Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-26 / 43. szám

4 A hal­ász ím csalétke 12 Ssd! ússza buti stí Angiid hun Ezeken a képeken azt láthatjuk, hogy kinek szabad kinyitnia a száját Angliá­ban és kinek nem szabad. Baloldalt alul Richard George őrmester nem ép­pen rokonszenves arca tekint ránk. Neki teli torokból szabad kiabálnia, már csak azért is, mert ő a brit hadsereg legidő­sebb őrmestere, 55 esztendős. És kiabál is! Egy nyugati újság, amely a képet közölte, azt írja, hogy amikor Richard George a glasgoui laktanyában reggel elordítja magát, még ha mormota volna az újon­cok között, az is rögvest vigyázzba állna. . . Ezzel szemben nem szabad kinyitnia a száját annak a férfinak, akit a másik képünkön detektívek fognak közre, s hogy semmi félre­értésre se legyen ok, szabályosan az ajkára tapasztják kezüket. Ez az angol választópolgár a konzervatív párt blackpooli gyűlésén akart ellenvéleményt kifejezni a szónokló Harold Macmillan miniszterelnök­kel szemben. De csak akart, mert a következő pillanatban már ki­dobták a teremből, még néhány emberrel együtt, akik szintén nem értenek egyet az olyan demokráciával, ahol főleg az őrmesterek élve­zik a szólásszabadságot. ÉRDEKESSÉGEK 1 MONDATBAN Hat a legnagyobb szám, ame­lyet a brazíliai Xingu folyó men­tén élő balkairi indiánok elképzel­ni tudnak; ha 6-nál többet alkar­nak kifejezni, belemarkolnak a tulajdon Üstökükbe, ezzel azt je­lezvén, hogy ami 6-nál több, az megszámlálhatatlanul sok. ★ A parányi súlyok mérésére új mértékegységet állapítottak meg • panagrammot: ez a gramm mil­liárdod részének egymilliomoc A németországi Soest város 1120-ból származó városi jogköny­­ve szerint halálbüntetéssel sújtot­ták a borhamisítókat; a törvény szó szerint így rendelkezett: „A.'d megrontott (meghamisított) bort jó (tiszta) borhoz kever, ha rá bi­zonyítják, életét --sztse. . A legfurcsább szakmai kong­resszust kétségtelenül a medve­­táncoltatók tartották 1932-ben a németországi Sonnwaldban: mint­egy százan medvéjükkel egyetem­ben jelentek meg ,,a szakmai kér­dések megvitatására"­, lobogó tá­bortüzeknél tanyáztak és nyárson sütött sertések húsából lakmároz­­tak. Szabad Föld W­ O A tajvani tengerszorosban újra feszültebbé vált a hely­zet. Ismeretes ugyanis, hogy a kí­nai népi erők parancsnoka Peng Tö-huaj honvédelmi miniszter előbb egy heti tűzszünetet ren­delt el, majd azt további két hét­re meghosszabbította. E tűzszü­­neti parancs feltétele az volt, hogy az amerikaiak szüntessék be a csang kaisekista hadihajók kíséretét Kimoj szigetére. Az így előállt viszonylagos nyugalom egyben kedvező alkalom lett vol­na Csang Kai-sek számára, hogy a népi Kínával történő megegye­zés útját keresse. De a tények azt bizonyítják, hogy Csang Kai-sek és gazdái sem a békét, sem a megegyezést nem akarják. Október 20-án meg­szegték az ágyúzás átmeneti be­szüntetésének feltételét és újra amerikai hadihajókat használ­tak fel kíséret céljára. Ezzel dur­ván visszautasították a békés megegyezés lehetőségeit. Peng Tö­­huaj válaszul érvénytelenítette az ágyúzás szüneteltetésére kiadott parancsát, mert teljesen megen­gedhetetlen, hogy az amerikaiak ismételten beavatkozzanak Kína belügyeibe. A népi Kína azonban az ame­rikai és csangkaisekista provoká­ciók ellenére sem adta fel a bé­kés megegyezés reményét. Peng Tö-huaj parancsa hangsúlyozza, hogy a háború tüzével játszado­zó maroknyi népellenes csoport egyszer mégiscsak ráeszmél elkö­vetett hibáira és elfogadja a bé­kés rendezést. A Libanonban az utóbbi héten figyelemre méltó változások történtek. A Karami miniszterel­nök kormányával szembenálló fallangisták ugyanis semmiképp sem akartak belenyugodni, hogy a kormány a volt felkelők veze­tőiből álljon. Amerikai ösztönzés hatására sztrájkkal és a fegyve­res harcok kiújulásával fenyege­tőztek. A harcok kiújulása viszont jó ürügy volna arra, hogy az amerikai csapatok továbbra is megszállják az országot. Bizonyára ettől a nem kívánt kilátástól is igyekezett megszaba­dulni Karami, amikor úgy hatá­rozott, hogy átalakítja kormányát. A miniszterelnök eszerint tovább­ra is Karami maradt. A kormány második számú embere Pierre Gemayel, a Samun párti fallan­gisták vezetője. A kormány har­madik tagja, Husszein Oueni, a Samun ellenes Nemzeti Front ré­gi vezetője. Helyet foglal a kor­mányban Raymond Edde is, aki az öthónapos viszály folyamán bi­zonyos közvetítő szerepet játszott. A kormányátalakítás hírére a fallangisták bejelentették, hogy beszüntetik az ellenállást. Az amerikai csapatok azonban ennek ellenére sem mutatnak hajlandóságot arra, hogy bevált­ják az USA külügyminisztériu­mának ígéretét és kivonulnak az országból.­­ Pár nappal ezelőtt Kairóban az Arab Liga tagjai közé felvette Tuniszt is. A liga újdon­sült tagja azonban már ezen az ülésen meglepő módon viselke­dett: heves kirohanást intézett az Egyesült Arab Köztársaság és személy szerint Nasszer elnök ellen. Az Arab Liga ülése azon­ban határozottan visszautasította a támadást. Röviden ez a történet. Akár pontot is tehetnénk a végére, de érdemes megnézni, vajon milyen erők mozgatják Tunisz küldötté­nek tetteit. Ha a politikai élet színfala mögé tekintünk, első lá­tásra szembetűnik, hogy bár a hang Tunéziáé volt, de szavait az amerikai érdekek diktálták. Az Egyesült Államok politikusai ugyanis az arab világ erejének megosztását akarják, hogy az így szétforgácsolt erőket azután köny­­nyűszerrel saját szekerükbe fog­ják. Az Egyesült Államok egyálta­lán nem szívesen barátkozik meg azzal a gondolattal, hogy közel­­keleti befolyása napról- napra csökken, s ehelyett ezen a terüle­ten erős imperialista ellenes erők alakulnak ki. Az Egyesült Arab Köztársaság a legkövetkezetesebb képviselője ezeknek az erőknek. Az arab országok körében egyre kevesebben akadnak, akik az arab népek óhajával szembenáll­­va az Egyesült Államok mellett foglalnának állást. Hiszen a nyíl­tan amerikabarát Samun, volt li­banoni elnököt a történelem sül­lyesztőjébe dobta az idő, Nuri Szaid volt iraki miniszterelnököt pedig egyenesen máglyára küldte a nép haragja. Az Egyesült Álla­moknak szüksége volt tehát egy újabb Júdásra, aki az arab népek egységének megbontására töreke­dett. És Burgiba, tuniszi elnök személyében ilyenre akadt. De a tunéziai Júdás terve nem sike­rült. Ez esetben önmagát és az Egyesült Államok galád terveit árulta el. Az elmúlt hét további külpoli­tikai eseményei: EURÓPA: Ausztria Kommunis­ta Pártja Bécsben nagy békegyű­lést rendezett. A nagygyűlés ha­tározata követeli, hogy Ausztria kormánya erélyesen lépjen fel az atomfegyverkezési verseny ellen és ragadja magához a kezdemé­nyezést az atomfegyverek általá­nos eltiltására. — Dr. Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere az ENSZ közgyűléséről hazatérő­ben Bécsben megszakította útját és eszmecserét folytatott dr. Leo­­pold Figl osztrák külügyminisz­terrel. KÖZEL-KELET: A Jordániá­ban állomásozó brit csapatok meg­kezdték kivonulásukat. Az ejtő­ernyősök gépei Szíria és Libanon fölött szállnak el Ciprus felé. AMERIKA: New­ Yorkban az ENSZ politikai bizottsága folytat­ja a leszerelés problémájának megvitatását. ÁZSIA: Thaiföldön Sárit Tha­­narat marsall, a haderők főpa­rancsnoka ragadta magához a ha­talmat és elrendelte az ostrom­állapotot az egész országban.­­ Dulles amerikai külügymi­niszter Tajvan szigetére utazott, hogy tárgyaljon a csangkaisekis­­tákkal. 1958. OKTÓBER 24. IMG Polu­st KA Trinwillershagen - a példa T­rinwillershagen, kis falu a Német Demokratikus Köz­társaság északi részén, néhány kilométernyire a Keleti Tenger­től, ahol a föld olyan lapos, mint egy szál deszka. Aki ezt a közsé­get tizenkét évvel ezelőtt látta, és mostanában újra felkeresi, nem ismerne rá, mert az a Trin­willershagen, ahol annak idején a földbirtokos uralkodott, nin­csen többé. Akkoriban az egész település az intéző szép házából, a gazdasági épületekből, valami félszerféléből az idénymunkások számára és vagy kilenc sárkuny­hóból, a béresek lakásaiból állt,­­ ma pedig a volt béresek urai ennek a földnek. A kis falucská­ból, amelyet a térképen is hiába kerestünk volna, egy olyan köz­ség épült, amelynél szebbet még elképzelni is nehéz lenne — egy szocialista község. Az egész település, egészében, egyike annak a majdnem tízezer termelőszövetkezetnek, amelyek Német Demokratikus Köztár­aság mezőgazdasági hasznos te­rületének már több mint 34 szá­zalékát művelik. Itt alapította 952-ben huszonhét egyéni gazda „Vörös lobogó” termelőszövet­­kezetet, amelybe 1952 októberé­ben a falu parasztságának nagy része is belépett, a község utolsó gyéri gazdája pedig 1953-ban csatlakozott hozzájuk. Ezzel Trin­willershagen az NDK első olyan községe lett, amelyben minden dolgozó paraszt, önkéntesen, a ■szocialista mezőgazdaság útjára lépett. Néhány hónappal ezelőtt a szomszédos falu, Langerhansha­­gen termelőszövetkezete egyesült a „Vörös lobogó”-val és egyidő­­ben ugyanebből a községből negyvenöt egyéni gazda is belé­pett a termelőszövetkezetbe, úgy, hogy a „Vörös Lobogó” ma 425 taggal 2070 hektár (3519 hold) hasznos területen gazdálkodik. Zöld pázsittal és fiatal fákkal szegélyezett, kitűnően karbantar­tott utak szelik ma át a közsé­get. Hetven új, modern házat építettek a tagok és a vörös cse­réppel fedett szép házakat gon­dozott kertek veszik körül. Ha­marosan megépült a kultúrház, egy tágas, szép óvoda a község legkisebb lakói számára, majd egy gondosan berendezett otthon a termelőszövetkezet mezőgazda­­sági tanulóinak. A régi urasági birtok elavult gazdasági épüle­teit korszerűsítették, de ezek az épületek már nem voltak elégsé­gesek, hiszen a termelőszövetke­zet állatállománya egy hektárra számítva 38,3 darabról 1957-ig 70,5 darabra szökött fel. Új, nagy istállókat építettek, közöttük egy 600 férőhelyes tehénistállót, amelyben a technikai berendezé­sek — fejesnél, etetésnél, itatás­nál, trágyakihordásnál — helyet­tesítik az emberi erővel végzett munkát. A­z öreg település maradvá­nyaira alig lehet az új kör­nyezetben rátalálni. Valahol a község szélén áll még néhány alacsony sárkunyhó, mint egy végérvényesen letűnt kor intő emlékei. Sok munkával, sok nehézség leküzdésével érte el a község mai eredményeit. Nem kaptak ajándékba semmit, maguk te­remtették meg mindazt, amire ma büszkén tekintenek. Ahogyan a trinwillershageni termelőszövetkezeti gazdák ér­tetek ahhoz, hogy községüknek új arculatot teremtsenek, épp­úgy mesterei voltak terméshoza­maik emelésének is. A következő számok bizonyságot tesznek ar­ról, hogy itt is jó munkát végez­tek. Az adatok eredményeiket egy hektár­ hasznos mezőgazdasá­gi területre számítva mutatják. 1953 1357 Gabona 28,1 mázsa 35,0 mázsa Repce 9,0 „ 15,5 „ Burgonya 140,0 „ 263,0 „ Cukorrépa 338,0 „ 347,8 „ Az elért kiváló eredmények a termelőszövetkezetet újabb fej­­lesztésre sarkallják, így konyha­­kertészetük kiépítésére. Trin­willershagen ma már 258 hektá­ron termel főzelékféléket, ame­lyekkel Berlin, Rostock és más nagyvárosok piacait látja el E­redményeiket elsősorban an­nak köszönhetik, hogy a szo­cialista gazdasági elveket tuda­tosan szem előtt tartották és an­nak, hogy tagjaik —­ és különös­képpen öt kiváló tagjuk — kez­deményezéseit végrehajtották. Ezeket a tagokat 1958. október 7-én a Német Demokratikus Köz­társaság alapításának 9. évfor­dulóján, a legmagasabb kitünte­téssel, a Nemzeti Díj­jal (mint a mi Kossuth-díjunk) jutalmazta a demokratikus német állam. A kitüntetettek: Reinhard Jahnke, elnök, akinek kezdeményezésére a termelőszövetke­zet megalakult és aki azóta is, meg­szakítás nélkül a tsz elnöke, telve alkotóerővel és kiapadhatatlan mun­­kakedvvel. Johann Reiter, a növénytermelési brigád vezetője, aki a gabonafélék hektáronkénti hozamát négy-öt má­zsával az országos termelőszövetkezeti átlag fölé emelte. Fritz Eng, szakképzett állattenyész­tő, a reábízott istállóban (80 fejőste­hén, 120 egyéb szarvasmarha) 1957-ben elérte a tehenemként­ 3486 kg tejelési átlagot és ezzel megalapozta annak a lehetőségét, hogy már ebben az év­ben az átlagot 3900­­kg-ra emeljék. Wilhelm Lossmann, kovács, aki egy­szerű eszközök felhasználásával olyan traktorokra szerelhető kisegítő mun­kaeszközöket gyártott, amelyek lehe­tővé tették, hogy a földek felületi megmunkálásánál jobb eredményeket érjenek el, ezenkívül megoldotta az istállókban a gépesített etetést. Herbert Nelzt, kocsin a lótenyésztés­ben ért el kiváló eredményeket. Ez az öt termelőszövetkezeti tag tette elsősorban lehetővé, hogy a „Vörö­s Lobogó” Tsz fej­lődése példaképül álljon a Né­met Demokratikus Köztársaság termelőszövetkezetei előtt. GERDA SOLTWEDEL A Vörös Lobogó Ts­z új kibontja

Next