Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 1. szám

Elsőrendű feladat a népgazdaság egyensúlyának helyreállítása (Folytatás az 1. oldalról.) — Az árutermelés 3,9 százalékos fokozása. Az összes lehetőségek kiaknázása tartalékok és mellett ez reális feladat, hisz csupán olyan mi­nimum teljesítéséről van szó, amelyet feltétlenül megkövetel a belpiac igényeinek kielégítése. A sertés- és marhahústermelést 5000, a baromfi­hús termelését 2000 tonnával, a to­jástermelést 40 millió darabbal, a tejtermelést pedig 40 millió literrel kell fokozni. teli „E feladatok teljesítése megköve­minden egyes mezőgazdasági dolgozó, elsősorban a termelést irá­nyító vezető dolgozók pártos és oda­adó hozzáállását — mondotta Jano­­vic miniszter elvtárs. — Feltétlenül meg kell szilárdítani a munkafegyel­met, nem tűrhetjük tovább, hogy a felsőbb szervek rendeleteit az alá­rendelt szervezetek, a vállalatok és üzemek csak szükséges teljesítsék, vagy keressék a rosszként lehető és lehetetlen utakat az intézkedések megkerüléséhez. Ma már jól képzett, megfelelő tapasztalatokkal rendel­kező szakemberek állnak úgy az üze­mek, vállalatok, mint a felsőbb szer­vek élén, akik képesek megvalósítani a következetes ellenőrzést. Aki kétes utáin a rendeleteket, előírásokat, törvényeket és állami normákat ke­rülgeti, az ma már nagyon vékony jégen jár.“ Janovic miniszter elvtárs beszámo­lóját élénk vita követte. Az állami gazdaságok és járási szervek kép­viselői egyöntetűen egyetértettek ab­ban, hogy a mezőgazdasági termelés szervezésében és irányításában szük­ség van egy célszerű reformra, mert az eddigi gazdaságirányítási elvek már nem minden tekintetben tükrö­zik a mezőgazdasági termelés jelen­legi helyzetéből adódó igényeket. Meg kell oldani számos olyan kér­dést, amelyek végleges tisztázása feltétele a további fejlődésnek. Hogy az 1971. évre tervezett központi in­tézkedések értékét és hatékonyságát ne csökkentse az ideiglenes jelleg, a központi szervek ezen intézkedések kidolgozása előtt elvégzik a jelen­legi helyzet alapos elemzését. Kétségtelenül hasznos volt az álla­mi gazdaságok és járási mezőgaz­dasági irányítószervek képviselőinek kétnapos barcsi tanácskozása. A két nap során számos időszerű probléma került felszínre. A tanácskozás azon­ban csak akkor teljesíti maradékta­lanul küldetését, ha eredményei a gyakorlatban, az 1970. évi tervfel­adatok teljesítésében is megmutat­koznak, ha a szavakat tettek is köve­tik. KOVÁCS ZOLTÁN BELPOLITIKA A Szlovák Szocialista Köztársaság Kormányhivatala Nemzetiségi Titkárságánál­ levele szerkesztőségünkhöz Tisztelt Szerkesztőségi Év végi számvetésünk során a hazai magyar sajtó szereplését a nemzetiségi élet szolgálata szempont­jából, minthogy a nemzetiségi kérdés megoldásához vezető úton a sajtó tudatformáló erejének igen fon­tos szerepet tulajdonítunk. Úgy érezzük, hogy ezen a téren a Szabad Földműves fontos küldetést telje­sít: a szocialista falu társadalmi viszonyainak segí­tésén túlmenően formálójává válik a hazai magyar parasztság nemzetiség­tudatának is. Ezzel a tevékenységével nemcsak szemléletet ala­kít, hanem hatékonyan is hozzájárul a nemzetiségi kérdés megoldásához, hiszen a probléma ébrentartá­sával, megoldásának szorgalmazásával a mi mun­kánkat is segíti. A Szabad Földműves az elmúlt esztendőben pozití­van járult hozzá hazánk társadalmi és politikai problémáinak, közöttük a nemzetiségi kérdésnek is az elemzéséhez, s ezzel közelebb vitte ügyünk vég­leges megoldását. A lapnak a konszolidációs folya­matban betöltött szerepe is pozitívan értékelhető. Ezért a magunk részéről az elismerés lángján mél­tatjuk a Szabad Földműves múlt évi mukáját. Kívánjuk, hogy a következő esztendőben újabb sikereket érjenek el lapjuk terjesztésébe, olvasóink nézeteinek, szakműveltségének formálásban. TOLVAJ BERTALAN, a titkárág vezetője Negyed évszázad a felszabadult Párkány életében 1969. december 28-án ünnepelte Štúrovo, a régi Pár­kány felszabadulásának 25. évfordulóját. Az a had­művelet, amelynek célja egy hídfő kiépítése volt a Duna balpartján, még októberben elkezdődött. Ez volt az emlékezetes budapesti hadművelet, melynek célja a Budapesten összpontosított fasiszta erők felszámolása volt. A szovjet hadsereg 65 divíziójával szemben a né­met és magyar erők 36 és fél divíziót kitevő, mintegy 470 ezer emberrel rendelkeztek. Ebben az időben a magyar katonák már a németek utolsó csatlósai voltak, s a fegyelmet csak rendkívül kemény megtorló intézkedésekkel lehetett közöttük fenntartani. Több, mint egy millió ember állt itt egymással szem­ben, ezer­egyszáz tank és magánjáró löveg, több mint ezer repülőgép. Hitler még 1944 őszén parancsot adott Friesner generálisnak Budapest minden áron való meg­védésére. A hadművelet viszonylag nagy területen folyt. Magát Budapestet a külvárosokkal 180 ezer katona vé­delmezte. A tulajdonképpeni hadművelet december 5-én kezdő­dött. A szovjet hadsereg légiereje és nehéz ütegei ké­szítették elő a támadást. Sumilov csapatai Hatvannál áttörték a német védelmi vonalat, a hadiszerencse azon­ban forgandó volt. A németek gyorsan magukhoz tértek és ellentámadás veszélye fenyegetett. A szovjet tartalék tankegységek átcsoportosítására kevés volt már az idő, így a harc kimenetelét Pliev generális kozák lovassága döntötte el, akik géppisztolyaikkal és hosszú kardjaik­kal a német védelmi vonalakban szörnyű pusztítást vé­geztek. A németek féltek a kozák lovasságtól, gyors támadásaik ellen szinte képtelenek voltak védekezni. A kezdeti sikerek csak lassan és nagy áldozatokkal alakultak ki. Vác december 8-án esett el. Az Ipolyt a december 9-ről 10-re virradó éjszakán sikerült átlépni, öt nap múlva Ipolyság is felszabadult, bár itt a néme­tek erős védekezésre rendezkedtek be. Léva felszaba­dítása aztán már gyorsabban ment. Kálna közelében azonban a fasiszták erős összpontosított ellentámadást készítettek elő. Nyolcvan tankot és magánjáró löveget vetettek be a támadó gyalogság mellett. Ipolyság sorsa ezekben a napokban meglehetősen bizonytalan volt. A nácik jól ismerték e­­ hely stratégiai jelentőségét. A katonai szakértők és történészek a kálnai ellentáma­dást joggal emlegetik úgy, mint a fasiszta erők egyik legjelentősebb csehszlovák területen végrehajtott ellen­akcióját. Malinovszky marsal azonban gyorsan áthe­lyezte ide a friss erőt képviselő 4. harckocsizó had­testet és a németek ellentámadása kudarcba fulladt. A Budapestért vívott harc még sokáig eltartott. A ha­rapófogó azonban egyre szorosabbra záródott, és de­cember 28-án Párkány elfoglalásával teljesen bezárult. Az ádáz harcok azonban tovább tartottak, egészen Budapest felszabadításáig, amire február végén került sor. 1945 januárjában és februárjában a németeknek még annyi tartalékuk volt, hogy egy tervezett ellen­­támadás keretében a szovjet seregeket a Balkán fél­szigetre akarták visszaszorítani. A fanatikus parancs­nokokat a titkos csodafegyver ábrándja erősítette. Rend­kívül heves volt a harc mindkét oldalról, jelentős veszteségekkel. Legjobban tanúsítják ezt a felszabadí­tott területek temetői. A felszabadított déli területeken lassan tért magához az élet. Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű lakossága bizakodva és örömmel várta a felszabadulást. A polgári csehszlovák köztársaság azonban igazságtalanul járt el ezzel a területtel szemben. Alapjában véve mégsem volt ez fasiszta kormány, hiszen a községekben és a járá­sokon a háború utáni életet forradalmi nemzeti bizott­ságok irányították, ami lehetőséget biztosított a dolgo­zók szociális és politikai harcára a proletár internacio­nalizmus elveinek érvényesítéséért. Amikor ezt a területet Horthy csendőrei szállták meg, elhurcolták a volt vöröskatonákat, a tanácsköztársasá­gért folytatott harcok résztvevőit, a proletariátus veze­tőit. A sors iróniája, hogy a magyar fasizmus áldozatai­nak ezeken a területeken a mai napig sem állítottak emlékműveket. Az a tény, hogy a csendőrség és a tit­kos rendőrség a munkásság és a szegényparasztság ve­zetőit mindjárt a megszállás kezdetén őrizetbe vették, megnehezítette a forradalmi harc feltételeit. Számos eset bizonyítja azonban, hogy a megszállott területek­ről a magyar fasiszta hadseregbe kényszerített egyszerű emberek gyorsan átlátták a helyzetet és a drasztikus intézkedések ellenére a szökések és átállások száma egyre gyarapodott. A háború utáni első években ezen a területen számos hiba történt. A Magyarországra telepített tehetős pa­rasztgazdák élő és holt leltárukat is magukkal vitték, és az új gazdák a termelést a szükséges berendezés nélkül kezdték el. Az egyszerű dolgozókat pedig az a sérelem érte, hogy a cseh határvidékekre telepítve tel­jesítettek ott kötelező munkaszolgálatot. Eltelt néhány év, amíg a komáromi hajógyárral kezd­ve jelentősebb üzemek létesültek ezen a területen, hogy megváltoztassák a vidék kimondottan mezőgazdasági jellegét. Novotný sem méltányolta e vidék szükségle­teit. Csak kevesen tudták, hogy egy dolgozó átköltöz­tetése egyik helyről a másikra kb. 110 ezer koronájába kerül az államnak, viszont egy dolgozó munkalehető­ségének a megteremtése Dél-Szlovákia ipari fejleszté­sével csupán 40—50 ezer korona költséggel jár. A Duna nálunk 156 kilométeres szakaszon csaknem kihasználatlanul folyik végig és csak károkat okoz, déli szomszédunk pedig új üzemek építésére használja ki a Duna partját, mert így 30 százalékos megtakarítást érnek el az üzemeltetési költségekben más területek költségeihez viszonyítva. A Duna 1965-ben három mil­liárd koronát meghaladó kárt okozott, és az egész állam segítségére sietett az itteni népnek, amely az alapoktól kezdve építette itt magának új életet, és építi azt magasabb színvonalon az előbbinél. Párkány lakossága is boldogabban ünnepli felszaba­dulásának negyedszázados évfordulóját, mint a húsz­éveset ünnepelte. Megindult ugyanis a termelés az új gyár kátránypapír és kartongyártó részlegében és meg­indult a nyersrost-termelő üzem építése. A befektetés különösen ezen a részlegen térül majd meg. A lomb­levelű fákból kitermelt nyersanyag itt alakul majd át keresett cikkekké és a párkányi kombinát kikötőjében nyersanyagot és kész­árut szállító teherhajók és uszá­lyok bonyolítják le a nagyméretű forgalmat. Jó neve van a Párkányi Állami Gazdaságnak is, ahol az üzem vezetői kiszámították, hogy pl. a vállalat ke­nyérgabona-termelése negyvenszer annyi ember szük­ségletét biztosítja, mint amennyi a gazdaságban dolgo­zik. Gyarapodik a lévai járás is, ahol az épülő gyapot­feldolgozó vállalat a teljes befejezés után 2500 nőnek ad munkalehetőséget. Ú] termelő üzemek létesülnek Ipolyságon, és a többi déli városban is. A budapesti hadművelet befejezése után sor kerül­hetett a további déli városok és falvak felszabadítá­sára. Budapest felszabadítása után a második ukrajnai from katonái az ún. bécsi hadműveletbe fogtak, mely­nek folyamán — március 13-tól április 16-ig — fel­szabadult egész Dél-Szlovákia, egész Magyarország, és Bécs lakossága is szabadabban lélegzett. Dél-Szlovákia első felszabadult városainak lakosai, párkányiak, ipoly­­ságiak és lévaiak, valamint a környező falvak lakosai negyed évszázad távlatából hálás köszönettel emlékez­nek meg a felszabadító hősökről. Du ■4- Növényvédelmi szakemberek kétnapos találkájáról a J. Dimitrov Vegyi Művek tájékoztatási osztályának vezetője kérdéseinkre válaszolva így nyitkozott: “ A minden évb­en megrendezésre kerülő Új Növényvédelmi Technika Napjain, melyek közül az 1969 évi sorrendben a tizenharmadik, számos szakember vesz részt. A jelenlegi rendezvényen háromszázhetven részt­vevőt tartunk nyilván, akik gyakor­lati vagy elméleti szinten a növény­­védelemmel foglalkoznak. A meghí­vottak között szerepelnek a gép- és traktorállomások illetékes dolgozói, a járási mezőgazdasági társulások, a különféle kutatóintézetek, a köz­ponti hivatalok, a növényvédelmi vegyszereket gyártó vállalatok szak­emberei, továbbá olyan személyek, kiknek jelenlétét fontosnak tartottuk. • Az első napon milyen előadások hangzottak el? — A megnyitó előadást Dušan Svo­­boda, a J. Dimitrov Vegyi Művek Igaz­gatója tartotta, majd Svitl­ mérnök, a Cseh Szocialista Köztársaság Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumának képviselője emelkedett szó­lásra, ezt követőn a főiskolák kül­döttei számoltak be a herbicidek használatáról gyakorlati és elméleti szempontból. A külföldiek közül töb­bek között a Kleinkarlbachban nyugatnémetországi működő C. F. SUIESS & SOHN cég képviselője, Rolll mérnök, a Kelevan vegyszerről beszélt, amely burgonyabogár ellen használható sikeresen és nem tartal­maz DDT anyagokat, amely ellen egészségügyi szempontból harcot in­dítottak a nyugati országokban. Az angol PLANT PROTEKTION cég prá­gai képviselője Mentberger mérnök előadását filmvetítéssel illusztrálta. A rendezvényen részt vesznek az anyagellátó vállalatok és a kertész­­kedők és gyümölcsészek szövetségei­nek képviselői is. — Mi jellemezte a második nap programját? — Dr. Vladimír Zacih mérnök, a morvaországi Lednicén tevékenykedő kutató előadásával kezdődött a ren­dezvény második napja. Demecko mérnök beszámolt továbbá az INCHE­­BA ’69 rendezvénnyel kapcsolatban megtartott nemzetköz kémiai kong­resszus eredményeir Ezek után felszólalt а пе [UNK]а tói és SPOLANA vegyipari vállalat kviselője, vala­mint a prágai Közúti Mezőgazda­­sági Ellenőrző és tsgáló Intézet küldötte. Szólásra engedtek továb­bá a szlovákiai és a sehországi föld­­művesszövetkezetek ,más körületek képviselői. Igen haszs, hogy a gya­korlati szakemberek jönnek össze­egyeztetni nézeteik, az elméleti szakemberek nézetei. A jelenlevők tudomást szereznek­rról, hogy a legújabb vegyszerek m milyen módon kell a gyakorlatba a halmazni, sőt azt is megtudják,­­­ milyen nö­vényvédelmi újdonokat ajánlanak gyártani a kutatóinrtek, mi kerül a közeli években pa. 0 Megemlítene egújabb vegy­szerek közül néhány — Piacra kerül az­ említett Ke­levan, továbbá a Etex 40 F. Míg az ismert Dikotex i gabona és a len kultúrák védele volt haszná­latos, addig a Dike 40 F használ­hatósága kultúrák alpontjából bő­vül. Burex néven vegyszer kerül alkalmazásra a d­répa kultúrák­ban. összehasonlíó kísérletekre is sor kerül a kliil Pyramin és a hazai Burex proka tekinteté­ben a száraz égh­it körzetekben. A Regione néven halomba kerülő új vegyszer alkusának lehető­ségeiről Ment bér mérnök beszélt, aki nemrégiben a Zbraslavl Er­dő- és Vadgazdi Kutatóintézet munkatársaként­­ ötlött. A kétnapos révény tehát a ta­pasztalatok egyesén kívül távlati képet nyújtott .enlevőknek a nö­­vényvédelem beralmazásra kerülő összes vegyszer ,mi a szakem­berek számárayengbevágóan­ fon­tos. UCSERA SZILÁRD Ipolyvisk is ünépéit A felszabadulás 25. évfordulóján Ipolyvisk utcáin vörös zászlók leng­tek, hirdetve hogy a „kis Moszkva“ lakói nem feledkeztek meg azokról a becsületes szovjet katonákról, akik vérüket hullatták a falu felszabadí­tási harcaiban és meghozták a sza­badságot az ipolymenti falu sokat küzdő, harcoló népének. Az ünnepi gyűlést Fényes Sándor, a helyi pártszervezet elnöke nyitotta meg, majd Bartal Károly, az Ipoly­sági körzeti hivatal szervezési osztá­lyának vezetője mondott emlékező beszédet. Bartal elvtárs beszámolójában nagy­ra értékelte a Szovjetunió segítsé­gét, amit a felszabadulási időszak­ban nyújtott. Amikor 1946-ban a ka­tasztrofális szárazság után nem ter­mett az ipolysági határ, szovjet búza érkezett, hogy a hős falu lakóinak meglegyen a mindennapi kenyere. A Szovjetunió 1948-ban erkölcsi tá­mogatást nyújtott és így vehette át a munkásosztály véglegesen a hatal­mat az egész országban. A jelenlegi időszakban is a szovjet segítség men­tette meg a szocializmust és Bartal elvtárs az egész falu nevében bátran kijelentette, hogy ma a Szovjetunió támogatása nélkül elképzelhetetlen a szocializmus építése. Amióta 1944. december 24-én meg­jelent a faluban az első szovjet ka­tona, sok küzdelmes év telt el Ipoly­­visken is. Főleg azért, mert az ipoly­­viskiek nem vártak felsőbb utasítá­sokra, hanem például a szovjet kol­hozok példája nyomán a környéken elsőnek megalakították a szövetkeze­tet és azt az* évszázad alatt olyan maga­étre emelték, hogy az megfeleeresett lehetőséget nyújt tagjai, hétköznapok építő munkája ka a múltban is nagy forradalmi imányokkal rendel­kező községl­,6 szellemű földmű­vesei ezer ezer földművesnek, leendő szövet* parasztnak adták át a szövi** gazdálkodás első éveinek tapétáit. Számtalan ta­nulmányi r* kapott itt kedvet, erőt új sz*ze* alakításához vagy a meglévőz**ordításához. Negyedzád alatt teljesen újjá született alu. A rossz levegőjű, penészes­e kat 150 modern ház váltotta fejezőben van az óvo­da, megi* az új iskola építését is, a kut pedig már rég a falu lakóinak é­kezésére áll. Az ár hangulatát emelte a helyi Як táncszámokkal és szívhez/em­ekkel tarkított kul­­túrműsf “agy ünnepnapon az építésbrzR** munkáért a falu lakói­­ járási pártbizottságtól elismerve*et kaptak. Nagy‘P hangulatban ünnepelt Ipolyvzsége, a vörös zászlók mellett más feliratokat láthat­tunk, a * Szovjetunióval való örök­­ faágét hirdették. Az új évet lyriskiek ismét teremtő alkjával kezdik, a felszaba­­dulás‘0rdu|ájára 200 ezer ko­rona*® kötelezettségvállalást tetté­­nek egy része a falu széféeg*t* e*®, m­ás része pe­dig­­ termelésre irányul. (balra)

Next