Szabad Föld, 1957. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-06 / 1. szám
1)2430 /_.) / ■ . : Szabad Föld XIII. ÉVFOLYAM, 1. S/AM. 12 oldal — 100 fillér f 1957- JANUÁR 11. A „harmadik fVl vonás** Székében beszélik, hogy még nincsen vége — ezután jön majd a ..harmadik felvonás". Senki nem tudja pontosan, mit kell ezen érteni, de ködösen homályosan azért sejlik, hogy nyilván újabb vérengzést, polgárháborút, amelynek eredményeképpen nem az lesz majd, ami most van, hanem valami más. Ez a „valami más“ sem határozható meg pontosan, de az most nem is lényeges, hanem a harmadik felvonás a fontos. Bennre remeg a levegőben a várakozás és benne remeg a lelkekben a kínzó aggodalom, hogy mit hoz még a jövő? Ez a belső, titkos és nyílt félelem megbénítja az értelmet, bizonytalanná teszi a cselekvést, mert nem lehet tudni: nem vonnak-e kegyetlenül felelősségre holnap azért, amit ma tettem? Természetesen a harmadik felvonás várományosai közül nem mindenki aggódik. Az aggódók csak egyikfajta szereplői ennek a majdnem társadalmi jelenséggé váló félelemnek. A másikfajta szereplők egyáltalán nem aggódnak, nem bizonytalanok és nem tétlenek, hanem politikailag nagyon is aktívak, mert tudják, hogy éppen az ő tetteik teszik tehetetlenné a lakosságegy részét. S az ő céljuk éppen az, hogy félelemmel telített várakozásra késztessék az embereket, hogy állandó ingoványon tartsák az életet, tőlük telhetően bizonytalanná tegyék a munkás-paraszt kormány létét és a szocializmus ügyét is. Mondjuk ki nyíltan, mi népi demokratikus rendi megdöntésére törekszenek. Ezeket az embereket nem akarjuk és nem is lehet meggyőzni elképzeléseik esztelenségéről — őket csak legyőzni lehet De meg akarjuk győzni a becsületeseket, az aggódókat és várakozókat, hogy nincs okuk aggódni és nincs joguk várakozni. Nincs okuk a magyarországi népi demokratikus rend megdöntésére vonatkozó jóslatokban hinni, mert ezek valóban csak jóslatok, üres szavak és ostoba ábrándozásokon alapulnak. Márpedig azokat, akik az élet tényei helyett az álmoknak hisznek nem tarthatják józan embereknek, hanem Don Quijote-hoz, a világhíressé vált bolond spanyol lovaghoz hasonlíthatuk. Csakhogy míg Don Quijote szívderítően humoros volt, amikor nekiment a borostömlőknek, szélmalmoknak, és összeszurkálta őket, azt gondolván, hogy óriásokkal küzd, addig a magyarországi őrült spanyolok szomorú, de egyben veszélyes látványt nyújtanak, amikor borostömlőknek nézik a valóságos óriásokat, és azt hiszik, hogy könnyen elbánhatnak velük. Az óriások, a történelem tényei és törvényszerűségei, melyek ellen nem lehet bolond módjára hadakozni. Gondolkozzunk felnőtt észszel és úgy nézzünk szét magunk körül. Benne élünk egy hatalmas szellemi áramlatban, amelynek haladása nyomán közel fél évszázada fokozatosan valósággá válik a kizsákmányoláson alapuló társadalmak pusztulása és létrejönnek a munkások és parasztok öszszefogásán alapuló társadalmi rendszerek. Küzdelmekkel, nehézségekül, zökkenőkkel megy végbe ez a hatalmas történelmi fordulat, de állandóan és visszafordíthatatlanul halad előre. Ezt a folyamatot a magyar reakciónál sokkal nagyobb erők is meg akarták már állítani és azoknak sem sikerült. Nem is sikerülhet soha, mert a néphatalom minden megmutatkozó fogyatékosságai ellenére is, mégis csak a nép hatalma, amely az emberek többségének támogatásából, a munkálkodó emberekből meríti erejét. Ha az aggódók és várakozók egyszer végiggondolnák hogy mit jelentene itt egy vérfürdőbe mártott „harmadik felvonás" és megértenék, hogy a tömeggyilkosságokon és romokon létrejövő „valami más" mi lehetne, rögtön, idejében szembefordulnának az ilyen hírek és szándékok terjesztőivel. Mert — noha erről nem beszélnek a harmadik felvonás hirdetői — nézzük meg, mit lehetne a munkás-paraszt kormány helyett létrehozni? Csakis a régi gazdagok hatalmát. Nézzünk szét a világban nyitott szemmel: látunk-e valahol olyan kormányt, amelyben a munkások és az elnyomásból, kizsákmányolásból élő gazdagok szépen megosztoznak a hatalmon és együtt kormányoznak? Nem láthatunk ilyet. Meg kell értenünk, hogy államalkotó készsége csak a burzsoáziának és a munkásosztálynak van. Mindenütt csak olyan kormányt láthatunk, amely határozottan vagy a dolgozóké, vagy a kizsákmányolóké. Másféle kormányzati elképzelést megvalósítani nem lehet. Csak a kettő közül választhatunk. Vagy — vagy. De mit hozhat a munkásnépnek a gazdagok kormánya? Részletes taglalás nélkül kimondhatjuk, hogy semmi jót. Sőt az is bizonyos, hogy azzal a kormánnyal a nép nagyon rövid időn belül szembefordulna. De ellene fordulnának a szomszéd népek is, mert a magyar reakció zsarnoki uralmát jól ismerik a csehek, jugoszlávok és románok is. Teljes képtelenség és esztelenség tehát azt gondolni, hogy egy ellenforradalmi kormány Magyarországon hatalomra juthatna és fennmaradhatna. Nincs jogunk félrehúzódni és várakozni sem. A ma még tétlenek és várakozók között vannak, akik nem akarják ugyan a munkáshatalom pusztulását, mégis várakoznak, mert tanácstalanok, mert nem ismerik fel helyüket, s mert nem tudják maguknak megszabni a helyes cselekvési irányt. Magyarok akarnak lenni, s egyben forradalmárok, a haladásért akarnak küzdeni, de nem tudják hogyan. A sok jelszó, a minden irányból özönlő tanács és az elmúlt hónapok rendkívül bonyolult eseményei megzavarták a tisztánlátást. Valóban nem könynyű itt a szálakat kibogozni, s valóban nem egyszerű eszünk, lelkiismeretünk, s két kezünk együttes munkájának harmóniáját megtalálni, de meg kell találni, mert a végnélküli töprengések megfojtják a tetteket, pedig a mi hazánkban most alkotó tettekre van szükség. Mi nem távolról néztük ami nálunk történt, hanem a bőrünkön éreztük és érezzük, s ha továbbra is bénultan, fél erővel dolgozunk, akkor még keservesebbek lesznek számunkra az elmúlt hónapok következményei. Mi legyen hát a teendőnk? Legyünk hazafiak és legyünk forradalmárok. Legyünk hazafiak, akik nem hagyjuk el, hanem jóban, rosszban vállaljuk és magunkénak valljuk ezt a hazát, mely nekünk ezer évvel ezelőtt a népek honfoglalása idején adatott. Legyünk hűek rögeihez, kaszálóinak illatához, hegy völgyéhez. Szántsuk meg és vessük be a földet, bányásszuk ki a szenet, olajat, aranyat, ezüstöt, tanítsuk, neveljük fiainkat — dolgozzunk, mert csak úgy lehetünk igaz fiai hazánknak. Legyünk forradalmárok, a haladást pártolók és érveljük hazánkat tovább, a lghaladóbb nemzetek közé. De nekünk nem üres jelszavak kellenek, hanem igazi szocializmus kell, amelyben tények mutatják, hogy a népé a hatalom. Ezen az úton kell indulnünk tovább, hogy megtarthassuk forradalmi mivoltunkat. Leromboltuk a Rákosi klikk uralmát, most mutassuk meg, hogy építeni, újat alkodni is tudunk. Ez is forradalmi tett. Szilárdan őrizzük azt, amit októberben és részben már október előtt kivívtunk, és tevékenyen dolgozzunk a további jobbért és eiért. A forradalmi munkás-paraszt kormány nem vetette el az eddigi vívmányokat, sőt, minden erővel tovább akar haladni a szocialista demokrácia építése útján. Lehet-e mást tennünk, mint ezen az úton együtt haladni a kormánnyal? Lehet-e élhetett kézzel várni, hogy valami csoda folytán majd önmagától másképpen alakul az élet? Nem várhatunk tétlenül, mert az élet csakugyan alakul majd valamerre, s ha a hazai és nemzetközi fasisztaellenes erők összefogása következtében ellenforradalom nem is lesz , galád provokációknak még lehetünk szemtanúi. Azt is tudván tudjuk, hogy soha többé nem térhet vissza a Rákosirezsim a maga egészében, de ha ezt csak kívánjuk és nem teszünk ellene, ha nem mozdítjuk eszünket és kezünket, hogy átépítsük gazdasági, állami, politikai, szellemi életünket, akkor ismét a Rákosiféle irányzatoknak engedünk teret. Újat, szilárdat, jobbat kell létrehoznunk, hogy megtisztítsuk magunkat az ellenforradalmi, szocialistaellenes, de a Rákosi-féle áramlatoktól és törekvésektől is. Az alkotó munka végtelen tere vár bennünket, s ha már mindenáron kell egy „harmadik felvonás”, hát legyen az ez újarcú, szocialista Magyaror-szág építése. Aminthogy az is lesz. Megmentették a cukorrépát Magyaralmáson októberben 50 vagon cukorrépa várt elszállításra, de az események következtében, szállítóeszközök hiányában a községben maradt. A tanács a dolgozó parasztok segítségével betakartatta a cukorrépát, a munka költségeit a községfejlesztési alapból fizette ki , illetve előlegezte az Ácsi Cukorgyárnak. Ezzel megmentette a terményt, amelyet most teherautókra raknak, hogy a vasútállomásra szállítsák. Gazdakör alakulj'Szekszárdon A volt rendőrklub helyiségeit kapta meg Már szeptember elején felvetődött a szekszárdi gazdák körében, hogy a régen jónak bizonyult gazdaköröket újjá kell szervezni. Majd később, amikor a város gazdái megalakítoták a szekszárdi bortermelők szövetkezetét, a gazdakör létesítését már követeléseik közé iktatták. Ilyen előzmények után a karácsonyi ünnepek előtt a TolTM megyei rendőrkapitanúság és a belvárosi gazdák közül megszületett az egyezmény, amelynek értelmében • gazdakör részére a rendőrség **• átadja a klub és étkezdés helyiségeit. Azóta esténként kisebb-nagyobb csoportokban látogatják a gazdakört, amely 72 taggal alakult meg, de az ünnepek alatt 100 fölé emelkedett a tagság száma. és mielyy is A BOLTOKBAN? A Belkereskedelmi Minisztériumban közölték, hogy a falu iparcikkeikkel való ellátását több áruféleségben biztosítani tudják, így a kisparaszti termelés szempontjából különösen fontos kéziszerszámok és szeráruk: lánc, szekértengely, drótfonat, szög megfelelő mennyiségben áll a nagykereskedelmi vállalat rendelkezésére. Kevés raktárkészlet van azonban edényárúból. Zománcedényhez a hiányzó üzemanyag mellett megfelelő nyersanyaggal sem rendelkeznek az üzemek. Alumíniumedényből azonban ki tudnák elégíteni az igényeket, mivel nyersanyag van, bár a gyártást bizonyos mértékben üzemanyaghiány gátolja. A ruházati cikkek, bőráruk külföldi behozatala, amint ismeretes, már megindult. Az ország áruellátását a belföldi termelés meggyorsításával (amely főként a szántermelés fokozódásától függ) külföldi behozatallal igyekszik a kereskedelem megoldani. 700 millió forintos kárt szenvedett Budapest Budapest kerületi tanácsai számba vették a fővárost ért károsodás értékét. A felmérés eredménye: összesen nem egészen 700 millió forint érték pusztult el. Ebben a számban benne vannak a rommá lőtt lakások, sérült épületek, elpusztult tantermek. A kereskedelem például 260 milliós kárt szenvedett. E veszteség nagyobb részét a helyiségek pusztulása, a berendezési tárgyak megsemmisülése okozta s kisebb hányadot tesz ki az elveszett, széthordott áru. -------------------------------------- 1 03 ezer párttag az MSZMP-ben Országszerte folyik a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezése. 1956. december 31-ig a párt 3327 helyi szervezetében mintegy 103 ezer párttagot vettek fel. Borsod megyében 277 pártszervezetben 7200 kommunista tömörült. Szolnok megye 240 pártszervezetének 6257, Békés megye 120 pártszervezetének 5550 tagja van. Országosan a községek mintegy 45 százalékában működnek már kisebb-nagyobb taglétszámú MSZMP szervezetek.