Szabad Föld, 1949. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1949-09-18 / 38. szám

2 Rankovics parancsol Rajk és cinkosai engedelmeskednek A jugoszláv kémek előtérbe nyomu­lása azzal függött össze, hogy a fel­szabadult Jugoszláviában a Rajkhoz hasonló amerikai kémek, provokátorok és trockisták — akik közül a Gestapo 1941-ben, Rajkkal egy időben, csak a francia táborokból kémmunkára vagy 150-et küldött haza — jutottak ura­lomra. Ezek a kémek képezték Tito közvetlen körének zömét és rendsze­resen szorították vissza a jugoszláv partizánok becsületes, a néphez hű elemeit.­ E sikeren felbuzdulva, •s amerikai imperialisták nem ki­sebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a népi demokrácia országait Titóék segítségével a maguk olda­lára állítsák. Rajkc erről így vall: „Rankovics jugoszláv belügymi­niszter egyenesen megmondta ne­kem, hogy a népi demokratikus ál­lamok Jugoszláviával és Titóval az élükön kell, hogy egyesüljenek." E cél elérésére a jugoszláv, az ame­rikai és egyéb kémszervezetek teljes erejükkel támogatták Rajkot, 1946 no­vemberében alárendelték neki dr. Szőnyi Tibort, aki Svájcban az OSS nevű amerikai kémszervezet vezetőjé­nek, Allan Dullesnek utasítására az ot­tani magyar trockista emigránsokból kémcsoportot szervezett. Ezt a kém­csoportot Tito svájci és franciaországi ügynökei segítségével Dulles 1944— 45. telén amerikai hadi repülőgépen Belgrádon át, mint jugoszláv tiszti bizottságot, Magyarországra, a Szov­jet Hadsereg hátába dobta, Rajkhoz kapcsolták a jugoszláv felderítők 1946 nyarán Pálffy Györgyöt, Horthy had­seregének fasiszta tisztjét. Pálffy, aki saját bevallása szerint 1945 nyara óta beszervezett jugoszláv kém volt, meg­játszotta a kommunista tisztet, foko­zatosan altábornagy, a határőrség pa­rancsnoka, majd a honvédelmi mi­niszter helyettese lett. E cinkostársak segítségével Rajk szélesen elágazó szervezetet hozott létre. Ahová csak lehetett, magas állásokba jutatta az impe­rialisták ügynökeit, főleg volt troc­­kistákat, provokátorokat, kémeket, így jutott a rendőrség és a külügy­minisztérium vezető állásaiba Szász Béla, az angol Intelligence Service Dél-Amerikából hazaküldött kéme, Major Frigyes, a „CIC," amerikai kémszervezet ügynöke. Marshall Lász­lót, a francia „2­ jeme Bureau“ ké­mét, a rendőrség politikai nevelésével bízták meg; a trockista Oszkó Gyula és Mátyás László rendőrezredesek let­tek. A politikai rendőrségbe Rajk be­építette dr. Beck Jánost, Ráth Károlyt, Kovács Ferencet, Kálcsics Józsefet s más régi kémbarátait. Korondy Béla volt csendőrszázados mint rendőr­ezredes kapta azt a megbízatást, hogy volt csendőrökből, horthysta tisz­tekből különleges belügyi készült­ségi zászlóaljat szervezzen. Pálffy ugyanakkor a honvédséget rakta meg fasiszta, horthysta tisztek­kel, Szőnyi pedig az államapparátusban, a gazdasági posztokon és a Kommu­nista Pártban igyekezett ügynökeit el­helyezni. A népi demokrácia híveit, különö­sen a munkásokat és a paraszto­kat Rajk és kémbandája rendsze­resen kiszorították a rendőrségből, a hadseregből, az államapparátus­ból, ugyanakkor kiszabadították az inter­nálótáborokból az odakerült kémeket és provokátorokat. Politikai téren is nagy aktivitást fej­tettek ki. Rajk felesége lett a Ma­gyar Nők Demokratikus Szövetségé­nek főtitkára. A Népi Kollégiumok Or­szágos Szövetségén keresztül, melyet Rajk, a Belügyminisztérium alapjaiból bőven támogatott, kiterjesztették be­folyásukat a diákok, az ifjúság egy részére. Rajk, mint „tiszteletbeli építő­munkás” az Építőmunkások Szakszer­vezetén keresztül megkísérelte befo­lyását a szakszervezetekre is kiter­jeszteni. Rajk lett a Magyar-Jugoszláv Társaság elnöke, stb. stb. $2A £ IU>fÖLD 1949 szeptember 18. Hazaárulók összeesküvése a népi demokrácia megdöntésére A Rajk-féle szervezkedés mellett a jugoszlávok saját külön kényszerveze­­teiket is kiépítették. Visszaélve a ma­gyar népi demokrácia bizalmával, be­épültek nemcsak az állami szervekbe, de a politikai pártokba, gazdasági in­tézményekbe, társadalmi egyesületekbe is. Szervezetük olyan szerteágazó­nak és jelentősnek látszott, hogy Rajkra és bandájára támaszkodva 1947 őszén már irányt vettek a magyar népi demokrácia megdön­tésére. Brankov Lazar, a jugoszláv követség volt ügyvivője erről a következőket vallja: „Kémhálózatunk lassanként át­fogta az államapparátus valamennyi ágát, a hadsereget és a rendőrsé­get. Ugyanaz a kémhálózat 1945-től kezdve benyomult a Magyar Kom­munista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségeibe is, valamint szá­mos társadalmi és politikai szerve­zet vezetőségébe. Az államappará­tusban, valamint a hadseregben lévő kémhálózat segítségével a jugoszláv kormány Magyarország területén nagyarányú kémtevékenységet foly­tatott a magyar kormány ellen. Ez tette lehetővé, hogy Rankovics jugo­szláv belügyminiszter Tito tervei szerint konkrét intézkedéseket tehe­tett a kémhálózaton keresztül a ma­gyar kormány megdöntésére, Ma­gyarország államrendjének megvál­toztatására." E terv végrehajtásának előkészüle­teit szolgálta Tito magyarországi lá­togatása 1947 decemberében. Ez a lá­togatás — mely sokban hasonlított egy hódító bevonulásához Budapestre — a jugoszláv vezetők gondosan elő­készített tervei szerint történt és az volt a célja, hogy Tito, valamint Ju­goszlávia tekintélyét Magyarországon megnövelje, mint ahogy Rajkék és ju­­goszláv cinkosaik állandóan arra tö­rekedtek, hogy megpróbálják Ti­tót mesterségesen népszerűsíteni és a Szovjetunió hatalmas népszerűségét csökkenteni. Budapesti látogatásáról visszatérve Tito Kelebián, a jugoszláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartózkodott. Vonatján uta­zott Rajk belügyminiszter is, aki már előzően ismételten tárgyalt Titóval és a jugoszláv vezetőkkel. Kelebia állo­máson, Tito vonatán Rankovics jugo­szláv belügyminiszter magához ké­rette Rajkot, Brankov tolmácsolásával részletesen közölte vele a tennivalókat. „A terv — mondotta Rajk vallo­mása szerint Rankovics — abban áll, hogy észrevétlenül, a szomszéd­­ államok kormányainak éberségét ki­játszva, Belgrád központtal fokoza­tosan Jugoszlávia köré tömörítsék a népi demokratikus országokat." Ennek előkészítését szolgálta az ú. n. Balkáni Szakszervezeti Szövet­ség, a Balkáni Sportszövetség, a Bal­káni Ifjúmunkás Szövetség, a Balkáni Nőszövetség, stb., melyeknek köz­pontja mind Belgrádban volt. A ma­gyar belpolitikára vonatkozóan Ranko­vics utasította Rajkot, hogy: „Orientálódjék a nacionalista, so­viniszta elemekre a hadseregben, a rendőrségen, az államapparátusban, a kispolgári erőkre a városokban, de különösen a falun." Rankovics közölte Tito utasításait, mely szerint Rajk arra vegyen irányt, hogy likvidálják a magyar állam és a Kommunista Párt jelenlegi veze­tőit, s hogy ennek megtörténte után Magyarország vezetését Rajk vegye kezébe. Rajk ezt a megbízatást vállalta és fo­kozta tevékenységét. Titkos találkozás a csőszkunyhóban 1948 március óta azonban szaporod­tak a jelek, melyek azt mutatták, hogy a jugoszláv—amerikai tervek kezdenek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Rajk ér­tesült arról, hogy a Tájékoztató Iroda leleplezni készül Titóék árulását. Erről a készülődésről Rajk folya­matosan értesítette Titóékat. A Tájékozta Iroda határozatának nyil­­vánosságra hozatala leleplezte és meg is hiúsította Titóék tervét. Ezért Ti­­toék közölték Rajkkal, hogy a válto­zott helyzetnek megfelelő új taktika kidolgozására Rajknak titkos találkozást kell lét­rehoznia Rankoviccsal, a jugoszláv belügyminiszterrel. Ez a titkos találkozás 1948 október elején Klein Antal horthysta földbir­tokos Paks melletti vadászterületén létre is jött. A magyar határőrség parancsnokának, Pálffynak segítségé­vel Rankovics két kísérőjével együtt illegálisan átjött a határon és ta­lálkozott Rajkkal, akit Mrázovics budapesti jugoszláv követ és szeretője, Tarisznyás Györgyi, paksi tanítónő kalauzoltak a találko­zás színhelyére. A megbeszélés, méh egy csőszházban folyt le, két és fél­óráig tartott. Rankovics közölte Rajkkal az új ter­vet, melyre vonatkozólag aláhúzta, hogy az Tito személyes munkájának eredménye és rajta kívül csak Gyilasz és Kardelj ismeri. Közt­e, hogy a Tá­jékoztató Iroda határozata után a régi célok megvalósítása érdekében új­ utak­­ra kell térni. Közölte Tito „lángeszű“ tervét arra vonatkozólag, hogy hogyan fogja fokozatosan a jugoszláv népet a Szovjetúnió ellen fordítani és ho­gyan viszi át e népet a nyugati impe­rialisták táborába és egyben, hogy ho­gyan szándékozik megnövelni a népi demokratikus államok reakciós erőit és biztosítani szervezeti összefogásu­kat s hogyan akarja őket az imperia­listák oldalára, a Szovjetúnió ellen állítani. „Tito — mondotta. Rankovics — e cél megvalósítására az új helyzet­ben három feladatot jelölt meg. Elő­ször Jugoszlávia népé­nek mozgósí­tását a Szovjetunió ellen. Másodszor a nem­ demokratikus államok szov­­jetellenes erőinek növelését és szer­vezeti összefogását. Harmadszor, felhasználni a nemzetközi kérdések­ben a Szovjetünk és az angol-ame­rikai államok közötti nézeteltérése­ket. Az utóbbi esetben nekünk a Szovjetunióval szemben, a nyugati nagyhatalmakra kell támaszkod­nunk... Tito lángeszi­en megoldotta ezt a problémát, kidolgozott egy ter­vet, mely szerint a jugoszláv nép szovjetbarát hangulatát fokozatosan likvidálni lehet." Ennek a tervnek lényegét kifejtve, Rajk azt vallja: „Ennek a lángeszű tervnek alap­vető elvei — amint Rankovics ve­lem közölte — a következők: elő­ször csak bírálattal illetik a Kom­­inform határozatát, utána a határo­zatot rágalomnak minősítik, de eb­ben a periódusban még semmi esetre sem bírálják a Szovjetuniót és veze­tőit. Ellenkezőleg, ebben a szakasz­ban kiemelik a Szovjetúnió iránti barátságot... Utána — folytatta Rankovics — mi fokozatosan, de egyre erőteljesebben arról kezdünk beszélni, hogy a Szovjetunióra há­rul a felelősség azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a jugoszláv ötéves tervet és ezzel kapcsolatban a szocialista építés terveit és külö­nösen őket tesszük felelőssé azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a néptömegek életszínvonalának be­ígért növekedését... Ez a propa­ganda kétségkívül nagyon hatásos lesz — jelentette ki Rankovics — ennek segítségével a mi népünknek a Szovjetúnió iránt táplált barát­sága gyűlöletté alakul át... Tito számításai szerint — mondotta Rankovics — ez a propaganda a mi néptömegeink előtt egyengeti az utat annak igazolására, hogy Tito miért orientálódik a nyugati nagy­hatalmak felé, ahelyett, hogy a Szovjetunióra venné az irányt." Hogyan akarták legyilkolni népünk legjobb vezetőit Magyarországra vonatkozólag, Rajk vallomása szerint: „Tito a legközelebbi időkben éles kampányt kezd a magyar korm­ány és az állam vezetői ellen. Rákosit revizionizmussal fogják megvádolni és azzal, hogy vezetése alatt a ma­gyar kormány Jugoszláviától el akarja szakítani a magyarlakta te­rületeket. Miután ilyen módon el­lentéteket keltenek a magyar és ju­goszláv nép között, a megfelelő pillanatban ezt a kérdést a jugo­szláv parlamentben felvetik. Ezt az akciót határincidensek fogják kö­vetni, amelyekért Jugoszlávia Ma­gyarországot teszi majd felelőssé." Ezek a határincidensek a Rankovics által kifejtett terv szerint azt a célt szolgálták volna, hogy Jugoszláviának formális ürügyet szolgáltassanak erőszakos katonai beavatkozásra Magyaror­szág ellen, a magyar terület egy részének fegyveres megszállására. Ez a beavatkozás akkor történt volna meg, amikor a Szovjetúnió valamilyen nemzetközi bonyodalommal kapcsolat­ban el lett volna foglalva. A fegyveres katonai akció egy részét képezte volna a jugoszláv­­ hadsereg magyar egyenruhába öltözött részének át­dobása a határon, valamint az an­gol és amerikai megszállási öve­zetekben összegyűjtött, ugyancsak magyar egyenruhás csendőrök, nyilasok és horthysták Jugoszlá­via területén történő átvonulása Magyarországra. A tervhez tartozott a magyar kor­mány egyes minisztereinek, elsősorban Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihálynak éis Gerő Ernőnek „fizikai megsemmi­sítése”. Rankovics az aggodalmaskodó Rajkot megnyugtatta, hogy nekik nagy gyakorlatuk van e téren: „Tito ellenségei közül jónéhányan beszélhetnének azokról a módsze­rekről, melyekkel Tito és ő (Ran­kovics) ellenségeiket eltüntetik." Rankovics azt javasolta Rajknak, hogy a magyar kormány vezető mi­nisztereinek meggyilkolását Pálffy és a hadseregben lévő emberei vegyék magukra. „Gondolkozzanak — mondta Ran­kovics — ennek a likvidálásnak a változatain, éspedig úgy, hogy egyiknél valamilyen szerencsétlen­séget okoznánk, a másiknál öngyil­kosságot, a harmadik hirtelen beteg­ségben halna meg, vagy pedig megölnék őket a lakásukon és ké­sőbb megfelelő magyarázatot adná­nak, például, hogy szökés közben lőtték le őket." Rankovics befejezésül közölte Tito utasításait és feltételeit: „A jugoszláv segítség az új ma­gyar kormányra olyan természetes kötelezettségeket ró Jugoszláviával szemben, amelyek nem képezhetik vita tárgyát. A magyar kül- és bel­politikai kérdéseket, melyeket én és Rob Anton irányítunk, valamint a honvédség kérdéseit mind össz­hangba kell hozni Jugoszlávia érde­keivel. Másodszor: a magyar ipar­nak a jugoszláv gazdasági tervek végrehajtására áldozatot kell hoz­nia." „Tito nem folytat harcot a kulákság ellen“ Rankovics közölte utasításait az új kormányra vonatkozólag. Az új kor­mány miniszterelnöke Rajk László, belügyminisztere Rob Anton (a jugo­szláv kémszolgálat, UDP egyik ma­gyarországi vezetője), hadügyminisz­ter Pálffy György jugoszláv kém. Rankovics hozzátette: „Titonak nem lesz kifogása az ellen, ha az eljövendő kormányban részt vesznek a Szociáldemokrata Párt nyugatra menekült vezetői és több személy Nagy Ferenc köréből". A politikai utasítások között szere­pelt az a követelés is, hogy Rajk tá­maszkodjon Horthy és Szálasi híveire, a katolikus reakcióra, a kulákokra és az utóbbival kapcsolatban hangsú­lyoza ki Jugoszlávia példáját, ahol „Tito nem folytat harcot a kulákság ellen". Végül közölte Rankovics, hogy a kormány fegyveres megdöntésére sa­ját katonai szakértőjét bocsátja majd rendelkezésére. Két Tito pribék Rákosi életére tör Rajk László vállalta Tito utasítá­sainak végrehajtását. Budapestre ér­kezése után megbízta Pálffy Györgyöt, hogy a Köztársaság megdöntésére tegye meg a hadseregen belül a meg­felelő fegyveres előkészületeket. Pálffy, aki saját külön vonalán már értesülve volt a Rankovics által kö­zölt tervről, jelentette Rajknak, hogy az előkészületeket már megkezdte és ismertette vele a fegyveres fellépés tervének részleteit. Rajk László hasonlóképpen utasí­totta Szőnyi Tibort, hogy ugyancsak tegye meg az előkészületeit, készítsen elő pártkonferenciát, melynek feladata lett volna a Magyar Dolgozók Pártját Rajk vezetése alá helyezni. Rankovics a maga részéről két pribékjét, Jvano­­vicsot és Fojkicsot, két politikai gyil­kosságokban jártas egyént mint jugo­­szlá diplomatát Magyarországra küldte. Azzal a feladattal bízta meg őket, hogy Rákosi Mátyás miniszterelnök­helyettes meggyilkolását előkészít­sék. Mindezeket a terveket keresztül­húzták a reakciós elemek és kémek el­len foganatosított rendszabályok, me­lyek eredményeképpen Rajk híveinek jelentékeny részét eltávolították a had­seregből, a rendőrségből, az állam­­apparátusból. Május közepén pedig megkezdődött az összeesküvők letar­­tóztatása. A fent felsorolt tényekből kiviláglik, hogy Rajk László az 1946:1. tc.-ben megalkotott demokratikus államrend, valamint a Köztársaság kormányá­nak erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedést kezdeményezett­ és an­nak vezetésével bűntettet követett el. Pálffy György fasiszta Horthy-tiszt bűnlajstroma Pálffy György 1909-ben született. Jómódú polgári családból származik. Mint Ludovika Akadémiát­ végzett hi­vatásos tiszt, a második világháború előtt egy évet szolgált az olasz fa­siszta hadseregben, s onnan, mint meggyőződéses fa­siszta tért vissza. A Horthy-hadsereg tisztjeként részt­­vett Kárpát-Ukrajna megszállásában, s ezzel kapcsolatban írásbeli dicséretet kapott az akkori honvédelmi minisz­tériumtól. A hadseregből felesége szár­mazása miatt ki kellett lépnie és ez módot adott neki arra, hogy 1945 elején, mint „németellenes“ tiszt, be­lépjen az új hadseregbe. 1945 nyarán már a jugoszláv fel­derítő szervezet kémeként mű­ködött. Ugyancsak már 1945-ben felvette az összeköttetést Rajk Lászlóval. A vele folytatott sorozatos tárgyalásokon meg­ismerte és elfogadta az állam- és népellenes szervezkedésének célkitűzé­seit. Pálffy feladata a szervezkedés ka­tonai vezetése volt. Rajkkal egyet­értésben a honvédségen belül védte és előtérbe tolta a reakciós, horthysta, fasiszta tiszteket, fontos parancsnoki állásokba helyezte azokat, akikről tudta, hogy aljas célkitűzéseit és uta­sításait vakon követik. 1947-ben Rajk utasítására fokozta tevékenységét és a fegyveres összeesküvéssel kapcsola­tos mozgósítási kérdések begyakorlá­sára riadóztatásokat, katonai össze­vonásokat rendezett. Amerika Titót támogatta Pálffy összeköttetésbe lépett Lozits ezredes — a budapesti jugoszláv ka­tonai attasé — közvetítésével Nedel­­kovics jugoszláv ezredessel. A talál­kozás Rómában történt 1947 decem­berében, a partizánkongresszuson, ahol Nedelkovics Tito közvetlen utasításait közölte Pálffyval. Biztosította Pálffyt, hogy Tito céljai megvalósulnak, mert e célo­kat az Amerikai Egyesült Álla­mok támogatják. 1948 októberében, miután Rajk Pak­son titkosan találkozott Rankovics jugoszláv belügyminiszterrel, Pálffy meggyorsította a Köztársaság meg­döntésére irányuló fegyveres előkészü­leteket. Elkészítette és írásban lefek­tette a tervet, amelyet 10 zászlóaljjal vélt megvalósíthatni. E zászlóaljaknak Pálffy azt a feladatot szánta, hogy szállják meg a fontosabb középülete­ket, a postát, a rádiót, a pártközpon­tot, valamint a vidéki ipari gócokat Ugyancsak tervet dolgozott ki a kormány tagjainak, Rákosi Má­tyásnak, Farkas Mihálynak és Gerő Ernőnek meggyilkolására. Ezt a feladatot Korondy Béla rendőr­­ezredes, volt csendőrszázadosra bízta, akinek a Korondy által már megszer­vezett különleges zászlóaljon kívül egy Horthy-tisztekből alakított külö­nítményt is rendelkezésére bocsátott volna. A tervet Nagybudapest térképváz­latán lerögzítette és hivatali pán­célszekrényében őrizte mindaddig, amíg bűntársai letartóztatásáról nem értesült. Akkor titkárnője, Rosenfeld Edith se­gítségével a terveket­ elégette. Pálffy György tehát ezáltal az 1946. évi I. tc.-ben megalkotott demokrati­kus államrend és köztársaság erő­szakos megdöntésére irányuló szer­vezkedés vezetésével bűntettet köve­tett el. Pálffy György 1945 óta a jugoszláv kémszolgálat ügynöke volt. Brankov Lazarnak, a jugoszláv követség taná­csosának, a jugoszláv kémszervezet magyarországi vezetőjének sorozatosan átadta a honvédség bizamas okmányait és adatait. A katonai politikai osztály beosztottait a Brankov által kért adatok kiszolgál­tatására utasította.­ Pálffy György ezt a kémszolgálatot Lozits ezredes, jugo­szláv katonai attasé részére folytatta, majd ennek leváltása után Zsokail­­ ezredesnek, a jugoszláv követség ka­tonai attaséjának bocsátotta rendelke­­zésére. Pálffy György, mint altábornagy és a honvédség felügyelője, tehát mint közh­ivatalnok, hivatali megbízatásával visszaélve, a m­agyar állam nemzet­közi, katonai és gazdasági helyzetét érintő titkokat idegen állam hatósá­gaival közölt. Ezzel az ország érde­keit súlyosan sértve, kémkedés, hűt­lenség bűntettét követte el. Brankov az árulók élén Brankov Lazar a jugoszláv belügy­miniszternek magyarországi főrezi­dense volt. Kezdetben a jugoszláv katonai misszió vezetője, majd a kö­vetség első tanácsosa, később a jugo­szláv követség ügyvivője lett. Magyar­­országra küldetése előtt, 1945 elején Cicmil Obrád ezredes, a jugoszláv katonai misszió vezetője, Tito kifeje­zett utasítására hivatkozva, a misszió tagjainak feladatát — Brankov vallo­mása szerint — a következőkben szabta meg: „Tito, Kardelj és Rankovics szá­mítanak arra, hogy a misszió tag­jai Magyarországon való tartózkod

Next