Szabad Föld, 1956. július-december (12. évfolyam, 27-48. szám)
1956-07-01 / 27. szám
A termelés pártellenőrzése szövetkezeteinkben Igen fontos feladatunk az elkövetkező években, hogy megjavítsuk termelőszövetkezeteinkben a termelés pártellenőrzésének munkáját. Az eddig elért eredmények, és a jelenlegi állapot azt bizonyítja, hogy járásunk termelőszövetkezeti pártszervezetei, ha helyesen irányítjuk őket, alkalmasak az új ötéves terv során rájuk váró feladatok megoldására. De látnunk kell azt is, hogy a pártszervezetek vezetőinek — illetve azok nagy részének — még nincs elég gyakorlata a termelés mindennapi dolgaiban. Éppen ezért fokozott feladatok hárulnak a járási pártbizottságokra, a gépállomásokon dolgozó kommunistákra: segítsék, irányítsák a tsz-pártszervezetek munkáját. Járásunk területén folyik ugyan a termelés, a gazdasági munka ellenőrzése, de minden komolyabb terv és cél nélkül. Ez a munka úgyszólván kivétel nélkül csak a párttitkárok, legjobb esetben a pártvezetőségek feladata. Ezért fontos tehát, hogy a termelés pártellenőrzését a termelőszövetkezetben dolgozó összes párttagok feladatává tegyük. A párttagokat meg kell bízni — lehetőleg párttaggyűléseken — egyes gazdasági feladatok segítésével, ellenőrzésével. Helyes, ha a párttagokat párttaggyűléseken beszámoltatjuk saját munkaterületük, brigádjuk, munkacsapatuk munkájáról. Ennek érdekében javítani kell járási pártbizottságunk munkamódszereit is nem megfelelő az a módszer, hogy a járás írja elő: a tsz pártszervezete mikor és milyen napirenddel tartson taggyűlést. Kasos István elvtárs, a sárosdi Kossuth Tsz párttitkára például párttaggyűlést hív egybe egy hónapban többször is, ha a termelőszövetkezet valamilyen ügyes-bajos dolgot meg kell oldani, vagy időszerű feladatok kerülnek napirendre. Ennek a taggyűlésnek időpontjáról és napirendjéről a járást előre értesíti. Az ilyen pártalapszervezet önállóan dolgozik, s nem kénytelen sokszor számára erőltetett kérdések felett vitázni. A pártszervezetek vezetői tájékoztassák rendszeresen a párttagságot a termelőszövetkezetek vezetőinek terveiről, a közgyűlés által elfogadott tervek végrehajtásának állásáról, a tsz előtt álló feladatokról. Feltétlenül szükséges, hogy a párttagok ismerjék az egyes tervfeladatokat, és azt is, hogy milyen módszerekkel akarják a feladatot megvalósítani. Nem elég például azt tudni, hogy 13 mázsás búzatermést tervezett a tsz holdanként. Azt is tudni kell, hogy milyen elővetemény után milyen módon előkészített magágyba tervezik a vetést, milyen ápolási munkákat terveznek, hol és mennyi fejtrágyát akarnak kiszórni és így tovább. Csak így lehetséges az, hogy a párttagok figyelemmel kísérjék: vajon megtesznek-e mindent a tervezett termésátlag eléréséért? Nagyon fontos, hogy amikor jelentős kérdésről akar a közgyűlés dönteni, előtte párttaggyűlésen kialakítsák a párttagok egységes álláspontját. Az idén tavasszal nehézségek mutatkoztak a nagyhörcsögi Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben a cukorrépa növényápolási munkáinak elvégzésénél. Nehezen ment a családtagok munkába állítása. A pártszervezet idejében felfigyelt a hibákra, helyes javaslatokat dolgozott ki a járási pártbizottság segítségével. A párttaggyűlés egységes javaslatait a közgyűlés elfogadta és a cukorrépa növényápolási munkái jelenleg kifogástalanulhaladnak. A tsz pártszervezete jelölje meg azokat a munkaterületeket, ahová az átlagosnál több segítség szükséges. A pártszervezet vitassa meg és ennek alapján jelölje meg a hibák kiküszöbölésének módját is. Az alsószentiváni összetartás Termelőszövetkezetben például az elmúlt évek során komoly hibák mutatkoztak a szarvasmarha-tenyésztésben 1955 őszén 2 liter körül mozgott az istállóátlag a tehenészetben. A hibák okát kutatva, a pártszervezet rájött arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók becsületesen megoldanák feladataikat , de nem értenek hozzá. A termelőszövetkezetben már mindenki, aki számításba jöhet, megfordult a tehenészetben. Ezért úgy határoztak az elvtársak, hogy igyekeznek minél több olyan új belépőt megnyerni a szövetkezet számára, aki a szarvasmarha-tenyésztéshez jól ért. így került a tsz-be Caffer elvtárs, aki közismerten jól ért a tehenészethez, és akinek munkája eredményeképpen a múlt év novemberétől az idén tavaszig 2 literről 8 literre emelkedett a tehenészetben az istállóátlag. A pártszervezet számoltassa be munkájukról azokat a párttagokat, akik a tsz vezetőségében vannak. A vezetők beszéljenek ilyenkor nehézségeikről, jelöljék meg azokat a területeket, ahol segítséget várnak. A pártszervezet viszont vonja felelősségre , ha kell fegyelmileg is azokat, akik feladataikat nem látják el becsületesen. Ha szükséges, a pártszervezet vezetősége hívjon meg vezetőségi ülésre, párttaggyűlésre pártonkívüli vezetőket is, s kérje meg őket, hogy munkájukról a pártszervezetet tájékoztassák. A termelés pártellenőrzése a termelőszövetkezetekben megköveteli, hogy a pártszervezet fokozott figyelmet fordítson a termelőszövetkezetek között és a termelőszövetkezeten belül folyó munkaverseny szervezésére, irányítására. A pártszervezet ellenőrizze, hogy rendszeresen megtörténik-e a verseny értékelése. A dolgozók közötti politikai munka legyen gyakorlati, mutasson rá arra, hogy a tsz egyik, vagy másik tagja a jobb munkával hogyan viszi előre a tsz egészének ügyét, ugyanakkor saját maga boldogulását is. A termelés pártellenőrzéséhez tartozik a munkafegyelem és a termelőszövetkezeti vagyon védelmének éber figyelése is. Nem engedhető meg az, hogy a termelőszövetkezet pártszervezete szemet hányjon az itt mutatkozó lazaságok felett. A sárkeresztúri Béke Tsz volt vezetői — elsősorban könyvelője — súlyos mulasztásokat követett el. A pártszervezetnek tudomása volt ezekről a mulasztásokról, mégsem lépett fel ellenük. A járási szervek és a rendőrség kiderítette az elkövetett súlyos hibákat, a régi elnököt és könyvelőt a közgyűlés leváltotta. A helyükbe került becsületes és hozzáértő elvtársak viszont nem kapnak kellő támogatást a tsz pártszervezetétől. Igen fontos feladata a pártszervezetnek, hogy őrködjék az alapszabály betartásán. Szervezze meg a pártszervezet az alapszabály ismertetését a tagok között. A pártszervezet törődjék a dolgozók ügyes-bajos dolgaival is. Segítse elő pl. idénybölcsőde, napközi otthon felállítását, az aratás-cséplés idején a közös étkeztetést stb. Mindezekkel megoldható a dolgozók több személyi ügye is, így azok nyugodtabban dolgoznak égül meg kell állapítani, hogy a termelés pártellenőrzése termelőszövetkezeteinkben még meglehetősen gyenge. Járási pártbizottságunk sem adott eddig kellő segítséget a szövetkezeteknek, s különböző kiadványaink, a pártsajtó sem foglalkozott eddig ezzel a témával fontosságának megfelelően. Helyesnek tartanám, ha az érdekeltek elmondanák véleményüket az itt leírtakkal kapcsolatban. Mondják el minél többen, hogy képzelik el a termelés pártellenőrzését termelőszövetkezeteinkben. Botos László a járási pártbizottság titkára Sárbogárd Idénybölcsőde a szegedi Alkotmány Tsz-ben A szegedi Alkotmány Tsz idénybölcsődéjében 26 gyermek játszik gondtalanul, míg édesanyjuk a határban szorgoskodik. Az aratás és cséplés idejére még tíz aprósággal gyarapszik a kis közösség. Gondozóik, Lucza Istvánné és Farkas Béláné, szeretettel tanítgatják a kicsinyeket és a nagy munkák beálltával éjszaka is vigyáznak rájuk. /I Saabad Föld javasolja : Állítsák üzembe az elhagyott mészégető kemencéket A Szabad Föld szerkesztőségébe Köveskálról, Kalózról, Révfülöpről, Bokrosról érkeznek a sürgető levelek: Meszet! Meszet! Meszet! Mészhíján nem tudunk permetezni. Nagy a mészhiány Szabolcs, Bács, Hajdú, Csongrád megyékben is. Megkérdeztük Holecz Balázs elvtársat, a Mész- és Cementipari Igazgatóság vezetőjét, mi ennek az oka. — A múlt év harmadik és negyedik negyedévében — mondja Holecz elvtárs — sok volt a mész. A kereskedelem azonban nem vette át a termelt mennyiséget, hiába kértük ezt a SZÖVOSZ-tól és a TÜZÉP-től. Ezért egy ideig csökkenteni kellett a mész gyártásét. Az idén az első negyedévben a szénhiány miatt több tízezer tonna mésszel maradtunk adósai az országnak. A második negyedévben teljesítettük a mészégetés tervét, bár Dorogon az egyik nagy kemencéhez nem kaptunk gázt és ez napi 3—4 vagon mész kiesését jelentette. Az is nehezíti a lakosság mészellátását, hogy elsősorban az árvízsújtotta területek építkezéseinek mészszükségletét kell ellátnunk. Csákvári Pál elvtárs, az Építésügyi Minisztérium Anyagellátási Igazgatóságának vezetője elmondotta, hogy már harmadik hete a mésztermelés 90 százalékát a mezőgazdaság kapja. Ezért egyes építkezéseket rövid időre leállítottak. Csákvári elvtárs arra kérte a földművesszövetkezeteket és TÜZÉP-telepeket, hogy most csak a permetezéshez adjanak meszet. Nagy István elvtárs, a SZÖVOSZ- ban arról panaszkodik, hogy rossz a mész elosztása. Az első félévben az évi igénynek 39, a másodikban 61 százalékát kapják. Ennek éppen fordítva kellene lenni — mondja Nagy elvtárs —, mert az első félévben vannak a nagy permetezések. Helyteleníti, hogy az Országos Tervhivatal így állapította meg a tervet. Most napi 800 tonna meszet kap a mezőgazdaság. A MESZÖV-ök naponta jelentik, hová irányítsák a meszet. Ahónap végéig minden község megkapja a permetezéshez szükséges mennyiséget. Mire e sorok olvasóinkhoz jutnak, ígéret szerint mindenütt lesz mész. De csak a permetezéshez! Arra senki sem tudott felvilágosítást adni, hogy a termelőszövetkezeti és egyéni, saját erőből történő építkezésekhez tudnak-e biztosítani meszet a harmadik és negyedik negyedévben. Előrelátható, hogy további nehézségek lesznek ezen a téren. Győr megyében például a harmadik negyedévben 5 ezer mázsával kevesebbet kapnak, mint amennyi szükséges. Valahonnan pótolni kell a hiányt. Mi a kiút? Győr felé menet az országút jobboldalán. Piliscsaba és Leányvár közelében a mészégető kemencék üresen ásítoznak. A Bakonyban, Tés község határában és az ország mészkőben gazdag más területein hasonló kép fogadja a látogatót. Már sok mészégető gondolt arra, hogy üzembe kellene helyezni a kemencéket és ilyen irányú kérelmeiket be is adták, s azok ott hányódnak a helyi tanácsoknál. Ezek az emberek pedig sokat tudnának segíteni munkájukkal a mészellátáson. Egyedül Tésen, ebben a kis községben — s ha a kérelmezők megkapnák az engedélyt —, annyi meszet tudnának égetni, hogy Győr megye harmadik negyedévi hiányát három hónap alatt pótolni tudnák. A Szabad Föld azt javasolja a megyei tanácsoknak: sürgősen vizsgálják meg, hol vannak kihasználatlan mészégető kemencék, amelyek a tanácsok, szövetkezetek és magánosok kezében vannak. Ezek üzembehelyezését törvényeink szerint engedélyezni lehet és amint a helyzet mutatja, ez szükséges is , ha ki akarjuk elégíteni a növényápolás és a megnövekedett építkezések folyamán jelentkező igényeket. Láng János tudománya Láng János 25 éven át volt útkaparó — vagy amiképpen hivatalos nyelven mondják — állami útőr. Ismeri a kövesút-készítés minden csínját-bínját. Tudja, hogy az út gödröskópiáját milyen módon lehet javítani, tisztában van a jó út altalajának természetével is, de mindezeken felül más, az előbbieknél nehezebb és hasznosabb tudományt is szerzett: tud bánni az emberekkel. Huszonöt év alatt számtalan ember haladt el a porlepte útkaparó mellett. Ki szekéren, ki biciklin, ki gyalog vagy autón. Sokakkal volt hát egy-két váltószava. Kedveskedő, érdeklődő vagy legalábbis ilyesmi: „na, messze van még?“ Sok olyan utas volt, aki a szóra kiváncsi útőr mellett állott meg pihenni. Leültek az árokpartra, s ott hányták-vetették meg a legújabb politikát. Ma már idős ember Láng János és jelenleg ő a ménfőcsanaki községgazda. Nagy pénzek forognak a keze alatt! — A befizetett pénzadóból 13 ezer forintot kaptunk vissza ebben az évben — sorolja. — Járdának való cementet vásároltunk belőle. Az állam 24 ezer forintot adott beruházásra — hidak, átereszek, dűlőutak javítására. A békekölcsön befizetett összegéből 15 ezer forint marad a községben. A lakosság 80 ezer forintos községfejlesztési hozzájárulásával együtt az idén kövesutat építünk ebből a pénzből a község belterületén, az öreg utcában. Feltűnő, hogy a 132 ezer forintot kitevő községfejlesztési alap jó részét útkészítésre fordítják. De, akik azt hiszik, hogy az egykori útkaparó „szakmai elfogultsága“ ez, azok tévednek, hiszen a pénzzel nem ő, hanem a lakosság nevében a tanács rendelkezik. A lakosság nagy része a győri üzemekbe jár dolgozni, a városban már megszokták a kövezett utat, s otthon sem járnak szívesen a sárban. Ennek lehet köszönni, hogy Láng János azoknak az egykori inségmunkásoknak gondoskodik most járdákról, kövezett utakról, akikkel annak idején együtt „szalonnázta“ a hagymát az árokparton. A községfejlesztési alap felhasználása azonban nem olyan könnyű! — Mert hiába fizetik be az emberek a községfejlesztési hozzájárulást, nem jön a megrendelt kő a cellsági bányából. A pusztító árvízre hivatkoznak — állítólag oda kell szállítaniok. Pomogács Jenő tanácstag panaszkodik így, de a többi tanácstagnak is van mondanivalója. Különösen a Királyszék utcabelieknek nagy a sérelmük: hiába áll a pénz a község ládájában a villany beszerelésére, az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat (röviden: ÉDÁSZ), mégsem szereli fel a hálózatot, mondván, hogy nincsen villanyoszlop. Dehát nem véletlenül írtuk a cikk elején hogy Láng János „tud bánni az emberekkel“. Az ő tudományával, ha nem is lehet hegyeket megmozgatni, de kisebb fajta dombokat — igen! A községben ő szervezte meg a készülő utak alapozására, a hajlatok feltöltésére, dombok lehordására a gazdákat, s most, hogy semmi kifogása se lehessen a cellsági bányának, ő állította össze a falu vállalkozó kedvű gazdáiból azt a négy brigádot, amely hajlandó követ bányászni, fuvarozni, utat készíteni a szakértők vezetésével Még a villanyoszlopokat is előkeríti Láng János a kútágasnak szánt, évekkel ezelőtt kivágott és a gazdák udvarain szanaszét heverő faderekakból! Csak jöjjenek már az ÉDÁSZ szerelői a drótokkal, porceláncsigákkal, a villanyárammal! És legfőképpen jöjjenek, siessenek a cellsági bánya meg az Útépítő Vállalat szakemberei...! A ménfőcsanakiak az őszi terményeket már az új, kövezett úton akarják behordani a mezőről! Fábián Gábor Szánkon történt 1956 júniusában... Az elmúlt napok egyikén Szánk községbe tévedve, néhány említésre méltó jelenséggel találkoztunk, amelyeket ime, ezennel közreadunk. Törvénysértés — figyelmetlenségből Pál Imre helybeli 12 holdas gazda e hó 12-én meghívót kapott a havi rendes, nyilvános tanácsülésre. A meghívó bevezető szövege íava hangzik: „Szánk község tanácsa 1956. évi június hó 17. nap délelőtt 10 órakor ülést tart, melyre a végrehajtó bizottság tanácskozási joggal meghívja.” E szöveg szerint és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1954. évi 17. számú határozata szerint is, akit nyilvános tanácsülésre tanácskozási joggal meghívnak, annak joga van tanácskozni. Pál Imrével mégis az történt, hogy amikor hozzászólásra jelentkezett, az elnök nem adott neki azonnal szót, hanem előbb megszavaztatta a tanácstagokkal, hogy felszólalhat-e. Az ilyen nyilvánvaló törvénysértés még akkor is megengedhetetlen, ha — állítólag — figyelmetlenségből történt. Ez sérti az emberek jogérzetét és elveszi a kedvüket a felszólalástól. „Ebből baj lesz!" Június 23-án, szombaton déltájban megállott egy autó a tanácsháza előtt és kiszállott belőle Szegedi József elvtárs, a járási tanács elnöke. Előbb a helyi tanácselnökkel akart beszélni, mivel azonban őt nem találta meg, Faragó Mihály adóügyi megbízott szobájába ment. Az ott lezajlott beszélgetést szó szerint idézzük: — Jó napot — köszönt az elnök elvtárs. — Hogy állnak a negyedévi adóval? — Elég gyengén — válaszolt Faragó elvtárs. — Azt tudom. De mi lesz a tervteljesítéssel. Mennyi lesz? — Hát... — Nem hát, hanem tehát? — Gondolom, lesz 65—70 százalék. — Hetvenöt lesz! Értjük egymást? Így legyen, mert különben baj lesz! Ezután köszönt és sietve elment a községből. Ezért igazán kár is volt Szánkra fáradnia. „Kipipált" kulákok A község közvéleményét hónapok óta élénken foglalkoztatja, hogy mi lesz az igaztalanul kuláklistárakerült középparasztok — sőt: kisparasztok! — ügyével. Az ilyenfajta tévedéseket ugyanis országszerte rendezik, s joggal várják a szankiak, hogy javítsa ki a tanács náluk is a korábbi években elkövetett hibákat. Mintegy másfélhónappal ezelőtt a járási tanács egyik munkatársának felszólítása nyomán össze is ült egy öttagú bizottság és felülvizsgálta a kulákok névsorát. Mivel szabály írja elő, hogy kik legyenek a bizottság tagjai, hát ragaszkodtak a szabályhoz és aszerint állt össze a bizottság. Ebből adódott aztán az a fura helyzet, hogy a jogtalanul kuláklistára került emberek sorsa felett olyanok döntöttek, akik nem is a községbe valók. Az öttagú bizottság többsége ugyanis — a tanácselnök, a rendőrparancsnok, a tanácstitkár — nemrégiben kerültek Szánkra. Természetes, hogy helytelen volt a döntésük és több tanácstag véleménye szerint legalább 20 embert benne hagytak a névsorban, noha az illetők földjének értéke még a 100 aranykoronát sem haladja meg. A fő baj azonban pillanatnyilag nem is ez a tévedés, hanem az a bűnös hanyagság, ahogyan a községben ezt az egész ügyet kezelik. A felülvizsgáló bizottság tevékenysége ugyanis abból állt, hogy találomra — nem is tehettek másként — kipipáltak néhány kulákot, azaz, akikkel szemben meg akarták szüntetni a megkülönböztető eljárást, azok neve mellé egy kis vonalkát húztak. Ezzel a dolog be is fejeződött. A kipipált embereket azonban továbbra is kulákként kezelik a többivel együtt, mert a járási tanács még nem adta írásba, hogy végleg kihúzhatják őket a névsorból. írás nélkül ezt nem merik megtenni, a járás pedig bizonyára nem mer írást adni... így aztán a kuláknévsorban levők pipával, vagy pipa nélküli kulákok maradtak. Csák Gyula Béketalálkozót rendeztek Cegléden Vasárnap Cegléden béketalálkozót rendezett a Hazafias Népfront. A találkozóra a környékbeli községekből is többszázan elmentek, szekereken, gépkocsikon, kerékpárokon. A borús, esős idő ellenére körülbelül hatezer ember gyűlt össze a Szabadság-téren. Megjelent a találkozón Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Ratkó Anna, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, Kádár János, az MDP Pest megyei bizottságának első titkára, Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese, Fekete Mihály, a Pest megyei tanács végrehajtó bzottságának elnöke és még sokan mások. Remete József, a ceglédi járási népfront bizottság elnökének megnyitó szavai után Dobi István elvtárs mondott beszédet.