Szabad Föld, 2003. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-31 / 5. szám

2003. JANUÁR 31. Szaba­d Föld A FALU HOLNAPJA - A HOLNAP FALUJA Tóvá duzzadt a Tisza vize Tonuzoba földjén KÖRMENDI LAJOS H­a valaki csak egy kicsit is belepil­lant Abádszalók múltjába, azonnal megcsapja a történe­lem szele. Anonymus írja a Gesta Hungarorumban, hogy Taksony feje­delem fiút nemzett, Géza néven Magyaror­szág ötödik fejedelmét. Ugyanekkor érke­zett a besenyők földjéről egy fejedelmi szár­mazású vitéz. Név szerint Örkénd apja Tonuzoba, akitől a Tomaj nemzetség szár­mazik. Taksony vezértől szálláshelyül a kemeji vidéktől a Tiszáig terjedő földet nyerte, ahol most az abádi rév található. Ez a besenyő Tonuzoba, aki egészen Szent Ist­ván idejéig élt, „nem akara lenni keresz­ténnyé, / hanem nejével együtt élve / temet­tetek az abádi révbe”. Az abádszalókiak ma is emlegetik ezt az eseményt, s a besenyő fe­jedelem nyughelyét Apasír névvel illetik. Anonymus szerint ugyancsak rangos sze­mélyisége ennek az időszaknak Szalók, aki­nek az őse az az Őskő volt, aki a honfoglalás­sá Veszprém várát nyerte Árpád vezértől. Birtokai voltak itt az Abáknak. Abádhoz kapcsolódik Aba Sámuel király mondaköre is, akit bizonyos krónikák utáásai szerint ezen a tájon gyilkoltak meg. Györffy György úgy véli, Szent István idejében már szállás vagy fán volt Abád. Már ebben az időszak­ban is jelentős kereskedelmi szerepet ját­szott a rév. A tatárjárás pusztításait valószí­­nűleg a mocsarakban élte át az itteni lakos­ság. Abádot és Szalókot 1552-ben a Szol­nok, majd Eger ellen támadó török hadak feldúlták. Abád 1580 körül lett református település. Sokat szenvedett ez a vidék a tizenöt éves háború során. Mindkét lakott hely hosszabb időre elnéptelenedett a török elleni felszabadító háborúk idején. A végle­ges újratelepülés a Rákóczi szabadságharc után történt meg. A két, már csaknem egy­beépült községet 1849-ben egyesítik, de 1859-ben szétválnak. Ám 1896-ban - Palu­­gyay Imre kifejezésével - már ismét „egy­mással egyített” faluk voltak. Sűrű szenvedés, ritka öröm között teltek tehát a küzdelmes századok a református Abád és a zömében katolikus Szalók számá­ra. A két települést és nevüket ugyan jó száz éve forrasztották egybe, de a közelmúltban elhunyt abádszalóki születésű Ember Mária írónő még papírra vethette: „még gyerekko­romban is hallhattam nemegyszer, hogy va­lamelyik kocsmában, borközi állapotban öl­re mentek egymással a szalóki bicskások meg az abádi bicskások”. Néhány évvel ez­előtt már csupán a két településrész közötti futballmeccsben fedezhette fel valaki a régi szembenállást, mára azonban az Abád és Szalók közötti derbik megszűntek a focipá­lyán is. A XX. század második felében még min­dig azt a Tiszát látták a szalókiak, amit az elő­deik. A helyi fiatalság jóformán az egész nya­rat a Tisza partján töltötte. Legkedvesebb fürdőhelyük a Kappanrév volt, ahol a falu legismertebb halászcsaládjának, Pócs Sán­­doréknak a háza vihar esetén menedékül is szolgált. - Kappanrév csodálatos volt! - emléke­zik Pál Mihályné. - Bennem, aki még nem látta a tengert, éppen olyan képzeteket kel­tett, mintha a tengerparton lettünk volna. Széles, homokos part, stégek, jót lehetett fü­rödni, focizni. Azért hívták Kappanrévnek, mert néha olyan alacsony volt a Tisza vízállá­sa, hogy még egy kappan is át tudott volna lá­balni rajta. Szabóné Széll Teréz is szívesen emlék­szik az egykori folyóra.­­ Azoknak, akik látták, életük nagyon szép és értékes része lett a régi Tisza, a régi ár­tér. Makkos erdőbe jártunk kirándulni, más­kor a vízililiomot nevelő szelíd holtághoz, csodaszép nyárfasort és rengeteg fűzfát lát­tunk. Ez az idillikus kép már a múlté, csak az emlékekben él. A fákat kivágták, az emlege­tett terület víz alatt van, éppen huszonöt esz­­t­­endeje hozták létre a Tisza-tó százhuszon­hét négyzetkilométeres vízfelületét. A régi Tisza eltűnt, a tó pedig új lehetőségeket ho­zott. A negyedszázaddal ezelőtti építkezések fő célja az volt, hogy öntözővizet juttassanak a csapadékban szegény alföldi vidéknek a fo­lyó mindkét partján, emellett pedig a kiskö­rei erőmű áramot termeljen. Megváltozott errefelé a világ. Abádsza­­lókra addig a mezőgazdaság volt a jellemző, mostanra ennek a helyét átvette az idegen­­forgalom. A Tisza-tó legértékesebb része a tizennégy négyzetkilométeres abádszalóki Attila-öböl, s a község mindenkori vezetői jól ismerték fel, hogy ez a jövő. Okos célokat fogalmaztak meg: burkolt utat építettek a tóhoz, odavitték az infrastruktúrát, szabad­téri színpadot létesítettek... Sokat kellett változtatni az emberek szemléletén is. A fa­luban felgyorsult az élet: tolongani kellett a busznál, sorba állni a hentesnél, néha kevés volt a kenyér... Át kellett állni a szolgáltatá­sokkal. A turisták pedig jöttek: nagy vonzerő többek között, hogy a tavon egyedül a szaló­ki öblözetben lehet rendezett körülmények között, kijelölt pályákon motoros sportesz­közökkel közlekedni. Bordás Imre polgár­­mester hosszabb távollét után 1994-ben jött vissza ide, akkor lett a község első embere. A Tisza-tó fővárosának tartja Abádszalókot, aminek komoly értékei vannak. - Nemcsak arra várunk, hogy majd a központi támogatásból többet kapunk, a mi­enk vállalkozó önkormányzat volt, s egyre markánsabban az - mondja Bordás Imre. - A turizmusban jelentős erővel veszünk részt: mi üzemeltetjük a strandot, mienk a Diana Szálloda, a Füzes Kemping, továbbá az ifjú­sági tábor, ahova, miután megvettük a szol­noki Tiszaligetben a motelt, hazahoztunk hatvan faházat. Ma már Abádszalók felkészült a turiz­musra, s ehhez kiépítette a szükséges infra­struktúrát. Rendelkezik szennyvíztisztítóval, szennyvízcsatorna-hálózattal, a lakások felé­ben van vezetékes telefon, minden utcában ott van a földgáz, a község útjainak több mint hetven százaléka burkolt. Mindez nagyon fontos, hiszen háromszázná több család fog­lalkozik bejelentetten fizető-vendéglátással, ami azt jelenti, hogy minden hetedik lakás­ban fogadnak üdülőket. A víz természetesen önmagában még kevés lenne az üdvösséghez, ehhez jó színvo­nalú kulturális kínálatot kellett biztosítani, hogy aki ide érkezik, jól érezze magát. Kiss András népművelő nagy rutinnal végzi ezt a munkát. - Abádszalók nem fejlődött volna iyen ütemben, ha nincs a Tisza-tó - jelenti ki ha­tározottan. - Ahogy létrehozták a tavat, már igény lett a szabadtéri színpadra is. Még alig volt idegenforgalom, már kínáltuk a progra­mokat. Mostanra kinőttük a régi színpadot, újra lenne szükség. Példákat említ a mai kínálatból: Tisza­­tó-átúszás, diszkók, koncertek a legjobb együttesekkel, előadókkal a tó partján, ope­rett- vagy magyarnótaestek, kiállítások, kép­zőművészeti alkotótáborok, népi és sportjá­tékfesztivál, négyévenként folklórtalálkozó húsz ország részvételével, országos strandfo­­ci-bajnokság döntője, íjászverseny, lovasver­seny, országos vitorlásversenyek, komolyze­nei koncertek, utcabálok, szépségverseny, lampionos csónakfelvonulás, strandröplab­da, sörfesztiválok, erős emberek versenye, lovas-íjász bemutató, szabadtéri sütő-főző verseny, borárverés... Még a sok jó program is kevés lenne. - Úgy kellett szervezni az életünket, hogy legyen vízimentő-egyesületünk, bú­várfelszerelésünk, csónakunk, hajónk, fo­lyamatos ügyeletünk - sorolja a polgármes­ter. - Helyben kellett tűzoltóságot létrehoz­ni, helyi autóbuszjáratot indítani, hiszen a vasútállomás kicsit messze van, de a telepü­lés is elég jelentős méretű a száz kilométer­nyi belső útjával. Az idegenforgalomhoz kellett igazítanunk az üzletek számát, nyitva tartását. Meg kellett szervezni helyben az orvosi ügyeletet, a postát hét végén is nyitva kell tartani. Bankautomatát kellett telepíte­ni, s már készül a következő. Tourinform iroda létesült. Benzinkút, új üzletsorok épültek. Új szolgáltatási igények jelentek meg, például motorcsónak-javítás, kerék­párszerviz. Hangulatos kiskocsmák, étter­mek nyíltak, amelyekben szól a cigányzene. A korábbi körzeti megbízott helyett ma már önálló osztály jogállású rendőrőrs műkö­dik, nyáron megerősítik idegen nyelven be­szélő főiskolásokkal, és erősítést ad a ké­szenléti ezred állománya, a megyei főkapi­tányság motoros járőrei, alkalmanként a kommandósok. Nem azért, mert olyan nagy gond van, hanem azért, hogy ne is le­gyen. Abádszalókon a belföldi turizmusé a túl­súly, bár külföldről is szép számmal érkez­nek vendégek. Ha jó a szezon, négy-ötszáz­­ezer vendég látogat el a községbe, s ezt a szá­mot még a Tisza ciánszennyezése sem tudta lényegesen csökkenteni. Sokan éppen azért jöttek, hogy megnézzék a pusztítást: a ka­tasztrófaturisták csalódtak, mert a Tisza-tó, s különösen az Attya-öböl érintetlen maradt a ciántól. A természet gyönyörű, az Aranyosi­sziget környékén tündököl Európa második legnagyobb tavirózsatelepe. Többen viszont kifejezetten a madárrezervátum kedvéért járnak ide. A tó évek óta nem követelt halálos áldo­zatot, s a településen tavaly nem fordult elő erőszakos nemi közösülés, autófeltörés, rab­lás, gyilkosság és egyéb közbotrányt okozó bűneset. Talán ez is vonzóvá teszi a falut: egy nyári hétvégén huszonháromezer belépőt is eladnak a strandra. Ebben nincsenek benne a helyi lakosok, akik ingyen látogathatják a hűsítő hullámokat. Az önkormányzatra nagy teher hárul: időben szállítsák el a szemetet, legyen ele­gendő jó ivóvíz, legyenek megfelelő szolgál­tatások. .. Néha nem csupán a strandra, de a csaknem ötezer lakosú Abádszalókra is ki le­hetne tenni a „Megtelt” táblát. Pál Mihályné nyugdíjas nyelvtanár. 1963-ban került Abádszalókra tanítani, s bár kunhegyesi származású, és roppant büszke arra, hogy keményfejű kun, mégsem cserél­né már el Szalókot. - Amikor a családi házunkat építettük, már a falusi turizmusra gondoltunk - mond­ja. - Nyaranta leköltözünk a melléképületbe, s a főépületet átadjuk a vendégeknek. Öt két­ágyas szobánk van, mindegyikhez külön für­dőszoba, színes televízió, hűtőszekrény, mindenhol virág. Ha kérik, ellátást is biztosí­tunk: ez a legnagyobb vonzerő. Leginkább a német nyelvterületről jönnek hozzánk. Leg­főbb segítőm a férjem, aki időközben meg­szerezte a vendéglátói képesítést is. Egy né­met család tavaly tizenötödik alkalommal volt nálunk. Karácsonyra ötven képeslapot kaptunk a vendégektől. Nem csupán a csalá­dias légkör miatt vannak visszatérő vendége­ink, hanem azért is, mert beszélek németül. Sőt, a szalókiakat tanítja is németre: örül, hogy sok tanítványát a nyelvtudása mi­att alkalmazzák. Pál Mihályné az általános is­kolásokat nyelvvizsgára viszi, tanulmányi versenyekre készíti fel. Szabóné Széll Teréz gyógyszertári asz­­szisztens harmincöt esztendeje a helyi pati­kában. Két gyereket nevelt egyedül, szüksé­ge volt a pénzre, ezért kiadta a lakását a pi­henni érkező vendégek számára, majd tíz esztendeje az ennek révén keresett pénzből létrehozott egy kempinget is, ahol negyven­negyvenöt ember kényelmesen elfér egy­szerre. A Piknik Kempingbe azóta már na­gyon sokan évente visszajárnak. A Tisza-tó­­tól négyszáz méterre, az abádi kikötőhöz egészen közel, két egymás melletti családi ház udvarához további területet vett Szabóné Széll Teréz, hogy létrehozhassa a kempinget. Sok fiatal jár ide, jönnek kerék­párokkal, a külföldiek lakókocsikkal. A tu­lajdonos beszél németül, éppen most készül középfokú nyelvvizsgára. A turizmus télen is téma: mint minden évben, már készülnek az Utazás kiállításra, ahol önálló standon mutatják be a Tisza-tó fővárosának kínálatát. Az angolul és franci­ául beszélő Baloghné Szilágyi Tünde a Tourinform irodában egy manapság fontos szó, a marketing jegyében tevékenykedik: kiadványokat jelentetnek meg, elkészítik Abádszalók önálló honlapját, az idén kilenc utazási kiállításon és vásáron vesznek részt, magánszállás-katalógust szerkesz­tenek... Már a szezonra készül, akárcsak testnevelő férje, aki nyáron kenutúrákat vezet a tavon. A vásártartási jogú Abádszalók a hó alatt pihen, most csendes a falu. De az élet meg nem zökkenne most sem. Van itt piac, böl­csőde, óvodák, iskola, gyermekorvos, fogor­vos, háziorvosok, gyógyszertár, állatorvosok, gondozási központ, családsegítő központ. Van könyvtár negyvenezer kötettel, művelő­dési ház, sportegyesület, két horgászegyesü­let, múzeum... A legnagyobb gond a Tisza-tó partján az, hogy az utóbbi öt évben négyszázan haltak meg, s körülbelül kétszázötvenen születtek, tehát fogy a lakosság. A másik gond a foglal­koztatás: húsz százalék fölötti a munkanél­küliség. Legnagyobb foglalkoztató Abádsza­lókon az önkormányzat, rajta kívül néhány jelentősebb mezőgazdasági vállalkozás ad munkát. Jelentős a vadgazdálkodási tevé­kenység, ez foglalkoztatást is ad, mostaná­ban például negyven-ötven ember gyüleke­zik reggelenként, a nyúlbefogások ideje van. Az önkormányzat alakított egy csökkent munkaképességűeket foglalkoztató üzemet, ahol harmincnál többen kaptak munkát. Egy varroda körülbelül nyolcvan nőt foglalkoz­tat. Nyáron a négyszáz munkanélkülinek csaknem a fele el tud helyezkedni, amit meg­keres, abból futja a gyerek ruháira, esetleg a téli tüzelőre, másnál a nagyfiú lakodalmának a költségeire.­­ Évente körülbelül százötvenmillió fo­rint árbevételt hoz az önkormányzatnak az idegenforgalom, de ezt nem mind tudjuk fej­lesztésre fordítani, egy része kell a működés­re - magyarázza a polgármester. - A pályá­zatokhoz szükséges önrész azonban kitelik belőle. A pályázatok révén tudtuk a telepü­lést a mai szintre hozni. Szerintem nagyon szép Abádszalók. A külföldieknek is tetszik, némelyik­nek annyira, hogy házat is vásárol a falu­ban. Mintegy száz ingatlant vettek meg, el­sősorban németek. A régi parasztházaka okosan, igényesen átalakítják, nyírják a fü­vet körülötte, szép a kerítésük... Befolyá­solják a közízlést. Elgondolkodik a szalók­ember, hogy egész évi kemény munkává nem bírja az eladhatatlan sertésekből ki­hozni azt a pénzt, mint ha nyáron vendége­ket fogadna. Az önkormányzat képviselő-testületi higgadt közéletet biztosít a településen. So­kat tettek a község központjának szép kiala­kításáért: az elektromos légvezetékeket föld kábelekre cserélték, parkosítottak, köztér szobrokat állítottak fel. Bordás Imre polgármester a terveket ecseteli.­­ A horgászturizmus elég sok vendéget hoz a főszezonon kívül is, most is van lékhor­gászat. Jelentős a vadászat, az ország egyik leggazdagabb apróvadas vidéke ez, ahol tu­datos vadgazdálkodás folyik. Tavaly elké­szült a kerékpárút Kisköre és Abádszalók kö­zött, szeretnénk továbbépíteni Tiszadéra irányába. Azon dolgozunk, hogy ide, az Atti­­la-öbölbe bejöjjön a személyhajózás. Abban is reménykedünk, hogy a kunmadarasi be­toncsík fogad majd repülőgépeket, s vonzó lesz az a vállalkozási övezet, amelyhez mi is tartozunk. Ha a terveink megvalósulnak, az remélem, ösztönzően hat majd a repülés be­indítására is. Ezekről a tervekről most még csak any­­nyit árulnak el, hogy túl rövid itt a szezon szeretnék megnyújtani, ezért építettek egy hárommedencés melegített vizű fürdőt a kemping területén. Ez segíti az elő- és utósze­zont. Már fúrattak két termálkutat, negyven­­nyolc fokos a vize, kiváló az ásványianyag­tartalma, erre alakult egy részvénytársaság, amelyben kellő tulajdoni hányada van az ön­­kormányzatnak. Elkészültek tavaly a hatás­­tanulmányok, a fürdő látványtervei, a képvi­selő-testület a Makovecz-iroda terveit fogad­ta el. Idén készen lesznek az engedélyes ter­vek, s reményeik szerint 2004-ben elkezdő­dik a kivitelezés. Tél van, Abádszalók vastag hódunyha alatt várja a kikeletet. Tonuzoba földjén most is a vendégfogadás jár a fejekben. Abádszalóki havas képeslap ÚJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE

Next