Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-29 / 26. szám

13 SZABAD FÖLD Merjünk dühösnek lenni... „Hát idefigyelj! Elkéstél. Egy évben van egy nap, amikor Te vagy a legilletékesebb. Mert: nem vagyok nő a gyerekeim­nek, mert nekik anya vagyok, nem vagyok nő a tanítvá­nyaimnak, mert nekik pedagó­gus vagyok, nem vagyok nő a 73 éves apámnak, mert neki a lánya vagyok, nem vagyok nő a 60 éves szomszéd bácsinak, mert neki a szomszédja va­gyok, a volt férjemnek, mert neki az elvált felesége vagyok, nem vagyok nő a kollégáimnak, a régen befulladt szeretőmnek, a hentesnek, a postásnak, a la­kásomat tapétázó szakembernek stb. stb., és sorolhatnám, még kinek­ nem, vagy csak kevésbé vagyok az, Clara Zetkin ide vagy oda. Hanem Nő vagyok — ezek szerint tévhitben élve — Neked, mert ami nővé tesz, azzal szemben Te megkülönböz­tetett és kizárólagos viszonyban vagy. Tévedtem. És ezen a na­pon nem érdekel, hogy építke­zel, hogy értekezel, hogy kikül­detésben vagy, egyáltalán sem­mi sem érdekel, mert elvárom, hogy mindennemű elfoglaltsá­god előtt minimum kettő, azaz 2 percet szánj rám, az elsők között, például egy hajnali te­lefonnal vagy uram bocsá’ egy szál hóvirággal. Általában el­néző vagyok, de ha ebben az egyben korrigálom elvárásomat, magam járulok hozzá saját magam leértékeléséhez. Vilá­gos?!!! Legközelebb 86-ban lesz nőnap, s amennyiben ez ak­tuális még mindkettőnknél, úgy jövőre pótolhatod mulasz­tásodat. Ha nem, hát nem! Ad­dig meg vállalom hiányodat!...” Az előbbi sorok egy hitele­sen írt és kézbesített levélből idézettek, melyet barátnőm, a dekoratív kinézetű, kimondot­tan csinos, korban is még fia­talnak mondható hölgy írt ba­rátjának, aki elmulasztotta őt március 8-án, azaz nők napján felköszönteni. Most az lényegtelen, hogy kinek van igaza, hiszen ez szé­lesebb körű és kétoldalú meg­közelítést igényel, arról nem is beszélve, hogy így igencsak magánügy Jelen esetben pedig nem is ennek tisztázása a cél, hanem a levél sorai között meghúzódó indulatok, no meg az, hogy ba­rátnőm felhatalmazott e sorok közlésére, ismerve az apropót, amire felhasználom. — Tudod — mondta —, na­gyon dühös voltam. Fokozato­san hergeltem fel magam, dél­utánra már egészen magamon kívül voltam. Gyakorlatilag reggel hattól köszöntöttek, a la­kásomon, a folyosón, a mun­kahelyemen, amiket egyébként formálisnak és különben lé­nyegtelennek tartok. A NŐ — ugyan már, elcsépelt, személy­telen frázis, a gyengébb, a fél­tettebb, az ünnepeltebb fél... Gyermekkorom óta egyedül, magam oldom meg problémái­mat, a gázpalack cseréjétől kezdve a favágásig — hiszen nem volt mindig összkomfort alattam —, szóval, ahogy múlt az idő, egyre jobban beleloval­tam magam: nő, igazi nő, a barátomnak vagyok, akivel az utóbbi két évben megosztom valódi női mi voltam. És­ itt van, tessék: pont ezen a na­pon nincs sehol! Este 8-ig vár­tam, majd kihúztam a telefont, leültem, megírtam, pontosab­ban kiírtam ellenérzéseimet, és még azonmód este bedobtam az alattunk levő postaládába. De nem ez a fontos! Hanem, ami­kor zörgött a levél a láda fe­nekén, mintha elvágták volna haragom, végtelen nyugalom és elégtétel szállt meg, pehelyköny­nyűvé váltam és jóízűen alud­tam. Semmi forgolódás, semmi pánik vagy tabletta ...” Theodore Isaac Rubin: „A dühös ember” című, nemrég második kiadásban megjelent könyvecskéjében hasznos re­cepteket ad arra vonatkozóan, hogyan tanuljunk meg dühös­nek lenni. És rámutat, meny­nyire ártalmas, ha elfojtjuk, hosszú ideig magunkban hor­dozzuk, elhallgatjuk feszültsé­geinket. Nem más ez, mint ön­agresszió, mely sokkal mélyeb­ben és tovább hat, mint pél­­­dául egy hangos kiáltás, vagy ajtócsapkodás. A düh alapvető emberi in­dulat, érzelem. Gyakran ke­rülünk vele szembesítésre, akár önmagunk, akár mások által. Sőt, a dühhel kapcsolatos prob­lémák széles skálája ismert, olykor eltorzult, kóros formá­ban. Gyakran fizetünk is érte: szégyelljük vagy szenvedünk elkorcsosult indulatunkért. S könyvek tucatjait lehetne írni, amelyek a dühöt — mint ér­zelmet — analizálják, valami­féle rendszerbe foglalják. Még­is, most e sorok azt a felisme­rést próbálják megerősíteni, hogy a düh — egészséges, azon­nali lereagálása — hogyan könnyítheti meg mindennap­jainkat. Kulturált, intellektuá­lis formában. Számtalan formája ismert azoknak a pótcselekvéseknek, amelyet a düh táplál. S meg­annyi variáns: a gorombásko­dástól kezdve a hangos üvöl­tésig, tányértörésig, vagy akár a mézes-mázos szövegelésig, ami nem más, mint elfojtás. Ismeretesek a düh áthárításai is: főnökünktől elszenvedett sérelmeinket feleségünknek ad­juk tovább: „már megint ezt az ócska kaját főzted” — hol­ott kedvenc, ritkán készített csemegénket kínálja asszo­nyunk. Vagy felpofozzunk je­lentéktelen dolgokért gyerme­künket, holott csak életünk párja nincs testközelben, s gyermekünk a szenvedő alany. „Olyan dühös vagyok, hogy majd megüt a guta” — de azért sem mulatom, csupa bű­báj leszek —, s közben csak úgy szökdécsel felfelé a vér­nyomásom, mintha legalább a tizedik kávét innám. S öntu­datlanul kárt teszünk magunk­ban. Mi is hát akkor a megoldás? „Merjünk dühösnek lenni!” —­ adja tanácsát a fentebb emlí­tett sikeres könyv szerzője, aki egyébként hazájának ismert pszichiátere. — Ha tudjuk, hogy hogyan kell kicsavarni dühös indulatainkat, és is­merjük magának a dühnek a realitását, az hasznos lehet, elsősorban önmagunk számára. És önmagunkon szerzett, ta­pasztalt ismereteink hozzásegí­tenek a másik, mások megér­téséhez, amely jelentősen segí­ti közlekedésünket egymás kö­zött. Barátnőm azóta felülvizsgál­ta döntését, no és annyira nem is állhatatos ... Megszületett az ultimátum. Barátja végül is az okos, értelmes okfejtésre megjegyezte kötelességét nők napja, születés- és névnap stb-t illetően. No lám, mire is lehet jó egy ilyen levél? Nem utolsósorban arra, hogy egy jóízűt aludjunk tőle vagy általa. Ugye, milyen könnyű? Akinek meg nem megy, an­nak ajánlom Theodore Isaac Ru­bin könyvét, mert könyvecskéje végén széles repertoárt állít ta­nácsokat illetően: „Mit is te­gyünk, ha dühösek vagyunk!” Bálla M. Anna pszichológus Összecsukható szekrényke Víkendházba, vagy sátorban kempingezőknek jó szolgálatot tehet egy könnyen megépíthető, összecsukható kis szekrény, amely cipzárral csukva teljesen zárt lesz, és szellős helyen fel­akasztva megkönnyíti az élel­miszer-tárolást, s a hangyák, rovarok sem férhetnek hozzá. A szekrény borítórészének sab­lonja az a) ábrán látható, míg a szekrény felépítését perspek­tivikus nézetben a b) ábra mu­tatja. A szekrény méreteit tet­szés szerint alakíthatjuk, pl.: szélessége 35 cm, magassága 45 cm, mélysége 15 cm lehet. Az a) ábrán levő sablon az egy szövetdarabból kivágott bo­rítólap szabásmintáját mutatja. A borító természetesen több da­rabból is elkészíthető, s ennek bármilyen kelme, karton, vá­szon stb. alkalmas. A széleket varrógépen varrjuk össze, de az anyag fonákoldalán. Az egész borító összegépelése után visszafordítjuk a kelmét a szí­nére. A felső lap (4), továbbá az al­só lap (6) kétrétegű anyagból készül. E szövetrétegek közé toljuk be varráskor a két tég­lalap alakú farostlemezt vagy modellezői urn­ért. A mellső falba (5), még az ol­dalak összevarrása előtt, be kell varrni két hosszú cipzárat (5-b és 5-c). A zárak fölülről lefelé nyílnak. A zárak lehúzása után az 5-a fedél lenyitható (b áb­ra) és a szekrényben levő élel­miszer­ kényelmesen kivehető. A cipzárak felvarrása nem nehéz: a bevágott szövet széleit az 5 és 5-a részek között 6 mm szélességben felhajtjuk, hozzá­­varrjuk a cipzár szövetéhez. Ügyeljünk rá, hogy a cipzár csúszórészének könnyű mozgá­sához megfelelő rést hagyjunk. Csak a cipzár felvarrása után varrjuk össze a szekrény borí­tójának teljes dobozát. A 7 és 9 oldalrészeket elkészíthetjük más (szellőző) szövetből vagy nagyon sűrű nylonfüggönyből. A hátsó falat (8) olyan anyag­ból kell elkészíteni, mint a mellső (5) falat. A szekrény összevarrott borí­tóját úgy fordítjuk a színére, hogy az egészet áthúzzuk a nyi­tott fedélen (5-n) keresztül. Az oldalfalak felső sarkaihoz hozzávarrunk négy erős szala­got (10). A szalagokat össze­varrjuk és felül a fémkariká­hoz (11) kötjük, amelynek se­gítségével a szekrény sátorrúd­­ra, fára, kampóra egyaránt fel­akasztható. A szekrény belsejében két vízszintes polc van (12 és 13). A belső polcokat kb 5 mm vastag furnérból készítjük. A polcok széleit megfelelő ragasztóval a borítólap szövetéhez ragasztjuk. Ám úgy is felerősíthetők, ha a borító anyagát kárpitosszögek­kel a deszkák széleihez szögel­­jük. A 13-a szög (c ábra) át­megy a borítólap anyagán (7) és a polc (13) szélébe van be­ütve. A szövet megerősítése cél­jából a szögfejek alá műbőr­darabkát (13-a) helyezünk. A szekrény felső és alsó lap­ját (d ábra) a kelme két réte­ge (6-a és 6) közé becsúsztatott farostlemez erősíti és mereví­ti. Elegendő, ha a farostlemez becsúsztatásához szükséges nyí­lást a polc rövidebb szélén ké­szítjük el. Ezt a nyílást azután kézzel varrjuk el. A szekrény függőlegesen, har­­monikaszerűen összecsukható, és akár hátizsákban is kényelme­sen szállítható. Különösen gyermekholmikon — a pasztellszínű kék, zöld, rózsaszí­nű batisztruhácskákon — igen szépen mutatnak a fehér hímzések, amelyből egy kis sormintát mutatunk be. Akinek a lyukacsok el­készítése nehéz, laposöltéssel hímezheti ki az egészet. , 1985. JÚNIUS 29. A VEVŐSZOLGÁLATUNK , JELENTI Szabó Károly budapesti olva­­­­sónk kérdéseire a követke­zőket válaszoljuk. Tapasztalható hogy élelmiszeriparunk állandó jelleggel keresi az új lehetősé­get, a lakosság jobb áruellátá­sát. A levelében jelzett, töltött hústermékek választékát­­ éppen a közelmúltban gazdagí­totta. Az olcsóbb kolbászok kö­zött található 70 forintos kol­bász és az aszpikos felvágott kilogrammonként 42 forintért Az igényesebb vásárlók számára új termék a többi között a vá­kuumfóliába csomagolt Nimrói kolbász, egy kilogramm ára 140 forint, és a miskolci sonka ami kilogrammonként 150 Ft-ba kerül. Természetesen nemcsak kérésre, hanem a hivatalos köz­lönyökben megjelent tájékozta­tókról is hírt adunk a Vevőszol­gálatban. A másik válaszunk 1985. január 1 -től változtak : gépkocsik adótételei. A benzin üzemeltetésű gépjárművek év adója 1501-től 2000 cmig 2880 3000-ig 4080 Ft. Ugyanezek a gépjárművek — ha dízelüzemel­tetésűek — évi 6480, illetve 936­ Ft adót­ kötelesek fizetni. K­­iss Miklósné nyíregyházi ol­vasónk írja levelében, hogy kérdezzük meg a Merkúrtól miért állították le a Wartburg személygépkocsik behozatalát Méltatlankodását még tovább fokozta befejező mondata: miér reklámozzák, ha nem adják Válaszunk: nem reklámozzál de érkeznek Wartburg személy­autók. Csupán tájékoztatáskén hangzott el, hogy a korábbiná jóval rövidebb határidőn belil kapható ez a típusú gépkocs­i szállítás ütemét pedig nem Merkúr, hanem a gyártó cé határozza meg. Kérjük, legyen türelemmel, nem kell túlságo­san sokáig várakoznia. Ha me­­írta volna a sorszámát, tal, pontosabb választ is adhattak volna. Olvasóink közül az a szemét, aki azt a bizonyos japá gyártmányú, motoros házi per­metezőt kereste — sajnos a nő elég olvashatatlan levelében­­ reménykedve fordulhat Kós Mihályné, Homok, Bátorszőlő­r 51. alatti lakoshoz, aki készsé­gesen segít neki. L­apunk április 8-i számába hírt adtunk arról, hog szunyogriasztót keresnek olva­sóink. Kasza Károlyné Szólai jól írta: az ABC-boltban 99 fo­rintért vásárolt szúnyogriasz' készüléket. Gondoljuk, hogy levélírók ilyen szúnyogriasz­tóra gondoltak. Ez az ABc boltban vásárolt szúnyogriasz' készülék 9 V-os teleppel mű­ködik, amely párosítja a bió­­giai kutatások eredményeit , elektronika lehetőségével. A­szülék az ember közvetle felében csökkenti a szú támadási kedvét. Arról , hogy mennyire hatásos, s levélírónk még nem tudo,­ számolni. Ugyanis csak kev ősszer jutott a készülékhez, am­kor már nem volt szúnyog. Re­méljük, a most kezdődő tapas­zalatokról tájékoztatja orvasó társait. Ugyanekkor abban bízunk, hogy a gyártó cég, Compack a szúnyoginvázió id­­én biztosítja a riasztókészül­­keket. A március 8-i Szabad Fa vevőszolgálatában bír­­tam a jénai edény­gyártót, mivel hosszú idő óta nem tu­tam beszerezni a számom szinte nélkülözhetetlen ed­nyékét. Most viszont köszönet kívánok mondani a pápai gyá­rak, mivel a sorok megjelene után egy héttel utánvéttel me­küldte számomra a keresi edényeket — írja levelében Li­kovics József­né hatvani olv­sónk.

Next