Szabad Föld, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
2 SZABAD FÖLD Új esztendőnk kiskalendáriuma Ezekben az ünnepek utáni napokban még aligha kínálkozik érdekfeszítőbb böngészni való olvasmány az 1990-es naptárnál. Ami nem csak a Gergely-féle egyetemes időszámítás „hivatalos menetrendjét” tartalmazza, de a jeles, vagy csak a számunkra emlékezetes dátumaival a lepergett időt is eszünkbe juttatja. Mi persze most, a Krisztus utáni — nem túl dicsőséges — XX. század utolsó előtti évtizedének a záró esztendejében (mert a 90-es év, számoljunk csak utána, még ide tartozik!) csupán annyit merítünk a régi megfigyelések tömkelegéből, amely az új naptár böngészőinek dolgát is megkönnyíti. Esztendő, veszendő — legyintettek bölcsen Szilveszter éjszakáján a múlandóságon mit sem töprengő, hajdani bölcs öregek. Annál babonásabban respektálták kiskarácsony, azaz újév napját, mert mint hitték, az év is hasonlóan alakul. Bár az idei január is hétfővel startolt, sajnos csak a szokatlanul magasba szökkenő „árhullámokat” vehetjük egészen bizonyosra. A legutóbbi novemberi január, majd az évszázados melegrekordot döntögetett decemberi április, valószínűsíteni engedi az USA Nemzeti Tengertani és Légkörkutatási Hivatalának feltételezését, miszerint a már felerősödött naptevékenység csúcspontja az év elején várható. A napkitörések és a gyors időjárás-változások akkor sem szünetelnek, amikor az északi féltekén — nálunk — tél van, s a napfoltmaximum alatt rendszerint a tartós, zord hideg is képtelen uralomra jutni. Mindenesetre, ami a december elején kiadott, s a február végéig érvényes, hazai távprognózist illeti, lényegében szintén nem túl kemény telet ígér. Nagyjából a farsangot megnyitó, s a karácsonyfákat is lebontó Vízkereszt napjától vált át január — a tőle már meg sem lepő — enyheségbe, amit azután a „csíziós” Pál fordít majd a Zsuzsannáig eltartó, kevés havú, száraz, hideg télbe. Természetesen csak akkor, ha a kezdeti periódusában meglepően jól vizsgázott, hosszú távú előrejelzés továbbra is beválik, vagy ahogy tavaly ilyenkor történt, mikor is az 1988-as, novemberi fagyrekordok után már a kifulladt tél talpra sem tudott állni. Bizakodván hát a pénztárcánkat is kímélőbb tudományos prognózisban, azt se felejtsük el, hogy ha egyelőre még észrevétlenül is, de már kifelé ballagunk a téli sötétségből. Január végéig közel egyórányit növekszik a nappalaink hossza, február 28-án — az egyházi nagyböjt kezdetén — hamvazószerdán további másfél órával lesz világosabb a meteorológiai tél utolsó napja. A csillagászati tavaszt nyitó márciusi Benedek jelzi a napéjegyenlőséget, hogy azután Gyümölcsoltó Boldogasszony éjszakáján — március 25-én — az óriásnk hatvanperces előreigazításával, a szeptember 23-ig érvényes nyári időszámításra áttérjünk. Arra vonatkozóan, hogy milyen lesz a tavasz időjárása, csak a már idézett „kalendáriumi” babonás jóslatra, de sokkal inkább a szeszélyességet növelő naptevékenységre szorítkozhatunk. Egy rímbe szedett népi megfigyelés szerint: Február, ha hóviharos, / Március, ha száraz, poros, / Április, ha csatakos, / Május, ha fényes, lesz termés bőséges. / Ahány szép nap januárban, / annyi rossz május havában. Hogyan is mondta Démokritosz, a nagy görög bölcselő? „Az élet ünnepnapok nélkül olyan, mint a hosszú vándorút a vendégfogadók nélkül.” No, ha az új esztendő naptári beosztását tüzetesebben áttekintjük, e tekintetben sem lehet okunk panaszra. Az év hatvanegy piros betűs napja mellé ötvenkettő szabad szombat társul, s az előbbiek közül kilenc nap sorol a hivatalos ünnepek státusába. Tulajdonképpen hármas ünnepi blokkból nyitott újév hétfőre, csütörtökre esik az immár munkaszünetes nemzeti ünnepünk: március tizenötödike. Vitatott kérdés április negyedike, de megint csak hármas blokkot alkot az április közepét elfoglaló húsvét, s két hétre rá május elseje. A legközelebbi kiadósabb hétvégi víkendre Szent István királyunk augusztus 20-i ünnepe kínál jó lehetőséget. A munkanap-áthelyezőknek csak az év végi torlódás okozhat fejtörést, noha a karácsony előtti hétfőt, mint munkanapot, könnyedén fel lehet cserélni az előző hét szabad szombatjával, mert még így is négy napra bővül a szeretet és a békesség meghitt ünnepe. S akik még ez alatt a vakáció alatt sem tudják kipihenni az ünnepi készülődés fáradalmait, folytathatják a pihenőt a szilveszter-újévi „blokkban", mert az meg — minden jó, ha a vége jó — hármas ünnep lesz. Sulyán Pál Az alábbiakban folytatjuk Alkotmányunknak, az ország módosított alaptörvényének ismertetését. A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és a meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján, vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy magánkörnyezetben kinyilváníthassa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát, és biztosítja annak szabad gyakorlását A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. Politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre. A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjeszszen az illetékes államszerv elé. A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális tekintetben. A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és nyelvi kisebbségeket. Biztosíta kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvi oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát A Magyar Köztársaságnak minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. A jövendőmondó vízimolnár A nap kicsi ezüsttányér — mintha nem is ő volna, hanem a hold —, alig tűnik át a szürkeségen. Hideg van. A régiek ilyenkor szokták mondani talán itt Varászlón is: „Hideg ellen nincs vitéz.” Talán még a természetvédelmi területet hirdető tábla is fáztában lett ilyen szürke. A tó felszíne lágyságát vesztette, hullámai jéggé simultak. De egy résen szökik a meder közeli víz, és rátalál a rögzített malomkerékre, csak éjszaka fagy hosszú jégnyelvvé. Kis parasztmalom: fehér falak cserépkontyot tartanak. Szemben vele a ház. Már jártam itt. Hosszan üli meg a látóhatárt a kúriaszerű Peti-ház. Bal oldalt túlméretezett fészer, csak zárják le a telket, jobbról az erdő. Jó szaladásnyi lehetősége van láncán a kutyának. Ugat erőst, majd csihad a gazda szavára. — Amikor itt jártam néhány éve, még nem ez a házőrző csaholt, Toncsi bácsi. — Nem — azt mondja Peti Antal, az utolsó somogyi vízimolnár. — Az elhalt, most ez van: a Bojár. S invitál be az egyetlen, parányi helyiségbe. Elvásott malomkő a küszöb. Peti Antal — régies írással Pethy a családi neve — nem divatos: öreg barátomnak feketésszürke sildes árnyékolja a homlokát, üveg mögül csillanó szemét. A pantalló színe is hasonló, a kardigán — de elkel most! — szürke. Másban dívától ő, sok, sokféle újságot járat, az Élet és Tudománytól a Reformig, a napilap Magyar Nemzetig. Hogyan telik a kis nyugdíjából, fel nem foghatom. — Tudja-e, miért jöttem el újra, molnár úr? Leül a székre, én meg az ágy szélét nyomom. — Majd elmondja. — El.jöttem, hogy mint a századnál idősebb embert kérdezzem: merre fordul a világ? Mit mond a tapasztalat? Peti Antal februárban betölti a 98-at. Valóságos eleven csoda. Fürge észjárású, széles látókörű ember. A maga körében bölcselő, tudományos személy. Most sem hagy válasz nélkül. — Tudja, nézem a tv-híradót minden este, mi újság az országban, a világban. Csak azután térek nyugovóra. A mostani helyzet nagyon bizonytalan. Nem bízom a kilábalásban. Ennyi adósság! Szórják a pénzt... Pazarolnak. De hová folyt el az a tengerkölcsön? — Kilencvennyolc év mit diktál, Toncsi bácsi, mi lesz az ország sorsa? — A nap elengedi a bolygókat? Ugye, hogy nem . . . Megbolydulna a rend, talán a világnak is vége lenne. Egy nagy ország sem mondhat le a kisebbekről, megtartja azokat szövetségben. Ne akarja senki, hogy a bolygók pályán kívül száguldozzanak. Nem mondom, világos beszéd. — Hogyan maradt meg ilyen világos beszédűnek, molnár uram? — A testre kell ügyelni. Én máma is tornázom reggel este, ahogy a katonáéknál szoktam. Aztán az étkezés! Aki mértéktelen az evésben, az korán föld alá kerül. Én tejfölös túrón élek, módjával fogyasztom azt is. Igaz, kicsit legyengültem húsvétra, úgy, hogy a következő nagyhéten talán már nem megyek el gyónni sem. A nyáron azért még elballagtam Patig gyalog, onnan meg busszal a zalakarosi fürdőre, mert ott igen szeretek... Még eszébe jut valami fontos. — Egy deci sört szoktam inni délben. Ha nagyon hideg van, mint most is, akkor egy csöppnyi likőrt, hogy felmelegítsen. — A baj nem is csavargott erre? Megigazítja sildesét. — Kétszer elestem, leforráztam az egyik felemet. De jók az emberek. Most a postás Mariska jár hozzám. Kitakarít, segítget. Az a baj, hogy mind elhaltak mellőlem. Már csak dr. Fehér Mártonnal levelezek. Itt is a levele, ni, Szekszárdról. Tíz évvel fiatalabb nálam. Fischer volt az apja neve, itt volt kis boltja Vrászlón, ahogy mi mondjuk, Varászlót. Fehér Marci pap lett, aztán orvos. Éles elméjű gyerek volt. Elmereng a régieken. Úgy mondja, a nevekkel van csak bajban, nem jutnak mindig eszébe. Vigasztalom, hogy feleannyi telet sem értem meg, mégis előfordul velem is, s egyre gyakrabban. •— Ha a századik februárt számolja, Toncsi bácsi, eljövök újra, segíteni számolni. Ha megérem ... — Elvárom! A kis parasztmalom megbúvik az árokoldalban, műemlék lesz, akárcsak a molnárhajlék. A tavon vastagodott a jég, míg odabent a melegen múlattuk az időt. A tó közepén egy tábla csúfolódik a téllel: „Fürödni tilos!” Leskó László 1990. JANUÁR 2. A Hazafias Népfront és a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 118-7444, 138-4300 Telex: 22-5922 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3, 1959 Telefon: 138-2399; 138-4300 Felelős kiadó: Vágner Ferenc vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 25, egy évre 300 Ft Hirdetések: 1-384-300/489. 103 Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 89—2504. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0850 4 * *