Szabad Föld, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-03 / 1. szám
A A mezőgazdasági termelés szakirányításának megjavításáról A mezőgazdasági termelés általános fellendítésének célkitűzése megköveteli, hogy a mezőgazdaságot irányító szervek, a földművelésügyi minisztérium, a megyei és járási tanácsok, továbbá azok mezőgazdasági osztályai munkájában lényeges változás történjék. A mezőgazdaság területén mutatkozó elmaradás egyik oka az, hogy a földművelésügyi minisztérium és a volt állami gazdaságok és erdők minisztériuma is bürokratikus módon dolgozott és részben dolgozik még ma is, munkája nem a feladatok tényleges elvégzésére, a gazdasági szervezőmunkára irányul, hanem utasítások tömkelegének gyártására és kiadására. Hozzájárult mindehhez az is, hogy a központi apparátusok létszáma felduzzadt, nemcsak Budapesten, hanem a megyei központokban is. Emiatt mezőgazdasági szakembereink jelentős része nem vesz részt közvetlenül a mezőgazdasági termelés irányításában, hanem különböző irodákban ül, bürokratikus munkát végez, elszakítva a mezőgazdasági termeléstől. Ezt a képet ki lehet egészíteni még azzal, hogy hasonló bürokratizmus és túlzott centralizálás mutatkozik meg egyéb, a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos szerveknél is, különösen a begyűjtési minisztériumban, de a különböző termeltető vállalatok is a szakemberek százait kötik le irodai, vagy szakértelmet nem kívánó szervezési munkával. A mezőgazdaságfejlesztési programm nagy feladatot ró a megyei, járási és községi tanácsokra, mezőgazdasági osztályaikra. A mezőgazdaság területén a túlzott centralizálás azzal járt, hogy a járási és megyei tanácsok és mezőgazdasági osztályaik hatásköre rendkívül leszűkült, minden kis kérdésben a földművelésügyi minisztérium dönt. A földmművelésügyi minisztérium dönti el jelenleg is, még azt, hogy egyes termelőszövetkezetek mely területén létesüljön tógazdaság vagy öntözéses gazdálkodás, hol ültessenek szőlőt vagy gyümölcsöst. A földművelésügyi minisztérium haltenyésztési osztálya például nemrégen még a termelőszövetkezetek tógazdaságainak fejlesztése helyett azzal foglalkozott, hogy sörrel, paprikával és borral látta el a halasszövetkezetek csárdáit. Mondanom sem kell, hogy ez a túlzott centralizálás az ügyek menetét rendkívüli módon megnehezíti és a helyi kezdeményezéseknek nagyon gyakran szárnyát szegi. A megyei és járási tanácsok hatáskörének csökkentésével együtt kisebb lett a felelősségük is a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Ez odáig vezetett, hogy egyes megyei és járási tanácsok elnökei sokszor a legfontosabb mezőgazdasági kérdéseket sem ismerik. A somogy megyei tanács elnöke, Dani Imre elvtárs például nem tudta megmondani, hogy mekkora volt a kenyérgabonafélék termésátlaga megyéjében. A mezőtúri városi tanács elnöke akkor, amikor a sertéspestis ez év nyarán már 600 sertést pusztított el a városban, még nem tudott arról, hogy a területén járvány van. A földművelésügyi minisztérium egyik vezető dolgozójának kérdésére, méltatlankodva felelte, hogy honnan tudná ezt, mikor neki még hivatalosan nem jelentették. A mezőgazdasági fejlesztési programmot csak akkor lehet végrehajtani, ha megnöveljük a megyei és járási tanácsok felelősségét és egyben hatáskörét a mezőgazdaság fejlesztésében. E célból felül kell vizsgálni a földművelésügyi minisztérium döntési jogkörét és csak a legfontosabb kérdések eldöntését kell meghagyni a minisztérium hatáskörében, a többit bátran le kell adni a megyei és járási tanácsokhoz, illetve a mezőgazdasági osztályokra kell bízni. A helyi tanácsok a mezőgazdaság fejlesztésében rájuk rótt feladatokat csak akkor tudják kielégítően elvégezni, ha végrehajtásukra a tanács tagjain kívül szélesen bevonják a mezőgazdaság legjobb dolgozóit, termelőszövetkezeti tagokat, egyénileg gazdálkodókat, az állami gazdaságok és gépállomások élenjáróit. Csak helyeselni lehet azt a több helyről felvetett javaslatot, hogy e feladat megkönnyítése céljából a községi tanácsok mellett hozzunk létre széles mezőgazdasági termelési bizottságot, amelyben részt vesznek a "falu dolgozóinak legjobbjai, a termelésben nagy tapasztalatokkal bíró, jól gazdálkodó középparasztok és kezdeményezéseikkel segítik a község egész mezőgazdaságának felemelését Támogatni kell ez ilyen mezőgazdasági termelési bizottságok létrehozását, mert ez széles tömegkapcsolatot teremt a tanácsok és a falusi dolgozók között. Sőt helyeselni kell azt is, hogyha a járási tanácsok és megyei tanácsok a járás, illetve a megye legjobb mezőgazdasági dolgozóiból 6zin-1 ■H (Folytatis és ■). oldatról a mezőgazdaságban nem tesz feleslegessé munkáskezeket, mert a mezőgazdaság intenzívebbé, belterjesebbé tételével együtt körülbelül hasonló arányban nő a mezőgazdaság munkaerőszükséglete is. A mezőgazdaság gépesítésének szinte korlátlan lehetőségei vannak a nagyüzemekben, állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben, ezért a mezőgazdasági munkálatokat elsősorban itt a mezőgazdaság szocialista szektorában kell gépesíteni", de emellett gépi segítséget sell nyújtani az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. A mezőgazdaság gyors fellendítését azért tűzhettük ki célul, mert népgazdaságunk ereje, iparunk fejlettsége, Szovjetunió és a népi demokráciák baráti támogatása lehetővé teszik, hogy a mezőgazdaság igényeit megfelelő gépekkel, gyorsan ki tudjuk elégíteni. A mezőgazdaság gépesítésére e célra az elkövetkező két-három évben a mezőgazdasági beruházásokból legalább 3 milliárd forintot kell fordítani. A mezőgazdasági munkák közül ma a legfontosabb feladat az alapvető munkák, a szántás-vetés és egyéb talajmunkák gépesítése. Jelenleg még a mezőgazdaság szocialista szektorában sem sikerült megfelelően gépesíteni ezeket a munkákat. Igaz ugyan, hogy az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek a szántás-vetést szinte teljes egészében géppel végzik, de a munkák nem megfelelő időben történnek. Megkésünk a tarlóhántással, az őszi mélyszántással és legtöbbször a vetéssel is, márpedig ez a késedelem gabonából két, holdanként könnyen jelent egy-, kettő-, sőt négymázsás terméskiesést is. Ugyanezen alapvető talajmunkákhoz kell a legnagyobb segítséget adni az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. Több év tapasztalata mutatja, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok jelenlegi fogatellátottságuk mellett nem bírnak idejében megbirkózni a nyári és az őszi munkálatokkal. Az idén is, míg az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek az őszi mélyszántás tervét december 15-ig 93,3 százalékban teljesítették, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok mindössze 68,5 százaléknál tartanak. A mezőgazdaságban nagy nehézségeket okoz — különösen a szocialista szektorban — a kapások megművelése. Ezért a növényápolási munkákat az eddiginél gyorsabban kell gépesíteni. E cél érdekében el kell látni a mezőgazdaságot négyzetes vetőgéppel, de négyzetesen kell vetni a legfontosabb kapásnövényeket, a kukoricát, napraforgót, és négyzetes fészkesen kell ültetni a burgonyát, addig is, ameddig elégséges számú géppel nem rendelkezünk. A növényápolási munkák gépesítése érdekében növelni kell az Universaltraktorok számát; a gépállomásokat és állami gazdaságokat olyan munkagépekkel, elsősorban kultivátorokkal kell ellátni, amelyek segítségével a növényápolási munkák gépesíthetők. Célul kell kitűzni, hogy 1956-ra az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek növényápolási munkáit legalább 45 százalékban gépesítsük. A mezőgazdasági munkák között nagy gondot okoz a megtermelt növények veszteségmentes betakarítása. A betakarítási munkáik meggyorsítása és veszteségmentessé tétele érdekében tovább kell gépesíteni a kalászosok aratását, részben kombájn, részben aratógép segítségével. Az eddiginél nagyobb mértékben kell gépesíteni a füvek és a pillangósvirágúak kaszálását és hozzá kell fogni a kukorica, a cukorrépa és a burgonya betakarításának gépesítéséhez is. A mezőgazdasági munkáik gépesítésében talán leginkább az állattenyésztésben maradtunk el. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében meg kell gyorsítani az önitató-berendezések gyártását, a takarmányelőkészítés, a takarmány és trágyaszállítás gépesítését. A mezőgazdaság gépesítése nagy, de végrehajtható feladat elé állítja iparunkat. E feladat teljesítése érdekében feltétlenül változtatni kell azon a viszonyon, ahogy egészen a legutóbbi időkig az ipar vezetői maga, a kohó- és gépipari minisztérium is — a mezőgazdasági gépgyártást és a mezőgazdaság alkatrészekkel való ellátását kezelte. Eddig ugyanis a gépgyártásunknak ez a fontos területe a mostohagyermek szerepét játszotta és a mezőgazdasági gépgyárakat látták el a legroszszabbul anyaggal, ennek fejlesztésére fordították a legkisebb összegeket. Ez a helyzet odavezetett, hogy olyan egyszerű mezőgazdasági gépeket is, mint a vetőgép, az eke, a kultivátor, nem kielégítő minőségben gyártottak. Ezen a helyzeten gyorsan változtatni kell: az ipar elsőrendű feladatává kell ternni a mezőgazdasági gépek gyártását és a mezőgazdaság gépesítésének biztosítását, megfelelő mennyiségű és minőségű alkatrészt. A mezőgazdasági munkák gyors gépesítése azonban korántsem csak az iparon múlik, hanem nagy mértékben a mezőgazdaságban dolgozókon, akik ezeket a gépeket használják, elsősorban a gépállomások és az állami gazdaságok dolgozóin és vezetőin. Meg kell állapítani, hogy a traktorok kihasználása ebben az évben átlagosan 35 százalékkal emelkedett. Olyan kitűnő traktoristák fejlődtek ki ebben az évben, mint az olsóteperdi állami gazdaság sztahanovistái: Hegedűs Sándor és Horváth Mihály, akik december 14-ig 3595 nh. talajmunkát végeztek és ezzel éves tervüket 408 százalékkal teljesítették (sztahanovitáink sikerének egyik magyarázatai, hogy gépüket gondosan ápolják, karbantartják). A mezőgazdaságban általában továbbra is rendkívül alacsony színvonalon mozog a gépek kihasználása és különösen tűrhetetlen a helyzet a gépek ápolása és karbantartása körül, amely sok gépállásra, alkatrész pazarlásra és a gépek gyors elhasználódására vezet. Nagyon sok gépállomáson az igazgató és főgépész nem ellenőrzi rendszeresen a kötelező, folyó karbantartás elvégzését. Még mindig előfordul olyan eset, hogy a gépállomást igazgató arra a kérdésre, hogy hogyan kell ellenőrizni az I. számú karbantartás elvégzését a munkában lévő traktoron, azzal válaszol, hogy meg kell nézni, nem poros-e a traktor. Ebből a szempontból még rosszabb a helyzet a gépállomásokat irányító felsőbb szerveknél, így a gépállomások megyei igazgatóságainál és a földművelésügyi minisztériumban. Ez persze nemcsak a szakmai hozzáértés hiánya miatt van, nagy szerepe Van ebben a laza fegyelemnek, a lelketlenségnek, ami egyes gépállomásokon és állami gazdaságokban a traktorosok és műhelymunkások között eluralkodott és a földművelésügyi minisztérium gyenge ellenőrzésének. A gépállomások munkájának egyik legnagyobb hiányossága az, hogy gépi munka hatása a termésátlagok növelésében nem mutatkozik meg, mert a gépi munkák minőségére nem fordítanak gondot. A gépállomások igazgatóinak, főagronómusainak és főgépészeinek jelentős része még mindig nem érti, hogy csak akkor lehet jónak értékelni a gépállomás működését, ha köretében a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termésátlagai, a munkák gépesítése segítségével nőnek. Hiába teljesíti a gépállomás idejében a tervét normálholdakban, ha mázsákban rossz az eredmény, ebben az esetben nem dicséretet, hanem elmarasztalást érdemel. A mezőgazdaság számára juttatott gépek jobb kihasználása és a munkák minőségének megjavításai érdekében mindenekelőtt meg kell javítani a traktoristák műszaki kiképzését és a mezőgazdasági műszaki káderekkel való ellátottságát. A traktoristák jobb kiképzése érdekében javasolja a Politikai Bizottság, hogy 1954-ben az ipari tanulóképzéshez hasonló traktoros-gépészképző tanulóintézeteket kell nyitni másféléves oktatási időtartammal, emellett az idősebb korosztályok és a katonaviseltek számára a földművelésügyi minisztérium szakoktatási rendszerében hathónapos szaktanfolyamokat kell szervezni, ahol a már gyakorlattal rendelkező fiatalok traktorosgépész-oklevelet nyerhetnek. Növelni kell a körzeti és vezető mechanikusok műszaki képzettségét is és számukra ez eddiginél hosszabb tanfolyamokat kell tartani, és ugyanakkor nagyobb számban kell a mezőgazdaságba gépésztechnikusokat küldeni. A mezőgazdaság gépesítése körüli hibák egyik legfőbb oka, hogy a traktorvezetők és mechanikusok a gépállomásokon és állami gazdaságokban a rossz szociális ellátás, a munka szervezetlensége miatt gyakran változnak. Ezen a helyzeten is változtatni kell. Gondoskodni kell arról, hogy a traktoristák és kombájnisták mindennapi életükön keresztül érezzék, hogy pártunk és kormányunk a gépi munka jelentőségének megfelelően fokozott megbecsülésben részesíti a jól dolgozó traktorost és kombájnistát. Ezért meg kell javítani életkörülményeiket, biztosítani kell számukra a szórakozás lehetőségeit is és mindenközben el kell őket látni meleg étellel. Feltétlenül meg kell erősíteni a gépállomások és állami gazdaságok javítóbázisát, alkatrész- és üzemanyagellátását is. A javítóbázis megerősítése érdekében a gépállomások és állami gazdaságok javítóműhelyeit megfelelő felszereléssel kell ellátni, munka,gépekkel, mérőműszerekkel és a javítóműhelyekbe az iparból önkéntes jelentkezés alapján megfelelő szakembereket kell átirányítani. Az alkatrészellátást úgy kell megszervezni, hogy alkatrészhiány miatti gépállás a minimumra csökkenjék. Mindezekkel az intézkedésekkel biztosítani kell a mezőgazdaság számára adott hatalmas géppark gazdaságos és takarékos felhasználását a termésátlagok gyors felemelése érdekében, tén létrehoznék mezőgazdasági termelési bizottságot és velük rendszeres időközökben megtárgyalják a járás, illetve a megye mezőgazdasági fejlesztésének legfontosabb kérdéseit. A dolgozó parasztok tömegeinek bevonása a tervek végrehajtásába az egyik legdöntőbb zálogai a tervek sikerének. A dolgozó parasztságra, támaszkodva a mezőgazdasági termelési bizottság segítségével minden járás és megye a programm alapján fogjon hozzá saját területén a mezőgazdaság fejlesztési tervének végrehajtásához, de ne csak fejlesztési tervet dolgozzon ki, hanem főleg konkrét gyakorlati intézkedéseket tegyen, amelyek ténylegesen és gyorsan előbbre viszik a mezőgazdaság ügyét, azaz dolgozza ki például, hogy melyik községben használja fel a, rétek és legelők megjavítására, szánó összegeket és ki a felelős azért, hogy hol mennyi gyümölcsfát ültet, honnan szerzi hozzá a gyümölcsoltványt, hőt telepít szőlőket és üzemi gyümölcsösöket stb. A mezőgazdasági programm végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket haladéktalanul, széles körben ismertetni kell a dolgozó parasztsággal, hogy mindenki előtt bebizonyosodjék, hogy a programm végrehajtása késedelem nélkül megkezdődik. Nem kétséges, hogy ez a gyors és operatív végrehajtás száz- és százezer dolgozót mozgósít és állít majd a programm mellé. A mezőgazdasági termelés gyors fellendítése érdekében a mezőgazdasági szakemberek túlnyomó többségét közvetlenül a mezőgazdasági termelés irányítására és szervezésére kell felhasználni. Milyen formában tehetjük ezt meg? A legalkalmasabb forma erre kétségtelenül a gépállomás. Bár emellett szakembereket nagy számmal kell küldeni a termelőszövetkezetekbe, állami gazdaságokba és tanácsok apparátusaiba. A gépállomásokon széles agronómusi hálózatot kell kiépíteni és a gépállomások agronómusait — hasonlóan, ahogy ez a Szovjetunióban történik — oda kell erősíteni egy-egy nagyobb termelőszövetkezethez. A gépállomásokat specializálni kell szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelő vidékeken például a kertészekkel, öntözött területeken öntözési szakemberekkel kell megerősíteni, akik segíteni tudják a speciális termelési ágak gépesítését is. Biztosítani kell, hogy a jövő év első felében minden 600 khnál több szántóterülettel rendelkező termelőszövetkezetben dolgozzék a gépállomás állományában lévő, megfelelő képzettséggel rendelkező agronómus. A gépállomások agronómusait a termelőszövetkezetekben felelőssé kér tenni nemcsak a növénytermelési munkák időben és megfelelő minőségben való elvégzéséért, hanem az állattenyésztés fejlesztéséért is. A jogköröket azonban úgy kell megszabni, hogy ne csökkenthessék a termelőszövetkezetek elnökének és igazgatóságának önállóságát, ne sérthessék a szövetkezeti demokráciát. A gépállomás agronómusának feladata, hogy segítse és támogassa a termelőszövetkezetet, hogy a tudomány és az élenjáró gyakorlat tapasztalatai figyelembevételével dolgozzék. A gépállomások agronómusai segítsék az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is, ismertessék közöttük azokat a módszereket, amelyekkel terméseredményeiket fokoznitudják és segítsenek nekik abban is, hogy idejében megkapják termelésükhöz mindazt a segítséget, amit a párt és a kormány biztosít számukra.. A gépállomások agronómusokkal való megerősítése mellett képzett mezőgazdasági szakemberekkel kell megerősíteni a nagyobb községek tanácsait is. A mezőgazdasági szakemberek átcsoportosítását a termelésben önkéntes jelentkezés alapján kell végrehajtani és a városból falura menő szakemberek számára, biztosítani kell háromhónapi fizetést, továbbá megfelelő lakást és meg kell javítani anyagi feltételeiket Az egyetemet és középiskolát most végző szakembereket kötelezni kell arra, hogy az egyetem elvégzése után, irányító munkakörben, legalább három évig közvetlenül a termelésben , termelőszövetkezetbe gépállomáson, állami gazdaságban dolgozzanak. Erre a rendszab'' kádernevelés szempontjából is jog van, mert sokévi tapasztalhatja, hogy ilyen, a, gyakorlatiban eltöltött évek nélkül a' mzdasági szakemberek tudása ne teljes. A mezőgazdaság fejleszt, mezőgazdasági szakembereket feladatok elé állítja, de egyben lehetőségeket is biztosít számuk ketővé teszi, hogy szaktudásuk pasztalataikat az egész dolgozó javára hasznosítsák. Nem k, hogy mezőgazdasági szakemb döntő többsége — régiek és úja iránt — becsülettel eleget ted ezen megtisztelő feladatnak. A gazdasági termelés fejlesztéséhe eddiginél fokozottabban kell támadni a tudomány legújabb ernyeire. Hazánkban a mezőgazdasági mány a párt és kormány támos mellett ai felszabadulást követőben jelentős mértékben fejlődött fenleg több mint 40 tudományos ,zet és kísérleti gazdaság dolgoz mezőgazdasági tudósok és az élő szakemberek résztvettek a mezőgság fejlesztésére előterjesztett gramm kidolgozásaiban is; tudási tapasztalatukkal segítséget adtak mezőgazdasági termelés felrend célzó intézkedések kidolgozásához Ugyanakkor hiba lenne nem, lát, hogy a mezőgazdasági tudományétézeteink és kísérleti gazdaság munkájában még sok hiányosság és a legfőbb ezek között az, hogy g ge a kapcsolatuk a mezőgazdasági meléssel. Ezért a tudományos vizeket közelebb kell vinni a mezőgazsági termeléshez. A mezőgazdasági termelés által fellendítése érdekében mozgósítani a többezerre menő mezőgazdasági emberek hadseregeit, szakmai tudó tapasztalatait. Hegedűs András elvtárs beszéde a Központi Vezetőség ülésén . XI. A falas pártpolitikai munka feladatairól A mezőgazdasági termeié® általános fellendítése mindenekelőtt a párttagok lelkes és fáradhatatlan munkáján múlik. Csak a párt képes mozgósítani a dolgozókat városiban és falun egyaránt e hatalmas programm végrehajtására, é® irányítani ezt a hatalmas és sokoldalú munkát, amely a mezőgazdaság rendkívüli elmaradottsága felszámolásáért most kezdetét veszi. A mezőgazdaságii termelés fejlesztésében különösen nagy szerepe van a falusi pártszervezeteknek. Ezek a pártszervezetek a felszabadulást követő években sok nehéz harcot sikerrel vívtak meg, ők irányították a földreformot, vezették a harcot a föld megvédéséért, nagy munkát végeztek a termelőszövetkezetek megszervezésében és a termelőszövetkezetek megvédésében is. Falusi pártszervezeteink azonban az elmúlt években meggyengültek, sok tapasztalt párttag került el faluról különböző párt- és tanácsfunkciókba, a honvédséghez, s a népgazdaság különböző ágazataiba, az iparba, közlekedésbe, ugyanakkor a falusi pártszervezetek csak nagyon kevés dolgozó parasztot vettek fel tagjelöltnek és párttagnak. Gyengítette a falusi pártszervezeteket még az is, hogy a falvak egy részében sok kislétszámú alapszervezet alakult, az egységes nagyobb létszámú falusi alapszervezet helyett. A járási pártbizottságok legfontosabb feladata most, hogy felismerve ezt a helyzetet, megerősítsék a falusi pártszervezeteket, növeljék tekintélyüket és biztosítsák, hogy az alapszervezetekben a szervezeti szabályzatnak megfelelő pártszerű vezetés és pártélet folyjék. A falusi pártszervezetek megerősítése érdekében az eddigi szétaprózott, kislétszámú alapszervezetek helyett nagyobb létszámú falusi pártszervezetek létrehozására kell törekedni. Faluban külön alapszervezetet csak termelőszövetkezetben, gépállomáson, vagy állami gazdaságban kell alakítani. A több párttagot egy pártszervezetben kell összefogni. Meg kell erősíteni a fa szervezeteket becsületes dolgozó pártoknak a párttagság közé való bevásával is; minden faluban sok olyan dolgozó paraszt van, aki nemcsak helyesli a párt politikáját, hanem kezdeményezőért vesz részt annak végrehajtásában. Falusi pártszervezeteink fontos feladata, hogy neveljék ezeket a dolgozó parasztokat és közülük azokat, akik a párttaggal szemben támasztott követelményeknek megfelelnek, vegyék fel tagjelöltnek, illetve a tagjelöltségi idő lejárta után párttagnak. A falusi pártszervezetek megerősítése érdekében nagyobb számban kell küldeni kommunistákat a falvakba, a városokból, különösen az iparból; olyan párttagokat, akik ismerik a falusi életet, akik üzemükben aktívan részt vesznek a pártmunkában, és akik így képesek arra, hogy a falusi kommunistáknak segítséget adjanak az elkövetkező nagy feladatok megoldásához. Ilyen módon egy két év alatt többezer kommunistát kell falura küldeni. A falusi pártszervezetek segítségével a mezőgazdasági termelés fejlesztési terve végrehajtásába be kell vonni a dolgozó parasztság széles tömegeit, termelőszövetkezeti tagokat, egyénileg gazdálkodókat, gépállomások és állami gazdaságok dolgozóit A programm végrehajtása minden községben más és más feladatok végrehajtását követeli meg. A helyi adottságokat pedig úgy lehet teljes mértékben felhasználni a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, ha a terv végrehajtására igazi népi mozgalom fejlődik ki, amelyben a dolgozó parasztok száz- és százezrei tevékenyen részt vesznek. Minden faluban igyekezni kell a pártszervezet körül létrehozni a becsületes pártonkívül dolgozók csoportját, bevonva ide nagyszámban középpa(Folytatás a 6. oldalon) Szabad Föld 5