Szabad Föld, 1949. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1949-07-10 / 28. szám

R 1949 július 10. Pusztuljanak az árulók A dolgozó parasztság gyűlölettel ítéli el a hazaáruló Rajkot és bandáját Esteiedéi!*. A házak, a kerítések, a fák és a járókelők árnyékai megnyúlnak, aztán semmivé lesznek. Lenyugodott a nap. A Magyar Dolgozók Pártja dorritiiratosi helyiségében fellobban a lámpa fénye. Gyülekeznek a népnevelők. A dombiratosi népnevelők minden szombat este felkeresik otthonukban a falubelieket, elbeszélgetnek velük az ország dolgairól, a falu ügyeiről, az időszerű politikai és termelési kérdésekről. A párttitkár előhúzza zsebéből szíjon lógó, tenyérnyi nikkelőráját. Nyolc felé jár az idő. Induljunk, mert még így is késő éjfélig nyúlnak a beszélgetések. Balkán János 4 holdas újgazda éppen újságot olvas, amikor rányitjuk az ajtót. „Csanád megye népe követeli az áruló Rajk és bandája szigorú megbüntetését!” — ez áll a megyei lap első oldalán. Balkán János arca megkeményedik, ahogy ismét az újságra pillant, tenyere ökölbe szorul, hangja is szigorú, kemény, mint a gránit. — Mi, dombiratosi parasztok négy szóban mondjuk ki ítéletünket: Kötelet valamennyi áruló nyakába rosszabbak ezek Sulyoknál, Pfeiffernél, még a bitang Horthynál is. Mert ezek belülről rágtak, ástak, mint gyümölcsben a féreg. Népi demokráciánk minden vívmányát romba akarták dönteni. Nyakunkra hozták volna a földesurakat, a csendőrt és az egész úri világot, minden szégyenével együtt. A tőkés zsoldban álló árulók büntetése csak egy lehet: halál! Balkán János tudja: Rajk és társai árulását Rákosi Mátyás éleslátása és a Párt ébersége hiúsította meg. Ezzel népi demokráciánk történetében eddig a legveszedelmesebb ellenséget, a sorank közt megbúvó árulókat tettük ártalmatlanná. A Magyar Dolgozók Pártja ismét példát mutatott Idős Kása Andrásáé, akit ezután látogattunk meg, egyik pártnak sem tagja még, felvételi kérelmét most adta be az MDP járási titkárságának, ő is világosan látja, hogy Rajk és társai leleplezése nem csak az MDP belső ügye. Az árulók nemcsak a Magyar Dolgozók Pártját, a nép országát akarták romlásba, pusztulásba dönteni. Éppen ezért — hangoztatja — az MDP ébersége az egész országot megmentette attól a sorstól, amelyet Rajk és bandája szánt neki. — Ezzel a tettével az MDP ismét példát mutatott valamennyi pártnak az éberségből. Bebizonyította, hogy a nép ellenségei még akkor sem menekülnek meg a büntetés elől, ha történetesen miniszteri székig kapaszkodtak fel. Én mint anya csak annyit mondok: Rajk és társai háborút akartak, halálba akarták kergetni gyermekeinket. A háborús uszítók szolgálatában álló árulóknak még a halál is enyhe büntetés! Legyünk éberek a faluban is Tomanicska Péter 16 holdas középparaszt is a legmélyebb megvetéssel, gyűlölettel mondja ki Rajk nevét, amikor a népnevelők az árulókra fordították a beszédet. Nem ildomos ugyan megírni, de Tomanicska Péter nem állhatta meg, hogy ki ne köpjön az árulók nevének hallatára. — A középparasztság is tisztelettel és szeretettel tekint az ország vezető pártjára, amely irányítja a nép munkáját az országépítésben. Ennek áldását községünk is érzi. Hat kilométerre tőlünk, Kunágotán gépállomást állítottak fel, a hároméves tervben. Falunkban most szerelik a villanyt. Javul a közlekedés is. Nemrég kaptunk autóbuszjáratot. Mindezt a Magyar Dolgozók Pártja vezette népi demokráciától kaptuk. Amikor Rajk és bűntársai a Magyar Dolgozók Pártjára törtek, az ötéves tervet, a mi gépállomásunkat, villanyunkat, autóbuszunkat akarták megsemmisíteni. Mi ezt nem engedjük. Rajk és bandája bűnhődjön meg példásan. A nép ellenségeivel szemben nincs kíméletnek helye. Aztán Tomanicska Péter is arról beszélt a népnevelőkkel, amiről Kósáné. Hogy ébernek kell lenni a faluban is. Itt is vannak még megbúvó ellenségek. Dombiratos népre tanult az árulók leleplezéséből Megmutatkozik ez mindenben, így a község cséplési ellenőreinek kiválogatásánál is. Az áruló mindenütt egyet akar — ha miniszteri székbe, vagy ha cséplőgépek mellé furakodott ellenőrnek, akkor is: Gyöngíteni, aláásni országunkat —, mondják a dombiratosiak és ennek megfelelően cselekednek is. Fokozott éberséggel válogatták hát ki az idei cséplési ellenőröket. Szabó István, a volt csendőr hiába jelentkezett cséplési ellenőrnek, hiába verte mellét féltéglával, hogy ilyen, meg olyan nagy hazafi. Múltja és tettei mást mondanak. Nem lett cséplési ellenőr. Ugyancsak hiába várta kinevezését Fodor István is, aki tavaly csak a kulákok javára. Ezek is árulók. Dombiratos népe megtanulta még jobban gyűlölni a nép ellenségeit. És megtanulta a kötelező éberséget is a mindennapi munkában. B. T. Ki nyert a termelési versenyben? A vásárhelykutasi termelési versenybizottság a tavaszon a konyhakerti veteményesek termesztésében versenyt indított. A versenybe igen sokan beneveztek. A versenyidőszak befejezésével a felülvizsgáló bizottság ifj. Kun Istvánt jelölte ki elsőnek, aki a vásárhelykutasi asztalosmesterek által önként felajánlott 5 darab meregágyi ablakot, mint első díjat megnyerte. Rajta kívül még sokan kaptak dicséretet, de a termelési versenyben tulajdonképpen mindannyian nyertünk, mert a verseny folyamén olyan szép konyhakerti veteményesek alakultak ki, amilyen azelőtt soha nem volt. Kenéz Mihály Vásárhelykutas terményforgalmi NEMZETI VÁLLALAT Budapest, V. Dorottya utca 1. Telefon: 184—930 Levélcím: Budapest, IV. Postafiók: 312 Táviratcím: Termény, Budapest Az ország gabona, termény, mag, olajmag, rizs, szálastakarmány és ciroktermékének felvásárlója és értékesítője a I # / W ÉrFOn 1i .4 L M # V. |/. Kirendeltség: Baja, Balassagyarmat, Berettyóújfalu, Békéscsaba Budapest Debrecen, Eger, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Kisvárda, Makó, Mátészalka, Nagykanizsa, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Sátoraljaújhely Sopron, Szekszárd, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely Tata, Veszprém Zalaegerszeg. Felvásárlói: valamennyi földmívesszövetkezet. E / 5 Szabadföld /Felvirágozott kocsikkal és zászlókkal... Zala megye dolgozó parasztsága lelkesedéssel készülődik a terménybegyűjtésre Az évszázadok óta elnyomott, irdatlan szegénységben és szellemi sötétségben tartott dolgozó parasztság harcos öntudatra ébredését, magáratalálását, szinte napról-napra mérhető fejlődését az országnak tán egyik megyéjében sem tapasztalhatjuk olyan mértékben, mint Zalában. A felszabadulást követő első esztendőkben bizony még nem beszélhettünk így Zaláról. S ezen nem is kell csodálkozni, mert hiszen a feudalizmus minden velejárójának, szolgalelkűségnek, meghunyászkodásnak, papi befolyásnak hazája volt ez a megye. Ma már merőben más a helyzet. Zala dolgozó parasztsága legelső alkalommal a tavalyi tatmönyvegyűjtés során, legutóbb pedig a május 15-i választáskor mutatta meg törhetetlen hűségét és ragaszkodását a Magyar Dolgozók Pírja és Rákosi Mátyás iránt. Ez sem véletlen műve, hanem természetes következménye a Párt országépítő politikájának, amelyet a zalai dolgozó parasztság is felismert és megszeretett s tudja, hogy felemelkedésének, boldogulásának legfőbb irányítója a Magyar Dolgozók Pártja. Most pedig, amikor már suhognak a kaszák és az ország évo évi kenyeréért harcol dolgozó parasztságunk , újabb lelkesedésnek lehetünk szemtanúi Zala megyében. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy lázban ég Zala dolgozó parasztsága. A cséplés még meg sem kezdődött, — máris megindult a vetélkedés: dolgozó parasztok, falvak és jssok között, hogy a terménybegyűjtést hol bonyolítják le gyorsabban, pontosabban és magasabb százalékra. — Napok óta sorra járom azokat a gazdákat, akik tavaly aratómunkásokat foglalkoztattak. A kormány ma már mi vagyunk, tehát nem hagyhatjuk, hogy a kormány intézkedéseit valaki és megszegje. Két nap alatt 36 aratási szerződést kötöttünk meg, úgy, ahogy járja! — mondja Halász József bácsi, a DÉFOSZ zalaszentbalázsi szervezetének titkára. Aztán folytatja: — Éppen tegnap csíptem füllentésen Kis István esperesplébánost. Azt mondja, hogy ő nem arattat senkivel. No, tán neki a szentlélek arat? Kiderítettem, hogy két aratója is van, csakhát ki akarta kerülni a szerződéskötést ... Most azonban ennél sokkal nagyobb és fontosabb ügyben föl a fejünk. Vasárnap közös ülésen elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad, de a terménybegyűjtésben Zalaszentbalázs lesz a legelső az országban! Felvirágozott kocsikkal és zászlókkal kezdjük meg a begyűjtést. Talán sikerül egy traktort keríteni, az húzná az első kocsikat, hogy ezzel is jelképezzük a munkások és dolgozó parasztok összefogását. Én csak amondó vagyok, hogy az idei terménybegyűjtés egyik legfontosabb alapja az ötéves tervnek. A mi ötéves tervünk is készen van már. Kapunk villanyt, kultúrházat, bekötőutat, ártézi kutat, futballpályát, szülésznői lakást, temetőkerítést és még sok mindent , mindezt az állam adja. Fontos tehát, hogy erős legyen az állam. Az pedig, amint már mondottam, mi vagyunk. A terménybegyűjtéssel tehát saját magunkat erősítjük. Zalaszentmihályon id. Hiczó József 5 holdas kisparaszt arról nevezetes, hogy tavaly majdnem 8 mázsa kenyérgabonát szolgáltatott be. A legmerészebb saccolással is 60 évesnek mondaná az ember Biczó bácsit, mert még annál is fiatalabbnak híiik. Pifcit.hat nem kevesbb mint 77eszTSTC31. Jó ora van lé&íen mondva, kitűnő szöbeh wa en^Ma délelőtt is félhold rétet kaszált. Semmi baja nincs — csak néha a reumája jön elő. Legényeken túltevő vidámsággal beszél: — Ha egy holdat nem adtam volna át a fiamnak, akkor az idén még többet adnék be... Bevallom, szeretnék mintagazda lenni... A télen olvastam a Szabad Földben azokról a parasztokról, akik üdültek és Hévízen gyógyfürdőben vótak ... Csakhát attól tartok, hogy mivel ilyen öreg vagyok, velem már nemigen törődnek... De az idén is kiteszek magamért a beadásnál. Mert hát mennyien dolgoznak városon, akik nem arathatnak! De még így faluhelyen is sokan vannak az ellátatlanok. Enni kell mindenkinek, aki dolgozik. Lám, ilyen egyszerűen és mégis a leglényegesebbet érintve magyarázza Biczó bácsi a terménybegyüjtés fontosságát. És ami a legfőbb: a szívéből jönnek ezek a szavak. Természetes, megnyuMatjuk, hogy az állam az „öregekkel” is törődik ... id. Trombitás Dezső 15 holdas zalaszántói középparaszt Csupa öntudat az egész ember. Minden szava olvasottságra és tudásra vall. — Többen, főképpen középparasztok vitatkoztak velem, hogy felesleges dolog már ez a terménybegyüjtés. Minek. Volna már kenyér bőségesen. Igen ám, de erre én azt mondom, hogy akkor nem ismeritek jól a kulákot Mert mi történne, ha teljesen szabaddá tennék a gabonát? Az, hogy a kulák az utolsó szemig eldugná a gabonáját, a jó alkalomra lesne, azt várná, hogy éhezzenek meg a dolgozók s akkor ő magas áron értékesíthetné. Felütné fejét gazdasági életünk legveszedelmesebb ellensége: a fekete piac. Máról holnapra ugranának az árak, egy-kettőre ott lennénk, ahol 1946 elején a pengővel voltunk. Ezt pedig egy becsületes dolgozó sem akar halra. A UrmAnn><es!jj#ftéssel tehát népi demokráciánk egyik legszebb eredményét, a forintot is védjük. A középparaszt ne hallgasson a kulákra, mert azzal önmaga ellenségévé válik. Azt üzenem mind középparaszt társamnak, hogy a hess. fáltatás nem áldozat, hanem a legszebb hazafias kötelesség önmagunk és minden dolgozó iránt! A sümegi járás községeinek Benjáminja s egyúttal „mintaközségjelöltje”: Hetyefő. Erre megy itt már a termelési verseny, a terménybegyűjtés előkészületei, meg minden igyekezet. — Mi leszünk a legelsők az egész országban! — mondja Bakos János bíró. Akár illik, akár nem, azért eláruljuk, hogy min törik a fejüket a hetyefeiek. Mivel úgyis mindenki jóval több gabonát ad be, mint amennyire kötelezett, nem várják meg, amíg az egész faluban elcsépelnek. Mihelyt megindul a gép s egy-két gazdánál végez, „kölcsön" adnak a többieknek és ebből beszolgáltat az egész falu. Úgy, hogy pár napon belül végeznek is a terménybegyüjtéssel. Ezzel az érdekes ötlettel kapcsolatban azonban meg kell mondanunk, hogy nagyon szép és dicséretre méltó s ilyen pici községben végre is hajtható, a nagyobb helyeken azonban, minden jószándék mellett, csak zavarokra és felesleges kellemetlenségekre adhatna alkalmat. A Szabad Föld újságírójának nem sok hozzátennivalója lehet a leírtakhoz. Legfeljebb annyi, hogy emlékeztessen Rákosi Mátyás tavaly augusztus huszadiki kecskeméti beszédjére, amelyben a tavalyi terménybegyűjtéssel kapcsolatban kijelentette: „Felért egy népszavazással . . Azóta már a szó szoros értelmében is történt egy népszavazás. Nem jóslünk, ha a zalai dolgozó parasztság lelkesedése láttán azt mondjuk, hogy az idei terménybegyűjtés két népszava-Sz. J. zással is felér! JÓ MUNKAÜGYI BIZOTTSÁG - erős munkástagozat Megállapíthatjuk, hogy az ország túlnyomó részében már megalakult és működő munkaügyi bizottságok jól látják el feladatukat. Ragadjunk ki néhány esetet. Nézzük meg, hogyan végzik munkájukat a jó munkaügyi bizottságok. Vas megye falvaiban, a munkaügyi bizottságok, működésük első napjaiban máris 20 kulákot lepleztek le. Egyik sem fizette ki alkalmazottainak a megállapított bért. A munkaügyi bizottság, a húsz kulikkal közel 100 ezer forint hátralékos munkabért fizettetett meg a cselédeknek. z a gyors eredmény úgy született meg, hogy a munkaügyi bizottságok, megalakulásuk után azonnal kapcsolatot teremtettek a gazdasági cselédek széles tömegeivel. Cselédgyűlést hirdettek és a DÉFOSZ munkástagozatának tömeggyűlésén fizettették ki a cselédek bérét. A közigazgatási szervekkel karöltve intézkedtek, hogy a kulákok minden alkalmazottjuknak tegyék lehetővé a gyűlésen való megjelenést. A távolabb lakó kulákokat kötelezték, hogy cselédjüknek a gyűlés idejére kocsit adjanak, vagy vasúti költségét fizessék meg. Ilymódon Vas megye kulákjainak gazdasági alkalmazottai rövid idő alatt megismerték jogaikat. Az irodán túl is figyelni kell a kulákot Igen, figyelni kell. Mert ha a munkabérhátralékos kulák le is teszi a pénzt a bizottság előtt cselédje kezébe, nem biztos, hogy az ajtón túl is nála hagyja. így történt Nagydoboson is. Mosolygó Gábor 67 holdas kulák adósa volt Juhász Jánosnak munkabérével, több mint ezer forinttal. Nem fizette meg neki, ami a kollektív szerződés értelmében jár. A munkaügyi bizottság előtt készségesen, nagy szánom bánomok közepette átadta alkalmazottjának hátralékos munkabérét Az ajtón túl az utolsó tízesig visszavette tőle az ezer forintot. Nagydobos munkaügyi bizottsága éberen járt el. Később megkérdezte Mosolygó alkalmazottjától: ugyan mire költötte a pénzt? Ruhát vett, csizmát, vagy más egyebet ? így tudta meg, hogy a kulák visszavette munkásának bérét. Azóta a nagydobosi bizottság — ha a kulák az irodában kifizette is alkalmazottját — utánanéz, hogy az alkalmazott mire költötte a pénzt, hogyan használta fel. Ez helyes, példás dolog és az alkalmazottak érdekeit szolgálja. Hegedűs úr a „jó" kulák A nyíregyházi munkaügyi bizottság nem várja, hogy hozzá jöjjenek a panaszokkal A bizottság egyik tagja megfigyelte, hogy az iroda ablaka alatt nap mint nap, déltájban elhalad egy öreg, toprongyos ember. Horpadt konzervdobozt szorongat kezében és a közeli városi konyhára megy. Egyízben megszlította: — Hol dolgozik maga? Az öreg elmondta: Hegedűs András gazdag henteskuláknál. Évek óta robotol nála fillérekért. Hegedűs urat mégis „jó” embernek mondta az öreg, mert hiszen „kijárta”, hogy ebédet kapjon. A munkaügyi bizottság azonnal Intézkedett Kiszámította az öreg cseléd munkabérét s megfizettette a kulákkal. Még a kollektív szerződés értelmében járó ruhát is megkapta az öreg ember. Ahol jól dolgozik a munkaügyi bizottság, meg la van a látszatja. A kulák nem mer többé fittyet hányni a demokrácia rendelteire s a dolgozó parasztok, netógazdasági munkások széles tömegei felsorakoznak a DÉFOSZ mögé. Nem véletlen, hogy Vas megyében 15 ezerről 28 ezerre emelkedett a DÉFOSZ taglétszáma a legutóbbi időkben s hogy ennek több mint fele munkavállaló. Csongrád megyében is közel kétszeresére nőtt a DÉFOSZ tagsága a munkaügyi bizottság működése óta. Szatymaz községben a munkaügy bizottság jó működése eredényképpen két hét alatt 750 tag iratkozott be a DÉFOSZ-ba. Javarészt gazdasági cselédek, de sok kis- és középparaszt is akad közöttük, így válnak a munkaügyi bizottságok a mezőgazdasági cselédek jogainak megvédelmezőivé és a népi demokrácia építőivé.