Szabad Föld, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1947-01-01 / 1. szám
40 fillér január III. írfolyam, Boldog újévet kívánunk minden olvasónknak! Gerő elvtárs ismertette Magyarország hároméves gazdasági tervének alapjait Félmilliárd békebeli pengő a virágzó mezőgazdaság megteremtésére A már meglévő anyagi feltételek mellett a politikai feltételeket is meg kell teremtenünk A Magyar Kommunista Párt a stabilizáció megteremtését csak az első lépésnek tekintette a dolgozók életszínvonalának felemeléséhez. Kongresszusunk elhatározta, hogy pártunk kidolgozza az ország gazdasági újjáépítésének hároméves tervét. E terv vázlata ma készen áll. Nyilatkozott mellette a Független Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt is. Mindketten örömmel fogadták, kivihetőnek tartották és bejelentették, hogy a kommunisták kezdeményezése találkozik pártjaik célkitűzéseivel. A hároméves terv éppenúgy az adott lehetőségeken alapszik, mint a stabilizáció. Nem álom tehát és a kicsinyhitüek hiába legyintenének lemondóan. Igenis megvalósítható és a nép tömegeinek segítségével meg is fogjuk valósítani! A tervet Gerő elvtársunk ismertette a Magyar Kommunista Párt Politikai Akadémiájának legutóbbi előadásán. — Maga a terv, —■ kezdte beszámolóját Gerő elvtárs , amelynek természetesen csupán alapvonalait ismertetem előadásomban, nem tart számot arra, hogy minden részletében véglegesnek tekintsék. Mi ezt a magunk részéről javaslatnak szántuk, amelyet szakembereknek és a nagyközönségnek megvitatásra ajánlunk azzal, hogy kérjük alapvonalaiban való elfogadását. A Magyar Kommunista Párt kész együttmunkálkodni mindenkivel, aki valóban őszintén magáévá tette az állami gazdasági terv ügyét és hajlandó bírálatával, vagy közreműködéssel hozzájárulni e nagy nemzeti ügy sikeréhez, az egységes, az egész ország érdekeit szem előtt tartó nemes cél megvalósításához. — Ha mégis a Kommunista Párt vette kezébe a kezdeményezést ebben a fontos kérdésben, ezt nem azzal a szándékkal tette, hogy kisajátítsa magának a hároméves terv ügyét, hanem azért, mert * I ti ,i.t. •/.tálát targyntattv, hogy a nemzetnek szüksége van a Kommunista Párt kezdeményezésére az ország nagy problémáinak megoldásánál és mert a terv előkészítése nézetünk szerint, jelentékeny mértékben elősegíti és meggyorsítja a kormány által jóváhagyandó állami gazdasági terv végleges kialakítását, amelyet törvényerőre emelni a nemzetgyűlés lesz hivatott emelés nagyobb mértékű emelkedését megokolttá, szükségessé, sőt elkerülhetetlenné teszi, hogy ettől függ mezőgazdaságunknak magasabb színvonalra való felemelése, a földreform eredményeinek gazdasági megszilárdítása, az újgazdák és általában a kisbirtokosok anyagi talpraállítása. [A hároméves terv utolsó esztendejében a bányászat termelésének összértéke 1938-hoz viszonyítva 11.8%, a kohászaté 137.5%, a vas- és fémiparé 153.6%, a gépiparé 1ll.8%, a villamosenergia termelésé kft%, a vegyészeti iparé 142.1%. Ugyanekkor a könynyű ipar ágazataiban az emelkedés megfelelően a következő: a faiparnál 117.7%, a textiliparnál 121.6%, a papíriparnál 122%, a bőriparnál 102.8%, és azt jelenti, hogy a jelenlegi évi egymillió kétszázezer pár lábbeli helyett hatmilliót fogunk termelni, ez azonban a tényleges szükséglethez képest még kevés; többet azonban nem lehetett felvenni, mert a nyersanyaghelyzet előreláthatólag nem fogja megengedni a termelés nagyobb fokozását ezen a területen: a ruházati iparé 108.3%, az élelmezési iparé 116.3%, és a sokszorosító iparnál 106.9%. Az építőanyagipar termelése az államgazdasági terv harmadik évében el fogja érni az 1938-as termelési érték 135%-át. ■— Felvetődik az a kérdés, vajjon lehetséges-e ipari termelésünket oly mértékben fokozni, hogy a terv harmadik évében átlagosan összértékben 1938-as változatlan pengőben számítva 26,5%-kal meghaladjuk az 1938-as év termelését? Szerintünk ez nem könnyű, de feltétlenül megvalósítható feladat. Mezőgazdaságunkat átalakítani és korszerűsíteni kell . Ami a mezőgazdasági termelésünket illeti, itt hároméves tervünk azt a célt tűz az ország elé, hogy a terv utolsó esztendejében általánosságban elérjük az 1938-as termelést Már a hároméves terv megvalósítása során irányt kell vennünk mezőgazdaságunk messzemenő átalakítására és korszerűsítésére, bár jól tudjuk, hogy három esztendő leforgása alatt ezt a folyamatot befejezni nem leszünk képesek. Célunk: a dolgozók életszínvonalának emelése, a munkanélküliség megszüntetése A Hároméves Államgazdasági Tervjavaslatunk alapvető célja: az egész nép, a munkások, a parasztok, az értelmiség, a dolgozó kisemberek millióinak életszínvonalát az 1938-as életszínvonalra, sőt e színvonal fölé emelni. Mert ne feledjük el, hogy valóban demokratikus országban a termelés fejlesztése, a beruházások, az építkezések nem öncél. Mindez csak eszköz arra, hogy a nép életét könnyebbé, szebbé, boldogabbá tehessük. Ennek az alapvető elgondolásnak megfelelően és természetesen számolva az adott lehetőségekkel, hároméves tervjavaslatunk a dolgozó tömegek életszínvonalának évről-évre való fokozatos emelkedését irányozza elő. A terv első évének végén, számításaink szerint, a munkások, a köz- és magántisztviselők, a vasutasok és postások, a tanítók és tanárok, valamint a nyugdíjasok életszínvonala el fogja érni az 1938-as életszínvonal 85 százalékát, a terv második évének végén az életszínvonal már általában eléri az 1938-as életszínvonal 100 százalékát, míg a terv harmadik évének végén az általános életszínvonal mintegy 9 százalékkal fog a békebeli életszínvonal fölé emelkedni, vagyis eléri az 1938-as életszínvonal 109 százalékát. Még a hároméves terv befejezése előtt, számításunk szerint teljesen megszűnik a munkanélküliség. Nehéziparunk fejlődésétől függ mezőgazdaságunk emelkedése • Ennek az alapvető célnak a megvalósításához szükséges, hogy 1917 augusztus 1-től, egészen 1850 augusztus 1-ig, az ipari termelésben nemcsak elérjük az utolsó békeév, azaz 1938—39. színvonalát, hanem azt mintegy 26,5 százalékkal meg is haladjuk. Emellett a szélesebb értelemben vett nehézipar termelését, amelyet a rövidség kedvéért „A“csoportnak nevezek, tehát a szénbányászat és a kohászat, az elektromos energiatermelését, a gépipar és ezen belül a mezőgazdasági gépipar, továbbá a vegyészeti ipar és különösképpen a mezőgazdasági vegyészeti ipar termelését nagyobb mértékben kell fokoznunk, mint a „B“csoportét, azaz a könnyű iparokét. p— A» „A“ csoportba» C íwr Újesztendőre írta: Urbán Ernő Fehér «remfedic *1«++ Szundikál a búza, Roppan a hó, csikorog, Csizma sarka zúzza, ijesztendő reggelét, Jobb jövendőnk elsejét Remény koszorúra». Végigvert a háború, Vérben állt az ország, Seótlan szájjal tűrt a nép, Viselte a sorsát, Hamis harcok a fiát, Szive legdrágábbikát Messzi elsodorták. Mégis, mégis talpra állt! Osztott határ várta, Eke mögé asszony állt, Kint vetett az árva S lett kenyér, ha barna is, Szaporodott barma fa, Csörömpölt a járma. Kínból, vérből, semmiből Új élelmik támadt! Mennydörögve dől a szén, Dohognak a gyárak, Sírnak-rínak a sínek, Munka láza lepi meg Épülő hazánkat. Föl a szívvel, magyarok! Jobb jövendő készül, Mostohából szép hazánk „E d e s ü n k“-ké szépül. Szerteszórja kin esdi, Minden arcot földerít. Dolgozz hát vitézül! Másfélmilliárd békebeli pengő beruházásokra —• A hároméves államgazdasági terv döntő fontosságú része a beruházások kérdése. — Itt abból indultunk ki, hogy a terv megvalósításának három esztendeje alatt körülbelül másfélmiliárd 1938-as pengőt fordíthattunk beruházásokra. — Váljon lehetséges-e ekkora összeget elvonni a nemzeti jövedelemből ugyanakkor, amikor jóvátételt is kell fizetnünk. Szerintünk lehetséges. — Ha az 1938-as nemzeti jövedelmet 4,9 milliárd pengőre teszszük, ha továbbá feltételezzük, hogy ebben a gazdasági évben nemzeti jövedelmünk,már körülbelül 3,2 milliárd pengő lesz, akkor aligha tévedünk, ha 1947-1948-ra a nemzeti jövedelmet mintegy 3.8 milliárdban, a következő évre mintegy 4.5 milliárdban és a hároméves terv utolsó évére mintegy 5.3 milliárdban irányozzuk elő. Ez az előirányzat minden tekintetben reálisnak látszik, ha figyelembe vesszük termelési lehetőségünket és az ipari, valamint a mezőgazdasági termelés helyreállításának eddigi ütemét. Mennyit akarunk beruházni az iparba ? ■— A bányászatban és kohászatban, együttesen a három évre, 160.100.000 pengő oly módon felosztva, hogy az első évben ruháznánk be többet, a másodikban már valamivel kevesebbet és a harmadik évben még kevesebbet. Az említett összeg oroszlánrészét a szénipar kapná, csaknem százmillió pengőt, míg a többit a hv.die pest-lispei földgázvezeték megépítésére, ásványolajkutatásra és fúrásra, stb. fordítanánk. • Az ipari beruházások összege a három esztendőre, előirányzatunk szerint, 225.800.000 pengő és ebből új villamos erőműtelepek létesítésére, valamint az elosztó hálózat kifejlesztésére majdnem 79.000.000 pengő futna. Itt irányoztuk elő a Mátravidéki, továbbá a WM csepeli, az ajkai, a komlói, a lispei és egyéb erőművek megépítését. Az ipari befektetéseknél egyedül szerszámgépek beszerzésére 15.000.000 pengőt irányoztunk elő, mert tudjuk, menynyire leromlottak üzemeink a háború alatt. Előirányoztuk továbbá egyes fontos üzemek bővítését és újjáépítését, így a Ganz Villamosságiét, a Ganz-hajóét, a WM csőgyárét, stb. Az iparban szerepet játszik a mezőgazdasági gépipar beruházása.4 vegyészeti ipar is.900.000 pengő beruházással szerepel, ebből egyedül a Péti Nitrogén Művek 20 millióval. A textiliparban előirányoztunk 21.000.000 pörgőt, főként 120.000 új fonóorsó beállítására. Igen jelentékeny összegekkel szerepel a beruházásoknál az élelmezési ipar, leginkább szövetkezeti vonalon. A közlekedésbe ? — A közlekedés összes beruházásai tervünkben 389.200.000 pengővel szerepelnek. Ebből a MÁV. (Folytatás a második oldalon i)