Szabad Föld, 1981. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-12 / 28. szám
20 SZABAD FÖLD SPORT MÁTAY: NINCS JOBB NÁLA, BE... Kegyetlen sport az atlétika. Kegyetlensége abból áll, hogy mérhető, így nem tesz lehetővé semmilyen manipulációt, bírói manőverezést, sportolói magyarázkodást. Ha az ellenfél gyorsabb — lehagy. Ha a vetélytárs magasabbat ugrik — ő a ruganyosabb. Ez, a szubjektív elemeket kizáró helyzet mindenesetre megkönnyíti a versenyző dolgát, hamarabb elfogadja a kudarcot. Mátay Andrea például azt, hogy nem került be az Európa Kupán szereplő csapatba. Volt nála jobb. Illetve ez így nem igaz. Mátay ugyanis kétségkívül a "legjobb magasugrónő Magyarországon. Eredményei, a magyar csúcsok, sőt a fedettpályás világcsúcs ezt egyértelműen bizonyítják. Sokkal inkább az a helyzet, hogy Mátay sorozatban kikapott a nálánál gyengébbektől. Következésképp: nem kerülhetett be a válogatottba. — Nem értem, miért olyan nagy ügy ez magának? — néz rám kerekre nyílt, nagy fekete szemekkel az V. Dózsa atlétanője. — Kimaradtam a válogatottból... No, és? — Nem izgatja? — Ez nem. Sokkal inkább az, hogy miért megy gyengén az ugrás, illetve mikor érem el végre régi önmagamat Az, hogy nem válogattak, természetes következmény. Másfél év vergődésének eredménye..., illetve eredménytelensége. Az olimpiai kudarc után, gondolom, sok minden jelentéktelen apróságnak tűnik ... Moszkvába éremesélyesként indult és elképesztően gyenge teljesítménnyel tizedik lett. Rosszabb, mint négy évvel korábban, Montrealban. Ott kilencedik lett, csakhogy akkor nem is vártunk többet. Sőt, Kanadában felülmúlta önmagát: 187 centivel új magyar csúcsot ugrott ..., de azóta éppen Mátay tetette magasabbra a lécet . .. — Igen, igen Moszkva. Nem is emlékszem, hogy mikor versenyeztem olyan idegesen, mint éppen akkor. Olvastam, írták, hogy a közönség moraja, meg az át-át szaladó rendezők, atléta társak zavartak ... nem igaz. Egyszerűen az idegeim mondták föl a szolgálatot. Ezzel viszont azok véleményét támasztja alá, akik azt állítják Mátay Andreáról, hogy rossz versenyző típus, hiába ugrik kis versenyeiken nagyokat, a forró légkörű stadionokban összeroppan ... — ... És még azt mondta, hogy ebben a sportágban nem lehet manipulálni... Egy ilyen váddal bárkit ki lehet kezdeni, csak sulykolni kell, s előbb-utóbb valóban rossz versenyző lesz belőle. Higgye el, nekem az égvilágon semmi baj az idegeimmel. Az, hogy Moszkvában nem bírtam elviselni a feszültséget, inkább avval magyarázom, hogy egy héttel az olimpia kezdete előtt belázasodtam, s bár két nap múltával már újra edzettem, a láz nem múlt el • Miért nem mondta le a szereplést? — Ez föl sem merült benn, nem! Csak nem képzeli, hogy egy kis vacak láz miatt hagyom elúszni négy év munkáját?! Teljesen biztos voltam magamban. A csapattársak is láthatták: a bemelegítésnél könnyedén ugrottam át — melegítőben — a 190 centit. Aztán 185-ön kiestem ... A betegségem egyébként majd egy évig húzódott, hol belézasodtam, hol csak hőemelkedésem volt. G Ezek szerint most már rendbejött? —Remélem. G Egyszer, beszélgetés közben azt mondta: hallatlanul idegesítő dolog csak az atlétikával foglalkozni. Amíg tanult, addig volt mi megossza a figyelmét, de az egyetem befejeztével már csak a magasugrás maradt. Most is így érzi? — Lehet... nem tudom. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy a sportoláson kívül kell valami mást is csinálni. „ Én úgy tudom, hogy Mátay a tanuláson kívül sportolt is... — Ez igaz; fontosabbnak tartottam, hogy elvégezzem az egyetemet, mint hogy jó magasugró váljék belőlem. Akkoriban, az egyetem első három évében, még csak nem is ábrándoztam arról, hogy egyszer netán világcsúcsot ugrok ... Mindenesetre igyekszem magam most is lekötni. G Újra tanul? — Igen, de erről ne írjon. G Miért ne? Nem tudtam, hogy a tanulás a szégyelni való dolgok közé tartozik ... — Nem is az, csak tudja, már nagyon utálják, hogy a Mátay a kis okos, matematikus, fizikus ... Áh, különben mindegy .. . Most pszichológiára járok. S önmagát is analizálja? — Persze, de nem tudományos alapossággal, csak épp annyira, mint mindenki ... Fontos, hogy tudjam, mikor hibáztam, mit tettem rosszul, s akkor könnyebb változtatni. — Most huszonöt éves, két olimpia van a háta mögött. És előtte? — Egy mindenképpen. Már csak presztízsből is, hogy megmutathassam: nem vagyok rossz versenyző. Remélem, a bizonyítási eljárás sikerrel jár. Mindenki nyerne rajta. Németh Péter Lignano, Lignano, te csodás... Akárcsak Jack London kincskeresői, úgy gyűjtötték a nemesfémeket a magyar súlyemelők az ifjúsági világ- és Európa-bajnokságon. A sikercsapat — csekélység — 22 medáliát (köztük két aranyat) nyert, s ezzel a nemzetek versenyében az éremtáblázaton és az olimpiai pontszámítás szerint is a harmadik helyen végzett. Az eredmény értékét fokozza, hogy a magyarok több súlycsoportban nem indítottak versenyzőt, színeinket mindössze hét sportoló képviselte. A bravúros produkció hátteréről Aján Tamást, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség főtitkárát kérdeztük, aki — természetesen — jelen volt a fiatalok szuperviadalán. — Az olaszországi Lignanóban 40 ország 185 versenyzője állt a rajthoz, s a seregnyi súlyemelő rendkívüli magas színvonalú vetélkedőről gondoskodott — mondta a neves sportvezető. — Ezt egyebek között az is mutatja, hogy a viadalon 17 világrekord született! Külön öröm hát, hogy fiataljaink ebben a nívós csatározásban is kitűnően helytálltak. Az ifjúsági VB-t és EB-t egyébként most rendezték hetedszer, és bár világbajnokunk már korábban is volt (1976 és 77: Hornyák, 78: Lénárt), ilyen erős magyar csapatot még sohasem láthattunk a dobogón! A siker, persze nem volt teljesen váratlan, ezt bizonyítja a verseny előtti célkitűzés is: valamennyi magyar résztvevőtől azt remélték, hogy ott lesz az első hat között. Nos, a merész tervet csaknem maradéktalanul megvalósította a csapat, egyedül a 60 kilós Dallas zárta hetedikként a viadalt. A többiek mindannyian befértek a féltucatba ... — Az egyes versenyszámok között nehéz különbséget tenni, számunkra mégis a 75 kilós versengés marad a legemlékezetesebb — folytatta Aján Tamás. — Itt ugyanis két dobogósunk is volt! Az összetettben Baranyai a második, Kertész a harmadik lett, s a szakításban Baranyai megnyerte a világ- és Európa-bajnokságot. A diadal értékét egy csöppet sem csökkenti, hogy ebben a súlycsoportban a bolgárok nem indultak, mert az olasz légitársaság sztrájka miatt busszal jöttek Szófiából Lignanóba, s végül késve érkeztek a vetélkedő színhelyére. Hogy mi lett volna, ha két benevezett versenyzőjük, Koev és Bejcsev rajthoz áll? Nézze, a szuperesélyes Rigert ott volt az olimpián, mégis Baczakó nyert... A magyar éremeső szerencsére „nem állt el”, a folytatásról legfőképp a 100 kilós Hlavati András gondoskodott. A Bp. Honvéd fiatalja a szakításban ifjúsági világcsúccsal győzött, s az összetettben is elcsípett egy bronzérmet. De nincs miért szégyenkeznie a 110 kg-ban harmadik Molnár Miklósnak, az idomsúlyban negyedik Kovács Istvánnak, és a 90 kg-ban hatodik Bökfi Jánosnak sem ... — Ifjú versenyzőink kiváló szereplése nagyon jókor jött a sportágnak. A moszkvai olimpiát követően felnőtt válogatottjaink közül többen visszavonultak (vagy ezzel a gondolattal foglalkoznak), ráadásul sérülések, műtétek nehezítették a felkészülést. A jövőben nagyon nagy gondot kell fordítanunk a most feltűnt fiatalok menedzselésére, hogy az 1984-es, Los Angeles-i olimpián egy, a hagyományokhoz méltó magyar csapatot tudjuk kiállítani! Mindenesetre Baranyait, Kertészt, Hlavatit és Molnárt meghívtuk a felnőtt keretbe, a többi most már rajtuk is múlik ... Hegyi Iván MTK-dinasztiák: ki emlékszik rájuk? Kell-e sorolni: sem a szurkolók, sem a focisták nem tudnak napirendre térni, hogy az MTK kiesett az első osztályból. Grosics Gyula (hát be kell őt mutatni valakinek?) majdhogy a hazai labdarúgás szégyenének nem nevezte az esetet. Nyilatkozott ez ügyben Sándor Csikar is, pedig ő néhány éve már nemigen nyilatkozik, de ez most megdöbbentette. Az átszervezett bajnokságban bizony nem lesz könnyű a visszatérés, hisz nem elég az élen végezni az NB II-ben, osztályozót is kell játszani. Az „öregek” , akikről két-két és fél évtizede senki sem mondta volna, hogy „öregek”, hisz akkoriban majdnem negyvenéves korukig fociztak a játékosok , maradnak az MTK-ban. Erünyiről van szó, meg Koritárról, de visszatér a kék-fehérekhez a Kossuth KFSE labdarúgója, Csomány, a 22 éves fiatal is, hisz időközben leszerelt. Az új edző — szó se róla, kitűnő szakember — a Vasas focistája volt, többszörös válogatott, Sárosi László. Ha nem a sokszoros bajnokcsapatról — egyéb külföldi sikerekről ne is beszéljünk — lenne szó, arról a gárdáról, amely oly sok vihart túlélt már, akkor talán mosolyognánk is. Mosoly? Az NB-s csapatoknál jó néhány hajdani MTK-játékos és tréner, ám a szakvezetés nem tart igényt rájuk. Kovács Imre, Kovács Ferenc, Palicskó Tibor Lantos Mihályról — betegsége miatt — most ne beszéljünk, de Hidegkúti, az angliai 63 hőse sem kell. Pedig az „öreg” sok-sok külföldi siker után éppen egy éve mást sem tesz, mint ajánlja magát. Nem ment el Nyíregyházára, Győrbe, Pécsre és Szombathelyre, mert várta a Hungária körútiak hívó szavát. Hiába várta. És mindentől függetlenül — ha igaz — elhunyt a nagy MTK többszörös válogatottja, Winkler I. József. A csodacsatár — ezt mondják róla — 73 éves volt, s az első világháború után ment el Magyarországról, később egy svájci csapat szakvezetője lett. Kérdés: van-e, aki emlékszik rá? Nincs. A szakkönyvek persze tudatják, hogy Winkler I. válogatott is volt, úgy mint Winkler II. — Winkler III. pedig nem. (Winkler III. a Vasasban játszott.) Unokájuk nem más, mint Keveházi Gábor, a balettművész. Az a Keveházi, akinek a másik nagyapja, Kropacsek Ferenc — becenevén Tigris — szintén MTK-játékos volt, a csatárok réme, hiszen a kapuban állt, a válogatott kapujában is. Természetesen Keveházi Gábor is focizott az MTK- ban, de már más néven, mert Kropacsek nagyapa zokon vette, hogy Salamon Béla kigúnyolt kabaréalakját szintén Kropacseknek hívták. (Salamon Béla az egyik legnagyobb-leglelkesebb MTK-szurkoló volt.) Keveházit, jóllehet nagy reménység volt a focipályán, eltiltották a játéktól. A balettozástól persze nem, de a kettőt nem csinálhatja senki egyszerre, ha a spiccen akar maradni. Keveházi Gábor úgy mondja, hogy még csak nem is szurkol az MTK-nak. Ezt persze ilyen múlttal nemigen lehet elhinni. Viszont most az MTK-nak mindenkire szüksége van. Még a világklasszis balett-táncos Keveházira is, mint szurkolóra. (mészáros) TALLÓZÁS: KALMOSI BÚCSÚZIK, ALI NEM Muhammad Ali, a nehézsúlyú exvilágbajnok orvosai tanácsa ellenére megint, sokadszor kijelentette, hogy a visszavonulásról beszélni még korai. Ali, aki Cassius Clayként, a római olimpián aranyérmet nyert, jelenleg tüdőgyulladással kórházban fekszik.★ Vihart is kavart maga körül, de azért volt válogatott is. Már tavaly bejelentette, hogy abbahagyja a focit, de ez azért nem olyan könnyű , így ráadásként még egy évet játszott, és a Szombathelyi Haladás (neki is köszönhető ez) ismét NB I-es lett. Első gólját a Vasasnak lőtte, mégpedig az első NB I-es mérkőzésén. A piros-kékek akár rögtön leigazolták volna, de a szombathelyi Halmosi Zoltán megmaradt a „vasi” csapatnál. Az utolsó meccsen — ez másodosztályú volt, jóllehet ,,féllábbal” már első —, belőtte a búcsúgólját. A jövőben Halmosi a Haladás pályagondnoka lesz, és az öregfiúknál fog focizni. ★ Nem sokkal több, mint fél évig volt jégkorongcsapata a Fóti Tsz SE-nek. A Fradiból „eltanácsolt” hokisok az új szezont már a Ferencvárosban fogják eltölteni. A fótiak megszüntetett szakosztálya igazán tiszavirág életű volt, de legalább volt , még ha a bajnokságban (már amennyiben bajnokságnak nevezhető a négycsapatos első osztály) sok sikert nem is értek el. 1981. JÚLIUS 13. Tippjeink a 23. fogadási hétre: JÚLIUS 12. Siófok—Dunaújvárosi Építők 1 Kaposvári Vasas— Barcs 1 Kiss J. SE—Dombóvár 1, x Körmend—Ajkai Bányász 1 Schönherz SE—MOTIM TE 1, x Tatabányai Vasas- Pápai Textiles 1, x Győri Dózsa—Komáromi Olajmunkás 1 Szondi SE—Esztergom 1, x Kisvárda—Papp J. SE 2 Köteles SE—Salgótarjáni Síkítveggy: 1, 2 Jászberényi Vasas— ESMTK 1 Karcag—Orosháza X, 2 Mezőfi SE—Szegedi VSE · Pótmérkőzések: 1, 1, 1