Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-03 / 27. szám

______________________________fSfemflves Előzzük meg a tűzkárt! MINDEN FÖLDMŰVES első­rendű feladata a mezőgazdasá­gi termelés állandó növelése. Azonban a termeléssel egyide­jűleg a növénytermelés és az állattenyésztési termékek vé­delmét is emelni kell, különben sok évi szorgalmas munkánk gyümölcse hiábavaló lenne. Különösen az EFSZ-ekben, GTA-okon, és AG-okon kell fo­kozott gondot fordítani a tűz­védelemre. A mezőgazdsági é­­pületekben keletkezett tűz igen veszélyes, mert nagy terjedési lehetősége van, melyről a kö­vetkező megtörtént esetek ta­núskodnak: a dunaszerdahelyi járásban, a felsőpatonyi EFSZ sertéshizlaldájában 1955. már­cius 31-én 23.30 órakor tűz tá­madt, mely 68 200 korona kárt okozott. A tűz tönkretette az egész fedélzetet és azonkívül 2 anyadisznó és 59 kismalac is elpusztult. A tűz terjedése e­­zenkívül 358 sertést veszélyez­tetett. A HIZLALDA TŰZVÉDEL­MÉT nem biztosították, s a fő ok az volt, hogy a takarmány­­előkészítőt a hizlalda közepén helyezték el. A hizlalda, vala­mint az előkészítő padlása deszkából készült és azon pely­vát tartottak. A tüzet a gőzöl­­tető okozta, melybe az éjjeliőr a tűz előtt egy órával befutott, hogy aztán a szomszédos épü­letekbe mehessen. A gőzöltető közvetlen közelében és a pléh füstcsövek mellett szárítani való rongyok lógtak. Ezek a terjedő meleg következtében égni kezdtek és ezektől lángra kapott a padláson elhelyezett polyva. A polyva gyorsan tová­­bította a tüzet. Az éjjeliőr m­ár csak akkor vette észre a tüzet, amikor a tetőzet nagy része lángban állt. Ugyancsak a dunaszerdahelyi járásban levő Bős községben ez év április 28-án délelőtt 11 óra­kor tűz ütött ki. Ez a tűz nem okozott nagyobb kárt, de 450 sertés élete forgott veszélyben. A TÜZET A SZÖVETKEZET tagjai okozták azzal, hogy a gő­­zöltető közelébe tették a szá­rítani való fát, mely égni kez­dett és ettől tüzet fogott sertéses tetőzete is. A legna­­­gyobb hiba az, hogy a gőzöl­­tető olyan helyen van, ahol a tető nem tűzbiztos. Csak a vé­­letlennek köszönhető, hogy szövetkezetesek időben észre­­ vették és eloltották a tüzet, mert a helyiség egyik oldalán — éppen ott, ahol a tűz támadt — 8 méter távolságra egy szal­mával tetőzött hizlalda, a má­sik oldalon 5 méter távolságra egy szalmakazal és ettől 12 méterre egy másik, ugyancsak fából épült szalmatetős hizlal­da áll. Nem szabad elfeledkeznünk, hogy az állatok égő helyiségből való megmentése igen körül­ményes. Ezért különösen az is­tállókban és hizlaldákban, de főleg az előkészítőkben követ­kezetesen be kell tartani a tűz­védelmi eljárásokat. A TŰZ ÁLTAL OKOZOTT KÁROK mindannyiunkat, de el­sősorban a szövetkezet tagjait érinti. A­­ tűzvédelmi előírások betartása mindig, de különösen most követel fokozottabb gon­dot és éberséget, amikor az egész ország kenyeréről van szó. A tűzkárok megelőzése ér­dekében tehát úgy készüljenek fel tűzoltó egyesületeink, hogy sem az osztályellenség, sem az esetleges tűzveszély ne okoz­hasson kárt. (R. N.) ★ ★ Ф, Megkezdődött a mezőgazdasági termelés állami tervének szétírása az 1956. évre A napokban kezdték meg a kerüle­ti nemzeti bizottságok tanácsainak mezőgazdasági osztályai a mezőgazda­­sági termelés 1956. évi tervének szétárasát a járásokra, amelyeket terv feldolgozása után július 9-ig át­a­­dják azt az egyes földművesszövet­kezeteknek és a helyi nemzeti bi­zottságoknak. A községekben a szét­­írást legkésőbb 1955. július 31-ig be­fejezik. Az 1956. évi mezőgazdasági terme­lési terv helyes és idejében való szé­­írása rendkívül fontos feladat a nemzeti bizottságoknak és a Nemzeti a Front tagozatainak. A mezőgazdasági termelés tervét úgy írják szét, hogy a földművesek legkésőbb 1955. július végéig megismerjék termelési fela­dataikat. A múlt évhez viszonyítva a terv mutatóinak száma lényegesen csök­kent, úgy hogy ez az egységes föld­­művesszövetkezeteknek és az egyéni­leg gazdálkodó parasztoknak jelentős mértékben szabad kezet biztosít termények megválasztásában a helyi a termelési feltételek szerint. A járási nemzeti bizottság tanácsainak mező­­gazdasági osztályai az EFSZ-ek ré­szére megszabják az egész vetéste­rületet, a kukorica és a csalamádé vetésterületét, valamint a gazdasági állatok állományát is. A helyi nemzeti bizottságok a két hektárnál több földön egyénileg gaz­dálkodó földművesek számára szabják az egész vetésterületet, meg­ipari növények és hat főbb zöldség­az fajta vetésterületét, valamint a gaz­dasági állatok állományát is. A két hektáron aluli mezőgazdasági területen egyénileg gazdálkodó pa­rasztok számára, az EFSZ-tagok ház­táji gazdaságára csupán a vetésterü­letet szabják meg. Az 1956. évi mezőgazdasági terme­lési terv számít a haladó agro- és zootechnikai munkamódszerek alkal­mazására. (A fejőstehenek nevelésé­ben például Malinyinova módszerének, a sertésnevelésben Ljuszkova módsze­rének bevezetésére stb.). Az új hala­dó módszerek bevezetésének terve alapján megtárgyalják a községekben a hektárhozamokra és a gazdasági ál­latok hasznosságára vonatkozó terv­­javaslatot is. Júliusban községeinkben nyilvános gyűlésre jönnek össze parasztjaink, amelyeken megtárgyalják a mezőgaz­dasági termelés, a beadási norma, haladó munkamódszerek beveztésének a tervét, a gép- és traktorállomások segítségét az EFSZ-tagság jelentősé­gét stb. Az 1956. év mezőgazdasági termelési terv szétírásának fő elve az, hogy minden szövetkezeti tag és földműves részletesen megismerkedjék a termelési és beadási tervvel, hogy részletesen megismerjük a termelés és hasznosság növelésének lehetősé­geit a haladó munkamódszerek alkal­mazásával a növényi és állati terme­lésben. A mezőgazdasági termelés helyes és idejében való szétírása előfelté­tele a mezőgazdasági termelési terv és az állami beadási kötelezettségek sikeres teljesítésének, az FJFSZ-­ek to­vábbi fejlesztésének a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok jövedelmei növelésének és jelentősen hozzájárul a munkás-pa­raszt szövetség megszilárdításához. 4 ______________1955. július 3. JAVULT A A terebesi járás a beadás terén na­­gyon lemaradt. Ez különösen a tej- és tojásbea­dásban mutatkozott meg. A terebesi járási nemzeti bizottság ezzel kap­csolatban rendszeren foglalkozott a beadási kötelezettség teljesítésének kérdésével. A helyi nemzeti bizottságok szin­tén felismerték a hibát és fontolóra vették a lemaradást. Az utóbbi időben a pártszervezet s a nőbizottság tag­jai, valamint a falusi fogyasztási szövetkezet dolgozói jelenlétében ha­tározatot hoztak a beadási terv tel­jesítésének megjavítása érdekében. E határozatok teljesítését a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságok napról napra figyelemmel kísérik. Munkájuk sikerrel jár és már­is ja­vulás mutatkozik. Vannak azonban olyan községek is, ahol a helyi nem­zeti bizottság tagjai nem tartják fon­tosnak a beadási terv teljesítését. Ilyen község például Kuzmice, ahol Tóth Ignác és Máthé helyi nemzeti bizottsági tagok nem tesznek eleget állampolgári kötelességüknek. Az ilyen nemzeti bizottsági tagok munkája nem kielégítő,­ már csak azért sem, mert nekik, mint a nemzeti bizottság tag­ HELYZET jainak kötelességük jó példával elől­járni. A terebesi járási nemzeti bizott­ság tanácsa a JNB és felvásárló szer­vek munkatársai közül egy brigádot alakított, melynek feladata az állandó felvilágosító munka. Az eredmény a napi tejbeadás 20—23 literről (pl. Zempl. Hradište, Imreg és Garaň köz­ségekben) 280—300 literre emelke­dett. Szilvás, Kuzmice és Késő köz­ségekben szintén jól halad a beadás. Járási viszonylatban a napi tejbeadás 31­00 literrel emelkedett. A tojásbeadásnál is lényeges javu­lás mutatkozik. Különösen jó Barancs község, amely az egész évi beadást már 113,8 százalékra teljesítette. Jól halad Magyarsas község is a beadás­sal. Ez utóbbi a tervezett 34 892 da­rab tojásból már 33 337 darabot adott be. A helyi nemzeti bizottság és a já­rási nemzeti bizottság tagjai tovább folytatják meggyőző munkájukat a be­adási terv teljesítése érdekében. Ilyen eredmények nyomán a beadás terén eddig lemaradt járás a jövőben az elsők közé sorakozhatik fel.­­ Andreas Sándor Az aratás küszöbén (Folytatás az 1. oldalról) újítók, brigádvezetők és kutatóintéze­tek dolgozói megvitatták a folyamatos aratás gépesítésének szervezési teen­dőit. Nincs olyan szövetkezeti tag, állami gazdaságban dolgozó és egyéni gaz­dálkodó, aki ha tüzetesen megismeri a folyamatos gabonabetakarítást, elv­ben ne állna e módszer mögé. Trak­torok, gépkocsik — és ha szükség mutatkozik — fogatok győzik a ga­bonaszállítást, a magtisztító gépek megtisztíthatnak minden szem gabo­nát. A gépálomások egyszerűen meg­oldhatják a dűlőkről a szalmalehúzást, a szalma kazalozását és a letakarított tarlón elvégezhetik a tarlóhántást. De ahhoz, hogy ez a mu­nka az idén kö­rülbelül 100 ezer hektárnyi területen jól menjen végbe, rendkívül gondos felkészülésre és magasfokú szerve­zettségre van szükség. Az aratvacséplésnek azonban van­nak ellenségei is. „Ne csépeljetek kombájnnal!” „Kipereg a szem” stb. — suttogják a közös gazdálkodás el­lenségei. A szándék világos. Nem akarnak ők — a régi földbirtokosok és kulákok — jót sem a falunak. Úgy szeretnék, ha a szorgalmas dolgozó nép ismét nekik aratna és kaszával a kezében látástól-vakulásig nekik ta­karítaná be a föld termését. A­­ szán­tó-vető emberek a múltban sem ad­tak sokat szavukra, és ócsárló be­szédükkel ezúttal sem érnek célt. Szlovákia gépállomásai a múlt év­hez viszonyítva ebben az évben sok­kal jobban felkészültek az aratásra. Maga a gépi felkészültség azonban mit sem érne kellő számú munkaerő biz­tosítása nélkül. A nemzeti bizottsá­gok és a tömegszervezetek bevonásá­val sokat tehetnek az aratás gyors befejezése érdekében. A csúcsmunkák idején minden munkáskézre szükség van és a betakarításnak munkaerő­­hiány miatt nem szabad késnie. Nagy feladat vár a védnökségi üzemekre is. Elérkezett az ideje annak, hogy szerződésben foglalt kötelezettségük­­­nek valóban eleget is tegyenek és az ígéret ne maradjon csak írásban le­fektetett egyszerű „megállapodás”. Majdnem minden szövetkezetnek van védnöksége, és ez kötelességgel jár. Az aratás, cséplés, tehát nemcsak gépállomás, az állami gazdaság, a szö­­­vetkezetek és az egyénileg gazdálko­­­dók ügye. Az aratás és cséplés­ igen sokrétű és kiemelkedő feladat. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy a kenyérgabona termésének betakarítása nem egyszerű termelési folyamat csupán, hanem igen fontos politikai és gazdasági feladat, amely nagy erőfeszítést követel nemcsak a dolgozó parasztság részéről, hanem a mezőgazdaságot irányító párt- és népi szervek részéről is. Mindannyiunk fel­adata ez, melynek jó végrehajtásával sok ezer, sőt 10 ezer vagon gaboná­val­­l többet nyerhetünk. Kora tavasszal történt... A nap már lenyugodott, lassan sötétedni kezdett... Segyi­­ István négy hek­táros málasi magángazda szép zöldre száradt, finom illatos takarmánnyal megtömött kosarat cipelt a pajtából az istálló felé. Felesége, ügyes gaz­­dasszony módjára fehér kötényben egy nyolcliteres sajtárral fejni indult — Várjál, asszony — szólt a férj­­» addig ne üljél le fejni, míg a ta­karmányt nem teszem a tehenek elé. — Jobb lesz fejés után, mert ak­kor nem állnak nyugodtan a tehe­nek, ha takarmány van előttük — mi as sóit kellő hozzáértéssel az asz­­szony. — Azt én­­ tudom. Be­­ tőjéig nem várhatok. — Már megint hová olyan sürgős a dolgod? Minden este mész, mint a kóbor... Ah! Csak aztán már ki­süthétek valami jó ■ dolgot. De sem­mit, csak az időt pazaroljátok és ... — Jó estét, István! Na, megyünk arra a gyűlésre? — lépett be a zöld­re festett kiskapun Hamar Sándor középparaszt. — Soha jobbkor nem jöhettél vol­na, Sándor. Éppen arról vitázunk az asszonnyal, hogy menni akarok. De­hát tudod én is, mint a többi min­denbe „beleüti az orrát’’. — Asszonyszokás ez István. Ügy van az az enyémmel is. De azért néha van is valami igazuk — kezdi Hamar gazda fontolgatni a dolgot.­— Van, van. Különösen, amikor a föld alá küldi az embert. De, tudod, hogy gondolom? A pincébe. — Ne hidd István. Ők is látják, mi a jó és mi a rossz. Enyém példá­ul azt mondta, hogy csak úgy kös­sek szerződést a traktorállomással, ha rendesebb munkát végeznek, mint tavaly. — Vagy úgy? Most már tudom miért mentek gyűlésre — szólt köz­be Segym­­né. за Цд* Щ­ 10 mj$, ember? Én sem vagyfdfc a jónak el­rontó­ja, csak aztán helyén legyen az eszed! mr Bízd rám, asszony! ELINDULTAK ... A község kis- és középparasztjai már a helyi nemzeti bizottság tisztá­ra meszelt falai között voltak, ami­kor a zselizi gépállomás főagronómu­­sa Tóth Maconka János és még két küldött megérkezett. Nagy volt az érdeklődés, a kíváncsiság lázában fürdőtt a közönség. — Remélem, bemutatkoznom nem kell, hiszen gyakran látjuk egymást — kezdi az agronómus. — Arról vol­na szó, amiről már oly sokat beszél­gettünk: meg akarjuk könnyíteni a magángazdálkodók munkáját, gépeket adunk rendelkezésükre ... — Úgy, mint tavaly — vágott közbe Király József — megkötöttük a szerződést és gépet nem kaptunk időben. * — Várja meg a végét, — figyel­meztették. — Még nem is tudja mi­ről lesz szó ... — Az igaz, hogy a múlt évben voltak hibák — folytatta tovább az agronómus. — Éppen azért m­ost jobban és időben akarunk foglalkozni a dologgal. A zselízi gépállomás ve­zetősége a málasi helyi nemzeti bi­zottság javaslatára úgy határozott, hogy alakítunk egy traktoros brigá­dot, amely három község magángaz­dálkodói részére biztosítja a pontos és időben való munkát. 5­. No, mit mondtam, hogy várja meg a­ végét — lépett elő Szedlák László küldött, se Ajp Щт1у volt, az már a­ múlté, ma már máskép­pen van. — Nem szabad a múltat sem el­felejteni. Ami rossz volt tavaly, an­nak az idén nem szabad megismét­lődni. — Királynak van igaza. Csak úgy engedjük a traktort földünkre, ha rendes munkát végez. Meg aztán, egyszer és mindenkorra meg kell szűnni a sógor-kororaságnak is — jelentette ki Zsiga József 9 hektáros középparaszt. A főagronómus látta, hogy a ma­gángazdálkodók felszólalása és türel­metlensége mind a gépi munka felé irányul, ezért komolyabbra vette a dolgot. — Na, tehát, ki mit szól, lesz itt helye a traktorosbrigádnak? — tette fel a kérdést az agronómus. — Vagy keressünk a szomszédos községekben arra alkalmas területet? — A helyről mi gondoskodunk — válaszolta Vámos Lajos, a helyi nem­zeti bizottság elnöke. — Azt mondja meg az agronómus elvtárs, hogy mi­lyen feltételek mellett alakítják meg a brigádot? — Először is figyelembe vesszük, melyik községben lesznek a gépek jobban kihasználva.­­A teremben mély csönd honolt. Az emberek egymásra néztek és várták, Ы szólal meg hamarabb. HATÁROZTAK ... — Én már a múlt évben is, szán­tottam traktorral — mondotta Segym­­­ István. — Igaz, többen azt mond­ták, nem lesz termésem, tönkreteszi a traktor a földet. De én nem hall­gattam az efféle beszédre. — Úgy volt az velem is, amikor a herét kaszáltattam — egészítette ki Vámos Sándor. — Azt mondták az arrajárók: lusta vagy, nem akarsz dolgozni. De bezzeg másképp beszél­tek, amikor az én takarmányom már a kazalban volt, az övéké pedig el­öregedett, elvesztette vitamintartal­mát. — Nekem még nem volt traktor a földemen, de már én is látom, hogy mégis csak könnyebb és jobb a gépi munka — hangzottak a fel­szólalások sorra. — Ami azt illeti, talán én voltam legjobban a gépi munka ellen — mondotta beismerően Huszár Lajos, középparaszt. — De nem is csoda, hisz majd az ember szíve repedt meg, amikor látta a drága terményt tönkretéve, a földet össze-vissza túr­va. Ez azonban a kezdet volt. Ma már olyan munkát végeznek a gépek, hogy a kézimunka meg sem közelíti. — Bizony a múlt évben a legjobb barátom sem tudott volna többet se­gíteni, mint a gép. De meg is fogadtam, a jó kévekötő, hogy ezután minden munkát géppel végeztetek — jegyezte meg Pecenyik Vilma. Az agronómus munkája ezután már könnyen ment A jelenlevők egymás­után adták beleegyezésüket a trak­­torosbrigád megalakításához. Majd kérges kezükbe ceruzát fogtak megkötötték a szerződést, amely sze­­­­rint egész évi munkájukat géppel végeztetik. ÖRÖMMEL BESZÉLNEK í­­ S amikor járod a májasi határt, elcsodálkozol a ringó-gabongtenger, a kövérlevelű cukorrépa, kukorica és egyéb növények szépségében. — Mi tette mindezt lehetővé? A kérdésre bármelyik málasi ma­gángazda örömmel felel: — A gép, az új traktoros brigárd,­ Kora tavasztól késő őszig a trak­torok dobogása tölti be a málasi ha­tárt. A magángazdálkodók traktor­ral szántanak, vetnek, egyszóval minden nehezebb munkát géppel vé­geztetnek. A barna szemű, piros ar­cú Vaszarák Ernő, a 19 éves Rackó Imre és a többi traktoros vígan fü­­työrészve sa­rabolja, kapálja a növé­nyeket. Ugyancsak széles rendet vágnak majd a sárguló búzatáblák­ban a jól kijavított, fényesre csissolt önkötözőgépekkel. — A vörös zászló ez évben is a traktoromon lesz — mondja Visea­­ráb traktoros. — Mint mindig, most is első aka­rok lenni, — tette hozzá a fiatal Rackó Imre. A traktorosok munkájával elége­dettek a magángazdálkodók. Az ú­j brigád vezetője, Marosvári Jánosi azonban mindent csinál, csak nem irányítja a traktorosbrigád munkáját. Azt tudja, hogy a brigád három köz­ség magángazdálkodóinak dolgozik, de arról nincs tudomása, hogy mi­lyen munka vár Málason, Nyíren és Csekén a brigádra. Tudja azt is, hogy a brigád aratni is fog, de hogy kinek, arról fogalma sincs. A zselízi gépállomás vezetősége állítson a brigád élére olyan veze­tőt, aki az adott lehetőségek mellett becsületet, elismerést, jó hírnevet szerez a traktoros brigádnak. A gép­hez való viszonya pedig olyan le­gyen, mint a málasi magángazdálko­dóké, akik­ azt mondják: „Segítőtársunk — jó barátunk a gép” ZATYKÓ JÓZSEF „Segítőtársunk - jó barátunk a gép“ — mondják a málasi dolgozó parasztok —

Next