Szabad Föld, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-04-11 / 15. szám

fi A heterózis kukorica Mióta híre ment, hogy milyen jó termést ad a heterózis kukorica, na­gyon megszaporodott a martonvá­­sári kutatóintézet kukorica csoport­jának postája. Nap-nap után érkez­nek a levelek, a kérdések, melyekre csak röviden tudunk válaszolni. Most, a „Szabad Föld“-ön keresztül azonban bővebben válaszolok a leg­gyakoribb kérdésekre. Mi mó az a heterózis kukorica ? Ha két eltérő fajtájú növényt ke­resztezünk, első ivadékuk gyakran erőteljesebb, nagyobb termést hoz, mint maguk a szülők. Ilyesmi az ál­latoknál is előfordul. Ismeretes pél­dául a mangalica-hússertés kereszte­zések gyors növekedése. A kereszte­zés utáni első nemzedék jobb fejlő­dését nevezik a szakemberek „hete­­rózis“-nak. Nemesítőknek sikerült a kukorica terméshozamát is lényege­­sen megnövelni a heterózis segítsé­gével. A heterózis kukorica tehát olyan bőtermő kukorica, amely nem tiszta fajtájú, hanem kétféle, megfe­lelően megválasztott kukorica ke­resztezésének első nemzedéke. Mi a különbség a heterózis­­és a hibridkukorica között ? A kérdés így nincs jól feltéve. A hibridkukorica ugyanis a heterózis kukorica egyik fajtája. Kétféle hete­rózis kukoricát különböztethetünk meg. Az egyik a fajtakeresztezés, helytelen elnevezéssel fajta-heterózis. Ez két ismert és elterjedt kukorica­­fajta keresztezéséből származik. A másik a hibrid, amelynek szüleit nagyban nem termesztjük, csak az­zal a céllal nemesítettük, hogy ke­resztezésükből a fajtakeresztezések­nél is jobb heterózis kukoricát kap­junk. Mi az előnye a heterózis kukoricának ? A nagyobb termés. Legjobb régi fajtáink sem versenyezhetnek vele. Évek óta öt-hatmázsás terméstöbble­tet ad, sőt Táplánszentkereszten egy fajtakeresztezés a múlt évben majd­nem tíz mázsával adott többet, mint legelterjedtebb fajtánk, a világhírű Fleischmann-kukorica. Nagyon sze­rényen számolunk, ha azt mondjuk, hogy egy jó fajtakeresztezés orszá­gos átlagban 15 százalékkal terem­ többet az eddigi fajtáknál. Még többet ígér az Mv. 5. számú hibrid. Ennek termése az elmúlt két évben mindenütt átlag 15 százalék­kal jobb volt még a fajtakeresztezé­seknél is. Sopron megyében egy holdon előfordult a 72 mázsás ter­més is. Hogyan kell heterózis vetőmagot előállítani ? A két szülőfajtát váltott sorokban vetjük el, úgy, hogy egy apasor után mindig két anyasor következzék. Ennek egyszerű a módja. Vetőgé­pünket úgy állítjuk be, hogy három sort vessen, és a vetőládát két desz­kadarabbal 3 részre osztjuk, középre öntjük az apafajta vetőmagját, a két oldalrekeszbe pedig az anyafajtát, így aztán a vetőgép az előírt módon váltakozva veti a két fajtát. A for­góba ne vessünk kukoricát,­­mert ott a fajták összekeverednének. A vetőmagelőállító parcella köz­vetlen közelében nem lehet idegen kukorica, legfeljebb az apafa­jta. A távolság kisebb lehet, mint ameny­­nyit fajtatiszta vetőmag szaporítá­sánál előírnak. Természetes, hogy a vetőmagelőállító parcellát érdemes legjobb földünkön kijelölni, hiszen terméséért jobb árat kapunk, mint más kukoricáért A vetőmagelőállítás sikere elsősor­ban attól függ, jól végezzük-e el a lecímerezést. Az anyasorok címerét ugyanis el kell távolí­tanunk, mielőtt virágporukat hullatni kezdenék. Ha ez pontosan megtörténik, az anyanö­­vények csak az apafajta virágporá­tól termékenyülnek meg és minden magjukból heterózis kukorica lesz. A címert rögtön el kell távolítani, amint a levelek közül előbújnak Legjobb kitépni, de úgy, hogy legfel­jebb egy levelet tépjünk ki vele. Le­vágásnál a címer alsó ágai vissza­maradhatnak és később előbújva porukat elhinthetik. A címerezést többször meg kell ismételni, mert a címerek nem egyszerre jelennek meg, összesen holdanként mintegy 4 munkanapot kell a címerezésre rá­szánnunk. Természetesen a heteró­zis kukorica termesztéséhez is jó ta­­lajelőkészítés, trágyázás, gyommen­tes kapálás kell. Ha jó a talaj m­it, kissé sűrűbbre hagyhatjuk mint a rendes lófogú kukoricát, ezzel is nö­veljük a termést A tűrésnél vigyáz­zunk, hogy a két fajta össze ne ke­veredjék. Az anyasorokból lesz a ve­tőmag, az apasorok termése csak abraknak való. Hány évig termelhetjük a heterózis kukoricát ? Csak egy évig! Második évben már csökken a termése, nem ad többet, mint más kukorica. Többen írtak arról a tervükről, hogy a kapott ve­tőmagot elszaporítják, vagy éppen elterjesztik a faluban. Ezzel csak kárt okoznánk magunknak és szom­szédainknak. A heterózis-vetőmagot feltétlenül minden esztendőben cse­rélni kell! Erről kormányzatunk ve­tőmagcsere útján gondoskodik, me­lyet a földművesszövi­­kezetek bo­nyolítanak le. Felár nincs, egy kiló abrakkukoricáért, egy kiló heteró­zis-vetőmagot kapunk, mégpedig olyant, ami a vidékünkön legjobban megterem. Hibrid kukoricát ez idén még csak a martonvásári kutatóinté­zet adhat. Mi akadályozta eddig a heterózis kukorica elterjedését? Kevés volt a vetőmag, sőt még az idén sincs elég. Mivel a szerződési feltételek nem voltak elég ösztön­­zőek, a vetőmagelőállítás kis terüle­ten folyt. Kormányzatunk most gon­doskodott a szerződéses termelés elő­nyösebb feltételeiről, mindenekelőtt magasabb lesz az átvételi ár és en­nek következtében természetesen na­gyobb lesz a vetőmagelőállító terület Hogyan vehetünk részt a heterózis vetőmag előállításában? úgy, hogy szerződést kötünk a Magtermeltető Vállalat megyei ki­­rendeltségével. A vállalat gondosko­dik a szülőfajták vetőmagjáról, rész­letes termesztési útmutatót ad, ellát szaktanáccsal. Kössünk minél többen szerződést, terjesszük a bőtermő, he­­terózis-vetőmago­t ! Dr. Papp Endre­­ martonvásári kutatóintézet tudományos munkatársa IflOT Fedeztessünk be minden kancát, neveljünk fel minden csikót A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat lényeges kedvezményeket biztosít a lótenyész­tők számára is. Rajtunk most a sor, hogy lótenyésztésünk eredményeit fo­kozzuk, s ezzel magunknak és az or­szágnak is hasznára legyünk. Nézzük meg, milyen időszerű tennivalóink vannak most a lótenyésztésben. A kancákat május elsejéig be kell fedeztetni. Lehetőleg este fedeztes­sünk, mert fedeztetés után pihenő kanca fogmazása valószínűbb. A so­rozatosan visszasárló kancákat a leg­közelebbi mesterséges megterméke­nyítő állomáson részesítsük meddő­ségi kezelésben. A vemhes kancákat kíméljük, lassan,­ a fedeztetés napján pedig egyáltalán ne hajtsuk. Ter­melőszövetkezetben ez nemcsak a kö­zös gazdaság, hanem a hajtó érdeke is, mert egy jó állapotban leválasz­tott csikóért a fogatos összesen 24 munkaegységet kap. (Kettőt az ered­ményes fedeztetésért, négyet a vem­­hesség megállapításakor, tízet az egészséges csikó elléséért, nyolcat a leválasztásért.) Hajdú-Bihar megyében sok ter­melőszövetkezeti fogatos tekinti már szívügyének a csikónevelést. Közü­lük is kiemelkedik Németh István, a letétien­ Kossuth termelőszövetke­zet fogatosa, aki 1949 óta a kezelésé­ben lévő két kancától kilenc csikót nevelt fel. Most is vemhes mindkét kancája. Csupán gondozásukkal 48 munkaegységet szerez évente. A ta­valy felnevelt egyik csikóját a mén­felvásárló bizottság 4500 forintért vette meg. Az egyénileg gazdálkodók is ked­vezményben részesülnek a csikó el­léséért, neveléséért. A kanca abban az évben, amelyikben ellett­­ adó­mentes, a törzskönyvezett kanca pe­dig akkor is adómentes, ha csak ket­­venként ellik. A kedvezmények már­is fellendítették a gazdák tenyésztési kedvét. Balmazújvároson például 1953 március 16-ig csupán 55 kancát fedeztettek, 1954 március 10-ig pe­dig már 204-et. A helyes lótenyésztés alapja a szo­pós csikók jó nevelése. Vigyázzunk, hogy az élelmesebb, erősebb csikó el ne szopja a gyengébb csikó anyjától a tejet. A zaboló ládában mindig le­gyen zúzott zab, a csikó a zabot így jobban értékesíti. A törzskönyvezett kancák és kiváló mének utáni mén­csikókat különös gonddal kezeljük, mert a jó minőségű méncsikóért vá­lasztott korban az állam igen jó árat fizet. A kevéstejű kancák csikóit adjuk dajkaságba a bőtejű kancák alá, vagy tehéntej keverékével tápláljuk azo­kat. A keverék összetétele a követke­ző legyen: 80 százalék tehéntej, 20 százalék víz, literenként három deka cukor és öt deka zabliszt. A keveré­ket 38 fok melegen adjuk a csikónak. A keverékből naponta fokozatosan etetve 10 liter is itatható. A növendékcsikókat ne tartsuk lekötve. Rendezzünk be részükre futóistállót, hogy kedvükre mozog­hassanak. Abrakoláshoz azonban kös­sük le őket, nehogy az erősebb elűzze az abraktól a gyengébbet. Egyéves korig minél több fehérjedús abrakot és takarmányt adjunk csikóinknak, mert fejlődési képességeik ekkor használhatók ki legjobban. A szálas­takarmányt a földről etessük, hogy a csikók hátvonala ezzel is kedve­zőbben alakuljon. Legeltetési idény­ben hajtsuk legelőre a csikókkal együtt a kisfias kancákat is. A fedeztetési és csikózási adatokat fel kell jegyezni, nehogy feledésbe menjenek. A csikó adatait a tanács pecsétes aláírásával hitelesíttetni kell. 1954-ben a törzskönyvi ellenőrzésbe vett kancák nagy részét törzsköny­vessé akarjuk minősíteni. Ennek fel­tétele, hogy a munkaképességi vizs­gán megfeleljenek. A munkaképessé­­gi vizsga feltételei: 15 kilométer üge­tés 55 perc alatt, kisterhelésű sze­kérrel; öt kilométer lépés 50 perc alatt, 13 mázsa összterhelésű szekér­rel, kettős fogatolással; nagyobb te­her indítási próbája egyes fogatolás­sal. A lovak takarmányszükségletét má­justól kezdve állandóan gyűjtsük. A szénát kifogástalan állapotban kaz­­lazzuk, jól fedjük be a kazlat, ne­hogy az eső kilúgozza a takarmány tápértékét. Nyár elején, amikor sok a takarmány, ne pocsékoljunk. A következő meleg időben, különösen pedig nyáron, hétszer-nyolcszor is itassunk naponta. ■ Ha a fenti tenyésztési tanácsokat betartják, a lóval foglalkozók saját részükre nagy hasznot biztosítanak, s munkájukkal a mezőgazdaságfej­lesztési határozat végrehajtásához is hozzájárulnak. Hetey Sándor, a debreceni lótenyésztő állomás dolgozója 2 Szabad Föld Érdemes a napraforgóban köztes növényt termelni Kisföldű ember vagyok, őt hold az összes szántóterületem. Mindig azon gondolkodtam, hogyan lehetne többet kihozni belőle, így jöttem rá, hogy más terület elfoglalása nélkül is lehet bor­sót termelni. Mindenki, akinek földje van, köteles a napraforgóbeadásra is. De a napra­forgó között nem él meg más növény csak addig, amíg a napraforgó erőre kap. Borsót azonban nyugodtan ültet­hetünk a napraforgó közé. Igen egy­szerű a termelésének módja, nem kíván különleges eljárásokat. Aki csupa kézi­kapával munkálja a napraforgóját, az olyan sűrűn ültesse be sorát és közét borsóval, hogy meg tudja művelni a kézikapával. Aki lókapával dolgozik, az a napraforgó tövek közé vesse. Az sem számít, hogy milyen sűrű a napra­forgóin távolság: nem árt egyik növény a másiknak, nyugodtan lehet egyszer­re termelni mind a kettőt. Igen js fagyálló növények. Ha a borsót korán ültetjük, májusban már hordhatlak a niacra, vagyt felhasználhatlak a komi­­kán. Ha pedig megértetjük, a baromfi­­népség szívesen fogyasztja és sokat to­­k tőle. Más haszna­­ van annak, hogy napra­forgó­ köztesként borsót termelünk. Nemcsak, hogy nem árt a napraforgó­nak, hanem mint pillangós növény, a tatajt nitrogénnel gazdagítja. Július elejére érik be az express-borsó, s a napraforgó csak ekkorra erősödik meg úgy, hogy más növénynek ártana a leveleivel és árnyékával. Én megpró­báltam ezt és nagyon jól bevált — sok szerencsét kívánok hozzá másoknak is. Kisfelú Dávid Kiskunmajsa. Újabb­ 1509 szakemberra­­z lengyel mezőgazdaság Március végén a Lengyel Népköz­társaság mezőgazdasági főiskoláin több mint 1500 hallgató nyert okle­velet. Az okleveles agronómusok, zootechnikusok és erdőmérnökök az állami gazdaságokban, a gépállomá­sokon és a termelőszövetkezetekben helyezkedtek el. Lengyelországban ezidőszerint 5 mezőgazdasági főis­kola működik 23 tanszékkel. Jelen­leg 1OO.OCO falusi lakosra átlagosan 110 mezőgazdasági főiskolás jut. IkBTJWJI illtettsi A talaj hőmérsék­lete országszerte el­érte a 7—8 C fokot így itt az ideje a burgonya ültetésé­nek. Ezt a munkát jól előkészített gondosan fellazított talajon sorvona­­lazással kezdjük, utána pedig a ko­rai és a középérésű burgonyafajtá­kat 70-szer 35, a kései fajtákat pe­dig 70-szer 40 cm sor-, illetve bokor­távolságra ültessük. Az ültetés mély­sége homokon 15 cm, középkötött talajon pedig 12 cm legyen. A vető­gumót ültetés előtt válogassuk át, és csak a teljesen egészséges, zömök csirákat hajtó, tyúktojás nagysá­gúakat ültessük el. Ha csak nagy gumókból álló vetőmag áll rendel­kezésre, az ökölnagyságúakat ülte­tés előtt hosszában vágjuk ketté, de a köldökcsirákat meg ne sértsük. A kettévágott burgonyát a vágási felü­lettel lefelé fordítva kell ültetni. A vetőgumót elsősorban a nyári vetés­ből származó termésből válogassuk ki. Az ilyen vetőmag jobban ellenáll a betegségeknek, nem romlik le, azaz évekig megtartja a fajta jó­­tulajdonságait. ★ -•■q tatom tejjitert* A helyes takar­mánygazdálko­dáshoz hozzátarto­zik a legeltetés gon­dos megszervezése, a legelők szakaszokra történő fel­osztása is. A termelési bizottságok minden községben szervezzék meg a szakaszos legeltetést: legelőrehajtás előtt a legeltetési bizottságokkal kar­öltve osszák szakaszokra a legelőt. A szakaszok nagyságát és számát úgy kell megállapítani, hogy az álla­tok egy-egy szakaszon 8—14 napig bőséges legelőt találjanak és az itatóhelyek általában 2—3 szakasz­­határ érintkezésénél legyenek. A le­geltetést mindig azon a szakaszon kezdjük, ahol legerősebben­­bokroso­don a fű. A mélyebb fekvésű része­ket későbbi legeltetésre osszuk be. A szakaszhatárok ideiglenes jelölé­sére megfelel az ekével vont barázda is. A szakaszos legeltetéssel 30—40 százalékkal több takarmányt ad a legelő.* A jó napraforgóter­més egyik fontos feltétele, hogy ide­jekorán jól, elöké­­,, _______ szített talajba ves­sük a napraforgómagot. Az iregszem­­csei, lovászpatonai és mezőhegy­esi nemesített fajtákat jó táperőben lévő talajokon 60-szor 40, gyengébb tala­jokon pedig 70-szer 70 cm-es tő, illet­ve sortávolságra vessük. A magas­növésű szabolcsi tájfajták jobb ta­lajokon 70-szer 70, soványabb tala­jokon pedig 80-szor 70-es növénytá­volságban díszlenek. A sekélyen ve­tett napraforgó száraz időjárás esetén kisül, kevés termést ad. Ezért a ve­tésmélység a lazább talajokon 6—8 centi, a kötöttebb talajokon pedig 4—6 centi legyen. Vetés után járas­sunk könnyűhengert és seprűborod­nát. A liotán elvetett kapásnövények kö­zül már sok helyen kisorolt a mák, a bor­só és itt-ott a ko­rai vetésű cukorrépa is. A fiatal nö­vényeket segítsük a növekedésben, saraboljuk meg a sorközöket. Ezzel irtjuk a gyomot, megszüntetjük a ta­laj cserepesedését, csökkentjük a ned­vesség elpárolgását és elősegítjük a föld gyorsabb felmelegedését is. Ned­ves, sáros időben, ragadós talajon ne sarasod­junk. A sarabolást egy-két centi mélyen tolókapával, küllőska­­pával, vagy kézikapával végezzük. Ügyelni kell, hogy a kapa ne érjen sorbavetett fiatal növényekhez, mert azok különösen érzékenyek a boly­gatásra. Ezért a sorok mellett hagy­junk 2—3 centi sávot sarabolatlanuul* ! JPI!!K­Bl19 nWest fse­relés elült A gyapotmag csírá­­zási erélye 15—20 százalékkal fokozó­dik s a növény két­­három nappal ha­marabb kel ki, ha a magot vetés előtt napon melegítjük. A vetőmag melegítéséhez nem kell semmiféle berendezés, csak egy ponyva, meg egy gereblye. A 6—8 centiméter vas­tagon kiterített magot naponta öt­­ször-hatszor forgassuk meg, illetve gereblyézzük. A melegítést a derűs napokon egy héten át folytassuk. A magot vetés előtt ammóniumszulfát­­tal keverjük össze, így a gyökérrot­hadást megelőzzük. 100 kiló maghoz 5 kiló ammoniumszulfát szükséges.­­Mint Bitt 8 mákbarkó illen ? A máktermésben évről évre sok kárt tesz a mákbarkó, amely a növény vi­rágzásáig a mák le­velein és kocsonyán rágcsál. Mák­barkó ellen igen jó védekezési mód, ha a táblát egy vetőgépszél­ességnyi sűrű kendervetéssel szegjük körük Ha a kender arasznyi magasra nőtt, beporozzuk Hungária Matadorral vagy Agritox-szal. A kender levelein jól megtapad a védekezőszer és a kendervetésen keresztül a máktáb­­lára igyekvő rovar a portól elpusz­tul. A kenderre, szórt méreg a mé­­hekre nem veszélyes, mert azok csak a mák virágjára szállnak rá. , ★ A zöld futószalag létesítése minden gazdánál megköny­­nyíti a jószág takar­mányozását és fo­kozza a tej- és húshozamot is. A zöld futószalag biztosítására a zöldetetés­re szánt tavaszi vetésű növényeket ne egyszerre vessük el, hanem 10—14 napi időkülönbséggel, szakaszosan, így nyáron át zsenge zöld takar­mányt etethetünk, mert mire az első szakaszban elvetett takarm­ány el­fogy, ott van a következő szakaszról lekerülő zöldség. ..___ .tamfenS­rolís Kla IitJíza'aj Készítsük elő legelőre a jószágot Az állattenyésztő gazdák gyakorlat­ból tudják, hogy a legelő füvében sok­kal több a vitamin, nagyobb a fehérje és zamatanyag, mint a szénában. Ez­zel magyarázható, hogy a legeltetés megkezdése után szemmel láthatóan nőnek a fiatal állatok és szívósságuk is fokozódik. Ez az oka annak is, hogy a legelőreh­ajtott tehenek tejho­zama jelentősen megnövekszik. Ahogy a gazdák mondani szokták, a jó lege­lőn a tehenek másodszor is friss fe­jősekké válnak. A legelő­rehajtásra azonban alapo­san elő kell készíteni a jószágot. Ki­hajtás előtt két-három héttel kormoz­zuk meg az istállózott állatokat, fa­ragjuk le a hosszúra nőtt csülökszarut. Különösen az ollóscsürkű szarvasmar­hákra kell nagy gondot fordítani, mert ezek a túlságosan megnőtt körmök miatt, a sarokvánkosokra helyezik testsúlyukat és hamar lesántulnak. Körmözéshez feltétlenül hívjunk szakértőt, aki pontosan tudja, meddig szabad lefaragni a körmöt, aki soha­sem vág elevenbe. A falusi kovácsok általában jól értenek a körmözéshez. De nemcsak a körmözés, hanem a takarmányozás, járatás és a levegőz­tetés terén is akad teendő. Kihajtás előtt egy héttel nyissuk ki az istálló ablakát, ajtaját. Először csak nap­palra, néhány nap múlva pedig éjsza­kára is. Fontos, hogy a kihajtásig minél több időt töltsenek az állatok a kifutóban. Kihajtás előtt 3—4 nap­pal pedig fokozatosan jártassuk őket, hogy hozzászokjanak a nagyobb moz­gáshoz. A takarmányozásnál legfontosabb teendő, hogy fokozatosan szokjon hozzá a jószág a zöldtakarmányhoz. Ezért kihaítás előtt reggel, este," szá­raz szénával összerázó" zöldtakar­mányt etessünk. Ugyanakkor csök­kentsük az abrakadagot, így a jószág emésztőszervei hozzászoknak a zöld­­takarmányhoz és nem lép fel hasme­nés. A kihajtás első napján csak négy­hat óra hosszáig legeltessünk éspedig a késő délelőtti és kora délutáni órák­ban. Ezekben a napokban fontos, hogy megfelelő mennyiségű takarmány­­m­észhez jussanak az állatok. Kever­jünk az esti és a reggeli etetésnél az ablakba Futort, vagy Pekket, így el­kerülhetjük azokat a görcsös merev­séggel járó megbetegedéseket, ame­lyek hasonlítanak az elleni bénulás­hoz. Ez a görcsös megmerevedés — amit „fűbetegségnek" mondanak a pásztorok — főleg a lápi legelőkön gyakori. A „fűbetegségben” szenvedő állatot görcsös állapotában ne zak­­lassuk, ne nyugtalanítsuk, hanem for­duljunk állatorvoshoz. Meg kell jegyezni, hogy a közvet­len ellés előtt álló jószágnak nem szabad felemelni a takarmánymész adagját. A legeltetéssel csak akkor érjük el célunkat, ha bővizű kutak, jó itatok állnak rendelkezésre. A napi három­szori itatás fontos feltétele a jó legel­tetésnek. A lépfene, sercegő üszög, métely, a szőrféreg a mélyebb fekvésű nedves, totyogós legelőkön fertőz a leggyak­rabban. A mélyfekvésű részeket tehát ne legeltessük addig, amíg azok tel­jesen ki nem száradtak. Ne legeltes­sünk ilyen helyeken nedves, harma­tos időben sem. Kihajtás előtt — kü­lönösen azokon a helyeken, ahol mély­­fekvésű legelők vannak — lépfene és sercegő üszög ellen oltassuk be az állatokat.

Next