Szabad Föld, 1955. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-01 / 1. szám
fő, Két évvel ezelőtt az ország legjobb juhtenyésztőinek értekezletén találóan mondotta Márki Elek, a Munkaérdemrend aranyfokozatával kitüntetett karcagi juhász: „A báránynevelést nem a bárány megszületésének napján, hanem jóval előbb kell elkezdeni, éspedig a vemhes anyák gondos takarmányozásával’". Ezekben a hetekben minden juhász számára májra időszerű ez a jó tanács. Hiszen a januárban és februárban bárányozó anyák most kerülnek a vemhesség utolsó hónapjába. Most "dől el, hogy erős, életképes, vagy csenevész bárányokat hoznak-e az anyajuhok a világra. Egyes termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban, sajnos, még mindig úgy gondolkoznak, hogy a birka igénytelen jószág, nem kell annak jó takarmány, áttelel az a búzaszalmán és a kukoricaszáron is. Ez a helytelen felfogás rendszerint nagyarányú bárányelhulláshoz vezet és ugyanakkor veszélyezteti a mezőgazdaságfejlesztési határozatnak azt az előírását, hogy az elkövetkező három év alatt elérjük, hogy minden 200 holdon felüli területtel rendelkező tsz-nek legyen juhászata. Az idei ősz kedvezett a juhászoknak. A nyájak novemberben, sőt december első felében is kijárhattak a legelőre, ahol a felvett táplálékkal együtt különféle vitaminokat és ásványi anyagokat is gyűjtöttek. Ezek az anyagok azonban lassan elfogynak, ha nem gondoskodunk bőséges és változatos takarmányozással a pótlásukról. Különösen áll ez a vemhes anyákra, amelyeknek nem csupán saját testük táplálásához, hanem magzatuk erőteljes fejlődéséhez is nagy szükségük van változatosabb, táplálóbb takarmányokra. Köztudomású, hogy a vemhesség első hónapjaiban az anya beéri az életben tartó takarmánnyal. Ez télen juhonként napi egy kiló szénát, egy-két kiló répást, vagy kéthárom kiló jó minőségű silótakarmányt és annyi takarmányszalmát jelent, amennyit az állat jó étvággyal elfogyaszt. Az alaptakarmányt azonban a vemhesség negyedik hónapjában ki kell egészíteni napi 15—20 deka abrakkal. Ennek 60 százaléka kukorica, 20 százaléka napraforgó, 20 százaléka pedig zab legyen. Az abrakot darában adjuk a jószágnak és lehetőleg keverjük össze a felszeletelt répával, vagy a silótakarmánnyal. A szárazon és külön adagolt abrakból ugyanis a juhok, sokat kikotornak és kifújnak a jászolból az alom közé. Ne sajnáljuk az anyajuhoktól pillangós szénát. Ezekben a hetekben az etetett szálastakarmánynak legalább a fele lucerna, lóhere, bükköny vagy baltacím legyen. Különösen ügyeljünk, hogy penészes, rothadt, vagy fagyos eleség ne kerüljön a vemhes anyák elé, mert attól könnyen elvetélnek. A rozsdara etetése is rendkívül veszélyes, mert a darába került anyarozs ugyancsak elvetélést okozhat. A földes répa és a földes silótakarmány is káros, mert hasmenést kapnak tőle az állatok. Ha a vemhes anyáknak nem tudunk pillangós szénát biztosítani, a rétiszéna mellé adjunk az abrak minden kilójához egy deka szénsavas takarmánymeszet. De ne hiányozzon a birkaistállóból a darabos nyalósó sem. Az itatásra is nagy gondot kell fordítani. Télen is legalább kétszer itassuk meg az állatokat istállómelegre langyosított vízzel. A kifejtett juh napi vízszükséglete ugyanis mintegy 4 literre tehető, s ha nem etetünk bőségesen nedvdús takarmányt, meg azután az itatást is elhanyagoljuk , a jószág nehezebben emészt, esetleg étvágyát is elveszti. A rendszeres jártatás is elengedhetetlen előfeltétele az eredményes bárányoztatásnak. Jártassuk meg a vemhes anyákat mindennap. A jártatás a vemhesség negyedik hónapjában négy-hat, az ötödik hónapban pedig kettő-négy ón legyen naponta. Arra azonban ügyeljen a juhász, hogy a nyáj fagyos, deres legelőre ne kerülhessen, mert ez könnyen elvetéléshez vezet. A jártatást a déli órákban kell elvégezni, amikor az idő a legalkalmasabb erre a célra. Zimankós napokon azonban ne jártassunk. Nemcsak a rendszeres és helyes takarmányozás, itatás és jártatás, hanem a tisztaság is előfeltétele a jó bárányozásnak. Almozzunk az anyák alá rendszeresen és szellőztessük az istállót. Ha mindezeket az előírásokat betartjuk, egészséges, erős bárányokat nyerünk és ugyanakkor a jövő évi gyapjúhozam is nagyobb lesz. Már a születésük elől is gondoljunk a kisbéres nyakra ! ... A gazdaságos juhtartás minden lehetőségének maradéktalan kihasználása érdekében juhállományunkat 1956 végéig 2,3 millióra, a darabonkénti gyapjúhozamot pedig átlagosan 3,8 kilóra kell emelni... A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok az állatok gondozását lelkiismeretes, hozzáértő dolgozókra bízzák és gondoskodjanak az állatok jó elhelyezéséről, helyes takarmányozásáról, valamint gondos ápolásáról. (A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatból.) A legeltetési bizottságok legsürgősebb feladata: a legelők téli trágyázása! Nálunk Heves megyében — de úgy gondolom, hogy az ország többi részén is — sok olyan legelő van, amelyre évtizedek óta egy talicska trágyát se terítettek. Ezek a legelők tavasszal későbben sarjadnak és a nyár derekán már nem talál rajtuk füvet a jószág, mert hiányzik a talajból a táplálóanyag A rétek és legelők terméshozamának növelése érdekében még ezen a télen minél nagyobb területeket trágyázzunk le, vagy öntözzünk meg trágyalévet A helyes trágyázás, illetve trágyaleves öntözés hatására 50—80 százalékkal növekszik a tűtermés, ami azt jelenti, hogy nemcsak májusban, hanem a nyár, második felében is jóllakik a legelőn a jószág. Így nem kell a betakarított szénát már nyáron megetetni. A hevesi állattenyésztő állomás körzetében, a pélyi legeltetési bizottság már az elmúlt évben is 80 kát. hold legelőt trágyázott meg apró, érett istállótrágyával. Ezen a télen pedig 300 kocsi trágyát hordtak ki a pélyi dolgozó parasztok s még trágyázatlanul álló legelőre. A pélyi legeltetési bizottság úgy számol, hogy mintegy 50—60 kataszteri hold legelő trágyázását végzik el a tavaszig. De nemcsak a legelő trágyázásával, hanem a kutakkal is törődnek. 1954-ben állami támogatással új gulyakutakat építettek. És most a legelő másik részén saját erőből még egy kút építéséhez kezdtek hozzá. A pélyi legeltetési bizottság gondol az apaállatokra is. Annyi szálas takarmányt vetettek, hogy gyenge termés esetén is bőségesen, lesz elesésük a bikáknak és a kanoknak. A zaránki legeltetési bizottság is példamutatóan dolgozik. Itt a község dolgozó parasztjai elhatározták, hogy minden állattartó gazda két kocsi érett istállótrágyát visz ki a legelőre és a fedeles nyári szállásnál felgyülemlett apró istállótrágyát széthordják, elterítik, így összesen mintegy 30 hold legelőt trágyáznak meg. A zarándiak a múlt évben pétisózták a legelőket és annak is nagy hasznát látták. Most úgy számítanak, hogy az istállótrágyázás hatására a tavalyinál is jóval gazdagabb lesz a legelőjük. Az istállótrágya kihordására és szétteregetésére legalkalmasabb az olyan idő, amikor erős fagya van a földnek. Ilyenkor a trágyás szekerek nem vágják fel a legelőt. A trágyát el lehet teríteni a hó tetejére is. Jó módszer a legelők javítására a trágyaleves öntözés is. A trágyalékútból kimért híg ürüléket azonban vízzel hat-hétszeresére kell felhígítani, mert a trágyalé hígítás nélkül égeti a gyepet. Az öntözésre lehetőleg fagymentes napokat válasszunk ki. Lehet a trágyalevet a hó tetejére is öntözni. Ahol se istállótrágya, se trágyálé nem áll az állattartó gazdák rendelkezésére, ott műtrágyával pótoljuk a táparayaghiányt. Igen jó hatást érhetünk el, ha a tavaszi hóolvadás után kat, holdanként 200 kiló pézisót szórunk ki a legelőre. A legeltetési bizottságok ezekben a hetekben bizonyíthatják be legjobban, hogy igazi gazdái a községi legelőknek! Adamik István, a havasi állattenyésztő állomás vezetője. Jó ára lett a rostkendernek, borsónak, fehérherének... Egyre többen kötnek termelési szerződést Vattán Pár évvel ezelőtt a vattaiak nem is gondolták, hogy az ő földjükön a rostkender is megterem. — Nem lesz abból semmi kötött talajon! — mondogatták fejcsóválva, amikor Bóta Sándor 7 holdas gazda — aki egyúttal termelési megbízott is — egyszerre öt hold rostkenderre szerződött le az államtól bérelt tartalékföldön. V. Tasnádi József 6 holdra szerződött A kendervetés a műút mellett volt, messziről láthatta mindenki. Bóta Sándor szépen gondját viselte a növénynek és nem is csalódott: igen jól fizetett a kender. Erre aztán tavaly már többen megpróbálkoztak vele. Ezek között volt V. Tasnádi József, aki 400 négyszögöl rostkenderre szerződött. Olyan jól sikerült neki, hogy a 400 öből 5 mázsa 33 kiló, gyönyörű, elsőosztályú, s 134 kiló másodosztályú rostkendert szállított be. A kender árán és a mázsánként járó 25 forintos textilutalványon felül még 250 forintos textilutalványt kapott prémiumképpen. A múlt hét egyik napján elment Bóta Sándorhoz. — Komám, mi lesz a szerződéses termeléssel? Mire lehet szerződni? — kérdezte. — Itt az alkalom, amíg le nem jár a rostkender. Szerződj le egy-két holdra! — tanácsolta Bóta Sándor. — No, majd megbeszélem az aszszonnyal. — Úgy látszik, az asszony is helyeselte, mert Tasnádi rövidesen visszajött: — Hat holdra kötök szerződést! Ha úgy beválik, mint az idei, hát jól jár az állam, de én is! 1200 forintos textilutalvány — előlegképpen — A gépállomással pedig majd megbeszéljük, hogy segítsen az aratásnál — ígérte meg Bóta Sándor. A leszerződött hat hold után Tasnádi József előlegképpen rögtön kapott 1200 forint értékű textilutalványt. Ha jó tesz a kender, vissza sem kell fizetnie. Felöltözött karácsonyra a család! De jönnek más gazdák is Bóta Sándorhoz szerződést kötni: ki borsóra, ki fehérherére, ki rostkenderre. Köpésük Gyulának most nem volt egy ölnyi rostkendere sem, csak nézte, hogy másé milyen szép. Jövőre ő is leszerződött egy holdra. Süti István az idén csak egy hold kendert termelt — most két holdra szerződött le. A borsó-vetőmag pedig már elfogyott, régen leszerződtek a gazdák, s szinte mindennap ostromolják Bóta bácsit, mikor lesz megint, lehet-e még rá szerződni? S nagy keletje lenne még a lencsének, meg a fehérherének is. Milyen előnyöket nyújt az új rendelet ? Ha érdeklődők mennek hozzá, Bóta Sándor fáradhatatlanul magyarázza nekik a szerződéses termeléssel járó előnyöket: — A rostkendertermelésre szerződött terület másfélszerese mentesül a terménybeadás alól és a leszerződött területre semmiféle állat- és tojásbeadási kötelezettsége sincs a termelőnek. Az elsőosztályú kender átvételi árát mázsánként tíz forinttal felemelték. Hasonló sok értékes juttatás, kedvezmény jár a borsó, lencse, olaj, len, fehérbére, fű termelése után is. Ezért szerződnek szívesen a vattai gazdák. 2 Szabad Föld Teleltessük át jól a vetéseket Jó, ha tudjuk, hogy nem elég az őszi gabonát elvetni, hanem azt télen is ápolni kell. Ezért a gondos gazda előre elkészíti az őszi gabonatáblákon az olvadáskor összefolyó víz levezetésére szolgáló kis árkokat. A széljárta táblákon pedig hófogókat állít fel, hogy biztosítsa a gabonák hótakaróját, és a téli csapadékot is megőrizze tavaszra. Az őszi vetéseket a hótakaró alatt is rendszeresen vizsgálják meg. Gyakran megtörténik, hogy a takaró a meleg déli nap hatására megolvad, majd később megfagy. Ilyenkor a gabona jégpáncél alá kerül. A kipálást úgy akadályozzuk meg, hogy a jégpáncélt hengerezéssel összetörjük és így levegőhöz jut a növény. Nagy kárt okozhat az őszi vetésben a hópenész is, mely akkor pusztíl, ha a hótakaró helyenként elolvad. Ilyenkor fehéres rózsaszínű penész bevonat lepi el a gabonát és a vetés megsárgul. A hópenésznek a csávázott gabona jobban ellenáll. Eredményesen védekezhetünk ellene hókupacok egyenletes szétterítésével, minek következtében egyenletessé válik az olvadás. Különösen tél végén a változó felmelegedés és a gyakori lehűlés miatt számolnunk kell a felfagyással is. A felmelegedés és a lehűlés gyors változása következtében a felső talajréteg mozgásba jön és ezzel együtt a növénykék gyökerei könnyen felszakadhatnak a talajból Ha felfagyást tapasztalunk, azonnal hengerezzünk, mert, így visszanyomhatjuk a talajba a növényeket Domboldalak meghódítása hegyi traktorral Egy-egy kiadós eső az erősebben lejtő domboldalakról mindig újabb és újabb talajréteget sodor le és a mind nagyobb területen előbukkanó kopár sziklafoltok bizony elszomorító látványt nyújtanak. Természetesen, ahol bővében vannak a művelésre alkalmas földnek,, ott eleve par-,lagon hevertetik az ilyen vízmarta domboldalakat. De sok helyen mégis arra kényszerülnek, hogy megműveljék, mégpedig a lejtő irányára keresztben, vagyis vízszintesen. ősi tapasztalat, hogy az így megművelt földről kevesebb víz folyik le és ennek következtében kevesebb talajt is sodor le, mint a lejtő irányában megművelt területről. Az erősebb lépésű domboldalaknak vízszintesen, a rétegvonalak irányába történő megművelése során keletkezi ekebarázdák, csoroszlya-, lókapa- é borooanyomotó — mint megannyi apró földház, sánc — nemcsak lassítják hanem jórészt vissza is tartják a víz lefolyását. Kedvező körülmények között a vízszintes művelés már magában is elegendő ahhoz, hogy a csapadékvíz zömét visszatartsa és a káros talajlesodrást megakadályozza. Gyakran azonban csak sáncokkal gátollható meg a víz lefutása. A sáncokat rendszerint 3—10 méter szélességben , fél méterig terjedő magasságban készítik, így maguk a vízfogó horpadások is megművelhetők. A traktornak azonban a domboldalakon nincs könnyű dolga, erősebb lejtőkön még a lánctalpas sem boldogul. Ha a kerekes traktornak mégis lejtős terepen kell dolgoznia, kedvezőtlen súlyelosztása miatt csökken, stabilitása és könnyen felbillenhet, mert jobb- és balkerekeire nem egyforma terhelés jut. Miután a traktorvezetőnek állandóan az emelkedés irányában kell tartania gépét — így kerülheti el a legbiztosabban a felbillenést! — az erőkifejtés felemészti a traktor energiájának nagy részét. A motor munkája egyenetlenné válik, üzemanyagfogyasztása növekszik, ráadásul a traktorista is állandóan kényelmetlen helyzetben dolgozik, tehát gyorsan kifárad. A gyakorlatban eddig csak 10—12 foknál kisebb hajlásszögű lejtőn lehetett traktorral dolgozni. A Szovjetunióban a traktoros talajművelőse kúriásai miatt sokszázezer hektár maradt parlagon, méghozzá éppen a gyümölcs, a szőlő és egyes szubtrópikus növények termelésére legkedvezőbb, napsütötte, déli lejtők. Ezért a mezőgazdasági géptervező intézetek olyan traktorfajta szerkesztésével foglalkoznak, amely a különleges hegyi követelményeknek megfelel. A kísérleti példányok sokban különböznek egymástól, de abban egyeznek, hogy alvázuk állítható, ami részben a vezető üléséről, részben önműködően történik. A kerekekre nehezedő súly egyenletesen oszlik el és a traktor még 25 fokos lejtőn is a felbillenés veszélye nélkül haladhat keresztirányban. A különféle megoldásokban az is közös, hogy vezetésük sem a motorra, sem a traktorvezetőre nem ró különösebb megerőltető feladatot és üzemanyagfogyasztásuk alig haladja meg a síkvidéki munkához szükséges mennyiséget. A különféle típusú hegyi traktorokkal végzett kísérletek javarészben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. (A „Szovjet Kultúra” 1954. decemberi számából.) Jó, ha tudják a gazdák A SERTÉSTENYÉSZTÉSBEN is vannak Jól bevált módszerek, amelyekkel jelentősen növelni lehet a tenyésztésből származó jövedelmet. Ilyen a kocák kétszeri bújtatása, amelynek eredményeképpen a mangalicáknál 1—2, az egyéb hússertéseknél pedig 3—4 malaccal is többet fial a koca. Ha a kocát 24 óra alatt kétszer búgatjuk be, nemcsak az első pároztatás után beérett petesejtek termékenyülnek meg a második pároztatás alkalmával, hanem az idegrendszeri izgalmak következtében a kocánál a peteérési folyamat is meggyorsul és a második búgatáskor valamennyi beérett petesejt megtermékenyül KEVESEN tudják, hogy a takarmányok emésztése már az állat szájában megkezdődik. A nyál oldja ki az eleség íz-anyagait, így érzi meg az állat a takarmány ízét. A nyál az íz-anyagokon kívül kioldja a takarmány sóit is, a keményítőt pedig a belső szervek által felszívható, könynyein oldódó szőlőcukorrá alakítja, át. A nyál emésztőhatása annál nagyobb, minél apróbbra rágja az állat a takarmányt. De más szerepe is van a nyálnak. Ez teszi csúszóssá, nyelésre alkalmassá a táplálékot. Ezenkívül a szájideghez és a fogaikhoz tapadó eleségmaradékot lemossa és állandóan tisztán tartja a szájat «MMMtSSMtSMSSHSSItSSISSSSSSStMSSMSSSSSSMSSSSSSSlSSSStStSSSSSSSStSSSS,ISMIMMS Neveljük itatásos módszerrel a borjakat Az itatásos borjúnevelés egyik előnye, hogy a teheneket nem dögönyözik a borjak és a gümőkóros tehén után is tudunk egészséges utódokat nevelni. A legnagyobb előny azonban az, hogy a lefölözött tej itatásával négy hónap alatt mintegy 30 kiló vajat takarítunk meg.