Szabad Föld, 1968. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-07 / 1. szám
^ v * * f TM , .p W1 ^ ^ ' Jó ötlet előnyben (2. old.) - Párbeszéd az országgal (3. old.) maAjabb gépeket kap a mezőgazdaság (7. old.) - A 136-os zárka mell a tár lakója (8. old.) - Politikát tanulnak a népfrontkürőkben XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,20 FT. 1968. JANUÁR 7. __________________________________________________________ Mai számunkban mellékesük a Szabad Föld képes falinaptárát! -wmAlinássy Zsuzsa korcsolyabajnoknővel (13. old.) Készül a leltár Leltároznak a mezőőrsi Egyetértés Tsz-ben. Készülnek a zárszámadásra, amely már a gazdasági reform jegyében készül. Tükrözi a nagyobb önállóság örömeit és gondjait. Még nincsenek teljesen készen a leltározással, de nagy vonalakban ■már látszanak az elmúlt év gazdasági eredményei. Az önállóság, a vállalatszerű gazdálkodás egyik mutatója például az: hogyan tudja a tsz saját bevételéből pótolni az elhasználódott termelőeszközöket és fenntartani az úgynevezett amortizációs alapot? — Az amortizáció nálunk 682 ezer forint — mondja Kiss Magdolna főkönyvelő —, amely egymagában nem lenne túl sok. Inkább a hozzá fűződő kötöttségek nehezítik a tsz helyzetét. A főkönyvelő itt azokat a kérdéseket teszi szóvá, amelyek a múlt évi tsz-kongresszuson is elhangzottak az amortizációs alappal kapcsolatban. Miért nem lehet az amortizációs alapból felújítást vásárolni? Miért nem lehet az állóeszköz-hitelek törlesztésére felhasználni? Ezek a kérdések foglalkoztatják a tsz-vezetőket. Néha bizony nagy összegeket emészt fel egy-egy gép, vagy épület felújítása, viszont ezzel nagyban megnyújtható a termelési eszköz élettartama, tehát itt tulajdonképpen burkoltan egy külön amortizációs teher jelentkezik. Végül is ezek a kérdések elvezetnek a tiszta vagyon növelése és a kiosztott jövedelem arányához. Milyen ez az arány a mezőőrsi Egyetértés Tsz-ben? — A tiszta vagyon múlt évi gyarapodása az eddig feldolgozott adatokból még nem mutatható ki — feleli a főkönyvelő —, de a vagyongyarapodásunk ütemét mutatják az 1966. évi adatok is. 1966-ban kétmillió és 843 ezer forinttal nőtt a tsz tiszta vagyona. A közel hárommilliós vagyongyarapítás szép teljesítmény egy évben a négyezer hold redukált szántóval rendelkező gazdaságban. A már rendelkezésre álló részadatokból az tűnik ki, hogy a múlt évi vagyongyarapodás sem lesz ki A IIHITlIIIII yülHHIi—NIKBW HUH MlWHII H'WWIW'II HE—— HIWI—— ll !■ — iliumi — A gazdasági reform jegyében készülnek A SZÖVETKEZETI ZÁRSZÁMADÁSOK 1968 már az új gazdasági mechanizmus esztendeje. Tehát a termelőszövetkezeti zárszámadások is ennek a jegyében készülnek, de a beszámolási időszak — 1967 — még a régihez tartozott. A munkában tehát keverednek a régi és az új elemek. A zárszámadás egyes feltételeit, kötöttségeit rendeleti úton írja elő a kormány. A termelőszövetkezeteknek ezzel számolniuk kell, de ugyanakkor a jövőt és a jövőben jelentkező sajátos érdekeiket is szem előtt kell tartaniuk, és ennek megfelelően kell döntéseiket meghozniuk. A zárszámadásokkal kapcsolatos részletes tudnivalókat a főkönyvelők már ismerik. Ezért erről most itt nem szólunk, csak egyetlen körülményre szeretnénk felhívni a tagság és a vezetők figyelmét: az új mechanizmusban számolni kell néhány előre nem ismert körülménnyel. Ebből következik az a jó tanács, amely a tavalyinál jobban záró gazdaságokra, tehát a tsz-ek többségére vonatkozik: a tagság érdekeit nem az szolgálja igazán, aki mindent ki akar osztani, hanem az, aki okos mértékkel tartalékokat képez. A tagság hangulata nem romlik, ha most ugyanannyi, vagy csak kevéssel lesz magasabb a részesedés, mint az elmúlt esztendőben volt. A tartalék, a félretett pénz pedig — legokosabb helyén, a jövedelembiztonsági alapban — ugyancsak a tagságé, senki tőlük el nem veheti. Egy komoly összegben azonban nagyon jól kamatozhat, ha azt a tsz a legésszerűbb célokra tudja felhasználni. Az önálló, vállalatszerű gazdálkodás a többi között tehát azt is jelenti, hogy az ember számol a bizonytalan tényezőkkel, amelyek a gazdálkodásban a változó időjárás és más egyéb okok miatt előállhatnak. A félretett, tartalékolt pénzt majd később ésszerű célokra lehet felhasználni. Alábbi írásaink a közös gazdaságokban folyó zárszámadások előkészületeiről szólnak, jebb a tsz-ben, mint az 1966 évi. Néhány részadat erről: a gépállomány értéke év elején felfelé kerekítve négymillió 300 ezer forint volt, év végén pedig közel öt és fél millió; a tehénlétszám 188-ról (üszőkkel együtt) 231-re nőtt; sertésnél azt tervezték, hogy az év eleji 866 darabból álló állományt lecsökkentik 805-re, de közben áremelés történt, a kereslet is nőtt a sertések iránt, így az eredeti elgondolást gyorsan, rugalmasan megváltoztatva nem csökkentették, hanem növelték a sertésállományt. Ám a vagyonfelhalmozás mennyisége egymagában nem mond semmit arról, hogy mennyire eredményes a gazdálkodás. Attól is függ a jó eredmény, hogy a felhalmozott közös vagyon, amely álló- és forgóeszközökben testesül meg, a továbbiakban hogyan hasznosul. — Itt bizony bajok vannak — panaszkodik Pohárnok Pál főmezőgazdász. — Hol az egyik, hol a másik gépünket hetekig nem tudjuk használni. Jelenleg hat pótkocsink használhatatlan pótalkatrészhiány miatt. Magyarán szólva, itt a tsz olyan gépek amortizációs terhét is viseli, amelyeket nem tud használni. Ehhez a teherhez hozzájönnek a gépek használhatatlansága miatt jelentkező veszteségek is. Reméljük, hogy ez a visszás helyzet most már hamarosan végképp megszűnik. A nehézipari miniszter az országgyűlés legutóbbi ülésén bejelentette, hogy intézkedéseket tett a pótalkatrész-hiány megszüntetése érdekében. Nézzük a másik fontos mutatót a mezőőrsi Egyetértés Tsz-ben: mennyi lesz a szövetkezeti gazdák múlt évi jövedelme? — Még teljesen ez sem ismeretes — veszi át a szót Vigh Lajos párttitkár, aki szintén segít a zárszámadás elkészítésénél. Majd hozzáteszi: — Annyit azonban már elárulhatunk, hogy meglesz munkaegységenként a tervezett 32,70 forint, és ehhez hozzá jön még a nem munkaegységre kiadott részesedés, prémium, részes kereset stb. Ha ez utóbbiakat is munkaegység értékre számítjuk át, úgy kijön a 41 forintos munkaegységérték. A tavaszi nagy vízkárok és a pusztító nyári aszály után jó zárszámadási eredmények ezek. Példázzák, hogy a szövetkezetigazdák szorgalmas munkája és a vezetők hozzáértése nagyban ellensúlyozhatja az elemi károkat és a rossz természeti adottságokat is. Teszkó Sándor A hatvani Lenin Termelőszövetkezet üvegházaiban színpompás szegfűerdő, óriási ciklánrendező virít. A szövetkezet a télen is több tízezer szál szegfűt szállít a budapesti virágüzletekbe és árusít helyben. Szuha Ilona szegfűszedés közben. (MTI Fotó: Fehérváry Ferenc felvétele.) Igyekvő családok Elnézést kérek az olvasótól, ha az alábbiakban csak a legszükségesebbre szorítkozom. Zárszámadás előtt jártam Kocson, az Aranykalász Tsz-ben, amikor semmi értelme sincs a híg beszédnek — az emberek csak számokban beszélnek. Két fiatalasszonnyal, meg egy leánnyal ismerkedtem meg, s ha beszélgetésünkből csak annyit adok tovább, amennyi egy statisztikai jelentésbe belefér , annyiból is nyilvánvalóvá válik, hogy végződött az elmúlt esztendő az igyekvő családok házatáján, s milyennek ígérkezik az idei. Lássuk hát! A két fiatalasszony egyidős, egy utcában laknak, együtt dolgoznak a tsz-ben, férjhezmenetelük óta, a szülők mellett kezdték, bedolgozóként, aztán önálló tagként folytatták, tavasztól őszik a növénytermesztésben, télen a tsz melléküzemágában, a műanyagfeldolgozóban. No persze, akad azért, amiben különböznek a körülményeik. Lantai Istvánnénak a férje is tsz-tag, két éve hagyta ott az ipart — Csatári Lászlóvá férje maradt autószerelőnek mindmáig. Hanem, a családtervezésük már megintcsak hasonló: kilenc évi házasság alatt egy-egy gyerek mindkét családban, Lantaiéknál kislány, Csatáriéknál kisfiú. „Majd az új mechanizmus talán meghozza a másodikat.” Mert igazi, modern, tervszerűen élő család mindkettő. Az Aranykalász Tsz zárszámadása még nem kész, de azért a családok nem várakoznak bizonytalanságban, nagyjából tudják, mire számíthatnak. Lantaiéknál az asszony háromszáz munkaegységet szerzett, a férj közel hétszázat. (Jó, de nehéz munkahelyen dolgozik, rakodómunkás, az év majd minden napján dolgozhat.) A munkaegység értéke előreláthatóan megközelíti majd a 60 forintot. Tessék számolni! Lantaiék 30— 40 ezer forint közötti összeget várhatnak. Év közben részesültek már természetbeni juttatásban, kaptak a tsz-től fuvart, tejet, krumplit, miegymást. Emellett Lantainé most a műanyagból megkeres havonta 800—900 forintot. A legtöbb munkaalkalmat azonban a sárgarépa nyújtotta, a tsz nagyban termeli ezt a zöldségfélét, s az asszony maga kétezer élet vállalt. Munkacsúcs idején csak aludni járt haza, de megérte, a sárgarépa prémiumot is hozott, abból telt ki a karácsony. Hasonló reményeket vet papírra a ceruza Csatáriéknál. A férj a maga munkahelyén havonta kétezer forinton felül keres. Alighanem az asszony sem (Folytatás az 5. oldalon.)