Szabad Föld, 1950. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-01 / 1. szám
A MAGYAR DOLGOZO PARASZTSAG NETI LAPJA VI. évfolyam, 1. szám. AK A 60 FILLÉR 1950. január 1. Boldog újesztendő!! Út esztendőre virrad dolgozó népünk, dolgozó parasztságunk. A felszabadidás óta immár a hatodikra. Öt egész esztendő telt el azóta, hogy országunk romokban hevert, a pusztulás reménytelensége vetett árnyékot falvainkra és városainkra. Az alföldi és dunántúli mezőkön lövészárkok és bunkerek tátongtak, fel nem robbant aknák riasztották a földjükön megálló parasztokat. Most, amikor a hatodik esztendő küszöbét lépjük át , mindez már szinte hihetetlen. És mégis, azokban a napokban kezdődött el a magyar történelemnek az a korszaka, amely sokat szenvedett dolgozó népünket, dolgozó parasztságunkat is a gazdasági és kulturális felemelkedés útjára vezette. 1945 tavasza óta nagy utat tett meg dolgozó parasztságunk: mezőgazdaságunk csak a hároméves terv során is többet fejlődött, mint az utolsó ötven esztendő alatt. És minek köszönheti mindezt dolgozó parasztságunk? Annak, hogy már a kezdet kezdetén felismerte: az ő boldogulását is csak a munkásosztály élcsapatának, a Pártnak az útja valósíthatja meg, az az út, amelyen a bölcs Rákosi Mátyás vezeti dolgozó népünket. A dolgozó parasztságunk már a kezdet kezdetén felismerte a munkás-paraszt szövetség fontosságát a munkásosztály vezető szerepét. Ha a most elmúlt 1949-es esztendőre pillantunk vissza, erről az évről is elmondhatjuk: a győzelmek sorozata volt. És ezeknek a győzelmeknek dolgozó parasztságunk is boldog részese. Az elmúlt évben is szemefényeként őrizte a munkássággal való megbonthatatlan szövetséget, a tavaszi, nyári és őszi munkálatok elvégzésénél éppen úgy, mint a május 15-i szavazásnál, vagy a terménybegyűjtésnél. Az őszi tervkölcsönjegyzésnél dolgozó parasztságunk is megmutatta, hogy helyesli és hűségesen követi kormányzatunk, Pártunk politikáját. A terv kölcsönjegyzéssel is szavazott: a békére, az altató munkára, az ötéves tervre. Legutóbb pedig, a magyar nép legnagyobb jótevőjének, Sztálin generalisszimusziak 70. születésnapja alkalmával ipari munkásságunkkal dolgozó parasztságunk is együtt ünnepelt. Felismerte, hogy jobb sorsának boldogabb jövőjének, a tartós békének csak egyetlen útja van, amelyet a nagy Sztálin tanításai mutatnak számunkra. A boldogulásnak ezen a sztálini útján haladnak már dolgozó parasztságunk legbátrabbjai: állami gazdaságaink, gépállomásaink és virágzó termelőszövetkezeti csoportjaink dolgozóinak tíz és tízezrei. A múltban, ha egy-egy új esztendő küszöbére érkeztünk, mindenkor valami aggódásfélét, valami kifejezhetetlen megtorpanást, félelmet érzett az ember: vájjon mit hoz az új esztendő, milyen titkokat, meglepetéseket rejteget? "S nem is volt nehéz a jövőbe látni. Egy mindig bizonyos volt: az úri kormányok elnyomó politikája következtében a falusi dolgozókra is egyre nehezebb esztendők vártak. A földmunkásokra és kisparasztokra mindig, az elmúlt év nyomorúságának a fokozódása várt. Középparasztjainkban pedig a rettegés, az elkeseredés élt: vájjon nem következik-e el a proletár-sorba zuhanás? Az ilyen és hasonló érzések, aggodalmak ma már teljesen ismeretlenek. Jövőnk s az elkövetkező esztendő nyitott könyvként áll előttünk: semmi titok, semmi rejtély. Dolgozó parasztságunk ennyi reménnyel és bizakodással még soha nem tekinthetett új esztendő elé, mint most. Nem kell rettegnie, bizonytalankodnia, hogy mit hoznakaz elkövetkező hónapok. De mindezen túl az 1950-es esztendő első napja a megszokott, közönséges újévnapoknál sokkal többet jelent számunkra: a magyar dolgozó nép felemelkedésének olyan korszaka kezdődik, amely nemcsak elmaradottságunkat szünteti meg, hanem nemzeti történelmünknek egészen új, soha nem látott fényességű fejezetét nyitja meg. Ezen a napon indul ötéves tervünk! Tisztán áll előttünk a jövő képe.Minden okunk megvan tehát arra, hogy bizakodással, derűs nyugalommal kezdjük el az 1950-es esztendőt amely dolgozó parasztságunk számára is boldogabb lesz — minden eddigi esztendőnél! MEGHALADTA AZ 1 MILLIÓ 200 EZRET A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEK TAGLÉTSZÁMA A szövetkezés nagy előnyeiről nap, mint nap tömegével győződik meg dolgozó parasztságunk és csatlakozik a földművesszövetkezetek népes táborához. Amíg 1945. év végén még csak 242 földművesszövetkezetünk volt, ma csaknem 3200 működik az országban. A földművesszövetkezetek taglétszáma már meghaladta az 1 millió 200 ezret. Földművesszövetkezeteink fejlődését azonban ,nemcsak a taglétszám megnövekedése jellemzi, hanem ma már döntő szerepük van az értékesítésben és a terményfelvásárlás 98 százalékát, a baromfifelvásárlás 60 százalékát végzik el. A termelés terén kisgépek juttatásával, termelési szerződésekkel, gépi munkák szervezésével, a műtrágya közvetítésével segítik a dolgozó parasztságot. Kulturális téren 400 szövetkezeti kultúrház mozi és 800 szövetkezeti könyvtár hirdeti a földművesszövetkezeti mozgalom fejlődését. A legfelsőbb bíróság elvi döntése a jószágperekről Már eddig is több rendelet intézkedett arról, hogy aháborús események folytán gazdát cserélt állatok iránti perekben mi az eljárás. Ezek a rendeletek azonban olyan kibúvókat hagytak, amelynek, következtében egy-egy ilyen per évekig húzódott. És a perköltség sok esetben többre rúgott, mint az állat értéke. A legfelsőbb bíróság most megszüntette ezt az állapotot és kimondja,hogy az ilyen perben hozott ítéletet nem lehet végrehajtani akkor, ha az állatot annak idején a hatóság, úgy a hatóságnak minősülő nemzeti, termelési, földigénylő stb. bizottság juttatta. Az első boldog évvégi számadás Reggelre sűrű köd ereszkedett. Mihályi község sikos utcáin óvatosan lépegetnek a járókelők. Ki a kútra, ki pedig délelőtti bevásárlásra indul. Csigó Józsefné szép fiatal parasztasszony még egy Utolsót simít egyszerű ruháján és karján a kétéves Marikával kilép a kapun. — Hová ■ ilyen vidáman?' — kér-dezik ismerősei. — .Most fizetik k ~ a részesedést a csoportban. ■ v ’ '. ' A Mihályiés „Táncsics" termelőszövetkezet irodájában már ,kora reggel, begyújtottak a kályhába, hogy jó meleg legyen, mire a tagok érkeznek. Gönye Lajos intézőbizottsági elnök és Varga Lajos bizottsági tag, az Íróasztalnál ülnek , és még egyszer átfutják a csoport évvégi eredményeit. Egy éve, hogy megalakultak és úgyszólván teljesen üres kézzel kezdték. A 34 dolgozó családnak a dolgos kezénél nem volt egyebe. Azonban ez nem szegte kedvét a csoport tagjainak. Bizakodva fogtak munkához. Mindenki a legjobb tudása és képessége szerint dolgozott. Nem is volt olyan szép terméseredmény egyetlen egyéni parcellán sem, mint a termelőcsoport földjén. Erről tanúskodik az évvégi elszámolás eredménye is. 175.667 forint eredménnyel zártak. Ebből 25.645 forintot tartalékoltak a csoport további fejlesztésére, 150.022 forintot pedig a végzett munkaegységek arányában most osztanak szét a tagok között. Aki kevesebb munkaegységet teljesített, kevesebb pénzt kap, aki többet teljesített, annak a részesedése is több. A „Táncsics"- termelőcsoportban azonban nincs egy tag sem, aki vonakodott volna a munkától. Így mindannyian jól állanak a munkaegységek számával. — Csigó József 38 munkaegységet teljesített — olvassa Gönye Lajos és 7367 forintot számol ki Csigóné elé. — Életemben nem láttam ennyi pénzt egy rakáson — mondja az asszonyka örömtől csillogó szememfel. S amint férjével együtt kilépnek az irodából, egyenest a bútoroshoz tartanak. 1945-ben házasodtak és a rajtuk levő ruhánál nem volt egyebük. Most végre elérték, hogy páros ágyat, ruhásszekrényt, hét-, köznapi és ünnepi ruhát vásároljanak maguknak.............................. Gulyás László még Csigánál is több munkaegységet teljesített. Ő 450 munkaegység után részesedik. Ez pénzben 9018,60 forintot jelent. Lakásukban tele ruhásszekrények, jólöltözött, vidám , gyerekek tanúskodnak arról, hogy Gulyás László nem hiába dolgozott egész éven át lelkiismeretesen, mert elvégzett munkája arányában részesedett a csoport jövedelméből. Gulyáséknál hét apró gyerek kér mindennap kenyeret és hét apró gyerek ruháztatásáról, iskoláztatásáról kell a szülőknek gondoskodni. — Amíg a Fiat-majorban voltunk cselédek, még kenyérre is szűkösen futotta — emlékezik vissza Gulyás néni a régi időkre. — Télvíz idején a gyerekek iskola helyett a kemence padkáján ugrándoztak, mert nem volt mibe öltöztetni őket. Büszke örömmel nyitja ki a ruhásszekrény ajtaját, ahová Jolánka, a legnagyobbélány gondosan berakta az újonnan vásárolt holmikat. Új téli nagykabátok, fényes csizmák, ünneplő ruhák sorakoznak egymás mellett. • A fehérneműeket még el sem tudtuk egy szekrénybe helyezni —mondja sugárzó arccal. A csöpp Giziké selypítve dicsekszik. . . — Nejem is van ám új tipőm, med új ruhám! — Csillog a csöppség ■ szeme, mert új ruhája még most van életében először. Közeledik az ebédidő. Gulyásék tűzhelyéről finom pörkölt illata terjeng. • — Régen még karácsonykor is ritkán futotta húsra !— jegyzi meg az asszony, miközben boldogan kavargatja a gőzölgő ételt. 1949 óesztendő napján, Mihályiban 34 család először csinált boldog évvégi számadást. Boldogok, vidámak a „Táncsics termelőcsoport tagjai. A közös gazdálkodás könnyebbé, szebbé tette életüket. Csigó Józsefné is mosolygós arccal veszi át a ropogós százasokat. Milyen nagyságú területen kell napraforgót termeszteni? 15041/1949 (266) FM sz. Mezőgazdasági termelésünkben egyre nagyobb szerepet tölt be az ipari növények termesztése. Ezek közül is a napraforgó az, amelynek termesztése, egyrészt élelmezés, másrészt ipari termelésünk szempontjából nagyon fontos. A földművelésügyi miniszter rendelete szerint,akiknek 5 kat. holdnál kisebb területű földjük van, szántóföldi művelés alatt szegélynövényként, vagy köztes művelésben kell napraforgót termeszteni. Hata szántóföldi művelés alatt álló terület az 5 katasztrális holdat eléri, de a 25 katasztrális holdat nem haladja meg, úgy a szántóterület 7 százalékáig, ha a 25 kát. holdat eléri, de az 50 kát. holdat nem haladja meg," 10 "százalékáig, ha pedig az 50 kát. holdat meghaladja, a szántóterület 12 százalékáig lehet a gazdálkodót napraforgónak főterményként való termesztésére kötelezni. A "termelési kötelezettség teljesítésébe beszámít"az a térület is, amelyen a gazdálkodó szerződés alapján termel napraforgót. -