Szabad Föld, 1983. július-december (39. évfolyam, 27-53. szám)
1983-07-16 / 29. szám
1983. JÚLIUS 16. SPORT TO v,\ ■ ’ £ iT. * Romhányba kerül a nemzetközi Szabad Föld Kupa is? Két magyar falu küldöttségét, illetve labdarúgó-csapatát várták csehszlovák szomszédaink a rajkai és a Sahy határátkelő állomáson a múlt héten. A vendéglátó Markovice Tsz az idei Szabad Föld Kupa-győztes romhányi Kerámia küldöttségét, Ratyiskovice pedig a Kemenesmagasi Tsz SE csapatát fogadta. A küldöttség többsége még nem volt külföldön, de akik turistaként már jártak szomszédainknál, ők is úgy mondták: ez az utazás más. Mint ismeretes, az idei Szabad Föld Kupa győztese, Romhány, a csehszlovákiai testvérlapunk, a Zemedelske Noviny kupanyertesével, Markovice csapatával játszik a Szabad Föld nemzetközi serlegéért. Kemenesmagasi pedig az előző évi torna győztesével, Ratyiskovice meghívására érkezett Csehszlovákiába, hogy tovább szélesedjen a négy évvel ezelőtt kezdődött barátság. Akkor ugyanis a Celldömölki VSE mint a Szabad Föld Kupa győztese járt Ratyiskovicében. A két település és körzete azóta is őrzi és fokozatosan igyekszik kiszélesíteni nemcsak a sportbarátságot, hanem a társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolatokat is. Celldömölk körzetének ez évi képviselője Kemenesmagasi. Horváth Lajos, a Haladás Tsz elnöke és Márkus Aladár, a sportkör elnöke többször is hangsúlyozta az ismerkedési esten: jó érzés látni, hogy a csehszlovákiai és magyar falvak dolgozói ilyen közvetlen formában találkoznak egymással. A kemenesmagasiak a labdarúgópályán is igencsak „barátságot” tanúsítottak, olyannyira, hogy több nagy gólhelyzetük befejezés nélkül maradt, így Ratyiskovice nyert 6:3-ra. Ám a magyar csapat vezetői cseppet sem bánkódtak. Úgy vélték, majd hazai környezetben kiküszöbölik a csorbát. Annál inkább szurkoltak Romhánynak, mert tulajdonképpen mégiscsak a Nógrád megyei csapat játszik a Szabad Föld nemzetközi serlegéért. Nos, a kemenesmagasiak jól szurkoltak. Markovicén, ahol ünneplőbe öltözött a közönség, jóval a mérkőzés előtt a fellobogózott sporttelepen térzene szórakoztatta a nézőket és természetesen a magyar küldöttséget. Amint Zdenek Némec téeszelnök mondta: itt minden azért van, hogy a magyar vendégek jól érezzék magukat. Községükben még soha sem járt más országbeli küldöttség, sem labdarúgócsapat. A mérkőzésen — talán mert információkat szereztek a romhányi labdarúgókról, a Szabad Föld Kupa döntőjében nyújtott kiváló játékukról —, Zagyvai László csapatkapitányra külön őrzőt állítottak. (A Népstadionban három gólt lőtt.) Hosszú perceken át szinte hangtalan, feszült figyelem ült a nézőtérre. A hazai gárda óriási lendülettel kezdett, ám a kitűnően záró magyar védelem hárítani tudta a gólveszélyt. Mégis aggódva figyelt a magyar küldöttség. Egyik-másik meg is jegyezte: ,,Ha Zagyvai Lacit kikapcsolják, aki nemcsak gólerős, de kitűnő irányító is, semmi jóra nem számíthatunk.” Csak Kovács Ferenc intéző bizakodott: ha Lacit kikapcsolják is a játékból, helyére lép egy másik csatár. Ez a megállapítás hamarosan igazolódni látszott. Előbb a baloldalon, majd a jobb szélen futott végig egy-egy korszerű és lendületes magyar támadás. Ekkor csattant fel először a hazai tapsvihar. És a taps nemcsak a kitűnően védő hazai kapusnak, sokkal inkább a látványos magyar támadásnak szólt. Ilyen tárgyilagos szurkolótáborral ritkán találkozhat az ember. Tegyük hozzá nyomban, hogy a szurkolók legalább olyan tisztelettel fogadták a magyar küldöttséget, mint ahogy a település vezetősége és labdarúgócsapata. A romhányi labdarúgók pedig újabb és újabb sportszerű magatartással vívták ki a nézők elismerését. Bár szabálytalanság alig történt a pályán, megesett, hogy egyik-másik labdarúgó földre került. Mivel a romhányi játékosok azon nyomban a földre huppant ellenfél segítségére siettek, a másik fél részéről is megismétlődött a követésre méltó példa. Sőt, az is megesett, hogy egy-egy lesz, vagy más vétséget, már a bírói sípszó előtt jelzett a magyar játékos. Ugyanekkor viharos erejű támadások váltogatták egymást, amelyek újabb tapsra késztették a nézőket. Az első félidő 20. percében a Zagyvai Lacira emlékeztető megoldások egész sorát bemutató Sághy József, klasszisjátékoshoz hasonló módon egyedül húzott kapura. A magas labdák korlátlan uraként ismert kapus ezúttal is jó ütemben futott ki az alapvonal felé sodródó csatár elé. Teljesen elállta a szöget, ám a romhányi középcsatár futtában a nyurga kapus fölött a hosszú sarokba csavarta a labdát. A nagyszerű csatárteljesítményt a helybeliek is megtapsolták. A mindvégig változatos küzdelem végül is 1:1 arányú döntetlent hozott, így itthon jó esélye van — a látottak alapján — a Romhánynak, hogy a csehszlovák Ratyiskovicétől visszaszerezze a Szabad Föld nemzetközi trófeáját, így vélekedtek a csehszlovákiai vendéglátók is ... Az eddig ismert csapatok közül talán a Romhányi Kerámia aratta a legnagyobb sikert. A visszavágó mérkőzésekre szeptember elején kerül sor. Eközben még egy magyar csapat, a Jászapáti Tsz SE labdarúgói látogatnak Csehszlovákiába, hogy szélesítsék a szomszédos országok népei között a barátságot. Sárdi Ferenc SUBI1TA Jcdnotné zemédélské druűtve éSSP Morkovice pofidé m meiínáradn: Kiként v bopnné ^an«ir (Mun Pahiru rf riku Sz*b»d TórJ - KERÁMIA GYÁR | ROMHÁNY C JZD CSSP Morkovice na hFUti TJ Slavoj MORKOVICE Obc«rstv«ni zajiténo SZABAD FÖLD 21 Tollba mondom... Jó szelet, kapitány! A kívánság nem Mezey Györgynek szól ez alkalommal, bár minden rokonszenvemés együttérzésem az övé. Most mégis a másik kapitánynak, Rusoránnak küldöm a tengerészköszöntést. Mert lám, nem a labdarúgás az egyetlen, ahol kinevezések és lemondások borzolják a kedélyeket. A vízilabdában kivált meghökkentő a mostani válságkorszak. A póló valahogy évtizedeken át afféle szilárd fogódzója volt a magyar sportnak, mert jöttek bár megrázkódtatások, a vízilabdázók azért — mentve a becsületet — szállították az érmeket többnyire aranyból. Ennek a mesés korszaknak persze vége. Az NSZK, az Egyesült Államok, Spanyolország vagy Kuba vízilabdázói megdöbbentő fejlődésen mentek át, mi pedig — fájdalom — elég látványosan viszszaestünk. Emlékszem, még fennen ragyogott a magyar vízilabdasport csillaga, amikor egyik neves játékosunk aggodalmának adott hangot: Az úristen irgalmazzon nekünk, ha az amerikaiak vagy a nyugatnémetek megtanulnak játszani, mert úszásban kétszer jobbak nálunk. Hát időközben megtanultak! Érdekes módon a sportág visszaesésének okait elsősorban mégsem szakmai természetűnek vélem. Az erkölcsi légkört érzem mérgezettnek, s ez nem mai keletű. A sikert elviselni is tudni kell. A Gyarmati vezette gárda győzelemsorozata egészen fantasztikusnak mondható, és ebben a kapitány érdemei semmivel sem kisebbek, mint a játékosoké. De az eredmények ingerelték a vetélytársakat, a mieinket pedig szakmai kényelmességre csábították. És hogyan is törhette volna új edzésmódszereken a fejét az akkori kapitány, amikor a klasszisok tudása bőven elégségesnek látszott! Hogyan követelhetett volna más és több munkát, amikor a csapat és közte a szálak egyre jobban összekuszálódtak? Nem volt immár erkölcsi alapja a kemény kezűségnek. Mélységesen tisztelem érte, hogy ezt Gyarmati a sajtónyilvánosság előtt is kertelés nélkül beismerte. Mondhatnánk: ami elmúlt, az elmúlt, nézzünk előre! De künyörgök, nem lehet a sportág közelmúltját egyetlen mozdulattal eldobni, mint egy lyukas zoknit! Mayernak is szembe kellett ezzel nézni, s nem tudni, milyen megfontolásból, de amikor épp az erkölcsi tisztaság megteremtésén fáradozva építgetni kezdte csapatát, ráerőltették azt a kényszerházasságot, ami sem neki, sem Gyarmatinak nem volt ínyére. S most itt van Rusorán. Szakmailag méltán dicsérik. Ismereteim szerint a játékosok is kedvelik. Tán ezért is várják (várták) tőle alig leplezetten, hogy Faragó Tamást visszahozza a válogatottba. Nálam hozzáértőbbek is állítják, hogy jelenléte mérkőzésenként legalább két gólt érhet. Nem is vitatom. De kár lenne csupán Faragótól várni a sportág megújhodását. Lehet, hogy Faragóval érmesek lennének Los Angelesben, de aligha aranyérmesek. Mi most a világ jelenlegi erőviszonyait tekintve és válogatottunk pillanatnyi stílusát alapul véve reálisan az ötödik, hatodik hely táján tanyázunk. Ezt Rusorán is tudja, különben kinevezése után nem nyilatkozott volna — sokak szerint — borúlátóan. Dehogyis volt ő pesszimista! Egyszerűen a jó szakember csalhatatlan biztonságával megjelölte a sportág magyar szempontból elérhető pozícióját a nemzetközi rangsorban. Nem véletlen, mert magánértesüléseim szerint Rusorán igazából csak az olimpia utántól vette volna át a stafétabotot. Csakhogy addig ki lett volna, ha nem ő? Most hát még mindig a már Moszkva után kissé koros, régi csapattal kell vállalni az olimpia vízicsatáját. Túl sok szerkezeti módosítást, új emberek beilleszkedését képtelenség elvárni. S vajon hogyan fognak húzni azok, akik tudják, hogy ők már nem lesznek, mert nem is lehetnek a jövő emberei? Vajon szót tud-e velük érteni Rusorán? Ezek a megválaszolatlan kérdések gondolom, nem egyedül engem foglalkoztatnak. Van még valami, ami ennél is jobban nyugtalanít. Ha történetesen az olimpián nem jut fel a dobogóra válogatottunk, vajon akkor is tovább parancsolhat-e a most kinevezett kapitány? Mert ha igen, akkor valóban kapitánynak nevezték ki. De ha nem, akkor nem egyéb ő, mint révkalauz, akinek tiszte csupán a magyar vízilabda sérült hajójának kikötőbe kormányzása. Akárhogyan is legyen, még egyszer azt mondom: jó szelet kapitány! Vass István Zoltán Vajon mire figyel Rusorán Péter? (Koppány Péter felvétele) Totőtippek (29. HÉT. JÜLIUS IC.) PÓTMÉRKÖZÉSEK: 14. Vitkovice—Brauschweig 1 15. Elfsborg—Trakia Plovdiv * 16. Hammarby—Botev 1 1. Standard Elege— Düsseldorf ' 1, x 2. Slavia Praha—Szlávia Szófia 1 3. Malmö—St. Gallcn 1 4. Pogon—Brcniqn 1, x 5. AarhiLs—Moccabi Nathanya 1, x fi. I.uzern—Shimshon 1 7. Sloboda Tuzla—Intcr Bratislava x, 2 8. Bp. Honvéd—Innsbruck 1 9. Eiscnstadt—Stavanger 1, x 10. Odense—Boliemians x, 2 11. Göteborg—Admira 1 12. Sturm Graz—Videoton x, 2 13. RI1 Cheb—Cracovia 1