Szabad Föld, 1956. július-december (12. évfolyam, 27-48. szám)
1956-08-05 / 32. szám
A nagyüzem előnyeiről tanúskodik a csépigaratból kifolyó búza is CSÉPLŐGÉPEK ZÚGNAK az asztagok között, a szérát friss szalmával, a zsákokat aranyszínű gabonával töltik meg. Hol sok zsákot kell a garat alá tartani, hol pedig csak alig folyik a szem. Az emberek számokban mérik le a jó, vagy rossz munkát, s az időjárás rendkívüliségének csapásait. Az idén nem az aszály kínozta meg a szemeket, hanem az aranyat érő májusi és júniusi eső mértéktelensége okozott kárt sok helyen a termésben. Mégis öröm születik több, hisz az eddigi eredmények kielégítik a várakozást — általában a tavalyihoz hasonló jó termést adott a föld. De a cséplési eredménylapok szürke számai még többet is mondanak. Lemérhető eredmények igazolják: a nagyüzem ismét nagyobb termésátlagokkal bizonyította be fölényét. A legtöbb helyen az olyan egyéni gazdák is, akik mesterei a földnek, akik minden gondolatukat, erejüket, beleölték, ismét láthatják, milyen szűk határai vannak nemcsak kis parcellájuknak, hanem lehetőségeiknek is. A solti jó búzatermő földeken sok kárt okozott az árvíz és a belvíz. Nemrég kezdték el a cséplést az egyéni gazdák. Az 5—6 mázsás átlagtermések mellett alig lehet olyan jobb búzatermést találni, mint Korsós Bálint 3 holdas gazda 7,3 mázsás, vagy Szabó István 6 holdas dolgozó paraszt 8 mázsás átlagát. A legnagyobb vízkárt a Duna partján fekvő Petőfi Tsz szenvedte. Vetésterületének nagy részét ki kellett szántani és a megmaradt 49 hold búzában is 30 százalékos volt a kár. Mégis 11,2 mázsás átlaggal fizette meg a búza a jobb gépi munkát, a vetésforgót és a trágyázást. Amit nagyon megérzett volna egy család, azt sokkal könnyebben kibírta az összefogott erő. Amíg Molnár József 7 holdas parasztnak alig csak a fejadagja maradt meg, addig például Molnár Ferenc, a tsz fogatosa 254 munkaegységre csupán előlegként 10 mázsa búzát kapott. Nem is beszélve Simon András tehéngondozóról, aki 14 és fél mázsát vitt haza családjának. Ebből már se beadás, se vetőmag gondja nincs, hisz mindezeket a tsz kifizette, illetve félretette. A TAVALYINÁL sokkal jobb termés mutatkozik Előszálláson, ahol az időjárás is megkímélte a gabonát és szorgalmas, hozzáértő parasztok művelik a földet. Bugyikka Mihálynénak egy hold és 1400 négyszögölön 20,5 mázsa búzája, Bokor Jánosnak 10 és fél mázsás, Fülöp Mihálynak 11 mázsás átlag búzatermése lett. Ezek eddig a legjobb eredmények, de az átlagos szint sem nagyon marad alatta. Pedig az elmúlt kedvezőtlen ősz miatt itt is rosszul indultak el a vetések. Csak november elején és egy szántásba került a mag a földbe. Hogyne lenne még ennél is jobb termés, ahol korábban és jó magágyba sikerült a magot elvetni, mint például a Szabadság Tsz-ben?! Csak a nagyüzem ad lehetőséget arra, amit a Szabadság Termelőszövetkezet elvégzett. Amíg a tagok a kukoricát törték, addig a gép búzát vetett a lucernatörésbe. Minden tarlóba kerülő gabona istállótrágyát, s az egész terület alapműtrágyát kapott. A magágyat egy tarlótárcsázás után két szántással készítették elő. A nagyüzemi vetésforgó már a búza nagy részének jó előveteményt biztosított. Az eddig elcsépelt 110 hold búza átlaga 13 mázsa, ami a hátralevő gabona elcséplése után még emelkedni is fog. NAGY AZ ÖRÖM a családoknál is. Munkaegységként négy kiló búzát osztott előlegként a csoport. Fekete János takarmányos pár kiló híján 15 mázsát, Volek István fejőgulyás 12,8 mázsát kapott, özv. Mészáros Józsefné és fia 348 munkaegységre kiosztott 14 mázsa búzából 10 mázsát már állami felvásárló helyen értékesített is és a pénzből konyhabútort vesznek. Bokor János szorgalmas, hozzáértő egyéni gazda. Csak a munkát ismeri és a rossz földből is zöldtrágya segítségével gazdag termést csikart ki. Három és egynegyed holdján 33 és fél mázsa búzája termett. Szép eredmény. Ha a cséplőrészt, beadást, vetőmagot leszámítjuk, 18 mázsa maradt rendelkezésére. Szépen gyarapodik kis gazdaságuk is. Igaz, hogy ezért és az elért eredményekért hárman dolgoztak majdnem szakadásig. Már rádiót is vettek, de hallgatni alig van idejük. A termelőszövetkezetben Mészáros Mihály is harmadmagával dolgozik. Nekik már csak azt kell megcsinálni, amit a gép nem tud elvégezni. A gabona esetében ez pedig nem sok, hisz a gép szánt, vet, arat. Mégis most előlegként a család több, mint 25 mázsa búzát kapott és a terv szerint végelszámoláskor még körülbelül 20 mázsára számíthatnak. Több az ideje pihenésre, szórakozásra, jobban is élnek, mint Bokor Jánosék. AZ EREDMÉNYEK szürke számoszlopai mondták el mindezt. A cséplőgaratból folyó gabona is arra tanít, hogy az összefogásban több a siker, mint az egyéni erőfeszítésekben. Szegő Lajos /1/1 Olcsóbb lett a zsír, a szakma és a bor - Felemelték a rum árát Hegedűs András elvtárs országgyűlési beszámolójában bejelentette, hogy tekintettel a rum és általában az égetett szeszesitalok mértéktelen fogyasztása miatt bekövetkezett károkra, a kormány ezeknek az italoknak árát felemeli. A rum ára 1956. augusztus 1-től 50 százalékkal, a többi égetett szeszesital ára 20—30 százalékkal magasabb lett. Kormányzatunk ezzel a rendelettel egyidőben a zsír árát kilogrammonként 2 forinttal, a szalonna és tepertő árát 10 százalékkal csökkentette és az emberi szervezetre kevésbé ártalmas bor árát , az átlagos minőségű kimért borokét 20 százalékkal, az átlagos minőségű palackozott borok árát pedig 10 százalékkal leszállította. Ezzel az intézkedéssel egyidejűleg a kormány több mint 30 százalékkal csökkentette a földművesszövetkezetek által forgalomba hozott borok adóját, hogy az árleszállítást itt is végre tudják hajtani. ★ Az utóbbi hónapokban sokat foglalkoztak lapjaink — köztük a Szabad Föld is — a részegséggel, a jelenleg legnagyobb családi és társadalmi károkat okozó szenvedéllyel. Egyöntetű volt a megállapítás a sajtó és a lakosság részéről, hogy az égetett szeszesitalok — elsősorban a rum — fogyasztása sok családi baj kútforrása volt. Dolgozóink országszerte erélyes hangon követelték, hogy csökkentsék ezeknek az italoknak mennyiségét, vagy lényeges áremeléssel kényszerítsék a részegeskedőket kevesebb fogyasztásra. Kormányzatunk figyelembe vette a lakosság jogos kívánságait és meghozta a kívánt intézkedéseket. Azáltal, hogy az égetett szeszesitalok ára megnövekedett, nem szenved kárt senki sem, hiszen ehelyett olcsóbb lett a bor ára. S emellett — ami még fontosabb — két olyan fontos közszükségleti cikk, mint a zsír és a szalonna, szintén olcsóbb lesz ezentúl. Akiket károsodás ért, azok az alkohol rabjai, s ők méltán megérdemlik, hogy ilyen eszközökhöz folyamodjon kormányzatunk. A fenti intézkedéseket a lakosság túlnyomó többsége már régen várta és örömmel, helyesléssel fogadta. Azzal A JÓ ÉRZÉSSEL, amiről beszélni akarok, csütörtökön reggel találkoztam először. Mama hajnalban az állomáson takarított és kapott egy fényes, új húszfillérest. Forgattam, nézegettem, tapogattam, nem bírtam betelni vele. Szinte hihetetlen volt, hogy olyan pénz van nálam, ami egy óra múlva is ugyanannyit ér, sőt holnap, holnapután is megvehetném rajta ugyanazt, amit ma. Amióta kerestem, én csak milliókat és billiókat kerestem. Fizetéskor futva szaladtam a piacig, ott, a templom sarkánál várt a mama, és tüstént elvásároltuk a pénzt, mert fizetési napon különösen gyorsan szöktek felfelé az árak. Ahogy nézegettem a fényes húszfillérest, azt mondta a mama csendesen: „Tedd el, fiam, legyen nálad valami, nem tudom, adnak-e érte egy cigarettát?” Délutános voltam aznap, de nem bírtam otthon maradni, kiszaladtam a futballpályára. Amolyan koca futballista voltam én, ritkán szántam rá magam a gurigázásra. Hátvédet játszottam legszívesebben, mentem a csatárokra, mint egy tank, persze tudni kell, milyen nehezen fordul a tank. A cingár Esztike — Szilveszter — alig driblizett egyet-kettőt, leragadt a labda a fűre, majd felbukott benne. Felvettük, nyomkodtuk. „Mert nincs tisztességes gumiragasztó” — mondta a kapus, egy kopaszra nyírt, hosszú fiú a csavarműhelyből. Míg ő kibelezte a labdát, félrehúzódtunk a tribün árnyékába, Esztike félbetört cigarettát osztogatott, nagy szó volt ez akkori Valamelyik egy rózsaszínű újságot nézegetett (olyan papírra nyomták akkoriban az újságot, amilyen volt). — Halljátok, srácok! Azt mondja: Hízott kacsáért rekamiét vennék. — Ez a demokrácia — dünnyögte a kapus. Nem lehetett tudni, a kacsára mondja-e vagy a toldott-foldott belsőre, mert azt nyálazgatta, kereste rajta a lyukat. Egy szurtosorrú inas a lába szárára csapott. „Van egy kövér legyem, szép kövér légy, ki ad érte motorbiciklit?” Ilyen volt a hangulat. Mutattam nekik a húszfillérest. Sokáig nézegették, forgatták. — Meglássuk, mennyit ér a jövő héten — mondta Eszti. Szél kerekedett, felkavarta, közénk szórta a csupasz pályáról a port. Alig volt fű, ami volt, az is leperzselődött, elszáradt a nyári forróságban. Köpködtünk, politizáltunk. Hogy eddig a sok ért semmit, most majd a kevés ér semmit. Hogy a délelőtti turnusban két műhely leállt, mert az igazgatóság csak este akar fizetni, akkor is semmit, tizenöt forintot. — Gyerekek, a háború miatt van a drágaság — védtem én a húsz filléremet. — Sztrájk? Mire? Olyanok vagytok, mint a kismacska, minél jobban harapdálja a farkát, annál jobban fáj neki. A hosszú kapus felfújta a labdát, jó keményre, s eligazította a csecset a bőr alatt. Mögém lopózott, s a fejemhez durrantotta: „Le vagy szavazva!" Felugráltak mindnyájan, szaladtak a labda után. Otthagytam őket. Volt még egy órám kezdésig, elsétáltam a főutcára, kirakatot nézni. A vad sztrájk különben nem rémhír volt, hanem valóság. Én jó félórával váltás előtt értem be a gyárba, mert egy hirtelen zápor behajtott. A kovácsműhelyt találat érte a háború alatt, a tetejét már bedeszkáztuk, de a hasadékokon libegő fonalakban ömlött befelé a víz. Nekivetkőztem, alátartottam a csupasz hátamat. Igen jól esett a zuhany. Egyszerre kialudt a villany, elcsendesedett a szomszéd műhely, leálltak a motorok. Akkoriban nem volt ritkaság nálunk eső után a rövidzárlat, hát nem törődtem vele. Volt még egy kis időm, gondoltam, megkeresem a sakk-szakosztály vezetőjét, mikor játszunk — a vasúttal vagy az Olajgyárral? — már nem emlékszem. A csavarműhelyben égett a villany, egyik ember jobban lógott, mint a másik, de ez sem tűnt fel. Ilyesmihez hozzászoktattak az idők. A műhelyfőnököknek nem volt tekintélyük, a bizalmiak könnyen letorkolták őket, de a munkások is. Mitől tartottak volna? Hiszen aki otthagyta a gyárat, akár fuserált, akár csereberélt, egyetlen napon megkeresett annyit, mint a gyárban hetek alatt. A főnökök hát nem vitatkoztak, inkább odaadták a sürgős munkát olyannak, akiről tudták, hogy nem a billiókért dolgozik, s jóformán ingyen, becsületből elvégzi, amit rábíznak. Sokan azt mondták az ilyenekre: szorgos bolondok, de ők nem törődtek a csipkelődéssel, és csak magukban számolgatták, hány nap van még a forintig. Egy kis, szürke, szemüveges ember bukkant elő valahonnan. — Elvtársak, elvtársak! Hát kinek jó ez? Az első marógép mellett csoportokban álltak. Egy kékoverállás szólt vissza. — Mindenütt többet adnak. Tizenöt forint, azt is estére? Mit kap érte holnap az asszony, három tojást? Akkor értettem meg, miről van szó. Jöttek mindenfelől, közelebb mentem én is, hallgattam a vitát. „Mindenütt állnak” — bizonygatták többen. A kékruhás az öklét mutatta: „A kutya maradt, csak a nyakszíja más.” Szerettem volna segíteni a kis öregembernek, megfogtam a karját. — Elvtárs, adjunk be egy kérvényt, hogy nem kell a forint, hozzák vissza a pengős világot. Van, aki arra vágyik... Értetlenül néztek rám egy pillanatig. Az overállos mozdult először. Mellbelökött. — Te mit keresel itt, gyerek! Hívott ide valaki? „Hagyjátok, kovács” — mondta az egyik, s így baj nélkül szabadultam. A kovácsműhelyben sokan voltunk kommunisták. Mikor visszaértem, már elkezdődött a műszak, sivított a gőz, remegett a föld a nagykalapács dobbanásától. Dolgoztunk, de szótlanul, kedvetlenül. Nem mondhatnám, hogy nagyon megörültünk este a tizenöt forintnak. Apám az olajgyárban huszonöt forint előleget kapott. Húszat odaadott a mamának, én tizennégyet, s másnap korán reggel indultunk a piacra. Mama kosarat hozott, én egy üres zsákot, hogy veszünk tököt, zöldséget, dinnyét, bevásárolunk, amit lehet. Az állomási út sarkán előttünk állt meg pihenni egy falusi menyecske, jó köteg cirokseprő volt nála. — Bizony ezt is venni kéne — sóhajtott a mama, és megkérdezte: — hogy a seprű? — Tizenöt forint — mondta hirtelen a menyecske. Megszorult bennem a lélegzet, a halántékom is lüktetett az ijedségtől. Mama sietni kezdett: „Szerelmes jó isten, mi lesz itt! Hát kezdődik elölről?” A piactéren feketéllett a tömeg. De mi nem a tömeget néztük, hanem a standokat, s embermagasságú zöldségcsomókat a földön. Kisiskolás koromban láttam utoljára olyan piacot, de azokban a pillanatokban úgy tűnt, hogy még sohasem láttam ilyet. Mama hirtelen megszorította a karomat: „Nézd csak!” Idős parasztaszszony állt szélről, előtte nagy, fonott kosár, púpozva rakva tojással! A tojás tetején cédula: „20 f”. Lehetetlen, hogy ez húsz forint, mert ha húsz forint, én rögtön belelépek és széttaposom az egészet. Nem mertük megkérdezni, csak álltunk. Az asszony észrevett. — Györjenek lelkem közelebb, olcsó ám a tojás! Nem mozdultunk. Aztán a mama mégis közelebb lépett. — Olcsó? — Kell a pénz, jóasszony, adom, ahogy viszik. — Szép tojás. — Bizony szép. Meg friss. — Friss, ugye? — Friss tojás ez mind, ugye, nézze, hogy nem kofa szedte ezt össze, mindenféle zápor... Mennyi kéne? Mama tétovázott. — Hogy adja? Kilóra? — Ó, minek ezt kilóra adni, hiszen egyforma ez. Darabra! — Darabra. Úgy nem csalódik az ember. — Mennyi aztán? — szánt el magát a mama. — Ki van írva, néni, húsz fillér egy darab. A mama rám nézett: — Hallod? Húsz fillér. .. Nedves lett a szeme. Kibontotta a pénzes zsebkendőt. „Vagy nézzünk szét előbb?" Akkor már tudtuk, hogy nem kell igyekeznünk a vásárlással. Vettünk azért tíz darabot. — Süthetnénk rántottat — mondtam. Évek óta nem ettem rántottat és már az ízére sem emlékeztem biztosan, csak a szép, sárga gerezdekre a tányéron, és a barnára pirult, ropogós tepertőre, a gerezdek tetején. Sodródtunk tovább a tömeggel. Két oldalt kupacokban a zöldség, káposzta, újkrumpli, paradicsom, karfiol, paprika, dinnye. Aztán a tojásos kosarak, tejföles köcsögök, vaj, méz, túró, szalonna, házi lekvár... Sűrűn nyelhestem a nyálam, s egy addig ismeretlen, jó érzés támadt bennem: önálló, nagykorú ember lettem, azt veszek a pénzemért, amit akarok, s annyit amenynyi kell. Úgy emlékszem, összesen harminc tojást vettünk, aztán túrót, tejfölt, szalonnát, jó húsos zöldpaprikát. Visszafelé találkoztunk a menyecskével, hangos szóval kínálgatta a piactér sarkán a seprűt: „Asszonyok, lányok, itt a finom, jó cirokseprő, csak két forint!” Egymásra mosolyogtunk a mamával. Persze volt ebédre rántotta, barnára pirult tepertővel. De nem is az az emlék, hanem a jó érzés, a nyugalom, a biztonság. Az, hogy egyetlen nap alatt lettem nagykorú, akinek számít a munkája és szava. KÖZNAPI EMLÉK Éjjeli cséplés Nyáréjben a kertek alatt dolgozik a cséplőcsapat. Vastag, fátylas, sárga holdban lobognak vagy tizennyolcan. Sürögnek a porfellegben, amint az ott hajlik, lebben. A cséplőgép eldúdolja: országos nagy az ő dolga. Hangja porként, szálldogálva rárakódik szívre, fákra. S amíg a gép dúdol, szaval, égmagasra nő a kazal. Elmosódó nyárfák alatt teli zsákok toronylanak. S a friss búza szaga lágyan szétömlik az éjszakában. Káldi János ít MI UISAG AZ ORSZÁGBAN ? imiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiMiiiHiiHiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiii Társulás géphasználatra. Vasárnap alakították meg Pakson az egyéni gazdák az ország első géphasználati szövetkezetét. Az elmúlt öt nap alatt más Tolna megyei községekben is az egyéni gazdák újabb csoportjai keresték fel a földművesszövetkezeteket, valamint a gépállomásokat, hogy a paksi gazdákéhoz hasonló társulásokat alakítsanak. Pakson pénteken már 35 egyéni gazda vett részt a géphasználati szövetkezésben. Ezen a napon délig a dunaszentgyörgyi gépállomás két vontatójával több mint 2 ezer gabonakeresztet hordtak osztagba, egymást kisegítve, a paksi egyéni gazdák. A két vontatóval naponta átlagosan 15 lófogatú kocsi behordási munkáját végzik el. Jelentkezzen! A budapesti, Szent István körút 3. sz. alatti OFOTÉRT üzlet dolgozói keresik azt a vevőt, aki július 16-án fényképezőgépet vásárolt az üzletünkben. Az 1296-os számú blokkra ugyanis véletlenül egy 6400 forintos „Eliotáros Practina” nevű fényképezőgép helyett, mintegy 1000 forinttal olcsóbb, „Tessar” márkájú gépet adtak ki. Az üzlet dolgozói végtelenül sajnálják tévedésüket, s kérik a vásárlót, ha a blokkot el is veszítette már, a gépet vigye vissza és kicserélik. Ha a gép megfelel, s nincs szándékában kicserélni, úgy visszafizetik az ezer forintok Veszedelmes bűnöző került kézre. Szabolcs, Borsod, Heves és Hajdú megye több községében és ■ városában az elmúlt időben betöréses lopások történtek. A rendőrség a büntetett előéletű Molnár Ilona személyében végülis elfogta a gyakorlott tolvajt. Molnár Ilona több mint 50 betöréses lopást követett el úgy, hogy az előre kiszemelt lakásokba az ott lakók eltávozása után álkulccsal behatolt. Ilyen módon, mintegy 80 ezer forint értékű ruhaneműt, órát, ékszert és más tárgyakat lopott. Az eltulajdonított holmikat Molnár Hana a vele közös háztartásban élő s ugyancsak büntetett előéletű Bíró Gáborral együtt értékesítette. Molnár Ilonát aSzabolcs megyei rendőrkapitányság előzetes letartóztatásba helyezte. Negyven mázsa búza előlegként. •Farkas Sándor az újszászi Szabadság Termelőszövetkezet sertésgondozójának egy esztendei szorgalmas munkája meghozta gyümölcsét. Eddig szerzett munkaegységeiért előlegbe 40 mázsa búzát kapott. Nemcsak ő az egyedüli, aki ilyen jól részesedett a közös vagyonból, hanem még igen sokan a szövetkezet tagjai közül. Szép búzatermése volt az újszászi Szabadságnak. Az egyik 200 holdas tábláról például 40 kiló híján átlagosan 20 mázsa búzát takarítottak be. A tagságnak már kiosztották a kenyérgabonaelőleget. Tűz Makón. Péntekre virradóra éjjel nagyarányú tűz ütött ki a makói malomban. Az 1870-ben épült és túlnyomórészt faszerkezetű hatalmas raktárépület eddig ismeretlen okokból kapott lángra. A tüzet a környék lakói vették észre és azonnal értesítették a tűzoltóságot. A makói, a hódmezővásárhelyi és a szegedi alosztály tűzoltói közül többen életük kockáztatásával akadályozták meg, hogy egy ledűlni készülő, égő fal tovább terjessze a tüzet. Sikerült elérniök, hogy a mintegy 6-700 ezer forintnyi értéket jelentő 5 vagon korpával és 2 vagon liszttel tele épület leégésén kívül nagyobb kár nem keletkezett. A tűz okának megállapítására vizsgálat indult. Kétszáz teherautó a tsz-eknek. A Minisztertanács utasítására a termelőszövetkezetek országszerte, soronkívül 200, három és féltonnás Csepel gyártmányú tehergépkocsikat kapnak. A MESZÖV ezeket a teherautókat még ebben a negyedévben átadja a termelőszövetkezeteknek,hogy az őszi betakarítási munkáknál a gazdaságok már használatba vehessék a járműveket. Csütörtökig 50 teherautót vettek át a termelőszövetkezeti gazdaságok és pénteken további 15 átadására került sor. Hat grammos kesztyű. A Győri Kötöttkesztyűgyárban újabban krepp-nylon fonálból kötnek mintás csipkekesztyűket. Ezek érdekessége, hogy egy pár kesztyű súlya mindössze hat gramm. Igen rugalmas, jól alkalmazkodik a kéz formájához. Ebben az esztendőben ilyen kesztyűkből mintegy ezer párat kötnek, egyelőre csak fehér színben. Az első sorozatok a női ruhamintaboltokban rövid idő alatt elfogytak. Százötven ismeretlen népdal. Horváth Károly környéki pedagógus új népdalgyűjteményt állított össze, amelyben kereken 150, eddig ismeretlen göcseji népdalt közölt. A munka csaknem egy évtizedes gyűjtés eredménye. A nagy érdeklődésre számottartó gyűjteményt a megyei tanács népművelési osztálya hamarosan kiadja. Gyermekhalált okozott. Tóth Zoltán balatonszabadi villanyszerelő, lakásának villany-fővezetékéből — az árammérő kiiktatásával — nagymennyiségű áramot lopott. Ezzel világította az épület valamennyi helyiségét. Mindezt hozzátartozói előtt is eltitkolta. Felesége, aki tanítónő, egyik tanítványát megkérte, hogy lakásán végezzen különböző házimunkát. A tanítvány, a 14 esztendős Kiss Zsuzsa a házban megfogta az egyik titkos vezetéket és áramütés következtében meghalt. Tóth Zoltánt, aki többezer forint értékű áramot lopott és bűnös tevékenységével egy gyermekhalálát okozta, a rendőrség őrizetbe vette és átadta az ügyészségnek. Megérett a csemegeszőlő Hevesben. Heves megyében a bőven termő borszőlő fajtákon kívül mintegy 2 ezer holdon termelik a híres Csabagyöngyét, a koránérő csemegeszőlőt. A zamatos, mézédes csemegeszőlő szépen fejlődik. Csütörtökön Gyöngyösön és Hatvan környékén néhány egyéni termelő már megkezdte az első érett fürtök szedését. A termelőszövetkezetek — amelyek nagy területen termelik a híres Csabagyöngyét — a jövő hét végén szüretelnek majd. Az idén, előreláthatólag, egy holdról mintegy 20—30 mázsa termést szednek.