Szabad Föld, 2018. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-12 / 2. szám
Kultúra Győzelem az agyembólia felett Bal kezében is elfér a világ címmel nyílt kiállítás Ferenczy Béni munkásságának utolsó korszakából a fővárosi Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumban. A tárlat a kétszeres Kossuth-díjas művész utolsó, 1956 és 1967 közé eső, rendkívüli alkotókorszakát mutatja be. Történt ugyanis, hogy 1956 novemberében, a szovjet csapatok bevonulásának másnapján az otthonába hazatérő Ferenczy Bénit telefonhívás fogadta. Beszélgetés közben a szobrászművész rosszul lett és összeesett - agyembólia érte. Jobb oldala lebénult, elvesztette beszédképességét. Alkotó barátai rendszeresen látogatták, például az egy évvel később meghalt Szabó Lőrinc betűkártyákkal próbálta tanítani, de nem sok sikert ért el, a szobrász mindössze néhány szóval kommunikált. Egy darabig frank MŰVÉSZCSALÁD. Az ikrek, Ferenczy Béni és Noémi szentendrei művészcsaládban jöttek a világra: Ferenczy Károly, a XX. századi magyar festészet egyik meghatározó alakja és Fialka Olga festőművész gyermekeiként. Szinte a Nagybányai Művésztelepen nőttek fel. Bátyjuk, Valér apjuk hivatását követve ugyancsak festőművész lett, míg Noémi a legismertebb magyar gobelinművész. dául olvasott, később ezt a képességét is elveszítette. Bár a tragikus esemény következményei végigkísérték hátralevő életét, nem jelentették művészi pályájának végét. Kiderült, hogy vizuális nyelven ki tudja fejezni magát: a jobbkezes művész nagy erőfeszítések árán rajzolni kezdett, akvarelleket alkotott, végül szobrokat PÉLDAKÉP. Ferenczy Béni hihetetlen akaraterejével és tenni akarásával kortársait is megihlette, győzelme a betegség fölött példát adott az ‘56-ot megélt, meggyötört, válságba került íróknak, költőknek: Illyés Gyula, Nagy László, Somlyó György és Weöres Sándor tollából születtek írások hozzá. Pilinszky János így írt: „...élete omladékán, érzékeinek romjain újra jelentkezett bizalmas angyala, gyanútlan ihlete. Pillanatra megtorpanhatott. Aztán elegendőnek találta azt, ami megmaradt: az árva, tanulatlan bal kezet" készített bal kézzel. Korábban a Képzőművészeti Főiskola tanáraként (a sztálini diktatúra miatt távolították el állásából) klasszikus mesterek műveinek másolását javasolta diákjainak, bénult állapotában maga is a számára kedves művészek munkáinak reprodukálásával kezdte újratanulni a rajzolást; például Rembrandt után született a Menekülés Egyiptomba című munkája. Több száz grafika és néhány szobormű maradt fenn ebből az alkotói korszakból, ezek PONTOSAN. A tárlat június 3-ig tekinthető meg csütörtöktől szombatig, 10 és 18 óra között a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeumban, a XI. kerület, Ménesi út 65. szám alatt, esszenciáit tárja közönség elé az MCP Műterem- Múzeum kiállítása. Míg szobrai szinte tökéletes folytatásai a korábbi időnek, rajzai nemcsak a reszketeg, bizonytalanná vált vonalak miatt térnek el az egészséges időszakától, de színvilágukban is merészebb kísérletezést hoznak az életműbe. Az 1959-es Aranykor az első plasztika, amelyet a művész már elfogadott: a mozgásban lévő kisfiú képe akár lehetne a betegséget leküzdő alkotó felszabadulásának szimbóluma. (szg) Ferenczy Béni Bartók Béla portréjának mintázása közben FERENCZY BÉNI: LANTOS (1961), A FERENCZY CSALÁD MŰVÉSZETI ALAPÍTVÁNY TULAJDONA A király a spanom Shakespeare nyelvezetébe beletörik a mai színészek nyelve, a publikum pedig követni sem tudja a cikornyás szöveget - ettől tartottam, amikor beültem a Lóvá tett lovagok vígjátékra a Pesti Színházba. Félelmem alaptalan volt: Rudolf Péter rendezése mozgalmasan és játékosan tálalta a komédiát. Jól tűri Shakespeare mester, ha kissé leporolják: Závada Péter a rendezővel aktuális poénokat és az angol drámaíró más műveiből vett idézeteket is csempészett a szövegbe. A Lóvá tett lovagok nem a jellemábrázolásáról híres darab, de ezúttal ezt se bántuk. Igazi színészi csapatmunkát láthattunk, a jelenetek ötletparádéban tobzódtak, s így segítettek a nézőnek, hogy megbirkózzon a szöveg régies fordulataival. A szerelemittas navarrai legények - a király és valóban lóvá tett lovagjai, akiket Telekes Péter, Wunderlich József, Medveczky Balázs és Csiby Gergely alakít, rengeteg energiát pumpálva az előadásba - felesküdnek arra, hogy a testi örömök helyett az aszkézist és a tanulást választják. Ám úgy járnak, mint a vizsgaidőszakban senyvedő egyetemisták, akiket végül elragad a bulizás meg a szerelem. Bebizonyosodott a tétel, ahogy a rendező is nyilatkozta: „Az emberi természettel ellentétes életet nem lehet élni.” Shakespeare komédiája tükröt és görbetükröt mutat a szerelmes embernek. Nem véletlen, hogy a Navarra királyához gurulós bőrönddel érkező négy hölgy szelfibotba illesztett tükörben illegeti magát. Bár a nők attól se riadnak vissza, hogy bugyit húzzanak a fejükre, végül mégis ők győznek a nemek csatájában. A lányok - hogy finoman fogalmazzunk - az orruknál fogva vezetik e vígjátékban a férfiakat. E mezőnybe jól illik Don Armando, a hóbortos spanyol: e figurát Seress Zoltán játssza, s muszáj odafigyelni minden mozdulatára, szavára. „A király a spanom” - mondja lazán „barátom” helyett, és felismerjük benne a hatalomhoz törleszkedő örök alattvalót. Máskor Don Quijote alakját hozza kattogó ízületekkel, szerelmi hevületében már-már hősiesen. Ámor is feltűnik a komédiában - Tóth András e szerepben mindenkit szíven talál. Végül mi is kaphattunk egy nyílvesszőt, mert megszerettük a sodró lendületű előadást. P. E. Jobbra Don Armando (Seress Zoltán), mögötte a Tóth András megformálta Ámor 2018. január 12. ♦ A vidék családi hetilapja Desdemona is fellélegezhet Az operameséket is átírják immár arra hivatkozva, hogy színpadon tűrhetetlen a nők elleni erőszak - olvassuk a hírekben. Meghökkennek majd a komolyzene világában jártas nézők, akik jegyet váltanak Bizet Carmen című operájának új feldolgozására Firenzében. A história vége ugyanis szokatlanul alakul. A címszereplő buja cigánylány története Bizet operájának 1875-ös párizsi bemutatója óta mindig ugyanúgy ért véget: Don José, a megunt, ám féltékeny szerető kioltotta a kikapós leány életét. A mostani producerek azonban úgy gondolták, mégsem tapsolhatnak a nézők a családon belüli erőszak ilyen vérlázító példájának. A mai felfogás szerint ezért a késsel támadó megvadult tisztet nemes egyszerűséggel lelövi Carmen, persze pusztán önvédelemből. A sevillai dohánygyári munkásnő így megmutatja, milyen egy modern mese vége. Érdemes eljátszani a gondolattal, mi történne, ha az új szelek végigsöpörnének az operák világán! Puccini Pillangókisasszonyában például lenne mit „retusálni”! Mégiscsak tűrhetetlen, hogy a naiv és ártatlan japán leányzót előbb elcsábítja, majd ejti Pinkerton, a könnyelmű amerikai hadnagy. A reménykedő Csocsoszán egy egész felvonáson át várja a „férjét”, aki végül megérkezik ugyan a tengeren, de abban sincs köszönet. Pinkerton csak azért jön, hogy magával vigye a fiukat, aki Pillangókisasszony életének egyetlen vigasza. Egy mai felvilágosult nő joggal megsértődik azon, hogy ezek után az átejtett Pillangókisasszonynak kell harakirit elkövetnie. Csocsoszán kapjon végül egy jó ügyvédet, aki tartásdíj fejében az egyenruhát is leperli Pinkertonról! Verdi 130 éve bemutatott Otellójának librettóját is illene korrektre pofozgatni. Felháborító, hogy a velencei már előbb áriában bosszút esküszik, majd - ahogy Shakespeare drámájában is teszi - előbb bántalmazza, szidalmazza, aztán meg is fojtja a nejét egy vacak kis kendő miatt. Szegény Desdemona ráadásul félre sem lépett. Megoldás lehetne, hogy az ártatlanul megvádolt asszony visszavág, és lepuffantja a féltékenységében tomboló mórt. De még korszerűbb lenne, ha egy időre felhagynának az énekléssel, és párterápiára vonulnának - annak eredményét pedig türelmesen megvárhatná az operaházak nézőközönsége. Palágyi Edit