Szabad Föld, 1978. július-december (34. évfolyam, 27-53. szám)

1978-07-02 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD Előttem a Duna! A komp a túlparton. Állok, s előttem a víz: a Du­na. A vízen túl, a parton zöld fal, nyárfák, füzek. Út kanyaro­dik le a révhez, ott a komp, uta­sokat vár, pihen. Arra tovább Szalkszentmárton. Lentebb Du­­navecse s még lentebb Duna­­földvár. Petőfi lépteit őrizheti egy-egy kavics arra­felé és ver­sek sora őrzi a tájat. Előttem a Duna. 1. „Duna, latin Danubius, görög Isztrosz (Hister, Ister), német Donau, cseh, szlovák, orosz Du­­naj, román Dunarea, szerb-hor­­vát Dunav, Európa második leg­nagyobb folyója, Közép-Európa és hazánk főfolyója. Hossza 2860 km, 8 ország területén fo­lyik keresztül ... Magyarországi szakasza 417 km.” (Új Magyar Lexikon.) Tudom, Bécsből, Pozsonyból érkezvén szeretettel, szerelem­mel simul a folyam a győri, ko­máromi partokhoz. Élteti, neve­li a partok vízbehajló ágú fáit, bokrait és — senki nem tud­hatja hol — titokzatos mélysé­geiben az öreg, hatalmas har­csákat. Tudom, ifjú erővel vágja át magát, fürödve szépségben a visegrádi szirtek alatt, s mint aki választani nem tud, járja körül Szentendrét és Vácot. Tu­dom, ékszerdoboz csatjaiként szokás emlegetni a fölötte átíve­lő budapesti hidakat, s tudom, méltóságos szalagként rajzolja föl hazánk szívének térképét az érkező, repülőgépen éppen le­­szállni készülő vendég látóhatá­rára. Mégis, az én Dunám, az csak lépésnyi, s nem koszorúzzák he­gyek, csak simuló halmok, s a halmokon házak, emberek. 2. Szűkebb hazámat, a Mező­föld löszpartjait Ercsi határánál köszönti a Duna. Valaha vízi­malmokat hajtott, jókedvű mol­nárok dalait hallgatta. Ercsiben Csiky Győző mondhatna még róluk valamit vagy a halászok, ott a parthoz bújt házaikban. S aztán szólhatna a Duna is, paj­­kosságairól, az adonyi sziget fü­zeseiben, nyárfásaiban susogó vizekről­­ és leányokról, legé­nyekről Szeretettel igazgatta a lórévi révészek, az apostagi hajósok csónakját s ha befagyott, nagy­­nagy jóindulatát mutatva néha csónak nélkül is megtűrte hátán az embert. Ám tél után, tavasz­­szal vagy még aratás előtt, kora­nyáron láz fogta el, végignyar­galt az adonyi utcákon, elfutott a pentelei házak alá és Földvá­ron, a kendergyár völgyén föl­futott a daruhegyi határig. Mostanában megcsendesedve, megcsendesítve hordozza hátán a vasércet szállító hajók terhét veszi, mintha a világ kezdete óta ez lenne a dolga, mintha ős­öreg Isterként sem csinált volna egye­bet, minthogy hordja-vigye a dunaújvárosi kohók acéllá izzó ércét. Állok az én lépésnyi Dunám mellett. Mögöttem hajók érkez­nek, sokkarú óriásként daru nyúl markolójával az uszályok gyomrába. 3. Valaha egy téli hajnalon, ott, ahol most békésen nézelődöm, szovjet tengerészgyalogosok búj­tak a parthoz, s aztán a parton törtek előre. Az egység parancs­noka, Bisztrov Viktor Pavlovics, egy alkalommal újra ellátoga­tott oda, a Duna lépésnyi part­jára. Nézte a vizet, előtte a fák, a háta mögött a kikötő, a kikö­tő fölött a város, a város szélén a Dunai Vasmű kéményei. „Sok harcosom pihen itt...” — mondta, s szeme a dombtetőt figyelte, ahonnan akkor fegyve­rek szórták a tüzet. Nézte a vizet, és szavakat il­­lesztgetett össze, Dunaj, Duna, Dunaújváros. Szava nyomán most ércszál­lító hajók érkeznek. Csónakok, halászok és kajakozók járják a vizet, a parton fiúk, lányok, sé­tálók nevetgélnek. Értik-e, hall­ják-e a szülőföldről, a múltról s a jövőről beszélő folyó szavát? 4. A komp már csöndesen dohog a víz hátán. A révész kötelez­h­et a partra, aztán újra old és indul vissza, így kötve össze a két partot, mint az én lépésnyi Dunám, a mi 417 kilométerünk a Donaut a Dunajjal, DunayvaL Vincze István EGY JÓ PÁSZTOR... (MÉSZÁROS ANDRÁS rajza) TÖRVÉNYTÁR A Minisztertanács 30/1978. (VI. 10.) számmal módosító rendeletet adott ki a mű­szakpótlékról. A rendelet értelmében az eddigieken túlmenően a műszakpótlék kiterjed a kö­vetkező ágazatokra: az épí­tőipar; a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás; a szállí­tás és hírközlés; a kereske­delem; a vízgazdálkodás; a személyi és gazdasági szol­gáltatás ; az egészségügyi, szociális és kulturális szol­gáltatás. Ezen ágazatokban a műszakpótlék kötelezően a szövetkezeti dolgozókra is kiterjed, kivéve a mezőgaz­dasági szövetkezeteket. Kiterjed továbbá a mű­szakpótlék több költségve­tési szervre is. Fizethető műszakpótlék a mezőgazda­­sági szövetkezetekben is, amely nem haladja meg a fenti ágazatokra előírt mér­téket. A módosító rendelet tisz­tázza a több műszakos munkahely fogalmát is. E szerint több műszakos mun­kaidőbeosztású az a mun­kahely, illetőleg munkakör, ahol a napi üzemelési, il­letve szolgálati idő megha­ladja a dolgozók napi tör­vényes munkaidejét és ezért a dolgozók egy-egy napon belül rendszeresen egymást váltva végzik azonos mun­kájukat. A műszakpótlék mértéke — a meghatározott kivéte­lektől eltekintve — a kö­vetkező: az éjszakai mű­szakban végzett munka után a törzsbér negyven százaléka; a folytonos munkarendben — éjjel-nap­pal, szünnap nélkül üzeme­lő munkahely — végzett munka után a havi törzsbér tíz százaléka a délutáni és az éjszakai műszakpótlékon felül. Délutáni műszaknak szá­mít általában az a műszak, amelynek több mint a fele a 14—22 óra közötti időtar­tamra esik, az éjszakai mű­szak pedig általában a 22— 6 óra közötti idő. Ez a rend lit 1978. július 1. napján lép hatályba. Terpeszkedő kerülgetés­ ­T­erpeszkedők? Ülnek, senki­­vel nem törődnek, aztán addig izegnek-mozognak, amíg végül a maguk helye mellett a másét is elfoglalják. Elterpesz­kednek a vonat padján, vagy a piac árusítóhelyén, ahol ép­pen tehetik ezt. Nemcsak sokszoknyás asz­­szonyságok terpeszkednek, ha­nem szavak, kifejezések is. Megkopott nyelvérzék, kényel­messég, restség jóvoltából íród­nak ilyen mondatok: „Már folynak az előkészületek az egészségi hónap megrendezésé­re, amelyre az előző évekhez hasonlóan májusban kerül sor. A hónap alkalmából az üze­mekben előadásokra, ankétokra kerül sor. Bejelentették egy több napos találkozó szervezé­sét is, ezen sor kerül vetélke­dőre is.” Jelentésekben, előadásokban, mozgalmi tájékoztatókban írás­ban és élőszóban az előbbieken kívül még sok mindenre SOR KERÜL. Az már szinte meg­szokott, hogy táncmulatságot, előadást, versenyt, színházi be­mutatót, sohasem tartanak, ren­deznek, intéznek, vizsgálnak. Az előadásra sor kerül, ami után vitára kerül sor, majd a vita hevében esetleg tettleges­­ségre is sor kerül. Az csak ter­mészetes, hogy ilyen eset után vizsgálatra kerül sor. Majd az ügy tárgyalásán a vád- és vé­dőbeszédek kerülnek sorra, leg­végén sor kerül az ítélet kihir­detésére is. H­­a fellebbeznek, vagy újabb fejlemények kerülnek sor­ra, akkor nincs izgalom, akkor soha nem lesz vége a kerülés­nek ... Csak akkor, ha végle­gesen elintézést NYERT az ügy. Mert nyerni is sok­félét szoktak kissé lusta fülű, lusta kezű atyánkfiai. Vagy: sokféle nye­rés jelentkezik a részükről, ad­dig amíg a teljes készlet kime­rítést nem nyer. „A község járdái domború kiképzést nyertek.... s ha a csapadékvizet elvezető árkok teljes kiépülést nyernek, sor kerülhet más munkálatokra is” — írják, mondják. Pedig a falu járdája, akár betonból öntöt­ték, akár salakból döngölték, megelégedne maga mellett az árok kiásásával is, nyerés nél­kül különösen, ha a maguk domborúságát már úgyis el­nyerték ... Amire valamiért — pénz, erő vagy akarat híján — nem ke­rült sor és nem is nyert elin­tézést, esetleg lerendezést, az leginkább JELENTKEZIK. Ná­lunk, mostanában különösen a problémák jelentkező természe­tűek. Legalábbis a jelentések­ben, szóbeli tájékoztatókban. „Sok probléma jelentkezett az év­­ folyamán. Egyik visszatérő problémaként jelentkezett a túlterhelés. Problémaként je­lentkezik továbbá a hiányossá­gok sora...” Az előbbiekkel együtt gyakor­ta jelentkezik még a tervek hiánya vagy a kapacitás szű­kössége, a határidő csúszása, eltolódása, be nem tartása, je­lentkezik a felkészületlenség, jelentkezik a hanyagság, jelent­kezik a leltárhiány. Ez utóbbiak után szinte törvényszerű, hogy végül a rendőrség is jelentke­zik. így az egyszer jelentkezett a túlterhelés — derül ki a pontos meghatározásból —most kénytelen volt visszatérni és visszatérő problémaként jelent­kezni. S ha nem jelentkezett és sor került elmondására, vagyis a probléma felmutatására, azaz a probléma élére állítására, ne­talán sarkítására — de nem folytatom, mert abból újabb problémák kerülhetnek sorra. Ám az máris bizonyos, hogy a visszatérő probléma visszatérő jelentkezése is sikertelen volt. A túlterhelés? Úgy kell a túl­terhelésnek, miért kerülgeti a lényeget jelentkezéssel, problé­maként? Sor kerül, nyer, jelentkezik, terpeszkedő asszonyságokhoz hasonló kifejezések. Elfoglalják más helyét, terpeszkednek, ké­ny­elmeskednek. A sok terpesz­kedő, más helyét elfoglaló kife­jezés a lényeget kerülgeti, kis­sé el is ködösíti. Mintha nem maga a táncmulatság, az elő­adás, a járda domborúsága, a túlterhelés lenne a mondaniva­ló lényege, hanem az, hogy ezekre sor kerül, hogy ezek je­lentkeznek. Az olvasók, a hallgatók pedig azzal nyernek, ha egyszerű, vi­lágos beszéddel állnak eléjük. Mindenféle ködösítő, terpeszke­dő, lényeget kiszorító kerülge­tés nélkül várják a szót. Dán líra. JÚLIUS 2. SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest VIII., Somogyi Béla utca 6. Telefon: 138-821 Postacím: 1978 Budapest Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100, 142-220 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 7,20 forint, negyed­évre 21,60 forint Beküldött kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza Index: 25 777 78—2640 Szikra Lapnyomda Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950

Next