Szabad Föld, 1950. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1950-07-02 / 27. szám

an mellékletünk: Tarlóhantasi útmutató 1 - A MAGYAR DOLGOZÓ PARASZTSÁG HETILAPJA ARA 60 FILLÉR VI. évfolyam, 27. szám, 1950 július 2. Arat az ország. A munka örömteljes lármája tölti meg a határt. Peng a kasza s néhol már az első magyar arató-cséplőgépek biztató hangja hallatszik. Zakatolnak a cséplőgépek. Szekerek, autók hordják a telt gabonás zsákokat. Folyik a harc a magyar nép új kenyeréért. A próbacséplések eredményei azt mutatják, hogy bő termést ad az idén a föld. Általában mérsékelt becslések szerint is úgy mutatkozik, hogy búzából országos átlagban 8,5, rozsból 8, őszi árpából pedig 10 mázsás átlagterméssel számolhatunk. Minek köszönhetjük azt, hogy az idén ilyenformán 5—10millió mázsa gabonával többet takaríthatunk be földjeinkről, mint az elmúltesztendőben? Azt hiszem, mindenekelőtt arról a jó munkáról kell megemlékeznünk, amelyet a dolgozó parasztságunk végzett. Dolgozó parasztságunk szívvel-lélekkel magáénak érzi népi demokráciánk társadalmi berendezését, államrendszerét, immár a tények győzték meg arról, hogy tevékenységének első-sorban maga látja hasznát. Ez a tény mély felelősségre ösztönzi a földdel, a munkával, az országgal szemben, ebből a tényből, mint szűnni nem akaró forrásból fakad a munka kedve, a verseny lelkesedése. De bizonyos, hogy az eredmények egyben azt a segítséget is tükrözik, amellyel munkás-paraszt államunk sietett a mezőgazdaság dolgozóinak segítségére. A kormányzat bölcs előrelátással, tervszerűen növelte a gép- és traktorállomások számát. Az állam hitelt adott, olcsó és kedvezményes vetőmagot, műtrágyát, s általában több mint 700 millió forintot ruháztunk be az elmúlt esztendőben a mezőgazdaság fejlesztésébe. Mindez természetesen következik abból, hogy a Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama, amelyben minden a dolgozó nép érdekében történik. És meg kell emlékeznünk arról a tényezőről, amely előrehaladásunk minden új győzelmének legbiztosabb záloga, a munkásosztályról, amely harcban és munkában egyaránt példát mutatva jár elől, élén nagy Pártjával, a Magyar Dolgozók Pártjával és egész népünk bölcs, forrón szeretett, nagy vezetőjével, Rákosi Mátyással. És nem lehet hangsúlyoznunk eléggé, hogy sem erre a gazdag aratásra, sem gazdasági és politikai felemelkedésünk semmiféle más eseményére nem kerülhetett volna sor, ha a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege nem szabadítja fel hazánkat a fasiszta járom alól és nem ad meg minden segítséget ahhoz, hogy függetlenek maradhassunk és legyen elégséges anyagi eszközünk ahhoz,, hogy az ajándékba kapott szabadsággal élni is tudjunk. Ezért van az, hogy a jó termés elmélyíti népünkben a szeretetet a világbéke legfőbb erőssége, a Szovjetunió és annak bölcs vezére, a világ népeinek nagy tanítómestere, a nagy Sztálin iránt, akit magyar népünk úgy tisztel és szeret, mint saját édesatyját. Mind e számos tényező kölcsönhatásának tudható be, hogy kiaknázhattuk azokat a lehetőségeket, amelyeket a jó időjárás kínált, és gabonatábláinkon 100 milliós értékek gyűltek össze. Ez azonban ugyanakkor nagy és halaszthatatlan kötelezettségeket is ró ránk. Az idő az aratás és a cséplés befejezésére sürgetés, arra, hogy még jobban megszervezzük a gabonabegyűjtést. A gabona 10—14 nappal korábban érett be az idén, mint máskor. Mindenütt erőteljesen folynak már az aratási munkálatok. Egyes járásokban, községekben azonban lemaradások mutatkoznak és az a veszély fenyeget, hogyha rövid időn belül be nem hozzuk a késedelmet, csak szemveszteséggel kerülhet magtárba a termés. Lemaradás jelentkezik több helyen a tarlóhántásnál is. Nagy egészében megtörtént a kijavított, rendbeszedett cséplőgépek felülvizsgálata. Éppen most van szükség arra, hogy minden erőnket latba vessük az aratásnak minél gyorsabb befejezésére. Most minden nap valóságos kincset ér. A nap érleli a gabonát és a túlérett kalászokból kipereg a szem, ha nem vágja le a kasza és nem csépeli ki a gép. Aki most nem fut versenyt az idővel, az drágán fizeti meg a késedelmet. Érdemes, papírt és ceruzát fogni, hogy kiszámítsuk, mennyi pénzt takaríthatunk meg, ha kellő gondossággal járunk el és megbecsüljük, kihasználjuk a rendelkezésre álló drága időt. Gondoljuk magunkat — teszem fel — olyan gazdának a helyzetébe, akinek öt holdján búza termett. Ha csak a várható országos átlagtermést vesszük is figyelembe, akkor is 42,5 mázsa élettel számolhatunk. A lelkiismeretes, jó munka 10 százaléknyi szemet menthet meg az elpergéstől, ami pénzben kifejezve 300—360 forintot tesz ki, ha a szállítási szerződési jutalmakat is figyelembe vesszük. Ez bizony nagy pénz! Ebből telik a családnak ruhára, cipőre, telik könyvre, ebből kényelmesebbé, szebbé válik az élet, ez már olyan öszszeg, amiből keríteni lehet arra is, hogy az udvart, a kutat, vagy a ház falát itt-ott takarosabbá tegyük, ha szüksége mutatkozik. Ha a szóban lévő gazda egy pár bakancsot, egy pár női típuscipőt, négy méter női ruhára való pamutszövetet és egy pár gyermekcipőt vásárol meg, akkor még mindig marad 50— 60 forintnyi költőpénz a kezében. Ez azt hiszem, mindnyájan úgy véljük, — megéri a fáradságot, azt, hogy az aratás gyorsbefejezésére fordítsuk most minden figyelmünket, minden erőnket! És hátra van a gabonabegyűjtés alapos megszervezése is. Fokoznunk kell a felvilágosítás munkáját, hogy egész dolgozó parasztságunk megértse a gabonabegyűjtés minél rövidebb időn belül történő teljesítésének nagy jelentőségét. Dolgozó parasztságunknak minden oka megvan arra, hogy a jó termés örömteljes, jó munkára lelkesítse. A Horthy-fasizmus idején a bő termése bőséges nyomort szült a dolgozó parasztok házatáján. A világpiaci verseny és a fasiszta állam lelketlensége leszorította az árakat,vagy éppen eladhatatlanná tette a búzát, ami végső soron — mivel végén csattan a£ ostor — a mezőgazdasági munkások, a kis- és középparasztok életszínvonalára hatott ki. Az a megdöbbentő helyzet állott elő, hogy az egyik oldalon kínálkozott az élelem bősége, amelyből jutott volna minden asztalra és ugyanakkor a másik oldalon a kulákok lova falta fel a denaturált búzát, a béres meg üres levest kanalazott, a dolgozó paraszt házát dobra verték. És ma? Az állam gondoskodik minden terményfelesleg elhelyezéséről, sőt, a jó termés ellenére is, változatlanul érvényben tartja, minden csökkentés nélkül, a tavalyi gabonaárakat. A Tervhivatal rendelete szerint a terménybeadási kötelezettség alá eső gabona ára mázsánként: a búzánál 60, a rozsnál 54, az, árpánál 50 és a zabnál 50 forint. Önkéntes beadás esetén az Állami Terménybegyűjtő búzáért 80, rozsért 60, árpáért 70, zabért 60 forintot fizet mázsánként. De ezen túlmenően is igen nagy segítséget jelent a dolgozó parasztnak a szállítási szerződések rendszere. Az állam — a változatlan gabonaárak mellett — jutalmat ad azoknak, akik szerződésben vállalnak kötelezettséget gabonájuk határidő előtt történő beadására. Az augusztus 10-ig beadott gabona után 4 forintot,a szeptember 2-ig beadott termények után 2 forintot kapnak mázsánként felár címén a termelők. A dolgozó paraszt pedig, aki gabonafeleslegének eladására július 8-ig megköti a szállítási szerződést, 6 forint felárat kap mázsánként. Bizony, megfordult a világ! A rendszer most nem bünteti, hanem jutalmazza a jó munkát, a jó termést és nyoma sincs többé nálunk a mezőgazdasági „túltermelésnek”, a piaci bizonytalanságnak, a végrehajtó dob pergésének, az éhségnek, a földönfutásnak. S mindez a változás ugyanakkor következik be, amikor a francia dolgozó parasztok élethalálharcot vívnak a Marshall-terv „áldásai”, vagyis a tengerentúli gabona gyilkos, kivédhetetlen versenye ellen és amikor magában Amerikában ismét javaslat merült fel az eladhatatlan terményfelesleg megsemmisítésére , és tönkrement farmerek karavánjai róják az országutakat . .. A szállítási szerződések közvetve is jelentős könnyítéseket nyújtanak dolgozó parasztságunknak: megkímélik a tárolás vesződségétől és költségeitől is, lehetővé teszik, hogy hamarabb és nagyobb bőségben jusson hozzá a gyárak termékeihez, a szövethez, a vászonhoz, a lábbelihez, a gazdasági szerszámokhoz. A nyári munkálatok ellátása: harci feladat. Kemény csatát kell vívnunk népünk külső és belső ellenségeivel, hogy elhárítsuk az útból az akadályokat. Az imperialista háborús uszítók keze átnyúlik határainkon és megmozgatja népünk új kenyere ellen a még rendelkezésére álló maradék erőket, elsősorban a klerikális reakció fekete hadát és a kulákok mindenre elszánt, ádáz seregét. Éppen ezekben a napokban is javában folyik az az izgatás, amelyet a reakció ügynökei visznek véghez a parasztság körében. Minden követ megmozgatnak, hogy eltántorítsák dolgozó parasztságunkat attól az egyedül helyes úttól, amelyen legjobban szolgálhatja hazánk, népünk és benne saját magának jól felfogott érdekeit. Folyik az alattomos támadás kenyerünk ellen. A klerikális reakció, meg a kulákok „jó magyarjai” mégcsak néhány nappal ezelőtt is azt magyarázták, hogy „az igazi hazafiak nem aratnak Péter-Pál előtt”, mert ezzel megsértik „az ősi szokásokat” és hogyha a gabona viaszérésben van, az az ő dolga; de az csak afféle kommunista találmány, hogy az érett búzát Péter-Pál előtt is le lehet aratni. Ez a hírverés járta Baranyában, de másutt is. Több helyen gúnyosan, sokatmondó arccal kérdezték, hogy ugyan miért akar a kormányzat mindenáron 6 forinttal többet adni a gabonáért? — így akarva gyanút kelteni a dolgozó parasztok körében az államvezetés világos, támogató, jutalmazó szándéka iránt. Másutt megint azzal igyekeznek a munkálatokat gátolni, hogy nem arról beszélnek, ami napirenden van, hem arról, ami nincs; hogy másról beszélnek, mint Bodóné, amikor a bor árát kérték tőle. Vallási vitákat szítanak, Hajóson a klérus emberei azt vitatják, hogy nem érdemes jól dolgozni, mert a bő termést sem a munkának, vagy a gépi szántásnak, hanem csak a jó időjárásnak köszönhetjük. Egyszóval, nincs hiány az agyafúrt módszerekben, a gonosz leleményességben. De mindez nem tudja csökkenteni dolgozó parasztságunk hatalmas lelkesedését, amellyel az aratás, a cséplés és a gabonabegyűjtés nagy munkáját egymással versengve igyekszik elvégezni. Dolgozó parasztságunk tettekkel ad méltó választ a reakció áskálódásaira. Nagy visszhangot váltott ki a tótkomlósi dolgozó parasztok kezdeményezése. A tótkomlósiak versenyre hívták ki az egész ország dolgozó parasztságát, vállalva azt, hogy július 6-ig szemveszteség nélkül learatják a falu minden gabonáját, július 20-ig behordják, szeptember 1-ig teljesítik a község gabonabeadási kötelezettségét és a kötelező terménybeadáson felül a szabadforgalmú gabonára július 8-ig szállítási szerződést kötnek. A harc a szállítási szerződések gondolatának népszerűsítéséért lényegében véve még csak most indul meg, de már a kezdeti eredmények is arról tanúskodnak, hogy az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok is nagy megértéssel és örömmel fogadják a jutalmazás rendszerét. Folyik a döntő ütközet a klerikális reakció és a kizsákmányoló kulákság bujtogatásával szemben a magyar nép jövő esztendei kenyeréért. Innen, ezekről a hasábokról is arra hívom fel egész dolgozó parasztságunkat — úgy is, mint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, de úgy is, mint a dolgozó parasztság nagy családjának egy tagja, — hogy folytassa tovább és fokozza küzdelmét a népellenes hazugságok leleplezéséért, az aratás, a cséplés, a terménybegyűjtés jobb elvégzéséért, hogy minél nagyobb darab és ízesebb kenyér kerüljön minden dolgozó asztalára, minél több ruha, meg lábbeli a dolgozó parasztok házalójára; hogy minél gazdagabb és erősebb legyen drága hazánk és a világbéke nagy tábora. AZ EJKE A VÉRÉRT írta: BOR ISTVÁN Kókai Lajos négyholdas tiszaugi kisparaszt viasz-1 Kókaiék búzaföldjét a gépállomás trantora számolta érésben aratja búzáját a Tisza töltése mentén, az ősszel, aminek meg is van az eredménye.