Szabad Föld, 1994. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-26 / 30. szám
24 SZABAD FÖLD Bár nem sietnek... Rendőri díszkíséret „jár” nekik Van, aki nem szeret tárgyalásra járni! Mielőtt tovább lapozna a kedves olvasó, rögtön pontosítom a fenti kijelentésemet. Nem azokról lesz szó, akik azt sem tudják, merre is van a bíróság épülete. Most sem azokról tudósítok, akik ezt sóhajtják: „Jaj, csak tárgyalásra ne kéne menni” - amikor olykor-olykor, csupán egyszerű tanúként, (tehát még csak nem is vádlottként) beidézik őket a bíróság elé, a néha évekig elhúzódó bűnper során. Itt azokról lesz szó, akik nemcsak azt tudják, merre áll a bíróság épülete, de teszem azt, még azzal is pontosan tisztában vannak, hogy melyik a vádlottak padja a tárgyalóteremben. (Néha idézést kap olyan perbe fogott is, aki életében először lép tárgyalóterembe, s igen tétován, szerényen baktat a leghátsó padsorba. Külön szólni kell neki, hogy „Nem oda Buda!” Számára a legelső sorban, a vádlottak padján jelölték ki a helyet!) Tehát ezúttal is profi bűnözőkről esik szó. Olyanokról mivel egyre többen tudnak szabadlábon védekezni...! akik a bírósággal kapcsolatos korábbi „rossz tapasztalataik” révén joggal irtóznak egy tárgyalástól, mint ördög a tömjénfüsttől. Íme (ezer közül) három szerény történet azokról, akik mellé kénytelen volt „rendőri díszkíséretet” igényelni a bíróság, mivel a per főszereplőjének nemcsak illik részt vennie a perben, de kötelező is a megjelenése... A tárgyalóajtóból, a kitűzött időpontban, sajnálkozva így szólt ki a büntetőtanács elnöke: — Most sincs vádlott. Várjunk egy negyedórát. A védőügyvéd savanyúan mosolygott. Három elnapolt után, immárom a kitűzött negyedik tárgyaláson sem áll módjában védeni a nyoma veszett, szolnoki, 61 éves Jávor Lászlót, aki azért vágta fejbe kisbabájával a lakóházi szomszédját, mert úgy vélte, hogy ezzel móresre tanítja az illetőt, aki sejtése szerint korábban betört a lakásába. Az ügyvéd úr az aktákba mélyedt. A rendőrségen Jávorról az egyik tanú ezt állította: — Először azt sem tudta, hogy kit vágott fejbe. - Annyira ittas volt? - Lehet - dünnyögött a tanú, és ironikusan hozzátette: - Bár nem volt nálam alkoholszonda. Ugyanis, akit Jávor a kisbaba segítségével óhajtott esti „erkölcsi nevelésben” részesíteni - tehát a szolnoki bérházban lakó szomszédja éppen egy lámpaoszlopnak dőlve ácsorgott az utcán. E gyanútlan, esti időtöltésnek az lett a szomorú vége, hogy hátulról alaposan (szerencsére nem életveszélyesen!) fejbe vágták a kisbaba fokával. Nagyot nyekkent a boldogtalan. Amikor a kórházban magához tért, saját maga is folyton csak azon törte a fejét, hogy ki lehetett az a titokzatos támadó és főleg miért csapta le őt a lámpaoszlop alatt? Ámde az ok oka, vagyis az, hogy kisbabával „megnevelt” tényleg betört-e Jávorhoz, eleddig nem bizonyosodott be egyik bűnüldöző előtt sem. Mellesleg ezt nem is tartják fontosnak. A kisbaltás „szomszédnevelőt” négyszer idézték be a perre. S amint azt már tudjuk, négyszer nem jelent meg a tárgyaláson. A büntetőtanács elnöke, 15 perc múltával kiszólt a folyosóra: -Ügyvéd úr sajnáljuk! Újból elrendeljük a körözést... Megkérdeztem a védőtől: - Ötödször is Önt rendelik ki? Az ügyvéd sóhajtott: - Igen. Amíg Jávor úr elő nem kerül. - Ha megfogják, idehozzák, mi történik vele? - Semmi! Lesz egy büntetőelnöki ejnye-bejnye. - Súlyosbítják az ítéletet? - Erre majd akkor válaszolhatok, ha már kihirdették a döntést. Akar hallani egy ehhez hasonló esetet, amikor a védencemnek - finoman szólva - szintén nem volt kedve eljönni a perre? Elmesélt egy másik, tárgyalás-elnapolási történetet. A reggeli rádióhírekben hallotta, hogy egy pasi felmászott a Duna felett átívelő, pesti Szabadság híd turulmadarához. Ez ma már nem tartozik a szenzációs hírek közé. Jávor védőjének is csak akkor lett érdekes információ, amikor a lakásán este megszólalt a telefon. Egy kórházi orvos jelentkezett: - Ügyvéd úr! - kezdte az orvos. - A védence óhajt Önnel szót váltani. Átadom a kagylót, beszéljen vele! Ez az úr jelen pillanatban öngyilkosjelölt. Holnap kiengedjük a kórházból, ha már aláírta a papírt, hogy lemond a szándékáról. Uram, reggelre a védence, hogy úgy mondjam, tárgyalóképes lesz... A védőügyvéd így folytatta: - Aznap ugyanis a büntetőügyben, vádlottként megidézett védencem nem jelent meg a tárgyaláson, és az ügyet elnapolták. Reggel még nem is sejtettem, hogy védencem volt a hídra felmászó fickó. Micsoda sikerem lett volna a tárgyaláson, ha azt mondom: Bíró úr, a védencem e pillanatban a turulmadárba kapaszkodik a Szabadság hídon. - Mivel mentegette magát a telefonban? - Azzal kezdte, ne haragudjak, de ő utálja a tárgyalást. Inkább felmászott a hídra. Természetesen odafenn már elvetette az öngyilkosságot, és leszedték őt a tűzoltók. Végül azt kérdezte, mi lesz vele ha eljön a perre? - S mi lett? - Semmi. A bíróságtól bocsánatot kért. Előadta, hogy milyen rossz gázos a levegő a turulmadár közelében, pedig a forgalmat leállították. Egyébként bármilyen nagymértékben is szaporodik évek óta a tárgyalások elnapolása, az ítéletben nem éreztetik a bírói bosszúságot... Pedig a bírák nem tudják mindig eltitkolni az érzelmeiket. Régóta ismerek egy híres bírónőt a Pest megyei Bíróságon, aki egy alkalommal, amikor már harmadszor sem sikerült megtartani a kitűzött tárgyalást, mert a vádlott nem tisztelte meg látogatásával a bíróságot - így fakadt ki: - Ez aztán már tűrhetetlen! Felhívta a megyei rendőrkapitányt, hogy miért nem képesek végre előállítani a vádlottat, egy harmincegy éves, tápiósülyi fickót. Még aznap választ kapott: sajnos hiába mennek ki érte hajnalban, már nincs otthon, amint a nap felhágott az égre. Este - sajátos ez is! - minden esetben otthon találták. Este mindig megígéri a járőrnek, hogy a lakásán fogja megvárni az őt előállító rendőrt. Aki majd kikíséri a pályaudvarra, együtt felülnek a Pest felé közlekedő vonatra, és reggel fél kilencre már a tárgyalóban lesznek. Ámde a rendőri „díszkíséret" elől, napfelkeltekor minduntalan meglépett a tanyájáról. A perbe fogott ügy érdekes volt. A „tárgyalni nem szerető” tápiósülyit azzal vádolták, hogy cserben hagyta a haverját. Ketten kutat ástak, és már jó hat méter mélyben volt a haver, amikor egyszer csak gondolt egyet a barátja, és otthagyta a mélyben ásót. Elment egy nagyfröccsöt inni a kocsmába. Ott aztán úgy berúgott, hogy a lent hagyott kútásóról teljesen megfeledkezett. Az pedig - miután a kötélhágcsót felhúzták, hogy szabadabban tudjon ásni - nem volt képes felmászni. Alighanem órákig ordítozhatott a kútban segítségért. De aznap senki sem járt a szőlőhegy környékén, így nem lelt megmentőre, miközben eltelt egy hűvös, esős éjszaka. Az egy szál ingben odalent kuporgó embert elérte szomorú végzete. Reggelre teljesen kihűlt a teste, ez okozta a halálát. A tűzoltók már csak a halálba merevedett testét tudták felszínre hozni. A tárgyalásokról távol maradó vádlottat halált okozó gondatlanság címén két évre ítélte a bíróság. Együtt kezdték a munkát, s a cimboráját idejében ki lehetett volna munka után rángatni, húzni a kútból. Aki mellesleg szintén ittas volt, amikor meghalni otthagyták, de a bor nem sokáig „fűtötte”. Végül rendőri díszkísérettel „befutott” a tárgyalásra egy sovány, alacsony, csavargó külsejű, riadtan körbepislogó fickó. Átnyújtotta a személyi igazolványát, amely zsíros volt, mintha örökké szalonnázott volna rajta. A bírónő meglepetten lapozott benne: — Ahá! Megint maga az? — Igen! - feszítette ki zakóját, amelyen az ételpecsétek kitüntetésként ragyogtak. A bírónő azt mondta nekem az előző ügyemben, ha pálinkaszagom lesz a tárgyaláson, ne kerüljek a szeme elé. - Megkapta az idézőket? - Megkaptam mindet. De tetszik tudni, amikor reggelente kiértem a pályaudvari restibe, mindig ittam egy-két féldecit... Utána meg nem szálltam fel a vonatra, mert nem mertem idejönni a bírónő szeme elé... Hát csoda, ha a perek olykor évekig elhúzódnak? Griff Sándor 1994. JÚLIUS 26. RÓLUK SZÓL A HÍR Rachel Laws (22) az angliai Coventryben élő, egy évvel ezelőtt egy autóbalesetben megsérült, részlegesen megbénult, végzettség- és állásnélküli édesanya egy 600 jelentkezőt végigkérdező pályázat győzteseként szerződést kapott egy reklámcégtől, egy tolószéket gyártó nagyvállalat gyártmányait fogja a cég képes katalógusának fotómodelljeként reklámozni. Egy modellügynökség vezetője szerint Rachel hamarosan mosópor-, kávé-, és kozmetikai cikkek reklámozásában is szerephez juthat. Az említett pályázaton csak mozgáskorlátozottak vehettek részt. Helmut Kohl (64) német kancellár elégedett volt Korfu szigetén az európai csúcstalálkozón, mert szállodája a Hotel Imperial kiszolgálta külön kívánságait is. „Ezek a kívánságok csak külön és nem különös kérések. Természetes, hogy a kancellár, aki 1,93 méter magas, megfelelő, 2,14 méteres ágyat kívánt, és a sajtókonkurenciára megfelelő méretű széket kért. Semmi sem indokolt egyes megjegyzéseket, amelyek a kancellárkirályi kívánságairól szóltak”-mondta Eduard Ackermann, Kohl állandó tanácsadója. Graham Rhodes (64) az angliai Newport városában lakó nyugdíjas, aranyból készült szívritmusszabályozót, pacemakert hord a bőre alatt. Rhodes nem öntelt, vagyonával hencegő milliomos - hat alkalommal ültettek be neki megszokott, titánból készült szívritmus-szabályozót, ám a nyugdíjas szervezte mindannyiszor kivetette a készüléket. Orvosai ekkor döntöttek úgy, hogy egy hollandiai gyárban pacemakert csináltatnak neki. „Remekül érzem magam, bár most mindenki nevet rajtam és »aranyifjúnak« neveznek” - mondta Rhodes. Dave Smith (32) ausztráliai anglikán lelkész Isten nevében kész harcba lépni minden lélekért. Mindenkinek felajánl egy öt menetből álló küzdelmet (lehet ökölvívás, dzsúdó vagy más ázsiai küzdősport, de szükség esetén vívás is) - ha Smith tiszteletes veszít, meghívja a győztest vacsorára, ha a tiszteletes úr győz, a vesztesnek ott kell lennie a vasárnapi istentiszteleten. „Kemény fiú vagyok, mindig győzni akarok” - mondja Dave Smith, aki diákkorában egy híres vekerekedő társaság tagja volt. Michael Fay (19) amerikai fiatalember, akit hat botütésre és 4 hónapi fegyházra ítéltek Singapúrban, mert több autót festékszóró pisztollyal összefirkált és leszedte róluk a rendszámot, kiszabadult és hazautazott. Elmondta: az amerikai sajtó heves hangú cikkeinek hatására csak 4 botütést kapott. Június végén, a születésnapján nagyon fájt, hogy nem kaphatott postát, de hazaérkezése után boldogan átvette a 19. születésnapjára adott ajándékot édesanyjától - a legjobban egy basabellsapkának örült. Dejdiew Srichai, thaiföldi építész, távol Bankoktól, a fővárostól egy 24 hektárnyi területen külön várost épít az ország homoszexuálisai számára. A lakások mellett megkezdték egy kis színház, több biliárdterem, két vendéglő és egy kis kórház építését. A hirdetések hatására az épülő 2000 lakás 30%-a már gazdára talált a „Guy Town”-nak elnevezett városkában.