Szabad Föld, 1959. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-14 / 24. szám

Levelezőink írják az ország minden tájáról Szép termést ígérnek az ősziek A földesi Petőfi és Kossuth termelőszövetkezet az idén egyesül Termelőszövetkezetünket az első taggyűlésen Leninről neveztük . Gazdag a szövetkezetünk, hiszen a közös vagyon közel 11 millió A tagság brigádokban dolgozik. A növényápolási munkák rendbe haladnak. Gazdag termést ígérnek az ősziek. A 397 hold négyzetese vetett kukoricánk, 80 hold burgonyánk is szépen zöldell. A növénytet illesztésnél legtöbb jövedelmet mégis a 155 hold cukorrépából 30 hold kenderből és 25 hold dohányból várjuk. Kertészetünk egyre jobban fejlődik. Most készült el a 100 holda öntözőtelep, amelyből 22 holdat a kertész brigád művel. A 26 tag brigád munkájának gyümölcse­s retek, hagyma, köszméte, saláta , más zöldségfélék, már a földesi, a bárándi és biharnagybajomi piaco­kon kaphatók. Építő brigádunk alig készült el a 100 holdas öntözőtelep munká­lataival, máris me­gkezdte az 52 férőhelyes raktárpadlásos szarvas­marhaistálló építését. Elkészítésre vár még a tervezett 315 négyzet­méteres sertéskifutó. Még az idén elkészítik a standot is a földes piactéren. Úgy számítunk, hogy a zárszámadáskor minden munkaegységre 41—42 forint jut majd pénzértékben. Szövetkezetünkben ö1 tagú pártszervezet működik, a KISZ-né 44 tagja van. A párt- és a KISZ-szervezet segítsége sokban hozzájá­rul ahhoz, hogy szövetkezetünk napról napra jobb munkát végez és egyre erősödik. Gaál Zsigmond Földes, Lenin Tsz. Kicsiny szövetkezet volt a ba­latonalmádi Haladás Tsz. Ezért, hogy eredményesebben gazdálkod­hassanak, egyesült a felsőörsi Dózsa Tsz-szel. A volt Haladás Tsz tagjai azonban itt dolgoznak Almádiban, a Dózsa Tsz kertészete van itt, tehát olyan üzemegység-félét alkot. Az állatokat viszont Felsőörsre vitték, mert Almádiban a fürdő­zés miatt az állattartás tilos. Az itteni istállót raktárnak alakítják át, a baromfiólakat, pedig növény­háznak, természetesen saját erő­ből. A tsz tagjai szorgalmasan, dere­kasan dolgoznak. Kertészet­ükből egyre nagyobb tétel salátát, hagymát, borsót, kalafál­ot, kelkáposztát szállí­tanak a MEZŐÉRT-hez. Az iparosmunkákat saját szö­­vetkezetükön belül oldhatják meg, mert­ van kőművesük, ácsuk, bog­nárjuk s a saját erejükből kiter­melt fa felvágásához gallérjuk. S a tagok télen sem lesznek munka nélkül, mert saját kőbányájukban dolgozhatnak, ami természetesen szintén jól jövedelmez majd. A szép eredmények a tagság jó munkája mellett Kovács elvtársat, a tsz elnökét dicsérik, aki mindenhol ott van, ahol segí­teni és tanácsot kell adni. Takács Gábor Balatonalmádi ÍRÓMŰVEim­f/VnJMl VILLAMOSÍTOTTUNK­ ­ mi falunk szövetkezetét Vi­sí rátszó Életnek hívják. Feb­ruárban alakult, s majdnem az egész község belépett. Mindjárt az alakuló gyűlés után megkez­dődött a munka. Hozzákezdtünk az állatok összegyűjtéséhez és a földterület kialakításához. Bri­gádok alakultak, amelyek irtot­ták a gyomot a vetésekből, szór­ták rá a műtrágyát, s amint ki­nyílt az idő, vetették a tava­sziakat. Most a növényápolással igyek­szünk. S egyúttal — társadalmi munkával — építünk fából­­egy húszférőhelyes sertésfiaztatót. És mivel a szövetkezeti központ egy dombon van, ahová a vizet mo-­­­torral lehet csak felnyomatni — vízvezetékkel és szivattyúval el-­­látott villanymotort állítottunk, be. Villanyunk sem volt itt , előzőleg, tehát villamosítottunk is, és vásároltunk egy villanyda­rálót mindjárt, hogy darálhas­sunk az állatainknak. A szövetkezetben végzett szor­gos munka mellett községünkről sem feledkeztünk meg. A most induló autóbuszjárat részére ugyancsak társadalmi munkával fordulóhelyet létesítettünk. Mifelénk régen az a szólás­­mondás járta, hogy a közös munkának nincs sok értelme. De most, amikor közelről látjuk en­nek a sok jó oldalát, rádöbben falunk lakossága, dolgozó pa­rasztságunk arra, hogy csakis­­ ez az egyetlen helyes és járható út számára. Franciszti Elemér Nyugotszenterzsébet Egyéni vagyok, de látom, hogy a tsz-ben jobb Még egyéni gazda vagyok, de figyelemmel kísérem a szövetke­zetek tábláit a kecskeméti határ­ban. Többször is meggyőződtem arról, hogy igen jó terméseredményeket érnek el. Vetésterületükön az idei évben is mind a kalászosok, mind a kapás növények mintaszerűek. A trak­torral végzett mélyszántás, a ne­mesített vetőmag előnyeit még emeli az is, hogy jóval több szer­­vestrágyát és műtrágyát tudnak adni a termőföldnek, mint mi egyéni termelők. ... Dehát nem könnyű szakítani a megszokott régivé­ és felcserélni azt a szokatlan újjal. Mégis, ha kint járok a határban és látom a nagy tábla hullámzó búzaten­­gert, a termelőszövetkezetek egyre szaporodó piroscserepes vagy pa­latetős épületeit, önkéntelenül is az jut eszembe, hogy gyönyörű jövő áll a paraszt­­ember előtt és ha szakítani tudunk a régivel, bennünket is befogad a nagy csa­lád. Pintér József­­Kecskemét Nézeteltérések helyett egyetértést A megm­ivekenes zsedényi „Dimitrov” tsz-ban, amint az idő engedte, egy d­ubérként fogtunk munkához. Ennek tudható be, hogy SS holdon ré­pánkat már megegyeltük, majd megkezdtük a kukorica sarabolását, és szá­­lastakampányunk első kaszálása is pajzába került. Még­sem mondhatjuk ezt, hogy nálunk minden jól megy,­nincs semmi hiba. Sajnos még mindig vannak nézeteltérések az­ új és a régi tagok között. Gyakran hallani az új tagoktól, hogy „az enyémet megetette a közös” és más hasonló megjegyzéseket. Per­sze, hogy megetette, hiszen annak ellenértékét ki­fizette a Nemzeti Bank. Nem súlyos hibák ezek, de bántja a régi tagság önérzetét. Mi régiek ,vi­­,­zony nagyon sokat dolgoztunk, amíg eljutottunk idáig. Amikor megalakul­tunk, 10 évvel ezelőtt, alig volt néhány jószágunk, földjeink pedig szanaszét voltak. Alig kilenc év alatt 2 millió forint értékű vagyont dolgoztunk össze. Most, amikor a termelési feltételink sokkal jobban biztosítva vannak, mint amikor mi hozzákezdtünk a szövetkezet építéséhez, gazdaságunk még jöve­delmezőbb lehet és így minden tagunknak még jobb megélhetést biztosít. Ezért egyénknek sincs oka aggodalomra. Igaz, hogy ezek a kis zsörtölöttések csak időnként zavarják az­ emberek hangulatát, de véleményem szerint ilyennek­em szabad előfordulni. Egyéb­ként a munka jól megy, minden emberünk szívvel, létekkel dolgozik a közö­sért és ez, biztosíték arra, hogy termelőszövetkezetünk és tagsága tovább erősödik és gazdagodik. BFOCSIK FERENC Zsedény Hozzáfogtunk a nagy építkezéshez pán a­­ólak és az istállók bizon­­­nyultak kicsinek, mivel az új belépők is jelentősen növelték a tsz állatállományát. Bizony nagy gondban volt a vezetőség, hogy m­i tegyünk most. A járási ta­nács mezőgazdasági osztálya azonban segítségünkre sietett, közbenjárásukra állami hitelt kaptunk a Magyar Nemzeti Banktól, a TÜZÉP-telep pedig az épületanyagot biztosította, így aztán hozzáfogtunk a nagy épít­kezéshez. Ebben az évben már részben elkészült, részijén pedig az év végéig befejeződik 1000 férőhelyes baromfiól, 500 férő­helyes sertésól, 5 silógödör épí­tése, amelyekben összesen 300 köbméter takarmányt tárolha­tunk, továbbá a 600 férőhelyes juhhodály és a 100 férőhelyes tehénistálló felépítése. Kiss József Csönge A csöngei termelőszövetkezet­nek egyik feladata az állatte­nyésztés fejlesztése. Erre meg is van minden lehetőségünk, csu­ Felvirágoztatják gazdaságukat A felsőtárkányi Dózsa Terme­lőszövetkezet már a közös gaz­dálkodás első évében is szép eredményeket ért el­. Fennállá­sának ötödik évében pedig 54,5 forintot­ kaptak a tagok munka­egységenként. De 1956-ban, az ellenforradalom hatására ez a tsz is feloszlott és jószágállomá­nyát széthurcolták. Saját mészégető 1957 januárjában hárman: Ba­ko­ndi József, Kaku­k József és Er­délyi Benjámin hozzáláttak a Dó­zsa Tsz újjászervezéséhez. Első­rendű feladatuknak tekintették a gazdasági helyzet megszilárdítá­sát, az állatállomány fejlesztését. Az elmúlt két évben az ellenfor­radalom okozta károkat kellett helyreállítani, s ezzel magyaráz­ható, hogy tavaly mindössze 36,5 forint jutott munkaegysé­genként. Ebben az évben az ál­latállományt fejlesztik. Tíz fe­jőstehenet, tíz anyakocát vásá­rolnak és növelik a baromfiál­lományt. A tavasziakat korán elvetet­ték, 160 köbméter őszi takar­mánykeveréket silóztak, kukori­cájukat négyzetesen vetették, Ze­­torral kapálják. Megmetszették és bekapálták 18 hold szőlőjüket is. Szép jövedelem mutatkozik a hízott csirkékből, amelyekből az első szállítmányok már piacra­­ kerültek. Nagy hasznot hoz a­­ tsz-nek a mészégetés is. Ebben az évben idáig 50 vagon meszet­­ értékesítettek. Az egyre növekvő­­ építkezések csak úgy „nyelik” a sok meszet, s így a tavalyi 270 ezer forint bevételnek a duplá­ját kapták az idén. Van a ter­melőszövetkezetnek 4 hold fe­nyőültetvénye is. A körülbelül 40 ezer fenyőfát télen akarják értékesíteni. Minek örül Gyetvai bácsi? Terveikről röviden csak így nyilatkoznak: Példás gazdálko­dást akarunk folytatni mind a növénytermelésben, mind az ál­lattenyésztésben és a gyümölcs­­termelést is fel fogjuk virágoz­tatoi A növénytermesztésben dolgo­zó Gyetvai Sándor bácsi sokszor meséli, hoffy régen bizony nem így volt. Télen az érsekség erde­jébe jártak, termelték a fát, nyá­ron meg Fejér és Veszprém me­gyékben szegődtek summásnak, éhbérért. Sokszor hangoztatja, hogy örül az ember szíve ha azt a változást látja, amely csak itt , Felsőtárkányban végbement. És­­ igaza van! Az­ egykori — belül napfényt soha nem látott — vis­kók eltűntek, helyettük modern lakóh­ázak épültek, s épülnek ma is. A legszembetűnőbb Sokféle bizonyítéka van annak, hogy mennyire megváltozott a felsőtárkányi dolgozók élete. De ezt a változást legszembetű­nőbben mégis a jelenleg 53 tag­gal, 210 holdon gazdálkodó Dó­zsa Tsz eredményei hirdetik. Daragó József Novaj Hogyan fejlődött szövetkezetünk? Nagyon sokat tudnék írni és beszélni termelőszövetkezetünk éle­téről, hiszen 10 éves tagság áll már mögöttem. Hogy ez­ idő alatt meny­nyit fejlődtünk? Az 1949—59-es években 400 holdon 60 taggal gazdál­kodtunk. Ma már 1400 hold földön gazdálkodunk, tagságunk létszáma 140. Az­ idei évben 70 hold cukorrépát vetettünk, és egyetlen hét alatt végeztünk az egveléssel. Május elsejére már nem volt vetetten terüle­tünk. Az előző években mindig feleskertészt alkalmaznunk, így a ha­szon nagy részét elvitte a feles. Kertészetünket most Tóth János ezüstkalászos gazda tagtársunk vezeti, de meg is nézheti bárki a gyö­nyörű palántáinkat. Igaz, harmincketten két télen át, esőben, hóban, sárban 8 kilométerre jártak az ezüstkalászos tanfolyamra azért, hogy gyarapítsák tudásukat és ezzel segítsék a közöst. Meg is van az ered­ménye. Szakképzett vezetőkkel könnyebben tudunk jobb termést, több hasznot elérni. Legjobb példa erre a már említett cukorrépa termésünk. 1957-ig legfeljebb 160 mázsa holdanként! átlagot értünk el. 1957-ben 200 má­zsa volt a holdanként! átlag, 58-ban 210 mázsa, most pedig 250 mázsás holdankénti átlagtermésre számítunk. Az­ állattenyésztés még nagyobbb arányú fejlesztésre szorul. Ke­vés a férőhely, előbb építkezni kell. 810 darab sertésünk van, 300 da­rab birkánk, 42 darab tehenünk és 4000 darab növendék aprójószág. Szeretnénk három év alatt 5000 darab tojó tyúkot nevelni. Ez a tyúk­­állomány évente legalább 200 000 forint hasznot jelentene a szövetke­zetünknek. Úgy érzem, hibát követ el az, aki nem dolgozik a szövetkezet meg­erősítéséért, gyarapításáért. Nekünk nemcsak ma kell ,,gazdagoknak” lennünk, hanem gyermekeink jövőjét is meg kell alapoznunk. Tollas Sándorné Debrecen, Alkotmány Tsz. Ha a legrégibb tsz-elnököt keres­sük a pápai járás­ban, Dákára kell menni és az Új Élet tsz-ben megtalálhat­juk Tóth Istvánt, aki 1952 óta irányítja a k­özös gazdálkodást. Mindössze 47 éves, közepes termetű, de már ősz hajú em­ber, aki a felszaba­dulás előtt cseléd volt, majd utána új­gazda lett és hét év óta pedig a tsz tag­jainak szinte min­den ügyét intézi. Ma már az egész falu lakossága, mint egy nagy család az apjá­ra, rábízta ügyeinek, munkájának irányí­tását, Rábízta jövő­jét. Nincs könnyű dol­ga, de azt mondják: bírja­ és érti! Nem irigylik tőle ezt a posztot. Hiszen több mint 1700 kat. hold terület gazdája s egyben felelőse. Fe­lel az emberekért, a munkájukért, a gyü­mölcsösért, a szőlő­ért. Az embereknek, a tsz tagjainak ad számot arról, hoggy a közösen megálla­pított tervet a szö­vetkezet hogyan hajtotta végre és jól irányította-e a mun­kát az elnök. S ettől a száma­dástól nem kell fél­nie Tóth Istvánnak. Szedik a borsót, amelyet zölden érté­kesítenek, s amely­ből bőven jut a pá­pai piacra is. A mák, a cukorrépa ápolási munkáival végez­tek, most a kétszáz hold kukoricát ka­pálják. A kalászo­sokból rekordtermés­re számítanak. A legfőbb jövedel­mező ágnak azonban az állattenyésztést tekintik. Ennek ér­dekében vetettek sok ,poros- és fehérherét, szarvaskerepet, siló­­kukoricát. Meg kell teremteni a tak­ar­­mányalapot, meg szállást a jószágok­nak. Ezért épül most egy 50 férőhelyes is­tálló és néhány ól. Saját erőből építkez­tek, pajtákat alakí­tottak át, nem vár­tak mindent az ál­lamtól. Még csak most kezdték együtt, eny­­nyien, de máris szívvel, odaadással dolgoznak a tagok­. Értelmét látják és bíznak... László László Csorna H H

Next