Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-04 / 1. szám

Sok ideges ember tanúsíthatja, hogy elaludni nehéz. Az emberek különféleképpen igyekeznek álomba merülni. Van, aki a hidegvizes lemo­sásra esküszik, mások altatót szed­nek, egyesek tele gyomorral vonják el a vért az agytól. Egy amerikai altató­berendezés nem más, mint magnó­készülék, amely az eső mono­ton kopogását játssza az alvójelölt fülébe. A találmány különben nem új. Egy tisztviselő barátom már évek óta magnó segítségével alszik el. Az el­­alvás céljait szolgáló szalagra egy termelési értekezletet vett fel. Saját bevallása szerint, amikor a magnóból elhangzik ez a néhány szó: „Kedves kortársak, most a beruhá­zások pénzügyi vonatkozásainak né­hány kérdésével szeretnék foglalkoz­ni ..." - már nem képes nyitva tar­tani a szemét. fa Mesterséges szem. Lengyel­­országban „mesterséges szent­nek nevezett készüléket szerkesz­tettek vakok részére. A készülék egy fejre szerelhető sisakból áll, amelynek belsejében nyolcvan fű­tőelem helyezkedik el nyolc sor­ban. Amint a külső fényhullámok a mesterséges szemre rávetődnek, villamos impulzusok keletkeznek, s a fűtőelemek rezgésbe jönnek és nyomást gyakorolnak a fej­bőrre. A vak ember így megtudja, hogy melyik oldalról közelít aka­dály. A szamár meg a gyorsvonat A nyugatnémet politika hangadói mostanában állandóan fokozódó ide­gességgel reagálnak minden olyan megnyilvánulásra, amely ellentétben áll revansista és agresszív politikai irányvonalukkal. Igaz az is, hogy az utóbbi időben Adenaueréknak mind több okuk van az izgalmakra. Külö­nösen érzékenyek az olyan megnyil­vánulásokra, amelyek pozitív módon foglalkoznak a Német Demokratikus Köztársasággal. Természetes tehát, hogy Kennedy elnök legutóbbi televíziós nyilatko­zata, amelyben „a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság lét­­érdekeinek tekintetbevételéről“ be­szélt, általános felhördülést váltott ki a bonni berkekben. Hogyan lehetsé­ges az, hogy egy nem létező ország­nak, az NDK-nak még létérdekei is vannak. (A bonni politika ugyanis nem létező országnak tekinti a Német Demokratikus Köztársaságot.) Nem kevés gondot és csalódást vált ki az NDK nemzetközi tekintélyének állandó és felt­art­hat­at­lan növekedé­se. Nemrég az NDK és Ceylon viszo­nyában beállt kedvező változás miatt hördültek fel a bonni körök. Ceylon­ban ugyanis Adenauerék tiltakozása ellenére egy fasisztaellenes NDK-fil­­met vetítettek, mely leleplezi a nyu­gatnémet politikai apparátust. Sőt újabban élénk kereskedelmi kapcso­latok alakultak ki Ceylon és az NDK között. Adenauerék külügyminiszté­riumának minden zavaró tevékenysé­ge és fenyegetőzése ellenére az NDK napról napra több semleges állammal köt kulturális és gazdasági kapcsola­tokat és ezáltal mindig több ember ismeri meg a német kérdésben az igazságot. Azt, hogy két német állam létezik, az egyik folytatja II. Vilmos és Hitler agresszív imperialista poli­tikáját, amely már két alkalommal döntötte pusztító háborúba a világot, a másik állam pedig, a Német De­mokratikus Köztársaság, az első szo­cialista német állam, amely a népek egyenjogúságának, kölcsönös megbe­csülésének és megértésének elvi állás­pontján építi baráti kapcsolatait a többi népekkel. Bizonyos, hogy Adenauert és hábo­rús gyújtogató cinkosait még nem egy meglepetés éri majd az NDK fejlő­désével és nemzetközi tekintélyének emelkedésével kapcsolatban. Ezeknek a csalódásoknak okszerűen be kell következniük, mert aki a tények elöl a homokba dugja a fejét, az vagy megfullad, vagy idővel kénytelen lesz szembenézni a valósággal és szégyen­szemre kell belátnia, hogy a szocia­lista német állam fejlődését a poli­tikai intrika és erőszak éppúgy kép­telen megállítani, mint a szamár a gyorsvonatot. -petri- 1963. január 4. (Fotó: NKI) Végtelenül szeszélyes az időjárás így télidőben a Krkonose hegyei közt. Egyik órában gyönyörűen süt a nap, sziporkázik a hómező, a másik órá­ban meg már hóförgeteg zúdul alá, s betemet mindent. Felvételünkön a peci vadászpihenő látható, amint ablakáig ér a hó, s az ereszen meg­annyi jégcsap sorakozik ... A vágási engedély kiadására vonatkozó új rendelet helyes alkalmzásáról Mivel a vágási engedélyekre vonatkozó 69/1962 Zb. számú rendelet­tel kapcsolatban sok kérdés merült fel nemcsak a vágási engedélyért folyamodó egyének részéről, hanem a nemzeti bizottságok felelős dol­gozói részéről is, olvasóinkat bővebben tájékoztatjuk az új rendeletről. Az új rendelet lényege Az új rendelet lényegében csak egy disznóölést engedélyez. Új fel­tételekhez köti a vágási engedély ki­adását, a beadandó zsír mennyiségét és a levágott hízó kruponjának be­adását. A régi rendelet szerint a szövet­kezeti tagok kivétel nélkül és aka­dálytalanul megkaphatták az első vágási engedélyt. Az új rendelet értelmében a szö­vetkezeti tag csak akkor kaphat vá­gási engedélyt, ha szövetkezete hízó­sertésekből teljesítette szerződéses eladási kötelezettségét. Azok a családok, akik otthon ser­tést nevelnek, csak akkor kaphatnak vágási engedélyt, ha a sertéstartást a helyi nemzeti bizottság előzőleg engedélyezte. Az önállóan, több mint fél hektá­ron gazdálkodó parasztok csak abban az esetben kaphatnak vágási enge­délyt, ha teljesítették folyó évi hús­eladási feladataikat. Ha a vágási en­gedélyt januárban vagy februárban kérik, akkor a feltételt az előző évi húseladási terv teljesítése képezi, és tekintetbe veszik azt is, hogyan te­remtette meg az előfeltételeket folyó évi termelési és eladási terve a feladatainak teljesítésére. Az új rendelet arra kötelezi a helyi nemzeti bizottságokat, hogy pontos és rendszeres nyilvántartást vezes­senek. Ezzel akarja megakadályozni az olyan esetek ismétlődését, amikor az eladási tervüket nem teljesítő földművesek gyakran két vágási en­gedélyt is kaptak és az így szerzett hússal és zsírral kereskedtek. A régi rendelet módosítására azért volt szükség, hogy a szövetkezetek dolgozói többet törődjenek a szövet­kezet húseladási tervének teljesíté­sével, és a növénytermesztés dolgozói jobban gondoskodjanak a takarmány­alap feltöltéséről. A múltban a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságukban 2—3 sertést is hizlaltak, s gyakran helytelenül a szövetkezet takarmányalapjából me­rítettek, így természetesen csökken­tették a szövetkezet takarmányalap­ját, ami a sertéshús termelésének és eladásának csökkenéséhez vezetett. Lényegében tehát arról van szó, hogy minél több hús kerüljön az állami alapokra. Ugyanebből az okból vezet­ték be a zsír kötelező eladását is. Aratóünnepségek, évzáró közgyűlé­sek stb. alkalmával csak abban az esetben engedélyezhető a vágási en­gedély kiadása, ha a szövetkezet hí­zósertésekből az év elejétől telje­sítette eladási tervét. Tehát ha de­cemberben folyamodtak vágási enge­délyért, akkor a feltétel a három­­negyedévi sertéshús-eladási tervének teljesítése volt. Ha januárban kerül sor a disznóölésre, akkor az előző évi sertéshúseladási terv teljesítése képezi a vágási engedély kiadásának előfeltételét. Az említett ünnepélyes alkalmakra engedélyezett disznóölés­ből származó húst a szövetkezet csu­pán a közös étkezés céljaira használ­hatja fel, s nem árusíthatja, vagy pedig nem oszthatja szét a szövet­kezet tagjai között. Ugyanez vonat­kozik a szocialista szektor többi me­zőgazdasági üzemeire is. Ilyen célra vágási engedélyt csupán a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági szakosztálya adhat. Milyen esetben tehetnek kivételeket ? A járási nemzeti bizottságok kivé­telesen vágási engedélyt adhatnak az olyan szövetkezet tagjainak, amely saját hibáján kívül nem teljesítheti sertéshús eladási tervét (például ser­tésvész vagy más elemi csapás kö­vetkeztében). Továbbá vágási enge­délyt adhat az olyan szövetkezet tag­­­­jainak, amelynek csak jelentéktelen­­ mennyiségű hús hiányzik eladási ter­­­­vének teljesítéséhez, vagy pedig te­­­­kintetbe veszik azt is, hogy húsból­­ összesen eladási tervét teljesítette. Kivételt tehetnek azokkal a szö­­­­­­vetkezeti tagokkal is, amelyeknek­­ szövetkezete nem teljesítette ugyan maradéktalanul sertéshús-eladási ter­­­­vét, ellenben tejből, tojásból, gabo­­­­nából vagy burgonyából túlteljesítette­­ azt, méghozzá az eladásra váró hús­­ értékének megfelelő mennyiségben. A rendeletet utólag olyan értelem­­­­­­ben módosították, hogy a nemzeti­­ bizottságok a vágási engedélyek ki­­­­adásakor teljes mértékben érvénye­­­­sítsék a rendelet keretén belül kínál­­kozó lehetőségeket a kérelmezők­­ érdekében, hogy ne kerüljön sor fö­­­­lösleges szigorúságra. Tehát a járási­­ nemzeti bizottság felelős dolgozói kötelesek minden esetben megvizs­gálni az eladási terv nem teljesíté­­­­­sének okát, és ahol a szövetkezet * valóban nem tehet az eladási terv * nem teljesítéséről, a tagoknak a vá­gási engedélyt megadják. Első disznóölésnek az 1962. augusz­­­­tus 1-től, vagyis a rendelet érvénybe­­ lépésétől számított első disznóölést tekintjük a szövetkezeti tagok és a­­ szocialista szektorban dolgozók ese­­­­tében. A többi vágási engedélyért fo­­­­lyamodó személyek esetében első­ a sorban a szociális feltételek figye­­­­lembevételével engedélyezzük a má­­­­sodik disznóölést. 1 . Rendkívüli esetek ! Ha közös háztartásban két család­­ él, akkor csak egy disznóölésre for­málhat jogot. Ám minden esetben a tekintetbe kell venni az említett csa­­­­ládok tagjainak számát, a kisgyerme­­k­kék, aggok vagy betegek számát, és­­ elsősorban azt a körülményt, van-e e a család tagjai között tbc-s. Közös­­ háztartásban élő családoknak, ame­­­­lyeket túl népesnek tekintünk, első­­­­sorban a szociális feltételek szem­­­ pontjából adhatunk két vágási enge­­­­délyt.­­3 Az önállóan gazdálkodó parasztok­­ csakis akkor kaphatnak két vágási­­ engedélyt, ha több mint 0,5 hektáron­­ gazdálkodnak, s a második engedély­­ kiadását a helyi nemzeti bizottság­­ javaslatára a járási nemzeti bizottság­­ is jóváhagyja. Ez rendkívüli esetek­ben történhet meg, ha a földműves nagy családdal rendelkezik, ha 15 éven aluli gyermekei vannak, vagy vele egy háztartásban aggok, esetleg tbc-s betegek élnek. A földtulajdonnal nem rendelkező családok egy naptári évben csak egy vágási engedélyt kaphatnak, azt is csak abban az esetben, ha a sertés­­tartást előzőleg a helyi nemzeti bi­zottság engedélyezte. Zsírbeadási kötelesség Az új rendelet előírja, hogy min­den disznóölés után 5 —7 kg zsírt kö­telező beadni. Öt kiló zsírt csupán a szövetkezeti tagok és a szocialista szektor mezőgazdasági üzemeinek dolgozói adnak be. A többi sertés­­tenyésztők, vagyis az önállóan gaz­dálkodó parasztok és a földtulajdon­nal nem rendelkező családok minden disznóölés után 7 kiló zsírt adnak be. A zsírbeadási kötelezettségtől men­tesítették azokat a családokat, ahol két tizenöt éven aluli gyermek és egy agg van, vagy ellenkezőleg: két agg családtag és egy tizenöt éven aluli gyermek. Minden esetben három sze­mélyről van szó. Ha a családban tbc-s beteg van, akkor mentesülnek a zsír­eladási kötelezettség alól. A munka­­képtelenségről a helyi nemzeti bi­zottság szociális bizottsága dönt, mi­vel ő ismeri legjobban a község la­kóit, s ezért a kivételes esetekre vo­natkozó határozatai jogérvényesek. A 15 éven felüli gyermekeket még abban az esetben sem tekinthetjük munkaképteleneknek, ha az iskolát látogatják. Ha a járadékosnak (aki tartósan munkaképtelen) két 15 éven aluli gyermeke van,mentesül a zsíreladási kötelezettség alól. Ha az állatorvos megállapítja, hogy a levágott hízó bőrbetegségben szen­ved vagy pedig kiselejtezett kihiz­­lalt sertésként ölnek le, nem kötelező a krupon beadása. Azok a polgárok sem kötelesek beadni a sertéskru­­pont, akik félreeső helyeken, erdész­lakban, vagy tanyákon élnek, és sertésölést saját maguk végzik el.­­ Ehhez az engedélyt a járási nemzeti bizottság adja. A vágási engedélyek kiadásáról, ha a kérelmező eleget tett az összes előfeltételeknek, a helyi nemzeti bi­zottság dönt, amely vezet a disznóölésekről, nyilvántartást Kivételes esetekről, amelyeket a helyi nemzeti bizottság továbbít, a járási nemzeti bizottság határoz (ha a kérelmező nem teljesítette az előírt feltételeket, de olyan helyzetben él, hogy nem lehet tőle megtagadni a vágási enge­délyt). A második vágási engedély kiadásáról is minden esetben a já­rási nemzői bizottság dönt. A helyi nemzeti bizottság nem engedélyez­heti a második disznóölést, de a vá­gási engedélyt minden esetben a helyi nemzeti bizottság adja ki. (rn) Embervadászat Dél-Vietnamban Dél-Vietnam rizsföldjein és a dzsun­gelben az utóbbi évek folyamán egyre erősebben hangzik a nép szabadság­­harcának csatazaja. A Ngo-Dien- Diem diktatúrája alatt nyögő paraszt­ság a nép felszabadító mozgalmának élcsapatát képzi. A harc végcélja a Diem-féle parancsuralom felszámolá­sa, a demokratikus­ szabadságjogok kivívása és egész Vietnam egységé­nek helyreállítása. E harc jelenlegi legfontosabb mozzanata az ún. stra­tégiai falvak elleni küzdelem. Ezek keretében igyekeznek ugyanis az amerikai instruktorok által vezetett Diem-bandák elszigetelni a paraszt­ságot a nemzeti felszabadító mozga­lomtól. Ngo-Dien-Diem diktátor csapatai az USA-zsoldosokkal karöltve 7 millió dél-vietnami paraszt ellen folytat­nak hajtóvadászatot, akiket ezekbe a „rezervációkba“, azaz gyűjtőtábo­rokba kényszerítenek. Ezen alapszik barbár tervük, mely szerint az or­szágban minden férfit, asszonyt és gyermeket felügyeletük alá akarnak kényszeríteni. Ily módon igyekeznek megbéklyózni a népet és lehetetlen­né tenni számára, hogy támogassa a szabadságharcosokat vagy maga is fegyvert fogjon elnyomói ellen. Minden ilyen stratégiai falut her­metikusan elszigetelnek a külvilág­tól, magas, sűrű bambuszsövénnyel kerítik be. A kerítés körül hegyesre faragott bambuszrudakkal, szöges deszkákkal bélelt vermeket — ember­csapdákat — ástak. A környékező dombokon katonaság vagy milicio­­nista alakulatok lesik, őrzik az egész terepet, amelyet keresztül-kasul drót­akadályokkal tűzdeltek tele. Egy ilyen telepről engedély nélkül senki sem távozhat. Ha pedig valaki engedél­lyel hagyja el a stratégiai falut és naplementéig nem tér vissza, Diem zsoldosai az illető családjából azon­nal túszokat szednek össze... A stratégiai falvakba főként azokat a parasztokat koncentrálják, akik el­szórtan élnek és ezért mindig gya­núsak, nem működnek-e együtt partizánokkal, esetleg maguk is azok. a Ezért büntető expedíciókat folytatnak ellenük, összeterelik őket egy helyre, ahol a foglyoknak gyakran maguknak kell felépíteniük saját börtönüket. Később idehozzák aztán a családta­gokat is, eddigi falvaikat pedig fel­égetik és így minden illúziótól meg­fosztják a száműzötteket, hogy va­laha visszatérnek majd falvaikba. A Saigonban székelő amerikai ve­zérkar azonkívül még három, ugyan­csak koncentrációs tábor megszerve­zésére irányuló akciót tervezett. A Saigontól északra elterülő körzetben végrehajtandó akció neve „Napföl­kelte",az ország délvidékére terve­zetnek „Delta“-tábor, a „Fecske“ pe­dig a keleti vidékek gyűjtőtáborának az elnevezése. E három hadjárat vég­rehajtására amerikai tisztek és in­struktorok vezetésével több ezer ka­tonát, tüzérséget, szállító és harci­­repülőgépeket összpontosítottak. Ahogy azonban maguk az amerikai lapok beszámoltak róla, a nagysza­bású és nem csekély költségekkel megszervezett akciók 18 hónap múl­va sem hozták meg a várt eredményt — sőt azt is mondhatnánk, hogy cső­döt mondottak. Ngo-Dinh-Diem-ék és amerikai ta­nácsadóik hat dél-vietnami tarto­mányban hiába égettek fel több mint 250 falut. A parasztok nem adták fel harcukat és folytatják a küzdelmet a gyűlöletes diktatúra ellen. Juraj Svrcina Jó tudni a disznótorról... Alig dereng még az ég alja, amikor sertés sivítása veri fel a csendet. Faluszerte folyik a disznóvágás. Nagy esemény a falusi család életében a disznóölés. Kicsik és nagyok, alig várják, hogy terítékre kerüljön a gömbölyűre hízott disznócska és sor­ra kerüljön a forrázás, a perzselés, hasítás, nem is beszélve a napot be­tetéző finom lakomáról, a torról. Bi­z­san kevesen gondolnak ezeken a ki­elesen kedves napokon arra, hogy milyen figyelemre, óvatosságra van szükség ilyenkor. Hazánkban évente több mint száz súlyos műtétet okoznak a házi disznóvágások során előforduló felelőtlenségek. Napjaink­ban egyre több a „koca“ böllér,­­ vagyis az olyan ember, aki csak „el­leste“ a disznóvágás fortélyait, senki nem figyelmeztette, oktatta ki őt munkája felelősségteljességére. Nagy baj az is, hogy egyes helyeken, ami­kor a bontásra kerül sor, a böllér már erősen kapatos, vagyis rózsa­színben látja a világot. Nem sok fontosságot tulajdonít tehát annak, hogy a gyönyörűen fejlett, egyébként egészséges májban egy, esetleg két, három vízzel teli kisebb, esetleg dió­­nyi, tojásnyi hólyagot talál. Hogyne, amikor talán nem is sejti, hogy a kö­vetkező pillanatokban ember és állat sorsa felett kell döntenie. A vízzel teli hólyagban olyan veszedelmes fé­reg él, amely emberre, állatra egy­aránt ártalmassá válhat. Sajnos, a legtöbb böllér kivágja a hólyagot a májból és odadobja a ku­tyának. A kutya bekapja a beteg részt és beleiben a féreg szaporodásnak indul. A fertőzött kutya egészséges­nek látszik, senki nem sejti milyen veszély fenyegeti a kisgyermeket, aki hűséges cimboráját simogat­ja, becézgeti. De nemcsak a gyer­meket, hanem a kutyával közvetlen kapcsolatba kerülő felnőtteket is. Hogy a körforgás teljes legyen, a ku­tya ürülékével férgek távoznak el és fertőzik a réteket, legelőket, amely­ről aztán a legelésző, turkáló sertés újra felszedi őket. Ha a férgek által fertőzött személy nem kerül idejében orvosi kezelés, műtét alá, életét veszedelem fenye­geti. A műtét, mint már az elején mondottam, súlyos és hosszadalmas, így leghelyesebb, ha elejét vesszük, meggátoljuk a fertőzéseket. Helyesen jár el a böllér, ha a le­vágott sertés beteg máját teljes egé­szében megsemmisíti, vagyis elégeti. Ez az egyetlen módja a megsemmisí­tésnek, mivel tudjuk, hogy a föld alá ásott húsrészeket a kutyák kikapar­ják. Egy-két kiló máj miatt ne koc­káztassuk önnön, családunk és em­bertársaink életét, egészségét. Aki disznóvágás idején helyesen és körültekintéssel jár el, megérdemli az asztalra kerülő friss, ízletes, mes­­­szire illatozó finom falatokat. Ezért kívánjuk: váljék egészségére! Vígh Rózsa

Next