Szabad Föld, 1957. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

KTTyfllrifTI Ar^VAP^^Q^PARASZn^i^uÁ^^I ^ A szövetkezők ünnepén írta: Jáffási László, a SZÖVOSZ felü­gyelőbizottságának elnöke A nemzetközi szövetkezeti na­­pot a világ minden részén a n­épek közötti békés együttműkö­­dés jegyében ünnepük meg a ha­ladó szövetkezeti mozgalmak tag­jai és dolgozói. A népek közötti békés együttműködés jegyében ünnepelnek a magyar szövetkezők is. A haladó szövetkezeti eszme a felszabadulás óta eltelt évek alatt nemcsak gyökeret vert hazánk­ban, hanem fája egyre terebélye­sebbé és egyre gyümölcsözőbbé növekedett. Az elmúlt esztendő­ben lezajlott viharok a magyar szövetkezeti mozgalom fáját is megrázták, de annak gyökerei sokkal mélyebben és erősebben behatoltak már annál, hogy abban komolyabb károkat tudott volna okozni az ellenforradalmi kísérlet. A haladó, az igazi szövetkezeti gondolatot, alig több mint egy év­tized alatt hazánkban százezrek tették magukévá, dolgoztak, fára­doztak annak felvirágoztatásáért s védték azt minden ellenséges próbálkozással szemben. A föld­művesszövetkezetek, a kisipari szövetkezetek aránylag csekély károkkal vészelték át az ellenfor­radalom napjait. M­ezőgazdasági termelőszövetke­zeteink többségükben szintén híven­­ kitartottak ...a szövetkezeti gondolat mellett és megvédték közös gazdaságukat, szövetkeze­tük vagyonát. Jogosan gondolnak a nemzetközi szövetkezeti nap ünnepén mindezekre a magyar szövetkezők. Jogosan örülnek a saját munkájuk, küzdelmük árán elért szép eredményeiknek, sike­reiknek. A saját erejükből elért sikerek feletti öröm azonban nem feled­teti el a magyar szövetkezőkkel azt a támogatást, amelyet a bará­ti országok — elsősorban a Szov­jetunió szövetkezeti mozgalmai nyújtottak, hogy ezzel is segítsék kiheverni az ellenforradalom okozta megrázkódtatást. Segítő­készségük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar szövetke­zők ismét lelkes munkával fára­dozzanak újabb sikerek, eredmé­nyek eléréséért. A haladó szövet­kezeti mozgalom által nyújtott baráti támogatás igen szép pél­dája a szövetkezeti mozgalmak egymást segítő készségének, a né­pek közötti békés együttműködés­nek. A nemzetközi szövetkezeti nap ünnepén az elért sikerek, ered­mények számbavétele mellett nem szabad elfeledkezni a magyar szö­vetkezők százezreinek a jövő fel­adatairól, a rájuk váró munkák­ról sem. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek további erősítése, fejlesztése, a közös, nagyüzemi gazdálkodás termelésének állan­dó növelése, a termelőszövetkezeti parasztok jólétének emelése olyan feladatok, amelyeket el lehet és el is kell érni, de megvalósításuk állandó szorgalmas munkát kíván mindenkitől, aki őszinte híve a szövetkezeti gondolatnak. Földművesszövetkezeteink to­vábbi fejlődése is komoly munkát követel meg a mozgalom vezetői­től, tagjaitól és dolgozóitól egy­aránt. Az utóbbi években elért igen jelentős eredmények mellett azokról a hibákról sem szabad a földművesszövetkezeti mozgalom­ban elfeledkezni, amelyekkel Ká­dár János elvtárs, a Miniszterta­nács elnöke országgyűlési beszé­dében is foglalkozott. A kisipari termelőszövetkeze­teknél is akad még javítani való. Akkor ünnepük meg a magyar szövetkezők leghasznosabban a nemzetközi szövetkezeti napot, ha nemcsak az eredmények szám­bavételét végzik el, hanem felké­­szü­ln­ek a jövő feladataira is. A nemzetközi szövetkezeti nap ünnepén a magyar szövetkezők százezrei tanúbizonyságot tesznek a népek baráti együttműködése, a haladó eszméik és a béke ügye mellett. A magyar szövetkezők együtt kívánnak dolgozni mind­azokkal, akik a népek barátságát, békéjét szolgálják. A magyar szö­vetkezők munkájukkal — mint eddig is — segíteni kívánják ha­zánkban a szocializmus építését. Szövetkezeti mozgalmunk fáját megrázta ugyan az ellenfor­radalom vihara, de csak apró galy­­lyaket, leveleket tudott róla letép­ni. Az erős, kitéphetetlen­, gyöke­rek szilárdan tartották és tartják a szövetkezeti mozgalom törzsét. A nemzetközi szövetkezeti napon azzal a szilárd meggyőződéssel ünnepelnek a magyar szövetke­zők, hogy a szövetkezeti mozga­lom fája tovább terebélyesedik hazánkban is és a szövetkezők munkája eredményesen járul hoz­zá a szocialista országépítéshez és a népek közötti békés együttmű­ködéshez egyaránt. Csak engedéllyel lehet szarvasmarhát levágni A szarvasmarha tenyésztés fejlesztése érdekében a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa rendeletet adott ki, mely szerint szarvasmar­hát és borjút magánfogyasztásra csak engedély alapján szabad le­vágni. Az engedélyért vágási illetéket kell fizetni. Állami gazdaságok időszaki dolgozóinak ellátása céljából, a jóvá­hagyott üzemtervben engedélyezett és saját állatállományukból szár­mazó selejt marhát és selejt borjút­­— az egészségügyi szabályok megtartásával — vágási engedély nélkül vághatnak le. A levágott állatok bőrét az illetékes állami vállalatnak —a hatóságilag megállapított áron — át kell adni. Állami gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, egyéni gazdák és más magánszemélyek a vágási engedély alapján levágott szarvasmarha és borjú húsát csak az engedélyben, illetőleg az élel­mezésügyi miniszter által kibocsátott rendeletben meghatározott célra használhatják fel. Az ilyen húst sem más célra felhasználni, sem értékesíteni nem szabad. A rendelet végül büntető rendelkezéseket tartalmaz azokra az esetekre, ha­­valaki szarvasmarhát engedély nélkül vág vagy vágat, továbbá, ha a levágott állat húsát a meghatározott céltól eltérően használja fel, vagy a levágott állat bőrét az illetékes állami vállalat­nak nem adja át. Befejezte munkáját az országos pártértekezlet Az elmúlt hét csütörtökén be­népesültek az Országház folyosói. Három napon át itt, a parlament épületében üléseztek az országos pártkonferencia küldöttei, csepeli és nógrádi munkások, viharsarki parasztok, művészek, értelmisé­giek és a magyar munkásmozga­lom ősz veteránjai. „Erősítsük pártánk egységét, a munkáshatalom, szocialista építő­­munkánk alapját." Ez az­­ egyet­len jelmondat díszíteie az elnök­ség emelvényét, másutt semmi felirat, vagy dekoráció. Pontban kilenc órakor a Közzronti Intéző Bizottság tagjai léptei­ az emel­vényre, majd az elnökség tagjai foglalták el helyüket. Ezután Münnich Ferenc elvtárs, az Intéző Bizottság nevében megnyitotta az országos pártkonferenciát. Meg­nyitó beszéde után Münnich elv­­társ javaslatot tett a mandátum­vizsgáló bizottság és a szerkesztő bizottság létrehozására. Münnich elvtárs ezután előter­jesztette a pártkonferencia napi­rendjét és utána Kádár János elvtárs megtartotta a Központi Bizottság három és félórás beszá­molóját. A délutáni ülésen Marosán György elvtárs ül­pítette az MSZMP Szervezeti Szabályzatára vonatkozó javaslatot, majd az el­nök megnyitotta a vitát az első és a második napirendi pont fölött. A vitában felszólalt Németh Ká­roly elvtárs, a Csongrád megyei intéző bizottság elnöke, Komócsin Zoltán elvtárs, a KISZ vezetője, Klaukó Mátyás elvtárs, a Békés megyei intéző bizottság elnöke, Kreszán Lajos elvtárs, a Ganz­­vagongyári intéző bizottság elnö­ke, Mesterházi Lajos elvtárs író, Fock Jenő elvtárs, a Központi Bi­zottság titkára és Ambrus István elvtárs a Hajdú Bihar megyei in­téző bizottság elnöke. A péntek délelőtti ülésen fel­szólalt Kiss Dezső, a csepeli MSZMP intéző bizottságának el­nöke, Sarok Antal, a dunavecsei járási intéző bizottság elnöke, Lo­­sonczi Pál, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke, Kukucsiai János, a Borsod megyei intéző bizottság titkára, Kiss Károly, a Központi Intéző Bizottság tagja, Bakó Ág­nes, a VIII. kerületi intéző bi­zottság elnöke és Révai József, az Elnöki Tanács tagja. A délutáni ülésen Révész Géza, honvédelmi miniszter, a Központi Bizottság tagja, Jakab Sándor, a Nógrád­ megyei intéző bizottság elnöke,­­ Major Tamás, a Nemzeti Színház­ igazgatója, a Központi Bizottság­­ tagja, Rapai Gyula, a Tolna me­­­gyei intéző bizottság elnöke be­­­­szélt. Ezután Nyers Rezső elvtárs, a­ mandátumvizsgáló bizottság elnök­­­ke beterjesztette a bizottság je­­­­lentését. A jelentés szerint a pártér­tekezleten 348 küldött és 211 meghívott vett részt. A küldöttek több mint 93 száza­­­­­léka férfi, csaknem 7 százaléka­­ nő. Foglalkozásuk szerint a kül­g­döttek csaknem háromnegyed ré­­­­sze eredetileg munkás, 31,5 száza­­sl­lék már 1945 előtt, további 31 szá­g­zalék pedig 1945 óta tagja a párto­k­nak. A küldöttek 6,3 százaléka­­ már 1919 előtt, 28 százaléka­­ 1940 előtt, 55 százaléka pe-­­­dig már 1944 előtt részt vett­­ a munkásmozgalomban. A mandátumvizsgáló bizottság­i jelentését a pártértekezlet egy­hangúlag elfogadta. Szünet után a vitában felszólalt Bakó Kálmán, a kisújszállási ter­melőszövetkezet titkára, Aczél György, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese, a Központi Bizottság tagja és Biszku Béla elvtárs, belügyminiszter, a Köz- I­ponti Intéző Bizottság tagja. A szombat délelőtti ülésen Hor­váth András elvtárs, a Pest me­gyei intéző bizottság elnöke, Gás­pár Sándor, a Szaktanács főtitká­ra, Putnoki László, a Heves me­gyei intéző bizottság elnöke, Amb­rus Jenő, a pécsi városi intéző bi­zottság elnöke, Cseterki Lajos, a Fejér megyei intéző bizottság el­nöke, Tolnai Gábor egyetemi ta­nár, Bakos István, a Veszprém megyei intéző bizottság elnöke, Fehér Lajos, a Központi Bizott­ság tagja, Varga Gyula, a Zala megyei intéző bizottság elnöke, Kerekes Imre alezredes, a nép­hadsereg párt­intéző bizottságá­nak elnöke, Molnár Ferenc, a Komárom megyei intéző bizottság elnöke és Lombos Ferenc, a Győr megyei intéző bizottság elnöke beszélt. A Központi Bizottság beszámo­lója és a szervezeti szabályzat ja­vaslati vitájához még igen sokan jelentkeztek hozzászólásra. Az idő előrehaladottsága miatt azonban a pártértekezlet úgy döntött, hogy a vitát lezárja. Ezután Kádár Já­nos elvtárs válaszolt a felszólalá­sokra. Kádár elvtárs válaszbeszé­de után a pártértekezlet egyhangúlag jóváhagyta a Központi Bizott­ság beszámolóját és Kádár elvtársnak a felszólalásokra adott válaszát, valamint ugyancsak egyhangúan elfo­gadta a vita alapján módo­sított határozati javaslatot és a Szervezeti Szabályzatot. Végül a Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciá­ját Kállai Gyula elvtárs, a Köz­ponti Intéző Bizottság tagja zárta be és az országos pártértekezlet az Internacionálé eléneklésével ért véget. Sima Részletek a felszólalásokból Az országos pártértekezleten Kádár János elvtárs három és fél­ órás beszámolóján kívül számos fontos beszéd, illetve hozzászólót elhangzott. Ezek legnagyobb részét a Népszabadság, a rádió és a megyei lapok már ismertették. Mivel a Szabad Föld a pártértek­ez­­let után majdnem egy héttel később jelenik meg, úgy gondoltuk, hogy csak azokat a felszólalásokat ismertetjük, amelyek közvetlenül a mezőgazdaság problémáihoz kapcsolódnak. Sarok Antal elvtárs Bács me­gyei küldött felszólalásában azt fejtegette, hogyan igyekezett ár­tani a revizionizmus a termelő­szövetkezeti mozgalomnak. A re­vizionisták — mondotta — azt ál­lították, hogy az államnak nem szabad hitelt adni a szövetkezetek számára, hanem amennyiben nem bírja, majd feloszlik, ha pedig bírja, akkor a saját erejéből mu­tassa meg, hogy mit tud. A revi­zionisták továbbá azt állították, hogy az állam túlságosan „beavat­kozik" a termelőszövetkezetek belügyeibe, s kötelezően előír mindent. Kétségtelen, hogy ezen a téren voltak hibák. De több ter­melőszövetkezetünkkel való tár­gyalás és a tények azt igazolják, hogy ezt a hibát túlságosan felna­gyították. E nézetek oda vezettek, hogy le­apasztották a mezőgazdaság irá­(Folytatása a 2. oldalon.)­nyíló apparátusát. Megyénkben mintegy 67 százalékkal, a termelő­­szövetkezetekkel foglalkozó rész­legnél pedig 70 százalékkal keve­sebben dolgoznak az irányító ap­parátusban, mint régebben. Ez oda vezetett, hogy a termelőszö­vetkezetek magukra lettek hagyat­va és így valamennyi járási érte­kezleten, megyei értekezleten, ter­melőszövetkezeti vezetőink azt mondják, hogy az efféle „önálló­ságból" őnekik nem kell, az efféle önállóság nem használ a termelő­­szövetkezeteknek. Az a vélemé­nyünk, hogy a gazdasági felügye­lők elsősorban a termelőszövetke­­zetekkel foglalkozzanak, azokat segítsék. — Szólni kell még — folytatta Sarok elvtárs — a termelőszövet­kezetek és a gépállomások viszo­nyáról is. A revizionizmus tagadta a gépállomások szerepét a mező­ Csermák István traktoros és T. Nagy István aratógépkezelő őszi árpát arat a Kisfái Tangazdaság egyik tábláján. Itt az aratógépet nem követi az eke, vagy a tárcsa, nem végeznek tarlóhántást, mert az őszi árpát felülvetették somkóróval. Az árpa lekerülése után a pillangós virágú somkóró rohamos fejlődésnek indul, s mint zöldtrágya nagymértékben javítja a talajt, de alkalmas siló takarmánynak is.

Next