Szabad Föld, 1973. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1973-10-21 / 42. szám
14 SZABAD FÖLD Srácok és rendőrök Tulajdonképpen nincs is semmi apropója ennek a néhány sornak, ha csak az alábbi kis történet nem az. Fiatal, nemrég felavatott rendőrtisztek (alhadnagyok, hadnagyok) kis csoportja ment át a játszótérrel kombinált városi parkon egy idősebb tiszt kíséretében. Srácok fociztak a füves-salakos téren, nyolc-tíz évesek. Rúgták a bőrt. „Ide, ide! Passzold le már! Vigyázz! Kapura! Góóól!” — A maszatos képű kapus mérgesen rúgta ki a labdát, az meg falsot kapva egyenesen az egyik rendőrtiszt elé pattant. A gyerekek mintha megdermedtek, volna, most mi lesz? A fiatal, egyenruhás tiszt (csupa új csillogású gombokkal, vállpántokkal és csillagokkal) jobbra lépett, bal lábával levette a labdát, jobbra tette, s máris passzolta egy másik tisztnek, aki belsővel fogta meg és ballal a harmadik rendőrtisztnek adta át. A ki tudja hányadik „háromszögelés” után az egyik srác beállt negyediknek, aztán — felbátorodva — a többiek ötödiknek, hatodiknak... — s folyt a játék. „Ide, ide! Tessék ide adni! Nekem, én kérem... Rendőr bácsi, szúrja rá!...” És a rendőr bácsi rászúrta, a maszatos kapus pompásan védett, s boldog vigyorral dobta újra mezőnybe a labdát. Az idősebb rendőr nézte a játékot, körül is pillantott, tétova zavarféle futott át az arcán, mintha küszködne valamivel belülről, végül — mintegy magának — megjegyezte: „Hát, elvtársak, nem tudom, használ-e ez az egyenruha tekintélyének?” ... Én a srácok, s a játékra felfigyelő arra járók arcán kerestem a választ erre az inkább eldünnyögött kérdésre és egyértelműen azt olvastam le: az adott szituációban semmiképpen sem árt, inkább kaszál. Az adott szituációban! Meggyőződésem ugyanis, hogy ezeknek a fiatal, új rendőrtiszteknek bármelyike, ha szolgálatba lép, nem „áll le” labdát rúgni a srácokkal a grundon, mert feladatának maradéktalan és pontos teljesítése még gondolatban is kizárja a lehetőséget is. A rendőr — a rend őre, és e tekintetben nincs lazaság, és nem lehet fellazulás sem. Ez több, mint érthető. De a rendőregyenruha „tekintélyét” nemcsak ezen lehet mérni, hanem azon is, hogy akik viselik, mennyire vannak közel emberileg — az emberekhez. Közöttük a srácokhoz. Én azt hiszem, hogy ez a fenti eset — mint aprócska jel — jóleső bizonyság ... Dér Ferenc Kérés vagy parancs? A szegedi Tisza Szállóban az asztalon kis papírlapot találtam. Németül, angolul és oroszul rajta az írás, amely szerint arra kérnek, hogy ne dohányozzam. És persze ott van magyarul is. De magyarul nem kérnek , utasítanak, parancsolnak, mondhatnám, rám kiabálnak. Agyban dohányozni tilos! Nem kívántam, de rágyújtottam ... Közös vállalkozás Útban a gépesített ablakszétosztó gépkocsi. Az automatikus sertéshizlaló üzem vezérlő falát láthatjuk ezen a képen. Egy gombnyomás és a hizlalóban az történik, ami éppen szükséges. Az eredmény: a szépen hízó sertések. Négyen a szakvezetők közül: Kővári László szakelőadó, dr. Varga Péter állatorvos, Horváth Ádám telepvezető és Vona István hizlalási ellenőr. Új otthon Ahogyan az óbudai üzem a környékbeliek ajkán mostaniig is Golf maradt, úgy él a régi Bóni-féle üzemen a Bóni név Nyírbátorban, hiába ez már évek óta a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat üzemegysége. Gyermekkora óta itt dolgozott Komócsi Ilona, egészen pár évvel ezelőttig, amikor nyugdíjba ment. A gyár közelében szomorkodott az a csőszházból átalakított szobakonyhás kis otthon, ahonnan nemrég temette el édesanyját. Az idős nő háza már az öszszeomlás előtt állt. Ezt nem bírták nézni a gyárbeliek. A szocialista brigádok, az ipari tanulók, a műszakiak elbontották, és egy csinos, új otthont emelnek a helyén Ilonának. (gesztelyi) 1973. OKTÓBER 21. Méltó a hére Füzesgyarmaton, Sárrét szélén gazdálkodik tízezer holdon a Vörös Csillag Mg Tsz., a Viharsarok legnagyobb, s egyik legeredményesebb termelőszövetkezete. Legfontosabb üzemáguk a növénytermesztés. Éveken át országosan is jó eredményeket értek el, de az idei év a rekordok évelesz. Cukorrépából holdanként például 300 mázsa, 350 holdas gyümölcsösükből pedig 600 vagon almára számítanak. Ebben az évben lényeges változás történt vetésszerkezetükben: ebben a szövetkezetben készül ugyanis a jelenlegi legnagyobb teljesítményű takarmányliszt üzem és pogácsázó sor, ezért a vetésterület jelentős részét — kétezer holdat — lucernatermesztésre állítják be. A 25 millió forint beruházással épülő JB—100-as dán gyártmányú gépsor napi teljesítménye 10— 12 vagon takarmányliszt és pogácsa lesz. Rövidesen szövetkezeti központot építenek, ahol helyet kap az iroda, üzemi konyha, étterem, zöldség-gyümölcs- és tejtermékbolt. Az emeleten pedig szövetkezeti tagok jutnak majd lakáshoz. A nyugdíjasok segélyezésére több mint százezer, a dolgozók üdültetésére kétszázezer forintot fordítanak. Borbíró Lajos Füzesgyarmat Korszerű kollégium A tanácsi szervek és az Enyingi Állami Gazdaság példás együttműködéséből született meg az az új diákintézmény, a kollégium, mely száztizenkét pusztai és tanyai általános iskolás diáknak ad otthont az év tíz hónapjára. A kisdiákoknak most már nem kell hajnalban kelni, hogy időre az iskolába érjenek. Az épület közel hárommillió forintba került, a berendezésért egymillió-kétszázezer forintot fizettek. Korszerű lakóhelyiségek, étkező- és tanulóterem áll rendelkezésükre. Az épülettel szemben levő területet pedig játszótér céljaira vásárolta meg a nagyközségi tanács.. Balázs Sándor Enying