Szabad Föld, 1950. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-06-11 / 24. szám
WSO június 11. Szabad Föld 5 HARC A KLERIKÁLIS REAKCIÓ ELLEN Révai József hosztkmálója az 3M11S9 Központi Vezetőségének ülésén Révai József a Központi Vezetőség ülésén beszámolójában a többi között ezeket mondotta: A klerikális reakció elleni harc kérdése nem új kérdés Pártunk és a magyar népi demokrácia fejlődésében és küzdelmeiben a felszabadulás óta. Mindenki tudja, hogy milyen ádáz dühvel támadott ránk a Mindszenty által vezetett klerikális reakció 1945 óta a magyar demokratikus fejlődés döntő kérdéseiben. Hogyan állt a földreformmal kapcsolatban a nagybirtokosok oldalára, a köztársaság kiváltásával kapcsolatban a Habsburgok oldalára, hogyan védte minden egyes esetben azokat a kizsákmányoló osztályokat, amelyeket sorra-rendre szorítottunk ki és szorítunk ki a hatalomból és gazdasági pozíciókból. A klerikai fő reakció az imperialisták ügynöke A klerikális reakció 1945-től kezdve a nagybirtokos és nagytőkés osztályok, a régi rendszer restaurációjának előharcosa volt és az ma is — éppen ezért támogatja életrehalálra a kulákság ellenállását a mezőgazdaság szocialista átalakításával, a termelőszövetkezeti mozgalommal szemben. A klerikális reakció aknamunkájának fokozódása összefügg a nemzetközi helyzet kiéleződésével. A klerikális reakció növekvő agresszivitása a magyar népi demokrácia ellen egyenes következménye és tükröződése az amerikai imperialisták fokozódó agresszivitásának, háborús uszításának. Az imperialista ügynökségek között az egyik legfontosabb szerepet kezdettől fogva a klerikális reakció játssza. A klerikális reakció ma nálunk az imperialisták ötödik hadoszlopának legfontosabb támasza. Ez következik abból is, hogy a klerikális reakció élén járó katolikus püspöki kar a Vatikántól kapja és fogadja el az utasításokat politikai magatartásra nézve, márpedig közismert, hogy a Vatikán az amerikai imperialisták csatlósa és kiszolgálója. A püspöki kar a békemozgalom ellen fordult az, hogy vannak az országban imperialista ügynökök és kémek, hogy van uszító és aknamunkát folytató klerikális reakció, növeli a háborús veszélyt. És hogy mi most, erélyesebben és határozottabban vetjük fel a klerikális reakció elleni önvédelmi harc kérdéseit, az elsősorban abból a kötelességünkből ered, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket a béke védelmében! A klerikális reakció békeellenes és háborús uszítókat szolgáló aknamunkája élesen kifejezésre jutott a magyar püspöki kar legutóbbi nyilatkozatában, amellyel a békemozgalom, a békeivek aláírása ellen fordult. A magyar katolikus püspökök általában a béke mellett nyilatkoztak, de az ilyen általános békenyilatkozatok fabatkát sem érnek. A magyar püspöki kar magatartása a békemozgalommal kapcsolatban azt jelentette, hogy a püspöki kar szembefordult a magyar dolgozó nép millióinak békeakaratával, szembefordult a Magyar Népköztársaság kormányának békepolitikájával, kirekesztette magát a békéért küzdő magyar dolgozók nagy és egységes közösségéből és szócsövévé vált mindazoknak a volt nagybirtokosoknak, tőkéseknek, kulákoknak —, akiknek egyetlen reménysége a harmadik világháború, a nyugati imperialisták fegyveres segítsége, az atombomba. Nem véletlen az, amiről Borsod megyéből kaptunk hírt, hogy ott három volt csendőrtisztet szenteltek pappá, mégpedig úgy, hogy kedvezményes idő alatt tették lehetővé számukra a papi tanulmányok elvégzését A Párt támogatja az egyház néphez hű elemeit Mi a püspöki kartól és a papságnak attól a részétől, amely az ő utasításait követve, a békemozgalom ellen fordult, megkülönböztetjük a papságnak, elsősorban a lelkészkedő alsópapságnak azt a részét, amely őszintén és meggyőződésből csatlakozott a magyar dolgozó nép nagy békemozgalmához. Az a tény, hogy papok százai írták alá a békeíveket, mutatja, hogy a katolikus egyház soraiban növekednek azok az erők, melyek a dolgozó magyar nép és a béke ellen forduló klerikális reakcióval szemben készek együtt haladni a népi demokráciával és támogatni annak szocializmust építő, békét védelmező munkáját. A Pártnak, a munkásosztálynak, a dolgozó népnek éles harcot kell folytatnia a klerikális reakció ellen, de ugyanakkor segítenie és támogatnia kell az egyháznak a népköztársasághoz őszintén közeledő és a dolgozó néppel becsületesen együttműködni kész elemeit. A magyar püspöki kar összetételében és politikájában a Horthy-rendszer maradványa. A Magyar Népköztársaság kormánya nem nyugodhat bele abba a helyzetbe, hogy a püspöki kart Horthytól kapta örökségbe és még kevésbé nyugodhat bele abba a helyzetbe, hogy míg a püspöki kinevezésekhez a régi rendszerben szükséges volt a Horthy-kormányzat hozzájárulása, addig a demokratikus Magyarországon a Vatikán a népköztársaság kormányának megkérdezése és hozzájárulása nélkül nevez ki püspököket. Az állam véleményező és hozzájárulási jogát a püspöki kinevezéseknél érvényesíteni fogjuk. A klerikális reakció kiomlasztó, kártevő törekvései A klerikális reakció bomlasztó és kártevő munkája arra irányul, hogy aláássa dolgozó népünk egységét, munkakedvét, fegyelmét, hogy megrendítse népköztársaságunk kormánya, Pártunk iránti bizalmát és ily módon segítse az imperialista háborús uszítók terveit. A klerikális reakció a népi demokrácia, a dolgozó nép nagy ünnepeinek megzavarására törekszik és úgy szervezi az egyházi ünnepeket és szertartásokat, hogy azok alkalmasak legyenek a termelés és a tanulás, a munkafegyelem és az iskolai fegyelem bomlasztására. A klerikális reakció arratörekszik, hogy aláaknázza a népi demokrácia iskolapolitikáját. Arra igyekszik rávenni az ifjúságot, hogy ne tanuljon, tudatosan előmozdítja a munkás és dolgozó paraszttanulók lemorzsolódását az iskolákban. Országos jelenség, hogy reakciós papok kiadják a jelszót a „tanulj jobban“-mozgalom ellen: „Nem érdemes tanulni, mert megváltozik a rendszer". Egyes reakciós plébánosok azt hirdetik, hogy „bocsánatos bűn", ha a gyermekek nem tanulnak. A csoda-propaganda alattomos propaganda A népi demokrácia tudást és műveltséget terjeszt, a klerikális reakció a tudatlanságra és a maradiságra épít. A klerikális reakció országszerte mozgósított a természettudományos ismeretek terjesztésével szemben.’ Mi azt hirdetjük a dolgozó parasztságnak: nemcsak az időjáráson, hanem elsősorban rajtad, jó munkádon áll, hogy a föld milyen termést hoz, mi arra tanítjuk a népet, hogy az ember meg tudja változtatni a természetet. A klerikális reakció szembefordul ezzel a jobb jövőt "biztosító neveléssel és azt hirdeti: „a természet az úr, ne kapálódzunk elene", „ami jó volt az apánknak, jó nekünk is’’. A természettudományos ismeretterjesztéssel szemben a klerikális reakció a „csodákban" való hitet hirdeti. A Szívújság hétről-hétre tele van állítólagos „csodákkal". Ez a csoda-propaganda alattomos és céltudatos politikai propaganda. Zala megyében például nemrégiben elterjesztették, hogy 1950-ben jön a „világvége“ (a világvége alatt természetesen a világháború értendő), háromnapos sötétség lesz és aki párttag, vagy tömegszervezeti tag, az nem ébred fel többé. A klerikális reakció a vallás tanításait a felebaráti szeretetről úgy magyarázza és terjeszti, hogy a kizsákmányoló elemek iránt részvétet ébreszszen és védelmezhesse a kulákokat. A reakciós papok és szerzetesek szerte az országban azt hirdetik, hogy „szegény és gazdag mindig volt és mindig lesz”, hogy a kulákoknak azért van többjük, mert „az isten segített nekik“ és ezért őket is „szeretni kell”. A klerikális reakció e bomlasztó, a népi demokrácia aláaknázására törő munkája érdekében szívós tömegpropagandát, aprómunkát folytat, alkalmazza a legkülönbözőbb legális, és illegális módszereket. A legkülönfélébb vallási mezben fellépő szervezeteket teremtik meg, felnőttek és gyermekek számára: bibliaköröket, ministránsköröket, rózsafüzértársaságokat, Szt Antal-láncokat, temetkezési egyesületeket. Ugyanakkor a szórakoztatás, a testedzés eszközeivel is csábítani próbálják a fiatalokat. Nem felejthetjük el, hogy az Actio Catholica kémeket rejtegetett és pénzelt. Ennélfogva teljesen jogos az a követelés, hogy meg kel akadályozni, hogy gombamódra szaporodjanak a klerikális reakció különféle „fedőszervezetei ” A családi béke megbontó! A klerikális reakció elterjedt módszere: a gyermekeknek a szülők, a szülőknek a gyermekek ellen hangolása, férj és feleség kijátszása egymás ellen. Tömeges jelenség, hogy a reakciós papok a szülőket mozgósítják a kollégiumok ellen, rábeszélve őket, hogy az „istentelenségre nevelő” kollégiumokból hívják haza a gyermekeiket. A klerikális reakció, amely szavakban a család szentségét hirdeti, a valóságban íme, nem riad vissza a család békéjének és egységének megbontásától, ha sötét politikai céljainak előmozdításáról van szó. A klerikális reakció tömegagitációjának legfontosabb szervezetei a különféle férfi és női szerzetesrendek. Magyarországon 23 férfi szerzetesrend van 2582 taggal és 40 apácarend 8956 taggal, összesen tehát 63 rend 11.538 taggal. Ezek a szerzetesrendek a régi rendszerben hatalmas földbirtokokkal rendelkeztek, a feudális nagybirtokos osztályhoz tartoztak. Földbirtokaikat a népi demokrácia a dolgozó parasztság között osztotta fel, de rendházaikat, zárdáikat, kolostoraikat meghagyta. A 63 szerzetesrendnek 636 kisebb-nagyobb rendháza volt, egy rendházra tehát mindössze 18 lakó jutott. Felmerül a kérdés, fenntartható-e ez a helyzet a népi demokráciában? Sz frzfífsik és apáink mint az imperialisták agitátorai Ez a helyzet annál kevésbbé tartható fenn, mert a férfi és a női szerzetesrendek vagy maguk mondtak le azokról a feladatokról, melyeknek teljesítése állítólagos hivatásuk (ez vonatkozik a tanítórendekre), vagy régi szerepük vált feleslegessé, (ez vonatkozik azokra a rendekre, amelyeknek a szegénygondozás és betegápolás volt a feladatuk), vagy reakciós politikai célokra csalárdul visszaélnek szerzetesi tevékenységükkel (ez vonatkozik a kolduló és missziózó rendek tagjainak túlnyomótöbbségére). A szerzetesek és apácák százai és ezrei járják az országot és mint az imperialisták agitátorai, mint reakciós hírvészók lépnek fel. Egy zalai községben gépállomást létesítettünk, erre azonnal ferenceseket vezényeltek oda. Egyes pestmegyei községeket végigjárták az Unum-nővérek és úgynevezett „családlátogatásaik“ nyomán azt kezelték követelni egyes félrevezetett asszonyok, hogy a gyerekek újra kötelezően és együttesen az osztállyal és a tanító vezetésével járjanak templomba. Országos jelenség, hogy kolduló apácák és szerzetesek megjelenése után háborús rémhírek terjednek el. A klerikális reakció visszaélt a kormány türelmes magatartásával A népi demokrácia az 1949/50-es tanévben bevezette az államosított iskolákban a szabad vallásoktatást, azt a rendet, amely, teljesen megfelel a vallás- és véleményszabadságnak és amely lehetővé teszi, hogy a szülők szabad választásuk szerint járassák vagy ne járassák gyermeküket hittanoktatásra. A klerikális reakció azonban visszaélt a kormány és a Párt lojális és türelmes magatartásával, féktelen agitációt fejtett ki a hittanoktatás érdekében, megrágalmazta a fakultatív vallásoktatás demokratikus elvét, a népet a vallástanítás új rendje ellen uszította. A hittanórák az esetek igen nagy részében nem a vallásoktatást, hanem a reakciós uszítást szolgálják. Ezt a támadást vissza kell vernünk. A hittanórákon folyó reakciós uszítással szemben keményen és határozottan védekeznünk kell. Dolgozó népünk egy része azt hiszi, hogy a gyerekek hittanra küldése magánügy, amelynek nincs köze a szülők politikai meggyőződéséhez. Tévednek. A reakciós paphoz küldeni hittanra a gyerekeket akarva-akaratlanul is politikai hitvallás a népi demokrácia ellen és a klerikális reakció az ilyen szülők magatartását, mint politikai megnyilatkozást használja fel. Örömmel kell megállapítanunk, hogy pedagógusaink zöme becsülettel teljesíti hivatását, a népköztársaság, a dolgozó nép hazájának szeretetére neveli a gyermekeket és szembeszáll a vallástanítás ürügyén folytatott reakciós lélekmérgezéssel. De ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy még sok olyan pedagógus van, aki a klerikális reakció „bizalmijának’ szerepét játssza az iskolákban. A jövőben nem fordulhatnak elő olyan esetek, mint egy dunántúli győrmegyei községben, ahol a tantónő büntetési feladatként 150-szer íratta le a helyi pártszervezet titkárának gyermekével, hogy hittanra el kell menni. A protestáns egyházakkal kötött megegyezés változatlanul érvényes és jól funkcionál. Ez a megegyezés bizonyítja, hogy a népköztársaság teljes mértékben biztosítja a vallásszabadságot és hogy az egyházak, ha nem szegődtek el szőröstül-bőröstül a külföldi és a belföldi reakció segítőtársául, békében tudnak élni és teljesíteni tudják feladataikat a népi demokráciában. A klerikális frakmó elleni lamer politikai karc A klerikális reakció, fokozódó támadásai elleni erélyes védekezés szükségessége még élesebben veti fel, mint eddig a klerikális reakció befolyása felszámolásának kérdését magában a Pártban. Meglehetősen általános jelenség, hogy pártszervezeteink, elsősorban a vidéken, a klerikális reakció támadásával szemben legfeljebb passzívan védekeznek, hogy népnevelőink félnek hozzányúlni ehhez a kérdéshez, attól tartva, hogy a klerikális reakció elleni harc erélyes folytatása átcsap a vallásos meggyőződés elleni harcba és elidegeníti tőlünk a hívő tömegeket. És miután félnek ettől az ellenkező véglettől, inkább nem csinálnak semmit. A klerikális reakció elleni harcunk fokozásánál abból kell kiindulni, hogy ez a harc politikai harc, amely az imperialisták ötödik hadoszlopának egyik legfontosabb osztaga ellen irányul, nem pedig a vallás ellen, a hit ellen, sőt nem is az egyház ellen általában. Ezután is tiszteletlenártjuk a vallásos meggyőződést Nekünk semmi bajunk nincs a katolikus dolgozó tömegekkel, amelyek épp oly odaadó és lelkes támaszai a szocializmust építő népi demokráciánknak, mint a más felekezetű vagy meggyőződésű dolgozók. Bajunk a klerikális reakcióval van és a feladat éppen abban áll, hogy a klerikális reakciót elszigeteljük a dolgozó tömegektől. Mi ezután is, úgy, mint eddig, tiszteletben tartjuk a vallásos meggyőződést, valljuk és megvalósítjuk a teljes vallásszabadságot az állami életben, kiindulva abból az elvből, hogy a vallás állami vonatkozásban magánügy. Ugyanakkor természetesen fokozottan kell érvényesítenünk a marxizmusleninizmusnak azt a tanítását, hogy a vallás a Párton belül nem magánügy. Ennek az elvnek az érvényesítésénél különbséget kell tennünk egyszerű párttagok és pártfunkcionáriusok között és a Párthoz való tartozást semmiképpen sem szabad függővé tenni attól, vallásosak-e párttagjaink? Pártfunkcionáriusainknál persze magasabb követelményeket kell támasztanunk. Elsősorban függetlenített funkcionáriusainktól, vezető és középkádereinktől el kell várnunk, hogy gyereküket ne járassák hittanra, ne vegyen részt egyházi szertartásokon és — nem utolsó sorban — feleségüket is a kommunista világnézet szellemében neveljék. Ugyanakkor párttagságunk között türelmes felvilágosító munkát kell folytatnunk, neveléssel és propagandával kell elérnünk, hogy felismerjék: templomba járással, körmeneteken való részvétellel, gyermekeik hittanra való küldésével öntudatlanul is a klerikális reakció törekvéseit segítik elő. A klerikális reakció ma bizonyos fokig taktikát változtatott. Egyenesen csábítja a kommunistákat gyónásra, áldozásra, körmenetekre azért, hogy éket verjen sorainkba, hogy az egyházi szertartásokon és ünnepségeken résztvevő kommunistákat úgy tüntethesse fel, mint a klerikális reakció híveit, akik csak látszólag kommunisták, valójában maguk is ellenségei a szocializmusnak. A helyes választ az ilyen klerikális csábításokra a nógrádiiegyei Benczúrfalvá községi bírája, elvtársunk adta meg, amikor egy körmenetnél a pap vele akarta vitetni a sátrat. A bíró elvtárs azt felelte a papnak: „A múltban mindig a gazdagok vitték a sátrat, vigyék hát most is csak ők”. Ugyanakkor óvakodnunk kell a baloldali túlzásoktól. A klerikális reakció képviselőinek elszigetelése a dolgozó néptől, nem rendőri rendszabásokon, hanem döntően a népnevelői, a felvilágosító munkán múlik. Meg fogjuk magyarázni párttagságunknak, dolgozó népünknek, hogy a gyerekek hittanra küldése miért jelenti a klerikális reakció támogatását. De már most óvok attól a túlzástól, hogy minden dolgozó embert, aki a mi felvilágosító munkánk ellenére hittanra fogja küldeni gyermekét, egyszerűen reakciósnak bélyegezzünk és így taszítsunk el magunktól. Különösen tartsuk szem előtt, hogy a balodali túlzások alkalmas talajt teremtenek egyenes provokációra a reakció részéről. Az ellenség arra használja fel a baloldali túlzások teremtette hangulatot, hogy maga döntsön le éjszaka kéreszteket, rongáljon meg kálváriaállomásokat, hogy aztán elterjeszthesse: mindezt a kommunisták tették. Amikor mi felvesszük a klerikális reakció által felénk dobott kesztyűt, akkor mi a jogos önvédelem politikáját folytatjuk. Békénket védjük, hazánkat védjük, épülő szocializmusunkat védjük. Küzdünk azok ellen, akik nemcsak most támogatják az idegen imperialistákat, hanem a múltban is mindig az idegen uralom eszközeként, a magyar függetlenség ellenségeként léptek fel. De ugyanakkor, amikor az egyházi reakció, a püspöki kar katasztrófapolitikája ellen erélyesen fellépünk, teljes rokonszenvünkről és támogatásunkról biztosítjuk azokat, akik magában az egyházban lépnek fel — akár papok legyenek, akár világiak — ez ellen a katasztrófapolitika ellen, népköztársaságunk és a katolikus egyház közötti béke és megegyezés mellett A béke és a»ég«*gye*és politikája a néphez hű lelkészek iránt Hogy egy ilyen megegyezés elvben lehetséges, azt a lengyel példa is mutatja. A lengyel püspöki kar — idézem a megegyezés szövegét: ,,felhívja a lelkészi kart, hogy lelkipásztori munkájában a híveket az ország újjáépítése és a nemzet jóléteinek emelése érdekében minél buzgóbb munkálkodásra buzdítsa". A mi püspöki karunk ennek ellenkezőjére buzdítja a lelkipásztorokat. A lengyel püspöki kar kijelentette, hogy: „felvilágosítja a lelkészi kart arról, hogy nem szabad ellene szegülnie a falusi szövetkezeti mozgalom kiépítésének“. A magyar püspöki kar ennek ellenkezőjét teszi: arra buzdítja a papságot, hogy védje a kulákokat és támadja a szövetkezeteket. A lengyel püspöki kijelentette, hogy: „elítél minden államellenes fellépést és különösen küzdeni fog az ellen, hogy a vallásos érzülettel államellenes célokra visszaéljenek“. A magyar püspöki kar ennek ellenkezőjét teszi: a vallásos érzülettel államellenes célokra él vissza. Ezzel a püspöki karral szemben lehetetlen a béke és a megegyezés politikáját folytatni. De a béke és a megegyezés politikáját akarjuk és fogjuk folytatni a néppel együttműködő, a népköztársasághoz hű lelkészkedő papság iránt. A klerikális reakciónak nem adhatunk anyagi támogatást, de a dolgozó nép hazájához hű, lelkészkedő papságságnak adunk, készek vagyunk biztosítani megfelelő létminimumot. Felrladatnnk Hadd foglaljam össze a főfeladatokat. Négy főkérdésről, négy főfeladatról van szó: 1. Leleplezni a klerikális reakciót, a katolikus püspöki kart, mint a béke ellenségét. 2. Támogatni és segíteni azokat a néphez hű papokat, akik a püspökökkel szemben támogatják a békét és a népi demokráciát. 3. Politikai felvilágosító munkával együtt megfelelő állami önvédelmi rendszabályt is kell foganatosítani a klerikális reakció ellen. 4. El kell érni, hogy funkcionáriusaink, de tagságunk zöme se járassa hittanra gyermekeit, fokoznunk kell a klerikális reakció elleni propagandánkat a nép közt, fokoznunk kell az egyházi ideológia elleni felvilágosító munkánkat a Pártban. El vagyunk szánva arra, hogy hazánk és békénk védelmében, népünk egységének védelmében, szocialista építőmunkánk biztosítására az imperialistáknak ezt az ötödik hadoszlopát, a klerikális reakciót is felszámoljuk.