Szabad Föld, 2020. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2020-05-08 / 19. szám

Párbajképessé tett a vizsga „AZ ÉRETTSÉGI VIZSGÁVAL baj van minden esztendőben” - állapította meg 1906-ban egy hazai lap. Hol arról vitatkoztak, szükség van-e erre a nálunk 1851-ben bevezetett megméretésre, hol valami botrány, puskázás, netán hamisítási ügy borzolta a kedélyeket. Ennek dacára az idén 84 ezernél több diák nekigyürkőzött az írásbelinek. H­a van valami, ami szinte mindig vihart kavar, az az érettségi. Az idén felvetődött a kérdés, egyáltalán megtartsák-e, míg máskor az volt a gubanc, hogy túlontúl nehéz, s meg­esett, hogy kiszivárogtak a tételek. A lapok már az 1900-as évek elején arról cikkeztek, hogy e próbatétel ártalmas és fölösleges. A ’30-as esz­tendőkben pedig - mivel állítólag egyes diákok a halálba menekültek előle - egy újságíró leszögezte: „Az érettségit meg kell szüntetni, leg­alább a mai formájában. Egy tizen­nyolc éves ifjú nem felelős az elégte­len osztályzatért. Nem ő a felelős, hanem a tanár. Nyolcadik osztályba­n már nem ereszthetnek fel hülyéket. Ha pedig egy fiatalember nem hülye, akkor képes is arra, hogy megismerje azt az alapjában csekély anyagot, amit a tanterv előír” - érvelt a cikk­író, tudniillik akkoriban a nyolcadik­kal zárták a középiskolát. PUSKA AZ IRKA ALATT. Cifra eset­­ tartotta izgalomban a kisváros Mezőtúr lakóit 1938 májusában: az előkelő leánygimnázium hat növen­dékét eltiltották az érettségitől. A francia írásbelin ugyanis puskáz­tak a leányzók, és lebuktak: kis pa­­pírszeletkéket csúsztattak az irkák alá a jó megoldásokkal. Az igazgató­nő nyomozást indított, és a kétség­­beesett szülők sem tudták megaka­dályozni, hogy az ügyből országra szóló botrány legyen. Azóta sok év telt el, de a „kreatív" puskák elkészí­tésétől egyes végzősök ma sem saj­nálják az időt: a mai fruskák állító­lag azzal bíbelődnek, hogy a műkör­mükre írják a tudnivalókat. A jövőt eldöntő vizsga azonban, ami hajdan párbajképessé tette az ifiurakat, túlélt minden vitát. Igaz, akadtak olyan korszakok, amikor a megtartása nehézségekbe ütközött. Az első,­ majd a második világháború alatt kényszerből egyszerűsítették a középiskolát lezáró vizsgasort a­ had­­kötelesek számára, ezt a­­ népnyelv „kegyelemérettséginek” nevezte. Ta­mási Áron, az erdélyi író például 1917-ben tette le a hadiérettségit, majd egy év múlva egy menetszá­zaddal útnak indították a frontra. Igazi székely katonaként állta a sarat, később így írt erről: „Teli voltam erővel és kedvvel, győzni akartam. S főleg látni, hogy mi a háború...” Szabó Lőrinc költőt is besorozták, ezért 1918-ban Debrecenben tette le a rendkívüli időkben szokásos gyor­sított vizsgát. Ugyancsak ezt az elő­rehozott érettségit abszolválta Fekete István író 1917-ben, akire utána tar­talékos tisztiiskola várt. Csakhogy a családi legendárium szerint vele az történt, hogy utóbb a dokumentumot nem fogadták el, ezért 1924-ben újra a vizsgabizottság elé kellett állnia, immár restelkedve „túlkoros” volta miatt. Egyik írásában elmeséli, hogy amikor kézhez kapta az első bizo­nyítványát, tűzre vetette, s elégedet­ten nézte, „hogy robbannak el évek keserűségei és örömei”. No, ezt a megoldást végképp nem ajánljuk annak a diáknak, aki most végre papírt kap arról, hogy érettnek nyilvánították... Palágyi Edit HAMISÍTÓK ESETE. Jó száz éve egy hamisító esetét olvashatták a bulvárhírek közt: a székesfőváros tisztvi­selőjéről kiderült, hogy hamis érettségi bizonyítvánnyal szerzett állást. A 20 éves Borbély Lajos állította, az új­pesti főgimnáziumban végzett, de a detektívek kiderí­tették, hogy ott sosem szerepelt a végzősök között.­­ A tanárok aláírásai hamisnak bizonyultak, így kifaggat­ták a férfit, aki bevallotta, hogy a munkát ígérő doku­mentumot négyezer koronáért vásárolta. A rendőrség lefülelte az ügylet résztvevőit. Nincs új a nap alatt: né­hány éve egy budapesti alapítványi iskolában is hamisí­tott közokiratok miatt törölték több diák vizsgáját. Érettségiző lányosztály 1957-ből Balassagyarmat, Fő utca-Zichy utca sarok, érettségizők osztályképe (1936) Ilyen volt egy ballagás a '60-as években FOTÓ: FORTEPAN, ADOMÁNYOZÓ: MÉSZÖLY LEONÓRA FOTÓ: FORTEPAN, KONOK TAMÁS TUDÓSOK ÉS A MATÚRA Ahogy közeleg a középiskola vége, valóban benő a fiatalok feje lágya. Ezt Szent-Györgyi Albert Nobel-díjasunk példája is bizonyítja. Őt például kifejezetten „nehézfejűnek" tartották a gimná­zium első éveiben - igaz, a tanulási zavarát ma már a diszlexiának tulajdonítanák. Magolni min­denesetre nem volt hajlandó, úgy gondolta, a könyvek azért vannak, hogy megtartsák a tudást, ő pedig szívesebben járt horgászni, mint hogy biflázzon. Hinnénk, hogy a későbbi világhírű kutató számtanból, sőt természetrajzból több­ször is csak elégségest kapott? Tizenhét eszten­dős kora körül aztán megkomolyodott, és mivel az érettségije is remekül sikerült, a család rábó­lintott: jelentkezzen az orvosi egyetemre, ahová 1911-ben felvették. A többi már a tudománytör­ténet lapjaira tartozik... Nem minden későbbi nagy koponya muzsi­kált gyengén a gimnáziumban - derül ki az orvos-genetikus Czeizel Endre utatásaiból. Nobel-díjasaink közül például Wigner Jenő fizi­kus, a „nyugodt géniusz" korán kitűnt kiváló képességeivel. Jeleskedett az önképzőkörben is, s amikor 1920-ban letette az érettségit, a leg­jobb jegyek sorjáztak a bizonyítványában. Bé­­késy György, aki orvosi, élettani­­ Nobel-díjat érdemelt ki, Budapesten kezdte, majd Svájcban fejezte be a középiskolát. Mégpedig villám­gyorsan: ugyanis öt esztendő alatt elsajátította a hét és fél év anyagát, s mivel túl fiatalnak találták, hogy érettségizhessen, csak engedél­lyel vizsgázhatott 1917 tavaszán. Különösen a matematikában jeleskedett. Egy anekdota sze­rint a vizsgabizottság elnöke egyre nehezebb kérdésekkel szorította sarokba, míg végül az utolsóra nem tudott felelni. A diák azt hitte, hogy megbukott, s ezt bejelentette a szüleinek. Az édesapja felkereste a vizsgáztató tanárt, aki elárulta: csak azért adott egyre nehezebb pél­dákat a tehetséges maturandusznak, hogy lássa a képességei határát. Az utolsó feladatot pedig valójában nem is lehetett megoldani... A fizikus Gábor Dénes a bizonyítványa szerint egyedül szabadkézi rajzban nem volt ügyes. Akadt azonban olyan tanára, aki „nehezen kezelhető" diáknak tartotta. Ennek dacára, amikor az első világháború miatt hadiérettségit tett, jeles érté­keléssel büszkélkedhetett, társai közül egyedüli­ként. Ezután bevonultatták tüzértisztnek, majd a frontra vezényelték. A tudós idős korában hálásan gondolt vissza a diákéveire: „Akkor Magyarország nagyon szegény ország volt, de gazdag tehetsé­gekben. Középiskolai tanáraink közül legalább három igazi egyetemi rangú volt." ............................~

Next