Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-13 / 50. szám
1970. DECEMBER 13. VILÁGPOLITIKA Az elmúlt héten a közfigyelem elsősorban Európa, pontosabban Berlin felé fordult. Itt tanácskoztak a kontinens fejlődését legdöntőbben befolyásoló erő, a szocialista közösség vezetői. Mi az álláspontjuk? Miként értékelik a mostani helyzetet? Hogyan látják a kontinens jövőjét? — ezek a kérdések foglalkoztatták a közvéleményt a berlini szocialista csúcstalálkozó előtti napokban. Rendezni Európa dolgait Az értekezlet lényegében pozitív választ adott erre. Már a találkozó célja is erről tanúskodott, hiszen a Varsói Szerződés vezető testülete elsősorban azért jött össze, hogy az eddig jól alakuló európai helyzet további javításának lehetőségeiről tanácskozzon. Tehát már a kiinduló pont is elnyerte a békére vágyó európai népek tetszését. Most is bebizonyosodott, hogy a szocialista országok politikai törekvéseinek lényege: rendezni Európa dolgait, megalapozni a további évtizedek békés, biztonságos életét. Ezért kezdeményezték már hosszabb idővel ezelőtt az enyhülésre irányuló tárgyalásokat, az összeurópai biztonsági értekezletet előkészítő diplomáciai lépéseket. És most megelégedéssel állapíthatták meg — idézzük a berlini tanácskozás dokumentumát —, „hogy a szocialista országok erőfeszítése hatékonyan elősegíti a helyzet egészségesebbé válását az európai kontinensen, s a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elveinek gyakorlati megvalósítását.” A tanácskozás továbbá azt a véleményt hangoztatta, hogy „az utóbbi időben az európai államok viszonyában mind nagyobb mértékben utat tör az enyhülés és a széles körű jószomszédi együttműködés irányzata.” Európában az elmúlt két évtizedben a legnagyobb veszélyt a bonni vezetők militarista politikája jelentette. Ezért igyekeztek a szocialista országok elsősorban ezt a veszélyt elhárítani. A szovjet—nyugatnémet szerződés kedvezően hatott erre, hiszen ebben az okmányban az NSZK elismeri az európai határokat és a Szovjeunióval együtt kötelezettséget vállal, hogy nem alkalmaz erőszakot a vitás problémák rendezésében. Hasonló szerződés jött létre Varsó és Bonn között. (Éppen, amikor ezeket a sorokat nyomdába küldjük, kerül sor a történelmi jelentőségű szerződés ünnepélyes aláírására a lengyel fővárosban, ahová Brandt kancellár vezetésével igen reprezentatív, széles körű nyugatnémet küldöttség érkezett.) A szerződések, az európai légkör javulása végre azt jelentik, hogy kontinensünk figyelme kezd elfordulni a múlttól — a jövő felé. Ami még hátra van Igaz, a jövőbe néző tekintetben nem csupa derű fénylik... Nemcsak azért, mert Brandt óvatos, de reális „keleti politikáját” igen elszánt ellenzék támadja és akadályozza, hanem amiatt is, hogy a világ agresszív erőinek fő képviselője, az USA a legkevésbé sem óhajtja a békés előrehaladást. A NATO múlt heti, brüsszeli tanácskozásán is hangot adott ennek, amikor igyekezett ráerőszakolni negatív álláspontját szövetségeseire. És, ha ezek a szövetségesek részben ellenkező véleményen is voltak, azért az USA akarata még erősen érvényesül a NATO-ban. Annál is inkább, mert Nyugat-Európa sem mentes a „héják”-tól... Mégis, a realitások szelleme most erősebb Európában. Ha minden kormány, amely a kontinens bizottságának megteremtését kívánja, a jövőben még tevékenyebben összefog, akkor nem lehet akadálya a még szőnyegen levő problémák rendezésének. Hátra van az olyan kérdések megoldása, mint a nyugatberlini helyzet, a müncheni egyezmény hatálytalanítása, az NDK és az NSZK viszonyának ügye. Aztán, ami már nagyon megérett: az összeurópai biztonsági értekezlet összehívása. A berlini tanácskozás ezeket tűzte napirendre. Európa és az egész világ érdekében: ígéretek Tel Avivnak A hét többi eseménye közül a kommentárok elsősorban azt emelik ki, hogy Egyiptom igen jelentős diplomáciai offenzívát indított a közel-keleti kérdés rendezése érdekében. Kedvező légkört teremt ehhez a haladó arab világ belső erősödése, az egységtörekvések kibontakozása. Ez most az egyik legfontosabb vonása a közel-keleti helyzetűépnek. Izrael egyelőre csak a követeléseit fokozza: még több fegyvert kér Washingtontól. Nixon megnyugtató levelet küldött Golda Meir izraeli miniszterelnöknőnek, ígéretet tett az amerikai támogatás további növelésére. Úgy látszik azonban, hogy Tel Avivnak az ilyen ígéretek sem elegendőek. Ezért igyekszik újabb és újabb tárgyalásokba bocsátkozni az USÁ-val. A másik létfontosságú tárgyalásról — a Jarring-misszió elkezdéséről — egyelőre nem esik komoly szó Tel Avivban. A konzul és a per Cross brit diplomata, akit Kanadában raboltak el, szabad lett és Londonba repült... Most Európa hangos egy másik emberrablástól. Spanyolországban az ellenállók fogságába került Eugen Reihl, az NSZK San Sebastian-i főkonzulja. A rablás háttere az, hogy a baszk nemzeti kisebbség, amelyet a Franco-diktatúra kegyetlenül elnyom, határozott fellépést tanúsít a terrorral szemben már hosszú idő óta. Francóék, az ellenállás letörése érdekében álnok pert indítottak 16 baszk hazafi ellen. Nagy részüket halálra akarják ítélni, noha ártatlanok abban, amivel vádolják őket. (A hatóságok szerint ők gyilkoltak meg egy rendőrfelügyelőt 1968-ban.) A nyugatnémet főkonzult túszként tartják fogva a baszk ellenállók, hogy ezzel befolyásolják a bíróságot. És bár a haladó erők helytelenítik a diplomatarablást, a baszk hazafiak általános harca együttérzést vált ki nemcsak Spanyolországban, hanem világszerte. A spanyol nép síkraszáll a 16 „vádlott” életéért, szabadságáért. Eck Gyula Habzó „fegyver" A thaiföldi rendőrség új fegyvert kapott a kommunizmus ellen. Tízezer szappan érkezett az USA-ból. Méghozzá olyan szappan, amelynek nemcsak tisztító, hanem „ideológiai” hatása is van. Ha valaki beszappanozza vele a kezét, akkor a következő szöveg jelenik meg a habok között: „A kommunisták veszedelmes emberek.” Második szappanozásnál ismét betűk rajzolódnak ki, miszerint: „A kommunistáktól óvakodni kell.” És így megy ez négyszer. A legtöbb szappant bizonyára a rendőrség használja majd. Megpróbálja tisztára mosni a kezét. SZABAD FÖLD „VENDÉGJOG" A nem északi emberek „sohasem mosakodnak”, „sohasem használnak fogkefét”, „nem tudják, hogyan kell használni a civilizált illemhelyet”, „megerőszakoltak serdülő lányokat”, „terrorizálják asszonyainkat”, „úgy élnek, mint a disznók”. Az ember azt gondolná, hogy ilyesmi csak az átkos emlékű hitleri birodalomban, vagy az USA fajüldöző államaiban hangozhat el. De nem, a fent idézett mondatok a dán sajtóban jelentek meg! „Egy kívülálló számára ez lehangoló tapasztalat— írja a londoni The Financial Tices tudósítója. — Dánia rendkívül toleráns (türelmes, elnéző), civilizált ország és a dánok nagyon kellemes emberek. Külpolitikailag mindig igyekeztek kedvező véleményt kialakítani a fejlődő országokról.” Mi történt hát most velük? Az, hogy „Koppenhágában, ahol a dél-európai munkások néhány hét alatt az utcai élet szembetűnő jellegzetességeivé váltak, komoly harc tört ki, és híre ment, hogy az újonnan jöttek ellen nagyarányú diszkriminációt alkalmaznak”. Hát ide jutottunk ... Az ötvenes években még Dánia volt az az ország, amelyben szinte a legnagyobb arányokat öltött a munkanélküliség. Később a kedvezőbb külkereskedelem javítani kezdett a helyzeten. Megindult a fokozottabb iparosodás. Egy ideig faluról elég munkaerő került a vámosokba. De a 60-as évek második felében ez már kevésnek bizonyult. Lassult a természetes szaporodás is. Ekkor döntöttek úgy, hogy külföldi munkásokat hoznak be az országba. Az erre a célra alakult kormánybizottság elnöke azt javasolta, hogy évente 5000 bevándorlót fogadjanak be. Megindult a toborzás. Szép, emberséges szavakkal fordultak a török, görög, jugoszláv és afrikai vendégmunkásokhoz. És csakhamar 11 000 munkavállaló érkezett Dániába. Aztán kiderült, hogy a szép szavak ilyen gyűlölködő kijelentésekké változtak. A „vendégmunkás” helyett legfeljebb a „piszkos idegen” járja... „Ha néhány ezer dél-európai és észak-afrikai olyan nagy problémát jelent, akkor csak azt mondhatjuk, hogy a dánok roszszabbak, mint amilyeneknek tartjuk őket” — állapítja meg a londoni The Financial Times. Lehet, hogy az elmérgesedett helyzet később javulni fog. Hiszen a dánok, akik sohasem tápláltak faji előítéleteket, nem válhatnak fajüldözőkké. Vagy egyes lapoknál más az elmélet, mint a gyakorlat? ... i Mire jó a robbanóanyag? Egyre jobban terjed a kábítószerek használata a Vietnamban harcoló amerikai katonák között. Egyesek már arra is rájöttek, hogy ha nincs Marihuana-cigaretta, vagy hasis, akkor egyszerű módon is hozzájuthatnak kábítószerhez. Bemennek a lőszerraktárba és — mint a „Stem” írja —, kérnek egy kis C—4 robbanóanyagot (kémiai elnevezése: cyclotrimethylentrinitramin), amitől akár lenyelik, akár belélegzik, ugyanolyan önkívületi állapotba kerülnek, mint a kábítószertől. A robbanóanyag-élvezet erősen terjed. Pedig orvosi megállapítás szerint 25 gramm C—4 epilepsziás rohamokat, vesebántalmakat és tartós memóriazavarokat okozhat. De hiszen éppen azért szedik, hogy ne emlékezzenek a sok borzalomra, amiben Vietnamban részük van. mm DECEMBER 17-i FILMBEMUTATÓK** Gyerekek... kutyák... ijetö.rSK Színéé, '.szinkronizált’ román-kanadai 23 .1 Színes, szélesvásznú sir . angol ?gi történelmi filmdráma V ' .Rendező !riTONY RICHARDSON DAVID HEMMINGS art au V és V " -VAN ELS A REDGRAVE