Szabad Föld, 1957. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 1. szám

1)2430 /_.) / ■ . : Szabad Föld XIII. ÉVFOLYAM, 1. S/AM. 12 oldal — 100 fillér f 1957- JANUÁR 11. A „harmadik fV­l vonás** Székében beszélik, hogy még nincsen vége — ezután jön majd a ..harmadik felvo­nás". Senki nem tudja ponto­san, mit kell ezen érteni, de ködösen homályosan azért sejlik, hogy nyilván újabb vérengzést, polgárháborút, amelynek eredményeképpen nem az lesz majd, ami most van, hanem valami más. Ez a „valami más“ sem határozha­tó meg pontosan, de az most nem is lényeges, hanem a harmadik felvonás a fontos. Bennre remeg a levegőben a várakozás és benne remeg a lelkekben a kínzó aggodalom, hogy mit hoz még a jövő? Ez a belső, titkos és nyílt féle­lem megbénítja az értelmet, bizonytalanná teszi a cselek­vést, mert nem lehet tudni: nem vonnak-e kegyetlenül fe­lelősségre holnap azért, amit ma tettem? Természetesen a harmadik felvonás várományosai közül nem mindenki aggódik. Az aggódók csak egyikfajta sze­replői ennek a majdnem tár­sadalmi jelenséggé váló féle­lemnek. A másikfajta szerep­lők egyáltalán nem aggód­nak, nem bizonytalanok és nem tétlenek, hanem politi­kailag nagyon is aktívak, mert tudják, hogy éppen az ő tetteik teszik tehetetlenné a lakosság­­egy részét. S az­ ő céljuk éppen az, hogy féle­lemmel telített várakozásra késztessék az embereket, hogy állandó ingoványon tartsák az életet, tőlük telhetően bi­zonytalanná tegyék a mun­kás-paraszt kormány létét és a szocializmus ügyét is. Mond­juk ki nyíltan, mi népi de­mokratikus rendi megdöntésé­re­ törekszenek. Ezeket az embereket nem akarjuk és nem is lehet meg­győzni elképzeléseik esztelen­­ségéről — őket csak legyőzni lehet De meg akarjuk győzni a becsületeseket, az aggódó­kat és várakozókat, hogy nincs okuk aggódni és nincs joguk várakozni. Nincs okuk a magyarorszá­gi népi demokratikus rend megdöntésére vonatkozó jós­latokban hinni, mert ezek va­lóban csak jóslatok, üres sza­vak és ostoba ábrándozásokon alapulnak. Márpedig azokat, akik az élet tényei helyett az álmoknak hisznek nem tart­hatják józan embereknek, ha­nem Don Quijote-hoz, a vi­lághíressé vált bolond s­pa­­nyol lovaghoz hasonlíthatuk. Csak­hogy míg Don Quijote szívderítően humoros volt, amikor nekiment a borostöm­lőknek, szélmalmoknak, és összeszurkálta őket, azt gon­dolván, hogy óriásokkal küzd, addig a magyarországi őrült spanyolok szomorú, de egyben veszélyes látványt nyújtanak, amikor borostömlőknek nézik a valóságos óriásokat, és azt hiszik, hogy könnyen elbán­hatnak velük. Az óriások, a történelem tényei és törvény­­szerűségei, melyek ellen nem lehet bolond módjára hada­kozni. Gondolkozzunk felnőtt ész­szel és úgy nézzünk szét ma­gunk körül. Benne élünk egy hatalmas szellemi áramlatban, amelynek haladása nyomán közel fél évszázada fokozato­san valósággá válik a kizsák­mányoláson alapuló társadal­mak pusztulása és létrejönnek a munkások és parasztok ösz­­szefogásán alapuló társadalmi rendszerek. Küzdelmek­kel, ne­hézségekül, zökkenőkkel megy végbe ez a hatalmas történelmi fordulat, de állan­dóan és visszafordíthatatlanul halad előre. Ezt a folyamatot a magyar reakciónál sokkal nagyobb erők is meg akarták már állítani és azoknak sem sikerült. Nem is sikerülhet soha, mert a néphatalom min­den megmutatkozó fogyatékos­ságai ellenére is, mégis csak a nép hatalma, amely az embe­rek többségének támogatásá­ból, a munkálkodó emberekből meríti erejét. Ha az aggódók és várakozók egyszer végig­gondolnák hogy mit jelentene itt egy vérfürdőbe mártott „harmadik felvonás" és meg­értenék, hogy a töme­ggyilkos­­sá­gokon és romokon létrejö­vő „valami más" mi lehetne, rögtön, idejében szembefor­dulnának az ilyen hírek és szándékok terjesztőivel. Mert — noha erről nem be­szélnek a harmadik felvonás hirdetői — nézzük meg, mit lehetne a munkás-paraszt kormány helyett létrehozni? Csakis a régi gazdagok hatal­mát. Nézzünk szét a világban nyitott szemmel: látunk-e va­lahol olyan kormányt, amely­ben a munkások és az elnyo­­másból, kizsákmányolásból élő gazdagok szépen megosztoznak a hatalmon és együtt kormá­nyoznak? Nem láthatunk ilyet. Meg kell értenünk, hogy ál­lamalkotó készsége csak a bur­zsoáziának és a munkásosz­tálynak van. Mindenütt csak olyan kormányt láthatunk, amely határozottan vagy a dol­gozóké, vagy a kizsákmányo­­lóké. Másféle kormányzati el­képzelést megvalósítani nem lehet. Csak a kettő közül vá­laszthatunk. Vagy — vagy. De mit hozhat a munkás­népnek a gazdagok kormá­nya? Részletes taglalás nélkül kimondhatjuk, hogy semmi jót. Sőt az is bizonyos, hogy azzal a kormánnyal a nép na­gyon rövid időn belül szembe­fordulna. De ellene fordulná­nak a szomszéd népek is, mert a magyar reakció zsarnoki uralmát jól ismerik a csehek, jugoszlávok és románok is. Teljes képtelenség és eszte­­lenség tehát azt gondolni, hogy egy ellenforradalmi kor­mány Magyarországon hata­lomra juthatna és fennmarad­hatna. Nincs jogunk félrehúzódni és várakozni sem. A ma még tétlenek és várakozók között vannak, akik nem akarják ugyan a munkáshatalom pusz­tulását, mégis várakoznak, mert tanácstalanok, mert nem ismerik fel helyüket, s mert nem tudják maguknak meg­szabni a helyes cselekvési irányt. Magyarok akarnak len­ni, s egyben forradalmárok, a haladásért akarnak küzdeni, de nem tudják hogyan. A sok jelszó, a minden irányból özönlő tanács és az elmúlt hó­napok rendkívül bonyolult eseményei megzavarták a tisz­tánlátást. Valóban nem köny­­nyű itt a szálakat kibogozni, s valóban nem egyszerű eszünk, lelkiismeretünk, s két kezünk együttes munkájának harmó­niáját megtalálni, de meg kell találni, mert a végnélküli töp­rengések megfojtják a tette­ket, pedig a mi hazánkban most alkotó tettekre van szük­ség. Mi nem távolról néztük ami nálunk történt, hanem a bőrünkön éreztük és érezzük, s ha továbbra is bénultan, fél erővel dolgozunk, akkor még­­ keservesebbek lesznek szá­munkra az elmúlt hónapok kö­vetkezményei. Mi legyen hát a teendőnk? Legyünk hazafiak és legyünk forradalmárok. Legyünk hazafiak, akik nem hagyjuk el, hanem jóban, rosszban vállaljuk és magun­kénak valljuk ezt a hazát, mely nekünk ezer évvel ez­előtt a népek honfoglalása ide­jén adatott. Legyünk hűek rö­geihez, kaszálóinak illatához, hegy­ völgyéhez. Szántsuk meg és vessük be a földet, bá­nyásszuk ki a szenet, olajat, aranyat, ezüstöt, tanítsuk, ne­veljük fiainkat — dolgozzunk, mert csak úgy lehetünk igaz fiai hazánknak. Legyünk forradalmárok, a haladást pártolók és érveljük hazánkat tovább, a l­ghala­­dóbb nemzetek közé. De ne­künk nem üres jelszavak kel­lenek, hanem igazi szocializ­mus kell, amelyben tények mutatják, hogy a népé a hata­lom. Ezen az úton kell indul­nünk tovább, hogy megtart­hassuk forradalmi mivoltun­kat. Leromboltuk a Rákosi klikk uralmát, most mutassuk meg, hogy építeni­, újat alkodni is tudunk. Ez is forradalmi tett. Szilárdan őrizzük azt, amit októberben és részben már október előtt kivívtunk, és tevékenyen dolgozzunk a további jobbért és eiért. A forradalmi munkás-paraszt kormány nem vetette el az eddigi vívmányokat, sőt, min­den erővel tovább akar halad­ni a szocialista demokrácia építése útján. Lehet-e mást tennünk, mint ezen az úton együtt haladni a kormánnyal? Lehet-e élhetett kézzel várni, hogy valami cso­da folytán majd önmagától másképpen alakul az élet? Nem várhatunk tétlenül, mert az élet csakugyan alakul majd valamerre, s ha a hazai és nemzetközi fasisztaellenes erők összefogása következtében el­lenforradalom nem is lesz , galád provokációknak még le­hetünk szemtanúi. Azt is tud­ván tudjuk, hogy soha többé nem térhet vissza a Rákosi­­rezsim a maga egészében, de ha ezt csak kívánjuk és nem teszünk ellene, ha nem moz­dítjuk eszünket és kezünket, hogy átépítsük gazdasági, ál­lami, politikai, szellemi éle­tünket, akkor ismét a Rákosi­­féle irányzatoknak engedünk teret. Újat, szilárdat, jobbat kell létrehoznunk, hogy meg­tisztítsuk magunkat az ellen­­forradalmi, szocialist­aellenes, de a Rákosi-féle áramlatoktól és törekvésektől is. Az alkotó munka végtelen tere vár bennünket, s ha már mindenáron kell egy „harma­dik felvonás”, hát legyen az ez újarcú, szocialista Magyaror-­­szág építése. Aminthogy az is lesz. Megmentették a cukorrépát Magyaralmáson októberben 50­ vagon cukorrépa várt elszállí­tásra, de az események következtében, szállítóeszközök hiányá­ban a községben maradt. A tanács a dolgozó parasztok segít­ségével betakartatta a cukorrépát, a munka költségeit a köz­ségfejlesztési alapból fizette ki ,­­ illetve előlegezte az Ácsi Cukorgyárnak. Ezzel megmentette a terményt, amelyet most teherautókra raknak, hogy a vasútállomásra szállítsák. ­ Gazdakör alakulj'­Szekszárdon A volt rendőrklub he­lyis­égeit kapta meg Már szeptember elején fel­vetődött a szekszárdi gazdák körében, hogy a régen jónak bizonyult gazdaköröket újjá kell szervezni. Majd később, amikor a város gazdái megala­kítoták a szekszárdi borter­melők szövetkezetét, a gazda­kör létesítését már követelé­seik közé iktatták. Ilyen előzmények után a karácsonyi ünnepek­ előtt a TolTM megyei rendőrkapitanú­ság és a belvárosi gazdák kö­z­ül­­ megszületett az egyez­­mény,­ amelynek értelmében • gazdakör részére a rendőrség **• átadja a klub és étkezdés he­lyiségeit. Azóta esténként ki­sebb-nagyobb csoportokban lá­togatják a gazdakört, amely 72 taggal alakult meg, de az ünnepek alatt 100 fölé emel­kedett a tagság száma. és mielyy is A BOLTOKBAN? A Belkereskedelmi Minisztériumban közölték, hogy a falu iparcikkeikkel való ellátását több áruféleségben biztosítani tud­ják, így a kisparaszti termelés szempontjából különösen fon­tos kéziszerszámok és szeráruk: lánc, szekértengely, drótfonat, szög megfelelő mennyiségben áll a nagykereskedelmi vállalat rendel­kezésére. Kevés raktárkészlet van azonban edényárúból. Zománc­­edényhez a hiányzó üzemanyag mellett megfelelő nyersanyag­gal sem rendelkeznek az üzemek. Alumíniumedényből azonban ki tudnák elégíteni az igényeket, mivel nyersanyag van, bár a gyártást bizonyos mértékben üzemanyaghiány gátolja. A ruházati cikkek, bőráruk külföldi behozatala, amint ismeretes, már megindult. Az ország áruellátását a belföldi termelés meggyorsításával (amely főként a szántermelés foko­zódásától függ) külföldi behozatallal igyekszik a kereskedelem megoldani. 700 millió forintos kárt szenvedett Budapest Budapest kerületi tanácsai számba vették a fővárost ért károsodás értékét. A felmérés eredménye: összesen nem egé­szen 700 millió forint érték pusztult el. Ebben a számban benne vannak a rommá lőtt lakások, sérült épületek, el­pusztult tantermek. A keres­kedelem például 260 milliós kárt szenvedett. E veszteség nagyobb részét a helyiségek pusztulása, a berendezési tár­gyak megsemmisülése okozta s kisebb hányadot tesz ki az elveszett, széthordott áru. --------------------------------------­ 1­ 03 ezer párttag az MSZMP-ben Országszerte folyik a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezése. 1956. december 31-ig a párt 3327 helyi szervezeté­ben mintegy 103 ezer párttagot vettek fel. Borsod megyében 277 pártszervezetben 7200 kommunista tömörült. Szolnok me­gye 240 pártszervezetének 6257, Békés megye 120 pártszerve­zetének 5550 tagja van. Országosan a községek mintegy 45 százalékában működnek már kisebb-nagyobb taglétszámú MSZMP szervezetek.

Next