Szabad Föld, 1962. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-01 / 26. szám

-4 Hogyan formálódik falun az új szocialista ember? Erre keresem a választ Vépen. Vép Vas megye egyik nagy községe — Szombathelyhez 7 kilométerre—, mintegy háromezren lakják, de lakosainak közel egynegyede főként a szombathelyi üzemek- be jár dolgozni. Az üzemi munkások sok pénzt hoznak haza, a hozzátartozók pedig itthon, a kétezer holdnál nagyobb területű Rákóczi Tsz-ben dolgoznak. Vép ezért gazdag község. A vépi asszonyok és lányok sűrűn látogatják a várost. Végignézik a kirakatokat, betérnek az eszpresszókba a fodrászhoz mennek és kozmetikáztatnak. „A lányok, asszonyok a legújabb divat szerint öltöznek.” A férfiak is jól, kimondottan városiasan öltözködnek. Elegáns falukép! Az első benyomások Az első benyomások mégis valahogy fanyarak és nem kielégítőek ebben a szép, tiszta faluban. Az újságíró ugyanis arról értesült, hogy a Németh István elnöklete alatt működő tssz-ben a közelmúltban sok visszaélés fordult elő, és sok baj volt a munkafegyelemmel is. Mert nem volt a faluban közös lóistálló, mindenki otthon fogott be, a mezőn pedig azzal a jelszóval, hogy úgyis „a miénket visszük”, egy-egy zsák kukoricát, krumplit vagy egyéb más terményt az ülés alá dobtak. Ezeket e visszaéléseket természetesen megszüntették. Mégpedig úgy, hogy a hangos bemondón keresztül felolvasták a „csillegető” nevét. A munkafegyelmet pedig azzal javították meg, hogy munkaegységet vontak le a hanyag dolgozóktól. A múltban a társadalmi munkával sem sokat törődtek. Egészen addig, amíg — szinte észrevétlenül — belesodródtak a a társadalmi munkák végzésébe, a közügyekbe. A falujuk iránt érzett szeretetük vitte a vépi embereket a társadalmi munkák vállalásába. Mindez a — másfélmilliós költséggel épült — immár híres vépi kultúrház építésével kapcsolatban történt Kultúrházépítés ■s társadalmi munkában A munka kezdetén még csak Immel-ámmal fuvarozgattak a vépi emberek. De amikor már állt az épület, váratlanul cselekvésre lobbantak. — Ekkor éreztük először, hogy ezt a kultúrházt nekünk szánták »— mondják többen. — Rájöttünk: ez a ház a községé, Vépé egészen a vépi embereké s ezért nekünk is mindent meg kell tennünk érte. Meg is tettek. Nyomban hozzáláttak a belső munkákhoz, amiket teljesen a vépiek végeztek el. A kultúrház környékét is rendbehozták — kívülről. Gyönyörűen parkosítottak. — Nagy dolog volt a kultúrház — mondja Kiss István tanító, a kultúrház igazgatója — azért is, mert a vépiek, ha másutt is dolgoznak, de kulturális igényeiket itthon elégítik ki. Elsősorban a magyar filmeket szeretik. A színdarabokban is a haladást keresik, íme a vépi „titok”. Az 1961 novemberében megnyílt kultúrház így végzi emberformáló munkáját, alakítja, formálja a szocialista embert. De nemcsak a kulturális igényeket hozzák a vépiek haza a városból, hanem ha lehet így mondaná, „a fennmaradt munkaenergiájukat" is otthon hasznosítják. Az üzemekben dolgozó vépiek hazatértük után nyomban kapát, ásót fognak és besegítenek családitagjaiknak a fezben, így aztán öt óra után, a sok embertől szinte aeng-zsibong a mező. A határ is, de az utca is egy-egy munkaszüneti napon. Rendbehozták az utakat A ráérő időben ugyanis megindul a roham az utak rendbehozására. Az utak társadalmi munkával való készítésére Hörcsöki Ferenc adott ragyogó példát. A Deák utca és a Szombathely felé vívó út között levő bekötő utat csináltatta meg társadalmi munkával Azt az utat, amelyen azelőtt télen járni sem lehetett. Szavára harminc-negyven ember jelent meg az egyik munkaszüneti nap reggelén és délre már „meg is teremtették” az utat Az újtelep útjait, úthálózatát is így építették ki. Most a község járdahálózatának a kiépítéséhez kezdtek hozzá. Az anyagot, a szakmunkát, a tanács adja, de a saját háza előtt levő ásást, alapozást mindenki maga vállalta — mégpedig örömmel. Ilyenek a vépi emberek. Durva ecsetvonással így lehet megfesteni alakjukat A közös munka jó íze formálja tudatukat — pedig a vépiek a múltban igen zárkózott lelkűek voltak, csak magukkal törődtek. S íme a kultúrházépítés, a társadalmi munka egyre jobban összehozza őket. Más szóval a vépi emberek jó úton haladnak — a szocialista emberré válás útján. Cséry Dezső SZABADrÓLD A KGST és a mezőgazdaság I CT június 6. és 7-én Moszkvában a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában résztvevő országok kommunista és munkáspártjainak képviselői a nemzetközi együttműködésről folytattak tanácskozást. Ezen fontos határozatokat fogadtak el, amelyek a mezőgazdaságra is vonakoznak és elősegítik gyorsabb ütemű fejlődését. A KGST 13 évvel ezelőtt az európai szocialista országokból azért alakult meg, hogy a tagállamok összefogása, erőfeszítéseinek egybehangolása útján elősegítse a tervszeri fejlesztést, a gazdasági és műszaki haladást, a munka termelékenységének és a népek jólétének állandó növekedését. Az idei moszkvai tanácskozás értékelte az elmúlt időszak munkáját. Megállapította, hogy sok tapasztalatot szereztünk nemcsak a szocializmus építésében, hanem a nemzetközi együttműködésben is. A mezőgazdasági termőterületek töb mint 90 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik, szilárdan meggyökerezett tehát a szövetkezeti rendszer. A mezőgazdasági nagyüzemek a termelés növelésének, a gépesített munka egyre nagyobb ütemben való terjedésének új lehetőségeit tárják fel. A mezőgazdasági termelésnek az ipari növekedés mellett a jövőben továbbra is fontos szerepe marad. Annak a célkitűzésnek a megvalósításához ugyanis, hogy a szocialista világrendszer túlszárnyalja a kapitalista világrendszert , a mezőgazdasági termelés mennyisége, az 1 főre jutó termelés és a dolgozók életszínvonala tekintetében — feltétlenül szükséges a mezőgazdasági termelés jelentős növelése. Ezért maximálisan ki kell használnunk azokat az adottságokat, amelyek az egyes országok mezőgazdasági termelési adottságaiban rejlenek, és új intézkedések egész sorával kell előmozdítanunk a népekben rejlő alkotókészséget, kedvezményezést a többtermelésért. Ésszerűen kell kihasználnunk azt az erőt, amely a szocialista országok kollektív tapasztalataiban, az egyre jobban tökéletesedő tervgazdálkodásban és a kölcsönös segítségnyújtásban rejlik. A mezőgazdasági termékek iránt a szükségletek egyre nagyobb ütemben növekednek. A tej, hús, tojás, cukor, stb. fogyasztás évről évre nő, és az életszínvonal növekedésével mindig többre és többre lesz szükség ezekből a fontos élelmicikkekből. A KGST-be tömörült országokban azonban a mezőgazdasági termelésre különféle adottságok vannak. Lengyelország talaja homokos, Csehszlovákiában dombos és hegyes vidékek váltogatják egymást, Bulgáriában jó adottságok vannak a zöldség, gyümölcskultúrák termesztésére. Romániában — éppúgy mint nálunk — kiválóan lehet nagyhozamű kukoricatermesztést végezni, stb. Említhetnénk a kiváló minőségű almáskertjeink világszerte kedvelt Jonathán vagy Delieiosus almáit, a különleges minőségű borokat, vagy állati termé-■ keinket, amelyeket szívesen fo- gyasztanak a szomszédos orszá- gokban is. Feltétlenül ki kell cserélnünk a jövőben is mezőgazdasági tér- tmnékeinket. Ahhoz azonban, hogy a szomszédos országok ilyen irá-nyú szükségleteit is jó minőség- ben és időben ki tudjuk elégíte- ] ni, össze kell hangolni a mező- ] gazdasági terveket. Az egyes országokban azokból kell többet] termelni, amelyre az adottságok] megfelelőbbek és ahol a munka ] termelékenyebb. Ehhez pedig a mezőgazdasági termelés nemzet- | közi szakosítására van szükség. A szakosítás következtében új munkatermelékenység nő, csökken az önköltség. A mezőgazda-égi üzemben is tapasztalható az, hogy ha csak néhány növény termelését végzik, az jobb gépkihasználást, a szaktudás magasabb fokát, a növényvédelem hatásosságát, jobb agrotechnikai színvonal elérését teszi lehetővé. Nemzetközi méretekben a szakosítás, a talaj, éghajlat, közgazdasági és egyébb adottságok alapján nyújt lehetőséget ahhoz, hogy egyes országok a legmagasabb termelékenységgel a legjobb minőséget, a legkevesebb ráfordítással állítsanak elő. A jövőben tehát az ésszerű munkamegosztás és a növekvő termelés megvalósítása végett a távlati és a folyó népgazdasági terveket még jobban összehangolják, hogy minden ország azt termelje, amely a szocialista tábor együttműködése alapján a leggazdaságosabb és amellyel a növekvő szükségleteket a legjobban ki lehet elégíteni. Természetesen a mezőgazdasági termelés szakosítása az élelmiszeriparban is változást hoz maga után. Ha például Magyarországon a paradicsomtermelés megnövekszik, konzervipari kapacitásunkat is növelni kell. Ez pedig az üveg, vagy konzervdoboztermelés és egyéb géptermelés növekedését kívánja, összefüggően kell tehát megvizsgálni az egyes országok adottságait és csak sokoldalú számítások alapján lehet eldönteni egyes termékek szakosításával kapcsolatban a helyes és gazdaságos álláspont kialakítását. A nemzetközi együttműködés révén hasznosíthatjuk azt, hogy hazánk talajának 13,7 százaléka homokos, 5,7 százaléka pedig szikes. A jobb talajokon öntözéssel, másutt talajjavítással olyan termékeket tudunk előállítani, melyekre nemcsak nekünk, hanem a szomszédos országoknak is szüksége van. Többek között mi magas biológiai értékű vetőmagvakat tudunk szomszédainknak előállítani. Persze, a nemzetközi szocialista együttműködés révén mi is hozzájutunk olyan cikkekhez, amelyekkel mezőgazdasági termelésünket emelni tudjuk. A szovjet nagyhozamú búzavetőmag elszaporításával például tavaly 90 000 tonnával több kenyérnekvalót termeltünk, mint ha hagyományos hazai vetőmagot vetettünk volna el. A Szovjetunióból kapott napraforgómag termesztésével egy év alatt mintegy 6000 tonnával több exportra alkalmas olajat termeltünk, pedig csak a termőterület kisebb részén vetettük el ezt a magvat. A hibridkukoricamag előállításával és a szomszédos országoknak való átadásával pedig mi járulunk hozzá a nagyobb kukoricatermesztési eredményekhez. Ugynakkor a Német Demokratikus Köztársaságból származó borsó és cukorrépefajták nálunk végzett kísérletei jó eredményeket mutatnak. Különösen hasznos volt és a jövőben még tovább szélesedik az egyes országok közötti műszakitudományos együttműködés. A csehszlovák komlótermesztési tapasztalatok, a bolgár paradicsomtermesztési eljárások, a lengyel takarmánykeverékek hazai alkalmazása és sok más együttműködési tapasztalatcsere, dokumentáció és egyéb módszerű együttműködés hozzájárult a magyar mezőgazdasági termelés növeléséhez. A mezőgazdasági gépgyártásban kialakított és most kialakítandó szakosítás feltétlenül kedvezőbb helyzetet teremt a gépellátásban, mint ami jelenleg van, és ha kialakul az alkatrészek előállításában is a harmonikus összedolgozás, akkor egy-egy tárcsa hiánya miatt nem kell állnia napokig a gépnek. A jövőben a növényvédelem vegyszerekkel való ellátásához feltétlen szoros nemzetközi együttműködést kell kiépítenünk, melyre a moszkvai határozat utal. Ugyancsak növekedik a takarmánykiegészítők, vitaminok, antibiotikumok termelése, amelyekkel jobb és gazdaságosabb lesz az állatok takarmányozása. A moszkvai határozat lehetőséget ad arra, hogy nemzetközi összefogással oldjunk meg sok olyan kérdést, amely a mezőgazdaságban eddig megoldatlan volt. A nemesített vetőmagvak cseréje után soron következik a jó minőségű apaállatok ivadékainak kicserélése, az állatnemesítési munka összehangolása, a géppark ésszerűsítése és több más kérdés. Jelentős lépés volt előre ez a tanácskozás, amely még több lehetőséget adott a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek egyre növekvő termelésének ésszerű és gazdaságos megszervezéséhez és a mezőgazdasági termékbőség megteremtéséhez. Nagy László, az Országos Tervhivatal munkatársa 1962. JÚLIUS 1. Negyvenévesek találkozója Sárrétudvariban ! Levelet hozott a posta Sárrétudvariból, írója — Molnár Béla — kedves, meleghangú sorokban számol be egy, Sárrét- udvar történetében ez ideig egyedülálló eseményről, a „Negy-venévesek találkozójáról”. ■ „A találkozó délutánján Szabó Ferenc virágokkal teleüte-tett udvarán gyülekeztünk. Kézfogások, üdvözlő ölelések, egyikíkünk-másikunk bizony 25—28 év óta most találkozik először. ■] A falu egyik legöregebb embere Zagyta Sándor bácsi — poníosan kétszer annyi idős, mint mi, vagyis 80 éves —, meleg szavakkal köszönti a találkozó részvevőit s így emlékezik meg azokról is, akik már nem jöhettek el, mert áldozatul estek a háborúnak,a náci őrületnek. Jelentős hiány ez: egy ötezer lakíkosú község mai negyvenévesei közül is tíz ember. Aztán zene... aztán fényképezés, amint az már az ilyen és hasonló találkozókon lenni szokott. Aztán sorba álltunk, mint a hajdan iskolás korunkban — elől az asszonyok, utánuk a férfinép — és felkerestük azokat is, akik már a temetőben nyugatszanak. Kiss Gyula korelnöknél két egyforma koszorú, mind- kettőn vérvörös szalag, azonos szöveggel: „Megemlékezésünk jeléül, az 1922-es kortársai". Iis mindannyiunk kezében két-két szál piros rózsa. Megrendítő volt a pillanat: negyven férfi — egykori osztágtársak — fejéről került kézbe a kalap. I fis aztán folytatódott a találkozó úgy, amint azt a terméséént, az élet rendje követeli: vidám tere-fere, poharazgatással, bizakodva a jövőben”. í Tudósok a szárazság ellen MIELŐTT Kecskemétet, a kutatót felkeresem, egy kis öszszegezést készítek a tavalyi, az idei meteorológiai térképről. Tavaly — hosszú esztendők legaszályosabb éve — e vidékre, a Duna —Tisza homokjára 300 milliméter csapadék hullott. A szabályos évek országos átlaga: 600 milliméter. Az idei májusi aranyat érő esőkből mit kapott a homok? Tíz-tizenöt millimétert, de sok helyen annyit sem. A májusi átlag 50—60 milliméter lenne. AZ INTÉZET neve: Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet. Nem a gyümölcs, nem a zöldségkertészeti osztályát keresem fel — a homok gyümölcsét a világ ismeri —, a szántóföldi mezőgazdasági osztályt. A legsilányabb homokon mi legyen? Dr. Bauer Ferencnek hívják a kutatót, az osztály vezetőjét. Bánkútról — az acélos búza szülőhelyéről — került ide a homokra. A futóhomokkal, a szárazsággal vették fel a küzdelmet. Megtalálni e vidék szántóföldi kultúráját. „Kecskeméti H rozs", így anyakönyvezték. 1950-ben kezdték a nemesítést, 1957-ben ismerték el, most terjed el az országban: 20 ezer holdon már vetik. Ezen a futószámokon is 14—15, de van, amikor 20 mázsánál is többet ad. Az egyik legnagyobb probléma Itt, megtalálni a homok fehérjegazda* földtakarmányát. A csillagfürt! Efért kapott Kossuth-díjat a szabolcsi idős tüdós, Vezetik Vilmos. De a csillagfürt itt nem terem meg, a nyírségi savanyú homokon A u homok peni*: *»*Egy félvad,or az egútSzéli vándorral barátkoztak. A somkóróval. Eltűri a meszes homokot, fehérjében gazdag — megközelíti zöld növényben a lucerna fehérjetartalmát! — nitrofréngyűjtő, tehát gazdagítja, javítja a talajt. Jó, jó, de a somkóró félvad növény, nemigen törik be az ember természetátalakító akaratának. A magja nagyrészt kemény héjú. Nem akkor csírázik ki mind, mikor elvetik, csak a következő évben, mikor meg már nem lenne szükség rá. A nemesi tök ezt a félvad növényt szelídítették meg. Magját egy koptatószerkezeten át engedték, a aztán vetették. Az elvetett mag »*—1* százaléka csíraképes! Idén először vetnek nagyobb táblákat belőle. Hivatalos rangja most: fajtajelölt. Jövőre jelentik be fajtaelismerésre. Nagy szükség van rá, mert ott, ahol annyi szőlőt, gyümölcsöst telepítenek, nagy kérdés a zöldtakarmányozás, a zöldtrágyázás. MÁSIK nagy munkájuk, többéves kísérletezés, a szárazságtűrő takarmánynövények kinemesítése. Ez a cirok. Jobban viseli a szárazságot, mint a kukorica. Több típusát nemesítették ki. A kecskeméti korai fehér szemest a magjáért termesztik. Ahol már a kukorica nem terem meg, ez a növény szép termést hoz. Ráadásul silókukorica helyettesítő a cukorcirok. Egy holdon annyi cukrot ad, mint a cukorrépa, nedvdús, szára 50 százalékot tartalmaz, amiben 16—20 százalék cukor van. A zöldtakarmányok szárazságtűrő képviselője az „édes szudáni cirokfű’’. Akkor ad nagy hús, zöldtakarmányt, amikor már mindenütt minden kis ÜL K. Gy.