Szabad Föld, 1977. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-09 / 2. szám

12 SZABAD FÖLD* KÖNNYŰ-E ▲ KÖNNYŰIPAR? — Ez a könnyűipar nehéz­ipara — mondták a komáromi lenfonóban. — Ez a könnyűipar nehéz­ipara — mondták az újpesti bőrgyárban. Ezt mondták csaknem min­denütt, ahol könnyűipari üze­mekben megfordultam. A nehéz munkaterületek he­lyett én a könnyebb, finomabb, helyenként nőiesebb munkate­rületekről akartam tudósítani. Mindenütt hangsúlyozták, hogy a korszerűsítés, a technológia fejlesztése révén a korábbi évekhez képest valóban köny­­nyebbedik a dolgozók munkája azokban az üzemekben, ame­lyeket a könnyűipari vállala­tokhoz sorolnak. Így őnáluk is. De ők mégis a könnyűipar nehézipara. Végül hát kétel­kedni kezdtem. Csakugyan: könnyű-e a könnyűipar? Ahol tervezik A Könnyűipari Tervező Vál­lalatot negyedszázaddal ezelőtt azért hozták létre, hogy a könnyűipar előtt álló nagyará­nyú fejlesztési feladatok vég­rehajtása érdekében tömörít­se a textilipar, a papíripar, a nyomdaipar, a bőr-, és cipő­ipar, a bútoripar legmagasabb fokon képzett szakembereit. E feladatnak a vállalat mara­déktalanul eleget tesz és tesz. Munkatársai jelentős mérték­ben hozzájárultak ahhoz, hogy a könnyűipar korszerű új gyá­rakkal gyarapodott. Ezt a célt kívánják szolgálni a jövőben is. De Murányi Béla, a vállalat, igazgatója, nem hagyhatta em­lítés nélkül azt, hogy a köny­­nyűiparban már a­ tervezés munkája sem könnyű. — Elsősorban azért nem — mondta — mert a mi vállala­tunk, más tervező vállalatok­tól elé­rően, nagyon összetett, komplex feladatok megoldásá­ra hivatott. Régi üzemek fel­újításánál, vagy új üzemek lé­tesítésénél egyeztetnünk kell az építészeti, a technológiai terveket, a megfelelő géppark és a szükséges klimatikai be­rendezés terveit (és ez a leg­több könnyűipari üzemnél kü­lönösen fontos), elő kell segí­tenünk a modern munkahely, a szociális ellátottság külső kö­rülményeinek bizt­osít­ását. Mindezt együttműködve az üzemeltetővel és a kivitelezők­kel Ez utóbbiak száma időn­ként elég magas, és feladataink közé tartozik munkájuk egy­behangolása. Nagy felelősség hárul ránk a határidők betart'' tásánál És, a már üzemelő gyárban felmerülő további problémákért is felelős a ter­vező. — Nem tehetnénk ezeket a problémákat a kívülállók szá­mára kicsit kézzelfoghatóbbá? — De igen! Megterveztük például Budapesten a Zrínyi­nyomda új épületét. Időközben azonban az eredetileg elterve­zett nyomdagépeknél még kor­szerűbbeket sikerült beszerez­ni. Csakhogy azokhoz erősebb födém kellett, így azt újra kel­lett terveznünk, méghozzá gyorsított ütemben. A géppark betervezése általában nagy fi­gyelmet igényel. A fejlődés szinte évről évre változásokat hoz. Tervezésünket tehát foly­tonos piackutatás előzi meg. Ám az­ mindig problémát okoz:­nyit sikerül beszerezni? És ak­kor ahhoz igazodni kell, nem­csak építészetileg, hanem tech­nológiailag is. Ez utóbbira em­líthetem az újfehértói példát. Az oda kitelepített gyáregység már elkészült, amikor másfaj­ta gépek érkeztek, mint ami­­lyeneket vártunk, nagyobb elektromos fogyasztásúak, na­gyobb hőterhelésűek. Ennek következtében nagyobb telje­sítményű hűtőgépeket igényel­tek. Ezeknek a beépítését újba kellett terveznünk. — A mi mérnökeink, techni­kusaink — folytatta Murányi Béla — naponta nem nyolc órát dolgoznak, vállalatunk fo­­­lyamatos teljesítménye 130 szá­zalékos. De ezen felül eleget kell tennünk a közben, vagy utólag felmerülő igényeknek is. Sehol nem változnak olyan gyorsan a követelmények, mint a könnyűiparban, mert itt erőteljesen diktál a divat. Nekünk pedig a rugalmas ipar­­fejlesztés feladata diktál. Ezért nem könnyű a könnyűiparnak már a tervezése sem. Az időjárás közbeszól . Ez a könnyűipar nehéz­­ipara. — mondta a komáromi lenfonóban Olbricht Vilmos, a gyár egyik irányítója. Akkor már túl voltam azon,­­ hogy meglepődjek. Előzőleg ugyanis találkoztam egy fiatal­emberrel, aki a textiliparban dolgozik, a budakalászi vállalat csillaghegyi üzemegységében. Nemrég léptették elő műveze­tővé, irányításával szövőnők végzik mindennapi munkáju­kat, modern munkagépek mel­lett. „De tudja, hogyan? — kérdezte tőlem a fiatalember. — Mindenki azt hiszi, hogy a mai automata gépek mellett csak ácsorogni kell. Na de, ha egy nő tíz gépet tart szemmel?! A nyolcórás munkaidő alatt még arra sem jut ideje, hogy nyugodtan megebédeljen, mun­ka közben kapkodja be az ebédet. Én ezt férfi létemre se tartom könnyű munkánál?, csak a közhiedelem tartja an­nak.” Én hát ezek után túl voltam azon, hogy annak tartsam. Amit Olbricht Vilmos a komá­romi lenfonóban mondott, azon mégis meglepődtem. — A közhiedelem azt tartja, hogy csak a mezőgazdasági munkánál szólhat közbe az időjárás. Nos, a lenfonó ipari üzem, könnyűipari besorolás­ban, és itt mégis nehéz a mun­ka, mégpedig többek közt azért mert az időjárás is bele­szól, akárcsak a mezőgazdaság munkájába. Erről aztán saját szememmel­­ is meggyőződhettem. Amikor a rostlen feldolgozá­sának munkafolyamatát végig akartam nézni, először jókora szabadtéri területet kellett be­járnom. A rostkikészítést „Is­ten szabad ege alatt” végzik A kazlazást (3 fázisban: a len gubós gubózott és ázott álla­potában) az áztatás­t, a sátoro­zást (a len szárítását) az idő­járás állandóan befolyásolja. Cseh József ennek a területnek a munkavezetője, keserűen mondta: —* Az idén nem vagyunk megelégedve Szent Péterrel. Esős őszt hozott ránk. Ottjártamkor éppen hajazták a kazlakat (kenderrel fedték be), és a sátorozott lenkávék is ázottan árválkodtak a mezőn. Mezőgazdasági jellegű ez a munka és ilyen időben bizony nem könnyű. És a len feldolgozásának ko­rábbi munkafolyamata sem az — erről szintén meggyőződhet­tem. A szabadban férfiak és nők vegyesen dolgoznak. Az áztatást férfiak, a sátorozást nők végzik. Épületben, kezdve a Mólónál már inkább csak nők. Pedig a gépesítés el­lenére itt sem könnyű a mun­ka. Ázott kórót kell a gépbe rakni, nagy zajban, porban,— és huzatban. — A bekészítő férfiak nyitva hagyták az ajtót — panasz­kodnak az asszonyok — mi meg ezt a súlyos vasajtót nem tudjuk behúzni. Nagy a zaj és a­ por a gere­­benezében is. Az előfonóban már finomodnak a lenszálak, de kevésbé finomodik a mun­ka. A pamutfonalak száraz­­fonással készülnek, de itt vi­zesfonással dolgoznak a gépek és hát a „gyenge” női ujjas­nak nyolc órán át hideg vízbe nyulkálni nem könnyű. A ke­­resztcsévélőben már aztán iga­zán, szép tiszta környezetben, halkan forgó orsókon szalad­nak a lenszálak, itt már csak Egy újítás a bőrgyárban: még a hulladékból is kiváló minőségű préselt bőrt állítanak elő Sorozatban gyártják a Skála garnitúra szekrényeit Székesfehérvárott Kesztyűs kézzel bánnak a bőrrel rá.:

Next