Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-23 / 8. szám
1985. FEBRUÁR 23. SPORT I .íw. ■■.1•■h. >, Budapest—vidék: milyen az áramlás? Olvasom Péter Zoltán nyilatkozatát, s már a címnél eltűnődöm: „Sosem megyek el Zalaegerszegről”. A kétségkívül bombasztikus kijelentés minden bizonnyal megmelengeti a zalai szíveket, lám a mi válogatott labdarúgónk hogy ragaszkodik hozzánk. Mielőtt bárki azt hinné kötekedni szeretnék az írással gyorsan leszögezem: nincs vele semmi bajom. Pusztán azon gondolkodtam el, miért lehet még ma is szenzációértéke egy ilyen bejelentésnek? És az jut eszembe, hogy a cikket olvasók közül aligha jut bárki arra a következtetésre: Péter Zoltán sosem lesz — mondjuk — szombathelyi focista. Sokkal inkább arra: nem tudja őt elcsábítani egyik fővárosi csapat sem. Bevallom itt el is akadtam a cikk olvasásakor, gondolataim elkalandoztak, azon töprengtem vajon létezik-e még a magyar sportban az az évtizedek óta jellemző vidék—Budapest ellentét, amely sok sportágra oly bénítóan hatott? De léteznie kell — hisz különben nem szerepelt volna ez a kijelentés a címben. No, de végül is nem Péterről akartam épírni, gondolataim nem körötte, hanem az egykor volt főváros—vidék ellentét körül forogtak. A magyar sportéletben ugyanis mindig jelen volt ez a gond, soha nem sikerült egészséges arányokat kialakítani. Erről természetesen a legkevésbé a sport tehet; miért lett volna kivétel épp a sport? A kiugrás, az előrelépés lehetőségét az élet majd’ minden területén Budapest kínálta. A tudományos kutatók, a színészek, de még az ipari munkások jelentős része is itt igyekezett megtalálni boldogságát. Nem tudom készült-e valaha is statisztika arról, vajon milyen arányban váltak be a remények? Mégis azt hiszem, hogy a zöm csalódott. Ám hiába vallottak oly sokan kudarcot, Budapest a „bukottaknak” is több lehetőséggel kínált a pályamódosításra. De maradjunk csak a sportnál, s azon belül is annál az alapkérdésnél: létezik-e ma is a vidéki főváros ellentét? Igen, de korántsem úgy és olyan mértékben, mint korábban. Megnőtt volna az emberek öntudata, fokozódott volna a „lokálpatriotizmus”? Nem mernék erre egyértelmű nemmel válaszolni, de úgy vélem az igazi ok mégsem ebben keresendő. Magyarországon ugyanis messze nincsenek olyan hagyományai a „helyi büszkeségnek”, mint a föld legtöbb országában. (Egy hamburgi lakos például semmiképp sem váltaná fel lakhelyét egy münchenivel, vagy egy firenzei egy nápolyival, rómaival.) Nálunk valóban másokvoltak?) a lehetőségek, Budapest minden területen többet kínált. Valamennyi sportág központi székhelye Budapesten van. Itt dolgoznak a szövetségi kapitányok, innen irányítanak mindent. Ahhoz, hogy valakit állandóan szemmel lehessen tartani ki kell mozdulni, utazni kell. Márpedig ez kényelmetlenségekkel jár, sokszor szervezési gondokat is okoz. Így aztán sokkal előbb kerül t) a válogatottak sorába egy közepes képességű pesti versenyző, mint egy nagy tehetséggel megáldott vidéki. Ha pedig nem jutott el a válogatottba, a külföldi, nemzetközi szerepeltetése is esetlegessé vált, s természetesen az anyagiakban is kevesebb jutott neki. Mit tehetett hát, elindult Budapest felé, hogy versenyben lehessen. Az utóbbi évek — bár nem minden sportágban — kétségkívül változásokat hoztak. Alaposan lelassult a felfelé áramlási folyamat. (Lám én is „felfelé” áramlásról írok, pedig elképzelhető, hogy éppenséggel — földrajzilag — „lefeléről” van szó. De mit tegyek: így él a tudatunkban ...) Lelassult tehát a folyamat, félek ez összefüggésben van a magyar sport általános visszaesésével is. Ma tudniillik nem olyan nagy büszkeség bekerülni a nemzeti válogatottba (gondoljunk csak a rengeteg lemondásra), vagyis: nem muszáj szem előtt lenni. A másik ok, s ezt eddig voltaképpen csak kerülgettem: a pénz. Adott esetben ugyanis sokkal jobb egzisztenciális feltételeket tud biztosítani egy-egy vidéki város, mint bármely budapesti klub. A tehetősebb bázisvállalatokkal a hátuk mögött lényegesen magasabb fizetést, prémiumot tud adni a legtöbb vidéki nagy sportklub. Adott esetben tehát érdemesebb maradni,esetleg a szürkeségben játszadozni, mert az a kifizetődőbb. És mivel ez a jelenség nem új, rendelkezik már néhány éves múlttal, hatásának is jelentkeznie kellett a sportolók mozgásában. Abban például, hogy nem tűnik meglepetésnek, ha egy Budapesten befutott játékos vidéki egyesületet keres (az újpesti Kardos, ha jól emlékszem, Győrbe készült...), s könnyedén odahagy akár budapesti lakást is. Félreértés ne essék: mindezt nem nehezményezem. Sőt kifejezetten egészségesnek tartom, ha tehetném még föl is gyorsítanám a folyamatot. Hosszú távon ugyanis a rivalizálás újbóli erősödését, végső soron pedig a magyar sport megizmosodását hozná magával. No és még egyet: a lokálpatriotizmus igazi jelenlétét. És ez igazán nem kevés. Németh Péter Tollba mondom... Útravaló hetekre, hónapokra Éppen elég résztvevője volt ahhoz a Hungária Kupa nemzetközi kardversenynek, hogy minden különösebb mellékizés kétkedés nélkül örülhessünk a magyar házidöntőnek, amit az aranyéremért Gedővári Imre és Csongrádi László vívott s melyben győzött a tapasztaltabb. A felfedezés örömét mégis Csongrádi döntőbe jutásakor érezhettük, aki nem csupán küzdött, hanem kockázatosan merészen és látványosan vívott is. Meggyőződésem, hogy ez ugyan az első komoly, külföldön is visszhangot kiváltó sikere, ám korántsem az utolsó. Érdekesség, hogy mindkettejüknek ugyanaz a mester adja a tanácsokat: Zarándi Csaba. S ezzel még nincs lezárva a vívók egyetlen hétvégén született eredménylistája, hiszen Göppingenben Stefanek Gertrúd ötödik lett. Kovács Edit is a döntőig jutott. Párizsban a nemzetközi párbarytőrversenyen Takács a harmadik helyen végzett, tehát nem csupán egyetlen fegyvernemben értünk el sikert Érdemes különben megfigyelni, hogy az utóbbi években már Világ Kupapontversenyt is nyilvántartanak, így téve érdekeltté a vívókat, hogy ne csupán egyetlen viadalra összpontosítsanak. S talán igazságosabb is valamelyest ez a versenyeztetési nyilvántartás, melyben több nagy viadal sorrendjét figyelembe véve rangsorolják a vívókat Hiszen a világbajnokságon vagy akár az olimpián is elegendő egyetlen délelőttnyi rossz idegállapot s máris búcsúzhat a vívó, pocsékká téve hónapok lelkiismeretes felkészülését Ez a sportág éppen eléggé idegőrlő ahhoz, hogy több bizonyítási alkalmat is kaphassanak azok, akik egyszer erre tették fel fiatal éveiket★ A Tungsram SC női röplabdacsapata bronzérmes lett a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Vallják be őszintén kedves olvasók, nagyon sokan azt sem tudták, hogy egyáltalán magyar csapat eljutott a négyes döntőig. Hiába no, a röplabdázás az utóbbi években háttérbe szorult, pedig a játék épp ez idő alatt vált igazán látványossá. S ezt a közönség is méltányolja. Máshol! Most például az olaszországi Forliban hatezer nézője volt a négyes döntőnek — igaz a Ravenna is érdekelt volt a hazai színek képviseletében —, de csak azért ennyi, mert többen már nem fértek volna a jókora csarnokba. Nálunk a bajnoki, sőt a kupamérkőzések is csaknem teljes érdektelenség közepette múlnak el. Pedig elég lenne talán egyetlen jó mérkőzést látni ahhoz, hogy aztán a kóstoló meghozza az étvágyat Ez a játék, ha valóban magas színvonalon játsszák (s erre még mindig jó a hazai mezőny) roppant változatos, gyors, olykor akrobatikus jellegű is lehet. Ugyanakkor a sérülésveszély lényegesen kisebb, mint a többi úgynevezett játéksportban, hiszen a test test elleni harc szinte teljességgel hiányzik, a háló ugyanis elválasztja a két csapat térfelét, ütközés, esetleg a sáncolásnál fordulhat elő, akkor is véletlenül. A lányoknak kifejezetten előnyös, s ezzel nem a többi játéksportról akarom lebeszélni őket. . . Hegedűs Csaba, a birkózóválogatott szövetségi kapitánya valószínűleg nosztalgikus hangulatban lehetett a Matúra Mihály-emlékversenyen, hiszen olyan kitűnőségek búcsúztak el a válogatottól, mint Kocsis, Növényi és Tóth. Három markáns egyéniség, egyenértékű sikerember még akkor is, ha az érmek színe és száma tesz is köztük némi különbséget. A szurkolók többsége talán csak sejti, milyen sok lemondás és embernyűvő munka árán érték el sikereiket. Igazán nem tehet nekik senki szemrehányást, ha most már úgy érzik: elég volt... Nagyon remélem, sikerül beépülniük abba a jól működő gépezetbe, melyhez hasonlóan a magyar birkózósport működik. Nem állítom, hogy ebben a sportágban mindig fenékig tejföl, hogy nincs nézeteltérés, olykor veszekedés is, de az eredmények gyógyírt jelentenek. S ezek a Matura-emlékversenyen sem maradtak el, négy számban győztünk. Immár valamennyi sportágra általánosítva: egy-egy ilyen sikeres hétvége, mint amilyen most, február első harmadában volt, becsülnivalóan jó útravaló a következő hetekre, hónapokra. Ne ebből éljünk, de éljünk vele. Vass István Zoltán 4 SAKK SZABAD FÖLD KUPA Győztes: a Dunakeszi SE Minden várakozást felülmúlt az 1985. évi — öt héten át tartó — sakkfeladvány-versenyünk. Már az első hét után kellemes meglepetésként hatott, hogy a közel húsz éve folyó versenysorozatunkban ennyi új névvel még nem találkoztunk. Hamarosan kiderült, hogy Flórián Tibor nemzetközi mester a sakkfeladványok mellett a kapcsolódó irodalmi kérdésekkel is alaposan felkeltette a sakkbarátok érdeklődését. Amint írták versenyzőink , rengeteget kellett búvárkodniuk a könyvtárakban, de megérte, mert miközben a feladatokra keresték a választ, más értékes irodalmi alkotásokra is bukkantak. Kétezernél több levelet hozott a posta, ezért is kellett ilyen sokat várni az eredményhirdetésre. Örömünkre szolgált, hogy a helyesen megfejtők száma meghaladta a kétszázat. Sok kisdobos, úttörő és KISZ-sakkbaráti kör tagjai mellett találkozhatunk sebtében alakult művelődési házak és lakótömbök sakkcsapataival is. Velük együtt termelőszövetkezetek, üzemek, hivatalok és gyárak sakkozói küldték hétről hétre a kétségtelenül nagy kutatómunkát igénylő megfejtéseket. A zsűri feladatát nehezítette a sok helyes megfejtés. Ám megkönnyítette a kiírásban említett felhívás: minden új ötletet, javaslatot köszönettel fogadunk. Nos, ezek az ötletek, javaslatok meghatározták a díjak odaítélését és a díjazottak sorrendjét egyaránt. Tekintettel a minden eddiginél több helyes megfejtésre, jelentősen megnövekedett a díjak száma. A kiírásban felsorolt díjakon kívül még öt versenyző kapott vásárlási utalványt, öten Hajtun Klára művésznő sakkot ábrázoló metszetét vehetik át, tizenkét résztvevőnek pedig okleveleket kézbesít a posta. Az 1985. évi Sakk Szabad Föld Kupa csapatgyőztese: Dunakeszi SE, Dunakeszi 2120, Sz. István út 48. A serleget és az oklevelet Sakk szimultán játékkal összekötött ünnepség jegyében adjuk át, a 2000 Ft-os vásárlási utalványt pedig postán küldjük el. 2. Egyetértés Sakkkör, Kaba, 4183 Cukorgyár, ugyancsak postán kapja az 1600 Ft-os vásárlási utalványt. 3. Rákóczi Tsz SE, Kardoskut 5945 Pf. 8. Az 1400 Ft-os vásárlási utalványt nyerte el. Alig szorult le a képzeletbeli dobogóról a Móricz Zsigmond Művelődési Központ csapata (Fehérgyarmat, 4900, Kossuth tér 17), a Madarasi Tsz SE (Madaras 6456) és a hévízi Klubkönyvtár Sakk-köre (Hévíz, 8380 Szabadság u. 80.). Mindhárom csapat 600-600 forintos vásárlási utalványt nyert. Egyéni versenyzőink ezúttal is igazolták, hogy a nagyobb feladatok megoldására is képesek. A korábbi gyakorlattól eltérően ugyanis, ugyanolyan kutató munkát kellett elvégezniük, amit a 4-5 fős csapatoknak. Elismerés illeti őket, hogy hétről hétre megbirkóztak a cseppet sem könnyű kérdések megválaszolásával. A mindvégig szoros küzdelmet vívó egyéni versenyzők közül végül is Sterczel János (Györköny 7045 Bocskai u. 222.) került az élre és nyerte el a serleget és a vele járó 1500 forintos vásárlási utalványt. 2. Balogh Sándor (Debrecen 4031 István u. 129. III/9.) 1200 forintos, a 3. helyezett Solymosi László (Dunakeszi 2120 Hunyadi u. 20.) 1008 forintos vásárlási utalványt nyert. Tizenöt sakkozó nyert egyenként 400 forintos vásárlási utalványt, amit postán küldünk el Ezek a következők: Nagy Ervin, Nak, Fő út 204., 7215; Láng Iván, Békéscsaba, Urszényi Dezsőné u. 24., 5600; Terner Ágnes, Dunaföldvár, Puskás u. 28., 7020; Vadász József, Kőszeg, Kőszegfalvi út 46., 9730; Molnár Lázadó, Földes, Dobó u. 2., 4177; Paksa Rudolf, Ajka, Kossuth u. 14. X/2., 8400; Tompa Pál, Orosháza, Katona J. u. 8., 5900; Szilágyi Sándor, Sáránd, Radaháza 4., 4272; Babusa Sándorné, Jászberény, Városi Kórház., 5100; Ráca István, Kiskunfélegyháza, Petőfi u. 6100; Gulyás Ferenc, Fehérgyarmat, Szolnoki út 39., 4900; Gelencsér Rózsa, Gamás, Fő u. 26., 8685; Koroghy Gyula, Budapest, Szalmarózsa tér 9., 1161; Lajdi István, Madaras, István u. 90., 6456; Novák Zoltán, Karancskeszi, Petőfi út 9., 3183. Metszetekkel díjazzuk a következő sakkozókat: Aranyos Sándor, Nádudvar, Ady E. u. 108., 4181; Dornyák Józsefné, Maglód-Nyaraló, Bata F. u. 16., 2234; Kovács János, Őriszentpéter, Alszer 33., 9941; Rajnai István, Madaras, István k. u. 20., 6456; Szlobodnyik Adrien, Ludányhalászi, Rákóczi út 44., 3183. Okleveleket kapnak: MEC Szoc. Brigád Főmterv sakkcsapata, Budapest 1250, Pf.: 12; Petőfi Lakótelep Baráti Sakk-köre, Kiskunfélegyháza 6100; Darvasi Iskola Úttörő Sakk-kör, Kiskunfélegyháza, 6100; Lehel SC, Jászberény 5100, Hűtőgépgyár PL. 64; Lenin Tsz SE, Csabacsüd 5551; Borzi Géza, Kisújszállás, Széchenyi út 78., 5310; Farkas József, Fehérgyarmat, Május M. tér 15., 4900; Héja András, Kardoskút, Arany J. u. 7., 5945; Szabó Krisztina, Budapest, Szabolcs u. 14. fsz. 2., 1134; Szilágyi Lajos, Páp, Petőfi u. 2., 4176; Himinec György, Kárpát-Ukrajna Berehovó, Sztefanika út 58., 295 510; Trepák Sándor, Abony, Nyári P. u. 30., 2740. A metszeteket és az okleveleket postán küldjük. A Sakk Szabad Föld Kupában valójában most csak egy szakasz zárult le. Máricus 30—31-én ugyanis ismét találkozhatnak a feladványversenyek győztesei. Györkönyben kerül sor az immár hagyományos Kupagyőztesek Felszabadulási Sakkversenyére, amelyre minden eddigi győztes csapatot — Dunakeszit is — szeretettel vár a rendezőség. Az érdeklődők a következő címhez fordulhatnak: Sterczel János, Györköny 7045 Bocskai u. 222. Természetesen nem feledkeztünk meg a Sakk Szabad Föld Kupa országos bajnokságáról sem. Változatlanul szervezhetik a helyi sportvezetők a selejtező mérkőzéseket, mert a szabályok nem változtak. A pontosabb leírást a Magyar Sakkszövetség a közeli napokban küldi meg a megyei szövetségekhez, s innen kaphatnak részletesebb tájékoztatást az érdeklődők. Hamarosan olvashatnak lapunk hasábjain is az 1985. évi kiírásról és arról is, hogy hol rendezzük az országos döntőt. Sárdi Ferenc SZABAD FÖLD 21 (8. HÉT, FEBRUÁR 83—84.) fotőtippck L Ascoli—Avellino 1 2. Crcmonese—Atalanta 1 x . 3. Fioreutina—Sampdoria 1 4. Internazionale—Torino 1 x 5. Juvcntus—Verona 1 x 6. Udincse—Como 1 7. Parma—Taranto 1 x 8. Pescara—Perugia x 2 9. Arczzo—Triestina 1 10. Cagliari—Empoli 1 11. Campobasso—Varese 1 x 12. Léccé—Bari 1 13. Monza—Pisa x 2 PÓTMÉRKÖZÉSEK: 14. Catania—Cesena 1 15. Napoli—Lazio x 16. Roma—Milán x