Szabad Földműves, 1958. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-19 / 42. szám
i Szanbad Földműves 1058. október 18. A nagygéresi szövetkezet fejlődésének távlatai A nagygéresi szövetkezet a királyhelmeci járás legjobb EFSZ-ei közé tartozik, hisz az utolsó három éven keresztül a betervezett munkaegység értékén felül is jutott osztalék. De ez nem jelenti azt, hogy mezőgazdaságunk fejlesztésével a XI. pártkongresszuson kitűzött feladatok alapján Nagygéresben már nem kell foglalkozni. Ők tudják legjobban, hogy tehet és kell, és éppen ezért most a kongresszus előtti vitaanyag megtárgyalásakor gondolnak arra, mit tesznek majd az elkövetkezendő időben. Ha a harmadik ötéves terv termelési mutatóit nézzük, akkor minden szakaszon jelentős emelkedés mutatkozik. Már az is nagy emelkedést eredményez, hogy a kis hozamú rétek és legelők felszántásával 230 hektárral bővítik a szántóterületet. Szőlőjüket bővítik és 6 hektárról 12 hektárra 10 hektáron gyümölcsöst létesítenek. A szántóterület kiszélesítésével a növénytermelésben lényegesen megváltozik a vetésterület szerkezete. Nem az egyes növények vetésterületének kiszélesítését, hanem elsősorban a hektárhozamok emelését tartják szem előtt. A kibővült szántóföld-alap lényegében a takarmánytermelést szolgálja majd. Például 1965-ben a kukorica vetésterületét a mostani 94 hektárról 190 hektárra emelik, a hektárhozamot pedig 40 mázsára. Cukorrépát 56 hektáron fognak termelni, s ebből 400 mázsás hektárhozamra számítanak, ami nagy hatással lesz a takarmányalap kibővítésére és így a tejhozam emelésére. Nagy súlyt helyeznek a szántóföldi ♦ Földünkön az erdőterület 26 millió négyzetkilométert tesz ki. Ebből kb. 6,5 millió négyzetkilométer vagyis 25 százaléka a Szovjetunióra esik. Szovjetunió 30 százaléka erdővel borított takarmánynövények termelésére is, ahol a vetésterületet 100 hektárral bővítik, s így 1965-ben csupán a lóhere és lucerna vetésterülete 224 hektárt tesz majd ki, s hektáronként 80 mázsás hozamot akarnak elérni. A talajerő fokozásának biztosítására az eddiginél jobban kihasználják és helyesebben gondozzák az istállótrágyát és a trágyalevet is fokozottabban felhasználják. A talajerőfokozását célozza az is, hogy a következő években 250 hektáron lecsapolást végeznek és 200 hektáron bevezetik az öntözést. Az állattenyésztés terén szintén jelentősen emelkedik majd a termelés. A jelenlegi állapothoz viszonyítva 1965-ig 72,4 százalékkal termelnek majd többet. 100 hektár mezőgazdasági területre a harmadik ötéves terv végére 55 darab szarvasmarha esik, s így a tejtermelés az 1957-es évvel szemben 378 százalékkal emelkedik. A szarvasmarhaállomány kiszélesítését főképp saját tenyészetükből akarják elérni. A nagyobb állatállomány a hektárhozamok emelését is szolgálja majd, mert több lesz az istállótrágya. A sertésállományt 42 százalékkal bővítik, úgyhogy a harmadik ötéves terv végére minden hektár mezőgazdasági területen 90 kg sertéshúst termelnek. Az említett termelési feladatok megvalósítását azzal is elősegítik, hogy már most tervezik a szükséges gazdasági épületek építését. Ugyanakkor az állattenyésztés gépesítésével is csökkenteni akarják a termelési költségeket és amellett fokozni a termelést. A szövetkezet tagjai úgy határoztak, hogy tovább folytatják a téli iskoláztatást is és a szövetkezeti tagok gyerekeit a különböző, elsősorban a kétéves mezőgazdasági tanulóiskolába küldik, hogy ott megszerezhessék a mezőgazdaság fejlesztéséhez a szükséges tudást. Ezeket a a nagy feladatokat szívesen vállalják nagygéresi szövetkezet tagjai, mert tudják, hogy a termelés fokozásával tovább növekszik a munkaegység értéke, vagyis a jövőben még rohamosabban emelkedik a szövetkezeti tagok életszínvonala. -vp- A szomotori AC-ban az őszi munkálatok időben történő elvégzését az is nagyban elősegítette, hogy a gépjavító-, kovács-, valamint kerékgyártóműhely jól teljesítette kötelességét. A betakarításnál a gépek mellett jelentős segítséget nyújtottak a fogatok is. A képen Gál Gyula kerékgyártó, a szekerek orvosa valamint Jackó Zsigmond és Halász Miklós kocsisok, akik Gábor István lovait patkolják. Egyre több cukorrépa érkezik cukorgyárainkba, ahol gyors ütemben folyik feldolgozása Október második felében járunk. Olyan időszak ez, amikor az őszi munka vastagát az igyekvő földművesember, vagy munkaközösség már maga mögött tudja. Gyárban a cukorrépája, földben a vetőmagja, biztos helyen a takarmánya. Viszont a késlekedők, akiknek „körmükre égett" a dolog, a kapkodás, fejetlenség közepette a minőséggel már mit sem törődnek, így azután legtöbbször a hányaveti munka kárral jár, tönkremegy a termés egy része. Sürget az idő! Mindamellett a munka lázában is gondoljunk arra, hogy fölöslegesen kárt ne csináljunk, ami leginkább előadódik a termés tárolása közben. Az agronómusok körültekintő, gondos ellenőrző munkájától sok függ, sok termésveszteségnek elejét vehetik. Miről írnak levelezőink? Rimaszécsről keltezett levelében Zachar Pál arról tudósít, hogy a rimaszombati járás több szövetkezetében már most gondolnak a tavaszra. Megrendelik a műtrágyaszükségletet, ezáltal kihasználják a 30 százalékos kedvezményt. Például a nagybalogi és az ozsgyáni szövetkezet 300 mázsa műtrágyát megrendelt. A rimaszombati, zacharovcei, várgedei EFSZ pedig 150 mázsa műtrágya szállítását várja. Alsószecsei levelezőnk meg így ír: Ez ideig (okt. 12), sajnos, csak az őszi búza felét vetették el a szövetkezetünkben, ami annak tudható be, hogy a Zetor-35-ös lánctalpas traktor megrongálódott, melynek megjavítása egy hónapot vett igénybe. Levele további részében azt írja, hogy lassú tempóban halad a kapástermények betakarítása is. „Így van ez nemcsak nálunk, hanem Felsőszecsén és Nagyodon, ahol csak a napokban kezdték meg a cukorrépa szállítását. Kellemetlenül érint bennünket, amikor az újságban már arról olvasunk, szállítmányt is hogy az utolsó répaútjára bocsátották, itt meg alig 40 százalékra állunk vele. Azért tolódott el a répa szedése, mivel a tagság a silótakarmány készítésével volt elfoglalva. Jelenleg a traktorok a cukorrépát, a lovasfogatok meg a kukoricát szállítják rendeltetési helyére.“ Bizonyára jobb munkaszervezéssel a késedelmet kiküszöbölhették volna. A somorjai járásban levő tonkházi EFSZ-ben még hozzá sem nyúltak a kukoricához. Ugyancsak megkéstek a dohánytöréssel is. Erre a munkára az iskolás fiúkat és leánykákat, fogták be, a dohányban állandó foglalkoztatású lányok meg a fűzéssel szorgalmatoskodnak. Rajta, késlekedők, rajta, rajta! Addig, amíg be nem állnak a rossz idők, az őszi végnélküli esőzések. 00 Akiknek füstbe megy a munkájuk A királyhelmeci járás szövetkezeteiben — a nagygéresi,perbenyiki, bácskai EFSZ-ben — nagy súlyt helyeznek a dohánytermesztésre. Az elsők közt kell beszélnünk az örösi szövetkezetről, ahol a dohányos csoport tagjai nagy igyekezettel törik a dohányt. Az asszonyok fűzik, a lányok rudakra kötözik. Nagy Piroska, Juhász Erzsi, Cető Ilonka, Erdélyi Gizi és a többiek olyan gyorsan és pontosan dolgoznak, mintha nem tudnák, munkájuk úgyis füstbe megy, — füstté válik. Igyekeznek, mert azt akarják — szövetkezetük gazdagabb legyen s ebből nekik is minél több jusson, és hogy jó munkájuk híre bejárja az egész orszá Fiatalok al A runyai AG-ban tavasszal 20 fiaállt a dolgozók soraiba, hogy kivegye részét a mezőgazdasági munkákból. Egész nyáron szorgalmasan dolgoztak. Jelenleg az őszi munkák mielőbbi elvégzésén serénykednek. Törik a kukoricát, szedik a cukorrépát, ássák a burgonyát. A gadaság igazgatója megelégedéssel beszél róluk. Ezek aztán fiatalok. Mindenki tanulhat tőlük. Csoportvezetőjük, Slopovská Mária csak tizennyolc éves, de egy emberként dolgoznak. Csak úgy ég Pavel Anna, Adamec Erzsi, Horváth Mariska, Adamec Pál, Eke Barna és Sivák István keze alatt a munka, s büszkélkedik velük. A CSISZ közelgő III. kongresszusa tiszteletére a runyai helyi szervezet tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy bekapcsolódnak a takarékossági „ifjúsági milliók“ mozgalmába. Év végéig 40 000 korona jövedelemre akarnak szert tenni, amihez már csak 10 000 korona hiányzik. Ha mezőgazdaságunkban sok ilyen fiatal dolgozik majd, bízhatunk a termelés gyors és hatalmas fejlődéséiben. Németh János, Tornaija eggel még hűvös az idő, megborzongatja hátunkat, amint kapaszkodunk a terhelt szőlőtőkék között. De aztán előbúvik a nap a reggeli ködfátyol mögül. Megkezdődött a szüret a szőlőskei szőlészeti iskola gazdaságában. Az eddigi csöndes szőlőtáblákat hangos, jókedvű szüretelők népesítik be, akiknek munkája nyomán a tőkék megszabadulnak nehéz terhüktől. Körülöttük vidám fiatalok, az iskola tanulói, felnőtt emberek, asszonyok, mind megannyi vidám, elégedett ember. Van ok az örömre. Mióta a szőlőterület az iskola kezén van (1953- tól) még nem ontotta ilyen bőven a termést. - Attól lehet tartani - mondja Magyar elvtárs, a pincemester —, hogy kevés lesz a hordó, bár tartalékunk is van. Tóth elvtárs, a gazdaság vezetője, pedig azt említi, hogy még azokat a pincéket is igénybe kell venni, melyekbe eddig üres hordók vagy burgonya került. —Mi az oka? — kérdem, hogy eddig a pénzügyi alapot ugyan mindig túllépték a szőlőmunkálatoknál, a tervezett terméseredményt azonban soha sem érték el. — Hiba volt a munkaszervezésnél is — válaszolja Tóth elvtárs, — de főleg a nem időben végzett permetezés csökkentette a termést, nem is beszélve arról, hogy eddig majdnem minden évben mégis ellátogatott hozzánk, s amit a peronoszpóra meghagyott, azt elvitte a jég és az utána fellépő botrytis (szürke rothadás). — Mennyi borra számítanak ? — Az eddigi 300-400 hektoliteres átlagterméssel szemben az idén 800 -900 hektoliterre számítunk. — Az előbbi évekkel szemben ugyan szép eredmény, de a tokajhegyaljai borvidékhez tartozó területen ez mégis csak kevés. — Ez igaz — ismeri be— azonban tudni kell, hogy összes szőlőnk 40—50 éves telepítés, így sok a hiányzó tőke, ugyanakkor a kipusztult nemes alany helyén a Pripánia burjánzik. Mindez erősen emeli az önköltséget anélkül, hogy a termés mennyisége is emelkedne. — Van valami kilátás, hogy az előbb említett hiányosságokat felszámolják? — Hogyne! — válaszolja Tóth elvtárs. — Ötéves távlati tervünk szerint az összes hiányzó tőkéket pótoljuk. Emellett mintegy 20 hektárral bővítjük a szölőskei határban levő tokajhegyaljai körzetet. Ugyanakkor a következő év folyamán hozzákezdünk a vízvezeték építéséhez, amely majd az egész szőlőterületet behálózza és így megkönnyíti a permetezést, valamint a pótlási és ültetési munkálatokat. De azt is meg kell említeni, hogy állatállományunkat 70 százalékkal akarjuk növelni, mert csak ez biztosítja szőlőterületünk ötévenkénti trágyázását. Ehhez csak sok sikert kívánhatunk a gazdaság dolgozóinak, mert akkor majd a 60 hektár szőlő évenként nem 800, hanem legalább 2400 hektoliter bort ad népgazdaságunknak. Beszélgetés közben a présház felé sétálunk. Az érett szőlőfürtök itt már folyékony alakot öltenek. A présházban is nagy a sürgés-forgás. A szőlő a falon keresztül épített csúszdán kerül a darálóba, innen a présekbe, melyek kövéren ontják a most még zavaros mustot, amelyből majd az erjedés után hazánk legkiválóbb nedűje lesz. Munka van bőven, hiszen mintegy tíz ember dolgozza fel a sok szőlőt, melyet csaknem százan szüreteltek. A présházban is sietni kell a munkával, mert nem szabad másnapra hagyni a feldogozatlan szőlőt, nehogy megecetesedjen. A szüreteléstől függően naponta 30—35 hektolitert dolgoznak fel, ami az ilyen prések mellett bizony szép teljesítmény. A présházból a must gumicsövön egyenesen a pincébe jut, ahol a katonás rendben elhelyezett tiszta hordókba kerül a hegy leve. A pincében hirtelen nagy zúgás és erős légáramlás zavarja meg beszélgetésünket, ami persze szokatlan így 15 — 20 méterre a föld alatt. Aztán rájövünk, hogy a szabadba futó szellőzőnyílásban elhelyezett hatalmas ventillátort próbálták ki, amely nagy erővel nyomja a pincébe a friss levegőt. Ez jó szolgálatot tesz majd az erjedés ideje alatt, amikor is kihajtja majd a széndioxidot nehogy megakadályozza a további pincemunkálatokat. A mérések szerint jónak mutatkozik a must, cukorfoka 22—23 fok között ingadozik. Ez azt jelenti, hogy ez a bor teljesen megfelel majd a tokaji bor követelményeinek. A borforgalmi vállalat 12,40 koronáért veszi majd át, holott az első borosztályút csak 8,60 koronáért, így a gazdaság több mint 1 millió korona bevételre számíthat csupán a borból. Persze, ha majd valóra váltják a szép tervet, a szőlőterület kiszélesítését, a vízvezetéket és az elegendő mennyiségű trágyázást, akkor többszörösére emelkedik a jövedelem. Tóth elvtárs a továbbiakban elmondotta, hogy az iskolabirtok nagy segítséget jelent a tanulóknak a gyakorlati ismeretek elsajátításában, mert a tanulók itt a gazdaságban a pontosan előírt tanulmányi terv alapján végezhetik gyakorlataikat. Közben a tele hordók egyre szaporodnak. Lent a pincében észre sem vesszük, hogy lassan a nap is befejezi pályafutását Vérvörös korongja méltóságteljesen hanyatlik le az újhelyi hegyek mögött mint egy mosolygó öregember kopasz üstöke. Kovács László, mérnök Szüretelnek , BEÉRETT A SZŐLŐ, KEZDŐDHET A SZÜRET