Szabad Föld, 1973. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1973-10-21 / 42. szám

14 SZABAD FÖLD Srácok és rendőrök Tulajdonképpen nincs is sem­mi apropója ennek a néhány sornak, ha csak az alábbi kis történet nem az. Fiatal, nemrég felavatott rendőrtisztek (alhadnagyok, hadnagyok) kis csoportja ment át a játszótérrel kombinált vá­rosi parkon egy idősebb tiszt kíséretében. Srácok fociztak a füves-salakos téren, nyolc-tíz évesek. Rúgták a bőrt. „Ide, ide! Passzold le már! Vigyázz! Kapura! Góóól!” — A masza­­tos képű kapus mérgesen rúgta ki a labdát, az meg falsot kap­va egyenesen az egyik rendőr­tiszt elé pattant. A gyerekek mintha megdermedtek, volna, most mi lesz? A fiatal, egyen­ruhás tiszt (csupa új csillogá­­sú gombokkal, vállpántokkal és csillagokkal) jobbra lépett, bal lábával levette a labdát, jobbra tette, s máris passzolta egy­­ másik tisztnek, aki bel­sővel fogta meg és ballal a­­ harmadik rendőrtisztnek adta át. A ki tudja hányadik „há­romszögelés” után az egyik srác beállt negyediknek, aztán — felbátorodva — a többiek ötödiknek, hatodiknak... — s folyt a játék. „Ide, ide! Tessék ide adni! Nekem, én kérem... Rendőr bácsi, szúrja rá!...” És a rendőr bácsi rászúrta, a maszatos kapus pompásan vé­dett, s boldog vigyorral dobta újra mezőnybe a labdát. Az idősebb rendőr nézte a játékot, körül is pillantott, té­tova zavarféle futott át az ar­cán, mintha küszködne valami­vel belülről, végül — mintegy magának — megjegyezte: „Hát, elvtársak, nem tudom, hasz­nál-e ez az egyenruha tekinté­lyének?” ... Én a srácok, s a játékra felfi­gyelő arra járók arcán kerestem a választ erre az inkább el­­dünnyögött kérdésre és egyér­telműen azt olvastam le: az adott szituációban semmikép­pen sem árt, inkább kaszál. Az adott szituációban! Meggyőződésem ugyanis, hogy ezeknek a fiatal, új rendőr­tiszteknek bármelyike, ha szol­gálatba lép, nem „áll le” lab­dát rúgni a srácokkal a grun­­don, mert feladatának mara­déktalan és pontos teljesítése még gondolatban is kizárja­­ a lehetőséget is. A rendőr — a rend őre, és e tekintetben nincs lazaság, és nem lehet fellazulás sem. Ez több, mint érthető. De a rendőregyenruha „tekintélyét” nemcsak ezen le­het mérni, hanem azon is, hogy akik viselik, mennyire vannak közel emberileg — az embe­rekhez. Közöttük a srácokhoz. Én azt hiszem, hogy ez a fenti eset — mint aprócska jel — jóleső bizonyság ... Dér Ferenc Kérés­ vagy parancs? A szegedi Tisza Szállóban az asztalon kis papírlapot találtam. Németül, angolul és oroszul rajta az írás, amely szerint ar­ra kérnek, hogy ne dohányoz­zam. És persze ott van magya­rul is. De magyarul nem kér­nek , utasítanak, parancsol­nak, mondhatnám, rám kiabál­nak. Agyban dohányozni tilos! Nem kívántam, de rágyújtot­tam ... Közös vállalkozás Útban a gépesített ablakszétosztó gépkocsi. Az automatikus sertéshizlaló üzem vezérlő falát láthatjuk ezen a képen. Egy gombnyomás és a hizlalóban az történik, ami éppen szükséges. Az eredmény: a szépen hízó sertések. Négyen a szakvezetők közül: Kővári László szakelőadó, dr. Varga Péter állatorvos, Horváth Ádám telepvezető és Vona István hizlalási ellenőr. Új otthon Ahogyan az óbudai üzem a környékbeliek ajkán mosta­niig is Golf maradt, úgy él a régi Bóni-féle üzemen a Bóni név Nyírbátorban, hiába ez már évek óta a Növényolaj­ipari és Mosószergyártó Vál­lalat üzemegysége. Gyermekkora óta itt dolgo­zott Komócsi Ilona, egészen pár évvel ezelőttig, amikor nyugdíjba ment. A gyár köze­lében szomorkodott az a csősz­­házból átalakított szoba­­konyhás kis otthon, ahonnan nemrég temette el édesanyját. Az idős nő háza már az ösz­­szeomlás előtt állt. Ezt nem bírták nézni a gyárbeliek. A szocialista brigádok, az ipari tanulók, a műszakiak elbon­tották, és egy csinos, új otthont emelnek a helyén Ilonának. (gesztelyi) 1973. OKTÓBER 21. Méltó a h­­ére Füzesgyarmaton, Sárrét szé­lén gazdálkodik tízezer holdon a Vörös Csillag Mg Tsz., a Viharsarok legnagyobb, s egyik legeredményesebb termelőszö­vetkezete. Legfontosabb üzemáguk a nö­vénytermesztés. Éveken át orszá­gosan is jó eredményeket értek el, de az idei év a rekordok éve­­lesz. Cukorrépából holdanként például 300 mázsa, 350 holdas gyümölcsösükből pedig 600 va­gon almára számítanak. Ebben az évben lényeges­­ változás történt vetésszerkezetükben: ebben a szövetkezetben készül ugyanis a jelenlegi legnagyobb teljesítményű takarmányliszt üzem és pogácsázó sor, ezért a vetésterület jelentős részét — kétezer holdat — lucernater­mesztésre állítják be. A 25 millió forint beruházással épü­lő JB—100-as dán gyártmányú gépsor napi teljesítménye 10— 12 vagon takarmányliszt és po­gácsa lesz. Rövidesen szövetkezeti köz­pontot építenek, ahol helyet kap az iroda, üzemi konyha, étterem, zöldség-gyümölcs- és tejtermékbolt. Az emeleten pe­dig szövetkezeti tagok jutnak majd lakáshoz. A nyugdíjasok segélyezésére több mint száz­ezer, a dolgozók üdültetésére kétszázezer forintot fordítanak. Borbíró Lajos Füzesgyarmat Korszerű kollégium A tanácsi szervek és az Enyin­gi Állami Gazdaság példás együttműködéséből született meg az az új diákintézmény, a kollégium, mely száztizenkét pusztai és tanyai általános isko­lás diáknak ad otthont az év tíz hónapjára. A­ kisdiákoknak most már nem­ kell hajnalban kelni, hogy időre­ az iskolába érjenek. Az épület közel hárommillió forintba került, a berendezésért egymillió-kétszázezer forintot fizettek. Korszerű lakóhelyisé­gek, étkező- és tanulóterem áll rendelkezésükre. Az épülettel szemben levő területet pedig játszótér céljaira vásárolta meg a nagyközségi tanács.. Balázs Sándor Enying

Next