Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-03 / 1. szám
2 __________ 1954. január 5. Лmba a Földműves Elvtársak Рапип) Központi Bizottságának szeptemberi teljes ülésén, majd ezt követően a kormánynyilatkozatban különösen hangsúlyoztuk, milyen nagy jelentősége van a mezőgazdasági termelés fokozásának fogyasztópiacunk, valamint az élelmiszeres könnyűipar egyes ágazatainak nyersanyagellátása szempontjából. Ezzel kapcsolatban számos intézkedést hoztunk, amelyek célja a város és a falu közötti árucsere kifejlesztése annak érdekében, hogy dolgozóinkat minél bőségesebben láthassuk el jó minőségű termékekkel. A Központi Bizottság hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság és az ipar közti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének, a falu és a város közti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének egyik rendkívül fontos eszköze a kereskedelem és az állami gépállomások mellett a begyűjtési apparátus. Ezért rendkívül fontos, hogy a begyűjtési szervek jól dolgozzanak, hogy a begyűjtés érdekében tett intézkedések célja a pártés kormányhatározatok teljesítése legyen és ezek az intézkedések népünk életszínvonalának irányuljanak. A begyűjtés emelésére megteremti a párt és kormány politikájának végrehajtásához nélkülözhetetlenül szükséges központi készleteket, amelyek az árak állandó leszállítását szolgálják. A begyűjtés keretében a szövetkezetek tagjainak és a parasztoknak biztosítjuk, hogy mezőgazdasági termékeiket szilárd árakon adhassák el és a fölöslegek eladásánál nyújtott számos kedvezmény azt a célt szolgálja, hogy elősegítsük mezőgazdasági termelésünk szüntelen fejlődését. Ezzel megteremtjük annak előfeltételeit, hogy a szövetkezeti tagok és parasztok jövedelme gyarapodjék, hogy a szövetkezeti tagok és a parasztok egyre több ipari közszükségleti cikket vásároljanak, hogy gazdagabban és kulturáltabban éljenek. A mezőgazdasági termékek begyűjtése tehát a munkásosztály, valamint a kis- és középparasztok közti szövetség szüntelen megszilárdítását szolgáló politika megvaalósításának egyik fontos eszköze, a város és falu közti piaci kapcsolatok egyik fontos formája, amelyek tervszerű fejlesztése egyaránt a városi és falusi dolgozók érdekét szolgálja A pártnak és a kormánynak ezért szüntelenül igen gondosan ügyelnie kell a begyűjtés módszereire és formáira és gondoskodnia kell arról, hogy a begyűjtés teljesítse nagyfontosságú politikai és gazdasági feladatát. A begyűjtés terén fontos és messzemenő jelentőségű intézkedés volt, amikor ez év elején a kormány határozata alapján áttértünk arra a módszerre, hogy az alapvető mezőgazdasági termékek beadási kötelezettségét szilárd beadási normák szerint állapítjuk meg a szántóföld vagy a termőterület nagysága alapján. A szövetkezeti tagok, a kis és középparasztok a kötelező beadások megállapításának e módszerét igazságos intézkedésként üdvözölték, mint olyan utat, amelyen kiküszöbölhetjük a régebbi beadási előírások során felmerült hiányosságokat. A termelőterület nagysága szerinti szilárd beadási normák bevezetése elsősorban véget vetett minden egyenlősdinek és teljesen lehetetlenné tette, hogy az egyes parasztoknak, vagy EFSz-eknek előírt kötelező beadásokról ismeretség vagy olyan körülmények alapján döntsenek, amelyeknek semmi közük a kötelező beadás megállapításánál döntő alapvető gazdasági tények megítéléséhez. Az a körülmény, hogy az állati termékek földterület kötelező beadását is a nagysága szerint állapítják meg, elősegíti, hogy a sertés és fejér tehénállományt a népgazdaságunk érdekei megkívánta színvonalra emeljük. A szilárd beadási normák bevezetése begyűjtésünkben és mezőgazdasági termelésünkben további haladást jelentett. A szocialista, vagy a szocializmust építő államnak érdeke, hogy minden hektár földet minél gazdaságosabban kihasználjanak, hogy minél több növényi és állati terméket termeljenek rajta. A szilárd beadási norma eszköze e fejlődés elősegítésének. Több fölösleget hagy meg a jó gazdáknak, akik azonos termelési feltételek mellett jobb termelési eredményeket érnek el és ezzel elősegíti a mezőgazdaság piaci termelésének fokozását Biztonságot és szilárd távlatot nyújt, a gazdálkodókat arra ösztönzi, hogy kihasználják a befektetéseket, valamint a termelés fokozását szolgáló összes termelési eszközöket. A beadásoknak szilárd normákon alapuló megállapítása ugyanakkor nem gátolja a mezőgazdasági termelés célszerű szakosítását, hanem ellenkezőleg, az előbbinél sokkal hatékonyabban elősegíti az ipari növények és a zöldség termesztését. A szilárd beadási normák bevezetésével előtérbe került az egész mezőgazdasági földterület megművelésének kérdése, mivel mindenkinek a kötelező beadását nem a bevetett földterület, hanem az általa használt egész földterület nagysága szerint szabják meg. A földtulajdonosoknak és a mezőgazdasági termelés szervezőinek tudatában tehát megszilárdult a földterület megműveléséért való felelősségérzete. Ez arra vezetik őket, hogy megértik: a népi demokratikus államban, amelynek kormánya a nép életszínvonala emelésének messzemenő programmját valósítja meg, a földművelés termelékenységének kérdése nem csupán az egyes polgárok személyes magánügye, hanem társadalmi szükséglet és szükségszerűség. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a haladás, amelyet a földterület nagyságán alapuló szilárd beadási normák bevezetése jelent a mezőgazdasági termelésben és a begyűjtésben, nem tükröződött vissza teljes mértékben a mezőgazdasági termelés növekedésében és az alapvető mezőgazdasági termékek begyűjtési tervének teljesítésében Csupán bizonyos részsikereket értünk el. Noha az egységes földművesszövetkezetek országos méretben még mindezideig nem érték el a tervezett tehénállományt, az egyes szövetkezetekben gyarapodott a tehénállomány. A gabonabegyűjtésben az egységes földművesszövetkezetek a tervet 109 százalékra teljesítették. Állati termékekben a kisparasztok nagy része (5 hektáron aluli gazdaságok) a hús-, a tej, és a tojásbegyűjtési tervet száz szzázalékon felül teljesítik. Sikerült egyenletesebbé tennünk az állati termékek begyűjtését és csökkentettük a begyűjtési veszteségeket. Általában véve azonban a begyűjtés eredményei nem teljesen kielégítőek mivel már néhány éve tartósan nem teljesítjük néhány alapvető mezőgazdasági termék begyűjtésének tervét, amelyek lakosságunk ellátásában fontos szerepet játszanak. Ezek: sertéshús, tej, hüvelyesek, olajosmagvak és ipari növények Hol keressük a mezőgazdasági termékek begyűjtési terve teljesítésében tapasztalható hiányosságok okait ? A begyűjtés sikeres lefolyásának alapja a növekvő mezőgazdasági termelés. A mezőgazdasági termelés szüntelen emelkedése, a hektárhozamoknak és az állatok hasznosságának növelése, az a feltétel, amely megszabja a város és falu közti áruforgalom általános emelkedését az a feltétel, amelytől a mezőgazdasági termények kitelező beadásának teljesítése függ. Amint már kormányunk ez év szeptember 15-i nyilatkozata megállapította, a mezőgazdasági termelés fejlődésének üteme elmarad népgazdaságunk többi ágazatának fejlődése mögött. A termelés növekedésének lassú üteme, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti aránytalanság érthetően hatással van a mezőgazdasági termények begyűjtésének eredményeire is Ezzel a megállapítással azonban nem térhetünk napirendre számos hiány fölött, amelyek a begyűjtés tervezésében és megszervezésében, valamint a begyűjtési szervek és szervezetek munkájában tapasztalhatók. Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy a begyűjtés keretében foganatosított intézkedések nem keltették fel eléggé a szövetkezeti tagok és parasztok anyagi érdekeltségét a kötelező állami beadások teljesítésében és túlteljesítésében, a termelési szerződések feladatainak teljesítésében. Igaz, prémiumokat és pótlékokat állapítottunk meg, amelyeket a begyűjtési árakon felül fizetünk ki a kötelező beadás, illetve a beadási szerződés teljesítésén felül az államnak beadott mezőgazdasági terményekért. A valóság azonban úgy fest, hogy a mezőgazdasági termelés jelenlegi helyzetében, a kötelező beadásoknak és a termelési szerződések tervének eddigi nagyságát tekintve a prémiumokat csakis az élenjáró egységes földművesszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok egyeds része szerezhették meg. A gyakorlatban ez különösen az ipari növények esetében mutatkozott meg: például 1952-ben az egész cukorrépatermésnek csupán 1,2 százalékát vásárolták fel magasabb áron és fizettek ki érte prémiumot. Ilyen körülmények között a prémiumrendszer elveszti gyakorlati hatását az EFSz-ek és a parasztok többségére, és nem ösztönzi őket eléggé az ipari növények termelésének fokozására. Az idei terv tapasztalatai továbbá azt mutatják, hogy az eddigi szervezési elv is, amely szerint a kormány a beadási normákat az egyes járásoknak központilag állapította meg, bizonyos hiányokkal küzd. Noha a javaslat kidolgozásánál számos gazdasági adatot gyűjtöttünk össze és vettünk tekintetbe, nem kerülhettük el a járások osztályozásánál a hibákat, nevezetesen pedig nem biztosíthattuk a termelési terv és az állami beadások között szükséges összhangot. A járások központilag történő osztályozása egyes begyűjtési övezetekbe továbbá oda vezetett, hogy a kerületi szervek nem vettek részt a járási normák megállapításában. Ezzel meggyöngítettük felelősségüket a kötelező beadások helyes megállapításáért és a begyűjtési terv teljesítéséért. Nem egyszer előfordult az is, hogy a kerületi szervek magatartásukban odáig mentek, hogy a vezető gazdasági dolgozókat, az EFSz ek elnökeit és az egyes egyénileg gazdálkodó parasztokat egyenesen a minisztériumokba küldözgették, hogy ott emeljenek óvást a beadási költelezettség megszabása ellen. A begyűjtési eredményt nem csekély mértékben befolyásolja a begyűjtési apparátusnak, a begyűjtői vállalatok és szervezetek dolgozóinak, a nemzeti bizottságok funkcioáriusainak és dolgozóinak munkája is. A begyűjtési dolgozók túlnyomó része becsületesen harcol a terv teljesítéséért és nagy személyes igyekezetet fordít arra, hogy teljesítsék a begyűjtés feladatait . Különösen az idénytermékek begyűjtésénél támasztunk nagy követelményeket a begyűjtési apparátussal szemben, a nyilvántartási dolgozóktól, a raktárnokoktól, gépkocsivezetőktől, raktári munkásoktól egészen a begyűjtési vállalatokban működő igazgatókig és meghatalmazottakig. Általában véve megállapíthatjuk, hogy a begyűjtési apparátus megszilárdult, dolgozói sok értékes tapasztalatot gyűjtöttek, amelyeket felhasználnak munkájukban. Mégis a begyűjtési apparátus munkája mindez ideig nem érte el a szükséges színvonalat. Különösen kevés munkájában a tervszerűség és előrelátás, amely a termelés és a begyűjtés helyzetének mélyreható ismeretén alapul. Sok dolgozó még mindig lebecsüli a számok jelentőségét, nem képes felmérni az adatok fontosságát és levonni belőlük munkájukhoz szükséges következtetéseket. így aztán előfordul, hogy a feladatokat egyik napról a másikra, dekádról dekádra biztosítják, anélkül, hogy egy hónapra vagy hosszabb időre előre látnák a feladatokat és ugyanakkor gyakran munkájukban túlsúlyban vannak az adminisztratív módszerek, amelyekkel a begyűjtési dolgozók a szövetkezeti tagokkal és a falusi parasztokkal való közvetlen kapcsolatot helyettesítik. A begyűjtési üzemek munkájában kedvezően értékelhetjük azt a tényt, hogy nagyobb gondot fordtanak a mezőgazdasági terménye jobb elraktározására és harcolnak a veszteségek ellen. A gabona tárolásánál alkalmazzák a szovjet tapasztalatokat, kihasználják a Szovjetunióból érkezet gépeket és berendezéseket, mig pl. szárítókat, nedvességmérők, állandó szellőztető és fertőtleníő berendezéseket. A mezőgazdaság terményei átvételénél is bizony a javulás tapasztalható, mivel sáros terménynél a becslésen alapuló átvételt a termény minőségnek pontos megállapításával helyttesítették, tudományos műszeek felhasználásával. Mindazonáltal a begyűjtő vállatok és szervezetek munkája an sok a hiányosság, amelyeket kiell küszöbölni. Elsősorban a begyűtési vállalatok és szervezetek dogozóinak gondoskodását mindez ieig nem hatotta át eléggé az a tU*t, hogy felelősek a begyűjtési tér teljesítéséért A begyűjtési vállalatok dolgozóinak nagy része, a vállalatvezetőkét is beleértve, hibákat követ nevezetesen a mezőgazdasági idénytermékek begyűjtésénél. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mezőgazdasági idénytermékek begyűjtését mindig a betaka ntás első napjától kezdve kell megszervezünk, mégpedig olyan gyors ütemben, hogy a legrövidebb időn belül befejezzük. Noha e tapasztalat helyességét általában elismerik nem vonják le belőle a gyakorlati következtetéseket. Nem törekszem?* elsősorban arra, hogy minél rövidebb idő alatt, a betakarítás ide,én teljesítsék a begyűjtési tervet és e cél érdekében nem mozgósítják a dolgozókat, nem készítik elő a szükséges anyagi és műszaki alapot és nem szervezik át az egész begyűjtési apparátust Mihelyett ellenkezőleg, az történik hogy a begyűjtés ütemét az elég fdénii] előkészített anyagi és műszaki alap, valamint a szervezet szabja meg, amely munkájában nem lépi túl úgynevezett normális életének kereteit, így aztán előfordul, hogy az idénytermékek (gabona, burgonya, egyes zöldsészfajták) begyűjtése a begyűjtési üzemekben hivatalos órák alatt folyik csak, bizonyos napokra korlátozódik, sőt az is előfordul, hogy a parasztok kénytelenek dolguk véletlenül visszaszállítani a behozott mezőgazdasági terményeket Ennek a magatartásnak következtében a terv teljesítésében komoly hiányosságok tapasztalhatók, amelyeket később igen nehéz helyrehozni, amint azt az idei burgonyabegyűjtés tapasztalatai mutatják. A begyűjtési üzemek és szervezetek egyes dolgozói a mezőgazdasági termények átvételekor is olyan túlkapásokat követnek el, amelyek semmivel sem menthetők. Különösen gyakran előfordul, hogy helytelenül osztályozzák a beadott vágómarhát, gyapjút, sörárpát, burgonyát, cukorrépát és zöldséget Állandóak a panaszok amiatt is, hogy a tejüzemekben nem állapítják meg helyesen a tej zsírtartalmát és a beadott mezőgazdasági termények árának kifizetése is néha igen hosszadalmas. A begyűjtési üzemek és szervezetek munkájának e fontos szakaszán továbbá meg kell javítanunk az állami minőségi felügyelőség munkáját is, amelynek az a feladata, hogy őrködjön a termények jó minősége fölött. Még nagyobb igyekezettel kell harcolnunk a minőségi feltételek pontos betartásáért. Habozás nélkül szigorú intézkedéseket kell foganatosítanunk az olyan dolgozók ellen, akik semmibeveszik a minőségi feltételeket és helytelen eljárásukkal aláássák parasztok bizalmát az állami felavásárló apparátus iránt. Végül a nemzeti bizottságok sem fordítanak egyes esetekben elég gondot a begyűjtési terv teljesítésére, noha az a feladatuk, hogy gondoskodjanak népgazdaságunk minden szakaszán a terv teljesítéséről. A nemzeti bizottságok funkcionáriusai és dolgozói gyakran nem érzik, hogy ők is felelősek a begyűjtési feladatok teljesítéséért. A begyűjtés eredményeire továbbá kedvezőtlen hatással van az együttműködés hiánya a nemzeti bizottságok részéről, valamint az a körülmény is, hogy a nemzeti bizottságok és a begyűjtési apparátus egyes dolgozói maguk sem teljestik beadási kötelességeiket és ezzel rossz példát mutatnak a polgároknak. Mindezeket a hiányokat gyorsan ki kell küszöbölnünk, mivel akadályként állnak népgazdaságunk további fejlődése útján, gátolják azt, hogy a mezőgazdasági termények begyűjtése teljesítse feladatát, hogy megszilárduljon és erősödjék a munkásosztály szövetsége a kis- és középparasztokkal, hogy gyarapodjék a mezőgazdasági termelés és így emelkedjék a városi és falusi dolgozó nép életszínvonala. hír éppen egy éve annak, hogy Klement Crottwald elvtárs pártunk orságos konferenciáján a begyűjtés új rendszeréről szólva, kijelentés: »A begyűjtés új rendszere a Szietunió tapasztalataira és népgaaságunk szükségleteire támasztос. Bevezetésével megváltozik a mi gazdasági terménybeadás tervedének, megállapításának és szerzéti lekötésének eddigi módszere« ezzel kiküszöböljük a múlt híveit. Az eddiginél jobban biztosa az állam számára a lakosok élelmiszerellátásához és az ipar nsanyagellátásához szükséges nőgazdasági terményeket, még ps úgy, hogy ezt a szükségleti minél nagyobb mértékben fedtik hazai forrásokból. begyűjtés új rendszere elöeen a munkásosztály szövetségének rszüáditását a kis- és közép neztokkal, előmozdítja az egyes földműves szövetkezetek tébi fejlődését. Megszünteti a benok megállapításában még mint tapasztalható egyenlőedit, mégékonyabb eszköze lesz a kuláíkoklátozásának és kiszorításának és más tényezővé válik egész mezdasági termelésünk fejlesztése.lement Gottwald elvtárs e sza általános érvényűek, irányelvet öntenek számunkra, amelynek áján szüntelenül felül kell vizsliunk a begyűjtés módszereit és mást. A Központi Bizottság elnöksége fónak a messzemenő jelentőségű tojásoknak az alapján, amelyet gazdasági életünkben a pénzorm végrehajtása és az egysépiac bevezetése jelentett, tobbá tekintetbe véve a szilárd besi normákon alapuló állami be,sok megszabásának egyéves tisztalatait, értékelve a begyűjtés logi rendszerét, felülbírálta a képző beadások normáinak nagysát és eleget téve a Központi Bírság 1953. szeptember 4 i teljes sen hozott és a kormánynak ez szeptember 15-i programmszerűilatkozatában foglalt határozatnak, a Központi Bizottságnak javasolja, foganatosítson az A mezőgazdasági termékek begyűjtésének sikeres teljesítésére irányuló intézkedésekről Jozef Krosnár elvtárs beszámolója értő el.