Szabad Föld, 1946. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)
1946-07-07 / 27. szám
4 FELVÉTEL a Petőfi Sándor Kollégiumba A Kollégium Vezetősége felveszi zárt számban azokat a jó előmenetelő, erkölcsileg megbízható és érdemes, főleg munkás és paraszti származású diákokat és diáklányokat, akik most kerülnek az egyetemre, vagy főiskolára, ill. első. másodéves egyetemi hallgatók. A Vezetőség csak teljesen felszerelt kérvényeket vesz figyelembe. Cím: Petőfi Sándor Kollégium, Bp., XI. Kelenhegyi út 25. Beküldendők: 1. Kérvény. 2. Tartalmas életrajz. 3. Érettségi bizonyítvány, v. egyetemi Index, lehet másolatban is. 4. Születési anyakönyvi kivonat, lehet másolatban is. 5. Vagyoni, vagy szegénységi bizonyítvány. A kérvényeket július 25-ig kell beküldeni. A kérvények és a mellékletek alapján a Kollégium Vezetősége elbírálja, hogy kiket hív meg felvételi konferenciára. A konferencia kb. 2 napig tart. Ellátásukról maguk a behívottak kötelesek gondoskodni. A felvételre jelölésről és a konferenciáról a Kollégium idejében küld értesítést A Kollégium ellátási díját (lakás, fűtés, világítás, teljes ellátás) az új pénz bevezetése után állapítja meg a Kollégium Vezetősége. A Petőfi Sándor Kol'^^-'-n Vezetősége. A földhözjuttatottak földadóját is a valóságos tiszta jövedelem alapján állapítsák meg! A 7120—1046. M. E. sz- rendelet értelmében a földadót búzában kell fizetni. Évente a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után 4 kg búza az adó, amivel a földek minősége is figyelembe van véve. A földhöz juttatott újbirtokosok részéről azonban sok panaszra ad okot ez a rendelkezés. Ugyanis az uradalmi földek kataszteri - tiszta jövedelme táblánként volt megállapítva. Az adót kivető hatóságok nem vették ezt figyelembe és a volt nagybirtok összes kataszteri tiszta jövedelmét egyszerűm elállítottunk a holdak száméval és eszerint vetették ki az adót. örült is ennek az, akinek a földje kitűnő minőségű. A gyenge földet kapott újbirtokosok pedig érthetően nem értenek egyet az ilyen kivetéssel. Az ilyen igazságtalan intézkedések bizalmatlanságot és elkeseredést válthatnak ki. Nem hisszük, hogy sokkal több munkába kerülne az, ha legalább is táblánként történne a kataszteri tiszta jövedelem alapján a földadó kivetése, így el lehetne kerülni a kirívó hibákat. A földhözjuttatott parasztság pedig megérti, hogy különbség van a jó ás rossz föld között, tehát feltétlenül mutatkozni kell a küönbségnek az adóteher nagyságában is. Persze legjobb lenne, ha minden kiosztott földdarabra már kész volna a felmérés és az osztályba sorozás. Ez rengeteg munkát vesz igénybe és ezért csak későbbi időpontban kerülhet rá a sor. Addig sem lehet azonban egyesek vállára méltánytalan terheket róni, másokat pedig igazságtalanul mentesíteni. N. Gy. Dollárért árusította a vámőrlési utalványokat A gazdasági rendőrség detektívjei Bácskai Lajost, a Terményhivatal volt tisztviselőjét valutával való üzérkedés közben tettenérték. A nyomozás során kiderült, hogy úgy jutott dollárokhoz, hogy dollárért árusította a vámőrlési utalványokat. * A parasztság megnyugodva veszi tudomásul, hogy a rendőrség üldözi azokat a hitvány gazembereket, akik a nyomorúságot harácsolásra használják fel. Ami gabona van az országban, az még akkor is alig elegendő az új termésig, ha kukoricával keverik, vagy a hét legtöbb napján kukoricakenyeret esznek a dolgozók. Az ipari munkásság, a városi dolgozók a szó szoros értelmében éheznek. De vannak bitangok, akik dollárért feketézik el a dolgozóknak szánt élelmet. Nincs elég súlyos büntetés számukra! Nem elég, hogy elfogták. Számon tartjuk, elveszik-e rövidesen méltó büntetésüket. És melléjük kell ültetni a rablókereskedelem többi hiénáját. Nem egy ilyen eset van. Ki kell nyomozni a többit is. Ha a gazdasági rendőrség így dolgozik, akkor a magyar dolgozónép nyugodtan mondhatja: ez a mi rendőrségünk. Szabad Föld Rendezni kell a bérlők dolgát! A bérlők ügyével keveset foglalkoznak mostanában, pedig a parasztságnak ez a szorgalmas, törekvő rétege megérdemelné, hogy többet kapjon az új rendtől, mint amit eddig kapott. Nem szükséges részleteznem, hogy mire gondolok, mindenki tudja, miről van szó. Felesszerződések százait tudnám felsorolni, ami mind úgy van szerkesztve, hogy a dologtalan földtulajdonosnak minél nagyobb legyen a haszna, minél többet keressen a bérlő verejtékén- A sok közül csak egyet mutatok be. Kecskeméten dr. Nagy Kéri Mihály 86 hold földjén hat év óta felesbérlő Nyilas Mihály. Az összes gazdasági termények fele a tulajdonosé. Ezenkívül Nyilas tartozik évenként a föld tulajdonosának 350 kg bízott sertést, 70 kg csirkét, 12 kappant, 500 drb tojást, 365 tejet, 261 tejfölt, 6 kg vajat, az összes kacsa, liba, pulyka felét adni. Az adó felét a bérlő fizeti, ugyancsak feles arányban terheli a beszolgáltatás, az arató és géprész is. Nem más ez, mint a mai korban is megmaradt jobbágyság. ,Ezen sokszor megtörténik, mint a fenti Nyilas esetében is megtörtént, hogy a tulajdonos egyszerűen ki akarja tenni a szűrét a bérlőnek a birtokból, mert a bérlő háborús kárai miatt nem képes olyan hasznot biztosítani, mint amilyet a föld tulajdonosa szeretne. Hogy még valamit hozzátegyek a fenti példához: A birtokos is, a bérlő is kisgazdapárti. Ha ez a kisgazdapárti parasztegység, akkor nem kérünk belőle. Tűrhetetlen állapot ez! Nem emberhez méltó sors, amelyben a felesbérlők, tanyásbérlők élnek. A föld tulajdonjoga egyeseknek munkanélküli jövedelmet biztosít, mások meg megszakadhatnak a munkától, hogy jó életet nyújthassanak a földtulajdonosoknak, maguknak meg betevő falatot. Ha aratás után egy kis lélegzethez jutunk és hozzáfogunk a parasztság dolgainak a rendezéséhez, első feladatunk, hogy rendet teremtsünk a bérletek kérdésében. Egyet azonban ne felejtsünk. Hogy ezen a rendszeren változtatni lehessen, meg kell küzdeni azokkal, akiknek érdekük, hogy változtassunk rajta. Nyilas Mihály, meg a többi hasonló paraszttársunk pedig gondoljon arra, milyen szépen tudják egyesek hangoztatni a parasztegység jelszavát és mit csinálnak ezek a valóságban. Básti Ágoston földmíves, MKP járási titkár, Kecskemét. A sváb községekben járva, különös látványban van részünk. Mindenütt szépen meg vannak művelve a földek, a gabonaféléken kívül bőséges termésre van mindenből kilátás. Egyes helyeken azonban gondozatlan területek, „senki földjeiként éktelenkedik a határ. El van ugyan vetve a kukorica és a krumpli, de a vetésen kívül aztán senki sem törődött velük. A szőlő is ki van nyitva, azonban rajta még ott van a tavalyi venyige, permetlevet természetesen nem ázott az idén. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy ezek a földek a kitelepítésre váró sváboké. A tulajdonosok nem törődnek a földekkel, tudják, hogy a termés úgyis másé lesz. Jobban esik nekik most a heverés, kártyázás. A nincstelen magyarok alig várják, hogy dolgozhassanak. De az illetékes Megyei Földbirtokrendező Tanácsok nem engedik őket a földhöz hozzányúlni, míg a svábokat onnan ki nem vitték. Éhezésre, tétlenségre vannak káhoztatva, a hatóságok intézkedései miatt. S ha közben kiviszik a svábokat és ők a földhöz hozzájutnak, akkor sem tudják már a károkat helyrehozni és jövőre saját hibáikon kívül nem lesz jóformán semmijük. A telepes szegényparasztság nevében követeljük, hogy az illetékes hatóságok szüntessék meg a bizonytalanságot és ne engedjék, hogy a magyar földet lelkiismeretlen emberek parlagon hevertessék! wmm——.. Nem dolgoznak a svábok, nem dolgozhat a telepes, pusztul a termés Szövetkezeti nap A KENDERESI KASTÉLYBAN A kenderesi faluvégen, magas kőkerítés mögött, ritkaszép fák árnyékában kastély hivalkodik. Több mint negyedszázadon keresztül a kapuban csendőrök álltak őrt, a rácson keresztül még a légy sem repülhetett be s a fák között, a kastély tornácán pihengetett a hadárain egy ember, aki kegyetlenül kivégzett munkások és parasztok véra árán kaparintotta kezébe a hatalmat: vitéz nagybányai Horthy Miklós. Csak dicsőítve szabadott emlegetni a nevét, nyugalmát felhő sem árnyékolhatta be s csak kevesen voltak, akik az életük árán is hirdetni merték, hogy egyszer vége szakad a pünkösdi királyságnak. Az idő ezeket a keveseket igazolta, mert eljött a nap. 1946 Péter Pál napja, mikor kitárult a féltve őrzött kapu s a munkások és parasztok hóhérának kastélyában találkozóra gyülekezett a fölszabadult nép. Az új kenyér ünnepén, Péter és Pál napján a kenderesi kastélyban vármegyei értekezletet tartottak a szolnokmegyei földmíves szövetkezetek. A megye valamennyi községéből eljöttek az érdekesetek, képviseltették magukat a szomszéd megyék is s az egybegyűlt parasztok a hajdani ebédlőben hallgatták meg a központi kiküldött, Fái István beszámolóját. Egyáltalán nem imponált az egybegyűlteknek, hogy a megbeszélés a nagy lakomák helyén, Horthy hajdani ebédlőjében folyt s talpraesettebbnél talpraesettebb hozzászólások tanúskodtak arról, hogy a sokáig hallgatásra késztetett nép lassan magához jön és ki mer állni igaza mellett. A gyűlés után a kiküldöttek megtekintették az uradalomhoz tartozó kertészetet, a nemrég helyrehozott víztornyot és szivattyútelepet. A gépek szíjait már a Földmívesszövetkezetek Központjánkeresztül szerezték be, mert a helybeli szövetkezet úgy döntött, hogy a kincsszámba menő vízzel, melyet hosszú éveken keresztül csak Horthy élvezhetett, az egész községet el fogják látni. A kastély egyik szárnyában a MNDSz napközi otthont tart fönn a Földmívesszövetkezetek támogatásával. Az árnyékos fák, a jó levegő, meg a sok költséggel helyrehozott strandfürdő ezentúl az árvagyerekek meg a község egészségét szolgálja, beszédesen bizonyítva, hogy csak annak van joga a pihenésre, aki meg is dolgozik érte. Az emberek mindezt már természetesnek veszik. Könnyebb megszokni a szabadságot, mint a rabságot s délután, mikor a község lakossága népgyűlésre sorjázik be a kapun, az érdeklődők úgy járnak-kelnek a hajdan féltve őrzött virágágyak között, mintha örök életükben az övék lett volna a kastély. Minthogy igaz is: az övék volt, mert az ő verejtékük árán épült s voltaképpen nem történt más, mint a régen jogos birtokbavétel. A népgyűlésen az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége nevében Iliás Ferenc elvtárs beszélt. Szavait igen nagy helyesléssel a sajátjaként fogadta a hallgatóig. Mihelyt szólni kezdett, mindjárt érezték, hogy közülük való, mert ha dunántúli létére másként ejtette is a szót, az ő igazságukat, a szegények igazságát hirdette. A gyűlést igen okos, tárgyilagos beszédével Roczó József, a békés megyei földmívesszövetkezetek vezetője zárta be, hitet téve amellett, hogy ebben az országban szóhoz jutott végre maga a nép és nem engedi többé, hogy sorsának irányításába avatatlanok, nép hátán kapaszkodók szóljanak bele. Kenderest, az úri semmittevés hajdani színhelyét így tették emlékezetessé Péter és Pál napján a találkozóra gyülekezett föl.diny-ésszövszksitszeg 1946 július 7. Kutyakomédia Mostanában, ha a Kis Újságot a kezünkbe vesszük, első dolgunk, hogy a hírhezdetésekhez fordítsunk. Legtöbbször megtudhatjuk ugyanis ebből, hogy mennyi pénzt kereshetnénk, ha megtalálnánk egy-egy bánatos kutyatulajdonos elvesztett állatát. Elhisszük, hogy szereti valaki a kuyáját. Bár őszintén szólva az a véleményünk, hogy Pesten nem nagyon van szükség kutyára. A pesti kutyaulajdonosok nem is azért tartják a kutyát, mint a vidékiek, őrizni a ház környékét, a gazdaságot. Fényűzés a kutya, mégpedig nagyon gazdag urak vagy pártában maradt ugyancsak gazdag dámák fényűzése. Szegényember Pesten nem tart kutyát, mert nincs is értelme, meg nem is győzné a tartását. Neki sincs betevő falatja, nemhogy kutyát élelmezzen. Mert a pesti kutyák nem is olyan igénytelenek, mint a vidékiek, hogy megélnek azon, ami a ház körül akad■ Ezeknek a pesti díszkutyáknak, ölebeknek — be kel vásárolni drága pénzen a finom falatokat. Nem csoda hát, ha a pesti dolgozó emberek kicsit bosszankodva, sőt néha nagyon bosszankodva szemlélgetik a fel-alá sétafikáló kutyás naccságákat, meg úriembereket. De hogy visszatérjünk oda, ahol elkezd, sük: új kereseti forrás nyílt Pesten. Aki munka nélkül akar jól élni, az lapozza a Kis Újságot, a Kisgazda és Polgári Párt lapját naponként, megtalálja benne a könynyű keresetet. Nem kell mást csinálnia, mint vadászni a naponként gazdáját veszejtő drágalátos kiskutyákra, visszaadni a tulajdonosnak és felvenni a busás jutalmat. Mert ezt megfizetik! A munkát nem nagyon fizetik meg, de a kutya megtaláló, az megkapja, amit szeme-szólja kíván. Cukrot, ötkilószámra, ha akar pénzt, vagy akármit. Legutóbb majd egy féloldali elfoglaló hatalmas hirdetés, ökölnyi betűkkel azt add hírül a Kis Újságban, hogy aki ilyen és igen kutyát visszavisz a megtörtszívű tulajdonosnak, egy lovat, vagy egy lórát kapja. Nem fűzünk ehhez semmit. Gondolkozzon majd mindenki. Dőzsölnek a gazdagok Minél közelebb jutunk a jó pénz meg-* teremtésének az időpontjához, annál erélyesebb hadjáratot kell kezdeni a nyomorúság vámszedői ellen. Az ország túlnyomó része nyomorog, de vannak azért sokan, akik jobban érzik magukat, mint a legjobb békebeli években. A gazdasági rendőrség egyre-másra leplezi le a magyar nép gazdasági kártevőit. Legutóbb a mulatóhelyeket razziázta végig a rendőrség. A gazdasági rendőrség emberei jól ismerik ezeket a helyeket. A betörőket, gyilkosokat leginkább a városszéli sötét kiskocsmákban szokták keresni a detektívek. A spekulánsokat, bor-, textil-, és zsírpanamistákat , akik nagyobb bűnösök a betörőknél, mert nemcsak egy embernek, hanem az országnak okoznak kárt, ezeket a belvárosi legfényesebb mulatókból szokták előráncigálni. Nem szokatlan tehát a detektíveknek az a látvány, ami a mulatókban tapasztalható és amely minden becsületes dolgozóban felháborodást és undort kelt. Amit azonban a legutóbbi időkben tapasztalnak, az minden eddigit felülmúl. A legutóbbi razziák során azt tapasztalta a rendőrség, hogy az eddiginél is mértéktelenebb dőzsölés folyik ezekben a sötét lokálokban. A gazdasági élet kártevői érzik a vesztüket, szórják a pénzt, percek alatt annyit költenek, mint egy dolgozó ember egy hónap alatt sem keres meg. Azt is bizonyítják ezek a razziák, hogy minél jobban elértéktelenedik a pengő, minél gyorsabban rohan az infláció, annál többet keresnek sötét üzleteiken, a népet megkárosítva ezek a társadalom heréi. Számon tartjuk, hogy a mulatóhelyekből előállított gazdasági bűnözők elvegyék méltó büntetésüket, menjen el a kedvük a nép megkárosításától nekik is, a többieknek is. Megengedték a szeszfőzést romlott burgonyából A közellátásügyi miniszter a várható jó burgonyatermésre való tekintettel megengedte, hogy étkezésre alkalmatlan, megromlott, vagy romlásban lévő burgonyából külön engedély nélkül szeszt főáll lesenek.