet, ha nem akarják és ha nem akarják közvetlenül az aratás utánra, akkor egyál­talán nem akarják a jó pénzt. Akik ellen­zik a jó pénz megteremtését, azokat poli­tikai okok vezetik. Ha megjavul a gazda­sági helyzet, akkor még az eddig gyanakvó és közömbös emberek is elismerik a de­mokrácia érdemeit, megszilárdul a magyar köztársaság, nem lehet a háború és a reakció okozta nélkülözést a demokrácia számlájára írni. De ha zűrzavar és sze­génység lesz úrrá továbbra is az országon, akkor békekötés után jöhetnek a demagó­gok, uszíthatnak és hazudhatnak. Az ő szövetségesük a rendetlenség és az éhség, a miénk, kommunistáké, baloldali demo­kratáké a rend, béke és az emberhez méltó életszínvonal. Ebben van a jó pénz poli­tikai jelentősége, ezért akarja a magyar reakció mindenáron megakadályozni, hogy megvalósuljanak az MKP törekvései az infláció megállítására. A reakció zavart keltése egyre erősödik, amint az aratáshoz közeledünk. Fasiszta összeesküvések sorozatát leplezi le nap mint nap a rendőrség és akadtak még a Nemzetgyűlésben is képviselők, akik ösz­­szeköttetésben voltak a zavartkeltőkkel. Mások mentegették az összeesküvők bűn­társait, fedezték a zavartkeltést és ki­mutatták a foguk fehérét a tekintetben is, hogy nem akarják a jó pénz bevezetését. Az ország legnagyobb pártjában mutatkoz­nak ezek a jelenségek és ma ismét nyil­vánvalóvá lett, hogy bajok vannak a Kisgazdapárt körül, amely „most.. . és a jövőben sem akar — úgy látszik — nemzet sorsdöntő kér­déseiben egységes lenni“ — mondta Rákosi elvtárs. Annál biztatóbb az az egység, amellyel a baloldali összefogás pártjai kiállnak a jó pénz megteremtése érdekében. Nem könnyű feladat ez, megoldásához szükség van minden magyar­ építő erejére, vala­mennyi párt együttmunkálkodására. Ezen a téren nem a legjobban állunk. Csak a baloldal egysége tart ki szilárdan minden támadással, fenyegetéssel, intrikával és­­ csábítással szemben. Mert csábítják egyik-másik demokratikus pártot, hogy álljon el az igaz ügy védelme mellől. A munkáspártok egysége megbonthatatlan, de a magyar szegényparasztság harcos, demokratikus pártja is bizonyságot tett erről a szilárd egységről. Hónapok óta folytak a tárgyalások a Kisgazdapárt és a Parasztpárt vezetősége között a Paraszt­párt és a Parasztszövetség, a jómódú gazdák érdekképviseleti szervé­nek együttműködéséről. Egyesek a sze­gényparasztság félrevezetésére használták fel ezeket a tárgyalásokat. Püspökladány­ban például azt­ híresztelték, hogy a Parasztpárt és Parasztszövetség az egy és ugyanaz, egyformán védi a Parasztszövet­ség az ötholdasok meg a kétszázholdasok érdekeit. Veres Péter, a Parasztpárt el­nöke most levelet írt a Kisgazdapárt veze­tőségének, amelyben értesíti őket: nem tárgyalnak tovább, nem működnek együtt a Parasztszövetséggel. Meghiúsult a kísér­let, hogy gyengítsék a baloldali blokk erejét politikailag, így egységesen, közös erővel harcolhatnak a munkáspártok és a Parasztpárt, de a demokratikus kisgazda­­tömegek is a gazdasági fronton, a jó pénz megteremtéséért. Bízunk abban, hogy har­cuknak meg lesz az­­eredménye és meg­valósul az MKP, az egész dolgozó magyar nép követelése. Jó pénzt, jó békét, szilárd és demo­kratikus rendet! Patkó Imre Szabad Föld VILÁGPOLITIKA Végetért a párisi békeértekezlet A Szovjetunió, Nagybritannia, az Egye­sült Álamok és Franciaország külügy­minisztereinek párisi békeelőkészítő érte­kezlete befejeződött. A külügyminiszterek legközelebb június 15-én ülnek ismét ösz­­sze, hogy megvizsgálják, mit végeztek idő­közben a külügyminiszterhelyettesek a részletkérdésekben, tisztázzák a függőben maradt problémákat és — amennyiben a lényeges kérdésekben megegyezésre jut­nak — határozzanak a békekonferencia össz­elhívásának időpontjáról. Kétségtelen, hogy a párisi konferencia sok kérdést megoldott és sok kérdésben hozta közelebb az ellentétes nézeteket. Burnet amerikai külügyminiszter rádió­beszédében leszögezte, hogy az eredmények jobbak, mint remélte. Moszkvából is hang­zottak el híradások, amelyek a békeér­te­­kezlet sikereiről számoltak be. A párisi konferencia tehát lépést jelentett előre, a béke felé. Amikor ezt megállapítjuk, nem hallgat­hatjuk azonban el az okokat, amelyek aka­dályozták az igazi sikert, azt, hogy min­den főkérdésben megegyezés jöjjön létre. Ezeket az okokat a legtekintélyesebb szov­jet folyóirat, a Novoje Vremja (Új Idők) egyes csoportok világuralomra való törek­vésében látja. A Novoje Vremja megálla­pítja, hogy az angolok és amerikaiak lépé­sét nem mindig saját népük érdeke, még kevésbé a tartós béke szo­gálata irányítja. Az angolszászok politikája nem mentes reakciós köreik, pénzügyi és ipari mágná­saik befolyásától. Nemcsak Moszkvában alakult ki a pá­risi értekezlettel ka­pcsolaban ez a véle­mény, hanem magában az Egyesült Állla­­mokban is. Az egyik amerikai szenátor, Pepper szembeszállt azokkal, akik a pa­ksi konferencia részleges eredménytelenségéért a Szovjetuniót akarják felelőssé tenni. Az oroszok — mondotta Pepper — már ki­ismerték az angolszászok politikai játékát. Látják, hogy az angolok és amerikaiak hadászati támaszpontokat akarnak sze­rezni és — figyelembe sem véve azokat a borzalmas rém­tetteket, amelyeket Német­ország a háborúban elkövetett — nem akarják engedni, hogy Németország le­gyengüljön. Pepper rámutatott arra, hogy az angol csapatok még mindig Egyiptom­ban, Indiában, Indonéziában, Hongkong­ban, Irakban és Libanonban tartózkodnak — az utóbbiból még a franciákat is kiszo­rították. Egyesek orosz terjeszkedésről beszélnek. Ezek el akarják felejteni, hogy az eg­ész nyugati féltekén az „amerikai nagybácsi’* az úr, övé részben az Atlanti­­óceán, a Csendes-óceán és Japán, Anglia pedig a világ egy másik jelentős részét tartja ellenőrzés alatt. Ilyen politika nem vezethet békére. Új békét régi rendszerrel teremteni nem lehet — hangoztatta az amerikai szenátor. Ezekből az idézetekből kiderül, hogy az angolszász hatalmak imperialista körei komoly akadályokat gördítenek a béke elé. Aknamunkájuk azonban kudarcot fog val­lani. Ennek biztosítéka elsősorban a hatal­mas Szovjetúnió, amelynek népe — mint a Novoje Vremja idézettt cikke írja — meg van róla győződve, hogy a béke és a népek biztonságának érdekei végül is dia­dalmaskodnak. A támaszpontok kérdése, amelyekről Pepper Szenátor is beszélt, egyre jobban előtérbe kerül. Ang­lia és az Egyesült Államok között ezekért éles verseny indult. Anglia háború alatti megszorult helyzetében kénytelen volt át­engedni Amerikának 50 elavult, első világ­háborús csatahajó fejében nyolc nyugat­­indiai támaszpontot. A háború alatt az Egyesült Államok más ország területén is épített ki támaszpontot. Ezekből az USA most nem iskar kivonulni, sőt tovább akar terjeszkedni. Nemrégiben felszólította Ang­liát, hogy engedjen át néhány c­endes­­óceáni szigetet. Egyes amerikai szenáto­rok még az Angliának nyújtandó ameri­­kai kölcsönt is attól­ akarják függővé tenni, hogy Anglia enged-e az amerikai nyomásnak. Védekezésképpen Anglia erősíteni igyek­szik távolkeleti helyzetét. Mint az Ausztrá­lia miniszterelnökének nyilatkozatából megtudtuk, a brit kormány elhatározta, hogy csendes óceáni súlyának növelésére — ahol most szinte kizárólag az Egyesült Államok az úr — Ausztráliában nehéz­ipart létesít és az ott állomásozó brit erő­ket önellátókká teszi. Az angoloknak és amerikaiaknak a világ katonai szempontból jelentős területeinek megszerzésére irányuló törekvései függet­lenek attól, hogy a szóbanforgó népek mit akarnak — annak ellenére, hogy ez szö­ges ellentétben áll az Atlanti Kar­­óval, amelyet mindkét állam ünnepélyesen elfo­gadott és amely azt mondja: minden nép­nek meg kell adni a jogot, hogy maga döntsön saját jövője felett. Ahol a gazdasági és társadalmi viszo­nyok lehetővé teszik, ott a népek érvényt tudnak szerezni ennek az elvnek és szembe tudnak szállani más országok imperialista politikájával. Látjuk ezt Egyiptomban, ahol Anglia számára igen forró lett a ta­laj. Februárban hatalmas tüntetések vol­tak, a tüntetők zászlaján ez állott: Az­­in­gói csapatok vonuljanak ki Egyiptomból! Í­s a megváltozott erőviszonyoknak meg­felelően, Anglia kénytelen engedni. Az angol kormány bejelentette, hogy vissza­vonja csapatait az országból. Természete­sen arra törekszik, hogy ez a kivonulás minél későbbre halasztódjék és hogy az általa okozott meggyengülést más téren ellensúlyozza. Anglia azt ajánlotta az egyiptomi kormánynak, hogy kössön Ang­liával kölcsönös segélynyújtási egyez­ményt, amely jogot adna Angliának, hogy „háborús fenyegetés esetén** ismét meg­szállhassa Egyiptomot. További tététel­hez is akarja Anglia a kivonást kötni: egy újonnan megkötendő angol-egyiptomi kereskedelmi szerződéssel szeretné az or­szág gazdasági kiaknázását a maga szá­mára továbbra is biztosítani. Az angol javaslatokat az egyiptomi sajtó barátságtalanul fogadta. A két kor­mány között a tárgyalások még folynak. Az eredményre jelentős hatással lesz az egyiptomi belpolitikai helyzet, mert a de­mokratikus erők fellépése tudja csak meg­akadályozni, hogy az egyiptomi kormány ne paktáljon le az angol nagytőkével az egyiptomi nép ellen, hanem az angol-egyip­tomi tárgyalások során valóban az ors­zág szabadságát és függetlenségét és az egyip­tomi nép érdekét tartsa szem előtt. A háború utáni európai választások mindenütt a demokratikus erők, elsősor­ban a kommunista pártok előretörését mutatták. Ez az általános szabály érvé­nyesült a múlt héten megtartott hollan­diai választásokon is, ahol a Kommunista Párt megháromszorozta háború előtti sza­vazóinak számát. Az eredmény szorosan összefügg azzal a munkával, amelyet hol­land elvtársaink a német megszállás alatt országuk szabadságáért, függetlenségéért és becsületéért vívtak. A háborús főbűnösökkel való leszámolás során a múlt héten Romá­nia árulóira és a csehországi német fő­­kormányzóra került sor. A román néptör­vényszék halálra ítélte Ion Antonescut, Románia fasiszta diktátorát, Mihail Anto­­niscut, helyettesét, Horia Sima vasgár­dista vezért és a román fasiszta kormány kilenc tagját. Prágában Csehország hír­hedt német kormányzóját, Frankot ítélte halálra a bíróság, amely őt hazaárulás­ban, kémkedésben, a cseh alkotmány erő­szakos megváltoztatásában találta bűnös­nek. 1946 május 26. HÍREK ÁLLAMI KEZELÉSBE KERÜLTEK a vasutak az Egyesült Államokban. Eddig ma­gánvállalatok tartották fenn és építettek új vonalakat. 3 KILÓ CUKOR ELŐLEGET kapnak a cukorrépatermelők és 20 kg. pézisót is vehet­nek kamatmentesen igénybe, amiért ősszel 3 kg. cukrot vonnak le. Ezt az előleget a közellátási miniszter a cukorrépára rend­­kívül rossz időjárásra való tekintettel enge­délyezte, 10 MILLIÓ DOLLÁR ÉRTÉKŰ postai és távírdai felszereléseket, gép­járműveket, gyógy­­szereket és egészségügyi anyagokat vásárol a magyar bizottság az amerikai hadsere­g felszereléséből. A BÁNYÁK ÁLLAMOSÍTÁSÁRÓL szóló törvényjavaslat tárgyalását szerdán kezdte meg a nemzetgyűlés. HETENKÉNT KAPJÁK A FIZETÉSÜKET a jövőben a közalkalmazottak. KASTÉLYBÓL — MUNKÁSÜDÜLÖ. Győr­höz közel, Novákpusztán a volt a Mauthner­­kastélyt alakították át a vasmunkások ré­szére üdülőnek. Hadifoglyok baráti találkozója Budapesten. A hazatért hadifoglyok megsegítésére május 30-án, áldozócsütörtökön egész napon át tartó majálist r­endez az Állatkertben a Magyar Hadifogoly Híradó. Ez lesz a hazatért hadi­­foglyok első nagyobb baráti találkozója. Fel­lépnek a legnevesebb fővárosi művészek Színielőadások és hangversenyek szórakoz­tatják a majális résztvevőit, ötszáz meghívott hadifoglyot vendégel meg a rendezőség. Iga­­zolt, volt hadifoglyok minden ebéd- és belépő­jegyért jelentkezzenek a Magyar Hadifogoly Híradó szerkesztőségében (Budapest, VI., Dessewffy­ utca 34.). A műsor egy részét a rádió is közvetíti. Rossz idő esetén a majálist június 1-én tartják meg. AZ ÚJJÁÉPÍTETT EGER—PUTNOKI VASÚTVONALAT átadták a forgalomnak. A POSTADÍJSZABÁST négyszeresére emelték. HATEZER MAGYAR ELHURCOLT van még a németországi brit megszállási öve­zetben. ANGLIÁBAN IS ÁLLAMOSÍTJÁK A SZÉNBÁNYÁKAT és az angol alsóház most fogadta el a szénbányák államosításáról szóló törvényjavaslatot. AGYONLŐTTE A RENDŐR, mert elfutott az igazoltatás elöl. Nagy János szállítómun­kás nagy csomagot cipelt, amikor a rendőr igazolásra szólította fel, amire a csomagot eldobta és elfutott. A rendőr utána lőtt és a lövés halálos volt. TRAKTORJAVÍTÓ­­ÁLLOMÁSOK felálí­tásával és a javítások lebonyolításával a földmívelésü­gyi miniszter a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központot bízta meg. A közpon­tok ősidőszerint az alábbi helyeken működ­nek: Baja (Szent István-tér 4), Debrecen (Hunyadi-u. II), Győr (Árpád-u. 42), Máté­­szalka (Madareizsy János,u. 8), Miskolc (Széchényi-u. 121), Nyíregyháza (Zrínyi Miklós-u. 7), Nagykanizsa (Fö.u. 4), Szeged (Szentháromság-u. 44), Székesfehérvár (Ferry Oszkár-u. 2), Szolnok (Baross-u. 32), Szom­bathely (Erzsébet királyné-u. 44). A trak­­tortulajdonosok forduljanak felvilágosí­tásért, a Mezőgazdasági Szövetkezeti Köz­ponthoz, illetve annak kirendeltségeihez. ÁLLAMI ÖSZTÖNDÍJ A SZEGÉNYSORSÚ PARASZTGYEREKEKNEK. Most először ju­tottak a szegény parasztság gyerekei állami ösztöndíjhoz, amikor Dobi István földműve­lésügyi miniszter 110 gazdaképző iskolai és mezőgazdasági tanuló részére 93 milliárdot utalt ki. TIZENKÉT HAJÓT VISSZAKAPUNK A SZOVJETUNIÓTÓL. Ezeket a háború alatt a németek használták és mint zsákmány ke­rült az orosz hadsereg kezébe. HABSBURG JÓZSEF ÉS ALBRECHT FŐ­HERCEGEKET, mint háborús bűnösöket ki­kérjük Franciaországtól és a Népbíróság elé fognak kerülni. A SZOLNOKI TISZA-HIDAT Tildy Zoltán köztársasági elnök és Gerő Ernő közlekedés­ügyi miniszter jelenlétében átadták a forga­lomnak. LETARTÓZTATTÁK a legnagyobb ma­gyar alumíniumipari gyárnak, a Bauxitnak igazgató­t, gróf Dessewffy Aurélt, Debreczeni Sándort és Esztergályos Zoltánt szabotázs és a jóvátételi szállítások akadályozása miatt. ABONYBAN IS SZERVEZKEDTEK A REAKCIÓSOK és királyságot szerettek volna csinálni. A vezetőjük Krasznay István segéd­lelkész és társai már lakat alatt vannak. MEGDRÁGULT­ ÚJRA A VASÚT, mert vasárnap éjféltől 233 percenttel emelték fel a vasúti díjakat. CSERKÉSZEK ÉS DIÁKOK fegyveres öes­szeesküvését, lepezték le Szombathelyen és Baján, ahol eddig 30 letartóztatás is történt. TÖBBEZER MAGYAR MUNKÁSGYERE­KET lát vendégül a nyáron Románia. Groza Péter miniszterelnök kezdeményezésére a nyári hónapokban többezer munkásgyereket lát ven­dégül Románia, sőt kijelentették, hogy a rá­ szorulókat ruhaneművel is el fogják látni.

Next