Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-22 / 16. szám
Egy kiállítás margójára Az apa iparosember, olyan ezermester-féle. Gyalul, farag, esztergályoz, mázol. Kell a kenyér a családnak, vállalni kell mindent. A gyerek még nem érte el az elemista kort, mindig az apja körül cselleng a műhelyben, gyönyörködik székekben, szekrényekben, amit a apja formált és mindenek felett a legjobban érdeklik a színes festékek, a lakk csillogása. Be-bemártja ujjacskáját az elhullott cseppekbe, foltokat ken a hulladék deszkára, fehéret, pirosat, kéket, majd a foltokat körülkontúrozza valamilyen sötét színnel. Az apja tekintete oda-odatéved, mit is művelhet ez a gyerek. Világosan felismerhető a ház, a kerítés, az udvar. „Csak csináld, Misi, de a ruhádra vigyázz!“ Most hatvan éves Staudt Mihály, a komáromi asztalos festékes ujjú kisfia, ebből az alkalomból a Szlovák Múzeumban kiállította legutóbbi alkotói szakának válogatott műveit és mintegy 40 restaurációs munkájának fényképeit. Kár, hogy e summázásból hiányzik az előző alkotási korszak, mikor a művész az impesszionista kísérletek után a szocialista realizmus áramlatának hatása alatt szerintünk nem is sikertelenül a társadalmi problémák felé fordult. Az ember élete, küzdése az emberek között, a munka, a szerelem, az anyaság problémáinak elmélyült ábrázolása határozott eredményeket hozott. Figurális ebben az időszakban kompozíciói duzzadó erőről tanúskodtak. Azt hiszem, ez az alkotási időszak is egyéni műveket hozott létre, sok szempontból talán még kiforrottabbakat, mint a mai, leegyszerűsített lényegkeresés és a színhatásokra épült alkotó módszer. Kiállított képein Staudt erőssége a táj. Az embert körülvevő természet ígézte meg. Ezt azonban különlegesen és másképpen érzékelik mint a látásmódban hozzá közelálló festők. Tájképei expesszionista indítású látomások és ma már nem maradt bennük semmi a realista hasonlóság keresésből. Az alakok szimbolikusak, sokszor csak jelzettek. De ahol a tájban, ritkán, felbukkan az ember .Az aratás, a cél mélyen szociális vonatkozású, a nehéz fizikai munkára utal. Egyszerű formákkal és élénk, meleg színekkel keresi a téma lényegét, belső törvényeit. Afrikai tájain rikító vörösen izzik a sivatag homokja, a dombok felett mázsás terhű, lila tónusú felhők úsznak. Az alapvetőt és a lényeget jellemző formákat keresi a kutató szenvedélyével. Ha van nálunk egyáltalában rokona (ami a legutóbbi alkotó korszakát illeti), akkor főleg Gwerk Ödönre lehet gondolni, aki a szlovák tájat dinamikusan, hullámzó hegyeiben látta dombjaiban és különbözik tőle, meg. Amiben azok az izzó színek, a lángvörös, az élénk kék, a sárga, amelyekkel megkísérli a természet művészi átköltését. Nem iskolában sajátította el a kompozíció klasszikus szabadályait, alkotásainak nagy többsége mégis teljes térbeli és formai összhangot nyújt, az alak és az azt körülvevő levegő elhelyezése mindig indokolt és színei harmonikusan szolgálják a mű egységét. Érdekesek és azt hiszem nálunk egyedülállóak zenei témaábrázolásai, a Trubadúr, a Traviata és a Pastorale, melyekben a zene hatását igyekszik formákba és színekben feloldani. A művészi kifejezés több évtizedes lázas keresése, a kitérők nem voltak hiábavalók, új munkáiban sajátosan egyéni életmű áll előttünk, mely egy érzékeny látású művészt mutat be, akit rangos hely illet meg hazai művészetünkben. Meg kell emlékeznünk a restaurátor Staudtról is. Az elmúlt korok szépségeit, szigorú igényességgel és művészi alázattal mentette át a jelennek. Áldozatos, nagy szakértelmet, türelmet és kitartást igénylő és nem eléggé értékelt munka ez, de a szépség keresőjének, művészi élményt nyújt és hasznára van saját alkotásának fejlesztésében. Staudt Mihály nagyon mélyről indult. Nem volt olyan szerencséje, hogy főiskolai fokon tanulja a mesterség alapelemeit. Harmosnál, a kitűnő komáromi illusztrátornál tanult rajzolni, a tájábrázolásban Gwerk Ödöntől kapott segítséget, de legtöbbet teljesen autodidakta módon, a tehetség és az akarat segítségével a témával és az anyaggal folytatott lázas birkózásban szerezte meg. A kiállítás megtekintése után az az érzésünk, hogy a nagyon tehetséges művész kora ellenére, alkotó erejének teljében, tovább folytatja küzdelmét a kifejezés tökéletesítése felé és a mai szintézis egy közbeeső állomása a kiteljesedésnek. P. B. . A Kassai Állami Színházban bemutatták Szokolay Sándor Kossuth-díjas magyar zeneszerző „Vérnász“ című, modern hangszerelésű operáját, melynek csehszlovákiai ősbemutatóján maga a szerző is megjelent. 0 Kiril Spirovski jugoszláv karmester vezénylésével a Kassai Rádió zenekara nyitja meg a XII. Kassai Zenei Tavaszt, amelynek során április 26 — június 5-e között élenjáró hazai és külföldi művészek lépnek fel a Művészetek Házában. • Eperjesen a Városi Képtárban kiállítást rendeztek Dezider Milly érdemes művész festményeiből; Kassán a Kelet-szlovákiaiban a terezíni gyermekek fennmaradt képtárrajzainak gyűjteményes tárlatát láthatja a közönség. 0 Löffler Béla kassai szobrászművész két kisebb méretű szobrát helyezték el Bártfafürdőn, az újonnan létesített rózsalugasok között. 0 Agatha Christine világhírű angol regényírónő „Egérfogó" című krimijét viszi színre országos bemutatóként a Jónás Záborsky Színház prózai társulata PreSovon. 0 Alfr Linder svéd orgonaművész J. S. Bach és C. Franck műveket ad elő a XII. Kassai Zenei Tavasz hangverseny-ciklusa keretében. 0 Tízéves a Tátrai múzeum. A múzeum legértékesebb exponátuma Cyprián apát — 100 különféle gyógynövényt és 38 oldalnyi receptet tartalmazó — világviszonylatban is egyedülálló herbáriuma. (tö) 0 Július 25—29-e között tartják meg a koperi folklórfesztivált. A hírek szerint a látványos műsor záróelőadását az Eurovízió is közvetítetni fogja. Teljes egészében restaurálták Vavrinec Reiner (1689—1743), a legnagyobb cseh barokk festőművész freskóit a prágai Szent Tamás templomban. Négy évig tartott, míg a 800 négyzetméter területű faliképeket megtisztították és megjavították. A világhírű Mózes szobor és a milói Vénusz Mexikóban ? A jövő évi mexikói olimpiai játékok idején az ország fővárosában nemzetközi képzőművészeti kiállítást is rendeznek. Számos rendkívüli alkotást mutatnak be majd, például Michelangelo Mózes szobrát. Hírek szerint VI. Pál pápa már engedélyt adott arra, hogy a vatikáni múzeum birtokában levő szobrot Mexikóba szállítsák. Valószínűleg a franciák is hozzájárulnak a nemzetközi kiállítás sikeréhez. Párizsból előreláthatólag a milói Vénusz és még néhány értékes műalkotás utazik majd az 1968. évi olimpiász városába. PÁLYÁZAT A CSEMADOK Központi Bizottsága mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának vezetősége pályázatot hirdet kórustagok felvételére, szoprán és basszus szólamra. Pedagógusok jelentkezzenek írásban vagy személyesen a CSEMADOK központi titkárságán, Bratislava, Mierové nám. 3—4. alatt. Él együtteseink Gombaszög előtt CSALLÓKÖZI DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTES Az a hatalmas embertömeg, amely a múlt évi Gombaszögi Országos Dalos Táncünnepélyen látta az együttes műsorát, bizonyára még ma is őrzi emlékezetében a CIGÁNYTÁNC vad, fergeteges tempóját, gátakat nem ismerő temperamentumát, kirobbanó humorát. De hasonlóan él bizonyára a LEGÉNYVÁSÁR s a SZÁLKÁS MULATSÁG is. Ugyanígy az emlékeinkben maradtak az énekkar legsikerültebb számai, a GOMORI NÓTÁK és a LAKODALMAS. Ezek azonban az eredmények, a kész műsor, amely azt bizonyítja, hogy az együttes tervszerű, céltudatos munkát végez, meghatározott irányban halad. De arról már kevesebbet mond, hogy hogyan dolgoznak, kik állnak az eredmények mögött, s milyen az együttes benső, szervezeti összetétele, tevékenysége mire épül. A Csallóközi Dal- és Táncegyüttes 1960 óta működik Dunaszerdahelyen Ágh Tibor művészeti vezetővel az élen. A koreográfus Quinttner János. Karnagyok Ágh Tibor és Jaráben Imre, zenekarvezető Banyák István. Ebből a felsorolásból egyben az is kitűnik, hogy a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes három részből áll: tánckar, énekkar, zenekar, s összesen 80—85 állandó tagja van. Mindebből azt hihetnénk, hogy az együtes ideális körülmények között dolgozik. Hát ez nincs egészen így. Az énekkar Nagymegyeren van, a zenekar Pozsonypüspökin, s a tánccsoport tagjai az egész járásból toborzódnak. Alig akad falu a dunaszerdahelyi járásban, ahonnan ne utazna egy-két, néha több ember is a próbákra. Szövetkezeti tagok, munkások, s értelmiségi dolgozók közössége az együttes. A tánccsoport hetente kétszer próbál Dunaszerdahelyen; az énekkar, a zenekar heti egy próbát tart. Az egyes különálló részlegek — szükség szerint — összpontosításokon vesznek részt, ahol a tulajdonképpeni műsor születik, szerveződik egy egésszé. Nagyon vázlatosan érintettük csupán az együttes benső munkastílusát és struktúráját; úgy hisszük, azonban ezekből a tényekből tevődik össze a végső kép, az, amit már a közönség is ismer. Persze, nem volna helyénvaló az ilyen leegyszerűsítés. Tudni kell azt is, hogy rendszeres munka, lelkesedés és kitartás nélkül aligha beszélhetnénk színvonalról és eredményekről. De mivel az eredmények önmaguk helyett beszélnek, az előbb felsorolt tényezők jelenléte kétségtelen. Mivel készülnek az idén? Az új műsor bemutatóját április végére tervezik. A tavalyi számokból azokat, amelyek a legnagyobb sikert aratták, tehát a Cigánytáncot, a Szálkás mulatságot, a SZLOVÁK LEÁNYTÁNCOT megtartják. Ezek mellett új kompozíciókkal is készülnek. Ágh Tibor zenéjére CSATA ELŐTT címen a kuruc kort elevenítik fel. Cseh polkával és egy tréfás szlovák tánccal bővül az idei repertoár, amelyet egy kísérlet, a MADÁRIJESZTŐ című kompozíció egészít ki. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját külön műsorral ünneplik, amelynek zömét orosz népi táncok adják. Ezenkívül az énekkar Németh-Samorinsky új kórusművének ősbemutatójára készül. Nem volna teljes ez a beszámoló, ha nem említenénk meg az együttes néhány jelentősebb szereplését. Itthon Gombaszög áll az első helyen, ezenkívül felléptek a Bihari Napokon, Kolozsnémán a Járási Dal- és Táncünnepélyen, különböző rendezvényeken, s végül két alkalommal Magyarországon Győr és Sopron környékén. Színes, gazdag, változatos a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes műsora. A közönséggel együtt kíváncsian várjuk a közeli bemutatót és a további szereplést. —gs— Egy könyv második kiadásához A Budapesti Zeneműkiadó Vállalat nemrégiben adta ki másodszor Bókay János regényét Egy rózsszal szebben beszél címmel. A címből is látjuk, a regény témája az, miként született meg a magyar daljáték-irodalom remeke: a János vitéz. A bohém Beöthy László új színházat alapított egy kis utcában, melybe több embernek jóformán behatolni sem lehetett. Ellenfelei rögtön el is nevezték „Halálszínháznak“. Ez Huszka Jenő és Martos Ferenc új operettjével, az Aranyvirággal indult, amely huszonöt előadást ért meg. Beöthy lázasan keresett új darabot. Ekkor jött hozzá Bakonyi Károly Petőfi János vitézének librettójával. A elfoglalt Beöthy titkárának, Lázás Ödönnek adta a darabot, hogy olvassa át és ez így nyilatkozott: „Gyermekeknek való dajkamese, ami jó benne, az Petőfi“. Bakonyi kissé megsértődött, ő lelkesedett ezért a népi témáért, hiszen azért is írta meg külön! Társai, Huszka és Martos, akikkel együtt írták a hatalmas sikerű Bob herceget —• az Aranyvirágból már kihagyták, csak ketten csinálták. A beregszászi vadóc, Fedák Sári figyelmét hívta fel a darabra, azét, akiről Ady ezt a verset írta: Ez a leány a nagy mindennek Remekbe sikerült kicsi mása. A hódító tüzes pogányvér Gyönyörű és szent lázadása. Fedák Sárinak nagyon megtetszett a librettó és már látta is magát Kukorica János szerepében, árvalányhajas kalapban, parasztgatyában, később piros bugyogóban. A darabot megmutatta Rákosi Szidinek, egykori tanítómesterének. A tapasztalt Szidi véleménye más volt. — Jó is, meg rossz is — mondotta. — Tele kellene hinteni humorral és hangulattal. Egyetlen egy ember tudná ezt megcsinálni, ha kedvvel csinálja és vállalkozik rá — Heltai Jenő. S Heltai vállalta a verseket. Egyik szebben kerekedett ki szakavatott tolla alól, mint a másik. így született meg az a dal, melynél ma is könny gördül a magyarul érző szeméből. így kezdődik: „Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél.“ No most még zene kell hozzá, persze, ki más lehetne, mint Huszka, a Bob herceg egetverő sikere után?! De Huszka nem ért rá, már A Gülbabán dolgozott. Mást ajánlott Kern Auréllal, maga helyett egy pesti ismeretlen matematikus és fizikatanárt, akit dr. Kacsóh Pongrácnak hívnak. Székely ember, szívében van a magyar muzsika, ha eddig nem is szerepelt a magyar nagynyilvánosság előtt. A Magyar Színház titkára dühöngött: „Hát ide jutottunk, hogy dilettáns szerzőkkel kísérletezzünk?! Akiről a kutya sem tud semmit! Ám Beöthy meghalgatta a muzsikát, magával ragadták a melódiák. Fedák Sári, aki kijelentette, hogy ismeretlen zeneszerző darabjában nem játszik, arcon csókolta a kissé szögletes, furcsa tanárembert, így indult el a siker! Hiszen az új daljátékot csak a Király-színház 639-szer játszotta egymás után. A Nemzeti Bókay könyvének első kiadásáig 41-szer, az Opera — persze kellő átdolgozás után — csak a második világháborúig 132-szer játszotta. Ma már a János vitéz világviszonylatban is remekmű! Ezt írja meg a könyv könnyed, lebilincselő formában. Bókay László írta végszavában: Két rendkívüli ember írta ezt a dalművet, Kacsóh Pongrác és Heltai Jenő. Barátom volt mindkettő. Kedves, lebilincselő ez a könyv! Mit tegyünk még hozzá szlovákiai szemmel? A sok kedves, ismerős nevet, mely sokszor szlovákiai vonatkozás is. Hiszen Fedák Sári még Kassa előtt a pozsonyi színpad dobogóján érte el első sikereit, mint azt a könyv is kiemeli. A Magyar színház és a darab előadását anyagilag nagyrészt Rákosi Ida támogatta, aki a szálkás származású színműíró Csepreghy Ferenc özvegye volt, no és a „baloldali“ színigazgató, Bródy Sándor kebelbarátja — Beöthy László komáromi gyökér volt, innen származott apja, a híres Beöthy Zsolt, akinek elvált felesége volt Rákosi Szidi! Mindketten élvezetessé teszik a könyvet — a szlovákiai magyar olvasó számára is! Mártonvölgyi László Most jelent meg OZSVALD ÁRPÁD: LATERNA MAGICA Egy könyv, amit gyorsan elolvasok, vagy nagyon érdekes, vagy nagyon fontos számomra, vagy nagyon rövid ... Ozsvald Árpád új verseinek gyűjteménye a Laterna Magica is ilyen félórás olvasmány. Az ember belelapoz, s észre sem veszi, elolvasta az egészet. Mert rövid. A fontosságát és az érdekességét persze ez nem zárja ki, mégis a rövidsége az, ami legelébb tudatosul. De úgy hiszem nem ez a lényeg. Mert a kicsiben is benne van a nagyság, hát nem a terjedelem konkrét valósága a fontos. Egy vers olvasva három perces mű, de egy vers élménye egész életre szólhat. Ha igazán vers, Ozsvald Árpád már írt néhány ilyen verset. Az új kötetében egy rövid költői korszakot fog össze. Ha a lényegét kellene összefoglalnom, akkor valami ilyen meghatározásra jutnék, egy lépéssel a világ után. Ozsvald ebben a kötetében nem felfedező költő, hanem a felfedezett világ jelenségeit figyelő és értékelő ember. Hogy ez a költő szempontjából mennyire előnyös vagy előnytelen, azt most nem tartom célszerűnek részletezni. A kötet a Tátrán Könyvkiadó Magyar Szerkesztőségében jelent meg, ára 5,— Kis. Az alábbi verse is ebből a kötetből való. —gs— OZSVALD ÁRPÁD: A hold , Hold, te sápadt istenasszonya az égnek, már nem vagy elérhetetlen messzi világ! Gőgös arcodat, ki tudja, hány ezer éve rejtetted titkon babonák ködébe. Csillagok hű pásztora, szerelmesek mécse voltál, s istenként imádott a tudatlan, hiába jöttél mindig más-más alakban, a földi ember fátylod letépte, s szűzi homlokodra karcolta győztes jelét!