Szabad Föld, 1964. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-05 / 27. szám
pf IMI *2* ' f V:-;V L~* KSD Közöljük a lottó tárgynyeremény sorsolás gyorslistáját A rádió és a televízió műsora - Gyermekvilág! A tartalomból. ..... (9. oldal) _____________ Tudomány—Technika (10. oldal.) xx ÉVFOLYAM, 27. SZÁM.ARA: 1 FORINT 1964. JÚLIUS 5. Mindenről tudni akarnak (2. oldal) Együtt vagy külön? -x ___ aifiittfuiimiiiitttimiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiimmiiiu; Mft; őWk AH ■ HA tó I vT^inA D-4II í vjj v j ffi'-.d - f- H |M| H HIH9 BSa ggljfl Hm HgS |Sm BH 5 WáV.'-,-:Íi,*r "J U |>£j. 1 j ’i í - • i ;■ • : t • IH §§*I pjM H HH H 1 ... I m la Ilii hí M LLL'J bli hhB j| i 11.^ | riportja i /I tiszaföldvári Lenin y,Tfi Termelőszövetkezet határában ért engem utol az aratás ideje, és nem tehetek róla, hogy az ezzel kapcsolatos minden emlék itt bolydult fel bennem gyermekkoromtól kezdve tegnapig.Nemcsak az, s annyi, amenynyit én éltem, izzadtam, mint marokszedő az uraságnál, meg az evvel járó harmadoskapásság, majd pévahordó, hogy rákövetkező esztendőben még előbbre lépjek, mint napszámos, búzagyomláló; nemcsak ennyi, s így. Hanem az is, amit valaha csak az aratásról, búzáról, tarlóról olvastam. Nem hiszem, hogy valahol a világon lenne még az aratásnak, kenyérnek, búzának olyan nagy irodalma, mint nálunk. Ami persze nem annyira népi erény, vagy tulajdonság, mint inkább a tájnak, mint termőtalajnak a törvényeiből s az éghajlat előnyeiből adódik. A mai, modern mezőgazdaságban csak a kombájn az új — maholnap az sem — mert hiszen kévekötő-arató, s mai nyelven olyan szépen mondva rendrevágó gép volt, lett volna ezelőtt is, már az első világháború előtt is, de nem lehetett alkalmazni. Mert akkor a nagy szegénység, a „hárommillió koldus” hol kereste volna meg a kenyeret? Még így se kereste meg az esztendőre valót, ami hiányzott, egyszerűen ... nem ette meg nem enni és mégis enni... Ez volt a titkok titka. Ez is eszembe jut itten, meg sok minden más, de egyetlen egy nyár se múlott el az életemben, hogy én búzát, tarlót, aratást ne éltem volna. Szabó Béla főagronómus mutogatja nekünk a határt, és íme, az is érdekes, hogy mi Szabók, megszálltuk az ország minden foglalkozását szinte. Egyik főagronómus, a másik író, kovács, tanácselnök, traktoros, több Szabó van, mint a foglalkozás. Mint ahogy Biharban mondják, annyi a Szabó, mint a kurta kutya. Jó ez így, könnyebben megértjük egymást. Szép s nagy ez a gazdaság. Több mint hétezer hold terület, jó, kötött vályogtalaj, szikes alig van 100 holdnyi a legelőben, s az összes kalászos kétezerkilencszáz hold. Harminc erőgépe van a szövetkezetnek, traktorok, cséplők, aratók, kombájnok, 385 hold jut egy kombájnra, 24 hold aratása két munkaegység, de ezek a kombájnosok 50 holdat akarnak, és vágnak is le naponta. Ennyiből teljesen érthető, hogy mit jelent az aratásban a gép s ha nem tudok ennél többet, s főként másabbat mondani, nem is érdemes akkor beszélni se. De bizony sok minden másról is van itten szó. Többek között a kaszáról. Ami, pontosan úgy, mint a ló, soha, de soha nem válik a mi mezőgazdaságunkban fölöslegessé. Mindaddig, amíg sár lesz, meg rét lesz, meg dűlő lesz, s trágyára is szükség lesz. Ezen a talajon pedig ha eső van, sár is van, puha porhanyós föld pedig az esztendő legtöbb szakaszában van. Most nyáreleje van, igaz, de az esőre sincs panasz, és ezek a dűlők mégis olyanok, mintha aszfaltozva lennének. Nemcsak az anyag jelenti a járható utat, hanem a szorgalom és az értelem is. Na de hát most aratás van és minden más mellékes. Két rendrevágó gép jár körbe-körbe az árpatáblán, látványnak is pompás, szép őszi árpa. Immár kiszámítható, hogy megadja a húsz mázsát holdanként. Magassága: száznegyven centiméter. A tors: húsz centiméter. Miért, mikor olyan nagy kérdés országos méretben a szalma, mint cellulózé, salom és trágya? Azért, mert ha bármeddig is szakad az eső, a rendet nem tudja a tors miatt a földre verni. Valami a szalmából elvész a torsban, de a biztonság is haszon és valami még így is megtérül, hiszen aláfordítva némi trágyát jelent. Rendrevágó... pompás, szép szó és elnevezés. Szinte Urai zengése van. Kivált, ha itt hallja az ember a vágatlan szélében, a tarlón. Milyen nagyon érdekes, hogy bármennyire változnak az idők, vagyis eszközök, módszerek, emberek, a tarló romantikája az, ami örök. Mi itt, ennek a rendrevágó gépek tarlójának a romantikája? Egyrészt, hogy a két fiatalember, a gépekkel dolgozók, szinte pontosan úgy vannak versenyben egymással, mint két, vagy több kaszás a bandában vagy párban, annak idején. A lehető legjobb munkát csinálni, és a lehető legtöbbet. S ezen túl a tücsök most is pattan, a szép kicsi lányok most is szedik össze a gép által fordulóban, vagy a dőlt gabonában elhagyott s kaszával levágott rendet. Asszonyok most is hozzák az ebédet szilkékben, s felette tányérokban vagy csak lábasban, és leülnek az árokparton, ha van közelben fa, akkor az árnyékban. Egy tizenhat esztendős, igen jó kiállású kis legényke szedi az árparendet villával egy kasza után össze, és ha illendőség nem lenne a világon, vagyis a tarlón, most röhögnék, pontosan olyan ingkabát van rajta, mint nekem milyen van egy otthon. (A 140 forint.) Ami azt jelenti, hogy nemcsak én megyek vissza a tarlóhoz megint és megint, de a tarló fiai is hatalmas léptekkel közelednek hozzám. Kaszálni próbálnék, s ha fenek, a kő zengése a kaszán messze hallik, nem, nincsen sok baj a kaszával. A régi kaszák is megvannak, de lehet is venni, egy kasza 54 forint. Ellenben a kaszanyél... Vagyis! Ha a nagyüzem adja ki gyártmányát, nincsen baj, de például ez a kaszaélet gyártó kátéesz, vagy állami vállalat, vagy minek hívják ötven forintért ád egy kaszanyelet! Egy 180 centiméter hosszú rúd, amibe két bakarasznyi kis fadarabot illesztenek mankónak (kis mankó, meg nagy mankó), és készen van. Ide a pénzt. Mind az ötvenet. Olyasmi ezt tudni, látni a pompás szép határban, mintha hirtelen forgószél kerekedett volna és felmarkolt volna ötven forint ára árpát és beleszórta volna a messzeségbe. Amerre csak autók zúgnak, és ezen túl, a madár se jár. Kaszák és rendrevágó gépek és traktoristák és szép kicsi lányok és fiúk és vénülő emberek dolgoznak egymás kezére a tarlón, nem egy ember, hanem az összesség diktálja a munka ütemét. A kaszának le kell vágni, amit a gép nem tud, a gépeknek nem lehet elmaradni egymástól.... de lám, ez egyszer egyik elmaradt. Az történt, hogy az őszi vetésnél nem boronálták jól le az összevettetést. S most az egyik rendrevágó gép kaszája felakadt benne minduntalan! Persze, feljebb lehet emelni a kaszát, de... akkor meg magasabb lesz a tors, mint húsz centiméter! De tán így nő a tanulság, hogy nemcsak az ilyen vagy amolyan mezei munkában kell mindenkinek összedolgozni, hanem eleitől végig. A szántástól az aratásig. Más tábláról teherautó hordja be a kombájn által aratott, s ki is csépelt gabonát, hatalmas, szép búzatáblák vannak itten. Mintha valami csodálatos vizű tó lenne, amint gyűrődik rajta a nyár melege. Hogy mennyit ad holdanként? A múlt évben 16 mázsa volt itten holdanként, az idén valószínű, hogy 17—18 mázsa lesz. Igen, tizenhét, vagy tizen(Folytatása a 3. oldalon.) Szabó Pál, Kossuth-díjas írónk megfent a kaszát. A háttérben az aratók: Kovács Gábor és a fiatal Horváth Imre »«/» Ferenc felvétele.