Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-19 / 42. szám

i ­Szanbad Földműves 1058. október 18. A nagygéresi szövetkezet fejlődésének távlatai A nagygéresi szövetkezet a király­­helmeci járás legjobb EFSZ-ei közé tartozik, hisz az utolsó három éven keresztül a betervezett munkaegység értékén felül is jutott osztalék. De ez nem jelenti azt, hogy mezőgazda­ságunk fejlesztésével a XI. pártkong­resszuson kitűzött feladatok alapján Nagygéresben már nem kell foglal­kozni. Ők tudják legjobban, hogy tehet és kell, és éppen ezért most a kongresszus előtti vitaanyag meg­tárgyalásakor gondolnak arra, mit tesznek majd az elkövetkezendő idő­ben. Ha a harmadik ötéves terv terme­lési mutatóit nézzük, akkor minden szakaszon jelentős emelkedés mutat­kozik. Már az is nagy emelkedést eredményez, hogy a kis hozamú ré­tek és legelők felszántásával 230 hektárral bővítik a szántóterületet. Szőlőjüket bővítik és 6 hektárról 12 hektárra 10 hektáron gyümölcsöst létesítenek. A szántóterület kiszélesítésével a növénytermelésben lényegesen meg­változik a vetésterület szerkezete. Nem az egyes növények vetésterü­letének kiszélesítését, hanem első­sorban a hektárhozamok emelését tartják szem előtt. A kibővült szán­tóföld-alap lényegében a takarmány­termelést szolgálja majd. Például 1965-ben a kukorica vetésterületét a mostani 94 hektárról 190 hektárra emelik, a hektárhozamot pedig 40 mázsára. Cukorrépát 56 hektáron fognak termelni, s ebből 400 mázsás hektárhozamra számítanak, ami nagy hatással lesz a takarmányalap kibő­vítésére és így a tejhozam emelé­sére. Nagy súlyt helyeznek a szántóföldi ♦ Földünkön az erdőterület 26 mil­lió négyzetkilométert tesz ki. Ebből kb. 6,5 millió négyzetkilométer vagyis 25 százaléka a Szovjetunióra esik. Szovjetunió 30 százaléka erdővel bo­rított­ takarmánynövények termelésére is, ahol a vetésterületet 100 hektárral bővítik, s így 1965-ben csupán a ló­here és lucerna vetésterülete 224 hektárt tesz majd ki, s hektáron­ként 80 mázsás hozamot akarnak elérni. A talajerő fokozásának biztosításá­ra az eddiginél jobban kihasználják és helyesebben gondozzák az istál­lótrágyát és a trágyalevet is fokozot­tabban felhasználják. A talajerő­fokozását célozza az is, hogy a kö­vetkező években 250 hektáron lecsa­­polást végeznek és 200 hektáron bevezetik az öntözést. Az állattenyésztés terén szintén jelentősen emelkedik majd a terme­lés. A jelenlegi állapothoz viszonyít­va 1965-ig 72,4 százalékkal termel­nek majd többet. 100 hektár mező­­gazdasági területre a harmadik ötéves terv végére 55 darab szarvasmarha esik, s így a tejtermelés az 1957-es évvel szemben 378 százalékkal emel­kedik. A szarvasmarhaállomány ki­­szélesítését főképp saját tenyésze­tükből akarják elérni. A nagyobb állatállomány a hektárhozamok eme­lését is szolgálja majd, mert több lesz az istállótrágya. A sertésállo­mányt 42 százalékkal bővítik, úgy­hogy a harmadik ötéves terv végére minden hektár mezőgazdasági terü­leten 90 kg sertéshúst termelnek. Az említett termelési feladatok megvalósítását azzal is elősegítik, hogy már most tervezik a szükséges gazdasági épületek építését. Ugyan­akkor az állattenyésztés gépesítésé­vel is csökkenteni akarják a terme­lési költségeket és amellett fokozni a termelést. A szövetkezet tagjai úgy határoztak, hogy tovább folytatják a téli iskoláztatást is és a szövetke­zeti tagok gyerekeit a különböző, el­sősorban a kétéves mezőgazdasági tanulóiskolába küldik, hogy ott meg­szerezhessék a mezőgazdaság fejlesz­téséhez a szükséges tudást. Ezeket a a nagy feladatokat szívesen vállalják nagygéresi szövetkezet tagjai, mert tudják, hogy a termelés foko­zásával tovább növekszik a munka­egység értéke, vagyis a jövőben még rohamosabban emelkedik a szövetke­zeti tagok életszínvonala. -vp- A szomotori AC-ban az őszi munká­latok időben történő elvégzését az is nagyban elősegítette, hogy a gépjaví­tó-, kovács-, valamint kerékgyártó­­műhely jól teljesítette kötelességét. A betakarításnál a gépek mellett je­lentős segítséget nyújtottak a foga­tok is.­­ A képen Gál Gyula kerék­gyártó, a szekerek orvosa valamint Jackó Zsigmond és Halász Miklós kocsisok, akik Gábor István lovait patkolják. Egyre több cukorrépa érkezik cukorgyárainkba, ahol gyors ütemben folyik feldolgozása Október második felében járunk. Olyan időszak ez, amikor az őszi munka vastagát az igyekvő földmű­vesember, vagy munkaközösség már maga mögött tudja. Gyárban a cu­korrépája, földben a vetőmagja, biz­tos helyen a takarmánya. Viszont a késlekedők, akiknek „körmükre égett" a dolog, a kapkodás, fejetlenség kö­zepette a minőséggel már mit sem törődnek, így azután legtöbbször a hányaveti munka kárral jár, tönkre­megy a termés egy része. Sürget az idő! Mindamellett a mun­ka lázában is gondoljunk arra, hogy fölöslegesen kárt ne csináljunk, ami leginkább előadódik a termés táro­lása közben. Az agronómusok körül­tekintő, gondos ellenőrző munkájától sok függ, sok termésveszteségnek elejét vehetik. Miről írnak levelezőink? Rimaszécsről keltezett levelében Zachar Pál arról tudósít, hogy a ri­maszombati járás több szövetkezeté­ben már most gondolnak a tavaszra. Megrendelik a műtrágyaszükségletet, ezáltal kihasználják a 30 százalékos kedvezményt. Például a nagybalogi és az ozsgyáni szövetkezet 300 mázsa műtrágyát megrendelt. A rimaszom­bati, zacharovcei, várgedei EFSZ pe­dig 150 mázsa műtrágya szállítását várja. Alsószecsei levelezőnk meg így ír: Ez ideig (okt. 12), sajnos, csak az őszi búza felét vetették el a szö­vetkezetünkben, ami annak tudható be, hogy a Zetor-35-ös lánctalpas traktor megrongálódott, melynek megjavítása egy hónapot vett igénybe. Levele további részében azt írja, hogy lassú tempóban halad a kapás­termények betakarítása is. „Így van ez nemcsak nálunk, hanem Felsősze­­csén és Nagyodon, ahol csak a na­pokban kezdték meg a cukorrépa szállítását. Kellemetlenül érint ben­nünket, amikor az újságban már ar­ról olvasunk, szállítmányt is hogy az utolsó répa­útjára bocsátották, itt meg alig 40 százalékra állunk vele. Azért tolódott el a répa szedése, mivel a tagság a silótakarmány ké­szítésével volt elfoglalva. Jelenleg a traktorok a cukorrépát, a lovasfoga­tok meg a kukoricát szállítják ren­deltetési helyére.“ Bizonyára jobb munkaszervezéssel a késedelmet kiküszöbölhették volna. A somorjai járásban levő tonkházi EFSZ-ben még hozzá sem nyúltak a kukoricához. Ugyancsak megkéstek a dohánytöréssel is. Erre a munkára az iskolás fiúkat és leánykákat, fog­ták be, a dohányban állandó foglal­koztatású lányok meg a fűzéssel szorgalmatoskodnak. Rajta, késlekedők, rajta, rajta! Addig, amíg be nem állnak a rossz idők, az őszi végnélküli esőzések. 00 Akiknek füstbe megy a munkájuk A királyhelmeci járás szövetkezetei­ben — a nagygéresi,­perbenyiki, bács­kai EFSZ-ben — nagy súlyt helyeznek a dohánytermesztésre. Az elsők közt kell beszélnünk az örösi szövetkezetről, ahol a dohányos csoport tagjai nagy igyekezettel törik a dohányt. Az asszonyok fűzik, a lá­nyok rudakra kötözik. Nagy Piroska, Juhász Erzsi, Cető Ilonka, Erdélyi Gizi és a többiek olyan gyorsan és pontosan dolgoznak, mintha nem tudnák, munká­juk úgyis füstbe megy, — füstté válik. Igyekeznek, mert azt akarják — szö­vetkezetük gazdagabb legyen s ebből nekik is minél több jusson, és hogy jó munkájuk híre bejárja az egész orszá­ Fiatalok­ ­al A runyai AG-ban tavasszal 20 fia­állt a dolgozók soraiba, hogy kivegye részét a mezőgazdasági mun­kákból. Egész nyáron szorgalmasan dolgoztak. Jelenleg az őszi munkák mielőbbi elvégzésén serénykednek. Törik a kukoricát, szedik a cukorré­pát, ássák a burgonyát. A gadaság igazgatója megelégedéssel beszél róluk.­­ Ezek aztán fiatalok. Min­denki tanulhat tőlük. Csoportvezető­jük, Slopovská Mária csak tizennyolc éves, de egy emberként dolgoznak. Csak úgy ég Pavel Anna, Adamec Er­zsi, Horváth Mariska, Adamec Pál, Eke Barna és Sivák István keze alatt a munka, s büszkélkedik velük. A CSISZ közelgő III. kongresszusa tiszteletére a runyai helyi szervezet tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy bekapcsolódnak a takarékossági „if­júsági milliók“ mozgalmába. Év vé­géig 40 000 korona jövedelemre akar­nak szert tenni, amihez már csak 10 000 korona hiányzik. Ha mezőgazdaságunkban sok ilyen fiatal dolgozik majd, bízhatunk a termelés gyors és hatalmas fejlődé­séiben. Németh János, Tornaija eggel még hűvös az idő, megborzongatja hátun­kat, amint kapaszkodunk a terhelt szőlőtőkék kö­zött. De aztán előbúvik a nap a reggeli ködfátyol mögül. Megkezdődött a szüret a szőlőskei szőlészeti iskola gazdaságában. Az ed­digi csöndes szőlőtáblákat hangos, jókedvű szüretelők népesítik be, akik­nek munkája nyomán a tőkék meg­szabadulnak nehéz terhüktől. Körü­löttük vidám fiatalok, az iskola ta­nulói, felnőtt emberek, asszonyok, mind megannyi vidám, elégedett em­ber. Van ok az örömre. Mióta a sző­lőterület az iskola kezén van (1953- tól) még nem ontotta ilyen bőven a termést. - Attól lehet tartani - mondja Magyar elvtárs, a pincemester —, hogy kevés lesz a hordó, bár tarta­lékunk is van. Tóth elvtárs, a gazda­ság vezetője, pedig azt említi, hogy még azokat a pincéket is igénybe kell venni, melyekbe eddig üres hordók vagy burgonya került. —Mi az oka? — kérdem­­, hogy eddig a pénzügyi alapot ugyan min­dig túllépték a szőlőmunkálatoknál, a tervezett terméseredményt azon­ban soha sem érték el. — Hiba volt a munkaszervezésnél is — válaszolja Tóth elvtárs, — de főleg a nem időben végzett perme­tezés csökkentette a termést, nem is beszélve arról, hogy eddig majdnem minden évben mégis ellátogatott hoz­zánk, s amit a peronoszpóra megha­gyott, azt elvitte a jég és az utána fellépő botrytis (szürke rothadás). — Mennyi borra számítanak ? — Az eddigi 300-400 hektoliteres átlagterméssel szemben az idén 800 -900 hektoliterre számítunk. — Az előbbi évekkel szemben ugyan szép eredmény, de a tokajhegyaljai borvidékhez tartozó területen ez mégis csak kevés. — Ez igaz — ismeri be— azonban tudni kell, hogy összes szőlőnk 40—50 éves telepítés, így sok a hiányzó tőke, ugyanakkor a kipusztult nemes alany helyén a Pripánia burjánzik. Mindez erősen emeli az önköltséget anélkül, hogy a termés mennyisége is emel­kedne. — Van valami kilátás, hogy az előbb említett hiányosságokat felszámolják? — Hogyne! — válaszolja Tóth elv­társ. — Ötéves távlati tervünk sze­rint az összes hiányzó tőkéket pótol­juk. Emellett mintegy 20 hektárral bővítjük a szölőskei határban levő tokajhegyaljai körzetet. Ugyanakkor a következő év folyamán hozzákez­dünk a vízvezeték építéséhez, amely majd az egész szőlőterületet behá­lózza és így megkönnyíti a permete­zést, valamint a pótlási és ültetési munkálatokat. De azt is meg kell említeni, hogy állatállományunkat 70 százalékkal akarjuk növelni, mert csak ez biztosítja szőlőterületünk ötévenkénti trágyázását. Ehhez csak sok sikert kívánhatunk a gazdaság dolgozóinak, mert akkor majd a 60 hektár szőlő évenként nem 800, hanem legalább 2400 hektoliter bort ad népgazdaságunknak. Beszélgetés közben a présház felé sétálunk. Az érett szőlőfürtök itt már folyékony alakot öltenek. A présház­ban is nagy a sürgés-forgás. A szőlő a falon keresztül épített csúszdán kerül a darálóba, innen a présekbe, melyek kövéren ontják a most még zavaros mustot, amelyből majd az erjedés után hazánk legkiválóbb ne­dűje lesz. Munka van bőven, hiszen mintegy tíz ember dolgozza fel a sok szőlőt, melyet csaknem százan szüreteltek. A présházban is sietni kell a mun­kával, mert nem szabad másnapra hagyni a feldogozatlan szőlőt, ne­hogy megecetesedjen. A szüreteléstől függően naponta 30—35 hektolitert dolgoznak fel, ami az ilyen prések mellett bizony szép teljesítmény. A présházból a must gumicsövön egyenesen a pincébe jut, ahol a kato­nás rendben elhelyezett tiszta hor­dókba kerül a hegy leve. A pincében hirtelen nagy zúgás és erős légáram­lás zavarja meg beszélgetésünket, ami persze szokatlan így 15 — 20 méterre a föld alatt. Aztán rájövünk, hogy a szabadba futó szellőzőnyílásban el­helyezett hatalmas ventillátort pró­bálták ki, amely nagy erővel nyomja a pincébe a friss levegőt. Ez jó szol­gálatot tesz majd az erjedés ideje alatt, amikor is kihajtja majd a szén­dioxidot nehogy megakadályozza a további pincemunkálatokat. A mérések­ szerint jónak mutatko­zik a must, cukorfoka 22—23 fok kö­zött ingadozik. Ez azt jelenti, hogy ez a bor teljesen megfelel majd a tokaji bor követelményeinek. A bor­forgalmi vállalat 12,40 koronáért veszi majd át, holott az első borosztályút csak 8,60 koronáért, így a gazdaság több mint 1 millió korona bevételre számíthat csupán a borból. Persze, ha majd valóra váltják a szép tervet, a szőlőterület kiszélesítését, a vízveze­téket és az elegendő mennyiségű trá­gyázást, akkor többszörösére emelke­dik a jövedelem. Tóth elvtárs a továbbiakban elmon­dotta, hogy az iskolabirtok nagy se­gítséget jelent a tanulóknak a gya­korlati ismeretek elsajátításában, mert a tanulók itt a gazdaságban a pontosan előírt tanulmányi terv alap­ján végezhetik gyakorlataikat. Közben a tele hordók egyre szapo­rodnak. Lent a pincében észre sem vesszük, hogy lassan a nap is befe­jezi pályafutását Vérvörös korongja méltóságteljesen hanyatlik le az új­helyi hegyek mögött mint egy mo­solygó öregember kopasz üstöke. Kovács László, mérnök Szüretelnek , BEÉRETT A SZŐLŐ, KEZDŐDHET A SZÜRET

Next