Szabad Föld, 1995. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-10 / 2. szám
14 SZABADFÖLD Jó, ha tudják a gazdák A tyúkok téli tojástermelése több tényezőtől függ. Egyik legfontosabb az elhelyezésük és óruk berendezése. Gondoljunk a hideg napokra, amikor a szárnyas jószágok is beszorulnak istállóikba, óljaikba. Alapvető, hogy ott mindig csak annyi állatot helyezzünk el, amennyi veszekedések nélkül, kényelmesen elfér. Egyegy négyzetméternyi alapterületre ne tegyünk többet 4-5 tyúknál. Lényeges az ólak magassága is. A tyúkoknak nincs szükségük magas légtérre, fontos, hogy testük hőmérsékletével hidegben is melegen tudják tartani. A tojóépületekben a téli időszakban a 14-18 °C közötti hőmérséklet és a 60-70 százalékos relatív páratartalom a legjobb. A kritikus alsó hőmérséklet (10 °C alatt) a tojástermelésben már megmutatkozik. A gyakorlat igazolta, hogy például 5-10 fok alatt átlagosan 18-20 százalékkal kevesebbet tojnak a tyúkok. A meleghiányt nem tudják több takarmány felvételével pótolni, noha igyekeznek erre a jószágok. Nagy hidegben 10-15 százalékkal is több eleséget esznek. A tojáshozam általános szinten tartásához jó levegőre is szükség van, vagyis gondoskodni kell a szellőztetésről. Erre legjobbak a billenthető ablakok, melyeket a padozattól legalább 50- 60 cm magasan helyezzünk el. A száraz, tiszta alom csökkenti a hideg hatását. Legjobb a rövidre szecskázott szalma, a puhafaforgács, sőt a zúzott kukoricacsutka is megfelel. A 8-10 cm vastagon borított szalmaalom ellensúlyozni tud 3-4 fokos lehűlést is. A mélyalom ezenkívül leköti az „unatkozó” tyúkok idejét, hiszen kapirgálhatnak benne, így kevésbé kezdik csipegetni egymás tollát, végbelének környékét. Az ilyen rossz szokások kannibalizmussá fajulhatnak. A nyugalmat biztosítja az ólak szakszerű berendezése is. Gondoskodjunk kellő számú, 6-7 cm széles, legömbölyített szélű ülőrúdról. Nagyobb testű, hagyományos fajtáknál egy tyúkra legalább 20-25 cm-nyi helyet számoljunk. A léceket vízszintesen helyezzük el, egymástól 35-45 cm távolságban, a padozat felett pedig 100-120 cm-re. A ferdén fölrakott ülőlécek ingerüik a baromfiakat. Mindegyikük a magasabb részre akar telepedni, aminek ismét veszekedés a vége. Télen ugyan kevesebbet tojnak tyúkjaink, de gondoskodni kell részükre olyan tojófészkekről, ahol nyugodtan - társaiktól nem zavarva - ülhetnek. Ilyenkor 5-6 tyúkra számoljunk egy-egy 40x40 cm-es, szalmával bélelt, egymástól legalább 10 cm-es deszkával keretezett tojófészket. A fészkeket helyezhetjük a padozatra, de csapó tojásfészkek építésénél léckeretre, 1-1,2 m magasan sorba is. Ha megemeljük a fészket, szögeljünk elé járólécet. A hideg, száraz és napos időben engedjük ki a baromfiakat napi 2-3 órára az aljuk előtti térségben létesített kifutókba. Itt pótolhatják a kavicsigényüket, hozzájuthatnak egyéb konyhai hulladékhoz és melléktermékhez is. A tyúkok jól repülnek, ezért a kifutókat legalább 150-180 cm magas kerítéssel vegyük körül. Megfelelő hőmérsékletű vízről bent és kint egyaránt gondoskodni kell. Dr. Mikolai Ferenc Ellenálló uborkafajták Nem csak a nagytermelőknek, de a házikertben konzervuborkát termelő házikertészeknek is évről évre jelentős gondot okoz a megfelelő növényvédelem biztosítása az uborka termesztése során. A lisztharmat is, de legfőképp az uborka-peronoszpóra rendszeres növényvédelmet kíván a tenyészidőszak során. Viszont a konzervuborkára jellemző gyakori szedések miatt a vegyszeres védekezésnél előírt élelmezés-egészségügyi várakozási idő nehezen tartható be. Megoldást csak az jelenthet, ha olyan konzervuborka-fajtákat termesztünk, melyek ellenállóak a leggyakoribb betegségeknek. Ez nemcsak azért fontos, mert a csökkenő növényvédelemmel kíméljük az egészségünket a növényvédő szerektől, hanem azért is, mert így a termesztés sokkal biztonságosabb és olcsóbb. Az idén kapott állami elismerést két olyan hazai nemesítésű konzervuborka-fajta, melyek az uborka-peronoszpórának ellenállnak, így e tekintetben elsők és egyedülállók a konzervuborka fajtakínálatában. A Perez F1 (képünkön) és a Mohikán F, túlnyomóan nővirágú konzervuborka-hibridek. Síkművelésre és támrendszeres termesztésre egyaránt alkalmasak. Mivel e két fajta esetében a szedési időszak kezdetétől a peronoszpóra ellen védekezni nem szükséges, az elismerést megelőző vizsgálatok bizonyították, hogy a két fajta koraiságban és termőképességben messze felülmúlta társait. Az uborka-peronoszpóra mellett a két fajta ellenáll a lisztharmatnak és az uborkamozaikvírusnak (CMV) is, így olyan fajták kerültek a termesztők kezébe, amelyek jelentősen kisebb növényvédelem mellett is biztonságosan és kitűnő terméseredménnyel termeszthetők. A két fajta vetőmagja a kereskedelemben már beszerezhető, így mindenki maga győződhet meg a leírtakról. Sági Zsolt Meddig jó a zöldségvetőmag? A téli holtszezonban a vetőmagvásárlások előtt nemcsak az új fajtákról érdemes tájékozódni, hanem arról is, hogy az esetleg megmaradt, tavaly vagy régebben vásárolt vetőmag meddig használható fel biztonságosan, továbbá milyen zöldségfajok magjából érdemes minden évben újat vásárolni, és melyek azok a zöldségfajok, melyeknek vetőmagja hosszabb ideig megtartja csírázóképességét, illetve melyek azok, amik rövid idő alatt elvesztik azt. A vetőmag csírázóképességét nagymértékben befolyásolja a tárolás milyensége, vagyis hogy milyen körülmények között tartottuk a magot. Meleg, párás helyen nem szabad tárolni! Csakis a száraz, hűvös helyen tartott vetőmag csírázóképessége tartható meg hosszabb-rövidebb ideig, melynek időtartama zöldségfajonként változó. A magvak általában csak néhány évig őrzik meg csírázóképességüket. A metélőhagyma, a feketegyökér, a pasztinák és a rebarbara magja olykor még megfelelő tárolás mellett is csak egy évig csírázóképes. Ezekből érdemes minden évben újat beszerezni. A petrezselyem és a csemegekukorica magja 2-3 évig tartja meg csírázóképességét. A csírázóképesség időtartama 3-4 év a paprika, a sárgarépa, a zeller, a cékla, a sóska, a vöröshagyma, a póréhagyma, a téli sarjadékhagyma és a spárga esetében, 3-5 év a borsónál, a babnál és a tojásgyümölcsnél. Sok zöldségfaj magja - megfelelő körülmények között tárolva - 4-5 évig is megtartja csírázóképességét. Ezek közé tartozik a paradicsom, a fejes saláta és más salátatípusok (tépő, endívia, cikória), a káposztafélék (fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, karfiol, brokkoli, bimbóskel), a retek és a spenót. A leghoszszabb ideig a kabakosok vetőmagja használható fel. Az uborka, a görög- és sárgadinnye, a spárgatök és a sütőtök 6-8 évig is megtarthatják csírázóképességüket. Minden vetőmagzacskón feltüntetik a vetőmag évjáratát, a fémzárolás idejét, amiből következtethetünk a birtokunkban lévő vetőmag felhasználhatósági időtartamára. A nem megfelelően tárolt vetőmag csírázóképessége csökken, ami által a kelési százalék jelentősen visszaeshet. Ezért ha nem tudjuk biztosítani megfelelően a tárolási feltételeket, még a hosszú ideig csírázóképes vetőmagokból is érdemes 2-3 évente újat, frisset vásárolni. S. Zs. Magbörze Gödöllőn Mezőgazdasági fórumot és ezzel egybekötött vetőmagbörzét tartanak Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen, január 26-án. A rendezvény célja, hogy a magángazdákkal, a vállalkozókkal, a szövetkezeti dolgozókkal, a kertészekkel és a kertészkedőkkel megismertessék az idei évben érvényes támogatási lehetőségeket, gazdálkodási formákat. Az érdeklődők választ kaphatnak arra is, hogy mit érdemes vetni a jó aratáshoz. A vetőmag-bemutatón vásárt és kedvezményes beszerzési lehetőségeket biztosítanak szaktanácsadással egybekötve. A fórum helyszíne Gödöllő, Péter K. u. 1. A hónapos retek hajtatása Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyarok a hónaposretek-termesztés mesterei Európában. Ugyanis nincs még egy ország, ahol nagy tömegben olyan nagy gumójú, kiváló minőségű (nem pudvásodó) retket tudnak hajtatni, mint nálunk. Szerencsére a tavaszi szezon mellett megjelent egy őszi időszak is, amikor tömegesen szállítják a piacra a kerek, vörös színű retket. Az országban kialakultak úgynevezett retekhajtató körzetek, ahol a kiváló adottságok mellé a nagy szakértelem is csatlakozott (Kiskunfélegyháza, Szentlőrinckáza, újabban Pest megye több községe is). Mielőtt bárki is megirigyelné a retekhajtatók jövedelmét, el szeretném mondani, hogy magam is éveken át próbáltam a hideg talajon a szemenkénti vetést, vagy a jéghideg vízben a csomózott retek mosását. Nem könnyű és nem kellemes munka, nem is beszélve az értékesítéssel járó sorban állásról, a veszekedésről és a bizonytalanságról. A legnagyobb felületen az úgynevezett vasretket termesztik, legtöbben maguk fogják a magot, kiválasztva erre a célra legalkalmasabb egyedeket. Szeretnének a külföldi cégek is betörni a hazai piacra vetőmagvaikkal, eddig viszonylag kevés sikerrel, aminek legtöbbször az volt az oka, hogy a szemre igen tetszetős színű fajták - miután elérték a nálunk megkívánt méretet - erősen pudvásodni, repedni kezdtek. Egyre inkább bebizonyosodik a kemény versenyben, hogy a nagyobb tenyészterületről lehet csak jó minőségű árut szedni, ez pedig a 9x9, de inkább a 10x10 cm. Hol van már a korábban javasolt 4x4 és 5x5 cm?! Az 1,5-2,0 cm sekély vetés előnyeiről és kétségtelen hátrányairól - amit használt fóliával való takarással jól ki lehet védeni - a retekhajtatónak nem kell magyarázni. Annál inkább vita van a léghőmérséklet és a páratartalom szabályozásával. A hónapos retek számára optimális hőmérséklet a fényviszonyoktól függően 10 és 18 °C között van, ami az emberi szervezet számára kevésnek tűnik. Ezért aztán a „jóindulatú” kertész addig nem kezd szellőztetni, amíg a sátorban nincs meg a 22-25 °C. Ez a magasabb hőmérséklet nagyon csalós, mert szemmel láthatóan a retek levélzete erősebben nő, azt pedig már kevésbé veszik észre, hogy a termés apró marad. A másik hiba, ami az országot járva gyakran tapasztalható, a gumórepedés. Eltekintve most azoktól az esetektől, amelyekről a kertész valóban nem tehet, bizony sokan mintha szándékosan akarnák tönkretenni a növényeiket, mert az utolsó pillanatig fejtrágyázzák és agyonöntözik. Talán nem is a túl sok víz, hanem az egyenlőtlenül kijuttatott csapadék a „halála” a reteknek. Nagyon kedvezőek a tapasztalatok a káliumnitrát (Multi-K) használatával. Ez a könnyen felvehető, maradék nélkül oldódó műtrágya káliumot is tartalmaz, ami a retek sötétvörös színkialakulását elősegíti. Egy-két héttel a tervezett szedés előtt a 0,2- 0,3 százalékos töménységű oldata szinte csodát művel. Nem csak a retek skarlátvörös színét javítja, de a leveleken egyre gyakrabban tapasztalható évközi sárgulásokat is eltünteti, így a csomózott retek üde zöld levéllel kerülhet forgalomba. Dr.Terbe István Csipkés szélű díszkáposzta Elmúlt az ősz, be kellett szedni az erkélyládából a muskátlikat, és hirtelen olyan sivár, üres lett az ablakunk környéke. Mivel is kellene egy kis színt varázsolni oda? A kertészetekben való gyakori bóklászások meg is adták a feleletet: díszkáposztát kell ültetnünk az erkélyládába! Mint a balerinák színpompás szoknyái, úgy terülnek szét a csipkés szélű káposztalevelek, melyek középen sárgák, fehérek, pirosak, lilák és kifelé haladva zöldek. S nem árt nekik az enyhe fagy, a hó, tavaszig is a ládában maradhatnak; közben-közben le kell csípnünk az alsó, megbámult leveleket. Csupán nálunk és Európában számít újdonságnak a díszkáposzta. Japán nemesítők már régóta foglalkoznak vele, és így sikerült is szebbnél szebb színárnyalatokat és formákat létrehozniuk. A virágkereskedők mindenesetre hamarabb felismerték a növény díszítőértékét, mint a hazai kertészek, mert már jó tíz éve is lehetett „vágott virágként” kapni belvárosi virágüzletekben - importból. A díszkáposzta nevelése alig tér el a káposztafélék termesztésétől. Miért is lenne más, hiszen ugyanarról a növénycsaládról van szó. Kedveli a tápanyagban gazdag, kissé agyagos talajt. Magvetésről szaporítható április-májusban, majd két-három leveles korában a palántákat külön cserepekbe kell ültetni - éppúgy, mint a káposztaféléket általában. Az erős tavaszi nap megperzselheti a leveleket, és kiszáríthatja a földet, ezért árnyékoljuk. Amint kb. tíz levelet növeszt, ültessük át minél nagyobb (15-20 cm átmérőjű) cserépbe, és ez már a végleges cserepe legyen. Az ősz beálltával a díszkáposzta növekedése leáll, ezért fontos, hogy a nyári időszakban mindent megkapjon (sok fényt, megfelelő öntözést, trágyázást) ahhoz, hogy nagy és színes levelek fejlődjenek. Akár cserépben neveljük, akár szabad földben, ügyeljünk arra, hogy legyen a növénynek tere, ne érjenek össze a szomszédos növény leveleivel. Ha „vágott virágként” szeretnénk termeszteni, akkor kerülhet szabad földbe is. A cserépben nevelt növényeket gondosabban öntözzük! Amint kártevőket észlelünk a növényeken, permetezzük a megfelelő szerrel. A díszkáposzta természetesen ehető is. Vállalkozó kedvű háziasszonyok és kísérletező kedvű háziurak például egy egészben megpárolt díszkáposztakerettel elkápráztathatják környezetüket. Lovas Katalin (ÜZENJÜK 1995. JANUÁR 1 SOMOGYI IMRE, Napié, USA. Jól mondták levélírónknál hogy a hordóban darabban álló, levegővel nagy felületen érintkező bor előbb-utóbb megecetesedik megpimpósodik. Ha 2-4 hétig mégis darabban kell tartani valamiatt a bort, akkor a fölötte elégetett, nem csepegő kénszelettel (mivel a kénezés időlegesen megóvja a bort a károsodástól) a pimpósodástól is megvédhető. A bor azonban - kivált ismételt kénezés esetén - annyi ként vehet fel, hogy fejfájást okoz. Hosszabb időre elzárható a darabban álló bor a levegőtől, ha egy kevés paraffin- vagy étolajat öntenek rá. A bornál könynyebb olaj a bor felületén úszva elzárja azt a levegőtől, megakadályozza a borvirág keletkezését, az ecetesedés fellépését. Az olaj eltávolítása a bor felületéről (kisebb edénybe öntve lefúvással vagy vattahurkákkal felitatva) elég körülményes. Az olajréteg alól kis gumicsővel ugyan a bor esetenként leszívható, de kivált az étolaj hamar meg is avasodhat. Időlegesen, kb. egy-két hétig megvédhető a félig, harmadáig telt hordó tartalma úgy is, ha szódavizes patronból szén-dioxidot (szénsavat) juttatnak a hordóba. A levegőnél nehezebb szénsav mintegy páraként helyezkedik el a bor felületén, s megakadályozza, hogy a levegőben lévő mikroszervezetek a borba jutva káros folyamatot indítsanak el, vagy hogy a bor oxidálódva darabízűvé váljék. Ezért nemhogy 1-2 évig, de még 1 -2 hónapig sem hagyható félig a hordó (kivált nem a 200 literes). Mindig jó bor úgy fogyasztható, ha a megkezdett hordóból a bort mindjárt kisebb hordóba vagy demizsonokba, végül üvegekbe fejtik át úgy, hogy a bortároló edény mindig színültig legyen. A bor így nem pimpósodik, nem ecetesedik meg bennük. A megecetesedett borból az ecetsav már semmiképpen nem vonható ki. Az borecetként használható el, vagy esetleg pálinka főzhető belőle. GERGELY ISTVÁN, Budapest. A felszedett apró metélőhagymákat, kisebb csoportokban, csomókban, vagy 4-5-6 darabot tejfölös pohárba vagy műanyag cserepekbe, jó minőségű virágföldbe mielőbb ültesse el. Öntözze be, és állítsa 18-22 °C-os meleg, világos, napos helyre. Rövidesen növekedésnek indulnak a becserepezett hagymácskák, s utána már esetleg a két ablak közé állítva is vághatják élvezhetik a folyton újranövő, vitaminban gazdag zöldjét. KISS ISTVÁNNÉ, Mezőkövesd. A szobafenyőt, amely a száraz levegőjű, fűtött lakásokban csak sínylődik, télen leghelyesebb mérsékelt öntözéssel, 10-14 °C-os, világos helyen tartani. Mind a nyári bőséges öntözésnél, mind a téli, csak 12-14 naponkénti locsolásánál ügyelni kell arra, hogy túl ne öntözze, de ki se száradjon a földre, mert a növényt mindkettő egyformán megviseli. Levél- és ágszáradást okozhat nála. A nagy fényigényű, lehetőleg déli fekvésű ablak elé állított jukkát, hogy sok fényt kapjon, télen szintén hűvös, 10-14 °C-os helyen ajánlatos tartani, s csak alig kell locsolni. Meleg helyen a talaja kiszárad, miután a száraz levegőt sem bírja, a levélcsúcsai, sőt az egész levele elszáradhat, s pajzstetvek is megtelepedhetnek rajta. MARTON JÁNOS, Szeged. A megállapíthatóan magnéziumhiányból eredő levélkárosodás és fürtelhalás (fürtkocsánybénulás) magnéziumtartalmú műtrágyákkal (például Damisol-Magnéziummal, a talajkezelésre és levéltrágyaként is alkalmazható Magnisallal, továbbá magnéziumos szuperfoszfáttal vagy magnéziumos NPK kevert műtrágyával) szüntethető, előzhető meg. Szakszerűen (s nem vaktában adva), talajvizsgálatra alapozottan, szaktanácsadás szerinti mennyiséggel. Igen jó hatásúak lehetnek kisebb mérvű hiány esetén a magnéziumtartalmú lombtrágyák is. De végezhető a permetezés a keserűsó (magnéziumszulfát) 1-2 százalékos oldatával is. Hajdú Júlia